Vissza a kezdőlapra


Karikarúra-önarckép (grafika) 1921 után

ÉRDEKESSÉGEK
A polgármester, a művész és ráérős öregurak...
Aba-Novák levele Hóman Bálint miniszterhez
A Hősök kapuja falképeinek restaurálása
Donkó László: aba-novák freskói előtt (vers)
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM



"A polgármester, a művész és ráérős öregurak művészeti
szabadiskolája a Tanítói Internátus színváltozása előtt"
(részletek)


A tanítói internátus Gizella-téri homlokzata előtt felállították az állványokat és megkezdték a világos színű vakolat átfestését ... A vakolat átfestésének ténye újabb alkalmat adott arra, hogy jelentkezzenek a gáncsoskodók és hangos kárörömmel hírdessék, hogy íme: igazuk volt, amikor kifogásolták Pogány Móric terveit. ...megkérdeztük elsősorban dr. Pálfy József polgármestert és Aba-Novák Vilmos festőművészt, a Hősök Kapuja freskóinak alkotóművészét.


A polgármester

ezeket mondta: - A tanítói internátus vakolatát kizárólag azért festjük át, hogy összhangba hozzuk a Hősök Kapuja freskóinak sötét tónusával. Ennek a szükségességét minden szakértő elismerte, belátta Pogány Móric is és kézségesen hozzájárul ehhez a változtatáshoz. A változtatást Aba-Novák Vilmos kezdeményezte tisztán művészi meggyőződésből. Őszintén szólva nekem nagyon tetszett a régi vakolatszín, bármennyire is kifogásolták egyesek és legszívesebben úgy hagytam volna. ... Hangsúlyozni kívánom még azt is, hogy az átfestés költségét teljes egészében Pogány Móric vállalta magára.

Elmondta még a polgármester, hogy Lőte Éva szintén elkészült már a Hősök Kapuja szobraival, Aba-Novák Vilmos a jövő héten fejezi be munkáját. A polgármester ezért már be is jelentette a kultuszminiszternek, hogy a Hősök Kapuja felavató ünnepélyét, amely országos nagy ünnepség lesz, október második felében tartják meg.


Aba-Novák Vilmost

a készülő freskók bonyolult állványain találtuk meg. ... Kértük, nyilatkozzon a felvetett kérdésben.

- Őszintén szólva nem szívesen beszélek róla. De nem bánom. ... Mindenekelőtt őszinte örömmel állapítom meg, hogy végre van valami Szegeden, ami érdekli az embereket és hogy igen nagyjelentőségű művészi munka az, amit végzünk, mert különben nem késztetné minduntalan megnyilatkozásra a művészet reménytelen szerelmeseit.

- Állítom, hogy ami itt történt és történik, annak mindnek a művészi szükségesség az alapja és mi, akik lelkesedéssel, hittel, céltudatosan dolgozunk, igazán nem tehetünk róla, ha egyesek zöld szemüvegen keresztül nézve a világot, még a pirosat is zöldnek látják. Ezek az épület körül kaszinózó, nagyon kedves és nagyon rokonszenves öregurak sokkal jobban tennék, ha ilyen támadások hangolása helyett mondjuk sörözéssel töltenék el ezeket a szép őszi napokat. Úgy legalább fellendítenék kissé a magyar söripart...

Forrás: Délmagyarország, 1936. szeptember 19.
             http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/aba/hosok_kapuja.html




A szegedi Hősök kapujának freskója Aba-Novák egyik legjelentősebb köztéri alkotása. Ennek készítésével kapcsolatban is találunk iratokat az Országos Levéltár gyűjteményében. A 26 659/1937. ikt. sz. ügyiratban az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács nevében 1937. július 5-én Tihamér Lajos miniszteri tanácsos, ügyvezető igazgató levélben jelenti Hóman Bálint miniszternek, hogy "a Tanács felülvizsgálta Aba Novák Vilmos festőművésznek a szegedi hősök kapuján készített falfestési munkáit, valamint a homlokzaton elhelyezett két címerképet és azokat a művészi követelmények szempontjából megfelelőnek találta.

Fentiek értelmében szerencsém van Nagyságodnak tisztelettel javasolni a falfestési munkák átvételét."

