Álom egy Méhesről

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 3 fólió (a 2. és 3. fólió számozott: –2–, –3–). Az 1. és 2. fólió 255×165 mm., a 3. fólió 255×175 mm. Álom egy Méhesről címmel. Aláírás nélkül. A fóliók hosszában megtörtek, a 2. fólió felső része középen hiányos. Laminált. – PIM A. 9. Hasonmása: Bölöni 35–37.

Első megjelenés: BN 1906. augusztus 12. XI. évf. 221. sz. 2–3. – Tárca – (Páris, augusztus hava) – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel negyediknek közli a Párisban járt az Ősz, a Léda a kertben, a Rózsaliget a Pusztán c. versek után.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Holnap elébe ciklus) 191–92.; AH (1908) 65–66.; VA₂ (1910) 105–06.; VA₃ (1910) 105–06.; Gyűjt [1910] 43–44.; VA₄ (1918) 105–06.; VA₅ (1919) 143–44. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 85–86.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A k szövege számos törléssel, változattal jól mutatja Ady küzdelmét a költemény végleges kialakításáért. A k-hoz mérten néhány kisebb változtatás lelhető a BN publikációjában. Apróbb eltérések találhatók a VA egyes kiadásainak, illetve az AH-nak és a Gyűjt-nek szövegközlései között. A változatok közül a VA₃ publikációja a legegyenletesebb, módosítások nélkül fogadható el főszövegnek.

A BN és a VA közötti szövegkezelési különbségek egyes mozzanatait jellemzően érzékelteti a VA₁ korrektúra-példánya (PIM A. 126/1.), amelyben e vers esetében négy javítás szerepel. Az 5. sorban Ady a különírt karos szék alakot kötőjeles egybeírásra módosította: karos-szék. A 13. sorvégi ragyog után a vesszőt kettőspontra javította. A 26. sorban az Éjben nagy kezdőbetűjét kicsire cserélte: éjben. A 28. sor végén az erős után hiányzó írásjelet vesszővel pótolta. A VA₃ fennmaradt korrektúráján (OSzK Fond. Hung. 1731.) feltehetően idegen kéztől származó két módosítás található. A 14. sorban a Hess után vesszőt tettek. A 22. sorban a hibásan szedett titakkal a-ját törölték, a kötetben viszont o-ra helyesbítették.

Már a költemény címének első szava – Álom – jelzi, hogy látomásos ábránd részesei leszünk. E látomásban nem a zömében fiktív és a néhány mozzanatában valós elemek sajátos keveredése a meghatározó, hanem a hazagondolás lényegesen megváltozott irányultsága. Az első reflex még a Párizsba érkezés (jún. 20., l. a Szent Junius hívása c. vers jegyzetét e kötetben) első két hetében az űzöttséget panaszló Páris, az én Bakonyom szegénylegényes harciassága volt, amit júl. közepén már a Délibáb-ősöm Köd-városban otthoni érdekeltséget kereső érzelmi gesztusa követett (l. e verseket e kötetben). Hozzájuk mérten az Álom egy Méhesről már-már hazavágyódás, sőt szinte – ha csak képzeletbeli alternatívaként is – nosztalgia. Az Ér jelzője – mint hónapokkal korábban a Menekülj, menekülj innen soraiban – nem a „pocsolyás”, hanem a csöndes, és társul hozzá a szagos virágok képzete. Persze eközben egy pillanatig sem szabad megfeledkezni arról, hogy az egész vers vízió, hogy fiktív képzelgéseket sorakoztat fel a lírai én, hogy alternatív jövendő önarcképet, pontosabban sorsportrét alkot magának.

A költő képzeletét eleve a vers indításában exponált – Páris helyett: falu csöndje – sajátos ellentét ragadta meg. Mert más dolog otthonról, Érmindszentről vagy akár Budapestről a kinti élet után vágyódni, oda elbujdokolni, s megint más a párizsi nyüzsgésből, az „élet sűrűjéből” visszagondolni az otthoni lehetséges életformára. Mindezt csak fantázia-játékként élheti meg és fejezheti ki a lírai én. Olyan következtetésekkel, amelyeknek a logikája lényegesen eltérő a korábbi verseiben megnyilvánuló nézeteitől, áhítozásaitól, vágyaitól. Míg például e költemény választásával ellentétesen a vele egyszerre közölt Rózsaliget a Pusztán soraiban Ady profanizálja az evangéliumi történést, Jézus megkísértését, s dalolva szedi a sátán kínálta aranyat, addig az Álom egy Méhesről víziójában a csalogató Élet kínálatát fölényesen elhárítja: „Nem kellesz sápadt boszorkány.” S a vágyak borzolta nyugtalanság, a küzdelemre kész akarások helyébe békés lelket kíván magának, s azt képzeli, hogy földszagu gondolatok csapatát árasztja majd a világba. Az egész vers hangulatából idillikus légkör árad, de mert mindez csupán képzeletbeli alternatíva, így maga a vers csak kvázi-idill.

A versben többé-kevésbé jelképessé tágított Méhes képzetének konkrét önéletrajzi alapja is van. Az otthont s ilyen értelemben a saját faluját idézi fel. Ekként előzménye ez a vers a több mint egy évvel később, a BN 1907. nov. 24-i számában publikált Hazamegyek a falumba c. költeménynek. Az életrajzi tény pedig annyi, hogy az érmindszenti Ady-telken valóban volt méhes. Erre találunk utalást Papp Aurél (1879–1960) festőművész emlékezéseiben, aki Adynak Nagykárolyban iskolatársa volt, s ami még fontosabb: az érmindszenti görögkatolikus pap unokaöccseként gyakran fordult meg a faluban, s így Adyéknál is, minthogy a költő öccsével baráti kapcsolata alakult ki. Ő említi a debreceni Versek c. kötet kiadását megelőző időszakra utalva: „Hallottam akkor, hogy Ady Endre reggelenként a kis méhesben írja verseit, amelyeket épp kiadni készül”. (EmlAE I. 156.) A költő egyik versében is akad – igaz, hogy sokkal későbbi időpontban – konkrét utalás e méhes létezéséről. Az Emlékezés egy nyár-éjszakára (Ny 1917. márc. 1.) c. költeményben találhatók többek között az alábbi sorok: „Különös nyár-éjszaka volt. / Kigyúladt öreg méhesünk, / Legszebb csikónk a lábát törte”. E költemény idézett és más sorairól írta le a következőket Ady Lajos: „A baljóslatú, » különös«  jelek: »kigyúladt öreg méhesünk«; »legszebb csikónk a lábát törte« […] bár külön-külön, de mind és valósággal megtörténtek gyermekkorunkban. Ezekre – hiszen édesapánk kicsiny gazdaságában s az eseménytelen falusi életben mindezek a dolgok igazán nagy események voltak – én is és ma is úgy gondolok vissza, mint valóban megrázó, »különös«  jelekre. (Ady Lajos: Adalékok Ady verseinek geneziséhez. AM II. 186.)

Az Ady-család érmindszenti telkén található méhes emléke vagy ekkori létezése motiválta tehát Ady képzeletét az Álom egy Méhesről c. költemény megalkotására. (A méhesre vonatkozó utalások felderítésében Kovalovszky Miklós szóbeli segítségét hasznosítottuk köszönettel.) Arra nincs adatunk, hogy ez a méhes 1906 táján is létezett-e még, de a költői fantázia szempontjából ennek nincs jelentősége. Mert akár az emlék, akár a létező méhes egyaránt elindíthatta a költőben a vers keletkezését.

Schöpflin 109.; Varga 236.; Vezér 218.; Király I. 291., 324., 561., II. 508.