1. Hódmókusok (Aplodontia Rich.)

A nemnek nagyon kevés faja van, a leggyakoribb köztük az alábbi faj.

A vörös hódmókus (Aplodontia rufa Raf.)

Tullberg a hódmókusokat körülbelül a mókus-alakúak közös ősének tekinti, Merriam Hart pedig legalább is maradékfajoknak, reliktumoknak a Föld korábbi korszakaiból, amelyeknek a mai élő rágcsálók közt egyetlen közelebbi rokonuk sincs. Külsőleg, alakjuk és nagyságuk szerint a rövidfarkú állatok még leginkább a mormotához és a préri kutyához látszanak hasonlóknak, azonban közelebbről vizsgálva őket, felötlik egészen kivételes módon rövid és tompa, hajlott arcélű felük, valamint elülső lábaik nagyon hosszú, oldalról erősen összenyomott, kevéssé hajlott karmai. Valamennyi végtagjukon öt, egymástól teljesen elválasztott ujjuk van.

A hódmókusok az Egyesült-Államok nyugati részében fordulnak elő, a Rocky Mountainson túl, Washington, Oregon és Kalifornia államokban, ahol csoportosan ássák meg lakásaikat folyóvizekben bővelkedő dombos vidékeken. Sőt lakásaik néha olyan mélyen fekszenek, hogy a víz gyakran keresztülfolyik rajtuk! Az állatok napszállta táján és pitymallatkor bujnak elő üregeikből és járnak táplálék után, amely főként nyilván vízi növényekből, vízi liliomok szárából és hasonlókból áll, de megeszik a falevelet és ágakat is, s azokhoz annál is inkább hozzá tudnak férni, hogy alacsony fákra fel tudnak mászni, ha a mászásban nem is valami nagy művészek, erre a célra hosszú karmaik nagyon alkalmas készséget képviselnek.