Császárhalak (Holacanthus Lacép.)

A császárhalakat az elülső kopoltyúfedők szögletén nőtt tövis jellemzi. Még szebbek és díszesebb rajzolatúak, mint az eddig említettek.

A nikobári császárhal (Holacanthus nicobarensis Bl. Schn.)

Rövid orra és erős, kanálalakúan kiöblözött metszőfogai vannak. Bársonyfekete alapon egymással váltakozó fehér és kékes csíkok díszítik, amelyek többé-kevésbbé egész gyűrűt alkotnak. Közeli rokona a kétszínű császárhal, H. bicolor Bl.

A sertefogúhalak, amelyek közül még az Angelichthys ciliaris L., a Chaetodipterus faber Brouss. és a Pomacanthus arcuatus L. nevű nyugatindiai fajokat említhetjük meg, valamennyien húsevők. Csőrük alkalmas arra, hogy vele a korallzátonyok legkisebb rejtekéből kiszedjék az apró állatokat. Egész testük a korallszigeteken való életmódhoz idomult, úgyhogy a szabad vízbe messze nem is úsznak ki.

Az árgushal (Scatophagus argus Gm.)

Az európai akváriumokban a sertefogúak családjából újabban egyre gyakrabban látható az árgushal, Scatophagus argus Gm., amely az Indiai-óceán egyik legközönségesebb parti hala. Messze feljár a folyókba is. Kevés tengeri sóval kevert vízben jól eltartható. Hossza 30 cm, a fogságban azonban legfeljebb 8 cm. Alapszíne a hátán narancssárga, az oldalán zöld és sárga; egész testét számos fekete és zöld petty tarkítja. Mindenevő. Tartásához 20–28 fokos víz szükséges. Az édesvízhez is hamar hozzászokik. A nagyobb példányokat legjobb zöld salátával és hasonló növényi anyagokkal etetni. Fogságban nem szaporodik. Az ivadék, az ú. n. Tholichthys, lárvaállapoton megy keresztül. Ebben az időszakban bizonyos koponyacsontjai jelentékenyen megnagyobbodnak, s előre és hátrafelé irányuló nyúlványokká fejlődnek, amelyek a lárvának védelmet nyujtanak. Az árgushal valószínűen nagyobb mélységben ívik.