Más fizikai díjazottak

 

A képlemezen tulajdonképpen e két fényhullám interferenciájának rögzítése történt. Ekkor azonban még nem léteztek koherens fényforrások (lézerek), ezért Gábor Dénes kísérletei mindössze a holográfia elvi lehetőségeit tárták fel. Jelentősége az első lézerek megjelenésével (1962) derült ki igazán és egy csapásra az érdeklődés középpontjába került. Különösen előnyösnek bizonyult, hogy a hologram készítésénél nincs szükség képalkotó lencsére. Forradalmasította a rövid ideig fennmaradó térbeli folyamatok rögzítésének a technikáját, például az áramlási jelenségek esetében. A felvételek során a kapott kép olyan nagyítású, mint a hologram készítésénél és a rekonstrukciónál alkalmazott sugarak hullámhosszúságának az aránya. Például a 0,1 nanométeres röntgensugárral készült hologram 600 nanométeres hullámhosszúságú vörös fénnyel történő rekonstruálásánál a kapott nagyítás hatezerszeres. De sikerrel alkalmazható a hologrammal két különböző, akár időben nem együtt rögzített hullámnyaláb interferáltatásánál is. Alkalmazási területei szinte felsorolhatatlanok.
Az 1971-es fizikai Nobel-díjat a "holográfiai módszer felfedezéséért és a fejlesztéséhez való hozzájárulásáért" Gábor Dénesnek ítélik oda.
Gábor Dénes a nemzetközi tudományos világ elismert és megbecsült tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia még 1964-ben tiszteletbeli tagjává választotta, tagja lett az USA Tudományos Akadémiájának és a londoni Royal Societynek. A genovai International Institute of Communications Kolumbusz-díjjal tüntette ki, elnyerte az Institute of Electrical and Electronic Engineers érmét, a Royal Society Rumford Medal-lal tüntette ki, a Francia Fizikai Társaságtól a Holweck-díjat kapta meg.
Gábor Dénes élete további részét nem azzal töltötte, hogy a népszerűségben sütkérezzen, hanem az Imperial College elektronoptikai tanszékének professzoraként tovább folytatta kutatásait. Újból a korábbi plazmaelméletének továbbfejlesztésével kezdett foglalkozni, kidolgozta a magnetronelméletet, majd régi vágya, a lapos képcsövű tévékészülékek megvalósításához fogott hozzá. Újszerű megoldásában a többszörösen megtört elektronsugár az útját a képernyővel párhuzamosan haladva teszi meg. Mivel az ilyen képcsövek előállítása eléggé bonyolult technikát igényelt, az ipar nem mert vállalkozni sorozatgyártására. A ma slágernek számító lapos képernyőjű tévékészülékek elvét Gábor Dénes még az 1960-as években dolgozta ki.
Idősebb korában filozófiai kérdésekhez is hozzászólt. Elsősorban az emberiség jövője érdekelte. Ezzel kapcsolatban megjelent művei: A jövő feltalálása (1963), Tudományos, műszaki és társadalmi újítások (1970), Az érett társadalom (1972). Szülőhazájába, Magyarországra gyakran ellátogatott, mindig büszkén vallotta magát magyarnak.
Súlyos betegségben, 1979. február 9-én hunyt el Londonban.

 

 

2/2