A Gespreng-hegy.

Az árvaleány-templom mellett közvetlenül a Gespreng-hegy emelkedik, mely a Raupenberg térbe kiszökellő végelőfokát képezi. Akkor, a midőn az első város is feküdt, e hegy alján, annak tetejét erőd koronázta, melybe a lakosok egy része vész idején féltőbb holmijaival be szokott vonulni, szóval az véd- és menhelye volt a térségen, nyilt, fedetlen helyen épült város szorongatott lakóinak. Akkor a midőn 1421-ben Amurát addig még nem látott roppant sereggel Erdélybe ütött s Brassóhoz fenyegetőleg közelitett, a tanács és előkelőbbek a gesprengi várba, a lakosok oda be nem fért része a czenki királyi várba huzódott be. A szultán ostromolta és bevette a gesprengi erődöt s azokat, kik a hősies védelemben el nem hullottak, valamint a tanácsot Weirauch Mikl. városbiró és Füllen István városkapitánynyal együtt fogságra vonszolta; a daczoló várat pedig a várossal egyetemben földig rombolta. Nem is épiték azt többé fel, hanem a törökök dühével daczolt czenki vár alá bennebb a völgybe épitettek uj várost*Lásd Unterhaltungsbl. 1837. évf. 78. lap.; a szegényebb néposztály azonban nem huzódott be az erőditett uj városba, hanem a romokból a mostani Ó-Brassót felépitve ott maradt, s igy a régi várost fölelevenité, s jeleni nevében annak emlékét megtartá. A lerombolt Gespreng-tetői erőd soha többé fel nem épült, annak ma már romjai is eltüntek*Öreg emberek mondják, hogy e század elején még a falak és a kapubástya egy része fennállott, de akkor anyagját szétszedve, az ó-brassói házak épitéséhez használták fel., legfölebb csak nyomaira ismerhetni, s ezek útmutatása után lehet meghatároznunk, hogy az egy 180 lépés kerülettel birt körerőd vagy rondell volt, melyet még most is 4 öl szélességű sáncz foly körül. A sánczon kivül egy másik külső gátonynak látszanak nyomai, a beltér emeltebb részén pedig egy hatalmas zömtorony talapzata látszik*Lásd Sieb. Quartals. 4. 116 lap.. Mindezek arra mutatnak, hogy itt nem valamely alkalmi, vagy a mint többen állitják, kisebb toronyerőd, hanem egy rendszeresen épült zömtorony és két balliummal ellátott középkori erőd feküdt; de bár mily szabályszerüen volt is épülve az, megvívta falait Amurát tengernyi népe, s a büszke szultán romjai fölé tűzte fel félholdas bibor sátorát; innen legelteté legelőbb szemeit a gyönyörű Barczaságon, melynek bűbájos szépsége birtokvágyát növelheté, mi az ozmánoknak több százados támadását vonta maga után; itt vívta első győzelmét a török a meglepett magyar birodalom véghatárain, de nemzetünk ezután éberen őrködött, s bár hazánk egyes részét gyakran dulta fel azután is, bár gyakran tapodták ménei leölt hőseink hulláit, bár gyakran patakoztt itt e téren s az idevezető szorosokban nemzetünk vére: még is hazánkat soha meghóditani, abba magát végleg befészkelni nem tudta, mig Mohács vérmezein le nem sujtá daczoló nemzetünket. Ekkor az Európát véres testével annyi századon át fedezett magyar nemzetre, éppen azok, kik dicső önfeláldozását legközvetlenebbül élvezték, kiknek fennmaradást és lételt éppen nemzetünk elszánt ellentállása nyujta: osztrák szomszédaink voltak azok, kik köteles segitség helyett ránk rohantak s a zsákmány felett osztoztak a törökkel, és nemzetünket könyörtelenül leigázták. 300 éves gyötrés követte e kárörvendő beavatkozást; de ekkor is fennmaradt Erdély, hol megvédedett mindaz, mi nemzetünknek drága volt, meg a jövőnek csirája, s ma már e csira ismét izmos fává nőtt, mely minden viharral daczolni képes; sőt azok, kik háromszász éven át kinzóink valának, tőlünk nyertek megmentést és életet, valamint az ellenünk tört török is bennünk leli fel fennmaradhatásának legerősebb gyámolát. Nemzetünknek mindig az vala sorsa, hogy ellenségeiért, rosz akaróiért áldozza fel magát, s azokat emelje fel, kik őt lesújtani igyekeztek, hogy azoknak, kik lételét fenyegették, adjon életet. Tagadhatlan, hogy annyi megpróbáltatásokat kiállott nemzetünk jövője biztositva van, mert élhetetlen nemzet a magyar helyén és viszonyai közt százszor elpusztult volna, s az, hogy megverettetésünk ez ötödfélszázados küzdterén, az ivadék büszkén, s győzelemről álmodozva áll meg, s hogy nemzetünk hatalmába vetett bizalma rendületlen: hatalmas tanujel arra, hogy e nemzet jövője felett csüggednünk nem lehet; mert oly nemzetet, mely mint a miénk földhöz sújtatva Antheusként mindig új erőt nyer, semmiféle hatalom szabadságától megfosztani nem tudandja; törhetlen gránit szikla ez, melyben török és osztrák egyaránt elzúzta fejét, s melynek védpaizsa alatt nyugodva élednek most egykori ellenei. Ily sziklaszálra bizton épithetjük fel jövő szabadságunk szent pantheonját.

