Brassó lakviszonyai, köz- és magánépületei. | TARTALOM | A brassai németek és szászok. |
Brassó történelmi előismertetésénél igyekeztem kitisztázni s megjelölni a mostani Brassó alakulásának időszakát, ez azonban csak a német telepek által alapitott városra: a történelmi Brassóra vonatkozott; de a Barczán mindenütt és igy Brassóban is a szászok jövevények és vendégek levén, kétségtelen, hogy e szép országszöglet, a mely Erdélynek legszebb, legtermékenyebb és hadászatilag is legfontosabb pontját alkotja, a lovagok és szászok idejötte előtt sem volt lakatlan és egészen elhagyatott; sőt a csíki krónika jelmutatása szerint azt székelyek és magyarok vegyesen lakták. Ha a Barczaság lakva volt, akkor bizonnyal Brassó mint e tájnak legszebb és hadászatilag is legfontosabb helye megszállva kellett hegy legyen; minden arra mutat, hogy azon hatalmas vár – a melynek bámulatos romjai a Czenktetőn még most is feltűnnek, s mely egyike volt a határszélen elhelyezett királyi váraknak – a szászok idetelepedése előtt már jóval fennállott, s egyike volt azon határszéli várlánczolat szemének, mely a Perkői vártól* elkezdődve a kelet-déli határszélen elvonult; ez fedezte a bodzai Királyköve várával a Kotlán levő feketehalmi várral a Sándor István által épitett Törcsvárával és Höltvény várával a Barczaságra nyiló határszéli szorosokat.
A czenki vár tehát – mely minden látszat szerint Brassó várának neveztetett – a lovagok előtt épült határvár volt, s nagyon valószinű, hogy e vár fedezete alatt, ha nem is valami tekintélyes város, de egy szerényebb helység helyezkedett el. Ezt látszik jelölni az is, hogy maga a jelen város is legrégebben, sőt egészen 1355-ig minden okmányban Barasu, Brassovia, Brassobia: tehát határozottan magyar néven fordul elő; Corona neve legelőbb 1335-ben merül fel, az ebből csinált Kronstadt nevet régi okmányokban sehol sem találhatjuk; már pedig ha azt eredetileg a német lovagok, vagy a velük egykorúlag bejött szászok alapitották volna, akkor már kezdetben mindjárt német nevén jelent volna meg, s igy több mint valószinű, hogy Brassó eredeti lakói magyarok voltak, kiknek számát a betelepülő szászok, a mint az Kolozsvártt, Tordán, Toroczkón, Dézsen, Enyeden s másutt is történt, csak gyarapiták. Brassó hajdani lakóinak magyarságát látszanak jelölni az ott lépten-nyomon előforduló magyar helynevek* . Ilyen mindjárt a Czenk* , szemben vele Bácsél, Salamonköve, Szent-Mártonhegy, Csigahegy, ilyen a Brassót átfolyó Köszörű patak, melynek német neve nem is létezik. Ilyen Bolgárszeg* , Bolonya* , Mártonfalva, Gácsmajor, Ördögvölgye, Szaka völgye stb., sőt egy régi okmányban, a mint azt alább kifejtendem, némi vonatkozást találunk arra, hogy a Czenken feküdt Brassóvár és azon terület, melyen most Brassó fekszik, Fehérvármegyéhez tartozott.
Igen valószinű tehát, hogy a lovagkor előtt Brassó már mint várőrizet telephelye állott, s annak lakói magyarok voltak. A kunok becsapásai ugyan részben népteleniték a Barczát, a mint a lovagok adománylevele tanusitja; de az ott használt „deserta” és „inhabitata” kifejezést nem kell szószerint venni, mert a tért lakó védtelen népet a kunok kiirthatták és visszaszorithatták ugyan, de a várakban és azok környékén lakók azonban megmaradtak, s igy megmaradhattak a czenki vár alján a különben természeti fekvésénél fogva is könnyen védhető brassai hegykebel lakói is; fennmaradtak, mert a czenki vár sokkal hatalmasabb volt, hogysem a futva duló ellenség azt bevehette volna. Hogy pedig a lovagok ide telepedésekor a Barczaság nem volt egészen lakatlan, kitetszik Vilmos püspök 1213-ki már többször hivatolt okmányából, melyben a lovagok által nyert terület magyarszékely lakóiról emlékezik.