Július 15-én elkészült egy pro domo az ügyiraton, hogy a "szegedi hősök kapuján készített freskók (Aba Novák munkája) átvehetők", de hetekig nem történt semmi.

Aba Novák rövidesen levélben fordult a miniszterhez:


Aba-Novák levele Hóman Bálint miniszterhez

"Kegyelmes Uram!

Az irántam mindenkor tanúsított magas jóindulat ad nekem bátorságot ahhoz, hogy soraimmal - Kegyelmes Uram - felkeresselek. Azzal a tiszteletteljes kéréssel bátorkodom előállani, hogy illetékes ügyosztálynál lennél kegyes megmozgatni azt az aktát, amely kiutalja nekem a szegedi Hősök Kapuja freskói után még járó 8.700 pengő járandóságomat. Hetek óta pénzhiány miatt tétlenkedem és lesem a postást - hiába!

Helyzetem röviden: Több mint egy éve kizárólag falképekkel foglalkozom egyéb képem nincs. A Párisi kettő történelmi falkép önköltségi áron készült, ugyanis Kegyes voltál - Kegyelmes Uram - felhívni figyelmemet arra, hogy ez a kettő falkép itthon a kiállítás után megfelelő helyen felállíttatik - véglegesen. Ez arra kötelezett, hogy állandó, időálló anyagra és anyagból állítsam őket elő. Ez meg is történt. És míg a többi festő az építési költség terhére megkapta a megmunkálandó falat, én magam állíttatam elő a 220 m2 műmárvány alapozású égerfalemez szerkezetet - a szűkre szabott honoráriumból.

Kegyelmes Uram! Ez nem panasz, csupán meg kellett magyaráznom, hogy dacára sok munkámnak, mégis bajba kerültem nem csupán kívülem eső, kalkulatív okokból, hanem a Szegedi Hősök kapuja aktája lassú tempója miatt.

Bocsáss meg, Kegyelmes Uram, hogy soraimmal zavartalak, de kérlek nagyon, lennél kegyes megmozdítani ezt a 8,700 pengőt. Már nem bírom a tétlenséget! És az élet sokrétű zaklatásait.

Jól tudom, hogy kérésem meghallgattatik, és így hálásan köszönöm meg Kegyelmes Uram ujólagos jóindulatodat, megkülönböztetett tisztelettel és ragaszkodással

Aba-Novák Vilmos

Budapest 1937 júl. 23. I. Zsolt u. 7. T: 1-558-25"

Forrás: Aba-Novák Vilmos tevékenységére vonatkozó iratok a Magyar Országos Levéltárban
             Közread., bev. és jegyz. ell.: D. Tóth Béla, Ars Hungarica, 30. 2002. 1. 189-209. oldal



Forrai Kornélia: Titokzatos festési receptjei voltak
A Hősök kapuja falképeinek restaurálása


Aba-Novák Vilmos festészetéről csak az iskolai tanulmányaimban megismerteket tudtam felidézni, amikor 1986-ban az első szondázó kutatást végeztem a Tisza-part felöli kisboltívben. Szomorúan vettem tudomásul a valóságot, hogy a falképeket cementes habarccsal fröcskölték be, melynek keménysége messze meghaladja az eredeti vakolat szilárdságát. Feltárása, akkor lehetetlennek tűnt. Az első próbálkozások azonban nagyon felkeltették a közönség érdeklődését, így pár év múlva (1989-ben) ismét feltárásra kértek. Ekkor már nem csak a szakmai kíváncsiság, hanem a tárgykörben végzett kutatás és az Aba-Novák család érdeklődése is arra sarkallt, hogy intenzíven keressem a megoldást a kép megmentésére. A festmény helyreállításával kapcsolatban - évek alatt - felmerülő kérdéseket a későbbiekben, az esztétikai helyreállításról szóló részben ismertetem.

Időközben, a Hősök Kapuja helyreállítására létrehozott Aba-Novák Közalapítvány 1995-96, évben megbízta munkacsoportunkat az egyik kisboltív képeinek restaurálásával. Addigra már a festő fellelhető munkáit nem csak könyvekből, hanem a helyszíneken is komolyan tanulmányoztam.



