Január 20.

 

Sebestyén egyik leghíresebb ókeresztény vértanú (†298): Nyugvóhelye a hét római főtemplom egyike. Ünnepe egy napon van Fábián pápáéval (†250). A litániában is együtt emlegetik, olykor ünneplik is őket, személyes közük azonban nincs egymáshoz.

Sebestyén császári testőrparancsnok volt, akit elszánt keresztény hitvallása után nyíllal végeztek ki. Az Érdy- és Debreczeni-kódexben is olvasható legenda szerinte már azt hitték, hogy meghalt, mégis fölépült. Szolgálatra újra visszament Diocletianushoz. Most sem kegyelmeztek neki, halálra botozták.

Betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klasszikus görögöknél (Apolló nyilai) mind pedig az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének tulajdonította. Az Isten – énekli a 7. zsoltár – igaz bíró: erős és tűrő. Haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét. Kézíjját megvonta és elkészítette azt. A halál eszközeit készítette abba, nyílait égőkké tette. Jób (6, 4) így panaszkodik: az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge fölissza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem.

A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták,* és a pestis nyila, csapása ellen már a VII. században kérik a hívek az ő oltalmát. Tisztelete mégis a feketehalál (1348) után válik általánossá. Ennek tükröződése, hogy a középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, amelyből Sebestyén képe, szobra hiányoznék. Feladatuknak a művészek annál szívesebben tesznek eleget, mert így egyúttal módjuk van a meztelen emberi test ábrázolására is, amelyet az egyház nem nézett jó szemmel.

 

Ott találjuk Sebestyén táblaképét Arnótfalva (Emaus, Arnutovce 1485), Bakabánya (Pukanec 1480), Bártfa (Fábiánnal 1460), Csegöld (1494), Felsőkubin (Vyšny Kubin 1500), Kassa (Fábiánnal 1470), Lőcse (Kristóffal 1476), Szmrecsány (Smrečany 1510), Vitfalva (Vitkovce 1480) szárnyasoltárain.*

Gótikus faszobrai szintén járványok emlékjelei: Bártfa (Mager Veronika oltára, 1489), Budapest (Szépművészeti Múzeum 1490, ismeretlen helyről, Mateócról? 1510), Késmárk (1500), Liptószentmária (Svätá Mara 1500), Lőcse (Péter és Pál-oltár 1490), Malompatak (Mlynica 1480), Mosóc (Mošovce 1470), Szepeshely (Spišska Kapitula 1478), Szepesszombat (Spišska Sobota 1503), Zólyomszászfalu (Sásová 1510)*

Fábián és Sebestyén oltára volt a győri székesegyháznak (1479),* a budavári Magdolna-templomnak (1487).* A pozsonyi polgárok egy járvány alkalmával kápolnát ajánlottak föl és társulatot alapítottak a tiszteletére (1502).* Egyik alföldi falu középkorból származó neve védőszentje után Fábiánsebestyén, Muravidéken Szentsebestyén (Pečarovci).

 

A középkor végén már keresztnévként is járja. Így az 1522. évi szegedi egyházi tizedjegyzékben tíz esetben fordul elő. Világos, hogy a névválasztással az újszülötteket járványos betegség ellen ajánlották Sebestyén oltalmába. Emlékeztetünk Tinódi Sebestyén nevére is. Elterjedtek családneveink is: Sebestyén, Sebestény, Sebő, Sebők, Zsebők. Nyilván idetartozik a Sebes, Sebös család-, illetőleg helynév is.*

Mindez a hazai középkor végén a Sebestyén-kultusz elevenségét és időszerűségét tanúsítja. Megerősödéséhez az 1510. évi hazai nagy pestisjárvány is hozzájárulhatott. Lehetséges, hogy középkori német városaink a nyíl-motívum révén keresik a katona vértanú oltalmát. Gustav Gugitz helyesen jegyzi meg,* hogy a lovagság bomlása után a városok hatalma és ereje megnövekedett, falaikat maguknak kell megvédelmezniök. Ezért választották Sebestyént a polgári lövészegyesületek védőszentjüknek.

A kultusz később új erőre kap és a barokk jámborságban, pestisoltalmazó mozzanatokkal egészül ki, ami kápolnaépítésekben, sőt templomdedikációkban is megnyilvánul.

 

Esztergom: Győrsziget, Komárom, Mászt (Mást, 1631), Nagyszombat, Nádasd (Trstin), Visegrád.

Szepes: Jurgov.