Mind ez kétségtelenné teszi azt, hogy valamint a Barczaságnak a német lovagok betelepedésekor már voltak magyar-székely-kun lakói, kiknek utódait a 10 magyar falu népe alkotja, ugy Brassóban már kezdetlegesen is laktak – mint a hagyomány tartja, egy Fehérvármegyéhez tartozó Brassó nevű helységben – magyarok, kiknek számát az odatelepitett német vendégek csak szaporiták. Fennebb Brassó vallástörténelmi ismertetésénél érintettem, hogy Brassó magyarsága régen tekintélyesebb volt, s hogy annak germanizálása a politikai és vallási türelmetlenség rut fegyverével erőszakosan hajtatott végre. A brassai magyarság régi létszámáról ugyan nincsenek adataink, de hogy az nagy volt, s hogy Brassó legtekintélyesebb családai és főhivatalnokai is gyakran a brassai magyarok közül kerültek ki, arról igen sok régi okmány kezeskedik. Megkisértem azért itt a brassai régi magyar családoknak sorozatát adni, ugy a hogy azokat egyes okmányokban szórványosan feltalálnom sikerült.
Ugy látszik, hogy a Törcsvárát és vidékét a 11-ik században birt Sándor családnak utódai visszamaradtak a Barczán, még pedig Brassóban; erre útal az, hogy a brassai Sándor családból 1353-ban találjuk Comes Jacobust filium Nicolai, filii Sándor vallicus de Brassou. 1404-ban Sándor Antal és Sidenschwancz Ignácz brassai polgárok nyerték Laczk Jakab erdélyi vajdától Ujfalu és Komlós lakatlan falukat* . A Sándor család Brassóban Sander-re ferditett néven még a mult században is meg volt.
Aradi család. 1599-ben a schellenbergi csatában a szászok vezére volt Aradi brassai kapitány* .
Bánffi család. 1448-ban brassai Bánffi István püspök a rigómezei csatában esett el* . 1608-ban Bánffi Márton brassai timár és senator. 1613–17-ben Bánffi Pál a brassai communitás tagja. 1612–29. Bánffi Péter timár és brassai senator.
Szentágotai család. 1388-ban Zsigmond király Szentágotai Antal, István és társainak adományozta Tohát (Tohánt* . 1462-ben brassai Szentágotai Sándor, Ujfalu és Komlós nevű birtokait Brassónak, mint kedves szülőföldjének adományozta* .
Medvés család. 1486-ban a brassaiak e város polgárát Medvés Pétert küldötték Báthori Istvánhoz, kinek a vajda igéretet tett, hogy Törcsvárát meg fogja a királytól Brassó számára szerezni* . 1688-ban a Veterani sergeinek ellentálló brassaiak egyik vezére Medvés János volt, ki a fellegvár bevétele után kivégeztetett* .
Jakab család. 1364-ben Lajos király Jakab … brassai biró kérésére adott Brassónak vásárjogot* .
Ördög család. 1385-ben Ördög István s több brassai polgár kérésére Mária királyné Budáról rendelkezett a székely ispánhoz küldött parancsában az iránt, hogy a brassaiakat kiváltságaikban megtartsák* . 1478-ban Ördög (Erdeg) Mihály és Csonkabonk Bertalan a brassaiak követe az udvarnál* .
Soodi család. 1385-ben az Ördög Istvánnal a Mária királynénál panaszt tevők közt ott volt Soodi Márton és István is.
Gretei család, ugyan akkor velük volt Gretei Miklós.
Ötves család. 1652-ben Ötves Mihály mint Brassó küldöttje eszközlé ki Rákóczi Györgynél a Brassónak inscribált Törcsvárba való bevezetést; ugyan neki mint brassai esküdtnek inscribálta 1653-ban Rákóczi Szunyogszeget* .
