Lázár a palota előtt

Egy cifra házban Örömben, lázban Összegyültek a gazdagok. Énekeltek a gazdagok Egy cifra házban.

Az utca sarkán Ime, vad, harsány Zsoltár zendül. Lázár dalol, Fölnéz a házra és dalol Az utca sarkán.

Mélyén az éjnek Mint támad ének? Elsáppadnak a gazdagok, Elnémulnak a gazdagok Mélyén az éjnek.

S csönd, Lázár hallgat. Tapsot a dalnak. És tapsolnak a gazdagok, Hahotáznak a gazdagok. S csönd, Lázár hallgat.

Ősszel és szomorúan jön meg Az öreg Lázár a Bibliából S a gazdagok félve köszönnek.

Lázár lélegzik, lépdel, hallgat. Látatlanul vele érkeznek Régi, nagy, béna, ős hatalmak.

Lázárnak néha melle hördül, Szeretne egy nagyot kacagni, De a szája sírásra görbül.

Lázár az örök őszi béna S a Földön, még, szokás örülni. Ő is szeretne néha-néha.

Ő is szeretne táncra kelni S rőt erdőkben, rőt szatirokkal Tréfás dudánál énekelni.

Be is áll az öröm-piacra, Rossz mellével asszonyokat vár S valamit, amitől kacagna.

Óbort és mustot hoz elébe A gazdagok megriadt nyája S ő bekóstol az édes lébe.

Bekóstol s testét megcsiklandja Olykor egy lány, olykor egy asszony S ez a Lázár örök kalandja.

Asztmás melléből fuldokolva Jön föl az Ősznek köhögése, Mintha egy csúf kéj-sóhaj volna.

Erre a köhögős örömre Elfakulnak szívek és arcok: Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.

Kézirat (a több részes költeményből csak a III. szerkezeti egységnek maradt fenn kéziratos dokumentuma, a továbbiakban ennek az adatait, leírását adjuk): Autográf, ceruzával írt tisztázat törlésekkel, beszúrásokkal, 3 fólió. 1–2. f.: 210×170; 3. f.: 235×152 mm. – Cím: II. Az öreg Lázár. A címet megelőző sorszám arra utal, hogy a tisztázat a BN 1907. szeptember 8-i számának nyomdai előállításához készült; erre vall a fóliók számozása is: 1. f.: –3–, 2. f.: –4–, 3. f.: –5–. – Aláírás nélkül. – Mindhárom fólió hosszirányban kettétépve, a tépésnél ragasztószalaggal a verzón összeragasztva. A 3. fólió erősebben sárgult, kissé szakadozott, s ugyanennek a fóliónak a hátoldalán a BN nyomtatott körirata. – A kézirat László Gyula (Bp.) tulajdonában.

Első megjelenés [a több részes költeményt Ady nem egyszerre publikálta, ezért a megjelenési adatokat a megfelelő tagolásban közöljük): I. rész: BN 1906. április 29. XI. évf. 117. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel Lázár átkot mond címen a Sírás az Élet-fa alatt c. vers után közli.) II. rész: BN 1906. július 15. XI. évf. 193. sz. 2. – Tárca – (Páris, julius) – Ady Endre – („Uj legendák” főcímmel Lázár hallgat címen elsőnek közli az Absolon boldog szégyene, A platán-fa álma és a Délibáb-ősöm Köd-városban c. versek előtt.) III. rész: BN Esti lap 1907. szeptember 8. 12. évf. 214. sz. 2. – Ady Endre – („A legőszibb versek” főcímmel Az öreg Lázár címen másodiknak közli a Valamikor lányom voltál után és a Sötét vizek partján c. vers előtt.) – Kötetben (mindhárom rész együtt): VA₁ (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 108–11.; VA₂ (1910) 62–64.; VA₃ (1910) 62–64.; VA₄ (1918) 62–64.; VA₅ (1919) 82–84. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 67–68.

