Január 23.

 

Alamizsnás Szent János Alexandria pátriárkája volt.

 

A Legenda Aurea nyomán járó Debreczeni-kódex előadása szerint* éjszaka, imádság közben láta égi szépségű leányt előtte megállani: olajfa koszorú vagyon fejében. Mely szüzet látván e szent embör, elcsudálkozék rajta és megkérdé őtet, ki volna. Amaz azt mondá: én vagyok az ergalmasság, ki az élő Istennek fiát mennyországból e földre hoztam. Ha engömet kegyösül vész, jól leszön dolgod. Ezt mondván, elenyészék.

János e napságtól fogva oly ergalmas kezde lenni, hogy Eleimon-nak, azaz Alamizsnás Jánosnak neveztetnéjék. Csakugyan mindenét a szegények között osztotta szét.

A kódex ezután Alamizsnás Szent János legendájába Pétör vámos épületes történetét is beleszövi. Élt Alexandriában egy Pétör nevezetű gazdag vámos, aki minden kéregetőt kikergetett a házából. Fogadásból egy szegény mégis odament hozzá, és alamizsnát kért tőle. Pétör – nem lévén kődarab kéznél – haragjában egy köleskenyérrel dobta meg. A szegény boldogan kapta föl.

Harmadnap halálra kórula vámos Pétör és viteték Úristennek ítéletire. Láta néminemű szerecsenöket: egy mérték vagyon kezökben és az ő tett gonoszságit mind belerakják egyfelől. Másfelől láta szomorú kedvvel néminemű szép fejér emböröket állania; miért a mértéknek felében semmit nem tehetnek vala... Csak egy köleskenyeret tudnak rátenni, melyet... két nappal előtte akaratja nélkül ada. Kit mikoron mértékben tettek volna, egy arányt kezde bűnökkel nyomnia. Mondának a szent angyalok e Pétör úrnak: tégy többet valamit ez köleskenyérhöz, mert majd elvisznek a szerecsenök.

Pétör felocsudott és amikor egy ember, akinek mindene tengerbe veszett, ruhát kért tőle, a maga jó ruhájába öltöztette. Az ember megfizette az árát és elment. Pétör nagyon elszomorodott, hogy nem tudott jót cselekedni. Álmában azonban megjelent Urunk Jézus abban a ruhában, amelyet a hajótöröttnek adott. Pétör most mindenét szétosztotta a szegények között. Egyik sáfárával a Szentföldön harminc ezüstpénzen magát is rabszolgának adatta el. Ezt is a szegényeknek juttatta.

Idők múltával földijei a Szentföldre jöttek. Fölismerték, ő azonban elmenekült előlük.*

A kódex ezután folytatja János legendáját. Egy asszonyállat gonosz bűnét nem meri meggyónni. János azt tanácsolja neki, hogy írja le és zárja borítékba. A pátriárka azonban néhány nap múlva meghal. (616) Olyan koporsóba teszik, amelyben már két püspök nyugodott. Az asszony kétségbeesett, hogy levele más kezébe kerül. Odament a koporsóhoz, erre János két püspöktársával megjelent, és a levelet visszaadta neki. Az asszony felbontotta, de bűnét már nem találta rajta. János érdeméért az Úr törölte le.

A szent Konstantinápolyban tisztelt ereklyéit a szultán a mi Mátyás királyunknak ajándékozta. Budán őrizték. Ünnepét olykor közvetlenül a Mártonra (nov. 11) következő napon ülték meg.* Talán azért, hogy a két szent a szegények szeretetében annyira hasonlít egymáshoz.

Mátyás király Alamizsnás Szent János várbeli kápolnáját fényesen ellátja. Bonfini a kincseket, orgonát és énekkart magasztalva azt mondja, hogy a kápolna cum coelesti aula, hierarchiaque certare videatur. Hasonlóan lelkendezik (1483) Castelli Péter pápai legátus is: habet enim – Mátyás – cantorum capellam, qua nullam praestantiorem vidi.

János ereklyéinél eskette meg Mátyás király Bakócz Tamást és az ország főurait, hogy halála után Korvin Jánost választják királlyá. A kápolnát 1526 őszén Szulejmán szultán is fölkereste, sőt megszólaltatta az orgonát is.*

A kápolnához, amelyből később dzsámi lett, hozzátartoztak a király szegényei is.*

Besztercebánya Alamizsnás Szent János-kápolnája, oltármestersége még biztosan a budavári kultusz kisugárzásaként keletkezett.*

Gótikus táblaképeit látjuk Bártfa (Pieta-oltár), Lőcse (Szent Miklós-oltár, 1507), Márkfalva (Jazernica Markovice, Márton társaságában, 1517), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula, Háromkirályok-oltár, 1470, Mária halála-oltár, 1470).*

Gótikus faszobrát őrzi Kassa (múzeum, 1470), Leibic (Lubica, 1510, Szépművészeti Múzeum), Lőcse (Jakab-templom, 1507).*

János ereklyéit a mohácsi csata után menekülő pálosok máriavölgyi kolostorukba mentették át. Ferdinánd király a pozsonyi káptalannak ítélte oda. Pázmány Péter az ereklyét díszes ezüst koporsóba tétette, majd Eszterházy Imre esztergomi érsek bent a székesegyházban kápolnát emeltetett föléje (1732).

Alamizsnás János pozsonyi kultuszáról csak egy nyilván hazai szereztetésű himnuszt tudunk idézni:

 

Joannes, bone Pastor,
tuique gregis amor,
salve, o verum speculum,
cunctorum praesidium.
 
Tu tristi iubilus,
tu claudo baculus,
tu coeco lumen,
sitienti flumen.
 
Afflicto gaudium,
tu Pater pauperum,
O fac ut sequamur
tua vestigia,
et ita consequamur
aeterna gaudia.*

 

A hódoltság után Buda városa magának követelte vissza az egész ereklyét, Pozsony azonban a királyi adományra hivatkozott. A vitát XI. Kelemen pápa és III. Károly királyunk döntötte el: Buda megkapta a jobb lábszárat, a többi pedig Pozsonyban maradt. Az ereklyét a budai városháza kápolnájában helyezték el, majd II. József rendelete nyomán a Nagy-boldogasszony-templom Szentkereszt-oltárára került.

Páli templomában a szent barokk oltárképe* található. Alapításának kultikus hátteréről nem tudunk.




Hátra Kezdőlap Előre