Csonkabonka család. 1478-ban Csonkabonka Bertalan az udvarhoz küldetik. 1598-ban Csonkabonka Márkó brassai senator; ugyanennek 1607-ben az addig Nagy Tamástól zálogra birt Szunyogszeget, Vledényt és Királyhalmát inscribálta Rákóczi Zsigmond* ; Csonkabonka György 1643-ban brassai senator volt.
Kristóf család. 1618-ban Kristóf János brassai biró és a Csonkabonka árvák gyámja volt* .
Fekete család. 1618-ban Fekete András brassai esküdt* .
Mise család. 1439-ben Mise György brassai esküdt kérésére Albert király a székely ispán hatalmaskodását tiltja* .
Geréb család. 1462-ben Geréb György brassai esküdt a Szentágotai Sándor által Brassónak hagyományozott Ujfalu és Komlós iránt Mátyás király megerősitését kieszközlé* . 1471-ben Mátyás király az addig brassai Geréb György által birt Sárkányt és Mikesdorfot Brassónak adományozta* .
Hegyes vagy Hegyesi (Hedjesch) család. Hegyesi András 1578-ban szül. 1613. brassai senator. 1626. városkapitány, mint ilyen 1627-ben halt el. János fia mint höltövényi pap halt el 1650-ben, vele a család is kiveszett. Egykorú ezekkel Hegyes János, ki Ferdinand, Maximilián és Károly császárok testőrségében szolgál, 1568-ban Brassóba hazajövén háromszor nősül* . Előjön még egy másik Hegyes János, ki 1637–1640-ben brassai rector volt.
Árkosi Veres család. 1552–1556. árkosi Veres Péter (Pet. Veresius Arkusinus) brassai rector volt, ez alapitá a családot.
Forgács család. 1609-ben Forgács Mihály brassai senator* , Forgács Margit Mederus Péter brassai nagy pap neje, Forgács Bálint falnagy.
Nádosi család. 1609-ben Nádosi György brassai senator* .
Magyarosi család. 1656-ban Magyarosi Péter* ; Magyarosi János a bolonyai szomszédság szószólója.
Bornemissza család. 1557-ben a szebeni szász gyülésen Brassót circumspectus Bornemissza Jakab brassai esküdt képviselte.
Egyed család, követtársa Bornemisszának Litterati Egyed volt* .
Brassói család. Régi magyar nemzetség Brassóban, melyből származott a Sombori és a Drághi család* .
Török család. Brassai Török Péter 1671-ben Apafitól zarándmegyei Sunkon nyert jószágot* .
Kis család. 1590-ben Báthori Zsigmond a Brassó és a Barcza lakóinak adományozott Bozzamezőt kijáratván, a határhalmokat emelő bizottság a többek közt megjegyzé, hogy a Deblenmezeje felé tartva, a Kigyósmezeje alsó felén egy árok mellett azon halmot találták, a melyet Kis Lukács brassai biró a prázsmáriak és Béldi Pállal egyetértőleg emelt volt* .
Major család. 1642-ben brassai Major Márton gyula-fehérvári nyomda igazgatója volt; 1646-ban Major András brassai magyar pap.
Balogh család. Brassai Balogh István meghalt 1640-ben* . Balogh Kata 1637-ben.
Kőmives család. Kőmives István meghalt 1587-ben.
Czakó család. 1688-ban a Veterani hadserge ellen fegyvert fogott brassaiak egyik vezére Czakó Ferencz Czakó Dávid fia* .
Keres család. 1688-ban a brassaiak egyik vezére Keres György volt.
Végh család. 1608-ban brassai Végh Mihály neje Zákos Katalin egy felső-szombatfalvi curiáért perelt* .
Boér család. 1613-ban előfordul Bojér István és öccse Bojér Ferencz* . 1688-ban ütött zenebonáért Boér és Stein nevű brassai polgárokat a delegatum forum halálra itélte és fejöket vétette* .