A falképek festéstechnikája

Murális festészetének kezdeteit a szegedi Dömötör toronyban található festménye jelenti. Első változatát 1931-ben gipsz alapra, szekkó technikával festette, mely a középkori falba felszivárgó talajvíz miatt hamarosan levált. 1933-ban - az épület átalakítása után - freskó technikával újra elkészítette a képet.

A következő állomás az 1933-ban száraz vakolatra mésztejjel festett Jászszentandrási templom szentélye, mely a mai napig dacol az idővel.

Székesfehérváron a romkertben száraz vakolatra túró mész kazeinnel készítette képeit. Pannonhalmán a festményeket a költségvetésben leírtak alapján "...Száraz falra, nedves mészbe ágyazott színek, azaz secco fresco eljárás szerint kívánta megfesteni. A pigmentek a frissen felfestett mészbe kerültek, amely száradásakor megkötötte a festéket. A kép készülése közben (feltehetően) a mész száradása után, a festő gondolatának változásait tükröző javítások, átfestések kerültek a felületre."

Gerevich Tibor a művész halálakor a Szépművészet c. folyóirat egyik cikkében ezt írja: "...Örök kutató és kísérletező volt, mint minden igazi nagy festő. Technikai kísérletezéseiben Leonardo da Vinci szelleme ébredt újra. Saját titokzatos festési receptjei voltak. Hol az olasz primitívek eljárását fedezte fel, Cennino Cennini tractatumát bújta s előírásait alkalmazta... Próbálkozott a viaszos enkausztikával, festett nedves és száraz vakolatra, a városmajori templom szentélyképein pedig alumínium lemezre. "

Aba-Novák amióta fest maga által előállított anyaggal dolgozott. ... Pályája végéig nem szűnt meg az anyaggal kísérletezni..."


A Hősök kapuja falképeit freskó technikával festette a mester, de a megszokott gyakorlatnak megfelelően szekkó technikával fejezte he. Ezek az utólagos javítások kevésbé voltak tartósak, mert az archív fotók (1936-41) tanúsága szerint pár év múlva meggyengült és peregni kezdett a festék.

Alig tíz éve készült el a falkép, amikor 1946-ban a Szegedi Polgármesteri Hivatal már napirendre tűzi a "Hősök kapuján lévő Aba-Novák freskók eltávolításának" ügyét. Ekkor még csak a Horthy portré lefedésére kerül sor, de pár év múlva falkép teljes tematikája politikailag zavaróvá válik. Először különféle anyagokkal próbálkoznak, melyek alól újra meg újra előbukkannak a jelenetek, végül radikális megoldásként cementes habarcsos befröcsköléssel takarták el a teljes falkép együttest.


A szürke háttér

A lefedésre használt réteg megjelenése hasonlított a kompozíciót körülvevő rusztikus vakolatra, így egy idő után már csak a figyelmes szemlélő vehette észre, Magyarország legnagyobb kültéri freskójának nyomait.

A kétféle cementes felület a későbbiek során némi zavart keltett a freskó helyreállítása iránt érdeklődőkben, ezért pár szót érdemel az Aba-Novák festményeinek jellegzetes megjelenést kölcsönöző, az alakokat körülvevő közeg, melyről Vinkler László írja: "... A statikát, a mozdulatlanságot szolgálja az egyszínű sötétszürke háttér..." "... mozgalmasságát csak azzal kívánja biztosítani, hogy durvább habarccsal vakoltatja festés alá."

Sokan vélik úgy még ma, a restaurálás után is, hogy az alakokat körülvevő felületen talán további képeket rejt az a vakolat, amellyel kapcsolatban az épület tervezőjének, Pogány Móricnak is sokat kellett magyarázkodnia: "... a modern építőművészeti elképzelés pedig a kompozíció díszítő elemeit nem szórja szét a felületeken, hanem koncentrálja: így adódik a látszólag egyszerű tömeg egyetlen hangsúlya révén a zavartalan művészi összhatás. Ebből a célból a durva textúrájú szürke vakolatfelület itt az alap, középponton az íves nyílások, erkélyek, szoborművek adják a kompozíció plasztikáját, mint ahogy a nyílásokba komponált freskók adják a kompozíció színhatását. "

