Most elképzelem

VISSZA   TARTALOM

most elképzelem milyen jó is volna
ha kicsit szuszogósan is kimenni
kisétálni a tavaszodó dombra

csak ülni a volt kereszt helyén némán
nézni a várost s nem törődni hogy
a város visszanéz-e énrám

lehunyt szemmel ellátni oda túlra
hol antonio machado tanár úr
szelíden kezet nyújtna

1979


Fecske nélkül szálló alkonyatban

VISSZA   TARTALOM

Elsüllyedt a jegenyék árnyéka is már.
Ó, éjszakába feneklő kajakok!
Gyalog kell menned, fogd ezt a pislán
hunyorgó-füstölgő csillagot,

vezessen és, ha kialszik, dobd a tóba,
- sötétben is megleszek reggelig -
iszapba, hínárba burkolózva
odalent majd gyöngyöt könnyezik.

Sóhajt a víz, a jegenyék
megborzongnak,
szitálni kezd a bánat s tán az eső;
míg keresgélem a marasztaló szókat,
sarjad a csönd és eget-földet benő.

Már a fecske nélkül szálló alkonyatban
éreztem, kedves, hogy nélküled maradtam.

1967


Őseim volnának

VISSZA   TARTALOM

őseim volnának
de belőlük élni
mégha volna rá mód
sem élhet ki férfi

házuk is volt mindig
többszáz esztendőkig
nevük a nevemmel
tovább öröklődik

nem vitatom senki
idevaló jussát
de hát az enyémet
se nagyon vitassák

1976


Öregedő színészek...

VISSZA   TARTALOM

öregedő színészek
öregedő sportolók
öregedő zsokék
öregedő költők
öregedő öregedők
mind azt szeretnék
mímelni hogy ők
milyen fiatalok

1974


Begykő

VISSZA   TARTALOM

játszadozni a szavakkal
mint a fényes begykövekkel
föl-földobni el-elkapni
féltenyéren fölmutatni
piculára nem cserélni

ölremenni hajbakapni
fogad közül ki nem adni
és ha mégis letepernek
és elvennék az erősek
egyenként mind megsiratni

1982


Vigasz

VISSZA   TARTALOM

Feleségemnek

ne bántson hogy állás
nélkül maradtál minden
valamirevaló elbukott
szabadságharc azóta is
világosnál teszi le a
fegyvert ott tetted le
te is majd csak össze-
hozunk annyit amennyi
egy kétgyermekes szerény
tanító házaspár jövedelme
azok vagyunk hadd
nyüszítsenek bach
jól táplált ebei lessék
őrizzék a koncot rúdra
kerül úgyis a bőrük

1981


Zelk Zoltán meghalt

VISSZA   TARTALOM

felköltöztek a szavak
a mennybe
csönd van
csak az úr léptei
kongnak az űrben

korlátot kerítést áttörve
fekete pántlikásan
futnak a lovak
szatmárnémeti
szinérváralja
irányába

nincs aki
megjuházza

1981


Széttapsolt hexameterek

VISSZA   TARTALOM

még a halotti beszédek is
már-már tapsra vezénylik
zsibbadttá idomított
elgyávult tenyerünket

1981


Távirat

VISSZA   TARTALOM

csákányosok lánctalpas földgyaluk
rohamoznak reszkető kis falut
dől a kémény menekül a kuvik
ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT!

1988


Magyar históriai pillanatokra

VISSZA   TARTALOM

1

vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be

európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz

ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés

vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés

1983

2

nem minden alap nélküli a vád
nem csupán afféle római mendemonda
miszerint caligula a lovát
konzullá kinevezte volna

megfordult fejében s talán
meg is valósul a bizarrnak tetsző ötlet
hogyha még idejekorán
el nem kottyintja tervét egy görögnek

az állat uram kiszámíthatatlan
önfejűbb mint az ember - igazad van
prüszköl nyihog rúg harap hőbörög

igazat szóltál rabszolga tehát kuss
nehogy vérszemet kapjon a szenátus
caius döfött s kihörrent a görög

