1. család: Pontylazacok (Characinidae)


FEJEZETEK

Az első családot, a pontylazacok (Characinidae) családját, Johannes Müller így jellemezte: „Pikkelyes halak látható mellékkopoltyúk nélkül; szájukat középen a köztes-, onnan kétoldalt a felsőállkapocs határolja. Fogaik nemzetségek szerint változó elrendezésűek. Van felső- és alsógaratcsontjuk. Úszóhólyagjuk mindig keresztben egy első- és egy hátsórészre tagolt, s egy sor hallócsontocska által össze van kötve a hallószervekkel. Belükön számos vakbél van. Legtöbbjüknek a hátúszó mögött zsírúszójuk nőtt.” E jellemvonások felsorolása ma is megállja a helyét. A pontylazacféléknek, amelyekből mintegy 500 faj ismeretes, Európában egyetlen képviselőjük sem él, mindnyájan Afrika és Dél-Amerika édesvizeinek lakói. A folyók bizonyos helyein akkora tömegekben élnek, hogy részben nagy hasznot, részben pedig nagy kárt okoznak. Majd minden fajukat szívesen fogyasztják az emberek táplálékul, s egyesek közülük az ottani halászat legfontosabb halai, egyik nagyobb csoportjuk ellenben, – bár apró alakok tartoznak bele – hihetetlen falánkságuk és szemtelen ragadozásuk miatt éppen olyan veszedelmes, vagy talán még félelmetesebb, mint a tengerekben a cápák és más nagy rablóhalak, vagy az édesvizek krokodilusai, amelyek ugyanott élnek, ahol a pontylazacok.

Ez a család több alcsaládra oszlik. Az akváriumokban látható pontylazacok túlnyomó része a Tetragonopterinae-alcsaládból kerül ki.