1861. Január - 31. Marz[ius]

Előkészületek az országgyűlésre



Bizon reám nézve az újév nem a legkedvezőbben kezdődik. Kabából oly hatalmas grippet hoztam magammal, hogy még csak olvasni sincsen kedvem.

Újév napját egészen magam töltém otthon családi körömbe. Estve felé a két Eötvös jött hozzám. Pepi ismét sok érdekest beszélt bécsi útjáról, de valami újat nem mondott. Mindenből úgy látszik, hogy a császár minden concessiora kész, kivévén egyedül a hadügyet.

Tegnap, 2-dikán mégis felvánszorogtam a Pest megyei nagyterembe, hol a városi tisztújítás tartatott. Midőn odajöttem, érkezett meg 12 lovas városi hajdú által kísérve, éljenkiáltások között Károlyi György, a koronaőr és új excellenz.

Szép renddel ment minden véghez. Ballaginak és Szilágyi Virgilnek kelletett szólani ismét.

Lukátstól és Keménytől hallám a Teleky László fogadtatását.

A császár hidegen fogadta, mondván neki: "Ich weiß alles, was Sie seit 11 Jahren im Ausland gegen mich und mein Haus gethan haben. Ich weiß wie Sie immer als mein entschiedener Feind aufgetretreten sind. Ich verzeie es Ihnen, ich vergebe Ihnen. Hozzátéve: Sie können gehen im Lande wohin sie wollen, aber haben sich zu enthalten vorerst noch jeder politischen Thätigkeit."1

Erre Laci azt kérdé: "auch auf dem legalen Felde ?"2

Felelet reá volt: "ja bis auf weiteres"3

Laci ekkor az ajtóból visszajött, s azt mondá: "Verzeien Sie Majestät, wenn ich nicht, im stande bin, meinen Dank auszusprechen."4

Evvel szakadt vége az audientiának. Amilyen lovagias ember László, képzelem, hogy a császár eljárása jól hatott reá, s gyűlöletét nagyon lehangolta.

Ma, 3-dikán a szobából kint se voltam, senkit se láttam, ho[l]nap talán érdekesb napom leend.

Ma leginkább csak irataim rakosgattam, s pár levelet írtam.

Alig, hogy e sorokat a mai napra bérekesztém, hallok csengetni. Nemsokára reá nyílik az ajtó, s benyit Malvin mondván, itt van Teleky Gyula.

Gyula már tegnap estve érkezett, keresett engem a Casinóba, ott nem találván eljött elmondani az egész dolgot.2

Mint mondja, Bécsbe Vay igen szívesen fogadta, úgy látszik, mint mondá, hogy az én általam írt s átadott két levél, az egyik Vaynak, a másik Széchennek, jó hatással voltak.

Vay mindjárt írt a Polizei ministernek, Metsérynek, engednék meg, hogy Gyula Josefstad[t]ba mehessen és nagybátyját láthassa. Metséry egyenesen tagadólag válaszolt, azt állítván, hogy miután Laci Untersuchungshaftban van, senki nem szólhat vele. Erre Vay a commendánsnak telegraphírozott, kérdezvén, vannak-é Telekyre nézve különös rendszabályok felállítva, mire a commendáns nemmel válaszolt. Erre Vay adott Gyulának egy ajánlólevelet. Gyula még estve megindulva, másnap délelőtt a parancsnokhoz ment, ki igen szívesen fogadta, s azonnal adott alkalmat az együttlételre, sőt oly engedékeny volt, hogy egy rövid időre a mellékszobába ment.

Bizon a L[ászló] véleménye szerint Pepike pótolná őt odakint, vagy Puky Miklós, de biz ezek korántsem lesznek képesek a Gouverneurt bolond lépésektől visszatartóztatni, mit eddig Laci sikeresen volt mindig képes tenni.

Lacira jó hatással volt Gyula eljövetele, különösen magyarázta, hogy az ő Drezdába való jövetele nem volt vigyázatlan tett, miután számított annyi humanitásra, hogy őt mint menekültet nem fogják a bűnös gonosztevőkkel egy cathegoriába tenni, pedig csak ezekre nézve állana az szász és osztrák közti kiadási egyezmény.

Elmondá, Laci mennyire megszidta a szász ministert és a rendőri tanácsost, ki őt igazság szerint reá szedte.

Josefstadtba Lacival jól bántak.

Gyula Bécsbe visszament, s miután megtudta, hogy a császár Bécsbe hozatja, hogy vele beszéljen, szerette volna Lacit preveniálni, de ez lehetetlen volt, Laci azt hívé, hogy Vayhoz viszik, azt mondá a vele a tömlöcből jött Landesgerichtsrath. Meg volt tehát lepve, midőn magát a császár előtt látta.

A colloquium csakugyan olyan folyamú volt, mint fentebb említém. Laci még pár hétig Bécsbe marad, megígérte Vaynak.

Gyula még azon hírt is hozta, hogy látta Vay Rechbergnél Cusa oláh fejedelem levelét, melyben jelenti, hogy vagy 400 magyar van Bukarestbe, ki Klapkát várja, s kérdi, mit csináljon ezekkel, visszaküldheti-é? Úgy látszik, Napoleon ez oldalról nem akar operálni.


Mai nap lettem 39 éves. Szép kor, és ha a múlt 11 év alatt hazánk közélete, úgyszólván egészen meg nem szűnt volna, úgy hiszem, eredményteljes évszak lett volna reám nézve is. Legalább a legtisztább akarat megvolt bennem, s megvan mostan is, hazámnak tehetségem szerint szolgálhatni.

Nevezetest az utóbbi 3 napról alig jegyezhetek fel, szobám egyszer kivéve beteges állapotomnál fogva nem hagytam el.

4-dikén délután Tisza Kálmán jött hozzám, s kért, hogy estve látogassam meg Károlyi Sándort, ki már több ideje beteg és szobáját el nem hagyta. Mondá, hogy több barátink odajönnek. El is mentem. Almásy Pál beszélte ott, minő nagy veszteségnek tartja, hogy Teleky Laci nincs többé odakünn. Említé, és nem alap nélkül, hogy most Kosuth magára hagyva, vagyis senki által nem korlátozva, desperat eszközökhöz fog nyúlni, s majd megkezdi compromitáló agitatióit.

Átallában mindazokat, kik mindent külhatástól, emigratiótól és invásiótól reméltek, nagyon le lehetnek hangolva. Cousa egyenesen elkergette, vagyis Constantinapolyba küldte a Bukarestbe létező magyar comitét. Azt állítják, hogy Cavour igen haragszik Klapkára - miért tünteti fel a Cousa közreműködését oly bizonyosnak, midőn, mint a következés mutatá, ő az odaküldött fegyvereket elkobzá.3 Hogy ezen kudarcot elpalástolják, Türre fogták a küldeményt. Szerbiába is hasonló hangulat van, az orosz nyomásnak tulajdonítják ezen változást.4 Én egyenesen Napoleonnak. Neki, úgy látszik, nem áll érdekébe a dolog.

Én szerencsésnek tartanám, ha elvesztenék az embereink az országban hitüket a külsegély eránt, így remélni lehetne a békés útoni kiegyenlítést és kifejlődést.

Be nagy szerencse lenne, ha csak 20 évig békében élhetne saját kormánya alatt, nagyobb terheltetés nélkül nemzetünk! Amint megindul a nemzetiség megerősödése, 20 év múlva, midőn az új nemzedék felnő, meg vagyok győződve, hogy nemzetiségünk örökre meg fog szilárdulni. Ha most 6-7 millióra tehetjük magunk, akkor lennénk 12 milliók. Városaink okvetetlen megmagyarosodnának. Már most is csak a két utolsó évben végtelen haladást tett nemzetiségünk. Ha visszaemlékszem, 20-25 év előtt mennyire német volt Pest, és egészen az Buda; és most, ha Pesten zsidó annyi nem lenne, majdnem egészen magyar ajkúnak mondhatnánk fővárosunk. De Budán is öröm volt látni a városi közgyűlésbe a szép magyar discussiót és érzelmeket.

Komáromy Gyuri volt tegnap nálam. Kellemesen eltölténk pár órát együtt. Igen józan gondolkozású, hazáját szíve mélyéből szerető ember.

Tegnap tehát végre megvolt a Pest megyei tisztújítás. Nyáry megbukott 2 alispáni jeleltjével.5

A kőrösi excessus szomorító dolog, ha lett volna megyei magistratus, bizonyára ki lehetett volna kerülni ezen öszveütközést.

Ugyan mit akart Nyáry elérni a halogatással?

Desewffy Emil volt ma pár óráig nálam. Remélt ő is békés kifejlődést, de nem nagyon. Azt mondja, hogy háború az idén nem valószínű, az olaszoknak van elég bajuk, és Napoleonról nem hiszi, hogy mindjárt háborút akarna.

Hiszi a magyar ministeriumot, a pénzügyet és hadügyet látja kétségesnek. Devalvatiót nem igen akarva csinálni.

Nevezetes eseménynek tartom, hogy sem Galícia, sem Csehország nem akar közös országgyűlést.

Az agió közel 50 %.

Ha a magyar országgyűlés öszvejön, leszen több is.

Készülök Békésbe.

A pesti gyűlésbe, mint hallom, nagy fizetéseket octrojíroztak maguknak Nyáryék. Tehát fel akarják forgatni a megyei szerkezetet. A hivatal megszűnjön tisztelet lenni, s legyen szerintük kenyérkeresésre mód. Ne legyen olcsó administratio, 1000 forintos viceszolgabíró és 800 f[orin]tos esküdt.


8-dikán reggel útnak indultam. Az indóházban találtam csakugyan Wenkheim Bélát. A bécsi vonat elkésett, s így jó két órával később, mint kellett volna, útnak indultunk. M[ező]túron Bonyhay B[enjamin] egyházmegyei tanácsnok ült be hozzánk, ki a szentesi gyűlés végzése folytán a néposkolai decanatusok rendezése végett körútjáról jött.

A gyomai állomásnál sok nép várt reánk, és az 5 perc alatt, míg a vonat megállott, a gyomai öreg lelkész, Dávidházy egy beszéddel fogadott. Kinn voltak az oskolatanítók, mind a 7-en. Derék egy egyházmegye, hol Gyomán magán több mint 700 gyermek jár oskolába.

Mezőberénybe teméntelen nép várt ismét a pályaudvar azon várótermébe, hol a múlt tavasszal az öreg esperes, Elekes köszöntött fel. Elébb a berényi lelkész üdvözölt, azután Hajnal Ábel békési lelkész. Válaszomban az utóbbinak kifejezém, hogy most, midőn másodízben itt találkozunk, nemcsak egyházi jogaink biztosítva vannak, de hazánkra nézve is az önkormányzat korszaka kezdődni látszik, s ekkor szerencsésnek mondám ezen megyét, melynek ily főispánja van, mint W[enckheim] Béla, kit aztán éltetett mindenki.

Számos fogatok kísértek, elől vagy 40 legényből álló banderium, két zászlós vezérlete alatt. Gyönyörűen vették ki magukat a magyar legények fehér szűreikkel.

Békésbe bejövet ki volt világítva a város. Szathmáry Károlynál szálltunk midketten. Estve aztán nagy fáklyás zene, szónoklatok, végre a fáklyák elégetése. Féltem, hogy még meggyúl Szathmáry háza. Nem vagyok barátja az alkalmi dictioknak, se az ünnepélyeknek. Úgy, ahogy feleltem, Wenkheim Béla mokányosan és talpraesetten, a beszéd mindkettőnkhöz lévén intézve.

9-dikén a templomba imádság, az oskolai helyiségbe gyűlés, melyre mindkét [...] W[enckheim] B[éla] eljött. A népképviselet alapján a presbiteriumok megalakítása eránt határozatokat hoztunk.

Délutáni 2 órakor nagy ebéd, sok pohárköszöntés a főispánért s értem mint jövendőbeli közmunka ministerért. Az öreg Szombathelyi Antal is ott volt, békési követ 1843-[r]ól.

Délután a gyámoldai ügyben adtam elő nézeteim.

10-dikén [...] és banderium kíséretében visszamenet.

A vasúton Gyomáig jött a gyomai káplán, Szabó. Derék ifjú, ki Zürichbe és Göttingaba tanult, s most Gyulára mehetni remél.

A vasúton Zsivorával utaztam, ki lent volt Aradon és várost rendezend.

Ceglédtől Andrássy György és Gyula családostól Odescalkiné testvéreivel voltak útitársaim.

Ott olvastam, hogy Aponyi csakugyan elfogadta az országbíróságot, továbbá hogy 2. áprilba országgyűlés.

Hála Istennek, családom legjobb egészségben együtt találtam.

Ma, 11-dikén voltam az öreg Úrnál, jó kedvbe találtam. Gyuri és Pali is ott voltak. Pepivel a Casinóba beszéltem. Úgy látszik, átalános a neheztelés, hogy a választási törvényen változtatni szándékoznak,6 ha kicsinységekben is.

Desewfy Emillel is szólottam, a hypotheka-bankot csakugyan keresztülvisszük. Legalább megkísérlendjük. Az lett megállapodásunk, e célból 30-dikán itt öszvejövünk.


Az öreg Úrral voltam ismét délelőtt. Szólottunk az ügyek komoly színezetéről, a bizontalan jövőről.

Azon meggyőződését fejezé ki, hogy az oláhokkal, szerbekkel még sok bajunk lesz. Csengery azon megjegyzésére, hogy ha a császár részéről nem izgattatnak, nem bíztatt[at]nak, nem lesz baj, mire az öreg Úr igen helyesen jegyzé meg, nem a császár, de környezete mindig fog a magyar állam ellen izgatni. A németek nem fogják másképp tekinteni Magyarországot, mint kapcsolt részt, melyen uralkodni akarnak. Igazis mondám, hogy amint négyszáz éven át ezen politicát gyakorlák, ezután is azt fogják igyekezni kivinni, és meglehet, hogy a császár megesküszik a törvények megtartására, de ha a bécsi légbe és környezetbe marad, mellette kivülő [?] feltámad azonnal azok megrontása ellen irányzott törekvés, s eleinte talán akaratlanul, később akarva ellenkező irány fog törvényes jogaink megsértésére feltámadni.

Áttérve az országgyűlési kilátásokra, az öreg Úr azon thesisét állítá fel, hogy mindaddig, míg az ország viszonyai a fejedelemhez és Austriához törvényhozási úton nincsenek meghatározva, nem lehet szó magyar ministerium felállításáról, mert azt elfogadni addig nem lehet. A ministerek a törvények megtartására, mind a felülről, mind alulról jöhető törekvések ellen esküsznek. Hogy lehet addig esküt tenni, míg minden közjogi viszonyok nincsenek meghatározva? Most a közjogi kérdések controvertálva vannak, tehát azokat kell elébb tisztába hozni.

Az országgyűlésről az mondá, hogy az sokat eszközölhet, de mindent nem. Akarna-é a nemzet minden elnyerése nélkül megnyugodni?

Én bajosnak állítám az országgyűlésre nézve a helyzetet, annyiban, hogy ha a külviszonyok és belbajok igen nagy nyomást gyakorolnak a dinastiára, nem lesz hajlandó a jogi alapot elesmerni. Ha pedig a nyomás túl nagy lenne, az országgyűlés kevéssel nem fogja beérni.

A Casinóba olvastam az Ost D[eutsche] Postba egy alapos cikkbe vádat a magyar ministerek ellen, miért késnek az országgyűlés öszvehívásával. Igazsága van. A dualismusra fekteti az O[st] D[eutsche] P[ost] az okoskodását.

Annyiban igazsága van, hogy ily alapon képzelhető a monarchia fennállása, de egy pesti, prágai, lembergi és bécsi országgyűléssel nem, mert az a monarchia szétbomlását eszközölné.

Az olasz kérdés, a felmerülhető keleti és német kérdés, a nagy pénzügyi gyengeség és bekövetkezendő zavar, végre a belviszonyok napról-napra zavarodó helyzete minden jövőt kétessé tesznek, pedig nemzetiségünk érdekébe egy csendes alkotmányos állapot vagy két évtizedig végtelen szükséges lenne.

Reánk nézve talán jó, hogy az októb[er] 20-dikát javaslatba hozott államférfiak,7 kik mint a fösvény, ki kétszer fizet, kevesebbet szerettek volna adni, s hitték, hogy az 1847-diki állapot kivitele lehetséges; a megyékben kezdték, mert most a megyék helyreállva és a mostani irányt felvéve az országgyűlés akkor jön öszve, midőn a centralisalt kormánygépezet megszűnt, sokkal erősebben álland az országgyűlés.

A monarchia és dinastia érdekébe sokkal egyszerűbb lett volna, mint már, ha jól emlékezem, feljegyzéseimbe elmondám, kimondani a fejedelemnek, hogy alkotmányos útra akar áttérni, s a mikéntről azon kimondással egyszerre országgyűlést kellett volna öszvehívni, mely az átmenetet törvényesen meghatározza, és emellett meghagyatott volna a fennálló kormánygépezet. A választásokat az 1848 alapján erre a célra kiküldött k[ormány]biztosok fogták volna eszközölni, és ha az országgyűlés útján kiegyenlíteni nem lehetett volna a dolgokat, azt szétoszlatva megmarad a kormányzat, vagy legalább attóli félelem az országgyűlést a kiegyenlítésre kénszeríthette volna. Most fel van forgatva a gépezet, és valóságos cantonális rendszer kezd életbe lépni.

Aponyi felment ma Bécsbe. Bár már mielőbb organisálná a törvénykezést. Nyáry tettleg megszűnteté a törvénykezést,8 s ha a megyék követik, úgy vége az igazság kiszolgáltatásának, a magánjog és érdekek legnagyobb sérelmével.


Tizenkét napja, hogy elmaradt feljegyzéseim folytatása. Most azt röviden pótolni igyekszem, fűtetlen szobába ülve, a most melegedni kezdő kályha mellett.

Végre 15-dikén elhatározám magam lemenni. Lemenetelem fő célja volt jó anyám és testvéreim ismét láthatni, a jószágokba egy kissé körülnézni és egyszersmind a szabolcsi és beregi gyűlésekbe résztvenni.

15-dikén indultam útnak, a vonat elkésett, úgyhogy 8 óra múlt, midőn Fehértóra értem. Ott oly hideg és zivataros időben érkeztem meg, hogy tanácsosabbnak tartám Fehértón meghálni.

Péchy nevezetű úrnál háltam meg. Vay Pista vitt oda. Sógorának nevezi. A szegény kis úri házba szívesen láttak, jó hideg szobával láttak el.

16-dikán Kállóba, a ref[ormátus] templomba, ugyanazon templomba tartatott az ősgyűlés, melybe egy évvel előbb a Pátens ellen mint szabolcsi tractus assessora szónokoltam, társaim megbízásából én tévén az indítványt. Bonis akkor avval deprekálta az indítványozást, mert nem akarja magára a figyelmet, ő, ki úgyis annyira notatus.

Szegény főispán a legszomorúbb képet adá egy tekintélytelen főispánnak és egy elaggott, öreg, tehetetlen táblabírának. Bonis szónokolt, elmondván akármelyek miá megváltozott véleménye, és már most rendezni kívánja a megyét sok 48-diki is 49-diki reservátákkal.

Délután olvastatott a bizottmány névjegyzéke. Ezret haladó szám, és természetesen az emigratio és minden honvédtisztek bevétettek.

17-dikén, másnap a jegyzőkönyvet authenticálták. Ily kemény és merész Kállay Ödön, a nagy hős, midőn nem fél, szónokolt.

Alispánok Somosy és Kállay Emánuel lennének. Kállay miért popularis, azt nem találhatom ki, talán mert goromba és parris ingenii s nagy minákat csinál.

Most hallám, miért nem akartak Kállayék rendezni, miért akarja Ödön megszüntetni az igazság kiszolgáltatását. Józsika Miklós fiúi megnyerték a Kállayak ellen perük, és fél milliót haladó öszveget exequálnának tőlük.

Miután béláttam, hogy csakugyan tisztújítás nem lesz ez alkalommal, még délután Vay Ádámmal megindultam és egy hideg szobába háltam Berkeszen.

Reám a szabolcsi tanácskozás igen szomorú benyomást tett, a durvasággal párosult rövidlátás, minden kegyelet hiánya, személyes érdekek kirívó fondorlatai, éljenek utáni hajhászás, patriotismusbani licitatio, folytonos gyanúsítás és kihívó túlbizakodás jellemzék.

Bonis a vezető, ki még mindig azt hiszi, hogy a gorombaság a fő hazafiság jelleme, gyanúsítás első polgári erény, s hozzá egyik minából a másikba esik.

Mint Komáromi Gyuri mondá, Debrecenbe ellenem és Desewfy Emil ellen kelt ki.

18-dikán ebéd előtt Lónyára mentem. Kedves, jó anyám végtelen örvendett, hogy láthatott. Most Pestre való felköltözésével van nagyon elfoglalva, s szeret ez eránt tervezni. Jancsit és Etelkát vidoran, Józsit mint tiszti főjegyzőt megelégedve, de szerény magaviselettel találtam.

Igen jól esett nekem velük lehetni.

19-dikén Bercim érkezett meg estvére.

20-dikán én meg Jancsi Bercivel Somba mentünk délre, s estvére bementünk Beregszászba, honnét az ugocsai főispán még éjjelre Szöllősbe bement.

Kedélyes politizálással telt estvénk György bátyám, Eötvös Tamás, Buday Sándor, Freiseisen együtt vacsoráltunk. Nekem jól esett politicai éltem ezen első fellépése helyén, ezen régi, jó barátimmal és jóakaróimmal találkozhatni. Itt talán még legfagyosabb szobába háltunk hárman, testvérek.

21-dikén a bizottmányi ülésbe9 részt vettem. Igen szívélyesen fogadtak. Nyugodtan és szépen folyt a tanácskozás Uray Pál, Szintay, Horváth István, Janka régi jó esmerősim, örvendettek láthatni.

Eötvös, ki még elébbi estve igen extrem eszmékkel volt eltelve, moderades volt a gyűlésen.

Szabolcs után jól esett ezen emberek közt lehetni. Buday igen jól elnökölt.

Eötvös a munkácsi járásban, Szintay a kaszonyiba, Buday Lőrinc a felvidékibe lépnek fel követül. Eötvösnek talán egy orosz pap, Szintaynak Czapfalvy lehet competense, nekem a tiszaháti járásba valószínűleg nem leend competensem.

