Földvár.

Barczasági körútunk visszavezetett az Olthoz, a Székelyföldnek ezen ragyogó határvonalához; itt van Hidvéggel szemben a Barczaság északi határvonalán oly szépen fekvő végfaluja – engedelmet kérek, mező-városa – Földvár (Marienburg), mely a krizbai fennsík egy a Homorod és Rákos pataka közt lenyuló lankás hegy hátának keskenyre szoruló végpontján igen festőileg fekszik. Ezen a tér szinvonala fölé vagy 100 lábnyira emelkedő hegyfokot egyfelől (délről) az Oltba siető Homoród, más oldalról (északról) az Erdővidék felé felkanyarodó Olt folyja körül. Ezen meredeken kiemelkedő, oldalán festői szakadásokkal ékitett félszigetnek fennlapján fekszik Földvár, keleti végénél egy önálló dombot koronázó ódon várnak festői romjaival. Hidvégtől felvett képet melléklem. Szebb, festőibb pontot alig lehet képzelni ennél, s ki Erdővidékről jőve azt először pillantja meg, a legkellemesebben fog meglepetni ezen előtte váratlanul kibontatkozó gyönyörű kép által, mely méltó előtere a nagyszerű Barczaságnak, mely csalogatja, édesgeti magához az útast, mintha a természet azért helyezte volna oda e szép hegyfokot, az ember azért épitett volna rája várost és várat, hogy az a gyönyörűen szép Barczának legyen érdemleges előcsarnoka.

Vannak, kik állitják, hogy ott, hol most Földvár fekszik, az avaroknak volt egy földerődje*Lásd Nemz. társ. 1830. évf. 45. sz., honnan a helység neve is származna; de ez oly föltevés, a mit se történeti, se okmányi bizonyitékokkal, de még csak rommaradványokkal sem tudunk támogatni, s igy a történeti kort előző bizonytalanság homályából kibontakozva, a német lovagok korszakára térünk át, hol már valamivel biztosabb talajon folytathatjuk vizsgálódásunkat.

Földvár régi oklevelekben Castrum Marie és Mergenburg név alatt jön elő; ugy látszik, hogy a német lovagok főtanyája volt, várát is azok épitették, az Olton való hajózásuk oltalmára, s ugy látszik, hogy ezen védasszonyukról nevezett vár nemcsak végvára volt a lovagok Olt által határolt birtokának, hanem legtekintélyesebb helységök, kormányzati központjuk, fegyvertáruk és kereskedelmi rakhelyök is volt*Philippi: Die deutsch. Ritter 45. l.. Eleinte az – mint a helység magyar nevéből következtetni lehet – csak földtöltésekkel és sánczokkal lehetett megerősitve, mert mint tudjuk, kezdetben a lovagoknak kővárakat épiteni tiltva volt, s csak később midőn Cruceburg épitése után 1222-ben engedélyt nyertek kővárak épitésére, vették fallal körül Mária várát is. Ezen fővár azonban nem a falu keleti végén most is meglevő erőd volt, hanem az emlitett hegyfoknak azon helyét foglalta el, hol most a templom, papi lak, s több magános házai és terjedelmes kertjei vannak.

Földvárnak északoldali látképe hátterében a déli Kárpátokkal. (Rajz. Greguss J.)

Földvárnak északoldali látképe hátterében a déli Kárpátokkal. (Rajz. Greguss J.)

