Szent Junius hívása

Első megjelenés: BN 1906. július 1. XI. évf. 179. sz. 2. – Tárca – (Páris, junius) – Ady Endre – („Nyári versek” főcímmel elsőként közli Szent Junius címen A Zozó levele és a Páris, az én Bakonyom c. versek előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 154.; VA₂ (1910) 85–86.; VA₃ (1910) 85–86.; VA₄ (1918) 85–86.; VA₅ (1919) 114. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 77.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A BN publikációját Ady néhány ékezési és központozási módosítással vette át a VA-ba. A VA egyes kiadásai között kisebb eltérések találhatók, a VA₃-ban véglegesített szöveget követi változatlanul a következő két kiadás is.

A VA₁  korrektúráján (PIM A. 126/1.) Ady a következő változtatásokat jelölte: a 3. sorban az ajkamon után a kettőspontot pontra változtatta, a 6. sorban a legyen után a pontot vesszőre cserélte, a 10. sorban pedig a szemeit után a vesszőt kettőspontra javította.

A Szent Junius hívása c. költemény az első versek egyike, amelyet Ady már Párizsban írt, és onnan küldött haza postán a BN-nak. Ady 1906. jún. 20-án éjjel érkezett meg Párizsba. Ennek bizonyítéka az Ulmból Bölöni Györgynek feladott távirata jún. 20-i dátummal: „Müncheni esti gyorsnál várj. – Ady”. A táviratra utalva Bölöni is beszámol a költő érkezéséről: „Adyt kint vártam a Gare de l'Est-en. Éjfél előtt pár perccel futott be a müncheni gyors. Párizsba később is rendesen ezzel a vonattal jártunk.” Elmondja még, hogy a költőt felkísérte a szállodai szobájába – amit ő foglalt le neki az Hotel des Balcons-ban, a Quartier Latin negyedben a Rue Casimir-Delavigne 3. szám alatt –, majd lementek „a nyári éjszakában” a Rue Soufflot sarkán található Café Soufflot-ba. A költő „diákok, midinettek, kis kokottok és hűselő párizsiak között a teraszon nem győzött betelni Párizzsal. Örvendezett, hogy kiszabadult végre Budapestről.” (Bölöni 66–67.)

A költő jún. 20-i megérkezését nyomatékosítva Bölöni emlékezete szerint Ady „már másnap nyugtalankodott, hogy verseit meg kell írnia”. Fel is sorolja a rövidesen elkészült verseket (Szent Junius hívása, A Zozó levele, Páris, az én Bakonyom), amelyeket a poéta a BN számára hazaküldött. (Bölöni 69.) Érthető, hogy Bölöni emlékezésébe némi hiba csúszott, mert e versek nem „a következő vasárnapon” (ez jún. 24-én lett volna), hanem másfél hét múlva, júl. 1-én jelentek meg a BN-ban. Sőt: a Párizsba érkező Adyt nemcsak „soros” verseinek elkészítése foglalkoztatta, hanem a lapja számra készítendő párizsi tudósításainak megírása is. Versei publikálásáig 5 cikket küldött haza: Párizsig. (Párizs, jún. 21-i keltezéssel) BN 1906. jún. 26., AEÖPM VIII. 7–8.; A Szajna mellől. (Párizs, jún. 24-i keltezéssel) BN 1906. jún. 27., AEÖPM VIII. 9–10.; Új harcok előtt. (Párizs, jún. 25-i keltezéssel) BN 1906. jún. 28., AEÖPM VIII. 11–12.; Az Abel Bonnard-ok. (Párizs, jún. 27-i keltezéssel) BN 1906. jún. 29., AEÖPM VIII. 12–14.; A Szajna mellől. (Párizs, jún. 30-i keltezéssel) BN 1906. júl. 4., AEÖPM VIII. 14–16. Ugyancsak ennek a rövid másfél hetes időszaknak írói alkotása az utazási emlékeket is magában hordozó novella: Szaffó a vonaton. BN 1906. jún. 29.; AEön 515–18. Mindez arra vall, hogy Ady Párizsban megnyugodott, s hogy hallatlan munkakedvvel és intenzitással írni, alkotni kívánt.

Alkotói kedve töretlen, sőt a hazai nyűgöket – a szerkesztőségi munka terheit, a politikai aggodalmakat – levetve határozottan lendületes. Még akkor is, ha most Párizsból küld haza, Budapestre, panaszos, magát sajnáltató levelet, miként ezt megérkezése másnapján, jún. 21-én Biró Lajosnak írott értesítésében teszi: „itt vagyok. Olyan fáradt, hogy száz évig kellene pihennem. De olyan vidám és szegény, mint a templom egere. Ma már írok s küldök cikket. Címem: Hôtel des Balcons. 3 Rue Casimir-Delavigne. De nem ez a fontos. Tíz frankom van. Ha lehet, János azonnal adja föl a fizetésem.” (AEl I. 216.; János a BN szerkesztőségi altisztjének volt a keresztneve.) A fáradtsága sem tartja vissza Adyt, hogy rendszeres tudósító munkát végezzen a BN-nak, s hogy időnként novellákat és verseket küldjön a lapnak. Az előbbiekért havi fizetés, az utóbbiakért külön többlet-pénz járt a költőnek, akinek mindezekre Párizsban nagy szüksége volt.

A Szent Junius hívása c. költemény Ady versei között ritka: derűs, közvetlen hangulatával és szerelmi vágyat ébresztgető meghittségével. E versben mintha beteljesedne, nyugvópontra jutna a kiutazást megelőző, Léda utáni vágyakozást hordozó költemények sóvárgása. (L. A szememet csókold és a Nem mehetek hozzád c. verseket és jegyzetüket e kötetben.) Az utolsó strófában konkrét alluzió rejlik Homérosz Iliászának egyik epizódjára. Arra a jelenetre utal Ady képe, amelyben az Ida hegyén Zeusz füves-virágos nászágyat növeszt magának és Hérának: „… s átfonta Kronosz fia karjával feleségét. / Ekkor alattuk a föld üde zöld füveket sarjasztott / s lótuszt, harmatosat, sáfrányt és sűrüvirágú / jó puha jácintot: s a magasba emelte ez őket. / Ily nyoszolyán háltak, s közben felhőbe borultak, / szép aranyosba; körül csillámló harmatozás hullt.” (Iliász 14. ének 346–51.; a homéroszi eposz összefüggésében ez a jelenet sajátos hátterű: Héra Zeuszt, aki az Ida hegyéről szemlélte a Trója körül folyó küzdelmet, az Aphroditétől kölcsönkért varázsöv segítségével szerelemre kívánta gerjeszteni, hogy elterelje az istenek atyja figyelmét a harcokról.)

Hatvany II. 357–58.; Bölöni 66–69.; Schöpflin 101.; Barta 280., 297.; Király I. 425., 443.