Azóta sajnos megszűnt az épületet körbevevő homlokzaton az egységes, rusztikus felületkialakítás. Ez hozzátartozott a kaszárnya stílusban emelt épületegyüttes megjelenéséhez, melyet a festő és az építész együtt tervezett meg. Lehet, hogy ez sokaknak nem tetszett, de a mai többszínű és különböző faktúrájú épület sor darabjaira hullik, esztétikai egységet nem képez. Sajnos, ezen túlmenően a szürke felületen megjelenő színes képek más hatást keltettek akkor, mint most, amikor paspartou szerűen keretezi a képeket a cementhabarcs.

Más munkáin a hátteret ezüstlapok felragasztásával teszi ünnepélyessé (Székesfehérvár), vagy a szürke hátteret (Dömötör torony, Jászszentandrás) a fehér színű mész-homokos vakolatra teszi fel úgy, hogy a már megfestett képrészletek közötti teret tölti ki a föld színek felé hajló szürkével, majd a figurákat utólag körbe kontúrozza feketével. Pannonhalmán, talán a munka meggyorsítására az alapvakolatra felhordott sötét szürke, anyagában színezett felületen kezdte meg a festést.

Minden esetre tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a mester a szürke minden változatát szívesen alkalmazta figurái kiemelésére. Ezt használták ki a kép lefedésekor és ezt az új cementet kellett nekünk eltávolítani a kép felületéről, úgy, hogy a festményt kontúrozó eredeti szürkét érintetlenül hagyjuk.


A feltárás és tömítés

Nagyon lassan, kis hatásfokkal tudtuk végezni a munkát. Milliméterről milliméterre haladva, kizárólag mechanikus úton lehetett lekaparni a festményt fedő réteget. Sok helyen már a levakoláskor hiányzott az eredeti festékréteg, de a feltárás során a cementbe tapadva további pigment szemcsék váltak le a felületről. A nagy óvatosság ellenére, néha kis kráterek keletkeztek a festő vakolatban. Ezeket - a tisztítást és vakolatszilárdítást követően - egy síkba kellett hozni az eredeti vakolattal.

Így az esztétikai helyreállítás szakasza már a tömítéssel megkezdődött, mert a kiegészítés módja határozza meg a tömítés mértékét. A döntéseket álmatlan éjszakák, beszélgetések és viták előzték meg, s a munka során részleteiben is gyakran változtak a megoldások. Sok esetben terveinkhez képest a megmaradt festmény "kényszerített" minket más irányba meghatározva a végső változatot. Az alábbiakban megpróbálom pár mondatban összefoglalni miféle kérdésekre igyekeztünk választ találni a munkánk során.


Retus és rekonstrukció

Restaurálni vagy konzerválni, azaz a szavak magyar megfelelőjét használva helyreállítani vagy megőrizni, vagyis létrehozásának célját figyelembe véve egy műtárgyat a közösség (közönség) számára élvezhetővé, bemutathatóvá tenni, vagy a tudomány és a szakma képviselői által kutathatóan dokumentálni a megmaradt eredeti mű töredékeit.

Lehet, hogy sokan nem is értik a kérdés felvetését, hiszen természetesnek tartják, hogy egy, valaha volt festményt vagy szobrot azért szeretnének "restauráltatni", hogy az újra látható funkciójában használható legyen. Lelkiismeretes szakemberek számára a dolog nem ilyen egyszerű.

Amikor ehhez a szakmához kedvet kap az ember, azzal kezdődik, hogy különös vonzalmat kezd érezni bizonyos remekművek iránt. Az a vágy, hogy minél közelebb kerülhessen a tárgyakhoz és megérthesse készítésük titkát, valamint a felismerés, hogy idővel a képek készítésénél felhasznált anyagok - mint a világon minden - elöregszenek, arra sarkall minket, hogy valamilyen módon megőrizzük őket az utánuk jövőknek.

