| A radikális-demokratikus irányzat elméleti és politikai irodalma | TARTALOM | Táncsics útja a forradalomig |
FEJEZETEK
Mindazok a politikusok, gondolkodók és publicisták – nemesi liberálisok és centralisták egyaránt –, akikkel eddig foglalkoztunk, megegyeznek abban, hogy az ország polgári átalakulását evolúciós úton, lassú, fokozatosan végrehajtott reformok alapján képzelték el. A megreformált országban a vezető szerepet továbbra is a nemességnek szánták, még akkor is, ha – mint a centralisták tették – a polgársággal való eggyéolvadást kívánták. A negyvenes években azonban kialakult a közéletben a demokratizmusnak egy olyan irányzata, amely a formális jogegyenlőség követelésén túlmenően küzdött a nép felemelkedéséért, s amely uralkodóvá nem válhatott ugyan, de egyre jobban éreztette hatását, s előkészítette 1848–49 radikális ideológiáját. Ennek a demokratikus áramlatnak legkiemelkedőbb alakja – Petőfi előtt és mellett – Táncsics Mihály volt.
| A radikális-demokratikus irányzat elméleti és politikai irodalma | TARTALOM | Táncsics útja a forradalomig |