Az alapszöveg kiválasztása a költemény három részének eltérő publikációs körülményei miatt nem lehet egységes. Alapszövegünk így az I. résznél a VA₂, a II. rész esetében a VA₄ és a III. résznél a VA₂. A három – napilapban önállóan közölt – verset Ady a VA₁-ben fogta össze közös kompozícióba, egységes ciklusba, így a főszöveg kialakításánál minden esetben a VA valamelyik – a legkevesebb beavatkozást igénylő – kiadását minősítettük kellő összevetés után alapszövegnek. A BN publikációit Ady kisebb-nagyobb módosításokkal vette fel a kötetbe, a kötetbéli közlések között részben apróbb javításokból, részben sajtó-, illetve szedési hibákból származó eltérések mutatkoznak. Az első két részhez mérten a szövegeltérések jelzésében a III. résznél másféle eljárást kellett követnünk, mert ez utóbbi esetében a BN publikációját megelőző kézirat szövegváltozatait is meg kellett adnunk, továbbá mert ezt a részt a k és a BN szövegében – a VA-ból már kihagyott – „ajánlás” követte: egy alcím és három verssor. (Az azonos lapban, a BN-ban különböző időpontokban történt publikációk esetében a kronológia sorrendjében megkülönböztető jelzőszámokat adtunk: tehát BN₁ az I. rész 1906. ápr. 29-i, BN₂ a II. rész 1906. júl. 15-i, BN₃ a III. rész 1907. szept. 8-i publikációja.)

A VA₁ korrektúráján (PIM A. 126/1.) Ady két javítást végzett. Az 53. sor végén a kelni szó után törölte a vesszőt, és a 67. sorban a rövid o-s kéj-sohaj szóösszetételt hosszú ó-s alakra változtatta: kéj-sóhaj. A VA₃ korrektúráján (OSzK Fond. Hung. 1731.) az alábbi változtatások találhatók: az 1. sorban a hibásan szedett Ejfél szót Éjfél-re igazították, a 38. sor végén a gazdagok után a pontot vesszőre cserélték, a 41. sorban a szomorúan hosszú ú-ját rövidre módosították: szomoruan. Az 50. sorban a különírt őszi béna szavak közé kötőjelet tettek: őszi-béna, az 51. sorban pedig a Földön és a még szavak után törölték a vesszőt.

A háromrészes költeményt, helyesebben ciklust, a költő – mint ezt a megjelenési adatok is mutatják – részenként írta és közölte: egymástól kisebb-nagyobb időtávolságban. A három részt együtt, ciklussá kerekítve Ady csak a VA-ban, 1907 végén adta közre. A költőnek ez a ciklust-alkotó határozott szándéka a sajtó alá rendezőt is arra kötelezi, hogy a három verset együtt, közös kompozícióban közölje. Megfontolást és némi magyarázatot csupán az időrendi besorolás igényel, hiszen a költemény-ciklusnak csak az összefoglaló címe (Lázár a palota előtt) és néhány fontosabb, illetve apróbb szövegmódosítása időzíthető a kötetbe történt felvétel idejére. Maga a lírai ötlet viszont, hogy „a gazdagról és Lázárról” szóló jézusi példabeszédet, illetve annak alapszituációját kellően profanizáltan és kissé modernizáltan helyzetdalban megjelenítse, az már Adyban 1906 tavaszán megszületett, és ugyanezt 1906 nyarán még egyszer megismételte. Ezt követte a Lázár-motívum harmadik lírai darabja 1907 szeptemberében. Ady az I. rész közlésekor külön nem jelezte, hogy a bibliai Lázár alakja köré több részből álló ciklust kíván komponálni. Más összefüggések figyelembevételével kell tehát a kronológiai beillesztést elvégezni.

