59. A TEOLÓGIAI ÉS TUDOMÁNYOS IRODALOM


FEJEZETEK

A reformáció mozgalmi évtizedeiben a magyar prédikátor-írók – a hazai térítő és szervező munkával lévén elfoglalva – a nemzetközi vallási, teológiai vitákba aktívan még nem kapcsolódhattak be. Kivételes esetben vállalkoztak ugyan nagyobb, "tudományos" igényű teológiai rendszerezések írására (pl. Szegedi Kis István), de ilyen természetű műveik is csak a század utolsó harmadában láttak nyomdafestéket. A nemzetközi érdeklődésre is számító latin teológiai irodalom erőteljes megindulására, a 60-as évek végén, az antitrinitárius mozgalom jóvoltából került sor, miután erdélyi vezetői – egyúttal az európai unitarizmusnak is vezéralakjai – felhasználhatták kezdetben előnyös helyzetüket tanaik külföldön való propagálására. Az ennek nyomán – valamennyi felekezetnél – kibontakozó magas színvonalú teológiai munkásság a prédikátorok és tanárok más irányú tudományos tevékenységére (filozófia, orvostudomány, nyelvészet stb.) szintén serkentőleg hatott. A magyarországi teológiai és filozófiai irodalmat gazdagította két külföldi származású kiváló gondolkodó, Sommer János és Jacobus Palaeologus is, akik nemzetközi jelentőségű fő műveiket erdélyi tartózkodásuk során, az ottani szellemi légkörben alkották.