4. ALREND: Fésűsszájúak (Ctenostomata)

Nem sokkal különbözőbb helyen, mint az Entodinium-félék, élnek a fésűsszájúak amennyiben ezek a rothadó iszap kizárólagos állatvilágához tartoznak. Jellemzi őket az oldalt összenyomott test, a hosszú csillók, melyek rendszerint a hátulsó testvégre korlátozódnak. Csillós a mellső testvég is, a száj közelében, de itt csak ötös csillósorból álló és harántul futó homlokszalaggal találkozunk. Nagyon rövid az örvényszervük is, amennyiben az csak nyolc membranellából képződik. Ezek a membranellák a hasoldalon fekvő gödörben helyezkednek el. Pelliculájuk ezeknek is páncélszerű és mind a homlokrészükön, mind pediglen hátsó végükön fog, vagy tüskeszerű nyújtványaik képződnek. Előfordulásuk s az egyes fajoknak az elterjedése ahhoz igazodik, hogy a poshadó, rothadó víznek mekkora a kénhidrogén tartalma.

A három családból álló alrendből a magyar faunában nem vált még egy faj se ismeretessé; példa gyanánt az Epalxis mirabilis Rouxot említjük föl, mely az oldalán meglehetősen gazdag csillózattal van ellátva.