1. család: Fátyolkaszitakötők (Calopterygidae)

Tagjait a sűrűn erezett szárnyak jellemzik, melyek fokozatosan keskenyednek tövük felé, s végükön lekerekítettek. Potrohfüggelékeik rövidek és harapófogószerűek, lárvák 7 ízből összetett hosszú csápokat és kopoltyúfüggelékeket és bélkopoltyúkat viselnek.

A kék karcsú szitakötő (Calopteryx virgo L.). Gyönyörű fémes kék színben ragyogó hímjei a legszebb rovarok közé tartoznak és közismertek. Nőstényei már szerényebb külsejűek, inkább zöld színben ragyogó testük füstösszínű szárnyakat visel.

Rokona a harántsávos szitakötő (C. splendens Harr.)

Harántsávos szitakötő (Calopteryx splendens Harr.) és zsákmányát megfogó lárvája.

amely körülbelül ugyanott él, ahol az előbbi: lassan folydogáló patakok mentén. Nőstényének smaragdzöld szárnya van, hímje szárnyán sötétkék sávot visel.

Úgylátszik, az állatok nem tartják épségben színüket. Gyakran találkozunk kopott nőstényekkel, melyekről tudjuk, hogy már lerakták petéiket, s e célból a víz alá buktak, hogy ott azokat a vizinövényekbe, különösen a Myriophyllumokba beleszúrják.

A fémes szitakötők (Hetaerinae). Az ide tartozó fajoknak hátulsó szárnya többnyire a legpazarabb zöld, kék vagy tűzvörös színben ragyog, mint azt a Kínában élő Neurobasis chinensis L. mutatja, míg a braziliai Hetaerina pudica Sel. korallpiros szárnyakat visel, s a Thores Euthore-csoportba tartozók feketén tarkázott, szivárványszínű szárnyakkal rendelkeznek. Hasonló termetű fajok, minden valószínűség szerint, Európában is éltek a harmadkorban.

Braziliai szitakötők