1. Izeltpáncélú teknősök (Cinixys Bell)

Számos teknősfaj haspáncéljának elülső vagy hátulsó részét, vagy mind a kettőt is, mozgatni és a hátpáncél irányába csappantani tudja; de csak az ízeltpáncélú teknősök tudják háti páncéljuk hátulsó részét a haspáncél felé feszíteni. Erősen domború hátteknőjük két részből áll, melyeket csak rostos porc köt össze egymással s ennek következtében a hátsó rész bizonyos mozgathatóságát teszik lehetségessé. A két rész határvonala többszörösen szögvonalba törött és a negyedik és ötödik bordalemez, valamint a hetedik és nyolcadik szegélylemez között fekszik. A hasteknő 12 lemeze azonban egyetlen darabbá nőtt össze. A tarkólemez meglehet, vagy hiányozhatik. Farklemezük egyszerű. A hónalj és lágyéklemezek megvannak. Fejüket pajzsok, az alkart és a lábszárt csaknem egyenlően hatalmas zsindelypikkelyek borítják. Az esetlen mellső lábakon a köröm ízéig összenőtt 5, a hátulsón valamivel jobban szétvált 4 ujjuk van. Járás közben az előbbiek a karmok hegyével, az utóbbiak pedig fél talpukkal érintik a földet.

E nemnek csak három, mégpedig Afrika tropikus vidékén otthonos faját ismerjük.

A csipkéspáncélú teknős (Cinixys erosa Schweigg.)

Csipkéspáncélú teknős (

Csipkéspáncélú teknős (Cinixys erosa Schweigg.).

Bell csipkéspáncélú teknőse (

Bell csipkéspáncélú teknőse (Cinixys belliana Gray).

Ha nem is a legelterjedtebb, de a csoport legjobban ismert tagja. Könnyen megismerhető hosszúkás-tojásdad, a háti részen lapos, a tarkón lapított, előre kihúzott és hatalmas fogakkal ellátott hátteknőjéről, amely elül és hátul felkunkorodott és nincsen tarkólemeze. A haspáncél elülső része szögben kivágott s elül egy darabon a hátpáncél fölé emelkedik. A páncél uralkodó színe egyenletesen világos gesztenyebarna. A fejet borító pajzsok, valamint a lábakat és az állkapcsokat borító pikkelyek világossárgák, néhány fejpajzs barnás színezetű. Nagysága tetemes: a 23 cm páncélhosszúságot elérő példányok nem tartoznak a ritkaságok közé. Hazája Nyugat-Afrika. Megtalálták a Gambiától délre fekvő vidéktől egészen a Kongo torkolatáig. Az, hogy lakóhelyei a kontinens belseje felé meddig terjednek, még nem ismeretes.

A csipkéspáncélú teknősnek, valamint rokonainak életmódjáról még eddig meglehetősen hézagos ismereteink vannak. Ussher azt írja róla, hogy Felső-Guineában meglehetősen gyakran előfordul s megjegyzi, hogy a bennszülöttek táplálékául is szolgál s ezért nagyrabecsülik és ritkán viszik piacra, de szószerint hozzáfűzi: „Úgy látszik, hogy nagyon hosszú ideig él a vízben: egyike azoknak a példányoknak, melyeket hazahoztam, hónapokig tartózkodott egy vízmedencében.”

Ezzel szemben Monteiro a Cinixys belliana Gray nevű fajt határozottan szárazföldi állatnak jelzi, amely csak gnájszsziklákon vagy más, nagyon száraz helyeken fordul elő, azonban csak a forró, esős évszakban látható.