1984

3

Lőrincze Lajos emlékének

porában is áldott kiért
és ezerszer áldott ki által
akár a szív fölött a vért
szembefeszült a másvilággal

meg akkor váltódott e nép
és küldetését akkor kapta
mikor a röggel az igék
magyarul hulltak a halottra

hazánkká akkor lett örökre
ez a sokszor ege-se-földje
töredékes nyelvünk-honunk

s a jövendőbe glóriával
léptünk a nyitott síron átal
mondván por és hamu vagyunk

1993


Hallucináció

VISSZA   TARTALOM

Petőfi székelykeresztúri
szobrának leleplezése után

miután a szobrot nagy tapsok
közepette leleplezték s az
elvonuló hivatalosságoknak utat
engedve közelebb nyomult a
kordonon kívül szorított nép
hogy ne csak tekintetével de
tapintásával is birtokba
vegye bronzba-öntött nagy fiát
menjetek haza suttogta valaki
mintha maga a szobor suttogta
volna menjetek menjetek ne
tekintsetek föl reám járjatok
lesütött szemmel előttem mindaddig
amíg tekintetünk nem találkozhat
most menjetek haza békességgel
oszoljatok oszoljatok oszoljatok
kapkodtuk a fejünket hogy honnan
ez a hang de az ünneplőbe öltözött
rendőrök csak mosolyogtak és
tréfálkozva kötötték szakszerű
nyalábokba az imént még
kordonként feszülő köteleket

1973


Elektronikus bumeráng

VISSZA   TARTALOM

Kelemen Árpádnak és
Imets Máriának

a mikroprocesszor
melyet szürke szilícium
fövényből szorgos
tudósok teremtettek
olyanformán mint ádámot az úr
most próbálgatja erejét
a hatalom és a humánum
között tétovázgat:
katonásdit játsszon-e
vagy inkább óvodásdit
iskolásdit
kilője-é a világ
minden töltényét
beindítsa-é a világ
minden rakétáját
vagy inkább a világ
minden nyelvén tanítsa
a világ minden nyelvét
a rászorultaknak
fölruházza-e a ruhátlanokat
megetesse-é az éhezőket
egyszóval krisztusi
gondokban osztozzék-e
avagy

1985


Egy fenyőfára

VISSZA   TARTALOM

fiatalon karácsonyfásan
állt a csillagok s önnön
illatának áhítatában

férfikorába érve áldón
strázsált mint a Megváltó
szobra a Corcovádón

zord telek hosszú Golgotája
lankasztotta öregedőben
ágait pietába

ledöndült és fekszik a tiszta
forgácsok gyolcsán
lecsupaszítva

1991


Az ismeretlen költő emlékszobája

VISSZA   TARTALOM

az ismeretlen költő emlékszobáját egy vidéki fogadó alkalmi bérlője
eszelte ki nyilván az annyit emlegetett ismeretlen katona szolgált
mintául becsületére legyen mondva nem is titkolta az écesz ötletadó
géber kilétét amikor megtörtént a fölavatás hihetetlen hogy a mi
gyönyörű vidékünk mely annyi ismeretlen hőst adott hol ennek hol
annak a hazának éppen költőt ne termett volna hosszan tartó lelkes
taps viharzott itt-ott még könnyek is csillantak hihetetlen sőt lehetetlen
még nagyobb és még hosszabban tartó taps dübörgött ezért hát úgy
gondoltuk jól gondolták rikkantott közbe a vidék egyetlen de sajnos
ismert alkalmi rigmus faragója a suszter a hatóság az idegen forgalom
föllendülése reményében szemet hunyt a különös hóbort fölött de
ebben már a tárkonyos levesnek s a finom bárányflekkennek is volt
valamicske szerepe

1988


Űrpajzs

VISSZA   TARTALOM

az égbekiáltó
igazságtalanságok
elmismásolásául
a közömbösség
s a belenyugvás
habarcsával vakolták
le az eget
de előbb
felsőbb megfontolásból
átlagos embermagasságon
alulivá dúcolták
nádalták

fölötte szuperszonikus
döglegyek dongása
dübörgése
távirányítású keselyűk
vijjogása nyomja el
ha mégis egy-két
sóhajtás panasz olykor
fölszivárogna

1985


Tojáshéj-fölirat

VISSZA   TARTALOM

kezdem szégyellni a nevem
mert mint a halál kitakar
még elsuttogni sem merem
mennyire ősi és magyar

még fenekükön a kakukk-
tojáshéj de már turulok
magyar uraim én maguk
között lenni már nem tudok