Még estvére Somba visszajövém.

22-dikén Lónyán töltém a napot.

23-dikán reggel elbúcsúzván anyámtól Tuzséren voltam délig, hová Berci és Jancsi, jó testvérim utánam jöttek, és Somlyodyt együtt meglátogatva Litkébe mentünk hálni mindhárman, hol Erős Lajosnál egy kedves estélyt tölténk.

Berci magával hozta a 16-diki császári rendeletet, mely tiltja a megyék kicsapongásait. Már Beregszászba olvastam elmenetelem előtt, hol egy kis dampfert okozott.

Czobel Berti azt mondá reá, kár, hogy keresztül nem pillantatja azt, miszerént az egyes Kállay Ödön féle agitatorok személyes feleletre is vonattathatnak. Szó volt róla, vajon ezen leirat nem fogja-e Bonis és Kállayékat Szabolcsba a nem szervezésre indítani. Úgy hiszem, nemigen, mert ki szolgálni, ki követnek menni kívánna.

Elkésettnek tartom és hosszúnak a leiratot. Miért nem adta ki az első politicátlan határozatra? Ezt várni lehetett már régen, mert ha kormány létezik, és fejedelem míg uralkodik, a számos defit el nem nézhető.

Olvastam Litkébe Deák Pest városi közgyűlésben tartott beszédét.10 Derék, csakhogy hibának tartom, mert fel kelletett volna neki 20-dik október után mindjárt mint pártvezérnek lépni vagy a diétáig hallgatni.

Bonis előtt bizonyára hazaáruló, ki magát eladta.

Ma, 24-dikén estvére idejöttem. Dombrádba ebédeltem Káldi ref[ormátus] papnál.

Itt estve olvasám azt, hogy csakugyan öszve van az országgyűlés híva 2. áprilra.11 Hála Istennek! Az Úristen adja, hogy eredményes legyen.

Ma vettem Szombathelyi levelét az iránt, hogy Békésbe is lehetnék követ. Tehát ez lenne a harmadik választókerület. K[is]várdáról elküldjük, ha lehet, Erős Lajost. Szegénynek mily kellemes foglalkozás lenne.

Ho[l]nap hallgasson a politica, gazdálkodni szándékom.


Ibrányba egészen gazdálkodási gondoktól elfoglalva s e tekintetbe a jövőt rendezve írtam utolsó feljegyzéseim. Most ismét hazánk politicai gondjai által elfoglalva folytatom azokat.

De hogy ki ne essek a fonalból, kezdem ott, hol végeztem.

25-dikén egész nap Ibrányba voltam, a jó szánúton, midőn a nagy hidegben minden ér és tó majdnem fenékig fagyva volt. Használni akarám az alkalmat a rétes ibrányi határból jutott tag felesmerésére.

Bizon gyermekeim- és unokáimnak fogalmuk sem leend idővel, ha sikerülend a Tisza- szabályozási és lecsapolási munkálatokat véghez vinnem, mily rengeteg vadon nád, gyékény és sás borítja jelenben ezen oly dús földdel bíró területet. Csak a mappák fognak arról idővel bizonságot tenni.

25-dikén Kótajba mentem, a gazdasági számadásokat átnézve, a gazdaságot megtekintve. Az ültetések a Tokaj felé vivő út mentében szépen díszlenek. És a jelen gazdasági évre terveket készítve telt el időm.

Estve felé vettem Szőgyény Emil levelét, melyben Erős Lajos és Czobel igen hívnak a Kállóban másnap leendő tisztújításra. De én okosabbnak tartám Pestre visszamenni, úgyis igen vágyódtam családom viszontláthatni.

27-dikén csakugyan útnak indultam. Nyíregyházától Desewffy Emil, Debrecentől Károlyi György és fia, Viktor voltak útitársaim.

Emil nem lát oly feketén, mint gondolám. Februárba a Magyar Földbirtoki Hitelintézetet fognánk engedményeztetni.

Estve ide megérkezve, hála Istennek, családom jó egészségbe találtam. Kis Jancsim távollétem alatt nőtt és okosodott. Azonban még most is szívós kis gyermek. Hosszúnak elég hosszú, igen nyugodt gyermek, s hosszú idejére.

Ho[l]nap folytatom a tapasztalt, komoly dolgokat.


28-dikán az öreg Úrnál voltam. Éppen tanácskozásba volt nála az országbíró-értekezlet egyik albizottmánya. Tehát belement a tevékenység terére.

Tegnap estve is voltam vele. Úgy látom, hogy hatással van reá az ellene nyilvánuló túlzók véleménye.

Újra meggyőződtem arról, hogy bizon amily nagy hiba volt tőle bele nem menni novemberbe, midőn felszólítánk, a tevékenység terére, midőn az egész ország várva várta tőle az irányt, s az végtelen következésű lehet az ország jövőjére, épp oly nagy hiba volt az országgyűlés előtt belemenni a juridicus kérdések vitatásába.

Ha az első pesti közgyűlésre bemegy és mi vele, mily hatalmas irány adatik az országnak; holott f[olyó] h[ó] 16-dikán a Pest városi tanácskozásban mondottak csak a józanabbakra lehetett hatással, kik úgyis a hibáktól tartózkodtak. Ha az esztergomi értekezletre elmegy, az ott elmondottak a nemzet politicai programjává fogott volna válni, holott az országbírói conferentiába a Ghyczi, sőt más öreg conservatív volt bírák erélyes nyilatkozatai mellett fellépése minden erély nélkül és bágyadtan tűnnek fel a discussiók.

A ho[l]napi városi gyűlésen fog a 16-diki leirat tárgyaltatni. Az öreg Úr itt is síkra fog lépni csillapítólag.

Mi indítá ezen lépésre, talán a bécsi útja, a császárrali találkozás és az Aponyivali értekezletek?

Talán mégis nem leend vége országgyűlési hatásának.

Pepi most azt tartja, hogy baj az, miszerént úgy, mint 48-ba félúton vagyunk. Vagy nem kelletett volna a Diploma után sehol rendezni,12 s azt hiszi, hogy akkor már eddig megadják a 48-at, vagy rendezve magunk, okos passivitással kellett volna magunk viselni az országgyűlés öszvejöveteléig, s ott lehetővé tenni a további kifejlődést.

Az öreg Úr igen sajnálja, hogy a nemzetbe nincsen azon eszélyesség, melyet a 11 évi szenvedés után várni lehetett. Tegnap vettem Vay Miklós 27-dikéről kelt levelét.

Szegény, képzelem, mily lelki agitatiok között lehet, hogy ily levelet írt hozzám. Nagy hiba volt, hogy a kölcsönt aláírta. Hiba, hogy legalább az öreget meg nem kérdé, midőn a 16-diki resolutio készült.

Tehát az ostromállapothoz nem lennénk messze, a megyék, úgy hiszem, engedni nem fognak; feliratot mindenütt felirat követi, egyik keményebb és nyíltabb a másiknál. Lesz-é elég erély Bécsbe tettleg fellépni? Most, midőn a többi tartományokba is a forrongás nagy, midőn azok országgyűlése is öszvehívatik, midőn a finanz kérdés mindig égetőbbé lesz, midőn az olasz kérdéshez, úgy látszik, a német egységi agitatio is járul, úgy hiszem, alig lesz. Benedek, kit felhívtak Bécsbe, mint Vay írja, alig fogja azt tanácsolni.

Keménnyel szólottam, úgy Eötvössel is a Vay levele értelméről. Kemény aligha fog a víz ellen úszni merni, talán még legjobb lesz az öreg Úr motivált indítványa, ha ugyan megteszi.

Keménynél találtam Jankovits Gyula horvát főispánt. Úgy látszik, a horvátok csatlakozási szándéka őszinte kezd lenni.

Miklósnak írtam tegnap.

Tegnap a m[agyar] gazdasági egylet nagygyűlése volt. Alig volt ott több 30 tagnál. Minő részvétlenség?

Egy hónap elmúlt ezen új évből, mely bizonyára hazánk és nemzetünkre nézve végtelen fontosságú, s adja Isten, eredményteljes legyen.

Ma volt Pest városának közgyűlése,13 melyben a 16-diki leirat tárgyaltatott.

A tegnapi nap délután tartott előleges tanácskozmányban Szilágyi gyanítatá, hogy fel akarja használni az alkalmat egy nagy beszéd tartására. Úgy látszott, hogy egész bizalommal nézett elébe a discussionak, melyben nem kételkedett azon, hogy az övé leend a győzelem.

De ma egészen másképp ütött ki a dolog, mert magába maradt.

Az öreg Úr, Deák nem jött el. Lukáts M[óric] tevé az indítványt, erre Szilágyi Virgil egy készült, hosszú, csattanós gyanúsító diatribát tartott, monoton empfusioba tartván az egy órát haladó beszédet. A folytonos tiremáló, ha szép és csengő is az orgánuma, a legkevésbé sem tömör, se eszes, se eszélyes beszédet unalmassá téve. Jó népszónok, jó megyei orátor, jó prókátori szónok lehet, de a parlamentáris nagy szónokok közé aligha fog tartozni.

Pepinek a beszéde14 igen jeles volt; valójában sikerült, s úgy hiszem, a többi tartományokra is jó hatással leend, sőt miután a külföld is igen foglalkozik a magyar ügyekkel, ott is jól fog hatni. Az öreg Úr felirata szép, alapos, de igen alkotmányos, de egyszersmind szorosan monarchikus. Kissé hosszú és speciális.

Keglevits Béla a végén a discussionak Virgiliust gúnyosan jól levágta.

Az öreg Úrral ma voltam a Casinóba. Meg van elégedve az eredménnyel. De én akkor lettem volna megelégedve, ha már egyszer nekifogott, őneki lehetett volna úgy nyilatkozni, hogy az egész ország józan részénél program legyen. Vay 14-dikére a főispánokat öszvehívta.


Tegnap délután kimentem Gyömrőre, hogy Teleky László barátommal le[he]ssek, őt 10 év után ismét viszontláthassam.

Üllői vasútállomásnál reám várt az alkalmatosság, melyet Teleky Gyula értem küldött.

László barátomat vénülve találtam. Haja ugyan még egészen barna, de arca kissé ráncosabb lett.

Őt utoljára május végével 1850-be láttam Enghienbe, hol mezei lakását felüté. Együtt laktak Orczynéval, ki két leányait magával hozta.

Ott búcsúztam el ezen nemes és melegkeblű honfii, s őszinte barátomtól.

Tanácsot mentem hozzá kérni, hogy kedves nőm és jó anyám leveleire és bíztatására visszamenjek-é szegény hazámba. Ő is tanács[o]lá nekem a visszamenetelt, de családom és hazám utáni vágyódásom is oly hatalmas volt, hogy bizon hazajöttem, s ámbár keserves nehány első év volt, mégis azt családom s szüleim körébe tölthetém, s így jobb volt, mintha a számkivetés keserű és forró hazafiúi vágyódás éveit künn töltöttem volna.

Tegnap majdnem 1 óráig éjfél után felbeszélgettünk. Ma pedig nálam reggelizvén László, egész 12 óráig háborítlanul egymással-egyedül voltunk, visszaemlékezve a múltakra s szólva a jövő lehető reményeiről.

Laci még most nem tartja valószínűnek az olasz háborút, legalább 7-9 hónapig nem.

Sok érdekest beszélt a francia és olasz viszonyokról, Victor Emanuell, Cavour és Napóleon Lajos és Jeromról.

Első ember, kire akadtam, ki akképp vélekedik, hogy Napóleon jószívű és nemes érzésű ember.

Victor Emanuellt igen derék, egyenes és vitéz embernek tartja.

Cavourt ügyes és okos olasz hazafinak. Nem bocsátkozván mindazokon [!], miket mondott, csak annyit jegyzek meg, hogy szegény nagyon is érzi azon állapotot, melybe jutott elfogatása és elbocsátása által.

Országgyűlésre el akar menni, de jobb szeretné, ha kiutasítanák.

Délbe Zichy Pál, Keglevits Béla és Almásy Dénes jöttek, s vígan töltött nap után ide estvére visszajöttem


Öt napig pihent a tollam, legalább ezen napló írásánál. Az Akadémiai Statistikai Osztály füzetei számára ugyan ez alatt dolgozgattam.15 Nagyobb nevezetességet ugyan nem tudok előszámlálni ezen időről. A megyék egyre írják a feliratokat a 16-dik januári leiratra. Átalában a hangulat szorosan constitutionalisnak és monarchikusnak mondható ezen iratokban.

4-dikén elmentem Desewffy Emilt az Angol Királynénál meglátogatni. Nála találtam Aponyi Györgyöt. Később a szomszéd szobából kijött Széchen Antal minister, vele Kováts Lajos. Pár perc múlva belépett Eötvös s utána Deák Ferenc. Már ekkor ő nevetve jött be: "Bizon úgy látszik - mondá -, itt valóságos conspiratio készül!"

Mielőtt ezek jöttek volna, Széchennel és Desöwfyvel mi hárman együtt voltunk egy jó darabig. Széchen kívánt több tárgyak eránt tőlem felvilágosítást, többek közt kérdé, minőnek látom a hangulatot, a mostanit hasonlítva az előbbihez. Tartózkodás nélkül kifejezém neki, hogy október előtt tisztán separatisticus és antidinasticus volt, mi most, úgy látszik, monarchikus színt vett magára. A megyék határozottan a törvényes alap és a 48-diki törvények mellett nyilatkoztak, azonban ezek teljes megadásával elesmerik a monarchikus és dinasticus kötelezettséget, s én ezt igen tetemes változásnak tekintem.

Azon kérdésére, hogy mivel nyerheti meg a fejedelem maga számára a nemzetet, nyíltan megmondám, hogy a gyűlöletet egyszerre rokonszenvvé, az elszakadási vágyat ragaszkodássá változtatni nem lehet. A nagy és mély fájdalmat, úgy a mély gyűlöletet csak az idő gyengítheti, és különösen szükséges tényekkel, határozott és következetes tényekkel jóvátenni a múlt évtized tényeit. Mégpedig szükséges, hogy a magyar koronás fejedelem magát testestől-lelkestől magyarnak mutassa és bizonyítsa. Álljon ő a magyar nemzetiség élén, legyen első és legmélyebb pártolója. Vörösmarti Fóti dala igazolja, h[ogy] "első magyar ember a király".16 A nemzetiség azon legelevenebb érzés minden magyarban, mellyel megnyerni még az ellenséges indulatút is lehet.

Mint Széchen mondá, nekik legnagyobb bajuk az adó átalános megtagadása. Elmondá, hogy az adóhivatalok útján, s ha szükséges, katonai assistentiával is fogják a hátralékokat is béhajtani igyekezni. Én erre figyelmeztetém, hogy ez menni alig fog, s jobb lenne azon nehány millió veszteséget még eltűrni, melyet az állam az országgyűlésig szenvedend. Önként bé nem fog bizonyára jönni, s kár lenne a lehető kibékítést erőszakos lépések által akadályozni.

Széchen azt mondá, hogy az erőszakos béhajtást már a ministerek régen javallák, de a császár ellenzé kőrösi esetektől félvén, de most már a szükség oly nagy, hogy alig fog lehetni az erőszakos béhajtást akadályoztathatni. Én magyaráztam neki, hogy az adó executiók gyakorlatilag kivihetlenek.

Az öreg Úr eljövén igen fekete színekbe festé a dolgot. Széchen sokat concedált, azt is, hogy a Diploma már jelenben is érvényben nincsen Magyarországra nézve, de a császárt a német tartományokra nézve kötelezi, mondá, hogy a napokban fog megjelenni a Reichsrat újabb regulamentuma, mely a magyar országgyűlés elébe fog terjesztetni.

Az öreg Úr a legszebb logicával szólott a nagy nehézségekről. Az igaz, ha ezen lehető nehézségeket a logica szabályai szerint kellene megoldani; ez mind képtelenség lenne. De hála Istennek, az események ritkán szoktak a szoros logica szabályai szerint békövetkezni. A bonyolult kérdés-csomók gyakran nem lassú kibonyolítás útján oldatnak meg.

5-dikén személyesen meglátogatott Széchen, és a pénzügyi kérdések megoldásáról volt leginkább szó.

6-dikán sok időt tölték Emilnél. Mutatá nekem a reichsrati tagok számára nyomtatott pénzügyi sok, érdekes kimutatásokat. Tegnap írtam Vaynak, szerezné meg nekem ezen adatokat.

7-dikén, mert Emil catharalis bajban szenvedett, elmentem Vécsey Pepivel hozzá. Később Wenkheim Béla is odajött. Sok érdekes dologról beszélgettünk de...17


Folytatván feljegyzéseim, már emlékemből kiestek ezen dolgok. Hiába, a farsang utolsó napjain a bálozások, úgy a Tud[ós] Társaság Statistikai Osztálya számára készített munka, melyet ma szerencsésen bevégeztem, és magán ügyes-bajos dolgaim, sok látogatóim akadályozának a feljegyzések folytatásában.

11-dikén fényes bál volt Károlyi Györgynél. Akkor nap ebédeltek nálam a két Vétsey, Tisza Lajos és Teleky Gyula.

12-dikén az Európánál volt az utolsó urak bálja. Csudálatos metamorphosis, melyen most senki sem csudálkozik, tűnik fel ezen táncvigalmaknál is. Ha visszagondolom magam azon időre, midőn még két év előtt a francia fecskefarkak és Angströsrők jellemzék az öltözékeket, midőn Karácsonyi L[ászló] atillás öltözéke szemet szúrt a pantallón mellett is, melyet hozzá hordott. Az átalános német beszéd, melyet 4 év előtt Bathány Laci kezdett megtörni, valójában csudálatos állapot, mely által leginkább a parlagi courmacher és a magyar szabó nyertek legtöbbet. Ha elébb feljött egy vidéki dandi törött német beszédjével, a műveletlenség specimenjévé téve magát, s a művelt, még polgári rendű kisasszony is csak lenézve tekinté, most pedig példányává válik az elegantiának, nyegle mozdulataival. De elég ennyi a bohóságokból.

Jancsi testvérem 11-dikén megérkezett, 12-dikén estve Berci, ma Jancsi Bécsbe ment. Ugyan mit végez Theodor dolgában?

Tegnap estve megérkezett Vay Miklós. Bercivel estve odamentünk. Nála benn találtuk H[e]rz[eg] Eszterházi Pált és Ragályit, a tornai főispánt.

Az öreg 72 éves herceg még jól néz ki. Eleven öreg úr. Ő is atillás és pergekalapos, és csudálatos, miképp igyekszik vén napjaira magyarul beszélni. A mérsékletről szólott, mely az érett alkotmányos férfiakat jellemzi, s mit alkalma volt a külföldön, Angliába sokszor tapasztalni és csudálni.

Elmenvén Eszterházi és Ragályi, magunk maradánk egy kis óráig [?], azonban a két Károlyi főispán és ex[cellentia] szakaszták félbe érdekessé válandó conversationkat.

Vay mondá többek közt, hogy a bécsi börsén oly nagy sensatiót csinált lemondási híre,19 hogy Rothschild, Wodiáner sat. banquiék [!] szaladtak szállására a valót megtudni. A börsébe nem annyira a magyar ügy lelépése által lehető bonyodalmai aggódtatták az üzéreket, mint inkább az, hogy őt tekintik a német-sláv tartományok alkotmányossági kifejlődése lehető őrjének. A ministeri tanácsba ő és Széchen védelmezik leginkább azt, azon józan elvből indulva, hogy annak ottani megszilárdítása a mi alkotmányosságunk lehető legnagyobb garantiája. Panaszkodott, hogy "az ördög a vén Windisgrätzet, ki nagy reaktionárius, Bécsbe hozá." Ebből látom, hogy Vay ellen dolgoznak.

"Benedek is Bécsben van", mondá Vay, "az olasz ügyek végett nagy kedve volna Lombardiát visszafoglalni, s igen bíznék benne, hogy megteheti, de anélkül nem tartja jónak Velencze bírását."

Érdekes volt még azon előadása, hogy mily eleven impressiot csinált a császárra az első felirat a 16-dik januári rescriptumra. Az első felirat volt az esztergomi, mihelyt az kijött a lapokba, Vayt, Széchént és Szőgyénit rendelé magához, és ott olvastatá fel a feliratot a lapokból, s fel volt igen indulva. Vay igen bíztatá, hogy az jó jel, midőn nyíltan, egyenesen a fejedelemhez fordulnak, ez a magyar természetben fekszik, mondá, ehhez szokni kell, jön még számos, sokkal keményebb felirat. "Olvassa meg Felséged", mondám, "a József császár halál után írottakat, s bélátja, hogy ez még igen gyenge."

Kemény Fer[enc] erdélyi cancellár jött épp akkor le, midőn Vay felment, mondván Vaynak, az esztergomi felirat jó jel, csak ilyenek jöjjenek számosan, úgy meg van ügyünk nyerve. Kemény ezen mondását idézte Vay a császárnak, mondván, "látja, Felséged, mily különbözőleg lehet felfogni és értelmezni egy és ugyanazon dolgot." Ebből a' látszik, hogy a császár előtt Kemény nagy authoritás.

Érdekes volt Vay mondása Erdély eránt, melyet, úgy látszik, még a jövő országgyűlésre meghívni akar[n]ák. Áprilisig akarják megtartani az erdélyi országgyűlést, mely ha ismét az unio mellett nyilatkozik, úgy azonnal választhat követeket. Azt mondá Vay, inkább abandenirozom Horvátországot, csak megkapjuk Erdélyt.

Érdekes volt azon kérdésemre való felelete, midőn óhajtám tudni tőle, minő benyomást tett Deák és Eötvös a császárra.19 Erre azt mondá, hogy bizonyos respectussal szólott a császár Deákról, és kívánta Vaytól, hogy készítse elő őt, miket kérdezzen és miképp Deáktól. Eötvösre azt mondá: "da brauche ich nicht Ihren Rat, mit dem werde ich schon vertig."20 Deák, midőn elment tőle, azt mondá róla: "Das ist ein grund gescheiter, ehren Mann, er spricht so logisch, nur scheint mir daß er in sich selbst vieles hinein redet."21 Ebből azt következtetem, hogy Deák sok okoskodásaival megijeszté, s megmondotta az igazat derekasan, minden talán túlzott scrupulusaival, melyeket szerette volna a császár magából kibeszéleni.