Biró család. 1462-ben Mátyás királytól Byro György brassai polgár, a király jó indulata tartamára (igy) a Fogaras vidéki Sárkányt és Mikófalut* nyerte.
Horváth család, melyből brassai Horváth Mihály 1612-ben törcsvári porkoláb.
Gothárd család. Ebből bolgárszegi Gothárd Márton 1649–1660-ban brassai magyar pap, Gothárd János ugyanaz 1675–82., másik Gothárd János szintén 1682–85-ig* .
Szadasi család. Szadasi Bartok 1708. brassai biró* . Igen sok Brassóban az elszászosodott magyar családok száma, kiknek németre ferditett neve még most is elárulja egykori magyar eredetüket. Ilyen a többek közt: Imre (Imrich), Béldi (Dr. Béldi), Korodi (L. Franz Korodi prof.), Biró, Solymaschi (Solymosi), Horváth, Enyeder (egykor Enyedi), Pongrácz, Bot (egy órás Ó-Brassóban), Himesch (régebb Hímes), Remenyik, Poor, Barthesch (régen Barthos) s számtalan más. Ezeken kivül még sok más brassai magyar családot tudnék felhozni; de ennyi is elég annak bizonyitására, hogy Brassó magyar népessége hajdan nem csak nagy számú volt, hanem igen tekintélyes állást foglalt el; ezen magyar népességnek már ősidőktől fogva ott kellett laknia, mert később főleg ily nagy számban nem is telepedhetett oda, miután tudjuk, hogy a szászok rendszabályai a királyföldi városokban a netalán oda huzódó magyaroknak fekvőségek és házak vevését meg sem engedték; már pedig a fennebbi kimutatásból látszik, hogy ama brassai magyar családok e város tekintélyesebb birtokosai és primárius polgárai voltak, mint ilyenek a város főbb hivatalait viselték, hadvezérségre az uralkodókhoz és országgyülésekre követekül választattak, mit bizonyosan birtoktalanokra nem biztak volna. Ebből láthatólag Brassó hajdani magyar népessége jövevény nem lehetett, hanem tősgyökeres polgársága volt e városnak.
Szeli, Gödri (Hist. 1–2. lap), Bartha Márton s mindazok, kik Brassóról irtak, egyhangulag állitják, hogy Brassóban már keletkezésekor laktak magyarok; ugyan ők azt is fölemlitik, hogy a 14-ik században a nagy templom épitésekor igen sok székely mesterember és napszámos telepedett Bolonya külvárosba; Manucio Pál olasz küldött határozottan mondja, hogy egyik külvárosban kizárólag magyarok laknak.
Van II-dik Lajos királynak egy rendelete, melyben a brassai nemeseknek (nobiles de Brassow) komolyan meghagyta, hogy azon város polgárait vezeklési dijjal (questum) ne terheljék* , ami olyas valamit enged sejtetni, hogy itt a brassai nemesek alatt az ezen városban lakó számos magyar család értetődött, mert tudjuk, hogy a királyföldi szászok között egész a fejedelmi kor végeig nemes egyáltalában nem volt és nem is türetett meg; azonban Brassó, mint előismertetésünkben kimutattuk, még ezen időben nem tartozván a Királyföldhöz, kivételes helyzetben volt, lehettek tehát s mint Lajos király rendelete mondja, voltak is nemesek Brassóban, kik a mint a vezeklési dij kivetése jelöli, a polgárok felett állottak. Azonban Brassó nem sokára (Izabella idejében) a székely ispánok hatásköre alól – mely alatt addig volt – elszakittatván, a Királyföldbe kebeleztetett, mi által a nemesek praerogativája is megszünvén, azok a polgári elembe beleolvadtak.