Győr: Füles (Nikitsch, 1733), Garta (Kapuvár mellett), Stotzing, Császárkőbánya (Steinbruch).

Veszprém: Németbarnag (1750, később: Gyümölcsoltó Boldogasszony), Csácsbozsok.

Székesfehérvár: Székesfehérvár (Felsőváros, 1731),* Érd, Dunabogdány.

Pécs: Pécs (kapucinusok, majd irgalmasok), Paks.

Erdély: Kolozsvár (kápolna), Sósmező (Poiana Sarata).

 

A XVI. század nagy itáliai pestisjárványai a Sebestyén-kultusz másodvirágzását hozzák magukkal. Borromei Károly híres milánói érsek a városnak a pestistől való szabadulását (1575) Sebestyén közbenjárásának tulajdonította. Tiszteletére már 1576-ban templomot és emlékoszlopot állított a milánói nép. A máig élő hagyomány szerint a később szentté avatott Károly a pestist ebbe az oszlopba kényszerítette, száműzte. A helye – emlegetik a milánóiak – daganat formájában ott látható az oszlopon.*

A milánói kezdeményezés hatására hazánkban is oszlophoz kötözve ábrázolják. Köztérre állítják, hogy az emberalakként elképzelt és utakon besettenkedő vészt elrettentsék vele. Legnagyobb számmal a Fertővidéken, Sopron és Kismarton környékén található. Leopold Schmidt mutat rá arra, hogy ez voltaképpen az Eszterházy-család fraknói és kismartoni hitbizományának hajdani, leginkább német lakosságú területe. Véleménye szerint Sebestyén barokk tiszteletét – hozzátehetjük: mint Rozáliáét – az Eszterházyak egyelőre nem tisztázott körülmények között közvetlenül plántálták át birtokaikra Borromei Károly hazájából, Lombardiából. Innen sugárzott szét azután Ausztriába és a Dunántúl szomszédos magyar vidékeire is.

 

Schmidt felsorolja Burgenland barokk Sebestyén-oszlopait: Feketeváros (Purbach 1711), Kismarton (1713), Lajtapordány (Leithaprodersdorf, XVIII. század vége), Lajtaszentgyörgy (St. Georgen, XVIII. század eleje), Lorettó (1680), Nagyhőflány (Grosshöflein 1657), Nagymarton (Mattersburg 1614), Sérc (Schützen 1711), Nádasd (1628). Állításuk pontos ideje ismeretlen: Somfalva (Schattendorf), Pecsenyéd (Pöttsching), Rétfalu (Wiesen), Zárány (Zegersdorf). Ott áll Kishőflány (Kleinhöflein), Klempa (Klingenbach) pestisemlékein is. A nevenapján több helyen valamikor fiúgyermekek jártak Sebestyént köszönteni.

Kiegészítésül vegyük ehhez hozzá a Sopron és a Fertő magyar vidékén található Sebestyén-oszlopokat, illetőleg ábrázolásokat is: Bősárkány (XVIII. század közepe), Csorna (1780), Fertőszentmiklós (XVIII. század eleje), Hegykő (1711), Lövő (1711), Mihályi (1760), Nagycenk (1714), Rábacsanak (1714), Sarród (1714). Egy soproni parasztpolgár ház oromzatán is találkozunk a szent szobrával.*

 

Az osztrák kutatás Sebestyén tiszteletére rendezett német nyelvű barokk népi színjátékokról is tud, amelyek főleg Nagymarton környékén korunkat is megérték.* Schmidt helyesen hangsúlyozza, hogy az Eszterházy-hitbizomány Sebestyén-kultusza nem tekinthető pusztán magyarnak vagy németnek. Döntő az államközösség, a katolikus barokk monarchia, amelynek hatalmi és szakrális szükségletei hozták létre ezeket az ájtatosságokat és ünnepeket. Ebből a magyar arisztokrácia éppúgy kivette a részét, mint az ottani német parasztság és polgárság.

A pesti pálos templom, mai egyetemi templom alapkövébe Sebestyén ereklyéjét tették* a Czenstochovai Szűzanya rézre karcolt képével együtt (1725).

