
Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten. A híres
Fasori Gimnázium diákjaként 1937-ben az országos középiskolai
matematikai verseny első helyezettje lett. Érettségi után a budapesti
Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait, melyek
befejeztével 1942-ben vette át gyógyszerészi oklevelét. A háború alatt
munkaszolgálatra hívták be, de nem sokkal később, a nyilas rémuralom
alatt, rákerül a deportálandók listájára. A pályaudvarról sikerül
megszöknie, de egészen a felszabadulásig bujkálni kényszerül. A háború
után beiratkozik a bölcsészkarra, ahol filozófiából is doktorátust
szerzett 1947-ben. A filozófiai tévedések logikai alkata című
disszertációját az Atheneum folyóirat is leközölte. A szociológiai
tanszéken tanársegédi állást kapott, de a kommunisták politikai
kurzusával szemben gyakorta hangoztatott véleménye nem sokáig maradt
megtorlatlan. Le kellett mondania állásáról, és amikor tudomására
jutott, hogy a tulajdonában lévő patikát is hamarosan államosítják,
úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. 1950 áprilisában, a zöld
határon át a Fertő-tó mocsárvidékén, háromnapi bolyongás után sikerül
Ausztriába jutnia. Néhány hónapos menekülttábori kényszertartózkodás
után menedéket kapott Ausztráliában. Magyarországi diplomáit nem
ismerték el, így Sydneyben kétkezi munkásként dolgozott. Egy
váratlanul felkínálkozó alkalmat kihasználva beiratkozott a sydneyi
közgazdasági egyetemre, ahol a négy évre szóló stúdiumot két év alatt
végezte el. Megjelentek első publikációi, majd megkapta a
Rockefeller-ösztöndíjat, és 1956-ban Amerikába utazott. A kaliforniai
Stanford Egyetemen közgazdaságtanból megszerezte a Ph. D. tudományos
fokozatot. Kenneth Arrow, Nobel-díjas professzor mellett dolgozott,
aki ismervén kollégája matematikai adottságát, rábeszélte, hogy
foglalkozzon matematikai statisztikával is. Ösztöndíjas évei után
visszatért Ausztráliába, és Canberrában elfogadta egyetemi tanárrá
történő kinevezését. 1961-ben újból, de már véglegesen, Amerikába
utazott, a berkeleyi Business Schoolban tanított és végezte kutatásait
egészen nyugdíjba vonulásáig. Itt kérték fel, hogy vállaljon szerepet
annak a kutatócsoportnak a munkájában, amely az USA leszerelési és
fegyverkorlátozási tárgyalásait segítené. Mindez Johnson elnöksége
idején, a kubai válságot követően történt, amikor a két szuperhatalom
között rendkívül feszült volt a viszony.
Harsányi, eleget téve a felkérésnek, a taktikai-stratégiai csoporton
belül foglalkozni kezdett a Neumann (Neumann János)-Morgenstern
matematikusok által kidolgozott klasszikus játékelmélettel. Állítólag
ennek az elméletnek a megszületéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy
mindketten lelkes pókerjátékosok voltak. A póker bonyolult
kártyajáték, melyet ők matematikai úton leegyszerűsítettek és
elemezhetővé tettek. A klasszikus játékelméletre talán mégis a
legegyszerűbb példa a sakk, melyben eleve meghatározott szabályok,
logikai rendező elvek, feltételek (pl. megnyitás) és taktikák
érvényesülnek. Harsányi János korlátozott információjú
játékelméletében a legmarkánsabb különbség az, hogy a vetélkedő
játékos csak korlátozott mértékben ismeri ellenfele célját és a
rendelkezésére álló stratégiai eszközeit. Az elmélettel, amely olyan
stratégiai helyzeteket elemez, ahol az egyes résztvevők nem vagy csak
korlátozott mértékben ismerik egymás szándékait, éppen a
szovjet-amerikai tárgyalások jelentettek analóg helyzetet. A szovjet
tárgyalódelegáció stratégiai céljain és taktikáján kívül még az sem
volt ismert, hogy milyen emberekből áll maga a küldöttség. Olyan
modellt kellett tehát kidolgozni, amelynek minden eleméhez hozzá lett
rendelve egy valószínűségi érték. Ebből azután matematikai
módszerekkel, az alaphelyzet meghatározása után egzakt módon lehet a
problémát megoldani. Ma már a gyakorlatban igen elterjedt Harsányi
korlátozott információjú játékelmélete, leginkább a gazdasági életben.
Az amerikai állam például az olajkutak árverésein alkalmazta sikerrel.
Az elmélet alkalmazásával a korábbiakhoz képest az állam nyeresége
megtízszereződött.
Harsányi Jánosnak a Svéd Tudományos Akadémia a Svéd Állami Bank Alfred
Nobel-emlékdíját a közgazdasági tudományok területén Dr. John Nash és
Dr. Reinhard Selten professzorokkal megosztva 1994-ben ítéli oda „a
nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett
úttörő munkásságáért”. Harsányi Jánost a Magyar Tudományos Akadémia
1995-ben tiszteleti tagjává választotta. Az ekkor adott
nyilatkozatában a következőket mondta: "A magyarok általában nem
tisztelik a tudományok határait... A magyar iskola nagyon jó volt,
remélem, most is jó. Amikor én jártam iskolába, mindenkinek kellett
latint, matematikát, fizikát tanulnia. Budapesten volt egy speciális
intellektuális tradíció, a kávéházi kultúra. Ennek volt a terméke
Karinthy Frigyes is, akit sok minden érdekelt, sok mindenben volt
tájékozott. Ha az ember egy magyar mérnökkel vagy orvossal beszél, nem
meglepő a zenei vagy filozófiai érdeklődése. Amerikában az ilyen nem
fordul elő. Az általános műveltség Magyarországon sokkal magasabb.
Szerencsém volt, hogy pesti gimnáziumba jártam..."