Itt kezdődik viszont az a dilemma, hogy vajon mit is akarunk megmenteni. Azonnal felelhetünk: az anyagot, ami hordozója, megnyilvánulása, közvetítője a műből sugárzó szellemiségnek, ami annyira vonzott minket. Azonban az idő múltával bekövetkezett változások megváltoztatják a festmények megjelenését, ahhoz képest, ahogyan az alkotójuk megvalósította azokat, s függően attól, hogy éppen mely állapotában ismerkedünk meg egy műtárggyal, találhatjuk szépnek, vagy jelentéktelennek. Például sokan felháborodnak a festményeknek "galéria tónust" kölcsönző szennyezett lakkok eltávolítása utáni színein, mert ők a sötét festmény látványát szokták, szerették meg. A festő pedig, ha feltámadna, elkeseredve ismerne saját képére a bevakult, barna réteg alatt, mert olyan mértékben megváltozott. Erre persze mondhatjuk, hogy ezek a változások hozzá tartoznak a festmény történetéhez és ez a kép már nem az a kép.

De abban a pillanatban, amikor ezek rontják, vagy lehetetlenné teszik a kép élvezhetőségét, felmerül a kérdés, mit tegyünk, mit tehetünk? Ennek határt szab a tudomány pillanatnyi állása, vagy a gyakorlatban való alkalmazhatósága, sőt az alkalmazás anyagi vonzata is. Ez az objektív tényező és ott a szubjektív a restaurátor személye, aki vagy képes alkalmazni a rendelkezésére álló technikát vagy nem és az sem mindegy, hogy milyen színvonalon. De ez csak a megtanulható része a munkának. Eddig tart a megőrzés, azaz a tudomány számára, annak eszközeivel a jövő számára kutatható állapotban tartani az anyagot, ami valaha a műtárgy volt.

Ha egy műalkotáshoz hozzá akarunk nyúlni, mégpedig felelősséggel és lelkiismeretesen, úgy elengedhetetlen annak tisztázása, hogy milyen alkotói szándék vezette a művész kézmozdulatait. Ezek a kézmozdulatok jelentik összességükben a művet, ami egykor elkészült. Nagyon lényeges itt, hogy a művész mit tartott befejezettnek, elkészültnek, hiszen az, hogy nem dolgozik tovább a felületen, azt a döntést jelenti, hogy az alkotói szándék többé-kevésbé megvalósult és azt is, hogy minden további beavatkozás már eltávolítaná attól. Úgy is felfogható egy festmény létrehozása, hogy az első vonaltól az utolsó ecsetvonásig az a folyamat zajlik, amelynek állomásai egyre közelebb viszik a képet alkotójának szándékához. Minden változtatás, átfestés, javítás, amit a szerző végez, értelmezhető úgy, mint helyesbítés, azaz valami ami a szerző szerint eltér az említett szándéktól, a mű szellemével összeférhetetlen.

Ezért van tehát akkora jelentősége annak, amit a művész a mű befejezettségének tartott. Számunkra ugyanis a befejezett, pontosabban a festő által annak tartott állapot kell, hogy az alkotói szándék megtestesülését jelentse és ez még akkor is úgy kell, hogy legyen, ha minden okunk megvan arra a feltételezésre, miszerint a művész bármi okból, de nem fejezte ki magát - eredeti álmát - hiánytalanul, vagy tökéletesen.

Ezek ismeretében kimondható az is, hogy az idő múlásával együtt járó öregedési jelenségek (repedések, sötétedések, fakulások, szennyeződések, kopások stb.) kívül állnak a szerző szándékain és kimondható az is, hogy a rongálódások, vagy szándékos rongálások egyenesen ellentétesek azokkal.

Ezért szükséges minden műtárgy esetében egyedileg megállapítani a beavatkozás mértékét, irányát. E döntés meghozatalánál van jelentősége a restaurátorok személyének, akik hosszas kutatás, megbeszélések sorozata után, legjobb meggyőződésük szerint kell, hogy döntsenek. A döntésekkel kapcsolatos komplex gondolkodás fontossága, az ezzel kapcsolatban kialakult irányzatok sokfélesége és a sokféleség oka egy külön cikk témája lehetne.

Ezért most csak annyit, hogy amennyiben egy művön mély nyomokat hagyott az idő és semmi mód arra, hogy megállapítsuk milyen lehetett, amikor elkészült új állapotában, akkor leghelyesebb a konzerválás, magyarul azt az állapotot tartósítani, amiben most van és lehetőleg megóvni a további romlástól.