E vár a hegy-fok alakját követve, szabálytalan háromszög volt, melynek átmetszeti legnagyobb hossza 380 lépés, és alap szélessége (a nyugati oldalon) 350 lépés volt. Ezen nyugati oldal a falu fekhelyéül szolgáló hegyhátról könnyen megközelithető lévén, egy mély, széles átmetszés által volt megerőditve, ezen átmetszésen belül egy folyosós kapu van, melyet Philippi Porta Latina név alatt emlit*Zsigmond király 1427. máj. 11. okmányt ad ki Földváron, melyben Földvár és Heldsdorf közti határpert intéz el, s mely ante portam latinan keletkezéssel bir (eredeti brassai arch. hiv. Kurz. mag. II. 100) csak hogy kérdés, hogy ez? vagy Földvárnak más kapuja viselt ily nevet., s melyet ő még a lovagok korából fennmaradotnak hisz; de e vélemény téves, mert az annál jóval későbbi épület. E kapun belül van az igen érdekes templom, melyhez vissza fogunk térni. A másik két oldalon a hegyhát függőlegesen hanyatlik le, s itt sáncz nem is volt, hanem csak magasan elhelyezett lőrésekkel és kiszökellő zuzművekkel ellátott falak, melyek itt-ott még egész épségben fennállanak, másutt lebontattak. Azonban hogy e falak a lovagok korából származnának, azt alig merném állitani, főként azért, mert a lőrések közé felváltólagosan alkalmazott zuzművek csak a későbbi, s nevezetesen a XV-ik századi várépitészetnél kezdettek divatba jönni; azelőtt ha voltak is, nevezetesen a kapuk felett egyes ily nagyobb machicoulis-oknak nevezett zuzművek, azok a várfalakon rendszeres lőrések közzé illesztett alkalmazásban – mint az a földvári várfalaknál van – nem jöttek elő. Különben is egy tekintet a várfalak szerkezetére, azonnal meggyőzheti a szakértőt, hogy itt nem a XIII-ik, hanem a XV-ik század végén épült védművekkel van dolga.

A vár nyugati oldalán állott, mint Philippi véli, a lovagok védasszonyának szentelt kápolna, melyet a mostani evangelikus templom szentelyében hiszem feltalálni; de ezen véleményt megczáfolja maga e templom épitészete, mely egészen a kifejlett goth izlés műve, már pedig ha a lovagok korában épült volna, akkor annak a román izlés nyomait kellene viselnie. A szentély sem teszen itt kivételt, mert azt határozottan merem állitani, hogy az teljesen egykorú a templom hajójával, ezt polygon záródása s az ezen lévő csúcsíves ablakok legbiztosabban mutatják. De ha nem a lovagok műve is e templom, azért figyelmet érdemlő műemlék, s annak rövid ismertetése, azt hiszem, nem lesz egészen érdektelen.

Egy három hajós goth egyház az, a nyolczszög négy oldalával záródó szentélylyel, mely 25 lépés hosszú és 14 lépés széles. Feltünő itten azon sajátságos berendezés, hogy a szentélyt az éppen ily magasságú és szélességű 32 lépés hosszú közép hajótól nem választja el a szokásos diadalív, hanem az mintegy folytatását képezi a hajónak, s a szentély kezdetét csak a mellékhajók záródásáról, s boltozatának berendezéséről lehet meghatározni, amennyiben a szentély boltozata más támrendszerrel bir s bolt holdjai keskenyebbek és összébb nyomottabbak a hajó bolt holdjainál. Ezen boltozat szerkezete igen szép, hatalmas gerinczei és hevederei, mint mellékelt szelvénye mutatja, az épszöghöz illesztett hét henger és körte tagozatával vannak ékesitve és oszlopszerüleg lenyuló s alól csúcsban végződő gyámkövekre nehézkednek. Ezen gyámköveknek dombor csucsorodás közé foglalt fejezein igen szép kivitelű féldombor művek ékeskednek. Legszebb ezek közül a szentélyzáródásnál levő két gyámkő ékitménye, mely az egyiknél a sárkányon diadalmaskodó szent Györgyet s másik osztályában egy szép diszfedelke alatt imádkozó királynő alakját mutatja. A másik gyámkő dombor műve nyolcz, könyvet és mondatszalagokat tartó, férfi alak csoportját mutatja. Az ezt követő gyámkőpár egyikén két griff, másikán két szerzetes; a harmadik pár egyikén mérmű, másikán csatakép; a negyedik és ötödik páron igen szép növényfonadék és állatok jelképes csoportja képezi a díszletezést. A szentélyen 5 magas keskeny ablak van, melyek csúcsivben záródnak, de a melyeknek díszművezete kitördeltetett. Az itt lévő sekrestyeajtó a késő goth kor átszelt lóherívével alakult, horony elválasztotta két henger tagozattal.

