Előszó

A Magyarországon 1989 óta végbement eseményeknek, az ország függetlensége és önállósága helyreállításának, a szabadság és a demokrácia győzelmének örvendetes és biztató következményei közé tartozik a hazai, a kisebbségi és a diaszpórában élő magyarok közötti határok leomlása, az elszigeteltség megszűnése és az érintkezés zavartalanná válása. A nemzettest részei mind közelebb kerülnek egymáshoz és nő az egymás alaposabb megismerésének az igénye is. Mind Magyarországon, mind a vele szomszédos országokban növekvőben van a nyugati magyarok szellemi munkája és teljesítményei iránti érdeklődés.

Ezt az érdeklődést kívánja kielégíteni e lexikon és bibliográfia. Megbízható adatokat kínál arról a szellemi tevékenységről, amelyet az elmúlt több mint négy évtizedben a magyar nyelvterületen kívül élő magyarok végeztek és azokról az írásbeli művekről, amelyeket megalkottak. Ugyanakkor segítségére kíván lenni a világban szétszóródott magyaroknak is, hogy megismerjék vagy jobban ismerjék azokat, akik körükben élve irodalomban, tudományban és más szellemi ágazatokban, valamint a magyar diaszpóra vallási, művelődési és társadalmi közösségeiben az átlagosnál fontosabb munkát végeztek és jelentősebb eredményeket értek el.

Az olvasó tömör, tárgyszerű, a lényeges személyi és hivatási adatokra korlátozott életrajzokat kap. E lexikon nem minősít írói és tudományos tevékenységet, nem vállalkozik esztétikai értékítéletre, nem tér ki az elvégzett munka jelentőségére vagy hasznára, nem tesz említést az érdekelt személyek világnézeti vagy politikai hovatartozásáról. Elkerülhetetlen volt viszont, hogy némely szócikkek erre vonatkozóan is eligazítsanak.

E munka nem pályaképeket, hanem rövidre fogott élettörténeteket nyújt. Lényegében tehát adattár és kézikönyv, amelynek fő célja a részletes és megbízható adatközlés.

Nyugati, magyar és irodalmi

A lexikon és bibliográfia címében szereplő nyugati jelző nem földrajzi megjelölés és a szerző annak látszatát is el szeretné kerülni, mintha ezzel személyeket, intézményeket és műveket el akarna különíteni az egyetemes magyar művelődéstől és írásbeliségtől. E jelző nem érinti a jelleget és a lényeget. Merőben csak arra az egyetlen körülményre utal, hogy az érintettek Magyarországon és a jelentős magyar kisebbséggel rendelkező szomszédos országokon kívül éltek és élnek. Találóbb megjelölés hiányában került a címbe. Az alternatívát kínáló emigráns szó sem ma nem fedi, sem a múltban nem fedte azok körét, akik a lexikonba és a bibliográfiába felvételt nyertek. Vannak ugyanis, akik nem politikai okokból hagyták el az országot, tehát soha nem voltak emigránsok és vannak, akiknek esetében a menekülést kiváltó okok megszűnése miatt változott meg az emigráns státus. Vannak, akik hazát cseréltek, például az Izraelbe kivándorolt zsidók. A nyugati jelző – habár földrajzilag aggályos, hiszen olyan országokban élőkre is alkalmazzuk, amelyek Magyarországtól délre vagy keletre fekszenek – az idők folyamán olyan értelmet és tartalmat kapott, hogy nyugodtan oda lehet illeszteni a szóban forgó személyek és intézmények elé.

Magyarnak tekintek mindenkit, aki a történelmi Magyarország területén magyarként született, vagy ha külföldön született, magyar mivoltának vagy eredetének tanújelét adta. Azzal például, hogy magyarnak, magyar származásúnak nevezi magát vagy magyar nyelven ír.

