7. család: Korongos hasúak (Cyclopteridae)

Ezt a kölöntefélékhez közelálló családot az jellemzi, hogy hasúszóik széles tapadókoronggá nőttek össze. Többnyire pufók, zömöktestű fajokból áll. Bőrük csupasz, vagy pedig csontlemezek és dudorok borítják; az úszósugarak satnyák; vázuk tökéletlenül csontosodott el. A korongoshasúak családjának kb. 50 faja van, s az északi és a déli félgömb hidegebb vizű tengereiben élnek. Az északeurópai tengerekben a Cyclopterus Art.-nemzetség legismertebb képviselője:

A tengeri nyúlhal (Cyclopterus lumpus L.)

Fiatal tengeri nyúl (

Fiatal tengeri nyúl (Cyclopterus lumpus L.). Anyaangolna (Zoarces viviparus L.).

Színe változó, de többnyire feketésszürke, hasoldala világosabb. Első hátúszója elsatnyult, s az idősebbeken vastag bőr sarjadzik rá. Testhossza kb. 60 cm, súlya 3–4, néha 6–7 kg. A második hátúszóban 11, a mellúszóban 20, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 9 sugara van. A bőrt kemény dúdorok borítják, amelyek közül a legnagyobbak a test két oldalán 4–4 sorban helyezkednek el. A kopoltyúrés igen keskeny. Hazája az Északi- és a Balti-tenger. Sajátságos életmódja miatt tömegesen nem halászható. Haskorongjával sziklákhoz, vagy kövekhez tapadva heverészik, s várja az arra tévedő zsákmányt. Tapadása olyan erős, hogy, mint Hannox kiszámította, 20 cm-es nyúlhal lefejtéséhez 30 kg-nyi erő szükséges. Fogságban az üvegfalhoz tapad, de a bedobott eledel kedvéért rászánja magát a megmoccanásra. Március felé a hím színe pirosra változik, s megkezdődik az ívás, amely sekély vízben megy végbe. Az ikrák rózsaszínűek. Számuk nagyobb ikrásokban 200.000, sőt még ennél is több. A lerakott ikrákat a hím őrzi és e közben a ragadozóhalakkal is szembeszáll. Johnston a halászoktól úgy értesült, hogy a tengeri nyúlhal ivadékai kikelésük után a hímek hátára tapadnak, s azok viszik le őket a mélyebb és biztonságosabb rétegekbe. Az ilyesmi azonban csak véletlen eset lehet, mivel az ivadék általában a sekély vízben fejlődik ki. A hímek húsa Izlandon csemegeszámba megy. A brit és a helgolandi halászok csak addig eszik, amíg a nyúlhal vörösszínű.