10. Tüskésfarkú leguánok (Ctenosaura Wgm.)

Ezek a Közép-Amerikában honos tüskésfarkú leguánok a gyűrűsfarkúaktól combpórusaik rövidebb sora révén különböznek. Nagytermetű, leginkább a földön lakó, oldalt kissé összenyomott testű állatok. Háti taréjuk alacsony; farkukon a tüskés pikkelyek örvösen állók.

A fekete leguán (Ctenosaura acanthura Shaw)

Ezt a gyíkot a mexikóiak hívják fekete leguánnak. 1.2 m hosszúra növő, büszke tartású állat. Színe vagy egyszerű grafitfekete, vagy pedig olajbarna, sárgásszürke, esetleg zöld alapon a törzsén fekete harántsávok, a farkán pedig gyűrűk tünnek föl. Fogságban növényi és állati anyagokat vegyesen fogyaszt. Több nőstény közös verembe rakja tojásait, s így egy fészekben 6–7 tucatot lelhetünk.

A fekete leguán húsát valóságos csemegének tartják, s ez az oka, hogy főként nagyböjt idején szorgalmasan vadásszák. Tojásait azonban húsánál is többre tartják. Sallé a következő esetet beszéli el. Amikor egy este szegényes kunyhóba érve abban gyönge levesen kívül semmi más ennivalót nem kapott, a vendéglátó két kis fiút küldött az erdőbe, s ezek csakhamar egy óriásgyíkkal tértek vissza. Ezt oldalán a gazda kissé meglékelte, ujjaival óvatosan benyúlt a hasüregbe, mire innen két tojáscsomót húzott ki igen ügyesen. A műtétet az ember azzal fejezte be, hogy a sebet szépen összevarrta és meleg hamuval behintette, mire a gyíkot szabadon engedte. A tojások elfogyasztása közben Sallé kérdésére a gazda elmondta, hogy ez a műtét Közép-Amerikában szokásban van, mert így jövőre is számítani lehet hasonló tojásszüretre.