TARTALOMT

Theognis

QeogniV, elegia-költő a nisaeai Megarából, mint maga bizonyítja 773 skk. és 783 skk. verseiben, hol megemlékezik vándor útjairól is, Plato tehát (leges p. 630A) helytelenül mondja a siciliai Megara polgárának, mert ő csak járt Siciliában. A dór nemzetséghez tartozott, mely ép Th. korában a democratikus forradalom következtében elveszti hatalmát és vagyonát. Th. is súlyos veszteségeket szenvedett. Ő az aristocrata párt híve volt; büszke nemesi önérzete mint silány tömegre (kakoi) nézett le a diadalmas néppártra. Száműzetésbe volt kénytelen menni. Majd visszatért hazájába, láthatólag belenyugodott a külviszonyokba, de úgy a tyrannis mint a pénz hatalma ellenében a régi nemesség hagyományaihoz ragaszkodott. Sőt költészetének iránya is ép ez aristocratikus elvek érdekében hajolt a gnomikus elegiához, melynek ő fő képviselője. Suidas szerint írt egy elegiát a Syracusae ostromából menekültekre (2800 sor) és egy Cyrnus (KurnoV) nevű ifjúhoz buzdító elegiát. Ránk maradt egy 694 elegiai pársorból álló gyüjtemény két könyvben, melyek közül az első (1–1230 vers) politikai és erkölcsi intelmeket, a második, mely csak a modenai codexben maradt fenn, szép ifjakhoz intézett szerelmi költeményeket (paidika) tartalmaz. Elegiáit Cyrnsuhoz intézi. A hitelesség fő ismerve, ha ez ifjút beleszövi versébe, habár másokhoz írott buzdító versei (upoJhcai) szintén föl vannak véve e gyűjteménybe. Így Simonidest, Cleraristust, Onomacritust, Damoclest szintén megszólaltatja elegiáiban. Az erkölcsi oktatás szempontjából igen kedvelt eme gyűjteménybe oly költemények is belekerültek, melyek nem Th.-tól eredtek. Igy 153–4, 227–32, 1253–4 Solonnak, 795 skk., 1017–22 Mimnermusnak és 935–8 Tyrtaeusnak a versei. Sőt a ránk maradt szövegben kimutatható két szerkesztés. Az egyik az eredetihez hívebb, tömörebb, egyszerűbb lehetett; a másik bővebb. Látni, hogy voltakép velős mondások gyűjteménye forgott közkézen, melynek a magvát a Cyrnushoz intézett rész képezte. A kiválasztás felette érdekes, de nehéz feladat. Költeményei paraenesisek szerette ifjához, Polypias fiához. Valódi politikai oktatás, a nemesség életnézetét, felfogását, az erény fölényét az ipar és kereskedés szennyes üzelmeivel, lealázó foglalkozásával szerzett pénz felett magasztalja. Majd a jó lakoma és jó bor örömeit dicséri. Valószínűen lakomák alkalmával fuvola kiséretében adták elé, mint ez a 241 skk. verséből kitünik, hol az «éles hangú fuvolák» kiséretét említi. Kiadásai: Camerarius (1551), Sylberg (1591), Bekker (1815 és újból 1827), Welcker (1826), ez a fő kiadás, bevezetése a versek sorrendjére nézve forrásmunka), Orelli (1840), Bergk (P. L. Gr. 2,4 117 skk.), Ziegler (2-ik kiadás 1880), Sitzler (1880). Sitzler a Bursian-féle Jahresberichtben áttekinti a legújabb irodalmat; a régebbi irodalom áttekintését Leutsch adja, Philol. 29, 636–690. Alapos tanulmány írt Nietzsche, Zur Gesch. der Theogn. Spruchsammlung, Rhein. Museum 22, 161 skk. A Magyar irodalomban: Pécsi István az Athenaeum 1841. folyamában fordít le egy részletet, P. Thewrewk Árpád, Th. velős mondásai, Kalauz, 1, 56. P. Thewrewk Emil, Theognis, E. Ph. K. 6, 874. Cserei Józsa, Halhatatlanság, Délmagyarorsz. Közl. 32, 1892.

H. I.