Lónyay 1861-re már ismert politikus, a megyei és országos élet aktív résztvevője: a Tisza-szabályozási bizottságok, az Első Magyar Biztosítótársulat, különböző gazdasági egyesületek, megyei szervezetek állandó tagja. Baráti kapcsolatban áll Bereg vármegye vezetőivel: Uray Pál alispán, Buday Sándor első alispán, Freiseisen Gyula másodalispán, Horváth István főjegyző, Buday Lőrinc aljegyző, Janka Károly főügyész stb... személyes ismerősei; de naplójában barátjaként említi az országos politika irányítóit is: Apponyi György országbírót, Vay Miklós kancellárt, Deák Ferencet, Desseffwy Emilt, Eötvös Józsefet stb...
Már állandó lakást tart fenn Pesten, az ország politikai szívében; a beregi életből mégis szervesen kiveszi a részét, hiszen birtokai Beregben lévén Tuzsérral a központban , rendszeresen tartózkodik ott. A neoabszolutizmus idején első politikai fellépésére is szülőhelyén, a Protestáns Pátens elleni küzdelem kapcsán került sor. A megyei nemesség élén állva édesapjával közösen a család meggyőződéses református lévén tiltakoztak a rendelet kibocsátása ellen.
A naplóból kiderül, hogy ez az az időszak Lónyay életében, amikor politikai és anyagi felemelkedése elindult. (A napló tanúsága szerint 1861 tavaszán 60 000 forintért vásárolt egy nagyobb házat a Bálvány utcában.) Már adnak a véleményére, amit néha túlzottan is komolyan véve a feladatot szeret kinyilvánítani; véleményét határozottan, megmásíthatatlannak vélt fölénnyel hangoztatja. Teszi ezt a különféle fórumokon ugyanúgy, mint jegyzeteiben, ahol rendszeresen bizonyítja vagy tagadja az aktuális eseményeket; dícsérettel vagy kritikával illeti politikustársai viselkedését, véleményét.
Az éles elméjű Lónyayt a megye nemessége éppen ezért ideális képviselőjének tartotta az országgyűlésre. Először március 5-én Békés városa választotta meg egyhangúlag követnek, de ő beregszászi mandátumát tartotta meg, hol egyetlen ellenszó nélkül Lónyay Menyhért úr az egész megye valódi megelégedésével s mondhatni örömével választatott meg újból. A követséget naplója tanúsága szerint inkább csak megyéje iránti hálából és kötelességből vállalta el, mintsem az országgyűléstől való lelkesedés miatt. A diéta ígéretes kifejletében nemigen bízik, s pesszimista a távolabbi jövőt illetően is.
Az országgyűlés kezdetekor a Teleki-féle pártcsoportosulásról sincs igazán jó véleménye: feleslegesnek tartja Teleki efféle nemzetmegosztási törekvéseit. A Felirati Párt kialakulását is a Határozati Párt formálódására való válaszlépésként írja le.
Jegyzeteiben az országgyűlés idején megszállott hévvel érvel Deák politikája mellett, szerinte ő jár a helyes ösvényen, ezért is csatlakozik hozzá, bár a párt képviselőházi fölényét kétségesnek tartja.
Naplója tanúsága szerint ennek ellenére Teleki László halála mélyen megérintette: politikai tehetségét, jellembeli kiválóságait mindig is sokra tartotta. Az eseményt jegyzeteiben rögzítve értékes következtetésekre jutott.
Bár a napló alapvetően a politikai eseményekre helyezi a hangsúlyt, elszórva magánjellegű bejegyzéseket is találhatunk benne. Ezekben édesanyját, testvéreit, feleségét és gyermekeit említi, utalva a családi eseményekre, a beregi birtoktesteivel, egyházkerületi gondnokságával kapcsolatos ügyleteire, némely ingatlanvételére. A viszonylag kevés személyes utalás a békés családi hátér jeleként értékelhető. Feleségével való meghitt kapcsolatáról árulkodnak János fia betegségéről, Emília asszony bécsi utazásáról szóló sorai, Albert testvérével való jó kapcsolatáról a közös politikai vitatkozások, utazások lejegyzései. Írásában mindig tisztelettel említi Gábor nagybátyját, édesanyját és édesapját is.
A napló, bár meglehetősen nehezen olvasható és értelmezhető, de alapossága és precízsége miatt értékes forrás az utókor számára.