1993


Metszet

VISSZA   TARTALOM

...És darvak szárnya mozdul vállamon

                                        Arghezi-Dsida

nyárvégi tarlón szemelgető
útrakész darvak
markába fú a szénégető
bajszán megköt a harmat

halkabbra fogják a hars vizek
szélük csipkét ver
kígyózza szívem az őshideg
mint egy plasztik-katéter

Dérverten állok egy régi sor
s befelé növő szárnyak
sajdulnak csontomig amikor
a darvak égre szállnak

1991


Két makáma

VISSZA   TARTALOM

Ha

ha a régiók ból ha zavagonírozott légiók akiket otthon nemhogy otthon
de még egy hideg-rideg kivénhedt sivár vén kaszár nya se vár akiket nem
véd sem isten sem király ha a régiók ból ha zavagonírozott légiók egyszer
csak azt mondják elég volt a beszéd ből és föl kerekednek útnak indulnak
császárt vagy akár cárt keríteni maguknak s ha a zéppen másnapos elnök
zsebében netán egy kapitány egy százados vagy ha egy napóleonosra
sikeredett hadnagyocska vagy isten ments ilyen is volt már egy furcsa
bajszú káplár a zéppen másnapos elnök zsebében megtalálja rálel arra a
bizonyos kulcsra s ha felhők fölé szabadítja mind a kurta mind a közepes
mind a hosszú hatósugarúakat s ha alattuk a nagy keleti fagy rászakad
rázúdul a keleti tél erre a hervatag mégis-mégis gyönyörű szép fél közép-
kelet-dél-nyugat európára ha majd asszonyod leányod unokád testének
esnek krisztus öt vérző sebére kérve kérdlek mielőtt megölnének testvé-
rem lősz-e ölsz-e

Civil

most civil van civil a társ civiltárs civil a dal civildal civil a lom civiltársa-
dalom és benne persze másság nem egyenlők és egyenlőbbek egyének és
egyénebbek ássák egymásnak a jól kitervelt kifundált vermet hát ne le-
gyen egyen csak forma a mundért ne hordja senki fia-borja ha nem akarja
nem muszál hacsak be nem zupál civil szanitéced leszek nem vitézed az
ám hazám közös lónak túros volt a marja aki bírja marja az a fontos
eresszen a búza de a szegény embert még az ág is húzza nahát legalább
lesz amire felkötnie magát a terhek irgalmat nem ismernek nehéz mond-
ja akinek gondja is összkomfortos nehéz nehéz akadjon fel midőn a fára
néz ez csak afféle idézet-átok ilyet én senkinek sem kívánok mert önnön
szegény fejemre visszaállhat s előbb mint e század végső pontjára hág
és az sem biztos hogy megújul a világ mert hihetsz-e annak ki fűtve
lakhat öt szobát egy most éppen kihülőfélben lévő hegyiházban akárcsak
én hattyúdalát zümmögő s fáradt őszi légyre vadászgat szarvasbőgésnek
idején

1994


Négy riadt sorocska

VISSZA   TARTALOM

növekvőben a vérszomj
növekedőben az ódaigény
mi lesz veled szegény
szegénylegény

1993


Négy félbarna sor

VISSZA   TARTALOM

magyarok ne magyarkodjatok
cigányok ne cigánykodjatok
magyarok ne cigánykodjatok
cigányok ne magyarkodjatok

1987


Váratlan sárga

VISSZA   TARTALOM

Márkos András Unerwartetes Gelb c. képe alá
elegyes rímekkel gépi betűkkel
tizennégy sor legfönnebb tizenkét cicero

váratlan megjelent a
váratlan sárga
s belesárgult a menta
és véregyvelegű
váratlanságba
elhernyóztak a feketék
s összegubancolódtak
hanyatt esett egy Té betű
feketénél is feketébb
lett mikor lezsidóztak
vállamon eddig egyezer
évet cipeltem görbeteg
s lettem váratlan négyezer
esztendősnél is öregebb

1993


Töredék

VISSZA   TARTALOM

...talán az őserdők a dzsungelek
talán a tajga néhány foltja még
vagy talán a sokat megért magányosak
a cirbolyák a cédrusok de nem
őket irtjuk ki elsőül és teljesen
mint konkurens lábonállókat
talán valamelyik alacsonyabb -
rendü növény alsóbbrendű faj
megpróbál majd a majdani
az emberutánihoz igazodni
de a fölszabadult mérgek az
elszabadított elemi
részecskék ez az egész rák-
jegyében senyvedő bolygó még
sokáig őrzi majd
nyomunkat szagunkat a
mindenségnek ebben a parányában...