A lexikon és a bibliográfia meglehetősen tágan értelmezi az irodalmat. A szépírókon és az értekező próza művelőin kívül kiterjed az újságírókra, vallásos művek szerzőire, a különböző tudományágak olyan képviselőire, akik a szűkebb szakmai megközelítésen túlmutató és szélesebb olvasóközönségnek szánt – esetleg esszéstílusban megfogalmazott – munkákat írtak, valamint azokra is, akik az irodalmi és tudományos szervezőmunkában, társaságok működésében, a könyv- és lapkiadásban, nyomdászatban, könyvkereskedelemben, könyvtárügyben érdemeket szereztek.

A periodizáció

E munka a második világháború befejezésének éve, tehát 1945 és a nyomtatás megkezdése, tehát 1991 decembere közötti időt tekinti át. Személyi szócikk készült azokról, akik az említett időben megszakítás nélkül, valamint az 1945 utáni évtizedekben kikerülve, rövidebb vagy hosszabb ideig éltek a magyar nyelvterületen kívül. Beleértendők azok is, akik a Magyarországgal szomszédos országokból magyarokként kerültek Nyugatra. Nemcsak azok kerültek a lexikonba, akik 1945 után távoztak, hanem azok is, akik már 1945 előtt is emigránsok voltak, valamint azok, akik az idegenben töltött évek vagy évtizedek után véglegesen hazatértek. A fő ismérv az volt, hogy 1945 és 1991 között, bármennyi ideig is, részt vettek a nyugati magyarság szellemi tevékenységében vagy értékmegőrző munkájában. A szócikkek szövege is főleg erre az időre vonatkozik, de esetenként röviden kitér az ország elhagyása előtti élettörténet főbb állomásaira is. A művek közül csak az 1945 után megjelentek vétettek figyelembe. A kiválasztásban nem játszott szerepet, hogy valaki magyarul, magyarul és idegen nyelven, vagy kizárólag idegen nyelven publikált.

A szócikkek

Terjedelmi okok nem tették lehetővé, hogy újságírókat, rádiószerkesztőket, papokat, egyetemi tanárokat és más szakembereket nagyobb számban vegyek fel a lexikonba. Ennélfogva azokra kellett korlátozni a számbavételt, akik a hivatásukkal járó munkájukon kívül önálló publikációkkal vagy valamilyen irányító szerep ellátásával az említettek nagy táborából kiemelkedtek.

Személyeken kívül szócikket kaptak szellemi és művelődési intézmények, társaságok, díjak, alapítványok, értelmiségi körök, kiadók, folyóiratok és lapok is. Az utóbbiak közül, nagy számukra való tekintettel, azok, amelyek rendszeresen közöltek irodalmat vagy az átlagosnál nagyobb elterjedtségre tettek szert. Kimaradtak a lokális jellegűek és a szakmai, hivatási, társasági közlönyök.

A szócikkek terjedelméből – mivel csak adatokat tartalmaznak és az életmű értékelését mellőzik – az alkotómunka jellegére és jelentőségére vonatkozóan semmilyen érdemi következtetés nem vonható le. Előfordul, hogy kiemelkedő alkotókról készült szócikkek rövidebbek, mint olyanoké, akik szerényebb eredményeket értek el és az előbbiekhez sem rangban, sem megbecsülésben, sem népszerűségben nem hasonlíthatók. A szócikkek hossza attól függ, hogy valamely személyes vagy hivatási életpályának sok vagy kevés állomása volt, az illető személy mozgalmas vagy kevésbé mozgalmas életet élt. Egy lakóhelyén vagy munkahelyén évtizedeket eltöltött, a közéletet kerülő és a nyilvánosság elől menekülő személy életrajza kevesebb adatot tartalmaz, mint olyané, aki gyakran változtat lakhelyet, hivatást, foglalkozást és a közéletben is részt vesz. Mindez független az illetőnek a szellemi életben elfoglalt helyétől, műveinek esztétikai értékétől, tevékenységének művészi vagy tudományos jelentőségétől.