A hajó boltozatát kifejlett támrendszer tartja, mindenik oldalon öt és igy összesen 10 tám emelkedik fel, melyek 5 hengertag egyberagasztásából alakulvák, s melyekkel minden fejezet vagy válkő tábla közbeillesztése nélkül folynak egybe a boltozat gerinczei és hevederjei. Minden két tám között félkörívben záródó válív (arcaden) nyilik a mellékhajókba, s minden ily válív fölött a középhajónak mellékhajó fölé emelkedő felső felén egy egy zömök körives ablak van, melyeknek henger- és horonytagozata ívköre korinthizáló fejezettel ékes oszlopkákra van nyugasztva. Ezen ablakok most be vannak falazva s föléjök későbbi idomitást mutató körablakok nyittattak. A csak öt lépés széles és a közép hajóval egyen hosszuságú mellékhajóknak úgy boltozata, mint ablakai átalakultak, valamint átalakult az egyháznak minden kapuja is.

Egybefoglalva a fentebbieket, kitünik az, hogy Földvár temploma a goth kor első korszakában, legfölebb az átmeneti korszak végszakában épülhetett, a mennyiben a középhajó válívei és a befalazott körives ablakok a román reminiscentiáknak behatását mutatják, mig a szentély minden izében a goth korból való. És igy Philippi s más szász irók azon véleménye, hogy e templomnak szentélye a lovagok által épitett imola maradványa lenne, teljesen alaptalan, mert e szentély tökéletesen egykoru a hajóval, és a szentélyzáródás gyámkövein lévő dombormű, melynek férfi csoportját Philippi imádkozó lovagoknak nézte, nem határoz itten, mert azok inkább hasonlitanak az apostolokhoz, mint lovagokhoz; de még azon esetben is, ha azokat lovagoknak elfogadnók, nem következik, hogy ezen templomot oly, épitészeti styljával ellenkező, régi korra felvigyük, mert ha azon dombormüvek ugyancsak a lovagoktól származnának is, lehetnek megmentett töredékek a lovagoknak itten feküdt s valamely hadjárat (mongol vagy Amurat dulásakor) által feldult templomából, melyet a helyére épült ujabb templomnak szentélyébe az oltár mögötti legfelötlőbb helyre befalaztak. Ezt hiszem én valóságnak, mert azon emlitett dombormüvek kirivólag mutatják azt, hogy eredetileg nem voltak gyámkő-ékitmények s ily minőségben csak későbbi idomitással alkalmaztattak, annál is inkább hiszem, mert ilyen összetöredezett domborműdarabokból másokat is találhatunk a szentély külső falába befalazva, melyeket szintén a lovagok kápolnája töredékeinek hiszek. E templomot e szerint nem a lovagok épitették, sőt még a IV. Béla által 1240-ben ide telepitett cisterciták sem, mert annál is jóval későbbi mű, mely legfölebb a XV-ik század utófelében épült, s a mellékhajók egyik zárkövén levő 1471. évszám, azt hiszem, hogy nagyon pontosan jelöli e templom épitési korát.

Ezen zárkő (Gewölbschluss-Stein) most az északi mellékhajón levő, ujabban nyitott ajtó fölé van befalazva, mert a mellékhajók boltozata nagyon megromladozván, helyébe egyenes fölepet (Plafond) csináltak; a gondos lelkész, kinek nagy hálával tartozunk, e zárkövet megmenté, s ide a falba berakatta. Hogy a középhajó és szentély boltívezete is meg nem semmisült, azt szintén a mostani igen művelt lelkületű lelkész Giesel ur kegyeletének köszönhetjük, mert ezen boltívezet is nagyon hasadozott lévén, a hivek mindenképpen le akarták bontani, s csak nagy küzdelem s rábeszéléssel sikerült az emlitém lelkésznek arra birni, hogy azt kiújitva meghagyják. Az emlitett zárkő 18 hüvelyk átmérőjű, közepén félhold és 7 csillag van, mint mellékelt kisebbitett arányu facsimileje mutatja.