1992


Nagycsütörtökön

VISSZA   TARTALOM

nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli

1994


Aztán

VISSZA   TARTALOM

lassan az árnyak nőni kezdnek
fehéren mint valami nyírfák
végéhez közelít a kezdet
ahogy azt már régen megírták

előbb megköt a fény egy régi
ablakra jégvirágul-dermed
hiába próbál bár reméli
lyukat lehelni rá a gyermek

aztán az óra mutatója
eloson a számlap lefittyed
vetül a vágyott a valóra
olyan lesz-é milyenné hitted

1994


Ahogy

VISSZA   TARTALOM

ahogy tenyered homlokodra
ellenzősíted meg-megállva
ahogy el-elmagányosodva
meg-megszállsz egy-egy éjszakára

ahogy az üres polcra bámulsz
s nem hiányoznak már a könyvek
ahogy reggelente az ágy húz
és nem-fölkelni volna könnyebb

ahogy otthonod még hiányzik
van-e otthonod igazában
ahogy a szó is el- s kivásik
az otthonokban most lakás van

ahogy nyelved a rímre rájár
mint ujjaid a billentyűkre
ahogy foncsorosodva már-már
arcod lesz tükrödnek a tükre

ahogy a tűznek csak a korma
senki senkinek számadással
ahogy elfacérul a forma
s a múzsa markát tartva házal

ahogy az ismerőst felejted
s az ismeretlen ismerősül
ahogy a rég magadba-rejtett
titok veled öregszik őszül

ahogy az isten észrevétlen
beléd épül minthogyha volna
ahogy te is valamiképpen
vagy a ház és annak lakója

ahogy az erek mint a húrok
aztán csak száll elszáll a lélek
vagy sortűz nyomán tova surrog
rajban akár a seregélyek

1994


Távolodóban

VISSZA   TARTALOM

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

1996


Mintha csak tréfa

VISSZA   TARTALOM

mintha csak tréfa tréfa
lett volna amolyan farsangi
olykor vaskos is volt talán
rusztikus mondaná az
esztéte nevettünk tiszta szívből
nagyokat és szorongtunk szívben
markoló kegyetlenségei láttán
vagy ha éppen a bőrünkön éreztük
hogy ennek már a fele se tréfa
nem babra megy és nem babra ment
az életünk és csak bőgő majom
bőgő majmok voltunk aki-
ken hősiesen kuncogott
akikre titkon nyelvet öltött
akiknek háta mögött szamár
fület mutogatott az aki nem volt
életileg is érdekelve
abban az egész micsodában
és ezt mindenki tudta az
előljárók meg kiváltképpen
mert nagy okosan kezdtek
középen lapulókká majd egészen
hátul kullogókká válni hogy aztán
amikor jött a nagy hátraarc
megint előljárókká váljanak
helyzetüknél fogva mert hát ők
tudták hogy az egész csak tréfa
tréfa volt életre szólóan sőt az
időközben elbukottak elhunytak
esetében síron túlig tartóan
és most itt vagyunk ahonnan elin-
dultunk bekötött szemmel vissza-
érkeztünk hihihi oda ahonnan
elindultunk csak éppen az
életünk telt el időközben az a hegy
nem is hegy volt hanem csak egy
felhő mert csak egy hegy megy
szembe jő egy másik hegy
ugye milyen tréfás weöres-vers

1994


Nóta

VISSZA   TARTALOM

sültgalambra ha
vártál volna
ébredj testvér
a nyers valóra

hát kaparj kurta
s neked is lesz
mert hoppon maradsz
ha nem nyüsletsz

aki szegény volt
még szegényebb
lesz a tehetős
tehetősebb

fürkészheted mit
hoz a holnap
lesz a becsapott
becsapottabb

aki húzatja
meg azt mondja
mindig így volt hogy
mi a nóta

s a magamfajta
hegedősnek
vérét veszik a
tehetősek

1994


Valaki jár a fák hegyén

VISSZA   TARTALOM

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

1994


VISSZA   TARTALOM