Gr. Lónyay Menyhért azon kevés politikusok közé tartozott, akik több-kevesebb rendszerességgel egész közéleti tevékenységük alatt naplót vezettek. Terjedelmes jegyzeteit 1860-tól írta folyamatosan, azonban a korábbi években is számtalanszor elhatározta a rendszeres naplóírást. Ismerjük, például 1836-ból, 1840 nyaráról,1 illetve az 1847-48-as országgyűlésről2 írt feljegyzéseit. Utóbbi naplótöredékében ekképp jegyezte fel gondolatait a naplóírásról:
"... már többször fölvetettem magamban, hogy valahányszor a sors úgy hozza magával, hogy nevezetesebb dolgokban részt vehetek, a fontosabb eseményeket vagy érdekes körülményeket magam följegyzem. Érdekes lett volna ezt már a múlt országgyűlés alatt tennem; elmaradt azonban mindig, mivel, ha belekezdtem, azt akartam, hogy jegyzeteim[nek] mentől csinosabb legyen alakjok, erre pedig nem volt időm és kitartásom." 3
Majd így töpreng tovább: "Alkalmatlan ugyan, bekötött könyvbe írni, mégis a legtanácsosabb, ha íróasztalomon hever is mindig a könyv (ami azért szükséges, hogy a jegyzésre emlékeztessen), a zár azt csak számomra nyitja meg, s így bátran jegyezhetek be[le]. Ha ellenben egyes ívekre írok, ezek könnyen elhányódnak és könnyen más kezébe kerülnek." 4
Utóbbi félelmei miatt a szabadságharc leverését követő mintegy tíz évben nem is jegyezte le gondolatait. Rendszeres naplóírásba az Októberi Diploma kiadása után, 1860. október 27-től kezdett, amikor egy 21×17 cm nagyságú bőrkötéses könyv lapjaira vezette fel a reménykeltő korszak eseményeit. Ennek első oldalain a következőképp fogalmazta meg naplóírásának célját:
"... hogy majdan, ha az Isten előhaladottabb kort elérni engedne, midőn nyugalomban tölthetem napjaimat, a visszaemlékezésnek elevenebb tükrét leljem meg a futólag odavetett sorokban, gyermekeim láthassák, ha egyszer kezük közé kerülnek halálom után jegyzeteim, apjok átélt éveinek nevezetesb eseményeit, azon gondokat, melyek foglalkoztatának."
A könyvet 423 oldal terjedelemben egészen az 1861-es országgyűlés berekesztéséig vezette, majd kötetlen papírokon, mintegy 500 lap erejéig 1865 elejéig folytatta tovább jegyzeteit.5
1865 és 1867, illetve 1869 és 1871 között is ismeretesek naplójegyzetei, amelyek jó részét - tíz lap kivételével - ma Londonban, a Szláv- és Kelet-Európai Intézet Könyvtárában őrzik.6 Ennek másolata hazánkban mikrofilm-tekercseken, a Magyar Országos Levéltár Filmtárában olvasható és kutatható.
Lónyay jegyzetei miniszterelnöki kinevezése után, 1871 novemberét követően végleg megszakadtak, rendszertelenné váltak. Körülbelül húsz lap terjedelmű feljegyzései ismertesek még 1873-ból, illetve 1875 februárjából tizennégy lapnyi írása maradt ránk. Ezeket az oldalakat a politikai aktualitások szülték, s bennük érezhető az az önigazolási szándék, amit miniszterelnöki bukása váltott ki belőle. 1875. február 15-én, két év kihagyás után, így kezdte jegyzeteit:
"Jegyzeteim rég elhagytam, mert mélyen megundorított a politika, elkedvetlenített az emberek magaviselete... Megkezdem jegyzeteimet, mert érdekes kezd lenni a korszak, s kár lenne, ha az erre vonatkozó benyomásaim, nyom nélkül enyésznének el." 7
Az utolsó tőle származó naplószerű kézirat 1882. november-decemberből származik körülbelül húsz lap terjedelemben. Már ebben kifejezte, hogy szeretné feljegyzéseit folytatni, összerendezni és ehhez Kónyi Manótól kért írnokot. Ez a terv 1884 februárjában vált valóra, amikor a már beteg és öreg Lónyay hozzáfogott életrajza lediktálásához. Az Abazziában keletkezett anyagot Kónyi 1885-ben a Budapesti Szemlében tette közzé.8 Az emlékirat nagy hiánya, hogy csak egyetemi évekig tartó visszaemlékezéseit tartalmazza.
Lónyay naplójegyzeteinek emlékirattá való feldolgozását korábban is tervezte. 1876-ban és 1881-ben is hozzáfogott egy egységes visszaemlékezés írásához Levelek és okmányok emlékirataimhoz címmel s több, mint kétezer lapot gyűjtött össze, ez azonban idővel abbamaradt. Így Lónyay Menyhért naplójának máig csak részletei, egyes részei vannak feldolgozva és kiadva.