Fennebb Brassó vallástörténelménél előadtam, hogy Brassóban még a reformatio elterjedte után s még akkor is, a midőn a szászok mind Luther, a magyarok mind Calvin követői voltak, Brassóban oly többségben voltak a magyarok, hogy Honterus és Wagner halála után Calvin tanát hirdető lelkészeket hivtak meg Brassai főpapnak; de Szeben és a szász káptalanok Brassót a teljes elmagyarosodástól féltvén, mindent elkövettek, hogy ott Luther hitelve tulsúlyra emelkedjék, a mit egy századon át folytatott ármány és erőszakkal kivittek, főleg az által, hogy 1594. a szász püspökség alá tartozást, a brassai és vidéki magyarság élénk ellenzése daczára keresztül vitték.
E percztől fogva elkezdődött a harcz Brassó magyarságának beolvasztására, mit politikai és vallási fegyverekkel folytattak. Magyar ember csak ugy jutott valamely hivatalba vagy javadalomhoz, ha lutheránussá lett, s ha magyar nevét németre változtatta.
Gödri vallástörténelme 2. lapján előadja a társadalmi és üzleti üldözés magyar fogyasztó alkalmazását is. Brassó magyar lakossága nem csak napszámosokból állott – mond ő – a mint azt a szász irók elhitetni akarnák, hanem igen sok előkelő polgár s nagyszámú mesterember volt azok között; voltak czéhek: mint a kovács, gombkötő, kőmives, ács, borbély, mészáros, szíjgyártó és csizmadia czéhek, melyekben leginkább csak magyarok voltak; de a szász mesteremberek a tanácstól oly czéh-szabályokat eszközöltek ki, melyekbe becsusztatták, hogy azután a czéhekbe csak szász eredetű vagy német nyelvű polgárok vétetnek be és türetnek meg. Egy 1634-ki tanácsi rendelet szerint a Bürgerkarte csak olyanoknak adatott ki Brassóban, kik keresztlevelükkel bizonyitották, hogy német születésüek; egy más rendelet kimondotta, hogy csak szász lehet Brassóban iparos* , minek következtében a magyar mesteremberek kénytelenek voltak neveiket átváltoztatva szászokká lenni* ; mig más oldalról – mint fennebb már előadtam – a reformátusok templomát elvették, s uj épitésére még a fejedelem és országgyülés rendeletére se adtak helyet. Lekenyerezés, és Erdélyben – a vallásszabadság e par excellence hazájában – példa nélküli vallási türelmetlenség és erőszakoskodás lassanként mind apasztá a magyarok létszámát elannyira, hogy a fennebb elősorolt ős magyar családok utódait hiába keressük ma már Brassóban, mert azok* lutheranizáltatva beolvadtak a szászok közé, s neveiket németre változtatták át. Magyarnak csak a szegényebb néposztály maradt meg, melynek létszámát az újabb időben emelték a Székelyföldről, de leginkább a barczai magyar falukból ide telepedett iparosok. Ezek – régebben a belvárosban magyar meg nem türetvén – inkább a külvárosokban, főleg Bolonyában laktak, még a negyvenes években is egészen a királyig kellett felfolyamodnia a magyar iparosnak, hogy Brassóban önálló műhelyt nyithasson; de 1848-ban a vérkeresztséget nyert egyenlőségi eszmék, a szász kizárólagosságot védő osztrák és muszka szuronyokon is áthatoltak, s vagy 20 év óta a belváros körül nem csak a várfalak, hanem a zárkozottság, féltékenykedés, és a szász elszigeteltség korlátai is omladozni kezdenek, a magyarok már a belvárosba is huzódtak; a kereskedők közt ma már igen sok magyar van, némely iparágakat, mint: csizmadia, kovács, kerekes, ács, kőmüves, nyerges, gombkötő, s részben az asztalosságot is leginkább magyarok üzik, s lassankint emancipálták magukat a szászok elnyomási hajlamai alól* ; a külvárosi kis műhelyekből húzódnak be a belváros nagyobb forgalmi körébe; de helyüket Bolonyában s a többi külvárosokban uj sucrescentia pótolja, mert a Brassóban szolgáló székely kocsisok közül sok választ magának életpárt a székely szolgálók közt, s megtakaritott bérükből egy kis házikót építnek a külváros valamely félreeső zugában; a férjek szekerességgel, napszámossággal, a nők mosással, sütéssel, varrással keresik meg élelmüket, oly mértékben szaporitva a brassai magyarság létszámát, mint a minő mértékben a szászoké a zwei Kindersystem által fogy. A brassai magyarok létszámáról sem a multból, sem jelenben biztos adataink nincsenek, de annak jelentékenysége már az iskolaköteles magyar gyermekek számából is kitünik, a mi az 1500-at túlhaladja.