A neveket illetően az a helyzet, hogy külföldön több magyar író és tudós megváltoztatta eredeti nevét, a magyart az idegen nyelvhez igazította, vagy pedig új nevet vett fel. A lexikoníró tehát megtehette volna, hogy következetesen eredeti magyar nevükön, vagy az idegen környezetben használt nevükön, esetleg írói álnevükön szerepelteti őket. Mind a három lehetőség okot adhatott volna a kritikára. Úgy határoztam – teljesen önkényesen -, hogy a könnyebb és gyorsabb azonosítás érdekében hol az eredeti magyar, hol a külföldön felvett, hol az írói álnévvel sorolom be a címszavak viselőit, minden esetben természetesen érzékeltetve, hogy mi az eredeti, mi a felvett és mi az álnév. Több esetben külön utalás is történik az egyik névről a másikra. Az is említést kap, hogy például valaki csak a keresztnevét fordította le a megfelelő idegen nyelvre és ezen szerepelt hivatási pályafutásában és publikációiban.

A magyarországi születési és halálozási helyek feltüntetésénél, ha kevéssé ismert helységről van szó, a pontosabb azonosítás érdekében, a vármegye is szerepel. Ez nemcsak a trianoni Magyarországon, de a történelmi Magyarországon 1920 előtt születettekre is vonatkozik. Az 1920 után nem a trianoni Magyarországon születettek esetében az illető szomszédos ország megnevezése követi a születési helyet. Magyar szövegről lévén szó, minden esetben a magyar nyelvben használatos város- és községnevek kerültek a szócikkekbe.

Mit tartalmaz és mit nem tartalmaz a bibliográfia?

Minden magyar szerzőtől magyar vagy idegen nyelven megjelent munka helyet kapott, amely említésre méltó és amelynek bibliográfiai adatait sikerült megszerezni. A válogatást illetően nincsenek általánosan elfogadott irányelvek, a bibliográfia írója tehát a maga ismeretei, tájékozottsága, ízlése és adatgyűjtésének eredménye alapján dönt. Válogatott bibliográfia esetében az író vagy szerkesztő szubjektív ítéletei elkerülhetetlenek.

Némely művek adataiban mutatkozó hiányok annak tudhatok be, hogy a szóbanforgó könyvek teljességükben egyetlen könyvtárban sem lelhetők fel, vagy szétszórtan, különböző országokban esetleg megtalálhatók, de nem vehetők kézbe, miután a bibliográfus nem utazhatja be miattuk a világot. Ennélfogva sok esetben csak másodlagos forrásokra van utalva. Azt tapasztaltam, hogy az így szerzett ismeretek olykor tévesek és előfordul, hogy maguk a szerzők sem ismerik pontosan műveik bibliográfiai adatait.

A magyar nyelvű művek címeiből a legtöbbször következtetni lehet a témára és a műfajra is. Ha nem, a téma vagy a műfaj megjelölését zárójelbe tettem. Angol, francia, német és olasz nyelvű könyvek esetében szükségtelennek látszott feltüntetni a nyelvet, amelyen íródtak. Minden más nyelvű címnél azonban ez megtörtént.

Többnyire csak az első kiadásról találhatók adatok. Említés nélkül maradnak gyakran a későbbi kiadások és utánnyomások.

Újhéber nyelven értő olvasók bizonyára észreveszik, hogy nem egységes a héber szöveg magyar átírása. Ez abból adódott, hogy különféle átírási módok léteznek, a források eltértek egymástól és hosszú időt vett volna igénybe a legmegfelelőbbet kiválasztani és az egységesítést annak alapján elvégezni.

A magyar nyelvterületen kívül magyar szerzőktől megjelent magyar és idegen nyelvű könyvek száma – a fordításokat is tekintetbe véve – felmérhetetlen. Egy teljességre törekvő bibliográfia szinte megvalósíthatatlannak látszik. Az e kötet második részében található könyvlista csak a legfontosabb és egy tágabb, tehát nem szakmai olvasóközönség érdeklődésére számot tartó kiadványokat foglalja magában. Elsősorban irodalmi műveket, de szép számmal vallási, történelmi, különböző tudományos és más témájú munkákat is, ha ezek nem kizárólag és szigorúan vett szakmai dolgozatok.

