sardó vasárnap

a Zobor vidéki magyar falvakban a → farsang utolsó vasárnapjának elnevezése. Az e napon gyakorolt adománygyűjtő (→ adománygyűjtés), → köszöntő szokás neve sardózás. Az előző, → talalajvasárnapon a lányok járták sorra a falu házait, sardó vasárnap a legények és az iskolás fiúk mentek házról-házra. Kosarat, nyársat vittek magukkal. A kosárba az ajándékba kapott tojást rakták, a nyársra a szalonnát, a kolbászt húzták. Menyhén a fiúgyermekek az alábbi szöveget mondták:

Sardó gyűjjön, hozzon meleget.

Micsoda meleget?

Nyári meleget.

Haj, székecske, székecske,

szőlő dombocskája.

Zab szemesedjen,

búza bokrosodjon.

Király lova hízzon,

hadba megyünk rajta,

török fejet hozzon…

Zsérén a koloni lányokról is megemlékezett a szöveg:

…A kolonyi lányok

mind a vízbe fúltak,

lapu alatt lapognak,

csóvány alatt cicognak.

Hopp hagyma, vereshagyma

ahol mondom, ott toppan.

(Tovább beszélő hangon):

„Valahány ürgelyuk, pocilyuk, annyi verem búzája legyen kéteknek. Király lova dögöljön, a kéteké hízzon.” – A legényeket a századforduló táján a dudás kísérte a falun végig. A legények az utcán is gyakran elkiáltották magukat: „Sardó gyűjjön, meleget hozzon!” és közbe-közbe dudanótákat énekeltek. Az összegyűjtött tojást, szalonnát, kolbászt részben eladták, részben megették a háromnapos farsangi mulatság (→ bál) alatt. Ezek a Zoborvidéken ismert, farsangi, a tavaszt, a nyári meleget idéző, adománygyűjtő szövegek közös eredetre vallanak, s az eltérések, a változatok már a felejtés révén jöttek léte. Itt is, mint a talalajvasárnapi és a virágvasárnapi → villőzés esetében, a régebben felnőtt lányok és legények által végzett szokások megtartói a legutóbbi időkig az iskolás lányok és fiúk maradtak. – Irod. Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942).