|
Első megjelenés: BN 1906. július 29. XI. évf. 207. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („Szerelem” főcímmel Jöjj, Léda címen elsőként közli a Fekete Hold éjszakáján és a Bölcs Marun meséje c. versek előtt.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 151.; VA2 (1910) 84.; VA3 (1910) 84.; VA4 (1918) 84.; VA5 (1919) 111. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 76. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA3-ból. A BN és a VA egyes kiadásai között csak kevés szövegeltérés akad. Két helyen az indokolatlan ékezést emendáltuk. A VA3 korrektúráján (OSzK Fond. Hung. 1731.) több módosítást végeztek. Az első sorban a Szemed nagy S-e helyett csak kvadrát szerepel, a végső szedésben automatikusan pótolták az S-et. Ugyanebben a sorban a szomorú hosszú ú-ját rövid u-ra javították. A 10. sorban a boszorkány-pelyhej hibás j betűjét k-ra igazították. Javításaink:A cím Jőjj alakját – a BN szövegközlésére támaszkodva – a helyesírásnak megfelelő Jöjj-re változtattuk.
KeletkezéstörténetKülönös kontrasztokkal telített „szerelmi vallomás” a Jöjj, Léda, megölellek c. vers. Hangvételében van valami imádságos, zsoltáros, litániás jelleg, de az asszonyhoz intézett szólítások korántsem udvarló szavak, hanem furcsák vagy legalábbis kétes értékűek. A szemét szomoru-nak és gonosz-nak nevezi, két mély gyehenna-fészek-nek. Ajkát mohó-nak és vértelen-nek, hernyók-hoz hasonlítva lepke-rajban. Ölét ugyan dicsérő jelzőkkel illeti, de nemcsak altató, hanem bűnös vánkos-nak is titulálja. Az ambivalenciát erősíti az is, hogy kapcsolatát az asszonyhoz „önátkozó” fogadkozásokkal, biztatásokkal kíséri kétszer is. Az első strófa végén így: Marja ki sós könny a szemem, / Ha a szemedbe nézek. A második strófa záró két sorában pedig így: Ha csókosan remeg feléd,/Fakadjon föl az ajkam. A lényeget jelzi Barta János arról szólva, hogy e versben az imaformulák keretében „áldás- és átokszólamok” torlódnak egymásra, keverednek egymással. (Barta 297.) Más, megváltozott Ady Léda-képe az 1905-ös meghatározó verseinek (Léda a hajón, Mert engem szeretsz, A vár fehér asszonya, Léda Párisba készül, Az utolsó mosoly, A Léda szíve; l. e verseket az AEÖV II.-ben) asszony-alakjához, szerelmi hősnőjéhez mérten. Lehetséges, hogy e módosult lírai Léda-alak kialakulásában szerepet játszott kettejük zaklatottabbá vált emberi kapcsolata is. (Jelzi ezt e kötet versei között az Örök harc és nász vagy A Léda arany-szobra motivációja.) De a döntő talán a lírai én fölfogásának, a költői önarckép átváltozásának folyamatával függ össze. Az űzött és „átkos” poéta valódi szerelmi társa a rontó, a „gonosz”, a boszorkányos, a szintén átkos asszony. A feltételezés persze nem bizonyíték, de meggondolandó a költői műhelyben végbement folyamatok mérlegelésénél.
|