6. család: Papagájhal-félék (Scaridae)

Tündöklő színükkel, pikkelyeik szépségével és fogazatuk sajátságaival vonják magukra a figyelmet. Szájuktól eltekintve, olyan a külsejük, mint az ajakoshalaké. Állkapcsuk szegélyén és külső oldalán a fogak pikkelyszerűen helyezkednek el, mivel olyan szorosan összenőnek egymással, hogy egyetlen pikkelylemezt alkotnak. Legfejlettebbek azok a fogak, amelyek az állkapocs élén vannak, de ezeket a mögöttük kialakuló fogsor később odébb szorítja. Ennek a különleges fogazatnak a legnagyobb részét duzzadt ajak borítja be. A felső- és az alsógaratcsontok is összeforrtak és őrlőlemezekké váltak. A papagájhalak családját körülbelül 110 faj alkotja, amelyek mind melegégalji tengerekben és társasan élnek, kivéve a Scarus Forsk.-nemzetséget, amely a Földközi-tengerben lakik. Főkép növényekkel táplálkoznak. Tengeralatti sziklákon és korallzátonyokon tanyáznak. A mélyebb, biztosabb vízből a dagállyal együtt emelkednek fel az elárasztott sziklák fölé, amelyekről függőleges helyzetben, fejükkel lefelé fordulva, szedegetik le a moszatokat.

A krétai papagájhal (Scarus cretensis L.)

Hosszúkásan tojásdadalakú teste némiképp termetesebb potykára emlékeztet, csakhogy a farokúszója jelentékenyen nagyobbnak tűnik fel. Orra tompa, szája kicsi. Homloka, az orr és a száj környéke csupasz, a test többi részét nagy pikkelyek borítják, amelyek a törzsön végig nyolc sorban helyezkednek el. Háta bíborpiros, az oldala rózsapiros ibolyás árnyalattal, mivel a pikkelyek közepe ilyen színű; a mell- és a hasúszó narancssárga, az utóbbit ibolyáskék vonalak is díszítik; a hát- és az alsóúszó zöldesibolyás alapszínén pirosas pettyek láthatók, a farokúszót pedig fehér sáv szegi be. A hátúszóban 9 és 10, a mellúszóban 12, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 9, a farokúszóban 13 sugarat olvashatunk meg. Hossza 40 cm. Hazája a görög szigettenger, de azelőtt az olasz partokon is otthonos, sőt gyakori volt. Kréta és Kis-Ázsia közt tömegesen élt, de Günther szerint az ókorban az olasz partokon is jól ismerték, ámbár Columella azt írja, hogy az ő idejében a krétai papagájhal ritkán tévedt el Szicilián túlra. Plinius ezt mondja róla: „Most a papagájhalat becsülik a legtöbbre, amely rokonai közül egyedül kérődzik, s tengeri növényekkel, nem pedig halakkal táplálkozik. Önmagától sohasem megy túl a Trójai-fokon ezért Tiberius Claudius hajókat szereltetett föl és megbízta Optatus Clipentiust, hogy szerezzen be egy csomó papagájhalat és telepítse át Campania parti vizeibe. Ilyenmódon öt esztendőn keresztül bocsátgatták vissza a tengerbe az összefogott halakat; azóta sokat halásznak ki belőle Itália partjain, ahol azelőtt nyoma sem volt.”

A krétai papagájhal, mint Günther leírja, bőrmoszatokkal él, s Valenciennes azt hiszi, hogy ezt a halat az hozta kérődző hírébe, hogy az ilyen növényi anyagokat jól meg kell őrölnie és eközben igen sokszor előre-hátra mozgatja a száját. Tápláléka valóban teljesen finomra morzsolva jut a gyomrába. A krétai papagájhalat kerítőhálóval, vagy halrekesztővel akkor fogják, amikor a sekély vízben megjelenik. A papagájhal húsának minőségéről, azokon a helyeken, ahol ez a faj még előfordul, igen eltérők a vélemények. Egyik parton a máját becsülik többre a sütésre és pirításra igen alkalmas húsánál, amelyet viszont máshol kedvelnek. „Manapság – írja Günther – a krétai papagájhalat a görög szigetvilág lakossága kiválóan finom húsúnak tekinti. A görögök még mindig „scaro”-nak nevezik és húsát a májából és zsigereiből készült mártásban elkészítve fogyasztják. A Vörös-tenger partjain az ottan előforduló papagájhalakat besózzák, megszárítják és így szállítják a piacra. Hosszabb időközökben halászbárkák jelennek meg az ottani kikötőkben, amelyek kizáróan felhasított és besózott papagájhalakból álló rakománnyal vannak tele.”

A kubai papagájhal (Pseudoscarus acutus Poey)

A kubai papagájhalnak szép bíborkék alapszíne van, amelynek hatását a tőle élesen elütő négy széles sáv még inkább emeli. Feje felül olajzöld, alul vöröses; ibolyaszínű hátúszójának kivételével a többi szárnya piros. Orra aránylag hegyes és erre vonatkozik a faj tudományos neve. Fehér fogai vannak, amelyek méykék felső- és karminpiros alsóajka közül villognak elő. Kuba parti vizeiben él.