Elmenet Vay kért, látogatnám meg többször, de megvallom, nem akartam ma, midőn a főispánokkal vesződött, terhére lenni, de magam akartam ezen mulasztás által egy kissé preciossá tenni. Berci által izenteté, hogy ho[l]nap jöjjek hozzá.

A főispáni tanácskozmány ma estve 6 órakor Budán a prímásnál volt. Mint Berci mondá, Vay egy szép beszédben festé nehéz helyzetét, a célokat, melyeket maga elé tűzött, s melyet a magyar nyelv, az ország integritása eránt sokban kivívni lehetett. Fő momentumot fektetett az adóbehajtásra, mit a főispánok persze lehetetlennek jellemeztek.

Ma estve a Casinóba a főispánok ismét együtt tanácskoztak és ho[l]nap Vayt az országgyűlésnek Pesten leendő tartása végett akarák felkérni.

Tegnap még Vay azt is mondá, hogy a császár talán lejön, ha az olasz ügyek eránt nem lenne fontos tanácskozmány. Azokat jó stadiumba látják, miután Napóleon közelítni látszik hozzájuk, s nem akarná [?] az unitas Italiát, sőt kíván nápolyi királyt és római pápai uralmat.

Úgy hiszem, fel akarja biz ő ültetni a németeket.


Tegnap délelőtt voltam Vay Miklósnál, de annyian jöttek hozzá, hogy, nem szólottam magam vele. Avval bocsátott el, hogy majd meglátogat egyszer még ittléte alatt.

Tegnap estve a Casinóba a főispáni tanácskozás előtt fellovaltam a főispánokat, hogy csak arra kérni fel a Prímást, miszerint csak azt tolmácsolja a Felségnél, hogy a főispánok kijelentett óhajtása az országgyűlésnek Pesten való tartása, valóságos csekélység a sok kívánnivalókhoz képest. Ennél fogva csakugyan megtevék Károlyi Györgynél tartott értekezletben azon indítványt, s el is fogadák, hogy a Prímás azt tolmácsolja, miszerént a fő dolog az országgyűlésnek az 1848-diki törvények szerinti egészben való meghívása, t[udni] il[lik] Erdélyt is ideértve.

Délután csakugyan itt volt nálam Vay. Kifejeztem előtte azon véleményt, hogy a Reichsrat és Reichstag eránti újabb tervbe lévő rendelet nagy aggodalmat s zavart fog okozni az országba, miután abba hely adatik a magyar dieta küldötteinek. Megemlítém, hogy ez [a] bizalmatlanságot nevelendi, és a kibékítést nehezíti. Azt mondá, "lehet még talán ez ellen tenni."

Továbbá említém neki, mily kár, hogy nem engedik a megyéknek a domesticákat kivetni és bészedni. Eddig az administratio majd annyiba került, mint mennyit az egyenes adók tettek ki. Az indirect adókat ők úgyis hozzák, e szerint alig érezhető különbség állana elő a pénzügyre nézve. Erre is azt mondá, hogy lehet talán segíteni a főispánok útján.

A regalisokba a nádorválasztás is benn van a koronázáson kívül. Miksát alig fogják aklamálni, így Vaynak és Károlyi Gy[örgy]nek lehet legtöbb kilátása a nádorságra.

Ma délután itt voltak Kováts Lajos, Lónyay Gábor s testvéreim nálam. Midőn a megyei municipalis jogokról, az utasításadásról, a megyei rendszer átalakításáról volt szó, következő terv villant fel elmémben. Hogy az osztálykülönbség eltörlése után lehessen a dolgot kiegyenlíteni és a régi alapra úgyszólván visszaállítani, következő eljárás lehetséges:

  1. A megyei municípiumok területileg átalakítandók és egyformásítandók lennének. P[éldának] o[káért] Erdély- és Horv[át]-Tótországgal kellene vagy 80-90 megyei municípiumot teremteni, hozzá vagy 30 városi tenne 120-130 helyhatóságot. Mindenik küldene 2 követet, tenne 250-260 követet.
  2. A municípiumba megszűnnének a bizottmányok, és helyébe jönne a megye közönsége, mely alakulna bizonyos számú, legtöbb adót fizetőkből és a környék küldötteiből. P[éldának] o[káért] Beregbe, mely 160 ezer lakossal bír, a megye közönségéhez tartozna a 800 legtöbb adót fizető, továbbá minden 200 lélek után választanának a községek egy-egy képviselőt, ez tenne ismét 800-at. Ezek képezvén, t[udni] il[lik] 1600 egyén, a megyei közönséget, mely mind a tisztviselőket, mind az országgyűlési követeket választaná, és mely jogosítva lenne a gyűléseken megjelenni és tanácskozni. Így aztán az utasítási jog fennmaradása képzelhető, ugyanazon testület, mely választott, együtt lenne, további utasítást adhatna, követét visszahívhatná sat[öbbi].

Ellenvetés ez ellen sok hozathatik fel, mint a kettős választás, mit nem szeretnék elhagyni, hogy a nép solidárisnak érezze magát. A honoratiorokat, mint a diplomaticusokat is qualificáltnak lehetne venni.

Eszerint a régi megye lenne együtt és százados alakját visszanyerné. A nemzetiségi érdek is biztosítva lenne. A központon menvén véghez a választások, jó egyének fognak küldetni.

Azt lehetne ellenvetni, hogy ily nagy testületekkel nem lehet tanácskozni? A tapasztalás azt mutatná, hogy igenis lehet, mert a választásokat kivéve csakugyan a senior párt jönne be. Egyéberánt kis gyűléseken által lehetne ezen a bajon segíteni.

Annyiban, mindenesetben jobb rend lehetne, mert az indefiniált és ellen nem őrizhető szám helyett definiált szám és egyének lennének a jogosultak.

Megérdemli, hogy erről, még gondolkozzunk. Annyi bizonyos, hogy a munícipiumok új osztása ellenszenvet gerjesztene; akkor a nagy megyék szavazatának nagyobb szavazati súllyal kellene bírni.

Estve még a Casinóba öszvejöttem a kis Miklóssal (ifjabb Vay Miklóst, a szobrászt értem), ki valóságos fiúi szeretettel függ az apján, s mióta ily nagy úr, őt soha el nem hagyja. Az apja is közöl vele mindent, tehát neki is igen szívére beszéltem, akadályozzák meg a reichsrati rendelet olyszerű kibocsátását, melynél fogva Magyarországra nézve is ott hely lenne reserválva. Ígére Miklós, hogy mindent elkövetend az ellen, végre azt jegyzé meg, hogy az öreg Úr nélkül ki sem is adják, s így idő van reá.


Tegnapelőtt itt voltak a békési küldöttek, s nekem a követséget felajánlák.

Asztalos főügyész és egy tanácsos ho[l]nap jönnek vissza, akkorra mondám, hogy nyilatkozok. Voltam Gábor bátyámnál estve két testvéremmel, s beszéltünk a követségről. Gábor bátyámnak lenne kedve a követséghez, de a háládatlan Zemplén talán nem küldi, így aztán én Békést fogadnám el, s ő mehetne Beregből.

Tegnap estve nekiadtam magam a vezércikk-írásnak az erdélyi unioról a Magyarországba, a Reichsratról a Naplóba.

Ma estve a Casinóba gr. Aponyival, Eötvössel és gr. Barkoczyval érdekes beszélgetésem volt.

Aponyi felkért, írnék Ghyczy Kálmánnak, elvállalja-é a personalisságot. Aponyi igen tisztán lát a dolgokban, beszélt arról, mily hiba az, hogy Miksa főherceget rég le nem küldék helytartónak. Ha itt lent van októbertől, úgy biztos lett volna nádorrá választása - ez Aponyi véleménye. Meglehet, hogy igaza van. A bizalom megerősítésére nem kis tényező lett volna.

A dolgokat most fenn nem a legjobb fordulatban látja. Szokcsevits és Mensdorf tábornokok, úgy látszik, szeretnék magukat a trón megmentőikként felvetni és kis Jelatsitsokká kinőni. Midőn erre azt jegyzém meg, hogy lehetlen, miszerént mint katonák parancsolat nélkül cselekednének, nem biz az, mondá. Meglehet, hogy bíztatják kéz alatt, s ez természetes, úgy, mint a részegest, ha pálinkával, borral kínálják, akarat ellen utána nyúl, ha a józanságot fogadá, még titokban is hörpint egyet.

Bíz ez baj, nagy baj lenne. Barkoczi finanz kérdésekkel bajlódott velem, de sokat engedett, úgy látom, előbbi merevségéből. A közös Reichsrat eszméjétől elállott, és a két törvényhozó test comitéjébe hiszi a kérdéseket kiegyenlíthetőknek. Borzad ugyan a felelős ministerium elnevezésétől, de igenis akar magyar felelős kormányt.


Ma ismét tiszai központi választmányi ülést tartánk. Egy alválasztmány fog a jövő szerkezetre nézve javaslatot készíteni. Lesz hát ismét munkám.

Gr. Karolyinál ebédeltem, ott olvasám az országgyűlés öszvehívása végett a regalist.

Ma vettem Vay közbenjárása folytán az adatokat a direct és indirect adók végett.

A mai nap megjelent két cikkem jó sensatiot csinált. A Naplóba kijött cikket még Desewffy Emil is helyesli.

Kováts L[ajos] Danielikhez csalt a lap dolgába.


Tegnap ismét a Tisza-szabályozási ügyben tanácskoztunk mint alválasztmány Desewffynél. Nekem kell feltenni a jövő szervezetet. Úgy látszik, meg akarnak nyerni ezen ügynek, vállaljam e[l] a királyi biztosságot. Bizon alig fognék reá érni, de meglehet, hogy ideig-óráig tartandó pünkösdi királyság lenne. Ha kibonyolódnak viszonyaink, közmunka ministerium teendője lenne. Ha reactio áll elő, úgyis le kell köszönnöm.

Ma Budán voltam. Bercim számára szállást nézendő.

Ma estve az atyafiak lesznek nálam, így tehát délután kell még a tiszai dolgozatba kezdeni. A statistikai dolgozatot tegnap küldém el a bírálóknak.

Vayról még nem hallottam semmit, bizonyára csak át fog utazni.

A Presse tudósítása, hogy a magyar-lengyel lehető mozgalmak ellen porosz-orosz-osztrák egyesült, úgy látszik, nem alapos. Ha való lenne, akkor finis Austria.


Tegnap reggel vettem Ghyczy Kálmán válaszát. Délután elvittem Aponyihoz, a Ghyczy levele igen szépen van írva, s egészen visszatükrözi szép eszét és jellemét. Aponyi sajnálattal vette a hírt, s elmondván neki, hogy egyik fő ellenvetése az, miszerint az országbírói tanácskozásban tett nyilatkozata után nem is fogadhatja el. Felkért Aponyi, írjak még egyszer Kálmánnak s adjam tudtára

  1. hogy az országbírói tanácskozmány majdnem mindenben az ő elveit fogadta el, s visszaállítja [!] a magánjogra nézve mindent, mit csak lehet, s így fő argumentuma elesik.
  2. Mutatott egy magánlevelet Szőgyénytől, melyben a császár nevében tudósítja A[pponyi]t, hogy az ideiglenes határozatokra nézve beléegyezik abba, ha azok mint curialis decissiók a curia által mondatnak ki.
  3. Azt is izenteti neki, hogy azon aggodalma ellen, miszerént Bécsbe nem jót akarnak, A[pponyi] kész magát Kálmánhoz kötni, s mihelyt látják, hogy rosszat forralnak, együtt fognak lelépni.

Említette A[pponyi] azt is, hogy akkor nap, azaz tegnap az örökösödésről lévén szó,22 az eltérő vélemények miá, pár nappal halasztá a végeldöntését ezen fontos ügynek. Deák F[erenc], mondá A[pponyi], "az osztrák polgári törvénykönyvben megállapított, örökösödési elveket akarja az országgyűlés rendelkezéséig megtartani, az nagy szolgálatot tenne a közérzület megnyugtatására, ki Deákot erről lebeszélné."

Én estve a Casinóba menve, ott készakarva Deáknak ezen kérdést felhozám. Valóban meglepett az öreg Úr okoskodási alapja. Ő azt állítja, hogy az 1848-diki törvény elvileg eltörölvén az ősiséget, mely eránt a ministerium készítene a törvény szerént javaslatot a jövő országgyűlésre, már aszerént eltörölte a régi örökösödési rendet és a fiú és leány ág közti örökösödési különbséget.

Én azt vitattam, hogy az elvilegi eltörlése az ősiségnek megszűntette a fiscalitást, a longalitis pereket, az invalidatorius pereket de nem az örökösödési régi rendelkezéseket; nem törli el a fidei comissumokat s mi más a fiúági jog mint széles értelembe vett fidei comissum.

Megmondám neki, hogy a polgári törvénykönyv behozatala annyira sérti a jogérzetet, miszerént a természetes reactionál fogva a közvéleménye az országnak a régi törvényekhez ragaszkodik. De a jogi fogalom nem puszta okoskodáson, de századok alatt fejlődött jogérzeten alapszik, s azt nem szabad sérteni. Még a volt úrbéreseknél is fennállanak ezen jogi fogalmak. Mi pedig legfontosabb, minden százados törvénynek megvan a maga természetes oka, a magyar nemzetiség és ősi családok fenntartására volt intézve az örökösödési törvény.

Az öreg Úr, igen impatiáns. Be kár! Kevés hatású lesz az országgyűlésen fellépte.

Tegnap még elolvasám Desewffynek az általam átdolgozott tiszai szabályokat. Azokat helyeslé.

Estve statistikai b[izottság] ülése volt, Csengeri, mint a direct adók eránti statistikai munkám írója, avval igen meg volt elégedve.

Ma szereztem útlevelet Tóth Sándor tanár úrnak, ki ho[l]nap megy Galacba Pázmándy Bélát elhozni.


23

Tegnap reggel Eötvös Pepi jött be hozzám és hozta azon hírt, hogy egy telegraphi sürgöny nyomán értesült, miszerént a Reichstag eránti kiadvány akképp jelent meg, hogy abba Magyarország is képviselve lenne. Szép biz ez!

Még délelőtt vettem Vay levelét, melyet még Golopról írt, hogy 26-dikán estve itt lesz s itt meghál, a levél már késő jött, őt nem láthatám!

Tehát Vay mégis kijárta magának a késedelem által, hogy nem az ő aláírásával jelent meg a statutum. De nem jobb lett volna-é, ha ottmarad és a kiadást ily alakban akadályozza?

Az estveli lapokban olvastam a sürgöny tartalmát, a Casinóba a bécsi lapokat.

Estve Bécsbe akartam menni, de meggondolám, miszerént szükséges magam orientálni a közvélemény eránt, s maradtam.

A Casinóba átalános beszéd tárgya volt ezen dolog. Károlyi Gy[örgy] mindenütt igyekezett kitudni, mit mond a közvélemény. Eleinte mindenki azt mondá, Vay leköszön, aztán leköszönnek a főispánok, a megyék feloszlanak, s aztán ostromállapot.

Ezen értelemben írtam V[ay] Miklósnak. Estve késő hazajövén veszem Pompéry levelét, melyhez volt a 27-diki Wiener Zeitung mellékelve, melyben kér, hogy írjak e tárgyban irányt adó cikket. Nekiültem, de nem voltam képes magamnak világos fogalmakat csinálni.

Ma reggel tisztán állt előttem, mi a teendő. Reggeli után nekiültem s 10 óráig el is készítém azt, mi ho[l]nap a Magyarországba megjelenend.

10 óra után elmentem Teleky Gyulához, hol találkoztam barátimmal, véleményem oszták mind, s "Magyarország" megkerítését elhatározák.

Mármost sajnálám, hogy Vaynak írtam oly értelemben.

De majd ho[l]nap beszélek vele.

Kemény erdélyi cancellár is úgy cselekedik, mint Vay. Az öreg beteges b[á]r[ó] Erdélybe utazott, s még most sincs Bécsbe.


Ma reggel jókor a vasúttal megérkeztem, D[essewffy] Emil szobát rendelt számomra a Károly F[ő]h[erce]g fogadóba.

25

Első volt, hogy Emilhez mentem, kivel egy emeletben [!] szállva vagyok. Őt lehangolt állapotba találtam. Lehet is oka az új Diploma után. Sok beszélgetésünk után csak bizon az volt az eredmény, miszerént a németek nem tudják azt a gondolatot elfelejteni, hogy mi erővel visszafoglalt ország lennénk, ennélfogva a fejedelemnek szabad, hol akarja, a pragmatica sanctiora hivatkozni, de miután foglalt, annyit jogainkból visszaadni, mennyit neki tetszik. S csudálatos, hogy ezen okoskodást ismét feltaláltam Széchen mondásaiba, pedig ez a háború tényére való hivatkozás veszedelmes dolog, mert mindig feltételezi a hűségi kötelezettség megszűntét. A tisztán és határozottan a pragmatica sanctio terére való állás életbe- s illetőleg visszalépteti az evvel kötelezett törvényeket és hűséget a nép részéről.

Csudálatos ez a Reichsrat, status vagy Diploma alakításánál ott kezdik, hol végezni lehetne, mert:

Ha csakugyan a Magyar Koronának kapcsolata fennmarad az osztrák államokkal, miután szükséges a fejedelemnek az alkotmányosságot mindenütt elfogadni, elkerülhetlen bizonyos federatio-kapcsolat a monarchia különböző részei közt. Ezen federatio-kapcsolatot, mihelyt kimondá a fejedelem, hogy ő alkotmányosan, tehát a népek törvényhozásai által és felelős ministeriummal akar kormányozni, akarnia kell, mert másképp nem lehet. Akkor a federatio-viszonynak meghatározása nem mást, mint a törvény, [a] hazafiakat illeti. Ezek útján támadhat, ezek útján erősödhetik s lehet életrevaló. Kár, hogy mind a Diploma, mind a 27. febr[uári] kibocsátvány oly más útoni, s lehetetlen útoni megoldást keresnek.

Még 10 óra előtt elmentem Vay Miklóshoz, s vele egy jó fél óráig bizalmasan szólottam. A nem aláírást következőképp adá elő:

Széchen által értesülve lévén, hogy kiadását akadályozni nem lehet, miután Schmerling et sociis Vay és Széchen protestatioára tárcakérdést csináltak, s ekkor igen valószínű, hogy a V[ay] et S[zécsen] resignatioi fogadtatnak el, pedig most veszélyesnek tartják egészen kihúzódni mindenből, mert ki jönne utánuk. Ezen okból biz ő tovább maradt Golopon, mint lehetett volna. De a sok vendég, naponta 75 és 90 közt lepte meg, okozák, hogy egy kissé nem jó[l] érezte egészségi állapotát (?). Én legalább jó színben láttam. Már Pestre érkeztekor Vayt egy cabinet courir a vasútnál várta (26 estve) avval, hogy ha aláírja a lehozott okiratpárt, úgy telegraph útján értesítik erről a ministeri tanácsot, s így még 27-dikén reggel a Wiener Zeitungba a Vay aláírásával jelenik meg az okirat.

A császár Vayt igen forcierozni akarta az utólagos aláírásra, de fontos okainak engedett, s azt mondá: "Dann wird ja von der ganzen Sache nichts werden."26

27-dikén Pallavicini marquisnál volt nagy estély, oda Vay is elment, s mint mondá, az egész pénzügyi világ Rothschild, Wodianer etc., sőt a követek, még az angol követ is sürgeték aláírását.

28-dikán nagy ministeri tanács volt. Azt hívé Vay, hogy itt nagyon fogják az aláírást erőltetni. De ő avval kezdé, hogy egy hosszú és tartalomdús előadást tett a magyarországi útjáról, s azt úgy formulázta, hogy nem merték a forzirozást továbbvinni.

A németek tartanak csakugyan, V[ay] M[iklós] állítása szerint attól, hogy az emigratio partiális beütést tenni szándékozik.

Vaytól hazajövet formuláztam azt, amit jónak látnék és alkotmányosnak, hogy a fejedelem a M[agyar] Földhitel Intézet ügyében kiadhatna. D[essewffy] Emil meg volt vele elégedve s elfogadta. Avval elmentünk együtt délután a M[agyar] Cancelláriai helyiségbe (a Maria Theresia által épített régi cancelláriai épület mellett való ház) legelébbis Szőgyényhez, hol Zichy Ferencet találtuk. Később megjött Széchen, és Vay M[iklós] is átjött. Szőgyény még most is a scrupulosus és nervosus bourocrata. Azt mondá, sok encadubietások [?] között, hogy jöjjünk ho[l]nap hozzá, majd meglátja, mit csinálhat.

Széchen félrevitt, akart felvilágosítani az osztrák néz[ő]pontok eránt, fuse et profuse, de szokott eleven dialecticájával, s kért, jöjjek el hozzá ho[l]nap délfelé.


Széchennel hosszú beszélgetésem volt. A statscancelleiba van boureauja, azon épület 3-dik emeletébe, hol Metternich lakott, pompás kilátással a Glazisra. Ő, úgy látom, mindenek felett dinasticus s azután magyar ember.

Bélátja, hogy a Monarchia súlypontjának Magyarországnak kellene lenni. Hiszi a kérdések megoldásának lehetőségét, de vérmes reménye nincsen. A koronázási diplomát szeretné megváltoztatni sat. A 26-diki februári kiadványt Magyarországra kötelezőnek nem véli, s úgy fogja fel, hogy az csak mint királyi propositio tekintendő.

Zsedényit is láttam, ő a publico politicus referens, és, mint mondja, őt is hívatja a császár, ha a megyéktől valami nevezetesb jön. Úgy látszik mégis, hogy személyesen maga foglalkozik a magyar ügyekkel a fejedelem. A raepresentatiok egyenesen hozzá jönnek s onnét tétetnek át a cancellariához. Szepesbe mindjárt fegyveres erőt akart alkalmazni27 azért, mert azt mondák, hogy addig terjesztik a megyei hatóságot, ameddig anyagi erő nem akadályozandja. Zsedényi erre kibeszélni akarta és azon argumentummal élt, hogy ez nem tesz mást, mind [!] addig akarnak menni, meddig szabad.

A kápolnai csata emlékére tartandó misét egyenesen az ő rendeletéből akadályozák. A cancellaria tudta és híre nélkül ő rendelkezett [a] katonasággal.