Nem ragaszkodva szorosan a nemzetiségi válaszfalakhoz, főleg ha azt vesszük a nemzetiség criteriumául, hogy minő nyelven szólal meg a gyermek, mit az „anyanyelv” műszóval szoktak kifejezni, akkor Brassó összes 28,000 lakosát magyarnak mondhatnók, mert itt kivétel nélkül minden gyermek magyarul szólal meg, s serdülő korában folyton magyarul beszél, úgy hogy nemzetiségének nyelvét tulajdonképen az elemi iskolákban tanulja meg és fejleszti ki. Ennek egyszerű oka abban keresendő, hogy Brassóban a cselédség egyáltalában, de főleg a nőcselédség kizárólagosan székely leányokból áll; székely nőkből kerülnek ki a dajkák, a gyermekek mellett levő pesztonkák, szakácsnék; az úrnő maga is kénytelen ezekkel való folytonos érintkezésében a magyar nyelvet használni, s igy a gyermek első éveiben más nyelvet a magyarnál ritkán hall, s mivel a székely nők brassai nyelvmestersége már rég idő óta tart, Brassóban nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is jól beszélik a magyar nyelvet; annyival inkább beszélik, mert arra életszükségük van, amennyiben Brassó levén Háromszéknek és a szomszédos barczasági tiz magyar falunak piacza, úgy a kereskedőnek mint az iparosnak mulhatatlanul tudnia kell a magyar nyelvet, s a nélkül üzletét vezetni általában képtelen lenne. Nyelv tekintetben tehát Brassónál magyarosabb városa alig van Erdélynek, mert az ott lakóknak anya- és üzleti nyelvét legkiválóbban a magyar nyelv képezi. A mi már most a közös anyanyelv mellett a másodfokulag utólagosan kifejlődött nyelveket illeti, ilyen három van Brassóban, melyek szerint e város lakói nemzetiség szerint eloszlanak. A magyar, azután német, illetőleg annak egy tájbeszéde, melyet a szászok beszélnek; az oláh, melyet az eloláhosodott bolgárok beszélnek, és nagyon korlátolt téren az új görög nyelv. E szerint tehát Brassó lakossága három nemzetiség szerint osztályozható. magyar, német-szász és oláh-görög. Vannak még kis számban örmények, izraeliták és czigányok; de mindezek a magyar nemzetiség keretébe vonhatók be. Brassónak nemzetiségek szerinti csoportositása egyáltalában nem oly könnyű mint másutt, mert itt a vallásfelekezetek nincsenek oly határozottan nemzetiségek szerint elválva, mint egyebütt; mindazonáltal azt mégis közelitőleg meghatározhatjuk.
Az ágostai hitvallásuak a 800 magyar leszámitásával mind szászok 7646
A katholikusok közül szász van a legjobb esetben 1472
9118, ebből 4000 külföldi német, tehát szász van 5118.
Ágostai hiten levők | 800 |
Katholikus magyar | 6000 |
Két felekezetű örmény | 61 |
Helvéthitűek | 1816 |
Unitárius | 138 |
Izraelita | 217 |
9032 | |
Oláh-görögök: | |
Görög-katholikus | 127 |
Görög nem egyesült | 9489 |
9616 |
A magyarokról már szóltunk, azok Brassóban való álláspontját, foglalkozását elhelyezkedését már előadtuk, még röviden ismertetnünk kell a brassai szász-németeket, és az oláh-görögöket.
Brassó lakviszonyai, köz- és magánépületei. | TARTALOM | A brassai németek és szászok. |