A fürge vidra-cickány (Potamogale velox Du Chaillu)

Jó ideig ez volt nemzetségének egyetlen ismert faja. Rovarevő létére valóságos óriás, mert testének egész hossza 60 cm; igaz, ennek felét a farokra kell leszámítanunk. Bundájának színe fölül barna, bizonyos megvilágításnál bíboros fémcsillogással, alul pedig fehéres. Fedőszőre hosszú és sűrű, a gyapjúszőr puha. Mindez magában is eléggé elárulja a vízi állatot. S jóllehet ujjai közt nincsenek úszóhártyái, valóban a legkifejezettebb mértékben vízi állat. Nem is a lábaival úszik, hanem kígyózva egész testével, nevezetesen evezőfarkával és a mellett oly csodálatosan gyors és ügyes, hogy fölfedezője fajnevét (velox), ami „gyors”-at jelent, ezért választotta. Du Chaillu megfigyelései szerint tiszta, átlátszó, halban bővelkedő folyóvizek partján él; ott kövek alól les prédára. „Mielőtt a hal megmozdulna, már el is van fogva. A zsákmánnyal a vidracickány aztán éppoly gyorsan tér vissza a szárazföldre, amily gyorsan előtört rejtekéből. A vízben való nagy mozgásereje, úgy látszik, a farokban van.”