A köriratból Marienburg 1000 évet olvasott ki, helyesebben fejté meg a dicsőült Kurz Antal*Magazin für Geschichte Siebenbürgens. II. B. I. II. 123. l., a mint következik:

Anno dni. (domini Mille° (millesimo) quadringentesimo, septuagesimo primo, mert a mille° után levő négy betü kétségtelenül négy C., tehát 400, az ezek utáni °a quadringentesimo végbetüje, az utolsó 5 jegy pedig LXXI s végre az O a primo végbetüje. A középen levő félhold és 7 csillag jelentését Kurz sem fejti fel, s magam is arra nézve határozott véleményt felállitani nem tudok; diszmüvészeti szeszély vagy jelképes (symbolicus) idomok-e azok? bajosan lehet meghatározni. Hold és csillag, tudjuk, hogy székely czímer, de hát az mit keressen itt? A hét csillag jelenthette a 7 erdélyi vármegyét, jelenthette a 7 erdélyi várat, vagy a szászok 7 keritett városát; vagy valamely más a czímertan által föl nem fejtett jelképes (emblematicus) vonatkozása is lehet, mit én eldönteni nem merek.

A templom külsője ékitménytelen, háromszor tört csupasz oldaltámjai a tetőpárkányzat alatt rézsut metszettek, csak a szentély záródásának ablakai birnak díszművezettel; ha eredetileg volt is tetőpárkányzata, az most a sokszoros újitások után egészen eltünt. Nyugatra néző homlokzata hasonlóan csupasz. Ennek közepéhez van ragasztva az izmos, magas torony, ugy látszik későbbi odatoldás, mert az a most teljesen elfalazott fő portale elébe van épitve, s azt annyira elfödi, hogy annak egykori idomát sem lehet kivenni.

Tornyában egy igen érdekes régi harang van, legnagyobb minden eddig általam látott régi harangok közt, a mennyiben annak függélyes magassága 110 centimeter, alsó karimájának átmérője 122 centimeter. Felső karimáján ezen igen érdekes körirat olvasható.

Felső sor:

Második sor:

Vagy is:
Hac cristi tuba pellatur grandinis turma.
Turbinis conflictus, stringatur fulminis ictus.

A „Turbinis” ugyan hátul van a köriratban, de ugy a vers értelme, mint a képpaizskák jelölése szerint az a második versszak kezdetéhez tartozik.

Sokan e harangot is a lovagoktól hátramaradottnak tartják; de hogy ez téves föltevés, azt maga a körirat czáfolja meg, melyen ugyan semmi évszám nincsen, de minuskel betüinek alakja határozottan jelöli, hogy az a XV-ik század végén öntett, s igy a templommal egykorú.

Földvár temploma jó darabig a barczasági káptalan székesegyháza is volt, mig a káptalan székehelye Brassóba nem tétetett át; a mint kitetszik Demeter esztergami érseknek 1379-ben kiadott rendeletéből, a melyben Miklós mária-vári plebánus és brassai decánnak rendeli, hogy a káptalan üléseit ezután a brassai parochiális egyházban és ne másutt tartsa*Lásd Marienburg Geograph. I. 338. lap jegyzetében..

A templom közelében kétségtelenül a lovagok rendháza és kórházának kellett lenni, mert mint tudjuk, ezen lovagrendnél a pogányok elleni harcz mellett a betegek ápolása is kötelességeik közé tartozott; s azért ők mindenütt, még poroszhoni későbbi telepeiknél is kórházakat alapitottak; föltehető tehát, hogy itt földvári főtelephelyüken is ilyennek alapitását el nem mulaszták, bár az ma nyomtalanul eltünt. De ideje megtekintenünk Földvárnak most is meglehetős ép állapotban lévő erődjét.