5. Erszényes nyestek (Dasyurus E. Geoffr.)

Az igazi erszényes nyestek alkotják a magvát az összes ragadozó erszényeseknek: nagyságra, táplálékra és életmódra nézve a már említett kis rovarevők, s ama nagyobb termetű ragadozók sokasága között foglalnak helyet, amelyeket még ezután tárgyalunk.

Ha az erszényes menyéteket általános külsejük szerint más ragadozókkal hasonlítanánk össze, akkor a petymegekre gondolhatnánk elsősorban, névszerint a linzangra (Prionodon), a különbség itt csak abban rejlik, hogy az erszényes menyétek nem feketén foltosak, hanem ellenkezőleg, fekete bundájukon viselnek világos pettyeket.

Farkuk hosszú, de ne kapaszkodó fark, hanem mindenütt sűrűn szőrös, hüvelykujjuk vagy nagyon kicsi, vagy egyáltalában hiányzik. Karmaik közelebbi megtekintésre sarlóalakúak és feltűnő görbék és élesek. Talpuk bibircses, majdnem csupasz, hasoldaluk erszénye egyenesen lefelé nyílik, köröskörül mindenütt egyforma mély; 6–8 csecsbimbójuk kifelé kanyarodó sorokban elhelyezettek. Az erszényes nyestek közbülső helyének megfelelően, fogazatukban még több a rovarevőkre emlékeztető vonás, mint a következő nemeknél. Az elülső zápfogak váltásával, mely a legtöbb erszényesre jellemző, itt nem találkozunk. Az erszényes nyestek fánlakók és hús-, valamint rovarevők.

Mint „bozótlakó macskák” Ausztráliában a leghírhedtebb erszényesek közé tartoznak, annál is inkább, mert a gyarmatosoknak jelentékeny rablásaikkal, melyeket a baromfiudvarokban visznek véghez, nagyon kellemetlen módon árulják el jelenlétüket. És ebben a tekintetben egészen nyestjeinket képviselik, melyeket különben Ausztráliában helyettesítenek is, nemcsak annyiban, hogy fánlakók, de azzal is, hogy a madárvilág életére törnek, s a madártojásokat is pusztítják. Gereznájuk természetesen nem kárpótolhatja azokát, noha ez megnyerő külsejével közkedvelt cikk. Brasz szerint ugyanis évente alig jön 10.000-nél több a forgalomba, s egy-egy prémért csak 2 márkát fizetnek. De már ez is magas ár, mert 20 év előtt 15 fillérért is lehetett venni erszényes nyestprémet.

Thomas az erszényes nyesteknek a következő átnézetét nyujtja:

Középtermetű vagy kisebb fajok: testhosszuk 40 cm; vállmagasságuk 15 cm vagy annál kevesebb. Farkuk nem foltos.

Vánkosszerű duzzanatuk bibircses, mint a talp általában.

Hüvelykujj nélkül; farka a vége felé fehér (eltekintve a fekete változattól!)

D. viverrinus. Dél-Ausztrália, ÚjDél-Wales, Viktoria, Tazmánia.

Hüvelykujjal; farkuk a vége felé egyre sötétebb, fekete.

D. geoffroyi. Ausztrália, a legészakibb partvidékek kivételével. Keletre inkább Ausztrália szívébe vonul, mint a partvidékekre, ahol a D. viverrinus helyettesíti. Tazmániában hiányzik.

Vánkosszerű duzzanatuk elválasztva, harántul barázdálva.

Hajuk merev, nem gyapjas; fülük nagy.

D. hallucatus. Északi Ausztrália, a trópusokon belül.

Hajuk rövid, gyapjas; fülük kicsi.

D. albopunctatus. Északnyugati Új-Guinea (Arsak-hegység)

Nagyobb fajok: testhosszuk meghaladja a 60 cm-t. Farkuk foltos.

