Csalogatófonalasak (Ceratias Kröyer)

A csalogatófonalas halak, Ceratias Kröyer, feje hosszú, törzse és farka hátrafelé elkeskenyedő. Testük oldalról lapos. Szájnyílásuk tág és csaknem függélyes. Állkapcsukat különböző hosszúságú fogak teszik ráspolyszerűvé. A fogak lenyomhatók. Szemük, ahhoz képest, hogy mélyvízi halak, igen kicsi. Bőrüket tüskék borítják. A tüskés hátúszóból 1–2 magános, hosszú tüske maradt meg, amelyek közül az első a fejtető közepén, a második pedig a hátán foglal helyet. Ezek a hosszú tüskék járulékos világítószervekkel ellátott csalogatófonalakká módosultak. A második hátúszó és az alsóúszó igen rövid. Hasúszójuk hiányzik; farokúszójuk igen hosszú; a mellúszók kurták. Vázuk puha és rostos. A nemzetség fajainak nagy részét az „Albatross”-, a „Challenger”- és a „Dana”-expedíció gyüjtéséből ösmerjük.

A férjehordó hal (Ceratias holboelli Kröyer)

Férjehordó hal (Ceratias holdboelli Kröyer) ikrásának hasoldalához hozzánőtt két élősdi hímje.

A férjehordó hal, Ceratias holboelli Kröyer, nősténye kb. 103 cm-re nő meg, a hímje kb. a tizedrésze. A hím szájából kisarjadzó érdús szövethíd belső összeköttetésben van a nőstény bőrszemölcsével, úgyhogy az élősködő tejes és az ikrás testszövetei határ nélkül mennek át egymásba. A nőstény teste oldalról lapos, farokúszója csaknem akkora, mint a törzs hossza. Első hátúszóját két sugár képviseli. Az első, amely a fejen van, olyan hosszú, mint maga a törzs. A második hátúszót és az alsóúszót 4–4, a mellúszót 19, a farokúszót pedig 8 sugár alkotja. Fekete testét egymástól különálló keskeny pajzsok fedik. Eddig Grönland és Új-Skócia mellett gyüjtötték.