Egy ismerős kis fiú

Kézirat: A kézirat jelenlegi hollétéről nincs tudomásunk; hasonmását I. Révész: Atrag II. 152. és Révész: Atril. 311. A vers címét Révész nem közli.

Első megjelenés: BN 1907. március 10. XII. évf. 60. sz. 2. – (Páris, március) – Ady Endre – („Kis tarka nóták” főcímmel Egy kis fiú címmel Az áhított csömör és a Fölszállott a páva c. versekkel együtt harmadikként jelent meg.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Halál rokona ciklus) 9.; VA₂ (1910) 9.; VA₃ (1910) 9.; VA₄ (1918) 9.; VA₅ (1919) 10. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 43.

Alapszövegünk a VA₂-ből. A k szövegét Ady több módosítással adta közre a BN-ban, a VA egyes kiadásai között kisebb eltérések lelhetők.

A versben a költő önemésztő nyugtalansága szólal meg, felidézve gyermekkori énjének naiv, őszinte tisztaságát. Ady Párizsban a rázúduló nehézségekkel szemben éjszakai mulatozásokban keres vigasztalást. Bölöni György írja, hogy ilyen átdorbézolt éjszakák után délben is ágyban találja: „Rém nehéz a fejem –, panaszolja Bölöninek. – Sok veronált szedtem reggel felé. És az ágyból, párnái közül, két nagy barna szeme megrebbenő fehérje rám néz,  és mikor megleli szemem, előttem is gyermekes szégyennel süti le szempilláit: – Megint nagyon csúnyán éltem…” (Bölöni 109–10.) Ilyen lelkiállapot szüleménye az Egy ismerős kis fiú. Ugyancsak Bölöni meséli el, hogy ilyen zaklatott állapotban: „Babonásak az éjszakái. Különöseket álmodik. Meséli, hogy egyszer kisfiú korában látta magát holtan.” (Bölöni 109.) Ez a halott kisfiú jelenik meg nála álmában. „Az élet elleni vádló panasz olyan kísérteties víziókat idézett meg – írja Király István –, mint pl. Egy ismerős kis fiú: »nevetve, holtan« jelent meg egy »beteg, merengő«, »édes kölyök« babonás éjeken az alvó ágya mellett; szelídségében csöndes, néma vád volt, jelezte a megtörtént gyilkosságot: megölte az élet az emberben rejlő tiszta, jó gyermeket, az »ismerős kisfiút«.” (Király I. 468.) „Ez az ismerős kis fiú: ő kis korában – írja Horváth János –; ez most eljött hozzá az ágyához, »nevetve, holtan«; babrálja az ágyneműjét, csodálva nézi a mai Ady vénülő arcát. Eddig tehát a múltat idézi maga mellé, önmagát időszerint megkettőzve. A végén pedig egy hirtelen varázslattal ő maga lesz gyermekké: »S én gyermekként ébredek sírva Százszor is egy babonás éjen, Úgy mint régen.«” (Horváth 47.)

Mind Horváth János, mind Földessy Gyula összehasonlítja a verset Petőfi Szülőföldemen című költeményével, s rámutatnak a kétféle költői látás különbségére. „A férfivá lett Petőfi maga megy vissza gyermekmúltjába – írja Földessy –, az Ady-versben a gyermek jön el férfivá vált magához. Ez a megfordítottsága az érzékelésnek rokon a freudi lélekelemzéssel: A gyermek- és férfi-voltnak ez az élesebb–erőszakosabb szétválasztása különös paradoxonként szorosabban–lényegesebben azonosítja a »holt« gyermeket élő-férfi-magával, mint a Petőfi elképzelése.” (Földessy: Amt 47.)

Horváth 47–48.; Földessy: Amt 47.; Király I. 468.