Vánkosszerű duzzanataik elválasztva, harántul barázdálva.

D. maculatus. Kelet- és Dél-Ausztrália, Közép-Queenslandtól Tazmániáig s itt a leggyakoribb.

A foltos erszényes nyest (Dasyurus viverrinus Shaw)

Foltos erszényes nyest (

Foltos erszényes nyest (Dasyurus viverrinus Shaw).

Az erszényes nyest bizonyára a legközönségesebb fajok egyike. A kuszkusszal, az erszényes mókussal és a vombattal együtt az állatkertekben az ő révükön győződik meg a közönség, hogy a kengurukon kívül vannak még más erszényesek is a világon.

40 márkáért rendszerint minden állatkereskedőnél kapható, és szívesen is veszik, mert síma, sárgásszürke és fehéren foltos gereznája, lompos és a vége felé hegyes és fehér farka, fekete, jól kidüledező egérszemei és finom, kis piros orrocskája csinos külsőt és kecsességet kölcsönöz az állatnak. De, ha hosszabb ideig foglalkozunk vele, akkor csalódunk benne, mert az erszényeseket jellemző, rendkívül alacsony értelmi fokot, amely a butasággal határos, ő nála megtaláljuk.

Minthogy a hőváltozásokkal szemben érzéketlen, s minthogy mindent megeszik, amit elébe raknak, fogságban tartása nem okoz különösebb nehézséget.

Jellemző reá, hogy két, egymástól teljesen elütő színváltozatban jelenik meg, ezek azonban egymás mellett is előfordulnak, sőt egyazon alomból is származhatnak.

A foltos erszényes nyest kedvenc tartózkodási helyei a tengermelléki erdőségek. Itt nappal földbe vájt lyukakban, fák gyökerei vagy kövek alatt, vagy korhadt fákban tanyázik. Az éj beköszöntésével, ha zsákmány után néz, messzire elkalandozik. Többnyire döglött állatokból él, melyeket a tenger hullámai vetnek partra, de azért az erdőben kisebb emlősökre és madarakra is ráveti magát, melyek a földön költenek, s nem veti meg a rovarokat sem. A tyúkólakba is ellátogat és a nyest módjára, kíméletlenül megfojtja a szárnyasokat, melyek a karmai közé kerülnek, s közben betolakodik a házakba is, hogy ott húst és zsírt lopjon. Alattomosan és óvatosan jár, de mozdulatai mégis gyorsak és fürgék. A fákra azonban ügyetlenül kúszik, azért is legszívesebben a földön tartózkodik, habár héba-korba rézsutosan kidőlt fatörzsekre is felsétál. Kölykeinek száma 4–6 között ingadozik. Az erszényes nyestet ép olyan elszántan üldözik, mint az eddig említett ragadozó erszényeseket. Sokszor nagy számmal fogják össze vascsapdával, amelybe valami állati csalétket helyeznek.

Az óriás erszényes nyest (Dasyurus maculatus Kerr)

Fajrokonaitól, nagyobb és foltos farkától eltekintve, zömökebb, nagyobb testalkatával is eltér. A nőstény ugyan kisebb, mint ezt a többi erszényesnél is tapasztaltuk. Sötét gesztenyebarna színével, mely felül narancssárga alaptónusba csap át, ez a faj valamennyi között a legszebb. Valamennyi faj közül neki van a legrövidebb füle és legszélesebb orra is. Előfordulását és életmódját Gould így írja le: „Köves hegyi patakok, melyek a hegyekből az őserdőkön keresztül sietnek, mondhatók ez állat tartózkodási helyeinek. Itt nagy kövek között és földbe vájt lyukakban alussza álmát, akárcsak a görény, vagy a nyest. De, ha madarakat vesz üldözőbe, akkor a fákra is a legnagyobb ügyességgel felkúszik. A madarak és ormányos erszényesek és egyéb kis négylábúak bő táplálékául szolgálnak.”