A hevesi határozatok igen felbosszanták. Furcsa, hogy Németh Bercire emlékezett, mondván, esmerem, hisz ennek én adtam pénzt kérésére a dohánytermesztés fejébe, s még most is adós avval.

Szegény Vay M[iklós] ma agyvelő congestiokba szenvedett, meg is köpölyözték. Ho[l]nap még meglátogatom.

Estve Szőgyénynél voltam Desewffyvel. Szőgyény a Földhitel Bank ügyét még elébb a pénzügyministerrel akarja concertálni. Szép, erre azt mondám neki, így jobb vele felhagyni, pár hét múlva itt az országgyűlés, majd az elébe terjesztjük. A pénzügyministerhez úgyis csak legfeljebb azért tartozik a mostani változott viszonyoknál fogva, hogy a záloglevelek a bécsi börsén jegyeztessenek-é vagy nem.

Az általam projectált resolutio azért lett volna célszerű, hogy ez kiadatván, ha az országgyűlés elmarad v[agy] széjjeloszlik, a definitív concessio kezünkbe lehetett volna.


Ma reggel Desewffy Emillel midőn beszélgeténk, jött a nevezetes építész, Ferstl és hozá a Magyar Akadémia tervén rendelt változások alaprajzát. Később Pallavicini Alphons marquis látogatott meg. Ma nála ebédelek.

Vay Miklóst látogattam ma reggel meg. Fekszik az ágyba, kinézését jónak találtam. Mondá, hogy az aláírást még most is nagyon forcirozzák, de alá nem fogja semmiképp írni. Szerdára felhívta Aponyit, Majláthot, Sennyeit. Aponyi egy igen derék, alapos levelet írt hozzá, mi a császárra nagy bényomást gyakorlott. Párizsbul nyugtalanítók a hírek. Klapka, Tür Párizsba vannak és Napóleon herceggel tanácskoznak, nála ebédelnek sat[öbbi]. Úgy látszik, mégis készül valami. Midőn legjobb beszélgetésbe voltunk, érkezett oda Széchen, később a Prímás.

A kis V[ay] Miklóssal tovább beszéltem, s kértem, ne engedné apja által sem a Pátenst, sem valamely declaratiot aláíratni. Neki szükséges népszerűségét megőrizni, hogy közvetítő befolyását és állását megtarthassa és nádor lehessen, mi, ha dolgait a nemzettel el nem rontja, igenis valószínű, s mint törvényes intermediator igen helyén volna ezen magas álláson.

Azt is javaslám, hogy az országgyűlés megnyitásakor jó lenne, ha ő mint magánszemély nyilvánítaná, miszerént a cancellári állást csak azért fogadá el, hogy az országgyűlést lehetővé tegye, s hivatalát tovább annál folytatni nem szándékozik, mint mikor a magyar nemzet törvényszerű kormányt nyerhet, mit ő is óhajt, sőt ha a nemzet bizalmát nem bírná, kész azonnal állását abbahagyni.

Ma Pallavicininél ebédelek, s aztán estve hazafelé megyek.

Meguntam ismét ezt a bécsi existentiát.


Ma reggel ide megérkezve reggeli után bejön hozzám Eötvös Pepi s megkérdvén a Bécsbe tapasztaltakat, elmondá, hogy azóta hogylátta a hangulatot kifejlődni.

Véleménye szerént a legnagyobb baj, mit az új Pátens okozott, a bizalmatlanság, melyet helyreállítani nem lehet.

Deák maga, ki hivatva lett volna az országgyűlésen kiegyenlítést megkísérteni, egészen elveszté bizalmát. Most szótalan, úgy, mint volt 1848-ba, midőn Kosuttal egyet nem értve a veszélyt közeledni látta. "Meglátod - mondá -, oly fulminatoriummal fog az öreg Úr előállani, minek még párja nem volt, s azután kivonja magát mindenből, miután meg van győződve arról, hogy csak a forradalmi tér marad fel a nemzetnek." Az öreg Úr Pepi állítása szerént haragszik Vayra is, ki mindkettőjeket felülteté. A császárhoz azért mentek, mert hitték a kiegyenlítés lehetőségét. A császár maga úgy állítá nekiek a kérdést, hogy ha a pénzügyre kiegyenlítés, a hadügyre az egység létesíthető, ő kész lenne a 48-at concedálni. Ez oly tér volt, melyen lehetett volna becsülettel kiegyezni, de most az új Diploma után elveszett minden bizalom. A németek utógondolatai nyilvánosak, mi harc nélkül el nem távolítható. "Ezen nemzettel - mondá Pepi - nem lehet boldogulni, mert itt az emberek csak egytől félnek, s ez a hazafiság ellen véteni. Ettől jobban félnek, mint az akasztófától vagy a legkegyetlenebb börtönöktől."

És igaza van.

Elmenetelem előtt mégis kívántam az öreg Úrral szólani. Kerestem délelőtt, nem találván, a Casinóba szólottam vele.

Csakugyan komor színekbe lát mindent. Véleménye szerént, ha ma visszavonnák is az új diplomát, a bizalmat megszűnteték mindenkinél a kiegyenlíthetés lehetősége eránt.

Mert, ha mint elébb állottak az ügyek, ha volt sok honfinál az a gondolat, hogy adósságok vállalása, a hadügyben teendő concessiok által nyugalmat, alkotmányos szabadságot, anyagi felvirágzást mégis lehetne szerezni, és különösen az által S[zent] István koronájának egységét biztosítani, érdemes lett volna ezen concessiokat téve a forradalmi bizontalan tért kerülni.

De az új Diploma a korona integritását tényleg megcáfolja, hisz Horvát-Tótország és Erdély mint különvált országok küldenének a Reichsratba követeket, s emellett minden közös törvényhozási teendő, pénz, katona, közös anyagi érdekek egyenesen a Reichsratnak reselváltatnak, mely mellett felelős magyar kormány nem is képzelhető.

Tehát a kibékülésnél nem vár reánk más, mint mi legrosszabb esetben egy európai háború bekövetkezte után beállott Austria felbomlása után várna.

Ezért tehát érdemes lenne-é annyi terheket és súlyos adókat nyakunkra vállalni és a kibékítést eszközlőket a haza előtt semmivé tenni, mégpedig a siker biztos reménye nélkül?

Azt nem vettem észre, hogy Vay ellen ingerült lenne.

Még ho[l]nap felkeresem és beszélek vele.

Ghyczy és Fekete voltak nálam Szalay elválasztása eránt. Ho[l]nap lesz e tárgyban tanácskozmány a Loyd terembe. A superintendens Balogh Péter is írta, hogy a dorog-nánási kerület is kész lenne Szalayt elválasztani.

A Casinóba Pronayt a Szalai elleni corteskedéséért meglehetősen [...]


A tegnapi nap, mint pesteni létem utolsó napján, hogy magam kellőleg tájékozzam, elmentem reggel az öreg Úrhoz.

Nem találtam annyira lehangolva, mint az előtte való nap. Alig szólott egyről-másról, [és] jött be gr. Aponyinak titkára és jelenti, hogy egy dalmáciai előkelő egyén van nála és óhajtana Deákkal a dalmát-horvát s illetőleg magyarországi kapcsolat kérdéséről értekezni.

Én ennek hírére el akartam távozni, de az öreg Úr marasztott.

Nemsokára megjelent gróf Potzo Miklós, középkorú, értelmes kinézésű férfiú. Miután nyilvánítaná, hogy ő csak olaszul és franciául beszél, megkért Deák, hogy maradjak s tolmácsoljam azt, mit ő válaszolni akar, miután az öreg Úr ugyan érti, de nem beszéli a francia nyelvet.

Gr. Potzo, ha nem csalódom, így írják nevét, kiemelte átalában, hogy nem lát tisztában, mi a császárnak és a bécsi kormánynak valódi szándéka a dalmát kapcsolattal. Például hozá fel, hogy a császár neki személyes[en] kijelenté, de írásba is nyilvánítá, miszerént óhajtja Dalmatiának kapcsolatát Horvátországgal s illetőleg a Magyar Koronával, azonban más ministerei ezen kérdésben nem nyilatkoznak világosan. Sőt vannak jelenségek, melyek ellenkező irányba való dolgozást mutatnak. Ő, t[udni] il[lik] Potzo írt a kapcsolat érdekében, de a kinyomtatását a kormány nem engedé, holott a kormány Dalmatiába lévő organumai az olasz agitatio által szerkesztett nyomtatványok körözését nem akadályozzák.

Továbbá elmondá, hogy ők óhajtanak kapcsolatot, de csak azon esetben, ha a kapcsolat a Magyar Koronával történik, azaz ha Magyarország és Horvát-, Tót-, Dalmát Királyságokkal a kapcsolat valóban igazi kapcsolattá leend.

Jellemzé, hogy Horvátországban 3 párt van. Az egyik őszinte és a törvényekben alapult valódi kapcsolatot kíván Magyarországgal, ez a valódi alkotmányos párt, mely ily kapcsolat által látja érdekeit és alkotmányos jogait legjobban megvédve. A másik párt egy nagy déli slav birodalmat kíván létesíteni, minek a szerves kapcsolat akadálya lenne. A harmadik az austriai déli slav tartományokkal kívánna öszveolvadni.

Erre az öreg Úr előadása szerént felelém, hogy: nekünk csak egy horvát programról28 volt eddig tudomásunk, az, melyet Vukatonovits, Jankovits, Kukuljevits sat. írtak alá. Eszerént megőrizve Horvátországnak minden municipalis és nemzetiségi jogait s érdekeit, így közjogi s átalános törvényhozási kapcsolata Magyarországgal állíttatik kilátásba, de most nem lehet a horvát dolgokat mégis bélátni, mert ugyanezen programot aláírók legújabb Zágráb megyei nyilatkozataikban csak inkább federatioról, mi védelmi szövetség alakot venne fel, kívánnak, s nyíltan kiolvasható a szándékok egy nagy déli slav birodalom alkotására, mégpedig akképp, hogy a Magyarországgali kapcsolatnál fogva joguk legyen a Török Birodalom szétbomlásával a déli szláv tartományokat mint a Magyar Korona hajdani részeit visszanyerni, sőt a magyar erőkkel visszafoglalni. Azonban a kapcsolat legyen oly csekély, hogy az első adandó alkalommal az elszakadás lehető s könnyű legyen.

Nekünk pedig ily kapcsolat nem állhat érdekünkben, mert míg Ausztria együttmarad, ilyen federalt állásba maradnánk Horvátországgal, még az esetben is, ha egészen a többi austriai tartományokhoz csatlakoznak is tőlünk elválva.

Mi óhajtjuk a szorosabb közjogi és közös fensőbb administrationalis kapcsolatot és érdeksolidaritast, fennhagyva a kapcsolt részek szabad municipalis és statutorius jogaik, sőt megnyugtatásokra a régibb törvények alapján azok újabb részletes meghatározását is helyén lenni látjuk, hogy igen laza kapcsolatba lépni a kapcsolat terheivel előnyei nélkül szándékunk nem lehet. Ha ez lenne a horvátok kívánsága, sajnálnunk kellene, de miután szorosabb kapcsolatra kénszeríteni nincs se erőnk, se szándékunk, inkább megválunk tőlük, s átengedjük sorsuknak.

Egyéberánt miután Dalmatiának anyagi érdeke alig nyerne valamit egyedül [a] horvát kapcsolatból, pedig az anyagi érdekek nagy nyomatékúak, holott a Magyarországgali szorosabb kapcsolat végtelenül előmozdíthatná anyagi érdekeit Dalmatiának. Szükséges ennélfogva, hogy ők maguk tegyék a horvátokkali kapcsolat fő feltételéül a Magyarországgali szorosabb egyesülést. Ha Fiume, sőt Slavonia is így állítják a kérdést, lehet reménység, hogy a horvátok is reá állanak.

A dalmát gróf tökéletesen egyetértett, csak azt jegyzé meg, miszerént a horvátok igen féltékenyek nemzetiségi érdekeikre, mire nyilatkozánk, hogy e tekintetben igen alaptalan minden félelem, miután még annyira is mennénk, hogy a horvát követek szólhatnának a mi országgyűléseinken is nyelvükön.

De még azt is megjegyzé az öreg Úr, hogy most igen félő, hogy az elszakadás véghez fog menni, ha a horvátok a Reichsratba követeket küldenek, miután Magyarország ezt tenni nem fogja, sem országgyűlésileg, sem anélkül, sőt a magyar országgyűlés előre protestálni fog minden ilyen parciális választás érvénye ellen, s fog-é ez bizalmat adni az új kölcsönök kötésénél, ha nem, célt nem érnek. Szívesen búcsúzánk Potzo gróftól.

Aponyi hivatott magához és kifejezé, mennyire sajnálja, hogy az új Diploma valószínűleg Ghyczit meg fogja erősíteni elébbi elhatározásába. Igaza van. Eszerént Melczert fogja personalisnak kijelelni.

Mondta, hogy másnap megy Bécsbe, s komolyan fog a Diploma ellen nyilatkozni.

Előttem azt fejtegeté, hogy Bécsből Magyarországot kormányozni nem lehet. Ugyanazt mondá, mit én már több ízben megjegyeztem, miszerént a bécsi levegőbe fekszik valami különös, ködszerű, lehangoló befolyás, mi a legnagyobb energiát is képes lefegyverezni. Elég egy pár napi bécsi lét, hogy a legkomolyabb, elhatározott szándékot és erélyt megtompítsa. "Magamon is nem egyszer vettem észre - mondá -, ha Bécsbe csak egy napot időzök, megzsibbad tevékenységem, s lankád szándékom. Emilen, - Desőwffyt érti, - is veszem észre, mióta ott pár napot múlat. A ma vett leveléből látom befolyását a bécsi légnek."

Úgy hiszem, Aponyi komoly és határozott hazaszeretettel telt jelenlegi érzülete lesz befolyással a fejedelemre.

Neki is tettem a kérdést, hiszi-é a fejedelemről, hogy okos, eszes ember. Ő is azt mondá, miszerént eszes embernek tartja, de nem vesz magának időt és elég komoly szándékot a dolgokat annyira megérteni, hogy magának az ügyekben teendőkről határozott elveket alkosson. A környezete teszi ingadozóvá, s most Pratobavera, ki nyílt és határozott bourocrata és centralista, s még Schmerlinget is instuencirozza és intimidálja, van reá nagy befolyással határozott centralisticus formulasággal.

Egész érzékenyen mondá, mennyire kellemes volt neki az országbírói tanácskozás alatt annyi derék és nyílt eszű férfiakkal együtt lehetni. Az elválás igen szép volt, mint mondá.

Továbbá azt is említé, hogy rövid időn öszvejön a curia s eréllyel hozzá fognak fogni az igazság kiszolgáltatásának átalakításával. [!]

Az öreg Kontot ismét ajánlom.

70 királyi táblai előadó lenne.

Zsennyey beteg. Elmentem hozzá, mert reggel Hajós volt nálam s mondá, hogy a Lipcsei Biztosító Társulat Havas és Abonyi helytartótanácsosokat vévén körül, engedélyt akarnak ezen társulatnak eszközölni. Délután Lévay jött hozzám, s még azt is jelenti, hogy a két tanácsosnak 6000 tallér van ígérve, ha az engedélyt négy hét alatt kieszközlik.

Sennyei bélátja az új Diploma kiadása által elkövetett nagy hibát, megy ő is Bécsbe.

Délután Majláth György volt nálam, a Lipcsei Társulatnak is befűték előtte. Véleményem kívánta tudni, hogy most felmenvén Bécsbe mit mondjanak a fejedelemnek véleményem szerént. Már most, mondám, nehéz tanácsolni. Ha az új Diploma a Reichsratból nem jön, úgy inkább lett volna kiegyenlítési reménység. Átalában jó humorban láttam, büszke, stoicus kis ember, de esze és energiája sok.

Estve még a Pest-Lipótvárosi választói tanácskozmányban kelle elnökölnöm és Szalay László mellett agitálnom. Jól ütött ki az egész. És Szalay oda meghívatván csinos és okos, de komoly beszédet tartott, mely által magát igen jelesen esmertette a burgerekkel.

Mily derék ilyen civilizált választókerület!

Ma Eötvös Pepivel, ki hazament, és Czobel Bertivel keltem útra.

A vasúton a Naplóban olvasám Békés városa részéről lett követté választásom.

Debrecenbe Tisza Kálmán, a superintendens és Komáromy György vártak reám az indóházban. Tiszának ho[l]nap van választása.

Kálmánnal és Györggyel beszéltem a conjuncturákról.

Úgy látom, a vidéket igen mulattatá azon hír, hogy az oszt[rák] fejedelem mint felperes lép fel a Kosuth bankjegyek készítője ellen,29 s hogy a juri előtt arról lesz tárgyalás, fejedelme-é F[erenc] J[ózsef] Magyarországnak.


Ma Bercelen Tisza-szabályozási gyűlés tarték.

15-dikén Kállóba nagygyűlés a tiszai ügyben.

Gazdasági ügyekkel bajlódva.


8-dikán megnéztem a nyugati oldalát a kótai Teleki tagnak, vont árkolásokat és ültetéseket. Az országút két oldala már két éves, a déli oldala egy éves szép ültetésekkel van ellátva. Ha évenként ily arányban megy előre a faültetés, pár év múlva szép kies kinézése leend az oly kietlenül átvett birtoknak, s idővel fiaim szép kincset vesznek általa át.

Délután Anarcson voltam. Estve Czobel Bertivel Litkébe mentünk hálni. Valójában kellemes estvét tölténk Erős Lajos barátunknál, kit a követség elvállalására buzdítánk.30

Ma nagyon rossz havas, esős időben ide megérkeztem szerencsésen, s mindnyájokat frissen találtam. Jó anyámnak, mint mindég, nagy öröme volt velem találkozhatni.

Itt vettem ma estve a Békés városa levelét, melyben követül lett elválasztatásom adja tudtul. Megvallom, meghatott ezen őszinte s hiúságomnak hízelgő elválasztatás annyira, hogy valójában habozni kezdtem, nem jobb lenne-é elvállalnom. De Beregből jöttem mint ifjú, itt is egyhangúlag akarnak elválasztani. Ez volt régi fészke családunknak, el nem fogadni alig lehet. A feladat a békésieknek úgy refusirozni, hogy megsértve ne érezhessék magukat. Az idő rövid, kellene arra készülni, mit írok nekiek, s mit mondok ho[l]nap a beregieknek. De megvallom, meghűlés következtében nem a legjobban érzem magam, s így tovább nem lehetek fel, na, megkísértem ho[l]nap.


Választás előtti éjjel veszem tollam, hogy eszméim a ho[l]napi nap teendői eránt constatirozzam.

Mennyire különböző érzéssel megyek most a választás elé, mint ezelőtt 18, 14 és 13 évvel. Egyéberánt azóta idősb is lettem, most közömbösen tekintem, sőt csak a kötelességérzet vezet ezen nehéz állás elvállalására.

Ma estve fáklyás zenével és Janka Károly által tartott üdvözlő szónoklattal tiszteltek meg.

Ho[l]nap reggel kértem az első alispánt, hívná öszve a nevezetesb választókat, hogy elébek terjesszem a békési választást, s valahogy úgy vigyük ki a részemrőli elfogadását a beregi választásnak, miszerént az a békésieket kiengesztelje.

De már most ideje, hogy egy kis beszédet [?] poentirozzak.


Az üres házba gazdasági gondok után vehetek magamnak időt a múlt három nap történteket feljegyezni.

11-dik márciusba már éjjel nagy torokfájást éreztem. Az éjjeli zenét hajadon fővel, nyitott ablaknál hallgatván már úgyis chatharalis állapotom rosszabbítám.

A választás előtt az első alispánnál gyűltünk öszve, hol mindenki igen szívesen fogadott. Előadván a békési megválasztásom, azt ajánlák, hogy beléteszik a választási jegyzőkönyvbe, miszerént régibb joguk lévén hozzám, át nem engednek.

Lónyay György bátyám a békésiek szíves és bizalmas levelét olvasván, könnyes szemmel olvasá végig.

A választási gyűlést Bay Ferenc mint elnök egy régi modorú sujtásos beszéddel nyitá meg. A vége beszédének a választókra volt számítva. Mondá, hogy nincs még szabadság, nincsenek még jogaink helyreállítva. Jele, hogy van még bélyeg, van még trafik, létezik zsandár s finanz, mi a választóknak nagyon tetszett.

A választóknak nevem hangoztatása után előadám, miszerént már én Békés megválasztott követe vagyok, s ámbár e megyéhez csatolnak a kegyelet és visszaemlékezés kötelékei, a békési választást azon esetben fogadnám el, ha erre engedelmet adnak.

Buday Sándor ajánlott a választóknak, Eötvös Tamás hízelgő szavakkal követelt megyénknek.

Erre én hálás érzéssel fogadám el az elválasztást és politikai hitvallásként múltamra utaltam, programul felállítám a törvényességet.

Délbe 70 személyre adtam ebédet, hol a toastoknak vége-hossza nem volt. A közrendű választók nehány hordó bornál vigadtak.

Búcsút vettem délután beregi honfiaimtól, s meglehetős rosszul érezve magam esőbe és végtelen sárba lassan haladva Somba megérkeztem.

Berci Szöllősen gyűlésezett, Rosa igen szívesen fogadott.

12-dikén délbe Lónyára értem. Jancsi volt fuvarosom.

Be szép lett volna, ha ő jön fel beregszászi követnek helyettem!

Áldott jó anyámat leginkább Józsinak Bótrágyon leendő elhelyezése és építése házának foglalatoskodtatá.

Továbbá, szállásinak kérdése a jövő pesti telelés idejére. Mily szép lenne, ha őt télen át láthatnám naponta.

Ma átjöttem eggyel-mással, gazdasági ügyekben és építkezés körül intézkedendő.

Megvallom, már igen nagyon vágyódom családommal lehetni.

Ho[l]nap Komoró, Litke és Kállóig az útiterv.


14-dikén Somlyódyt meglátogatva Litkébe mentem. Szegény jó Erős Lajoshoz belépve, már megindulva és komoly kedélyben találtam a szegény, annyira jó kedéllyel vakságát tűrő öreg barátom.

Behíván szobájába csakhamar elbeszélte komolyságának okát.

