[Ezek a Halál…]

Kézirat: Verses ajánlás Medve Miklósné Sárosi Paula számára az Új versek neki ajándékozott példányába. A kézirat, illetve az azt tartalmazó kötet hollétéről nincsen tudomásunk. Sőt az sem bizonyos, hogy a Medve-házaspárnak közös példányt adott, és abba jegyezte be mindkét dedikációt. Valószínűbb viszont, hogy Ady a férjnek és a feleségnek külön-külön ajándékozott egy-egy verses ajánlással ellátott kötetet. Hiszen csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a Miklósnak – Bandi hasonmását publikáló Révész Béla a PN 1928. júl. 28-i számában nem említi és közli az asszonynak szóló dedikációt.

Az első megjelenés és a gyűjteményes kötetben először adata ennek az alkalmi lírai szösszenetnek az esetében azonos: AEöv-8 [1943] 998. (Földessy Gyula a vers szövege alatt hely- és időmegjelölést is ad: Kolozsvár, 1906. március. Ennek eredete, hitelessége a k ismeretének hiányában ellenőrizhetetlen.)

Alapszövegünk az AEöv-8 [1943] közlése. A sajtó alá rendező Földessy nem szól arról, hogy ezt a kétségtelenül Adyra valló verses ajánlást milyen forrásból vette. A versnek a gyűjteményes kötetben szereplő címét túlzottan tárgyiasnak, „hivatalos”-nak ítéljük, amelyről éppen ezért elképzelhető, hogy nem a költő írta szövege fölé, hanem általa a sajtó alá rendező kívánta a dedikáció címzettjét pontosan megjelölni. E fenntartásos meggondolásból hagytuk el a névre szóló címzést (Medve Miklósnénak) a főszövegből, s helyette a vers első három szavát emeltük ki szokásos módon címnek: [Ezek a Halál… ] Hasonló okból nem közöljük a főszövegben a keltezési adatokat, bár azokat a vers időrendi besorolásában megfelelően hasznosítjuk.

Valószínű, hogy Ady az ÚjV megjelenése után nem írt volna verses dedikációt Sárosi Paulának, ha a színésznő nem lett volna közben barátja, Medve Miklós felesége. Egyébként a költő színikritikusként is elismerően írt a debreceni színpadon fellépő színészlányról: „Sárosi kisasszony igazolta legelső fellépésekor alkotott véleményünket. – Tagadhatatlanul tehetséges színésznő.” (A  bányamester. DH 1899. ápr. 22.; AEÖPM I.₂ 133–34.) Más alkalommal Perényi Margit kitűnő alakítását elismerve több színész teljesítményét is elmarasztalja, köztük Sárosiét is: „Sárosi Paula pedig valami táncfélével tette elfogadhatatlanná kis szerepét.” (Nebántsvirág. D 1899. okt. 30.; AEÖPM I.₂ 217.) A debreceni újságírástól és színháztól elköszönve Ady négy színésznő „kedvencét” emeli ki, köztük barátja későbbi feleségét: „Sárosi Paulának alig hiszem, hogy valaha vágya lett volna drámai babérokra. Dal zenghetett a bölcsőjénél is, dal hozza ragyogásba a szemét; az ő szíve csupa dal, az ő dala csupa szív. Született szubrett ez a kislány. Lágy dallam minden hangja, ritmikus minden mozdulata, pajkos zene a kacagása is […] Ez a kislány sokra fogja még vinni.” (Amolyan búcsú-féle. D 1899. dec. 2.; AEÖPM I.₂ 223.) Még Nagyváradon is visszautal Sárosi Paula egyik alakítására: elmondva, hogy a Görög rabszolga c. operett előadásával milyen könnyen lehet a színpadon megbukni. „Ott győzött csak – folytatja Ady –, ahol úgy táncoltak benne, ahogy muzsikáltak. Debrecenben egy kis vékony lány, a kis Sárosi Paula kasszadarabbá tette.” (Görög rabszolga. Sz 1900. okt. 22.; AEÖPM I.₂ 367.)

Mégis e kis vers létrejöttében – mint már jeleztük – aligha játszott szerepet az, hogy Ady miként ítélte meg Sárosi Paula színészi-színpadi teljesítményeit. Meghatározó volt viszont az a romantikus helyzet és légkör, amely Medve Miklós és Sárosi Paula kapcsolatának elfogadását, illetve megakadályozását, majd házasságkötésüket kísérte. Medve Miklós rangosan előkelő, jól szituáltan úri, dzsentri családja nem akarta elfogadni, hogy a fiuk zsidó színésznőt vegyen feleségül. A család különböző rafinált eszközökkel – az anyagi támogatás megvonásával, már-már „házi őrizettel”, ideggyógyintézeti kezelés fenyegetésével – próbálta a fiatalok összeházasodását megakadályozni. Mindez sajtónyilvánosságot is kapott, amelybe a fiatalok pártjára állva Ady Endre is beleszólt: l. Zsidó és színésznő c. (Sz 1900. aug. 24.; AEÖPM I.₂ 324–25.) és Sárosi Paula nyílt levelét is közlő A menyasszony levele c. cikkét (Sz 1900. aug. 30.; AEÖPM I.₂ 329–30.). Erre az ügyre is utal a költő Aktuális versek [Hogy vége… ] c. alkalmi dalában (Sz 1900. aug. 26.; AEÖV II. 44–45., jegyzete: uo. 365–66.).

A viharok elmúltával a fiatalok összeházasodtak, és Ady kapcsolata velük folyamatos, igen intenzív maradt. Ennek egyik bizonyítéka – a sok elveszett vagy lappangó dokumentum közül – az a levél, amelyet a költő feltehetően 1905 novemberében Budapestről Kolozsvárra Medve Miklósnénak küldött. E levélben Ady többek között az ÚjV előfizetési felhívásának terjesztésére kéri az asszonyt: „Kedves Paula, engedje meg, hogy zavarom Magát, s megkérem, próbáljon valamit Kolozsvárott, a kincses városban, az én könyvemmel. Miklóst a minap meglátogattam.[…] (AEl I. 187.)

A kis versben Ady ekkori rezignáltan nyomasztó hangulatát igyekezett a fiatal asszonynak, a házaspárnak szóló kedveskedő gesztussal föloldani.