A pénz-ihletkör, illetve -motívum Ady fantáziáját már 1905-ben meg-megmozgatta néhányszor (l. erről a Judás és Jézus c. vers jegyzetét e kötetben), de költészetének egyik meghatározó szólama az 1906-os esztendő tavaszi hónapjaiban lett. Ezt bizonyítja először az, hogy a VA Mi urunk: a Pénz c. ciklusának 20 (a Lázár a palota előtt egyes részeit önállóan számolva 22) verse közül 1906 márciusától májusáig 10 verset írt és publikált Ady a BN-ban: 1906. márc. 11-én az Öröm-város volt a hazám, illetve a Judás és Jézus, 1906. ápr. 1-én a Dús lovag násza, ápr. 15-én a Thaiszok tavaszi ünnepe, ápr. 29-én a Sírás az Élet-fa alatt és a Lázár a palota előtt I. része, máj. 6-án az Uzsorás Khiron kertje, máj. 13-án a Futás a Gond elől és a Mammon-szerzetes zsoltára, máj. 20-án a Pénz a remeteségben c. verseket. Ezt követően további három pénz-verset adott még közre 1906-ban: júl. 1-én A Zozó levele, júl. 15-én a Lázár a palota előtt II. részét, majd nov. 23-án a Havasok és Riviéra c. verseket. Mindez azt jelenti, hogy a költő az említett ciklusba tartozó versek közül az 1906-os esztendő folyamán 12 (illetve 13), 1907-ben pedig 8 (illetve 9) költeményt adott közre.

Bizonyítja továbbá másodszor az is, hogy 1906 tavaszán Ady még 4, a pénz-motívum körébe tartozó olyan verset is közölt a BN hasábjain, amelyeket később nem vett fel a VA-ba, tehát az említett ciklusba sem. Így 1906. márc. 25-én az Új Heléna, a Lábán hivása, ápr. 15-én az Intermezzo, máj. 6-án a Kleopátra hivása c. verseket.

Harmadik bizonyítéka Ady akkori „pénzes” szellemi érdekeltségének, megszállottságának az, hogy az említett időszakban a költő szokásos két-három versből álló publikációi élén 8 alkalommal használta „A Pénz” főcímet, amivel közölt költeményei témakörét, gyűjtőképzetét, -motívumát akarta megjelölni. Így történt ez a fentebb már említett 1906. márc. 11-i és márc. 25-i két-két verssel. Majd ápr. 1-én azonos főcímmel nemcsak a már felsorolt Dús lovag nászá-t publikálta, hanem vele együtt Az Avar-domb kincse és A Halál automobilján c. verseket is, amelyeket később, a VA-ban más ciklusokba vett fel: az elsőt A magyar Messiások, a másikat A Halál rokona c. ciklusba. Ugyancsak a jelzett főcímmel foglalt össze három verset az ápr. 15-i sajtópublikációban: így jelent meg a már szóba hozott két versen kívül (Thaiszok tavaszi ünnepe, Intermezzo) ebben az összeállításban az Így szólna a szóm c. vers is, amelyet a kötetben azután A Holnap elébe c. ciklusba helyezett a költő. Ápr. 29-én további, már említett két verset adott közre Ady „A Pénz” gyűjtőcímmel. A hatodik azonos főcímű verscsokor máj. 6-án jelent meg: két korábban is felsorolt (Uzsorás Khiron kertje, Kleopátra hivása) mellett a Pap vagyok én c. verset is tartalmazva, amely utóbbi a VA A Holnap elébe c. ciklusába került. Változatlan főcímmel ismét hármas publikációt adott közre Ady máj. 13-án: köztük két ismert pénz-verssel (Futás a Gond elől, Mammon-szerzetes zsoltára) együtt a VA-ban az azonos című ciklusba besorolt A Léda arany-szobra c. verset. Végezetül máj. 20-án használta ugyanazt a főcímet a költő három verse élén: közülük egy kapott helyet a VA pénz-ciklusában (Pénz a remeteségben), míg a Gémek az Olimpusz alatt A magyar Messiások, A szememet csókold pedig A Léda arany-szobra c. ciklus csoportosításának részese lett. Nem volt azonban önkényes a hónapról hónapra ismétlődő főcím használata, mert a később más ciklusokba sorolt versekben is fel-felvillant a kincs, az arany, a pénz, a gazdagság vagy a szegénység képzete. A pénz hatalmát vagy hiányát megjelenítő versekben Ady gyakorta élt különböző objektivizáló látszatot keltő művelődéstörténeti kötő-elemekkel: sajátos módon kiemelt és kiforgatott bibliai vagy görög-római, hellénisztikus vagy magán-mitológiai motívumokkal.