A 11-dikén Kisvárdán a honvédsegélyző alap javára rendezett műkedvelők színielőadása után a vendégfogadóban mulatván a közönség, ott Erőst éltették mint jövendőbeli követet, erre Zoltán Károly csendbiztos kijelenté, hogy nekie nem kell, mert mint jó kútfőből értesült, Erős Bécsből van inspirálva és a haza ellen tör, s így hazaáruló. Erre Horváth Gida, Elek Guszti és Szőgyény Emil kérdőre vevék keményen, mondván, ki volt, akitől ezen rágalmat érte. Végre megvallá, hogy az bizon nem más, mint Bonis Sámuel volt, a Pazonyban tartott papi gyűlésen mondá. Ezen körülményt E[rős] Lajos Jármy Józsitól hallá legelébb, később az említett fiúk, kik míg elégtételt nem vesznek maguknak, titkolni kívánák.

Felkért Erős, igyekezzem complanálni a dolgot, s átadá Szőgyény L[ászló] levelét, melyben közös születésnapjukra gratulál, s egyszersmind kifejezi azon véleményét, hogy ő is azt kívánja, amit az ország, t[udni] il[lik] a törvényes alapot, s írja, mennyi nehézségekkel küzd.

Én megígértem, hogy még estvére bémegyek Kállóba és megteszek kívánságára mindent.

Szegény öreg urat igen megsajnáltam, nagyon elkeseríté ezen gyáva gyanúsítás.

Délbe Vay Ádámnál voltam, s vele be is mentem Kállóba.

Én, Czóbel B[erti] és Rakovszky ezredes el is mentünk 15-dikén reggel Sámuel úrhoz jókor, nehogy már reggeli után bekapva találjuk. Sámuel mindent tagadott, sőt el is jött a fiúkhoz, hogy azt nyilvánítsa, miszerént Zoltán hazudott, és azt jelenlétükbe neki meg is mondja, s leszidja.

Zoltán bejövén délelőtt hazugságba hagyta Sámuelt, sőt tanúkkal kívánja bizonyítani állítását. És így Sámuel benn marad a turpisságba.

Délután tiszai gyűlésem volt. A nyíri vizek érdekeltei, különösen Kállay Ödön és Emman[uel] ismét esztelenül viselék magukat, majd segítünk rajta egy vagy más móddal.

16-dikán Pestre jöttem estvére. A vasút mentén mindenütt katonaság van elhelyezve. Debrecenbe és Szolnokon bateriákat láttam felállítva.

Családom, hála Istennek, jól találtam, a kis Jancsi is jobban van.

17-dikén, ma volt a budai Arénába Eötvös Pepi választása.31 Ünnepélyesen kísértük Pestre.32

Nemsokára hozzám jött, s elmondá, hogy a szerbek jó irányban működnek Mihály herceg informatiojára.

Garasanin itt volt33, s annak magyarázá, hagyjanak fel a Dunán innét, azaz Magyarországba lakó szerbek agitálásával, mert mi külön territoriumot a Dunán innen nem adhatunk, s ezáltal elidegenítik, sőt ellenségökké teszik a magyarokat, pedig szükség lenne a nagy Szerbia függetlenségére. A magyar barátság. Be is látta ezen argumentum nyomósságát.

Pepi azt hiszi, hogy a horvátok is meg fognak szelídülni.

A mai bécsi lapok arra a térre látszanak vinni a kérdést, hogy Magyarországot fegyverrel kell kénszeríteni a Reichsratba és a közös teherviselésre. Szép szabadság fog ily alapon majd felvirulni!

Pepi még azt is mondá, hogy az óconservativok Bécsbe vannak, még mindég főznek valamit, de mit, azt senki sem tudja, még Schmerling sem. Csak ismét cofitz ne legyen belőle!


Tegnap nagyszerű fáklyás zenét adtak József napján Eötvös választói ünnepelt követjüknek. Valóban érdekes volt látni az egyszerű budai német polgárokat, minő lelkesedéssel és magyar érzelemtől áthatva éltették, s részt vettek egész lélekkel ezen ünnepélyben.

Ma délelőtt a candidáló bizottmány választására szavaztunk a Múzeumba, onnét Pepivel és Lukáts Móriccal elmentem a Casinóba.

Pepi kérésemre szegény Erős barátomnak írt egy csinos levelet a követválasztás eránt.

Beszélgetésünk a jövőbeni kilátások körül fordult. Úgy látszik, bélátni kezdi a császár Bécsbe, hogy el kell végre is a törvényes alapot esmerni. Lejön az országgyűlést megnyitni, s nyilvánítani a magyar kormánynak a bécsi ministeriumtóli függetlenségét. Az országgyűlést is megengedé Pesten tartatni. Úgy vettem Zsedényi beszédéből ki, hogy a német ministerek félnek a császárt Budára bocsátani, s ígéretét kívánnák a magyar kormányférfiaktól nyerni, hogy itt a fejedelem nem fog reávétetni fontosb engedmények adására, mintha bizon az őtőlük függne.

Ezen engedékenységet valójában Napóleon komoly magatartása szülhette, s azon komoly és aggasztó hírek, melyek a keleti kérdés lehető megfejtését gyaníttathatják.34

Pepi azt mondá, hogy az öreg Úr a régi törvényeket tanulmányozza, mindég Diariumok és Corpus juris közt találja. Ő, t[udni] il[lik] Pepi a német kérdést kíséri különös figyelemmel, s gondolkozik előre azon beszédekről, melyeket mondand, midőn arról lesz szó, hogy Magyarország egyezzen meg a többi örökös tartományokkal.

Ő a thesist következőleg szándékozik felállítani:

Az 1815-diki Congressus alapítá meg a Német Bundot.35 Azon a Congressuson kimondatott, hogy a Magyar Korona és Galícia nem tartozhatnak a Német Szövetséghöz. Hogyan egyezkedhessen Magyarország Austriával, midőn annak nagy része a Bundhoz tartozik? S mindaddig, míg attól végképp el nem vál[ik], nem léphetünk szoros federativ viszonyba, már azért sem, mert a német egység kérdése mindinkább előtérbe lép, s biztos kifejlődésnek néz elé. Ennélfogva elébb egy európai congressusnak kell, úgy mint 1815-be öszvejönni, mely ezen viszonyok felett határozand. Ekkor a nagyhatalmak is hozzá fognak szólani a magyar kérdéshez.

Ezen argumentatio igen hatalmas, ha gyökeresen meg akarjuk akadályozni a kiegyenlítést és kiegyezést.

36

Tegnapelőtt estve a Casinóba Teleky Lászlóval találkoztam. Szórakozott és susceptilisebb s nervosussabb, mint valaha. A meggondolatlan s gyöngédtelen Zsedényi nagy fennszóval, szokott presumtivus modorában interpellálta, "hát Te már a tevékenység terére léptél, politizálsz, bizon elébb fel kelletett volna menni a császárhoz és neki azt béjelenteni."

Erre László tűzbe jött, s ideges hangon mondá: "Én nem ígértem semmi ilyest és nem is megyek hozzá. Ha nem tetszik neki, zárasson el vagy küldjön ki az országbul."

"Nem is mondom, hogy menj - mondá erre Zsedényi -, csak azt gondolám, hogy ezt tenni szándékod. Egyéberánt a Pest városi gyűlésben jól szóltál, magad mondád, hogy a külföldtől nem kell várni semmit."

Erre aztán László csakugyan megharagudott és azt mondá: "én nem mondtam mást, mint bízzon a nemzet magába és a magyar ügy európai fontosságába."

Ma már Lukáts Mór barátom olvasott egy levelet fel, melyet Laci hozzá kimenetele előtt intézett, kérvén abban fel, hogy ha valakitől beszédének oly interpretatioját hallaná vagy olvasná, hazudtolja meg egyenesen, s ki nem hiszi mondását, nevébe provokálja.37

Ghyczyt megválaszták követnek,38 azon nagyon örvendek.

Azt mondják, hogy Desewffy Emil és Ürményi Józsi lennének a kormánypárt szószólói közt.


A múlt napokban keveset jártam ki. Egyszer, talán 22-dikén voltam az öreg Úrnál. Ő elbeszélé, a horvát ügyben minő nyilatkozatot fog kiadni. Különös, hogy gyakran csekély dolgok mennyire befolynak nagyobbszerű lépések tételére. Ezen nyilatkozat keletkezésének története következő: Inkey nevű jó barátja Deáknak, írt neki, hogy a verőcei alispánságot elvállalta azon hitben, hogy ez által tehet valamit a Magyarországgali egyesülés ügyében. De miután a dolgok nemigen kedvező fordulatot kezdenek venni, hogy erélyét hiába ne pazarolja, felkéri Deákot, írná meg nézetét a horvát ügyről, mert ha nem lenne remény a csatlakozáshoz, akkor ő inkább otthagy[j]a állását. Erre Deák megkísérté neki ezen tárgy eránt levelet írni, de annyira belemélyedett a dologba, hogy valóságos emlékirat lett belőle, mit közölvén barátival mindnyájan azon véleménybe voltak, hogy legjobb lenne a Naplóba közzétenni.

Mi meg is történt, s úgy hiszem, hatását el nem tévesztendi, ámbár komoly méltósággal, kérlelhetlen logikával van írva, és némi keserűség és indignatio látszik belőle, mégis azt hiszem, a józan horvátokat talán észretérítheti. A reactionarius és nagy Slaviat álmodók nem lesznek a kérlelhetlen logikával megelégedve.

Úgy hiszem, a külföldre legjobb hatást fogja eszközölni.

A "Magyarország" számára ma írtam én is a horvát kérdésről,38 leginkább a kérdés anyagi szempontjait fejtegetve. Kíváncsi vagyok reá, lesz-é hatása a cikknek.

Tegnap a Fasandlba Budán egy estveli banquett volt Eötvös és Balási, a budai követek tiszteletére, hol egy kedélyes estvét tölték a derék magyar érzelmű polgárok közt. Én is toastoztam, de a nagy légvonat és korhelykedés következtében fejfájással jöttem haza, s így akkor, midőn legjobban tudok dolgozni, a cikket nem írhatván, sokszori háborgatás közt írtam.

39

Furcsa egy szemtelen új superlativuso Szilágyi képviselő.

Thais Elek városkapitány Beniczky Feri és Pap László által kihívatta azért, mert választóihoz intézett nyomtatott iratában Thaist és Keletit gyanúsította. A secundánsok kívánták vagy az említett nyilatkozat visszahívását vagy verekedést.

Midőn hozzámentek és elmondák mondanivalójukat, habozó szavak után, melybe a visszahívást megtagadta, rögtön felesége szobájába retirált.

Tegnapelőtt pedig Besze által választóit fellármáztatta,40 kik egész nap strázsálták, és egy resolutiot is hoztak, mely szerént 3 évig Szilágyinak nem szabad verekedni, s ő ezt megígérte. Derék egy eljárás! De már estvére csakugyan visszavonta írásba sértő nyilatkozatát, s így nincs tárgya a duellumnak.

Bizon derék, de mégis nem sok judíciumra mutat ezen saját véleménye szerént "Kosut in herbistől"

Azt mondják, Aponyi leköszön. Schmerlingék erősen dolgoztak Vayék ellen, másrészt ismét azt mondják, hogy a császár lejön a megnyitásra. Tehát engednek a németek.

Ma a Casinóba talán bővebbet hallok.


Nehány nap múlva az országgyűlésnek meg kellene nyittatni. Nemcsak bennem, de másokban is azt az érzést tapasztalom, hogy senkinek sem tetszik úgy, mintha oly közel lenne megnyitása. Majdnem lehetetlennek tetszik, hogy csakugyan együvé jövünk országgyűlés végett.

Még minden bizontalanságban van. Mit főztek Bécsbe, arról mi sem transpirál. Aponyit ho[l]napra várják, Hübnerért telegraphíroztak.

Eötvös Pepi azt mondá ma a Casinóba, hogy az országgyűlésre alkalmazva azon verset [?] Quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando, csak a curt tudjuk, annak is Bécsbe más, és lent más, és külföldön is más értelme van.

Tegnapelőtt Strosmayer püspök Bécsből jövet Deákot meglátogatta. Az előtt való estve Odescalchi Gyula vele jövén a vasúton, beszélé, hogy Strosmayer és vele jövő horvát társai meg voltak elégedve a Deák nyilatkozatával. Bécsbe igen nagy benyomást tett ezen nyilatkozat. Kilökte azon trompfot, melyet Schmerlingék ellenünk ismét sikerrel kijátszani reméltek.

Beszélék s írták nekem, hogy a szabolcsi követválasztások bizonytalanok. Bónis ellen Kállay Gusztáv lépett volna fel.

Az ugocsai két követ, Rátonyi Lajos és Ilosvay Bertalan ma voltak nálam.

Ho[l]nap Eötvöshöz és Deákhoz viszem bémutatni [őket].


Jegyzeteim első része nemsokára befejezve lesz. Szándékom volt 20. októbertől az országgyűlés megnyitásáig vinni, azonban úgy látom, az utolsó ívek az országgyűlésről, előkészületeiről fognak szólani.

Ma a két ugocsai követet vittem Deákhoz és Eötvöshöz. Nevezetes, hogy mindkét barátom tökéletesen egyformán nyilatkozott, s majdnem szóról-szóra egyet mondottak nekiek. Ugyanazt, mit én nekiek tegnap mondottam.

Mindjárt délután Ghiczy Kálmán volt nálam.

Mondám neki, hogy őt akarjuk elnöknek választani, erre azt felelé, nem szeretne az lenni, e nehéz állásra nem érzi magát hivatottnak és másoknak engem ajánlott.

Bizon én se szeretnék az lenni. Kálmán ritka becsületességű, szép logikájú, eszes férfiú, de talán azon erélyt, melyre szükség van, azon feltalálást, melyet a nehéz pillanatok kívánnak, nem fogja alkalmazni, de mégis nem tudnék biztosabb egyént, kire ily nagy fontosságú állást bízni lehetne.

Elmenők az öreg Úrhoz, ki igen szívesen fogadott.

A beszédet ugocsai társaim az országgyűlés tartásának helyiségére fordíták. Az öreg Úr igen szépen kifejté, miszerént azt hiszi, hogy az országgyűlés első fellépése Európa figyelmét tartja feszültségben. Ha az országgyűlés erőszakos szétoszlása hazánk integritásának, a nemzetiségek kibékítési kérdésének, a felelős magyar kormányzat életbe léptetése, a pragmatica sanctioból folyó törvényes jogaink visszakövetelése miá következik be, akkor ez egy nagyszerű tény, melyet Európa ért és méltányolni fog.

Ha azonban azért oszlik szét, mert Budán a megnyitásra nem akartunk elmenni, ezt, esmerve a geographiai fekvést, érteni senki se fogja.

A megnyitás után Pestre átjönni természetes dolog, de kezdetét kell venni az országgyűlésnek, nehogy conventiculumnak kereszteltessék a bécsiek által.

Mi lehet a következménye megnyitásra való átmenetel megtagadásának? A kormány talán feloszlatja az országgyűlést, új választást rendel, és ha reá veti a fejét, nem képes-é a fellázított nemzetiségek által sokhelyt szerencsétlen választásokat eszközölni? Hiszen az országgyűlés feloszlatására nem kell több, mint egy batalion katonaság. Azt pedig tudjuk, hogy Pest és környéke telve van katonasággal.

Schmerlingéknek, kik már kezdik bélátni az országgyűlés veszélyességét, nem éppen kedvező alkalom lesz-é ily formakérdés miá szétverni bennünket?

Említé az öreg Úr, hogy Nyáry Pál ma nála volt és mondá, miszerént Teleky Lászlónak véleménye át nem menni, s miután több követ úgy volt elküldve, hogy át ne menjen, szakadást ne csináljon Deák, s mind tagadják meg az átmenetelt.

Véleményét avval támogatá, hogy bizonyára engedni fognak. Erre az öreg Úr megjegyzé, miszerént mostani körülmények közt meghisz mindent, ha nem azt a hírt hoznák, hogy a római és keleti kérdés az által van kiegyenlítve, hogy a római pápa megy Constantinápolyba sultánnak, a sultán pedig Rómába pápának. Bármennyire lehetetlennek lássék, bizonyosan kételkedni alig merne.

Annyi bizonyos, hogy az átmenetel Budára nem törvényes, de törvényes volt-é a 20-dik Októberi Diploma? Bizonyára ez sem volt törvényes, és mégis elfoglaltuk a tért. Most is azt mondja az okosság, hogy az országgyűlési tért el kell fogadni, ha a megnyitás végett Budára kellene is átmenni.

Pepinél is voltunk, és hasonló argumentumokkal állott elő. Ezen egyhangúság a nézetekbe hatott az ugocsaiakra.

Később Pepivel elmentünk sétálni, és ő nekem elmondá, hogy Teleky Lászlóval szólott ma sokáig, s azt találta, hogy nézeteik egybehangzók. Nem hiszi, hogy Laci ne engedne az argumentumoknak. Én megvallom, alig hiszem ezt. A törvényhozásbai bemenetele igen veszélyes dolog a lehető kiegyenlítésre. Ő Nyáryval a szélső bal oldalon fog állani, annyi bizonyos.

Estve a Casinóba lévén, Tisza Kálmán arcán láttam azon vonást, mely alatt sinceritás nem lappang erányomban. Már többször ezt tapasztalám, ő is a Laci kocsiját fogja tolni, s mindenáron popularitást fog nyerni igyekezni, okos módokkal.

Én megvallom, magam ki nem fogom tenni a mostani időben. Nincs ok, hogy a kiegyenlítésért - esmerve a németek kevés őszinteségét, a külviszonyok bizontalanságát és nem esmerhetve Napóleon szándékait - magamat kitegyem.

Véleményem szerént Deák van az igaz ösvényen, őt követendem.

Pepi említé, hogy ma végezte be beszédét a válaszfelirat tárgyában. Szép discussiót vár. Az öreg Úr fogja az államjogi kérdéseket vitatni. Ő majd a kapcsolat kérdését, és fog tüzetesen szólani a német kérdésről. Teleky talán a külföldi viszonyokra [!], és különösen a sérelmek végtelen sorát fogja illustrálni. Én majd az anyagi és pénzügyi kérdés terén fogok mozogni.

Almásy Pál is volt a Casinóba. Ő nem vállalt követséget. Tehát más kaparja a tüzes gesztenyét ki. Ő majd a culissák megett fogja az olcsó patriotismust gyakorolni. Egyetlen fiát veszté kevéssel ezelőtt, de mégis végtelen jókedvű volt. Talán tudósításai vannak az albániai partraszállásról?

Úgy látom mindenekből, hogy most fognak valójában a forradalomba bémenni, mondhatom, begaloppírozni.

Wenkheim Béla mondá nekem, hogy Aponyitól hallá, miszerént az Országbírói Értekezlet a sajtóvétségi eljárást kivéve jóvá van hagyva. Nehéz volt a németektől kivinni.

A császár a javaslatot a ministeriumhoz utasítá. Azok kívánták, hogy a tanácsba az ügyet referálja. Ő azt megtagadta. Ezután a fejedelem elnöklete alatt nehány minister jelenlétében referált, noha ott is a többség ellene volt, mégis a lemondásának beadásával kivitte a dolgot.41


A követek gyűlnek, ma estve lesz az első barátságos találkozás a Tigris vendéglőben. A hónapnak is vége van, ennélfogva bézárom jegyzeteim első részét. Adja az Isten, hogy a jövő kötet jegyzetekbe sok örvendetes eredményt jegyezhessek fel, és ellenkezőleg a jelen kötet bezárásával, midőn még minden bizontalan és határozatlan, akkor már lássuk magunk előtt a szebb jövőt bizton felvirulni. Ámen.

 


Jegyzetek

31. márc[ius] [1]861. - 22-dik augusztusig

Az országgyűlés



Ebéd után számos látogatóim voltak: Frater Pál, Kováts Lőrinc, Fridetzky, Vályi követek és Szathmáry Lajos. A beszélgetés a megnyitás végetti Budára való felmenetel vagy fel nem menetel körül forgott. A szatmáriaknak utasításuk van fel nem menni, mégis ők se tartanák helyesnek a megnyitásra fel nem menni.

A sok helyes argumentumok közt Frater Pál azt kérdé, mit csináltak volna a képviselők, ha nem Budára, de Pozsonyba hívják öszve az országgyűlést. Elmentünk volna oda? Bizonyára mindenki, kit megválasztottak és elfogadta a választást, oda elment volna, hogy a Pestre való lemenetelt követelje és kivigye.

Az igaz, hogy a megnyitásra való felmenetel se törvényes, de vajon törvényes-é elválasztatásunk, szorosan véve törvényes-é [1]848 szerént egy nem koronázott fejedelem által, ministeri ellenjegyzés nélkül öszvehívott országgyűlés? Vajon törvényes volt-é a 20. okt[óber] következtében a megyei rendezésbe bémenni? És nem azért mentek-é be a megyék a szervezésbe, hogy az országgyűlést lehetővé tegyék? S most, midőn már öszvejönne, egy puszta formakérdés végett tegyük a megnyitást lehetetlenné?

Midőn épp ezen tárgyakról beszélgeténk, lépett be hozzám Eötvös Pepi és mutatá azon telegraphi sürgönyt, melyet Karlovitzról neki Csernovits Péter küldött, kérvén, jönne le azonnal. Nálam írá a választ, először röviden, mint a következő lapon foglaltatik, azután azon észrevételemre, hogy evvel nem lesznek megelégedve, írá a máik lapon lévő 80 szavú telegramot akképp, mint javallám, s az öreg Casmer azonnal el is vitte a hivatalhoz.

Pepinek a szerbek közt nagy a népszerűsége. Ha Bécsből vannak felizgatva, úgy Pepi telegramja se fog sokat használni.

Herrn Péter v[on] Czernovicz-Neusatz-Karlovitz

Nach dem übermorgen der Landtag beginnt, so ist es mir unmöglich Pesth zu verlassen. Meine Gesinnungen sind Euch bekannt. Ich habe dieselben oft ausgesprochen, und werde dieselben weder-auf dem Landtag noch sonst je verleugnen. Und wie ich so denken meine Freunde, und jeder von ihnen wird alles aufbieten womit alle gerechten Ansprüche der serbischen Nationalität anerkannt werden, was auch die Ansicht der grossen Mehrheit des ungarischen Volkes ist. Sei du der Dolmetsch dieser unserer Gesinnungen.42

Eötvös József

Hajnik Pál volt megbízva nehányunk által, szervezne egy öszvejöveteli helyet a követek számára. Ő kibérlé a Tigris első emeleti teremét. Midőn odaérkeztem már számosan voltak jelen. Az öreg Paloczy ült egy asztal mellett, Hajnik vele szemközt s írta fel a tagokat és incassálta az 5 forintos díjakat. Rendesen minden érkező követ Paloczynak mint korelnöknek bémutattatott.

