64. A "NÉPNEMZETI" ISKOLA UTOLSÓ KÉPVISELŐI

FEJEZETEK

Ha Petőfi népi és nemzeti volt egyszerre, Pósa Lajos és Szabolcska Mihály már csak falusi, mégpedig Budapest ellen az. A "népnemzeti" líra klasszikusaitól még idegen a Budapest-ellenesség, ez a magatartás a századvégen jelentkezik először: Pósa, Szabolcska és mások írásaiban.

Az uralkodó osztály ugyanis ekkor már csak a paraszti elégültség kifejezését látja szívesen: annak a vágyképnek hirdetését, hogy a paraszt boldog, a faluban szeretet és ártatlanság honol, s ezt az idillt csak az erkölcstelen és magyartalan Budapest igyekszik megrontani. Az így születő irodalomban különböző tendenciák olvadnak össze: félelem a rideg és züllött nagyvárostól, ellenszenv a kapitalista erkölcs iránt, elutasítása az új, városi kultúrának, visszavágyódás a falu patriarkális életébe és tiltakozás az agrárszocializmus ellen.

Nem a parasztság szólalt meg ebben az irodalomban, hanem a dzsentriskedő paraszt, meg a parasztot játszó dzsentri. Az irányzat kedvenc műfaja a nóta, az anekdota és a népszínmű. Nyelve azonban választékos irodalmi nyelv (csak Gárdonyi élt olykor tájszavakkal), de a falusi ember szókincsére korlátozva. Jellemzője továbbá az irányzatnak a hang naiv közvetlensége, a többnyire hangsúlyos versforma, a dalszerűség, a falusi életből merített képzetkincs, a fiktív parasztember feltételezett, jámbor világnézetének dicsérete, a falusi idill és a természet-festés egyeduralma a témaválasztásban.