5. Tigrispetymegek (Prionodon Horsfield)

Igen hegyes fejű, rendkívül megnyúlt törzsű, nagyon rövidlábú, a törzs hosszával szinte egyenlő hosszúságú farokkal és sörénytelen, símán a testhez lapuló bundával jellemzett három faj tartozik ebbe az ázsiai nembe, melyet az említetteken kívül még fogazatának eltérő száma és összetétele különböztet meg a hozzá legközelebb álló petymegek nemétől.

A jávai tigrispetymeg vagy linszáng (Prionodon linsang Hardw.)

[Más neve: Linsanga grecilis.]

Jávai tigrispetymeg (

Jávai tigrispetymeg (Prionodon linsang Hardw.).

A jávai tigrispetymeg, vagy linszáng, vagy ahogy a bennszülöttek nevezik: matyang tyongkok, teljes hossza 70 cm, ebből 30–32 cm esik a farokra. Finom, lágy bundájának alapszíne világosszürke, vagy sárgásfehér. Mustrázata fekete, többé-kevésbbé keresztben húzódó foltokból és sávokból áll; ezek közül csakis a szem mögött eredő és a vállon és testoldalakon lefutó, foltokra szakadozott sáv, valamint a hátán végighúzódó 4 folt szabályos; minden más folt szabálytalanul elszórt. Lábait sötét foltok díszítik, farkát 7 sötét, széles gyűrű tarkítja, míg hegye fehér.

A linszang hazája a nagy Szunda-szigetek, tehát Jáva, Szumatra, Borneo. Jáva magányos bokrokkal tarkított füves síkjait és hegyoldalait jellemezve Junghuhn az állat szabadon folytatott életmódjáról és tartózkodási helyéről ezt írja: „Ha beáll az éj és a tigrisektől való félelem nem riaszt vissza attól, hogy a hűvös esti levegőben a bokrok közt kószáljunk, néha egy szegény tyúk, vagy kacsa elkeseredett segélykiáltása üti meg fülünket és csakhamar megpillantjuk a tigrispetymeget, amint vérző zsákmányát szájában tartva, gyorsan menekül. A jávaiak a csinos kis ragadozót a tigrisekhez sorolják, amire az állat fehér és sötétfoltos bőrével és testének szerfölött nyúlánk alakjával szolgált rá.

Jáva keleti részében, kivált a hegyek lábánál, ahol csak apró, magányos falvak fekszenek az ősvadonban szétszórtan, úgy látszik, gyakoribb, mint a sziget nyugati részein. A baromfit gyakran megtámadja, s kész veszedelem a tyúkokra, vagy kacsákra.”

A foltos tigrispetymeg (Prionodon pardicolor Hodgs.)

A jávai tigrispetymeghez igen közelálló faj, mely a Himalája-hegység délkeleti részét lakja Jünnan keleti határral. Úgy ez, mint a nálánál jóval nagyobb – 90 cm hosszú, amiből a farokra 40 cm esik – tenasszerimi pettyes tigrispetymeg (Prionodon maculosus Blanford), úgy bundája színében, mint rajzolásában igen változó lehet. A foltos tigrispetymeg, – a bennszülöttek elnevezésével szik-khum, vagy szuliju Hodgson szerint éppoly otthon érzi magát a fák ágai közt, mint a földön; búvóhelyül előszeretettel keresi fel a fák odvait, melyekben évenként kétszer, február és augusztus havában 2–2 kölyket hoz világra. Akárcsak a jávai tigrispetymeg, ez sem él társasan. Éppoly szép, mint barátságos és igen könnyen szelidíthető, szerinte nagyszerűen alkalmas arra, hogy gazdája kedvencévé váljék, amennyiben örömmel hagyja magát becézni és – ami nem lényegtelen – mentes minden kellemetlen szagtól.