refrénes ballada

minden egyes strófa végén vagy versszak közben, ritkábban a kezdősorokban ugyanazt a refrént használja. A refrén szimbolikus jelentéssel kapcsolódhat a szöveghez vagy teljesen független attól, esetleg jelentés nélkül dallamkísérő táncszókat ismétel. A magyar népköltészetben a refrénes ballada nem gyakori. Refrénszerűen ismétlődik a → rossz feleség balladában minden versszak második fele, amely dallamban is eltér az első résztől:

– Jöjjön haza, édesanyám,

Mert beteg az édesapám!

refrén: Várj lányom egy kicsit,

Hadd táncoljak egy kicsit,

Mindjárt otthon leszek,

Egyet-kettőt fordulok,

S mindjárt otthon leszek.

– Jöjjön haza, édesanyám,

Dörgölje meg édesapám!

refrén…

(Kászonújfalu, Csík m.)

A refrén másik formája a szövegkörnyezethez kapcsolódik:

– Jó estét, jó estét

Gazdag embör lánya,

refrén: Haja rája tamborára,

Gazdag embör lánya!

– Adjon Isten magának,

Szegény csikós bujtárnak,

refrén: Haja rája tamborára,

Gazdag embör lánya!

(Püspökszenterzsébet, Baranya m.)

A legendaballadák, népénekek is gyakorta élnek ezzel a formai lehetőséggel. A refrénes ballada jelentős az angol balladaköltészetben, ahol mindhárom válfaját megtaláljuk. Feltehetően a kórusos előadási stílus maradványa. – Irod. Schmidt, P. W.: Die Entwicklung der englischen-schottischen Volksballaden (Anglia, 57 Halle/Saale, 1938); Fowler, D. C.: Literary history of the popular ballad (Durham, 1968).