A Gespreng-hegy nevét egy csodás forrástól nyeri, mely e hegy nyugati oldalán egy barlangszerű mélyedésből oly erővel és oly bőségben tör elő, hogy azt valódi vizokádónak nevezhetjük. Közelében egy másik ilyszerű vizokádó; s e két forrás körül számtalan apróbb buzog fel, ugy, hogy lefolyásuk malomhajtásra alkalmas patakot alkothatna, ha azok egy több hold kiterjedésű mocsárba nem vesznének; azonban e források nem annyira vizbőségük mint inkább szeszélyességük által érdemelnek figyelmet, mert azok oly időszaki források, a melyek több évi folytonos buzgás után néha egyszerre elapadnak s egy vagy több évig is szárazon maradnak, mig ismét egyszerre váratlanul minden látható és kimagyarázható ok nélkül előtörnek. Nem akarom én itt ezen még mindeddig teljesen fel nem fejtett (honunkban több helyt előforduló) természeti tüneménynek okát kutatni, azt ahoz értő szaktudósokra bizom; csak azon véleményemet fejezem ki, hogy az a Brassó környéki mészhegyek földalatti barlangjainak titkos működésével függhet egybe; s arra a nehézség és légnyomás törvényeinek befolyása lehet. A föltételezhető földalatti barlangok folyosói e forrásokkal egybeköttetésben lehetnek, lehet azok közt olyan szivárvány alaku folyósó, mint a minővel a hordókból a bort ki szokták csurogtatni, s ha ezt elfogadjuk, akkor meg van fejtve az időszaki források elmélete, mert esős időben, midőn a barlangok vizzel annyira telnek, hogy a szivárvány folyosóig felhatnak, akkor a lég kinyomul s a szivárvány szivattyú működni kezdvén, a források táplálékot nyernek; mig száraz években a viztartó barlangok vize kevés levén, a szivárvány folyosó belső vége nem ér a vizbe s igy léggel megtelve a viz emelkedését és kifolyását nem eszközölheti, mikor a források elapadnak. Ilyenforma valami történhetik ott a természet rejtett retortájában, melyet én csak sejtek; de alaposan megfejteni nem tudok. Ezen időszaki forrásokat a szászok Gesprengnek s ezekről a hegyet is, melynek keblében a titokteljes műtét lefoly, szintén annak nevezik. A Gespreng-forrás mocsárai közt az ujabb időben néhány petroleumfinomitó gyár, tégla- és cserépcsűr emelkedett, déli végében pedig katonai czéllövölde készült, mi e különben rideg tájnak némi élénkséget kölcsönöz; ha a mocsár lecsapoltatnék, az valódi kies oázzá lenne átalakitható.

A Gespreng-hegynek a fennebb leirt rondellen kivül még más erőditvényei is voltak, mert a lövölde felett, hol az út Ó-Brassóból a hegyen átvonul, egy lapályos hegyhát van, melyen az ellenség könnyen belopódzhatott volna a városba; azért e pont is meg volt erőditve s a hegynyak élén még most is látszanak egy ötszög erődnek gátonyai és sánczai; e mellett a hegynyak lapályos részeit, ugy délről mint nyugatról egy a fennebbi erőddel egybefüggésben volt töltés és sáncz szegélyezi. Egy hátrább eső másik domb tetején, egy kör zömtorony és ezt környezett sánczolat nyomai tünnek fel. Ezek bár homályos nyomok, de mégis jelölni látszanak, hogy ezen lapályos előhegy egész hosszában erőditve s az ellenség ellen biztositva volt hajdan. Egy hátrább levő kert övedzte dombon láthatók azon mellvédek is, melyeket 1849-ben a fellegvár ostromára készülő Lüders emeltetett ágyúi számára.

Mennyi hóditó hagyta e hegyeken gyászos emlékének nyomait, dél és észak vandalismusa egyaránt e hegységre nyomta véres kezét, jenicsér és kozák egyaránt szomoruan gazdálkodott itt; de nemcsak Amurát és Lüders trónolt a Gespreng-hegyen, hanem e hegy alatt elterülő róna is gyászos visszemlékeket költ a szemlélődőben; hisz ott hömpölyög a Vidombak folyó, ott feküdt a Honterus által épitett papirosmalom, mely annyi szerencsétlen csatákban szerepelt, hogy ama tért, ha fájdalmas érzettel is, meg kell látogatnunk, hogy felujitsuk az ahoz kötött gyászos emlékeket, hogy felkeressük az ott elvérzett hősök feledett sirhantjait.