Sok régi követpajtást találtam a régi jó időkből. Ghyczy K[álmán], Luzsinszky Pált, kit utoljára fogságbóli kijövetelekor láttam, az előtt pedig a temesvári csata utáni futáskor. Szentimreyt, Abaújból, Halász Bodit, kitől 1849-be a szökéskor Nagyvárad előtt búcsúztam el sat[öbbi]. De volt ott sok új, előttem esmeretlen ember. Átalában véve az öszves gyülekezet arcvonásiból valójában nem a forradalom tűnt ki.

Jó késő[n], szórakozott arccal, melyen a stereotip mosoly ült, szemében a kétely és nervositas kifejezésével, jött be Teleky László. Éljennel fogadák. Kézszorítás és viszonos presentatioknak se vége, se hossza. Hiába, most ő a legpopulárisabb ember. Csak félre ne legyen vezetve azon szándék által magát az emigratio és külföld előtt tisztára mosni.

Deák nem jött el. Be kár!

Gorove mondá, hogy komor az öreg Úr. Ijesztgették avval is, hogy azon követek ellen, kik a megnyitásra Budára mennek, utcán demonstratio lesz. Bíz ez furcsa! Ha már most az utcán akarnak demonstrálni, lehetne pedig ellendemonstratiot arrangírozni.

Madarász J[ózsef] a Trombitába már hazaárulónak nyilvánítá mindazt, ki Budára megy. Bíz furcsán kezdjük! Ily alávaló jellemű individuumnak ítéletére bíztuk azt.

Ho[l]nap délelőtt elmegyek Teleky Lászlóhoz. Komolyan kívánok vele beszélni.

Most oly időket élünk, hogy valójában 24 órából legalább 48-at szeretnék csinálni, hogy még arra is reá érjek jegyzeteim folytatni.

Ámbár már éjfél itt van, mégis megkísértem.

Áp[rilis] 1-jén Telekyhez még akkor jövék, midőn ágyban feküdt, noha 8 órát mondá, midőn magába találhatom. Bejövetelemkor fel sem is ébredvén 9 felé jöttem hozzá. Komoly beszédünk tárgya volt: minő irányt akar követni, hogy tudjam, lehet-é vele menni. Ő már az országgyűlés helyisége végett törni akarván, gyanítanom kellett, hogy ezen első alkalmat felhasználni akarja, még mielőtt az országgyűlés megnyílnék, törésre hozni a dolgot, hogy megmutassa a külföldnek, miszerént őt Irinyi, ki csak az által érzi magát nevezetes férfiúnak, ha a sommitásokat legyalázza, hiába gyanúsítá avval, hogy kicsinált dolog volt az ő elfogatása.

Szomorú dolog, ha a személyes hiúság és érdek kielégítést keres a haza java és valódi érdeke ellenében, sőt szomorú, ha olyanok akarnak minden áron forradalmat, kik még annyira rövidlátók, hogy azt be nem látják, miszerént a törvényhozás együttléte, sőt megalakulása annak sikerülésére életkérdés.

László pedig minden áron, még a hazánk egysége és nemzetiségi érdekeink rovására is forradalmat akar.

Arra kértem, tartsunk mi, kik az ország bizalmát és társaink bizalmát bírjuk, egy előleges tanácskozmányt s ott végezzük teendőink. Erre reá állott, azonban később többen jövén, midőn ezen kérdést előhoztam, desauvirozta.

Ő az országgyűlés megnyitásának helyiségi kérdése végett törésre akarja hozni a dolgot, s le akar mondani azon végtelen hatásról, mit egy adress debat és egy nyilatkozat minden fontos kérdések felett Európára tehet, ki akarja tenni az országot annak, hogy az országgyűlés feloszlattassék.

Kevés megnyugtatással távoztam tőle, T[eleky] Gyulához bémenve azt tapasztalám, hogy itt egy józanabb nézpont a praedomináns.

Tiszát kerestem ezután fel, s igenis beteljesedni tapasztaltam sejtelmeim. Tisza egészen Teleky nyomán fog menni. Ez bizonyára azon törik-szakad párt legjelesebb és legveszedelmesb embere. Efrenata ambitio párosulva sok merészséggel, logicai előadással, nyugodtsággal és ravaszsággal. Sok haszont fog tenni, ha személyes érdeke úgy kívánja, végtelen kárt teend, ha avval ellenkezésbe jövend.

Megvallom, nyilatkozatai nervosussá tettek.

Ugyanakkornap a Tigrisbe ő igyekezett felkeresni, de én nem közelíték hozzá.

2. ápril[is] Mint hallom, a Tigrisbe nehány követ öszvejött és conferentiáztak. Eredménye az lett, hogy megbízták az öreg Paloczyt, menne egyenesen Aponyihoz, és egyenesen nyilvánítsa, miszerént a követek egyhangúlag azon elhatározás mellett vannak, hogy nem mennek Budára.

Furcsa sine nobis de nobis határoztak.

3. ápril[is] Ma estve a Tigrisnél jelenté Paloczy, hogy reáállott a fejedelem, miszerént a királyi várban történt megnyitás után Pestre tegye a törvényhozó testület üléseit. Ho[l]nap 10 órakor conferentia. Tisza szedte öszve embereit. Komáromi is azok közé tartozik és discussiot akarnak engagirozni. Közelítvén hozzájuk, úgy láttam, titkolódznak.

Ma volt nálam régi kedves oskolatársam, most követtársam, Madách Imre, és mondá, hogy Nyáryt akarván meglátogatni, egy nagy conferentiát talált a gyűlési kis teremben, hol Teleky, Tisza játszották a főszerepet. Ghyczy is ott volt.

Tiszát kérdém: hát conferentiátok volt, mint hallám? Ő egyenesen állítá, hogy nem volt hívott conferentia. Ghyczyhez menvén, ő egyenesen állítá, hogy már egy nappal elébb oda híva volt. Tehát Tisza egyenesen füllentett.

Károlyi Ede is velük van, sőt Szilágyi Virgillel is szövetkeztek. Teleky László és Károlyi Ede a legbarátságosabb beszélgetésbe elegyedtek ily emberrel, kit még pár nappal előbb a lovagiatlanság- és gyávasággal bélyegeztek.

Csernovits Péter is itt van, a Gros Wojwod in spe. Ezen roné és anyagi ember par excellence, ki mindenen túltéve most mint Reichsdignitáns akar figurálni.

Teleky L[ászló], Tisza és Károlyi E[de] Csernovits egyszerű nyilatkozatára már készek voltak egy a szerb törvénytelen scuptsinának Karlovitzba köszönetet mondani, s nekiek mindent ígérni. Pedig azok, kik mióta, mint vendégek a hazába béfogadtattak, mindég ellenségeink voltak, s mindég azok maradnak. Kevesebbet nem kívánnak, mint hogy a három bánáti megye legyen esmét Vojvodina, ők válasszanak maguknak vajdát, tehát status is statu, mely első alkalommal tőlünk elszakadjon, mely a sokkal nagyobb számú más népességeket tirannisálja, és az ily concessiok feljogosítsák az oláhokat, tótokat, ruténeket sat[öbbi] külön terület kérésére.

A bosszú politikáját annyira vinni, hogy még Magyarországot is szétdaraboljuk magunk, a legnagyobb esztelenség lenne. Mi a külföldön sóvárgó Kosuth agyába, az a tout prix politikába beilleszthető, de egy valódi magyar embernél, ki a Szent István koronájának annyira féltett integritását megőrizni kívánja, nem fogamzhat.

Privát conversatioba szólottam és egész határozottsággal.


Ma reggel Berci megérkezett. Délelőtt megtartatott a megyeházába a conferentia.

Eleinte felszólaltak azok, kik a Nyáry által arangírozott hátulsó részen felállított és becsúsztatott hallgatóság által éljeneket akartak aratni.

Persze Kubinyi Feri, Sárközy József, egy félszemű Latinovits, Kurtz, Terényi, Teleky László daliáskodtak annak kimondásában, hogy ők bizon a megnyitásra Budára nem mennek. Deák Ferenc igen erélyesen nyilatkozott, azt mondván, hogy ha a kérdés az lenne, Budán-é vagy Pesten nyittassék meg az országgyűlés, ő határozottan azt mondaná, Pesten. De miután arról van itt szó, hogy a kir[ályi] palotában történt megnyitás után legyen-é Pesten országgyűlés, miután nem hiszi, hogy jogosítva volna valaki megakadályozni akarni, hogy a nemzet sérelmei, törvényes követelései eránt és a nemzetiségek megnyugtatása végett nyilatkozhasson, és a megnyitás puszta formalitás, ő nyilvánítja, hogy el fog menni Budára, ha maga lesz is. Ily forma-kérdésen nem akarja törésre hozni a dolgot. Máskor az ily solemnitásra nem ment el, sőt most se ment volna, de miután némelyek ebből politikai kérdést csináltak, ő el fog menni, ha maga marad is, el fog menni. Így hiszi, hogy a küldői előtt jó lélekkel számolhat, így fog lelkiesméretével egyezőt csinálni.

Deák után Tisza szólott. És miután Nyáry Pál azon indítványt tevé, hogy itt nem lehet határozni, miután a ház még nincs megalakítva, és ha a megnyitásról utasítva leend, a korelnök hívjon öszve egy tanácskozást, mely az első ülést meghatározza, lemondott Tisza, ha a Nyáry indítványa elfogadtatik, arról, hogy ő, Tisza a Deák okoskodását kiforgassa. Szép szerénység!

Eötvössel és Andrássy Gyulával arról beszéltem, hogy ha Nyáry, Teleky, Tisza pártot alakítanak, nekünk is lenne arra szükségünk. Meg is készítettük a meghívandók névjegyzékét.

Szombaton majd öszvejövünk Andrássynál.

A Casinóba hallám, hogy Tisza a Telekyhez jövőknek Telekyt mint pártvezért mutatja be.

Andrássy Gy[ula] mondá nekem, hogy T[eleky] Lászlóval részletesen beszélt és megmondá nekem [!], hogy személyes bántása és gyűlölete végett ne csináljon országos párt kérdést.

Furcsa, midőn elvileg egyet gondolunk, ily pártviszály fejlődik!

Teleky pártja a tout prix forradalmat akar, mégpedig mentül előbb.

Bíz ezen esztelen politika, mely mindent egy kártyára tesz, csak szükségtelen bajba fog hozni.

Amint a Deák beszédénél hallott helyeslésből kivehetém, hacsak a német igen ostoba és Garibaldi igen merész nem leend, többségük nehezen leend. A nagy hazafiak, úgy hallom, már intézkedtek avégett, hogy a Budára menők ellen demonstráljanak a hídnál.


Tegnap, 5-dikén estve elmentem ismét a Tigrisbe.

Már odamenet hallám, hogy a belvárosba Deák ellen agitálni kezdenek,43 sőt annyira ment a dolog, hogy népgyűlést hirdettek falragaszokkal a piaristák udvarába. Midőn a Tigrisnél beszélgettünk, bejött Tanárky s beszélé, mily csúfosan járt Józsa ügyvéd, és mily fényes elégtételt adtak a józan választók Deáknak.

Kevéssel később jött Paloczyhoz a tudósítás, hogy másnap lesz az országgyűlés megnyitása.

Tehát ma, 6-dikán nyílt meg a királyi palota fényes díszteremében az országgyűlés.44 Képviselők számosan nem voltak, de azok, kik voltak, nyomatékos múltú emberek: Deák, Eötvös Pepi, Szentiványi Károly, Gorove, Lónyay Gábor, Kazinczy Gábor, az úrfiak közül Szapáry Gyula, Podmaniczky Frigyes, Bethlen Józsi s több mások, lehettek vagy 60-an. Főrendek majd mind, kivéve a két Károlyit, Györgyöt és Istvánt, mindkettő talán nádor akar lenni.

A beszédet Aponyi tartá.45 Sok is, kevés is. Sok, mert oly félő hangon van tartva, mely azt mondja, követeljetek, kéntelen leszek megadni; kevés, nagyon kevés, mert a legrövidlátóbb politika dictálá: 20-diki október[i] és 26 febr[uári] diplomákat és birodalmi tanácsot benne emlegetni esztelenség!

Talán ez volt utolsó momentum, midőn még a törvényes alapot megragadva egész őszinteséggel a monarchiát együtt tartani lehetne.

A beszédet igen egyhangúlag vevék, annyira, hogy midőn a szorosabb kapcsolat Austriával említtetett valóságos zúgás és morgás mutatkozott.

Délután 4 órakor volt az első nyilvános ülés. Már groupirozzák magukat a pártok. Csak forma-kérdéssel foglalkoztunk.

A gyűlés után Gorovénél voltunk tanácskozandók, Eötvös, Csáky László, Lonyay Gábor, Bartal György, Kazinczy Gábor, Bezerédy László, Szentiványi Károly, Olgyay Titus, Ragályi Ferd[inánd], Andrássy Gyula sat[öbbi].

Szólottunk az elnökválasztásról. Ghyczyről volt szó, ki ma, mert fel nem mert jönni, igen gyengének mutatá magát. Alelnöknek engem proponáltak.

Szó volt arról is, honnét vegyék a követek fizetéseik. Én azt mondám, fizessék a megyék, a kincstári pénztárból nem vehetik, de sértés nélkül.


Mai nap ismét többen találkoztunk Gorovénél. Szó volt arról, felirat legyen-é vagy nyilatkozat a trónbeszédre. Az első mellett valánk.

Azonkívül lehetne nyilatkozat a nemzetiségekhez, megnyugtatásukra szolgálandó.

Bartal és Trefort kívántak még egy nyilatkozatot Ausztria népeihez, melyben a közös anyagi érdekek nép és nép közt, törvényhozás és törvényhozás közti kiegyenlítése kilátásba tétetnék.

46

Ma estve voltam scuptsinában (Tigris). Ott merült fel először azon fontos körülmény, hogy az V-dik Ferdinándnak velünk közlött lemondási okiratában egyenesen csak az osztrák császári trónról s az Ausztriai Császárság országainak uralkodásáról mondott le. Ennélfogva a magyar királyi koronáról nem mondott ez által le, mert az 1790:12. [törvénycikk] szerint Magyarország Regnum Separatum, sőt Ferenc császár is, midőn lemondván a Német Császárságról, magát austriai császárnak nyilvánítá, a Magyarországhoz intézett manifestumában nyilvánítá, miszerént a magyar birodalom nem tartozik az Ostrák Császársághoz.

Ezen körülmény bizonyára csak akadályozza az úgyis complicált kérdést.

Elmentem a Casinóba, csak azért is, hogy Deákkal ez eránt szólhassak. Az öreg Úr előtt már régen tudva volt ezen körülmény, annyira, hogy figyelmezteté erre Vayt s a létező nehézségből véleménye szerént csak úgy lehetett volna menekülni, ha Ferdinánddal aláírattak volna egy magyar abdicatiot, melyben hivatkozott volna az olmützi lemondásra s kifejezte volna, hogy azt a magyar koronára is értette. De valószínűleg nem merték talán a császárnak előadni, vagy mint hallatszott, Ferdinánd nem akarta volna újból aláírni, mi tőle kitelik, miután neje egyedüli befolyása alatt áll.

Bizon nehéz kérdés, mert három út áll előttünk: vagy azt mondhatnánk, hogy Ferdinánd csak az ostrák császári trónról mondván le, még most is legitim magyar király. Ez volna a legtermészetesb, de ez által sértve lenne a pragmatica sanctio, mely azt mondja, hogy a többi országok indivisibiliter et inseparabiliter vannak velünk egyesítve. De mi még fontosabb, ezen kimondás által elesmertetnék a legszigorúbb legitimitás elve, mi pedig vajon a mostani európai constellatiok szerént célszerű-é, sokaknál igen fontos kérdés lehet.

A másik mód lenne azt mondani, miután a pragmatica sanctio a magyar koronát öszveköté a többi tartományokéval, Ferdinánd pedig csak az örökös tartományok trónjáról mondott le, ennélfogva ilyen félszeg és a prag[matica] sanctioba ütköző lemondás maga magában érvénytelen. Ez ismét oly felállás lenne, melynél fogva az öszves európai diplomatia sértve volna, s mi által Ferenc József által tett minden kötések érvénye kétségbe vonatnék. De veszedelmes is lenne, mert azon nemzetiségekkel, melyek 1848-ba fegyvert fogtak Fer[enc] Józsefért, el lehetne hitetni, hogy ez trónróli eltávolítását kívánná a jelenlegi uralkodónak, s így ellenünk könnyen fegyverül használtathatnék.

A harmadik, legegyszerűbb út lenne a lemondást, miután azt egy manifestuma követte Ferdinándnak, melyben különösen a magyar népekhez szólt, s tudtul adja lemondását, mint lemondási tényt vennénk, és a lemondást azon írással inarticulálnánk, hogy Magyarország az Ostrák Császársághoz nem tartozik.

Bizon furcsa állás, egyike azon nehézségeknek, melyek ismét elébünk tolultak.

Deák velem és Andrássy Gyulával ezeránt beszélgetvén odahívta Telekyt, és később odajött Tisza és Gorove, azonban Ürményi és Desewffy Emil is megjelenvén, a beszélgetés félbeszakadt.

Telekynek az öreg Úr azt mondá, hogy ez oly fontos és kényes tárgy, hogy ezt legjobb lenne magánértekezés útján elébb megvitatni és tisztába hozni, mielőtt tárgyaltatnék.

Igazsága van, én is arra beszélém reá Telekyt, hogy kisebb conferentiába jól meg kellene vitatni a dolgot.

Vayról azt hallom, hogy szándéka lenne leköszönni, miután az országgyűlést lehetővé tevé.


Tegnap reggel Nyárynál voltam, s előhoztam neki, mennyire szükséges lenne minden színezetből a tekintélyesb férfiakat, azonban nem sokat, öszvehívni, hogy a teendők eránt értekezve, egymást meggyőzhessük, s ha csak lehet, az egész törvényhozó testület egy irányt követhessen.

Ő is helyeslé ezen nézetet, s tenni ígéri. Azonban ahelyett, hogy nehány embert hívott volna öszve, délután egy legalább 80 egyénből álló tanácskozmány gyűlt öszve.

Szó volt arról, alakuljon-é a ház vagy nem, és megválassza-é elnökét. Én azon véleményt fejtém ki, igenis alakuljon s válassza elnökét, jegyzőit a törvény szerént, de ezek nyilvánítsák előre, hogy mihelyt Erdély és Horvátország megérkezend, leköszönnek, és új választást kérnek. Tisza ideiglenes alakulást kívánt, Madarász és Kállay Ödön semmiképp nem kívánt alakulni, Teleky egy szót se szólt, a többség véleményemhez hajlott.

Tegnap beszéltem Vay Miklóssal. Ő, úgy látszik, hogy meg van győződve arról, miszerént ildomosan és okosan eljárva törvényes jogaink visszaszerezhetjük. A császárba találja támaszát.

Ma Majláthnál vele ebédeltem. Okosnak tartaná, ha míg a bécsi Reichsrat öszve nem jön, lényeges tanácskozások nem lennének.

Azt is mondá, hogy ha Budán megnyitásra nem jön az alsóházból senki, új választást fogtak volna elrendelni, sőt ha felirat helyett nyilatkozat lenne, valószínűleg az országgyűlés eloszlattatnék.

Nyáryval tegnap és ma is beszélt, s azt mondá, hogy Nyáry a felirat mellett nyilatkozott előtte és azt meg is ígérte.

Ma rec[t]ificatio volt, estve pedig Gorovénél az id[eiglenes] országház építése eránt választmányi tanácskozmány.


Tegnap nem volt semmi nevezetes tanácskozmány, de ma folytattatott Nyárynál elébb, később nagyon sokan jelenvén meg, a megyeház nagyteremében.

Szalay László azt állítá fel, elébb tanácskozzunk arról, mit kell a feliratba vagy határozatba tenni, azután magától megválik, melyik alakot kell választani. Különösen Fiumének meghívási kérdését fejtegeté. Trefort egyenesen kirukkolt vele, hogy bizon csak a facticus fejedelemnek írni kell, s minden formakérdés végett nem kell veszélyeztetni. Hunfalvy igen erélyen [!] nyilatkozott minden túlzás ellen, felírást akar. Kubinyi és Halász kevés jelentőségű beszédei után Tisza terelte a kérdést reájuk nézve helyes térre, azt mondá, három alternatíva van: felírás, határozat és nyilatkozat. A két szélsőség lenne felírás és nyilatkozat, határozat a helyes. Kállay Ödön s utána Bujanovits V-dik Ferdinándot esmeri [el] uralkodónak, s így elébb ezen kérdést kell tisztába hozni. Vadnai jól szólott felírás mellett. Eötvös szólott utoljára a felírás mellett, kifejezé, hogy ő mindenek felett egységet akar, hogy ő szeret capacitáltatni, meglehet, hogy megváltoztatja véleményét, de most úgy vélekedik, hogy meg kell maradni a térfoglalási ösvényen. Erre a felírás vezet sat[öbbi]. Beszéde igen jó hatást tett.


Ma folytatjuk a tanácskozmányt, mit mondjak ezen fontos kérdéshez?

A vitatás a tegnapi modorban folyt, az extremek szónoki tehetsége nagy nem volt. Podmaniczky Fr[igyes] kezdte a vitatást, megint a hármas számával állt elő. Beszéde inkább toastszerű volt. Pap Móric, ki jó szónok tud lenni, a felirat mellett nyilatkozott. Általa egy ügyes szónokot nyertünk, még Vayt is dícséré. Böszörményi, kinek oly szép az organuma, de oly üres előadása, nehány tétel [?] után figyelmetlenségben intonált. Perczel Tolnából V. Ferdinándot tartja legitim fejedelmének, míg György szólott a felirat mellett, több jelentéktelen ember ellene. Andrássy Gyula igen sikerülten szólott és felirat mellett. Széchényi emlékét idézé fel. Gorove is igen nyomósan szólott, beszéde hatást tett.

