Futás a Gond elől

Első megjelenés: BN 1906. május 13. XI. évf. 130. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel A Gond elől címen elsőként közli A Léda arany-szobra és a Mammon-szerzetes zsoltára c. versek előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 125–27.; VA₂ (1910) 70–71.; VA₃ (1910) 70–71.; VA₄ (1918) 70–71.; VA₅ (1919) 92–93. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 71.

Alapszövegünk a VA₂-ből. A BN és az egyes kötetkiadások szövegközlése között csak kisebb – ékezési és központozásbeli – eltérések találhatók. A legkevesebb sajtó alá rendezői javítást a főszöveg kialakításához a VA₂ szövege igényli.

A VA₃ fennmaradt korrektúráján (OSzK Fond. Hung. 1731.) több javítás történt. A 21. sorban a hibásan szedett Aranynak n-jét törölték, a 26. sorban a gyi alakot hosszú í-re javították. A 29. sorban a hősek után az elmaradt vesszőt kitették, a 30. sorban a Gyi-t hosszú í-re igazították. A 35. sorban a Pénznek után a vesszőt kirakták, a 38. sorban a Gyi rövid i-jét hosszú í-re módosították.

• 2 A szedési hibájából eredő rövid i-s Gyi, gyi szóalakot – a refrénnek e versbéli további kilenc előfordulásával s a BN-ban, illetve a VA más kiadásai szövegközlésének többségével egyezően – hosszú í-s Gyí, gyí változatra javítottuk.

• 3 A Kerget után – bár ezt semmiféle eredeti szövegforrás nem támasztja alá – értelemszerűen kitettük a vesszőt, minthogy a fekete ördög előlegezett, értelmező „megszemélyesítője” a Gond-nak.

• 27 A nékünk után értelemszerűen és a VA₄ s a VA₅ publikációjával egyezően az elmaradt vesszőt kitettük.

• 29 A hősek után az elmaradt vesszőt – a BN és a VA többi kiadása publikációs eljárásának megfelelően – pótoltuk.

• 35 A Pénznek után a hiányzó vesszőt – a VA₃, a VA₄ és a VA₅ helyesebb központozását követve – kitettük.

Különös hangulatot, atmoszférát ad a versnek, hogy Ady különböző motívumokat, különböző kulturális szférából eredő elemeket ötvöz benne össze. E meghatározó elemek eredetét általában már Földessy Gyula is jelzi (Földessy: Amt 75.). Így rámutat arra, hogy a vers bevezető sorai – Fekete ördög / […] Kerget, a Gond, a / Fekete ördög. – Horatiusra utaló alluziót hordoznak. S valóban ez a kép Horatius III. könyvének 1. ódájából való (abból az ódából, amelynek híres kezdő sora az „Odi profanum vulgus et arceo”, s amelynek magyarított változata Babits Mihály In Horatium c. költeményének élén így hangzik: „Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!”), mégpedig az óda utolsó strófáinak egyikéből kiemelt, ugyancsak közismert sorának szabadon variált változata. Horatius sora így hangzik: „Post equitem sedet atra cura”, amelyet kissé körülményesen Székács József így fordított: „[…] ott van a Gond vele […] S háta mögött megül a lovasnak.” (L. a Kétnyelvű Klasszikusok sorozat Horatius noster – Magyar Horatius c. kötetében, Officina, Bp., 1940. 88–89.) Nem fogadható el viszont Földessynek az a feltételezése, hogy a vers minden strófájában refrénszerűen ismétlődő (Gyí, gyí csoda-ló) biztató, indulatszavas felszólítás a hun-magyar mondakör csodaszarvas motívumából „átalakított képzet”. Indokolatlan ennek az Ady fantáziáját alig érintő mondakörnek az emlegetése, hiszen a lovas, a lovaglás mozzanata már a Horatiustól átvett képből magától értetődően adódik. Sokkal célravezetőbb ezt a történelmi értelmű lovaglás-mozzanatot, amely „a folyton sarkaló pénzgond” megjelenítése is, olyan módon felfogni, miként azt Barta János teszi, aki felhívja a figyelmet arra, hogy Adynak van egy egész verscsoportja, amelynek jelképes meghatározója az út, a rohanás, a menekülés, esetleg a repülés mozzanata (Barta 294.). Az egész vers szelleme a megközelítés eme módjával sokkal inkább egyezik.

Az ázsiai eredet, a magyarság nyugati tehetetlensége és pénztelensége már korábban is, főként publicisztikájában foglalkoztatta Adyt. Egy konkrét parlamenti esemény váltja ki belőle saját honfitársaival szemben a gúnyos, ironikus hangot már 1902-ben: „Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába! […] Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki.” (Menjünk vissza Ázsiába. NN 1902. jan. 31.; AEÖPM II. 373–74.) Változott összefüggésben és formában ez a gondolat kerül elő a versben is: Ázsia síkja / […] Parancsol nékünk.” De hasonlóképpen megtalálható a publicisztikai előzménye a költemény más állításainak is. Turánra gondolj: / Aranyak intnek. […] Gondját a Pénznek, / Ott nem ismertük – írja a versben. Évekkel korábban egyik cikkében így meditál: „A kultúránk fölöttébb kicsi. Szegények vagyunk, s igen üresen élünk itthon, szép Magyarországon. […] Valahonnan a legnaposabb Ázsiából szakadhattunk ki, s onnan hoztuk és őriztük meg azt az igazán emberi egyszeregyet, hogy egyszer élünk, éljünk hát lehetőleg kellemesen.” (A hétről. NN 1902. okt. 26.; AEÖPM III. 159–60.) Különös és érzékletes a Pénz utáni vágyódásnak–ellenérzésnek az ismeretes történelmi magyar eredettel és sorssal történő egybehangolása.

Földessy: Amt 75.; Barta 281., 294–9.; Vezér Erzsébet: Versmotívumok… ItK 1963. 4. sz. 439.; Király I. 337., 549.