1. Szélesfülű egerek (Otomys F. Cuv.)

A mocsári szélesfülű egér (Otomys irroratus Brts.)

Matschie azt írja az állatról: „Úgy látszik, mintha az egészen fiatal állatok szürkék volnának, hátukon és fejükön barnás árnyalattal. Későbben sötét umbrabarnákká válnak, végül pedig sötéten pettyezett szürkésbarnás vagy homokszínűek lesznek”. Sclater szerint színe tájak szerint változik, Thomas pedig azt találta, hogy különbség mutatkozik a kelet- és délafrikai példányok fogazatában. Mocsaras tájakon, tócsák közelében tartózkodik. Itt a bozótban rövid, görbe folyosókat ás s a sásfélék gyökeréből vagy ehhez hasonló anyagokból él.

A fenyéri szélesfülű egér (Otomys unisulcatus F. Cuv.)

Smith A. megállapítása szerint valamelyest bozótos homokvidéket lakják. Tanyáját nagyon könnyű megtalálni, mert a bokrok körül apró, száraz ágakat félgömbalakú vagy szabálytalan alakú, néha tekintélyes nagyságú dombocskákra halmozza fel. Ezeket a halmokat át meg átjárják az állat járatai, amelyek lefelé belémélyednek a földbe is. A nőstény az építménynek ebben a földalatti részében rendezi be lágy, száraz fűvel bélelt vackát kölykei számára.

Egy harmadik faj, az O. brantsi A. Sm., az Oranje-folyó vidékén él.

Szélesfülű egér (Otomys brantsi A. Sm.).