Az Adyt ekkor erőteljesen foglalkoztató pénz-motívum képletébe magától értetődően kínálkozik, illeszkedik be a bibliai Lázár jelképes alakja. Nem véletlen, hogy a költő pénz-verseinek első hullámában, már ápr. 29-én publikált versében megidézte a maga különös módján Lázár bibliaian hagyományos figuráját. Majd két és fél hónappal ezt követően, 1906. júl. 15-én kellő egyénítésben újra „hasznosítja” a megfelelő lírai helyzetképben jól, „hálásan” megeleveníthető Lázár alakját. Természetes volt azután, hogy több mint egy esztendő múlva, 1907. szept. 8-án közre adott versében a bibliai alaphelyzettől leginkább eltávolodó módon és a jelképesítésnek minden eddiginél személyesebb tónust adva, Ady újra megelevenítette Lázárt. Mindez az időrendi besorolás összefüggésében azt jelenti, hogy a ciklus különböző időpontokban megjelenő verseit a bibliai Lázár alakjának költői adaptálása, lírai fogantatása idejére kell rögzítenünk: tehát az I. rész megjelenésének időpontjára. Mindenfajta más kronológiai eljárás csak torzítaná, felemássá tenné a költői életműbe történő besorolást: a bibliai figurával szembesülő első lírai találkozás csírájában, potenciálisan magában rejti a további költői ismétléseket, így a motívum ciklussá terebélyesedését is.

A bibliai forrást, a példabeszéd eredeti történetét Ady éppen olyan szuverénül, költői önkényességgel kezelte, hasznosította, mint azt más mitológiai vagy történeti motívumokkal, elemekkel egyéb verseiben tette. Lényegében csak a bibliai alaphelyzetet vette át, a gazdag és Lázár ellentétes életformájának „körvonalait”, de már a részletek megelevenítésében sem követte a bibliai szcenírozást: „Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván. – És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. – És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljövén, nyalják vala az ő sebeit.” (Lukács 16:19–21.) A példabeszéd túlvilági vonzata Adyt nem érdekelte, verseiben elhagyta azt. Képzeletét csak az evilági ellentét foglalkoztatta, az isteni „igazságszolgáltatás” már hidegen hagyta: nem tartotta érdemesnek szólni arról, hogy halála után a koldus a mennybe, „Ábrahám kebelébe”, a gazdag pedig a pokolba jutott.

Legfeljebb a példabeszéd befejező motívumát foglalta bele áttételesen – a gazdagok szorongó félelme formájában – a ciklusba. Azt, ahogyan a gazdag Ábrahámnak könyörög, s ahogyan Ábrahám ezt a kérést elutasítja. A gazdag a pokolból így fordul Ábrahámhoz: „Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához. – Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide e gyötrelemnek helyére ne jussanak. – Mondá néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. – Ama pedig monda: Nem úgy atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! – Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” (Lukács 16:27–31.)

Ady Lázárja tehát csak eredete szerint való a bibliából, különben egész viselkedése, minden reflexe a költő fantáziájának szülötte.

Révai 200–01.; Vatai 324.; Varga 235–36.; Oleg Rosszijánov: A sokarcú isten keresése…  ItK 1968. 2. sz. 205.; Vezér 108., 212.; Király I. 364., 370., II. 708.