BEVEZETÉS

Martialisról, az epigramma-irodalom klasszikusáról már sok tanulmány született. A magyar klasszika-filológusok közül Adamik Tamás az, aki a legbehatóbban foglalkozott az I. században élt költővel és a martialisi stílus legjellemzőbb jegyeivel. Erről szóló műve az Apolló Könyvtár sorozatban jelent meg az Akadémia Kiadó gondozásában Martialis és költészete címmel.

Köztudott, hogy egy-egy kort az adott időszak költőinek és íróinak fennmaradt művei alapján rekonstruálhatunk, legyen szó az élet bármely területéről: a politikáról, a társadalomról, a mindennapi vagy éppen az irodalmi életről.

Az itt látható elektronikus kiállításon költeményei csupán arra szolgálnak, hogy általuk felvázoljam az ókori, de ezen belül is leginkább a császárkori könyv és könyvkiadás történetét, kezdve az írás alapanyagától a díszítésen át a megjelenésig, követve azt a hosszadalmas, de mégis szép utat, amíg egy megfogalmazott gondolat valamiféle alakot öltve az olvasó kezébe kerül akár úgy, hogy egy könyvtár olvasótermében üldögélve lapozgatja, akár úgy, hogy a felolvasásokon hallgatja azt a művet, melyet megvásárolva a kezében is tarthat.

Martialis életművének tematikus és formai gazdagsága minden korban lenyűgöző: dicsőítő, leíró, ajánló, gyászoló és nem utolsósorban szatirikus epigrammáiban bőven találunk utalásokat a fent említett témára vonatkozóan is. A költeményeket tehát, mint a téma leghitelesebb forrásait használtam. Ott, ahol ezek nem bizonyultak elegendőnek, egyéb forrásművekre is támaszkodtam, pl. id. és ifj. Plinius írásaira. Igyekeztem azonban mindvégig ennek a rendkívüli költőnek a műveit szem előtt tartani, aki "túlélt" több császárt is, aki olyan nagyszerű embereket tarthatott barátjának, mint Tacitus vagy ifj. Plinius, és akit olyan költőutódok tartottak utolérhetetlen mesterüknek, mint Janus Pannonius vagy éppen Goethe és Schiller.


Lapozás előre...

Tartalomjegyzék