Az ország egyéb vidékeink Sebestyén-kultusza szintén a pestisjárványokkal, jószágvésszel, és ezzel kapcsolatosan a német bevándorlók fogadalmi ünnepeivel függenek össze. Ilyenként tiszteli Sebestyén napját a német eredetű Zirc,* Városlőd, Mór,* Magyarpolány,* Leányvár, Orfű, Egerszalók, Elek.* Orfűn e nap reggelén nem mentek be az istállóba, álljon helyt a patrónus: a jószágot nem szokták megetetni, befogni, az almot kivinni. Böjtölt tehát az állat is.*

Sebestyén kivételes barokk népszerűségére vall, hogy – bár a szakmához nem volt köze – az aradi kőművesek, kőfaragók céhe Rókussal együtt védőszentjének tisztelte.*

Az ország leghíresebb Sebestyén-temploma Székesfehérvár-Felsővároson áll, amely egyben a város szakrális parasztéletének, céhes jámborságának is tűzhelye. A búcsúnapon, egyébként a farsang derekán sebestyénbál is volt. Emlegetik juhásztemplom néven is.

Bánd német fiatalsága farsangi felvonulással szintén bálozott. Ez volt a Schützenball.*

Sebestyén ott hódol Rókus, Xavér, Rozália, esetleg még Antal és Károly társaságában azokon a monumentális barokk Szentháromság-emlékeken is, amelyeket a XVIII. századi pestisjárványok idején állítottak számos városunk főterén, de szerényebb formában faluink templomkertjeiben is. Önálló szobra állott a pesti hajdani Sebestyén téren.

A jászapáti; Mária nevének szentelt pestiskápolna (1739) elenyészett Sebestyén-képének fölírása:

DIVINI MARTYR TELIS CONFIXUS AMORIS

NIL CURAT MEMBRIS SPICULA FACTA SUIS.*

Nehezen fordítható magyar értelme: Az isteni szeretetnek nyilakkal átszúrt vértanúja. A dárdaszúrások tágjainak nem ártanak.

Somogybükkösd Sebestyén-oltárának fölírása: PLAUDE ET EXULTA SEBASTIANE QUIA MERCES TUA EST IN ASTRIS REPOSITA. Lucae 6. Vagyis: örülj és örvendezz Sebestyén, miután a te jutalmad a mennyekben van. Két oldalán Flórián és Venánc szobra.

Sebestyént járványok idején népünk is tisztelte. Barokk jámborsági könyveink (Lelki méreg ellen való orvosság, Döghalál ellen való orvosság), később ponyvairataink ezt a szöveget kedvelik:

 

Dicsőséges szent Sebestyén,
Kinek sok seb esett testén,
Vére földre öntetvén.
 
Az ellenségnek nyilai
Tested liggattyák a dárdái
És sok kínzó szerszámi.
 
De a szeretetnek nyila
Szíved inkább hasogatja,
Hogysem ellenség nyila.
 
Mert az nem csak a nyilakat
Győzte meg, de a kínokat
S kínzó tyrannusokat.
 
Azért Isten a pestisben
Téged tett orvossá s ebben
A testünk sérelmében.
 
Mivel azért ez nyavalya
Országunkat háborgatja,
Hogy segétséged óhajtja.
 
Hogy itt az Istent dicsérvén,
Hálát adván, dücsőítvén,
Ez nyavalyát elűzvén.
 
És azután az életben
Veled együtt a menyégben
A lelkünk örvendezzen.

 

Magyar nyelvű népi színjátékok, játékszerű hagyományok Sebestyénről nem maradtak ugyan ránk, de a tradíció szellemében a századforduló táján Varga Lajos még épületes versezetekbe szedte* a szent legendáját.

 

*

 

A német hagyomány, illetőleg névazonosítás szerint – a Sebastian és a Bast 'kéreg, háncs' szó hasonlatossága nyomán – ezen a napon kezd az életnedv a fában ismét megindulni, most kezdődik tehát a tavaszi megújulás. Ennek sajátos, Sárosban megörökített,* nyilván szintén német eredetű párhuzama: „ha e napon a köd alig ér a fák koronájáig, akkor a halál áldozatait csak a gyerekek közül fogja szedni, és a betegség többnyire gyermekbetegség lészen. Ha azonban felér már az innen látható hegy feléig, akkor leginkább a középkorúak fognak betegeskedni, halni. Végre ha mindent elborít a köd, akkor kivétel nélkül fog pusztulni gyermek, ifjú és agg.” Ebben a hiedelemben jellemző áttétellel Sebestyén nem gyógyító szentként, hanem pusztító démonként jelenik meg.

Az apatini németek ezen a napon zsírban kalácsot (Kichl) sütnek. Megeszik, hogy a szél le ne tépje a háztetőt.*




Hátra Kezdőlap Előre