Terjedelmi okok miatt el kellett tekinteni a hitbuzgalmi irodalom sok termékétől, mérnöki, orvosi, ipari, kereskedelmi, pénzügyi, mezőgazdasági szakkönyvektől, különféle nyelv- és tankönyvektől, valamint szakács- és sportkönyvektől, jóllehet magyar szerzők termése ebben is tekintélyesnek nevezhető. Szakács- és sportkönyvekből, nyelv- és tankönyvekből néhány azonban bekerült e bibliográfiába.

Megoldhatatlannak bizonyult néhány, főleg a szórakoztató irodalomban népszerűvé lett sikeres magyar író művei idegen fordításainak és kiadásainak hiánytalan számbavétele, jóllehet ezek révén többen a külföldi olvasók körében elismerést és hírnevet szereztek maguknak.

A lexikonhoz hasonlóan a bibliográfiában sem szerepelnek a külföldre távozás előtt, valamint az esetleges visszatérés után Magyarországon megjelent művek.

A lexikoníró mentsége és köszönete

Ez a munka egyszemélyes vállalkozás eredménye. A szokványostól eltérően nem valamely szakmai közösség vagy munkacsoport koncepciójának, írói és szerkesztői tevékenységének terméke, hanem egyetlen ember munkája.

Ez kétségtelenül a gyengéje.

Alapjában véve kísérletnek indult, annak felderítésére, mire képes valaki, aki tanulmányai és hivatása folytán nem lexikográfus és nem bibliográfus. Érdekelt, milyen eredménnyel végződhet egy ismeretlen munkaterületre való kirándulás.

Az indítékot személyes körülmények adták. Folyóiratszerkesztőként Nyugaton élő sok íróval, tudóssal, szellemi emberrel kerültem kapcsolatba, akik első kézirataikhoz gyakran rövid életrajzot is csatoltak és évtizedek alatt ezek tetszetős gyűjteménnyé sokasodtak. A szóbanforgó személyekkel folytatott levelezés is sok életrajzi adattal gazdagított. Amikor pedig a második világháború utáni magyar emigráció történetével foglalkoztam, kutatómunkámban tömegével kerültek kezembe irodalmi és politikai biográfiák.

Mindez elegendő volt arra, hogy a rendelkezésemre álló anyag hasznosításának gondolata felvetődjék. Módszeres kutatásba kezdtem tehát a hiányzó adatok beszerzésére, a meglévők kiegészítésére és ellenőrzésére, valamint a szóbajöhető személyek és intézmények körének tágítására. Lassan kialakultak a nyugati magyar szellemi élet személyi és intézményi adattárának körvonalai. Az adatgyűjtésben hasznát vettem magyar és nyugati lexikonok, valamint Ki kicsoda kötetek vonatkozó anyagának, de a legtöbb adatot csak kiadványsorozatok, folyóirat- és újságévfolyamok átlapozásával, könyvtári katalógusok tanulmányozásával, főleg pedig személyes kapcsolatok felhasználásával és hosszú levelezésekkel lehetett kideríteni.

Minden műnek önmagáért kell helyt állnia. Hibáit és hiányosságait a szerző legékesszólóbb magyarázatai sem feledtetik és tüntetik el. A munka terméke kerül elbírálás alá, nem a szerző szándéka vagy az eredményért vállalt fáradozása.