Én Teleky után írattam fel magam, és Teleky után szólítának.[!] Elhalasztám, mert utána akartam szólani.

Teleky, lehet mondani, tonált [?], nagy tűzzel, de félremagyarázá Andrássy és Gorove beszédeit. Gyenge volt nagyon argumentatioja, annyira, hogy még azt is mondá: "itt meg nem kell fontolni azt, mi hatása lesz valamely cselekvényünknek." A felírást egyenesen törvénytelennek nyilvanítá. Még pártfelei is gyenge szónoknak esmerék el.

Ho[l]nap reám csak jön a sor.


A mai tanácskozmányban Ghyczy szólott közvetítőleg, de vége csakugyan felírás lett. Szilágyi nagy szavakba szalmázott. Utána én szólottam, a beszédem folyamán tett jegyzeteket idecsatolva közlöm, hadd álljanak jegyzeteim közt azon eszmék, melyek szerént véltem szólhatni. Figyelemmel és érdekkel hallgattak, csak félek, hogy organumom gyenge volt.

Tisza reásummált jól és szép előadással, noha sophismák voltak beszédjébe. Sokra fogja vinni.

Nyáry végre egy explanatorius és complanatorius, hosszadalmas beszédet mondott. Ma beszélik, hogy a császár megadná a magyar ministeriumot némi módosításokkal. Vederemo! Csak akkor ne adja, midőn már késő!

Jokay Mór is egy eredeti beszédet mondott, de bezárása nem volt oly talpraesett, mint kezdete.

Megvallom, nem tudom bélátni, mi lesz vége a vitatásainknak. Meggyőződtem, hogy ily tanácskozásoknak sok sikere nincsen. Reánk nézve hátrány, mert az extremeknek alkalom nyílik a corteskedésre. Ha az Eötvös beszéde után bezáratik a discussio, úgy többségünk van. Másszor ne hagyjuk magunkat reá szedetni.

A 13-dikán tartott beszédem folyama körülbelül a következő volt:

Tisztelt Tanácskozmány!

Úgy hiszem, uraim, mindnyájan, kik idejöttünk, tehát kik ezen díszes, de egyszersmind nehéz pályára elég szilárdságot, elég önállást, elég elhatározottságot, elég hazafiasságot és lelkiesméretességet érezve magukba felléptünk, felfogtuk, hogy azon nemzet jövőjében, melyet mindnyájan szívünk mélyében táplálunk, melyért szívünk minden dobbanása magasabban ver, egy nagy, talán századokra döntő korszakban, tényezőül léptünk fel.

Ezen öntudatnak kell döntőnek lenni. Azon öntudatot tudom ily ünnepélyes pillanatban becsülni, mely nyugodtan és határozottan magába szállva, lelkiesméretével számot vetve minden személyes hiúságot, érdeket és önző nézpontot félretéve fel tudja fogni a nemzeti ügy állásinak fontosságát, és azon felelet, személyes felelet terhét felfogni, mely mindnyájunknak egyenlően osztályrésze.

B[áró] Eötvös József barátommal abban egyetértek, hogy itt a feladat egymást argumentumaink nyomósságáról meggyőzni, és azért óhajtottam elébb igen tisztelt barátom, gr[óf] Teleky László után szólani. Úgy is írattam fel magam, ennélfogva midőn a felszólítási rendet megváltozva láttam, azt el nem fogadtam, várván, hogy bizonyára nyomós argumentumai engem ezen fontos kérdésben tisztábban látni megengedendnek. Azonban egész szerénységgel be kell vallanom, hogy több állításait nem oszthatom, mert azon tételt, hogy itt ama kérdést tekintetbe venni: "hogy mi leend egy vagy más lépésnek következési", nem reánk tartozik, el nem fogadhatom.

Ha én mint magános egyén valamit teszek anélkül, hogy megfontolnám, mi lehet következése, ez teljesen jogomban áll. Azáltal, hogy valamit teszek vagy mulasztok, vagy miképp teszem, csak magam szenvedek, ha a családi szent kötelékek sorsomhoz másokat nem kötöttek. Ily esetben szabad meg nem fontolnom a következéseket.

De ha itt mint hazánk egyik választókerületének képviselője állok Isten és ember előtt, ha kivált hivatva vagyok azon bizonyára fontos és nagyszerű történeti ténybe, mely nemzetünkre békövetkezett, a legegyszerűbb, csak szavazó szerepet vállalni, köteles vagyok minden cselekvényemnek lehető következéseit fontolóra venni. Százszor fontolóra venni kötelessége pedig mindannak, ki a tények fontos és legnyomatékosabb tényezőjévé válni hivatva lehet.

Éltem minden criticus pillanataiban szokásom mint puritaner embernek magamba szállani, és jól megfontolni, mi kötelességem, s mi lehet cselekvényeim következései, és ha azeránt tisztába jöttem, rendíthetlenül és kétség nélkül azon az úton haladni. Mi lesz a következése, az az isteni gondviselés dolga. A felelet-teher többé nem rajtam nyugszik. Így vagyok ezen jelenlegi fontos forma-kérdésnél. Feltárom tehát nézeteim.

Tisza K[álmán] barátom állítá fel, mint nehány követtársaim mondták, dönthetetlen logikával, hogy 3 módon lehet az országgyűlés kezdetével a képviselőháznak akaratát és véleményét kijelenteni: felirat, határozat vagy nyilatkozat által.

Megengedjék, ha azt állítom, hogy mind a három úton lehet, sőt fog kelleni haladni, ha a tanácskozás folyamára nézve elfogadtatik Szalay László t[isztelt] barátom véleménye. Elébb-utóbb a dolog természeténél fogva, úgy hiszem, ezen meggyőződésre jutunk.

Mert, ha csak egy oly fontos kérdést, mint a nemzetiség és az integritás kérdése, akarunk tárgyalni, máris szükségképpen mind a három úthoz kellend folyamodnunk.

Hétfőn, ha meglátjuk az igazolásnál, hogy nincs itt Erdély és Horvátország, mit kötelesség tennünk, eszközölni minden hatáskörünkbe eső módon, hogy azok megjelenvén közöttünk ez által hazánk integritása talpra legyen állítva, azon integritás, mely a múlt évtizedbe széttépetett, melyet visszaállítani és megőrizni őseink nyolcszáz éves politikájának volt feladata, és minden koronázási eskük és diplomák első feltétele, hogyan eszközölhető ez?

A horvátokra nézve legelsőben egy határozat által, melyben nyilvánítjuk, hogy eleget akarunk tenni jogos és méltányos kívánataiknak, midőn meg akarjuk velök újítani az annyi százados szerződést, és módot akarunk nekiek adni egy kiküldendő országos küldöttséggel küldötteik által értekezhetni, és fátyolt vetni a közelmúltra, őket testvérileg kebleinkhez csatolni.

De hogy ezen kapcsolatot eszközölhessük, nem szükséges-é a jelenleg létező hatalomnak tudtul adni s azt felszólítani, hogy hasonlóra a horvátokat szólítsa fel?

Erdélyre nézve nem szükséges-é megmondanunk egyenesen, határozottan és oly módon, hogy sikere legyen, a létező hatalomnak, miszerént addig szó se lehet a koronázásról, a kötés megújításáról, míg az országgyűlés kiegészítve, azaz az erdélyi választókerületek meghíva nem lesznek?

A nemzetiségi kérdés nemde akkor fog célszerűleg megoldattatni, ha az egybegyűlt országos képviselők egy nyilatkozat által fogják a jogegye[n]lőséget nekiek biztosítani?

Tehát már ezen fontos kérdésbe is fog kelleni nyilatkozni a nemzetiségek megnyugtatására, határozni a horvátok ügyében és felírni az országgyűlési meghívás ügyében.

Visszamegyek arra, hogy ha azt akarjuk, miszerént az országgyűlés tanácskozásának első stadiumába kifejtse átalános nézeteit, minden sérelmet, minden törvényes jogok és követelmények eránt, nem 3 út, de csak kettő áll előttünk: a felírás vagy nyilatkozat.

Határozat singularitás, csak egy tárgyra, egy esetre, mégpedig oly esetre vonatkozhatik, mely a tanácskozó testület egyenes hatáskörétől nem esik [messze], melynek egy esetre a tanácskozó testület érvényt is tud szerezni. Mihelyt generalitásra megy át, mihelyt a tanácskozó testület egyenes hatáskörén túlmegy, az megszűnik határozat lenni, az bárhogy nevezzük, nyilatkozattá válik.

Mi, a megyei élethez szokott emberek onnét visszük át azon fogalmat, de ne feledjük, hogy a megye kezébe van határozatai végrehajtásának eszköze, és a törvényhozó testületet nem illetheti meg az executura, minden létező alkotmányos fogalmak szerént mihelyt azt is kezébe akarja ragadni, conventté alakul, mely harcot izen, azaz törni akar a létező hatalommal, ennek pedig ideje még nem lehet itten.

Tehát ha átalános discussiot akarunk, a választás lehet egyedül a felirat és a nyilatkozat lehet [!], ha határozatnak is nevezik, bíz az nyilatkozat-, manifestummá leend.

Engedjék meg, hogy elemezzem, mi a különbség a felirat és mi a nyilatkozat közt. Lényegileg, tartalmára nézve nincs különbség semmi. Mi mindnyájan akarunk egy átalános discussiot, melybe sérelmeink elősorolva, nézeteink kifejtve, a törvényes alaphozi ragaszkodás rendíthetlenül felállítva legyen. Én egy oly discussiot kívánok, mely szóljon Európához, s mindazoknál, kik erányunkba érdekkel viseltetnek, egyetlen homályos pontot, egyetlen kételyt törvényes jogaink igazságáról ne hagyjon, mely a nemzetiségeket megnyugtassa, mely minden még az osztrák népnél rágalmak által szított idegenkedést is enyhítsen, barátink számát nevelje, elleneink számát és erejét gyengítse.

Mi legyen tehát nyilatkozat vagy felirat tartalma, az eránt egyetértünk.

A felirat ellen felhozatott, hogy az törvénytelen, de bebizonyítva még eddig nem láttam. Mihelyt azt valaki kétségtelenül bebizonyítandja, előáll ismét az egység, mert egyenes törvényt sérteni senki sem akar.

Hazánk ősi alkotmányánál fogva azon fogalom "Le Roi est mort, vive le Roi" nem áll, azaz legitim absolutismus fogalma, a mi törvényes fogalmaink szerént, ha egy koronás fejedelem meghal vagy leköszön, s így a trón megürül, a törvényes trónörököst, tényleges uralkodót esmerhetünk, de nem magyar koronás királyt. Ő uralkodhatik, de az uralkodási tények közt mindazon jogot nem gyakorolhatja, melyek csak a koronás fejedelmet illetik, s minden ilyen megkísértett cselekvényei törvény előtt érvénytelenek.

Magyar királlyá válik, ha elébb az országgyűléssel az inaugurale diploma eránt megegyezett. Történhetett-é valaha egy fejedelem koronázása anélkül, hogy az országgyűlés koronázási feltételeit vele ne tudatta volna? Bizonyára nem.

Tehát a dolog természeténél, százados törvényes szokásainknál fogva is a tényleges uralkodónak felírni, neki feltételeinket elmondani nem törvénytelen.

Megfoghatom, hogy azokról, kik mint Kállay, Perczel követtársaim s vele mások a legitimitás elvét vallják mindenek felett, miután az V. Ferd[inánd] Őfelsége leköszönő irati csakugyan hiános, nem a tényleges uralkodóhoz, de Ferdinánd császárhoz kellene felírni. [!]

A szoros legitimitás elvénél fogva ez áll. De ezen eljárást nem tartanám célszerűnek, mert vagy azt kellene mondani, hogy miután Ferdinánd az Osztrák Császárságról mondott le, melyhez minden sarkalatos törvényünk, de maga I. Ferenc, ki az osztrák császári trónra lépett, ekkor egy manifestumba nyilvánítá, hogy ahhoz a Magyar Korona nem tartozik, s így Magyarország legitim királya Ferdinánd. Egy ily határozat azonban sértené a pragmatica sanctiot, mely a Magyar Koronának personalis unióját a többi tartományokéval indivisibiliter és inseparabiliter kimondá, s kérdem, van-é a jelen percben elég erőnk, de célszerű-é a pragmatica sanctiot széttépni.

A másik út az lenne, azt mondani, miután a personalis unio ki volt mondva, nem állhatott jogába csak az Osztrák Császárságról lemondani, s így a lemondás magába érvénytelen. Ekkor ellentétbe jönnénk az osztrák örökös tartományokkal, sőt az egész európai diplomatiával, mely 12 évig a tényleges uralkodót annak esmeri, avval szövődött és kötéseket tett.

De van még egy egyenesen reánk nézve kényes oldala a kérdésnek. A horvátokkal, szerbekkel, oláhokkal nemde első kötelességünknek esmerjük kibékülni, őket megnyugtatni s különösen semmi oly egyenes lépést nem tenni, amely által anyagot szolgáltathatnánk ellenünki agitatiora? Már ezen nemzetiségek a tényleges uralkodót nemcsak elesmerték, sőt érette fegyverben is állottak. Ha V. Ferdinándot nyilvánítjuk legitim fejedelemnek, nem szolgálhat-é az ellenünki agitatio legerősebb fegyveréül, hogy mi a tényleges uralkodót letenni akarjuk?

A tényleges uralkodóhozi felírásnak akkor lenne törvényes szempontból rossz hatása, ha a feliratban meg nem említenénk, miszerént egyenesen tiltakozunk s óvást teszünk az eránt, hogy az osztrák császári trónróli lemondásba Magyarországot beleérteni lehetne. Ezt nyilvánítani bizonyára el nem mulasztandjuk.

De a felirat férfiasságot mutat, egyenesen szólani az igazság szavával, hivatkozva eltagadhatlan tényekre és törvényekre a tényleges uralkodóval egyenesen szembe. Ez oly nevezetes jellemző tény lesz, mely bizonyára Európában nagy hatását el nem tévesztendi.

De ne feledjünk egy körülményt! Mi törvényes jogaink kivívásában fáradunk, de mi még extra dominium vagyunk. Annak visszafoglalására két út nyílik meg előttünk. Egyik azon tér, melyet 20 októbertől az egész ország követett, és ez ellenfelünk gyengeségének felhasználásával saját moralis erőnk célszerű alkalmazása által folyton tért foglalni, anélkül, hogy ezen irány követésénél alkalmat s ürügyet adjunk a tényleges hatalomnak ezen ellenállhatlan irányt idő előtt félbeszakítani.

A másik út, nem nézve a lehető következményekre, túl bízva kérdésünk európai állásával [!], nem gondolni a töréssel, sőt azt előidézzük, hogy azon európai nagyhatalmak, melyek Austria felbomlását kívánják, céljaik kivívására bennünket eszközül felhasználjanak. Az első úton haladva nem fogjuk magunkat vakon odaadni akarni más, kí[v]ülünk álló célok kivitelére, de tért foglalni akarunk Austria gyengesége és saját moralis erőnk által, hogy napról-napra erősebbek lehessünk. S ha eljön azon idő, midőn Magyarország elhatározása nyomni fog az első európai kérdésben, már nemzetiségünk biztosítva, integritásunk kivíva, kormányzatunk saját kezünkbe, és így valójában élő és terjedő hatalmat képezzünk. Ily állásba nem válhatunk oly eszközzé, melyet a cél elérése után eldobni lehetne.

Holott egy törvényhozó testület, sőt megyei szerkezet nélkül lévő, megelégedetlen Magyarország jó strategicus eszköz lehet, de mert ismét elnyomott állapotában erejét kellőképp manifestalni képes nem leend, s a felzúdított nemzetiségek közt, területileg eldarabolva talán gyengeségét annyira kimutatandja, hogy a nagy európai esemény fejünk felett ismét elvonuland anélkül, hogy az hasznunkra legyen.

Mint Teleky László tiszt[elt] barátunk, jóakaratra én se számolok, de számolok a kénszerűségre, melybe [Ausztriát] egységes erkölcsi erőnk és saját bajai és gyengeségei kérlelhetlenül helyezik.

Felfogom az ellenvéleménynek aggodalmát. Attól félnek, hogy a felirat concessiokra vezetendi a tényleges uralkodót, és mi félconcessiokkal beérnénk. Ez elleni garantia magunkban, sőt az egész ország véleményének súlyában fekszik. Ha soraink közt körültekintek, ezen félelmet nem táplálhatom, mert úgy hiszem, amint egyrészről nincsen azon tágítása a sorompóknak, melyet rögtön elfoglalni nem lenne kötelességünk, de ott meg nem állva lépésről-lépésre fogjuk követelni azok végleges hozatását, melyek törvényes jogaink egészben és hiány nélküli visszaköveteléséhez vezetnek, de viszont nem fogjuk tágítani mindaddig saját sorompóinkat soha, melyen túl a Sz[ent] István koronáját őrizzük, míg Magyarország minden, de minden jogaiba úgy vissza nem helyeztetik és biztosíttatik, hogy azt jövőben megtámadni lehetetlen leend.

Amint felfogom az ellenvélemény aggodalmait, úgy hiszem, fel fogják fogni a mi aggodalmunkat is.

Énrészemről amint minden erőnk kútfejét a mi saját erkölcsi erőnkben, rendíthetlen törvényes érzelmünkben, honszeretetünkben és józanságunkban [keresem], másrészt az osztrák gyengeségébe, a közel eldöntésre váró európai nagy kérdéseknek a Monarchiára való hatásait várom, de mindennek célszerű felhasználását tartom célravezetőnek, s nem akarva egyetlen egy kártyára feltenni a nemzetnek, ezen sokat szenvedett nemzetnek egész jövőjét.

Nagy események közelednek, egy viharteljes korszaknak megyünk előbe. Adja az Isten, hogy abból Szent István koronája egész épségben megőrizve, nemzetiségünk biztosítva jöjjön ki. Azon a Magyarországnak [!], melyet őseink minden balszerencse után is megőrizni tudtak, kívánnék a vihar után csendes magányba vonult pályán lenni. Egy mindenáron, talán a nehány tisztán magyar megyékből alakulható Magyarország nem azon ideál, mely után törekszem, az elsőt pedig csak úgy érhetjük el, ha tudunk okosak lenni.

Részemről az okosság jelenlegi kívánalmának tartanám az időnyerést. Lehetnek események, mely[ek] első lényege elhatározásunk mikénti tételére nagy befolyással lehetne[k], nagy befolyást gyakorolhatna[k]. Most ül öszve a horvát országgyűlés, még a hónapba az osztrák parlament,47 a tavasz itt van, mely minden nagy események előjeleit hozni szokta, most tehát az okosság első kívánalma az lenne, időt nyerni, míg minden irányba tisztán láthatunk. Ily nagy testület, mint a miénk, alakulása után a ház szabályaival is kihúzhatná a jelen hónapot, vagy tárgyalhatunk [!] legelébb a horvát és nemzetiségi kérdést. Tehát véleményem lenne, ne siessünk.

Mentsük a történetünkből azon tanúságot, melyet Apafi utolsó erdélyi fejedelem egy levelében oly jellemzőleg kifejezett, midőn hazánk minden bajainak kútfejéül mondá: "Discordia civilis et spes in externo auxilis plus quam juste posta."48

Legyünk egyek s bízzunk leginkább magunk erejébe és okosságába!

Mert forma-kérdésben a törés lehetőségét most nem akarom, a felirat mellett nyilatkozom.

15-dikén ismét folytatták a tanácskozmányt. Végig nem vártam s csak addig voltam ottan, míg Bartal és Ragályi Ferd[inánd] igen erélyesen felszólaltak.

16-dikán még mindig tanácskoztak. Akkor nem mentem oda, mint hallom, több nyilatkozat volt a felírás mellett, mint az ellen, s azt határozák, hogy ne folytassák tovább, de mind a két részről nehány ember jöjjön öszve másnap és igyekezzenek a két forma-kérdés eránti nézetet öszveegyeztetni.

17-dikén, tegnap volt ismét ülés, és az elnökök megválasztattak. Szó volt arról, hogy Andrásy Gyulát és engem válasszanak alelnököknek, de én és Andrásy ez ellen igen protestáltunk, sőt barátinkat felkértük, szavazzanak másra, p[éldának] o[káért] Tiszára. Mindkettőnk nézete igen egyszerű okból indult ki.

Ghyczy, ki 1849-be Debrecenbe49 nem ment el, ki most Budára nem mert meggyőződése ellenére felmenni, s főfájást kapott, ki meggyőződése ellenére nem mert egyenesen a felírás mellett nyilatkozni; bizonyára a veszélyes pillanatokban nem fog elnökölni, úgy, mint a Függetlenségi Nyilatkozat kimondására a 3-dik elnökre, Almásy Pálra került a sor. Ugyanez be fogna következni, ha nagyszerű események adják magukat elő, ennélfogva mi ketten, kik a tout prix nem vagyunk forradalmárok, nem lehet ésszerű, hogy ily eventualitasnak kitegyük magunkat, a meggyőződésért még a halálnak is elébe nézni kötelesség, de meggyőződés ellenére magát veszélyeztetni nevetséges lenne.

Hadd legyen Tisza a gáton! Veszélybe ugyan még nem láttam, s így hinnem kell, hogy megállja, de lehet, hogy a rúd egészen Podmaniczky Frigyesre járand.

Nyáry hívott a kis, kétszínezetű conferentiára. Nem mentem és jól tettem.

Ülés után Deákhoz mentünk négyen: Eötvös, Andrássy, Gorove és én, s mikor ott beszélgettünk zárt ajtónál, jött Teleky, kopogott s megnevezvén magát, megnyitni rendelé az öreg Úr, s együtt látá ellenfeleit tanácsba ülni.

Ma, 18-dikán a jegyzők választattak meg. Ho[l]nap lesz az elnök székfoglalása.

Ho[l]nap viszem először Erős Lajos barátom az ülésbe.

A fontos debat valószínűleg hétfőn kezdődik. Illő, hogy még az éjjel kezdjek reá készülni.


A Tisza beköszöntő beszéde, mire, mert Ghyczy úgy is nyilatkozott, mi szükség se volt, egy kissé igen is leckéztető és képzelődő, önhitt volt. Podmaniczkyé valóságos toast, még pedig az is igen silány.

