8. JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI IRODALOM


FEJEZETEK

A latin nyelvű jogi irodalom a magyar állam megszervezésével egyidős. A nagybirtokok tulajdonjogának az igazolására ugyanis oklevelek váltak szükségessé, az osztálytársadalomnak az emberek természetes erkölcsi érzékével nehezen összeegyeztethető törvényei pedig szintén írásbeli rögzítést igényeltek. Az oklevelek és törvények kiadása, illetve megerősítése a király joga volt, aki erre a célra nótáriusokat alkalmazott, illetve hivatalt, kancelláriát szervezett. Már Szent István kísérletet tett – német császári mintára – kancellária létrehozására. Az első király halála után azonban ez a primitív hivatal megszűnt, az oklevelek kiállításáról ezután jó ideig maguk az érdekeltek gondoskodtak, s a király csupán pecsétjével erősítette meg azokat. Csak II. Béla (1131–1141) idejétől kezdve működött újra királyi nótárius, kancellária kiépülésére pedig csak a 12. század végén került sor.