Mégis, hadd említsem meg – csak az érdekesség kedvéért – a kutatómunka néhány nehézségét. A lexikonban szereplő személyek jelentős hányada már nem él. Ráadásul öt kontinensre szétszórva lakott és működött. Többeknek utóduk, rokonuk, örökösük nincs. Olykor az özvegyek is elérhetetlenek. Vannak adatok, amelyek kideríthetetlenek. Igen sok csak hosszú utánjárással, olykor különböző anyakönyvi és más hivatalok közreműködésével szerezhető be. Az egymásnak ellentmondó adatok tisztázására sincs gyakran lehetőség és némely próbálkozás, ha váratlan szerencse nem segít, hosszú éveket venne igénybe. A másodlagos források is megbízhatatlanok. (Van például egy Izraelben élt magyar származású héber költő és író, aki több külföldi lexikonban is előfordul, de mindenütt más és más születési évszámmal.) Pontatlanok sokszor a művek címei is és időbe telik, amíg kideríthető, melyik a helyes cím. Ahány forrás, annyiféle adat az életpályák egy-egy mozzanatára vonatkozóan is. Aki mindezt egyedül igyekszik tisztázni, bizony előfordulhat, hogy téves adatot téves adattal cserél fel.

Nem sokkal jobb a helyzet élő személyekkel és intézményekkel sem. Az utóbbiaknak vannak olyan vezetőik vagy felelőseik, akik nem ismerik saját szervezetük múltját vagy nem rendelkeznek olyan archívummal, amelyből történetüket rekonstruálni lehetne. A személyiségi jogok védelme folytán fontos adatok maradnak homályban. Vannak, akik titkolják születési évüket. Vannak, akik közlik ugyan, hogy mely évben születtek, de nem árulják el a hónapot és napot, vagy a kettő közül az egyiket. Volt aki megkeresésemre lefegyverző kedvességgel lírai műveit küldte el, mondván, hogy azokban minden benne van, ami életében fontos volt. Akadt olyan magyar is, aki vonakodott magyar lexikonban szerepelni. Szólni lehetne azokról is, akik még saját életüket sem ismerik pontosan és készségesen ugyan, de nyilván csak az emlékezetükre hagyatkozva pontatlan válaszokat adtak életrajzi kérdésekre.

Ilyesmi természetesen mással és máshol is előfordul. Nem állok tehát egyedül megfigyeléseimmel. Az említett nehézségek azonban az egész világra kiterjedő kutatómunka esetében és egyetlen személyre korlátozottan lassítják az előrehaladást és csökkentik annak a biztonságnak az érzetét, hogy az adatok hiánytalanok és pontosak. A kideríteni vagy beszerezni nem sikerült adatok helyén kérdőjellel vagy más módon érzékeltettem, hogy kutatásaim eredménytelenül végződtek. Arra kérem az olvasókat, ha módjukban áll adataimat kiegészíteni vagy kijavítani, ne habozzanak azt megtenni. Egy esetleges új kiadás mindenképpen hasznát veszi majd.

Hálás vagyok mindenkinek, aki az adatgyűjtésben akár saját adatai megküldésével, akár más adatok közlésével, tanáccsal vagy közvetlen közreműködéssel segített. Különös köszönet illeti meg az Egyesült Államokban élő Nagy Károly szociológust és a Kanadában élő Miska János irodalomtörténészt, bibliográfust értékes adatszolgáltatásaikért. Elsősorban azonban a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumot és tudományos főmunkatársát, Nagy Csaba irodalomtörténészt, aki betekintést engedett "A magyar emigráns irodalom lexikona" című készülő munka anyagába. Segítséget kaptam a Müncheni Magyar Intézettől, valamint a budapesti Országos Széchényi Könyvtár és a szegedi Somogyi Könyvtár több munkatársától is.

Köszönöm a budapesti Hitel Lap-, Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft-nek, hogy e lexikon és bibliográfia kiadását elvállalta, Alexa Károly irodalomtörténésznek és kritikusnak, hogy kéziratomat lektorálta és hasznos tanácsokkal látott el, végül Thorma Editnek, hogy a kézirat gépelési munkáit, a kefelevonatok korrigálását és a bibliográfia névmutatója összeállítását elvégezte.

München, 1992. február

Borbándi Gyula




Címlap