Ghyczy Kálmán beszéde jeles volt és szabatos. Jó hatást tett nálunk, s hiszem, másutt is. Előadási modorában, a lassú, accentuált mondatokban hasonlít a Desewfyéhez, azonban az Emil előadása erőteljesebb, nyomatékosabb.

Az öreg Paloczy valóban meghatólag búcsúzott tőlünk, s meghatott mindnyájunkat. Az 1843-diki országgyűlés legkellemesb visszaemlékezései közé tartozik az öreg úr, akkori közelszomszédom. Bereg és Borsod közt ugyan Almásy t[udni]ill[ik] Heves ült volna, azonban ritkán lévén ott, tőszomszédom volt az öreg úr, és naponként egy cukkerlit és boulletint adott egy kis cédulán feljegyezve, hogy akkor nap valamelyik évben mi nevezetes történt. Még talán Tuzséren írásaim közt lesz nehány tucat ilyen bulletin. Már két napja, hogy megkezdé nekem a cukkerliket ismét adogatni.


Verifikálunk unalmasan és hosszasan.

Szegény kisfiam, János igen szenvedő állapotban van.


Gyűlésbe voltam, azonban szorongatott kebellel, szegény kis Jánosom igen beteg. Ma két órakor orvosi tanácskozmány.

Az orvosok, Kováts és Bakay kimondák, hogy dajka kell neki, másképp aligha megél.

Szegény Emmimnek mély fájdalom, de meg kell lenni.

Mégis különös, ily okos, derék, jó asszony minő rögeszmével bír a dajkák ellen, s le nem teszi, sőt nem capacitálható, még akkor sem, ha gyermeke élte függ attól.

El kell nekie menni Bécsbe, legjobb tészi, Malvint úgyis stafírozni kell.

Volt délután egy tanácskozmány Gorovénél. Voltunk vagy harmincan felírók. Eötvös elmondá, miképp kell a discussiot vinni.

Tüzetesen kell nehánynak a fő kérdéseket tárgyalni.

Én is azok közt lennék, és még nincsen egy sor írásom se.

Nem tudom, hol áll a fejem a házi bajok végett.


Egész éjjel virrasztottam a szegény gyereknél. 9 órakor nőm csakugyan elment.

A kisfiú szopott s elaludt, az Isten tartsa meg s Emmim vigasztalja.

Ma a ház budgetjét készítő választmány ült öszve Ghyczynél.

Engem akartak előadónak, de mivel Teleky azt javallá, hogy csak határozzuk meg az öszveget, s az elnök tétesse folyóvá a helytartóság által, s ezen véleményt én nem oszthatám, el nem vállalám.

Meg nem is érek reá.

Persze Tisza ismét T[eleky] Lászlót pártolá. Adok-é különvéleményt, nem tudom.

Már bizon ho[l]nap hozzá kell kezdeni az adresse debat-nál tartandó beszédhez.


Tegnap, úgy hallom, a Teleki párt tartá a megyeházban tanácskozásait. Ott valójában öszveszámolták, nógatták, lekötelezték az embereket, hogy együttmaradnak a határozat mellett. 151, némelyek szerént 159 szavazatot hittek maguknak biztosíthatni, s miután lehet vagy 267 követ, nehány azonban új választás alá esvén, meglenne eszerént többségük.

Ám legyen a következése is lelkükön!

A tegnapi és mai nap még mindig a verificatio folyt, valóságos pártoskodó részrehajlással, azonban mindég rövidebben tarták.

Tegnapelőtt szegény kis Jánosom már igen rosszul volt, az orvosok kimondák, ha dajkát nem kap, nem élhet.

Szegény Emmi csakugyan tegnapelőtt Bécsbe utazott. Még nincs tudósításom róla, hogy viseli rögeszméjét.

A kisfiú, ámbár igen gyenge és kimerült, mégis a szopás megszűnteté fájdalmait, jól alszik és vidor.

Tartsa meg az Úristen!

Az adresse debat-re mégse kezdtem készülni.


Hálát kell adnom az Isteni gondviselésnek, mely megengedé, hogy szegény kis Jancsim, ki oly kedves, eszes és vígkedélyű dispositiokkal fejlődik, életbe maradjon. Már most reménységem van megmaradásához. Ma kaptam anyjától levelet.

Ma történt az Európánál első pártszínezetű értekezletünk. Százon felül voltunk, és a megszámlálás eredménye volt, hogy 135 bizonyos szavazatunk volna és 25 kétséges. Miután valószínűleg 308 verifikált követ lesz, valószínűleg a többség valójában kétséges. Mégis el lehet mondani, hogy 135 maradt bizonyosan, pedig mi nem akartunk pártot alakítani. A forradalmi rész pedig minden erejét megvetette, gyanúsított, taktikázott, korteskedett, kedvező volt reá nézve, hogy Nyáry a megyeház birtokában lévén, ott conferentiázott. A mi embereink nem jártak vendéglőről-vendéglőre, a pajtáskodás és dorbézolás eszközeihez nem nyúlt[ak] és mégis ennyien vagyunk, kik saját lelki meggyőződésünk és eszünk után járunk.

A szerencsés discussio, mely hiszem, részünkön leend, és egy kis ügyesség annyival inkább kezünkre játszandja a többséget, mert maguk a határozat vezetői félnének a többségtől.

Vederemo.


Tegnapi nap az országgyűlés még mindig a verificatiokkal foglalkozván, szokott lassúsággal igen nevezetes jelenségét mutatá a pártoskodásnak.

Frater Pált, ki a legvérengzőbb módon választatott,50 csak egy orvosi bizonyítvány szerént 5 halott volt látlelete alatt és 25 oly sebesült, kik megbénultak, mondják, hogy 16-ra megy a halottak száma; nem vetette el a határozók többsége, vizsgálatot rendelt, hogy még szavazatát Fraternek megnyerje.

A másik eset Balogh Jánosé: verekedés, hamis szavazás, erőszak tűnt ki a jegyzőkönyvből, és mégis verificálták.

Délután conferentia volt ismét részünkről Európánál. Eötvös előadá, Deák miképp akarja az indítványt tenni.51 Miután meg fog tétetni, és ez átalán[osan] esmert történeti tény leend, nem akarom részletezni.

Bethlen Józsi az ellen szólott fel, hogy a lemondás kiigazítása követeltessék, mások az osztrák tartományok közti közös érdekeknek a méltányosság alapján leendő kiegyenlítésének megemlítését kívánnák elhagyni.

Ma ismét tanácskozmány volt, melyben Eötvös, Szalay és Szentiványihoz még tanácstadó tagokul Andrássy és Klauzál kérettek fel.

Szegény öreg Paloczy halálát ma jelenté be az elnök a háznak. Szebben valójában nem végezhette pályafutását.

Visszaemlékezésemben mindég kedves emlék leend az öreg Puritánus, így hívták 1843-ban.

A régi elosztás szerént közel ült hozzám, igen soká egymás mellett ültünk, mert a tiszai asztalnál Borsod után Heves, azután Bereg következett. Almásy Pál keveset lévén az ülésekben, többnyire üres volt a széke, s így az öreg úr mellé juték.

Engem nagyon kedvelt, majdnem minden nap egy úgynevezett boulletint adott plajbásszal egy scartabella írva, azon nap minő nevezetes esemény adta magát elő. Most is igen szíves volt erányomban és régi szokása szerént cukkerlivel két ízbe ajándékozott meg. Feledhetlen lesz reám nézve azon jelenetben, midőn Aradon a várba a Kosut és a ministerium abdicatiojánál, midőn a dictaturát Görgeynek adák át,52 az öreget egészen mozdulatlanul, egy nem égő szivart szájába tartva, senkit nem esmerve mozdulatlanul szemléltem. A nevezetes jelenetnél ő az alsóházat, melynek miután egyik elnöke sem volt jelen, mint korelnök képviselé.

Arad után Miskolcon láttam 1851-be, mint a bajból szabadult, nyugodt polgár élt Miskolcon, estvéit a Casinóba tarokkozva tölté.

Azután Patakon tavaly voltam vele, hol már mint megtört öreg jelent meg. Régi szokása szerént ott az ebéd felett toastot mondott. Bizon sokat vesztve régi híres élcéből!

Szegény jó öreg, egyike volt a régi becses emlékű rendi országgyűlések nemes lelkű képviselőjének.

Nyugodjon békével!

Ritka szerencséjű ember volt, nem a családi körében, de a közéletben. Mindenkitől szeretve, koránál fogva tisztelve az öszves hazafiaktól, ép lelki erővel és végnapjáig vidor kedvvel. Még megérte ismét, oly súlyos évtized után az országgyűlést, ott elnökölt, elbúcsúzott könnyes szemmel és remegő hanggal, s rövid szenvedés után halt meg mindenki által dicsőítve, a haza által becsülve.


Már egy hete, hogy naplómat, vagyis jegyzeteim folytatni képes nem voltam.

Szegény nőm lelki- és kis Jánosom egészségi állapota annyira folytonos agitatioba tartott, hogy magam semmire képesnek nem érezém.

Jó testvérem, Berci itt volt. Nehány napi mulatás után, ma reggel utazott el. Gáboromat Henrivel küldöm szegény Emmihez. Fritz is felment velek, hogy legalább valaki legyen körülte.

A politikába nevezetes esemény volt az 1-ső májusi trónbeszéd az osztrák Reichsrat előtt.

Ez által sokan a felirat mellett nyilatkozók közül megingattattak. Tegnapelőtt Bethlen és Bánó nyilváníták átmenetelük. Bethlent igen nagyon sajnálom.

Ma ismét megszámlálánk magunkat, és még mindig positive 136 szavazatot találtunk.

Tegnap mutaták nekem a formulázott határozatot. Egy valójában igen gyenge mű, stilaris, parlamentalis, logikai és állambölcsességi szempontból. Valóságos testimonium paupertatis. Úgy hallom, hogy a triumviratus, Nyáry, Tisza, Teleki készíték. Van abban minden öszvezavarva, és kimondja ugyan, hogy míg ki nem vagyunk egészítve, addig nem lehet jogosan törvényhozás útján határozni, és mégis minden fénylő [?] kérdésekről végzést, határozatot mond.

Az 1848 továbbterjesztendő, a nemzetiségek megnyugtatandók, a zsidó kérdés, hitelbank, vasutak, vízszabályozások sat. mind öszve vannak zavarva.

Ma már azt hallám, hogy a formulázás nekik sem tetszik egészen, és az öreg Úr, Deák elég nyíltszívű volt közölvén pompás és hatalmas felirati javaslatát, maguk is béláták, mily árnyékba álland emellett határozatuk, s így a Deák formulázását fogják pártolni amendementekkel, s csak a forma-kérdés vitatásába fognak bocsátkozni.

Ennek ellenében mi elhatároztuk a mai tanácskozásunkban, hogy mi pedig discutálni fogjuk érdemlegesen az indítványt. Ez erősebb terrenum, még ezen az úton többségünk is lehet talán. Eötvös Pepi legalább hiszi. A hazába bizonyára bényomást fog tenni, s talán határain túl is.

Czapfalvy Demjén, úgy látom, felénk hajlik. Buday Lőrinc határozott, mert szavát adta? - tehát meggyőződése ellenére, szép felfogás a képviselői állásról!

Ma a zárt ülésbe akarta Nyáry az adóügyet előhozni, de elállott tőle, mert mi erélyesen nyilatkoztatánk tanácskozmányunkban, hogy nyílt ülésbe is ellenezni fogjuk azt, miszerént az átalános discussioból ex excerpáltassák.

Mióta kívántam készülni egy beszéddel, melyet a nagy vitatásnál tárgyallanék, és még tájékozva se vagyok tartalma felől.

Ho[l]nap már csakugyan hozzá kell fognom.


Ma fizettetett és köttetett meg definitiva Prónay Gábortól vett ház és át is íratott. Teljesült hát kívánsága szegény távollévő nőmnek. Nem megy ki végre is a Bálvány utcából, én ugyan drágállom árát, 60 000 f[o]r[in]t az ára. 600 forint a városi átiratási díj, hozzájönne a százalék, de Prónay Gábor felvette azonkívül a Sz[ent] György napi házbért, körülbelül 1100 forintot.

Adja az Isten, hogy ott sokáig békével meglakhassunk.

Ho[l]nap lesz tehát a nagy nap, a kezdete a nevezetes debat-nak.

Tegnap a Casinóba találtam az öreg Úrat, igen jó kedvben.

A határozatiak tehát elálltak külön szerkezetüktől, imponált nekik Deák, s érezték gyengeségük.

Ők csak a forma-kérdésre akarnak szorítkozni, a lényeges discussiot kerülni akarják, de mi belémegyünk s húzzuk, ameddig lehet.

Azt hallám ma Pejacsevits Mukitól, hogy volna a határozatiak közt több követ, kik a határozatot küldöttség által akarnék a fejedelemmel közölni. Ez volna még a különös! Hisz ez több a felírásnál! Majd prüszkölne hozzá Teleky és Tisza!

Úgy hallom, hogy a határozati punctatiot Tisza tette fel. Nem nagy stilistának, még kisebb logicus főnek és legkisebb politicusnak bizonyítá ez által magát.


Tegnap szépen kisütött a tavaszi nap, kellemes kedélyállapotba helyezett. Talán egyszersmind az eránti öröm, hogy ma lesz nagy hazánkfiának, Deák Ferencnek alkalma a nemzet előtt - lehet mondani, a világ előtt, oly feszült figyelemmel várják hazánk határain túl is az országgyűlés első nyilatkozatát - helyzetünkről nyilatkozhatni. Gr[óf] Vass Sámuel, a kaliforniai jött hozzám. Vele mentem szegény vak barátomhoz, Erős Lajoshoz. Az öreg úr is jókedvű volt, őt is hasonló érzésektől láttam áthatva. Az úton még a museumig értünk, a jelen napi vitatás fontosságáról szólottunk, s azon reményünk fejezénk ki, hogy az általunk ügyesen és alaposan vitt vitatásnak az leend következése, miszerént többséget nyerendünk. Ily féle beszélgetések közt értünk a museum elébe. Ott egy kíváncsi csapat állott. Egy úriember mondja a másiknak: "az ágyba meglőve találták", mi feltűnt nekem. Rögtön azon szegény papra gondoltam, kiről azon hír terjedt, hogy megőrült.

Beérve a Museumkertbe Erkövy [?] mondja egészen haloványan: "tudják-é, hogy gróf Teleky László meglőve találtatott ma reggel?"53

Amint a nagy lépcsőn megyünk, szemközt velünk jön Orczyné, kit Wenkheim Béla vezet, zokogva, félájultan, magán kívül. A terembe consternált arcok, a galériákon tompa, elnyomott suttogás. Látszott mindenkin a bizontalanul elterjedt hír leverő hatása.

Ghyczy helyén fel-le járt agitált, halovány arccal. Végre helyét elfoglalja, csenget s megindult hangon jelenté, hogy gr[óf] Teleky László meghalt. A borzadás és elnyomott mély sajnálat hangjai vegyültek egymásba minden felől, az asszonyok a galérián sírtak. Deák egészen megindult hangon ajánlá a tárgyalás elhalasztását.

Első percben szegény László halálának okát psichologicus oknak tulajdonítám. A csata előtt ölé meg magát a vezér, mert nem lévén magával tisztába, helyes-é, üdvös-é az irány, melyet követni indítá a ház többségét, megborzadt a felelősség súlyától "quesi vit lucem ingemuitque reperta".

Már több napja zavart volt, kivált mióta Deákkal beszélt, látta be irányának veszélyeit. Akarat ellenül sodortatott szegény a felvett irányban. Ő 1848-dik év szeptembertől fogva, midőn a popularitási vágyódás és tömjénezés légköréből kiragadva hazánkat Párizsban képviselni küldetett, nyugodtan bélátván hazánk állását, a sok veszélyt, melyet egy meggondolatlan lépés reánk hozhatna, a józan, előrelátó politica embere lett. Eléggé inte levelei által Kosuthot, s különösen kárhoztatá a 14. áprilt. Később, mint emigrans, ő volt az, ki társait és különösen K[lapk]át visszatartá minden meggondolatlanságoktól. Ő volt, ki 1859-be az olasz háború alatt garantiákat kívánt, s nem engedé, hogy egy elhamarkodott lázítást vagy egy kisszerű invasiot csináljanak az országba.

A szerencsétlen elfogatása mindezen 12 éves irányt megváltoztatá, mert az emigratio nehány tagja, különösen Irányi azt írták a külföldi lapokban, hogy Teleky elfogatása kicsinált dolog volt ő és az osztrák kormány között. Hozzájött, hogy azt mondák: T[eleky] ígéreteket tett a császárnak, mi azonban valójában nem volt más, mint hogy ő az ország törvényeihez fogja magát alkalmazni és előlegesen nem vesz részt a politikában. A Laci végtelen chavaleresk susceptibilitásában azon rögeszme támadt, mindenáron megmutatni mind a külföldnek, mind a hazának, hogy ő nem fogatta el magát, hogy ő folyvást ellensége a dinastiának, ezért kelletett extrémumokba menni, bármi legyen következése.

Hozzá felbátorítván az országgyűlés helyiségét illető engedékenység a kormány részéről, továbbá Nyáry bíztatásai, hogy a határozat kimondásának dacára is nem merik eloszlatni az országgyűlést, azt gondoltaták vele, hogy fellépésének káros következményei nem lehetnek.

De folytattatván hosszan a verificatio, azalatt mi is Deák mellé compact szegődtünk, itt látta csoportosulni mindazokat, kiket a régi időből szeretni és tisztelni tanult, s velük minden régi capacitások. És így nem teljesült bé, mit neki Nyáry jövendölt, hogy mi nem fogunk merni a véleményünk mellett megmaradni.

Méltán támadt benne a vágyódás egy közelítést megkísérteni. Deákot ritka kitartással kereste, s az öreg Úr erányában valóban nyílt, barátságos és nyájas volt. Megmutatá neki a felirat fogalmazását, sőt elmondá beszédének főbb momentumait épp akkor, midőn ők nem voltak képesek a határozatot formulázni, mert a Tisza által feltett pontozat valójában annyira rossz és hiános volt, hogy ekkor bélátta T[eleky], mily gyengék ők.

Békövetkezett volna tehát a csata napja. Őt mint pártvezért illeté Deák ellenébe az ellenpropositiot megtenni. Mint maga még tegnapelőtt délután mondá: "nem vagyok képes egy jó argumentumot Deák ellenébe találni." Ő visszaijedt a nevezetes lépéstől és nem érezte magát az események nagyságához mértnek, megborzadt a felelősség súlyától, de hátrálni nem lehetett, miután annyi embert öszvekolompoltak, sőt becsületszóval is köteleztek. Hozzájárult a végtelen nervositás és a gyomorrák következtében végtelen gyomorgörcsök. Könnyebbnek vélte a csomót kettévágni, mint megoldani. Az ülés után Kazinczy Gábor is így fogta fel a dolgot, de estve a Casinóba az öreg Úrral beszélvén ő is ily irányban látta a dolgot kifejlődni.

Nyáryt igen consternálva láttam, de csak a reggeli ülésbe, már délután nem látszott rajta semmi. Délelőtt oly kifejezés volt az arcán, mint midőn Aradon 1849-be Kosuth abdicatioja után őt találtam. Erős idege és erős bőre van másképp ezen kálvinista Machiavellnek.

Komáromit legmélyebben meghatá, kisírt szemekkel volt szegény. Becsületes, jó ember.

Tisza consternálva volt, de már délután győzött azon hiúság, már ott ő proponálta a megtisztelési rendszabályokat, holott mint atyafiú is legközelebbi társa a politikában mással tétethette volna az indítványt.

A nép és ifjúság persze azt hiszi, hogy megölték. Nagyrészt az osztrák politika áldozatának hirdeti, de akadtak olyanok, kik bennünket, sőt egyenesen Deákot vádolák első felhevülésükbe. Patay, Bonis és Kállay-féle emberek, ha nem hiszik is, kárörömmel hirdetik.


Nekünk, kik a felírás mellett vagyunk, kötelességünk a discussioba bemenni és hazánk jelen állapotát részletesen tárgyalni, tárgyalni az 1848-diki törvények és a pragmatica sanctio alapján. Miután a mi részünkön vannak hazánk első nevei, kiknek politicai múltjok szilárdul és tisztán áll a nemzet előtt, nálunk van a ház értelmisége, a discussio által téríthetjük az egész házat ismét Deák zászlai alá, s oly erős állást vívhatunk ki törvényhozásunknak, mely előtt Ausztria jelen gyengeségei mellett elhaloványul a bécsi Reichsrat, elnémul a centralisationalis törekvés, mely által egyrészt a külföld előtt megmutathatjuk, hogy mi, ha jogainkat egyszálig követeljük is, nem akarjuk megzavarni az európai súlyegyent.

Ily nézpontokból kiindulva szükséges nekikészülni a discussionak. Szónokokba jól állunk, a felirat mellett szólnak tüzetesen: Deák Ferenc, Eötvös József, Gorove István, Kazinczy Gábor, Klauzál Gábor, Szentiványi Károly, Andrássy Gyula, Bartal György, Bezerédy László, Szalay László, Daniel Pál, gr[óf] Széchenyi Dénes, gr[óf] Széchenyi Béla, Lónyay Gábor, Trefort Ágoston, Zichy Antal, Hunfalvy Pál, Szentiványi M., Vadnay, Kováts László, Pap Mór [?] talán és én - és még mások, de mi legalább 10-11 első, 10 másodrendű és sok harmadrendű szónokot fogunk kiállíthatni.

Holott a határozatiaknál valódi szónoki tehetség az egy Madarász Józs[ef] és Tisza, Nyáry Pál, Szilágyi Virgil üresek, de jók. A másodrendűek Kubinyi Ferenc, Bernath Zsigmond, Bonis Sámuel sat., harmadrendűekbe talán erősebbek.

Az országnak nem lesz nehéz a két párt közt választani.

Nekem társaim az anyagi és pénzügyi kérdés kifejtését hagyák meg.

Sohasem voltam oly nervosus állapotban, soha nem voltam képtelenebb eszméim jól formulázni, azonban mégis neki kellvén fogni, az 515-dik lapon következik beszédem első broullionja, az elejét, míg t[udni]il[lik] a pénzügyi kérdésekhez nem jövök, újonnan akarom ma és ho[l]nap formulázni.54

Lónyay Menyhért aláírása

Lónyay Menyhért aláírása

Forrás: Révai Nagy Lexikona