Így szólna a szóm

Első megjelenés: BN 1906. április 15. XI. évf. 104. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel II. számmal Arany-dobogóról címen másodiknak közli a Thaiszok tavaszi ünnepe után és az Intermezzo c. vers előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Holnap elébe ciklus) 171–72.; VA₂ (1910) 95–96.; VA₃ (1910) 95–96.; VA₄ (1918) 95–96.; VA₅ (1919) 128–29. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 80.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A sajtóközlés szövegét néhány ékezési és központozási módosítással vette át Ady a VA₁-be. A VA₁ korrektúráján (PIM A. 126/1.) több javítást végzett: az 5. sorban a falka után a pontot vesszőre cserélte és a Most kezdőbetűjét kis m-re változtatta; a 11. sorban az egybeírt aranyzár szót kötőjeles alakra módosította: arany-zár; a 22. sorban a megyünk után a vesszőt pontra igazította, és a 25. sorban a hull után a vessző helyett pontot tett. Egy-két helyen a VA₁ és a VA₂ szövegén is javított. Egyetlen javítás végrehajtásával a VA₃ publikációját véglegesíthettük főszövegnek.

• 11 A már után – a szöveg értelmének megfelelően és a BN, illetve a kötetkiadások publikációjával egyezően – a pontot vesszőre cseréltük.

1906 tavasza közepén Ady újabb – bár különös módon stilizált – önportré elkészítését érezte időszerűnek. Két és fél hónappal korábban írta meg az Új versek c. kötet szellemi elkészülésének lezárulásával a maga érett költői öntudatának és a poézisben kiküzdött büszke eredményeinek megfelelő önjellemzését: „az új daloknak ifjú Apollója”- ként emlegetve lírai énjét. A költői önbecsülésnek ezt a magaslatát meghaladni aligha lehetett. Másként megjeleníteni, más összefüggésben újjáéleszteni azonban – mint kiderült – annál inkább. Rejtetten erre a másfajta megközelítésre tesz kísérletet Ady a Dalok tüzes szekerén c. verssel együtt publikált Agg Néró halála c. költeményében. Mert ez utóbbiban nemcsak azt mondatja ki a halálra készülő Néróval, hogy „az a költő / Aki hisz és énekel”, hanem azt is, hogy „Róma aludjék: ifjú Cézár / Jöjjön utánam, akarom”.

Ez a „cézári” ambíció, ez a költőkirályi, költőfejedelmi szerepre törekvő igyekezet keveredik 1906 áprilisában a pénzmotívum „felhajtó” és csillogtató erejével. Nem véletlen, hogy először a sajtóközlésben az Arany-dobogóról címet adta a versnek, s csak a kötet-kompozíció elkészültekor sorolta át a közvetlen pénz-versek csoportjából „A Holnap elébe” ciklus lírai darabjai közé. Más helyzetben, más összefüggésben azt a szituációt idézi fel, amely már 1905-ös versei egyike-másikában is megjelent. A költő és a befogadó közeg, a közönség meg a kritika kapcsolatának, egymásra hatásának jelensége Adyt már évek óta foglalkoztatta, de verseiben ez a motívum az 1905-ös esztendő folyamán vált meghatározóvá. Így a Búcsú Siker-asszonytól (BN 1905. febr. 2.), A Tisza- parton (BN 1905. jún. 11.) és A Hortobágy poétája (BN  1905. okt. 1.) c. költeményekben a lírai én mindig a környezetének alárendelten, a befogadó közeg által megalázottan, félreállítottan jelent meg (l. a felsorolt verseket és jegyzeteiket az AEÖV II.-ben). A befogadói közeg és a pályatársak vonulata az 1906 első hónapjaiban készült versekben is jelen van, de a korábbi év verseitől eltérő kölcsönös kapcsolatban. Míg ott a lírai ént környezete mindig csak beárnyékolja, vállalkozásai hiábavalóságára ébreszti rá, káromkodásra, fütyörészésre kényszeríti, addig itt, az újabb versekben ugyanez a lírai én a környezetét fölénnyel kezeli. Míg ott a lírai ént a vergődés, a tehetetlen bénultság jellemzi, addig itt a szárnyalás, az isteni, a királyi gesztusok. Vitathatatlanul romantikus jellegűek ezek az egyik évről a másikra megélt végletes helyzetek, de kellően jelzik az Adyban lezajló belső folyamatokat. A költői öntudat erős megnövekedését érzékeltetik az 1906-os önarcképi látomások motívumai. Így szembesíti a korábbi versben a dalok „tüzes szekeré”-nek robogását a „kis kordék döcögésé”-vel, a paripáit hajszoló „ifjú Apolló”-t a „gyönge karu vén kocsisok”-kal. Az Így szólna a szóm strófáiban pedig a képzeletbeli arany-dobogó hatalmi trón-járól, király-i magasságából beszél a lelki pórok szürke hadához, a pulya had-hoz, a csúf koldus-csapat-hoz, a mob-hoz. A maga egyre meggyőzőbbnek, érvényesebbnek ítélt szellemi értékrendjét ekként tárgyiasította 1906 első hónapjaiban hol mitológikus, hol királyi hierarchikus vonatkozásokkal.

Már Földessy Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy e versben korábbi versek képzetei is fölvillannak. A 15–16. sorok víziója (Többi dalom neked yachtunkon / Elénekelem.) önkéntelenül is visszautal a Figy 1905. máj. 15-i számában megjelent Harc a Nagyúrral c. vers alábbi sorára: „Az én yachtomra vár a tenger.” Persze itt, az Így szólna a szóm vonatkozó strófájában a Lédához való kötődés miatt a motívum természetesen más szövegösszefüggésbe kerül (a Harc a Nagyúrral szövegét és jegyzetét l. az AEÖV II.-ben). Távolabbi analógia fedezhető fel e vers 16–24. sorainak légköre és a BN 1906. jan. 7-i számában publikált Temetés a tengeren c. költemény atmoszférája között: l. e verset és jegyzetét az AEÖV II.-ben. (E versek közötti rokon-motívumokra történő utalás: Földessy: Amt 79.) Lehetséges, hogy Ady tengeri út motívumának kialakulásába, megjelenésébe Charles Baudelaire híres költeményének, a Le Voyage-nak, Az utazás-nak az ihlető hatása is belejátszott.

Sík 186.; Barta 282., 297.; Földessy: Amt 79.; Király I. 278–79., 283., 332., 417., 446.