Hat kicsi méhecskén szív-ugart én szántani szeretnék, |
| Hogyha velem lennél ó te Erény ideál! |
Drága magot vetnél a talajba te, mit művelék én: |
| Szótartás, Becsület, s Honszerelem szemeit. |
Ó Haza s Emberiség! éretted űzöm ma e szántást, |
| Jer, jer Erény szántsunk, penna-ekém te vezesd! |
Ám hol a rög kövecses, ne pazald el a jó magot ottan; |
| Üsse a fulánkját hat kicsi méhem oda! |
|
|
|