4. Mezei patkányok (Xeromys Thos.)

Magában Ausztráliában is él egy patkány, amely már közvetlenül átvezet az úszópatkányokhoz, t. i. az ugyancsak Thomas által fölfedezett Xeromys, amely külsőleg egyébként a filippini pataki patkányhoz hasonlít. Mezei patkánynak Thomas azért nevezte el, hogy ezzel is jellemezze azt az eltérést, mely az ő és az úszópatkány életmódja közt, közeli rendszertani rokonságuk ellenére is van. Azonban a rokonság egyedül csak a fogazatukban nyilvánul meg; koponyájuk alkata tekintetében és külső sajátságaikban az átlagos egér-formákkal egyeznek meg. Ezt a nemet is egyetlen faj alkotja.

Az ausztráliai mezei patkány (Xeromys myoides Thos.)

Hazája Észak-Ausztrália, Queensland. A fajról nem szólhatunk a nélkül, hogy színezéstani jelentőségéről meg ne emlékeznénk. Eddig azt mondották: Az úszópatkány ősének valamely úszó életmódhoz alkalmazkodott közönséges, háromzápfogú, egérszerű rágcsálónak kellett lennie. Amint azután külseje mindjobban hozzáidomult a vízben való mozgás követelményeihez, és táplálékát mindjobban s végül kizáróan a vízből szerezte meg, fogazata is mai jellemző alakját vette föl. Ez az egészen természetes és önmagától értetődőnek vélt magyarázat a mezei patkány fölfedezésével hirtelenül tarthatatlanná vált, mert ennek a fogazatát ugyanazok a sajátságok jellemzik, mint az úszópatkányé, a nélkül, hogy vízi állat volna. A valóságban tehát az úszópatkány eltérő fogazata körülbelül a következőképpen alakulhatott ki: Élhetett Ausztráliában, valószínűleg aránylag még nem is régi multban, egy szárazföldi nem egy vagy két faja, melyek külső és koponya tekintetében az egér-félékkel egyeztek meg, de fogazatuk olyan volt, mint az úszópatkányé, vagyis körülbelül olyan volt, mint a ma Xeromys-nak nevezett állat. A nem egyes tagjai a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, minek során megváltoztak mindazok a bélyegeik, amelyek valamelyes vonatkozásban voltak az úszással, mint a fej és koponya nagysága és alakja, az arcorr szerkezete (hogy az állat könnyebben szelhesse a vizet és annak a szájba való behatolása lehetetlenné váljék), bajuszsörtéik erősen kifejlettek, a szőrruha tömötté és fényessé lett, a fülkagylókban különös redők alakultak ki, az ujjak közt meg úszóhártyák, míg a talpgumók elcsenevészedtek, a farok megnövekedett és erősebbé vált, s ugyancsak erősebbé lett annak a szőrözete is. Másrészt azonban változatlan maradt a fogak száma és alkata és ilyenek maradtak a koponya bizonyos sajátságai is, mert azokat az az életmód megváltozása nem érintette. Párhuzamként Thomas a két pézsmapatkányt említi, a floridai ritka Neofiber-t, mely ebben a kapcsolatban a Xeromys-nek, és a közönséges, Észak-Amerikaszerte elterjedt Fiber-t, mely a Hydromys-nek felelne meg.