vigasztaló, biztató

a népi lírának többnyire kettős funkciójú dalcsoportja, amely az új stílusú népdalok (szerelmi, betyár- és katonadalok, ill. summás- és amerikás dalok) között fordul elő:

Csak tízéves koromig nevelt az anyám

Aztán meg a császár viselt gondot rám.

Ne sírj anyám, ne sírjál, visszajövök még,

Visszasegít engemet a csillagos ég.

A kétféle funkció külön-külön is szerepelhet a dalokban:

Hej a pécsi fogház kűbűl van kirakva.

De sok édesanya sírdogál alatta.

Ne sírjatok anyám, ennek igy köll lenni,

Minden jó családból köll egy rabnak lenni.

Egy biztató változat:

Várj madár, várj!

Te csak addig várj.

Míg az Isten megengedi,

Tiéd leszek már!

A biztató típus – szemben a lírai dalok többségének jelenidejűségével – jövő idejű, s hőse nem az énekes, hanem az, akihez a dalban szól (még: → fogadkozás). Korábban – a 17–18. sz.-i kéziratos közköltészetben – még mindkét szüzsé a szerelmi és búcsúdalok alkotóelemeként szerepelt.