Egészen más eset az, amikor rongálás, pusztítási szándék okoz sérülést a művön, ugyanis a rongálás nem csak egyszerűen kívül áll az alkotó szándékán, de egyenesen ellentétes azzal. Ezt csupán csak konzerválni annyi volna, hogy a mű elpusztítására irányuló törekvés szándékát is megóvjuk és annak is helyt adunk ezzel a képen. A rongálót, mint "társszerzőt" elismerve.

Ezek azok az esetek, amikor ha mód van rá, már helyreállításhoz kell folyamodni, latinosan restaurálni kell, rekonstruálni, visszaépíteni.

Hogy ezt hitelesen el tudjuk végezni, ahhoz szükség van némi többletmunkára, óvatosságra és körültekintésre. Ismerni kell a kort, amelyben a festő élt és dolgozott. Azt a viszonyt, amit saját korával kialakított. Ismerni kell a teljes életművet, ezen belül el kell tudni különíteni azokat a jellegzetességeket amik beilleszkednek az adott kor festészeti szokásai közé, azoktól amik eltérnek tőle. Sokáig folytathatnám még, mi mindent...

A Hősök Kapuja esetében szerencsésnek mondható, hogy az alkotói szándék kialakulásának is nyomai maradtak (vázlatok) sőt az eredeti szándék átalakulási fázisi is felismerhetőek.

Két kis részlet kivételével a több mint 300 m2 felületű falfestményről archív fotósorozat, valamint az akkori múzeum igazgatójának dr. Bálint Alajosnak állványon, a festés közben készült felvételei sokrétűen és gazdagon mutatják be az egykori látványt. A feltárás nehéz munkája után követhető volt a freskó technikára sajátosan jellemző, nedves vakolatba benyomott kartonrajz vonala. Ezt a helyszínen a falra rögzített czellfóliára, milliméter pontossággal másoltuk át. Pannonhalmán, Jászszentandráson, Székesfehérváron tanulmányoztuk Aba-Novák festésmodorát, formálási módját, színhasználatát, valamint a festékanyag, a tónusnak és kontrasztok alkalmazását. A meglévő falképein látottakat is felhasználtuk azoknak a festményeknek az elkészítéséhez, amelyek stílusgyakorlatként a konkrét jelenetek térbeli megjelenítéséhez és az "Aba-Novák-i" festésmodor elsajátításához segítettek hozzá.

Természetesen a restaurálás bármennyire gondosan az eredetit tiszteletben tartva munkálkodik, mégsem tudja tökéletesen eredetivé tenni a műtárgyakat, ezért a teljes befejezettség előtt egy "leheletnyivel" meg kell, hogy torpanjon. Inkább a fantázia tegye meg az utolsó ecsetvonást, semmint a restaurátor. Inkább a mű egésze legyen hű az eredetihez - valahaihoz - mint egy-egy részlete. És azt hiszem itt a lényeg, hogy a konkrét részletek újraépítésével az alkotó szellemét próbáljuk megcsillantani, azt az erőt, mely érzelmeket váltott ki készítésének idején, s hatása talán felsejlik majd munkánk befejeztével.

Forrás: Szeged, 12. 2000. 10. 23-26. oldal




Donkó László:
aba-novák freskói előtt


temegén énmegte
e láger-ház lakói
hol a lépcsők MENNYBE
visznek fel s le a POKOLBA
nincs forduló kitérő
monoton lépdelünk
tovább to-vább t-o-v-á-b-b
s kiporlik egyszer a lépcsők
kőfugái közül
utunk nyomán a cement
és ha nem? lábaink
kopnak el! a kétely az:
hol térdelünk? POKOL
vagy a MENNY aba-nováki
freskói előtt?

temegén énmegte
e láger-ház lakói
elnyűtt térdekkel is
araszolunk
a
szentlélekszemű
Jézusig tovább





A Városmajori Szentlélek templom freskója(1932)

Forrás: PoLíSz .- 2005. július
             http://www.krater.hu/krater.php?do=3&action=a&pp=903



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére