A hétfalusiak temetése.

A mikor a beteg haldoklik, akkor rokonai, ismerősei egybegyülnek s rendre imádkoznak a kedvelt Szikszai-féle imakönyvből; ha elhalt, a rokonok és ismerősök virasztani mennek, minden virasztó gyertyát visz magával, mert a halott mellett éjjel-nappal gyértya ég*A felesleg gyertyákat a temetőben a szegények közt szokták kiosztani., s folytonosan zeng az ott levők által énekelt alkalmi ének hosszú sorozata*A virasztókat turó és pálinkával meg szokták vacsoráltatni.. A halott legközelebbi férfi rokonai gyászukat azzal fejezik ki, hogy egészen az eltemetésig hajdon fővel járnak, a nőrokonok pedig azzal, hogy fejük díszfátyolát nyakukra kanyaritják, s mindaddig, mig a gyász tart, fehérnemüjöket (még a tisztaság rovására is) elhanyagolják.

Elérkezvén a temetés ideje, az összeharangozáskor küldöttség megy a halottas háztól a pap után, őt ünnepélyesen meghívni a temetésre, mire a pap a küldöttség kiséretében elindul, menetele jeléül meghuzzák a torony legnagyobb harangját. A temetési szertartás mindig künn az udvaron megy végbe, hol a pap számára egy széna vagy szalmával behintett helyen karos pad és díszlepellel beteritett asztal van elkészitve; szemben van a papi ülhelylyel egy hosszú pad, hová a bezárt koporsót helyezik el. A halottas ének 3. versszakának eléneklése után, a lelkész egy alkalomszerű ima és miatyánk után felolvassa halottas beszédének alapigéit, ily bevezetéssel: „Az életen és halálon szabadon uralkodó istennek dicsőitésére, a megboldogultnak utolsó tiszteletére, a keservesek vigasztalására, az egybegyült hiveknek épülésére felolvasom ama szent igéket, melyek nyomán halotti elmélkedésemet tartandó vagyok, s mely irva találtatik itt és itt; keresztyén hívek, hallgassátok meg illő figyelemmel és buzgósággal.”

Ennek megtörténtével elmélkedik a felolvasott igék felett, s alkalmazza a megboldogultra és viszonyaira, mi után a búcsuztató következik. Ebben a pap*Krizbán, Ujfaluban és Apáczán a búcsúztatót a rector szokta végezni, de Hétfaluban mindig a pap. a megboldogult nevében érzékeny búcsut vesz minden rokontól, komáktól, szomszédoktól stb. s mivel azokat névszerint sorra mind fel kell emlitenie, az ily búcsuztató rendesen hosszan szokott tartani. Végezetre köszönetet mond minden megjelentnek keresztyéni részvéteért, azokat erényes és istenes életre intve, hogy földi vándorlásuk végén boldog halál legyen osztályrészük. Ének közt indul és megy a gyászmenet a temetőig*Elől mennek a férfiak, a koporsó előtt közvetlen a pap, a koporsó után a keservesek s végre az asszony sereg., hol „Krisztus az én életem” kezdetű ének elzengése mellett a koporsót sirba eresztik és behantolják, mikor a pap a sirra lépve, nehány a szentirásból vett vigasztaló vers után beszenteli azt. Hétfaluban is meg van azon szokás, hogy a siró asszonyok menetközben siró recitativ hangon elbeszélik a halottnak egész életfolyását. Ily szokást a székelyek közt is, nevezetesen Kis-Borosnyón és Siklódon találtam.

A hazamenő temetési gyülekezetet gazdag tor várja, melyet rendesen a rokonság szokott rendezni, s e mellett a meghalt lelke nyugalmáért valamely jótékony czélra is szoktak adakozni; a torhoz olyannyira ragaszkodik e nép, hogy azon pap, a ki azt eltöröltetni igyekeznék, oly gyepet bontana fel, a mely alatt kigyó fekszik.

A pap temetési díja rendesen egy forint és egy hizlalt tyúk. Hosszúfaluban kalácsot, sert, két font húst s más csemegéket szoktak a halottas háztól a papnak küldeni.

Pürkereczen ha valamely asszony gyermekágyban hal el, azt abrosz alatt szokták eltemetni, azaz egy szélein czifrán kihimzett abroszt négy pálczára feltűzve, négy barátnéja szokta mennyezetszerüleg a koporsó felett vinni. A halottvivők karjai ilyenkor czifra kendőkkel vannak felékitve, mi nekik ajándékba hagyatik. Krizbán és Ujfaluban még más sajátságos temetési szokások is vannak, melyeket majd ama faluk leirásánál fogok ismertetni. Most a halottak bús köréből az élők vidor lakába fordulunk, hogy a hétfalusi magyar telkének és lakházának belelrendezésével megismerkedhessünk.