A dinamitot Alfred Nobel 1867. szeptember 19-én szabadalmaztatta.
Szabadalmát kiterjesztette szinte az összes számba vehető ipari
államra, majd hamarosan megalapította a Nitroglicerin
Részvénytársaságot. A dinamit nagy üzletnek bizonyult. Az első,
Vintervikenben alapított gyárát újabb és újabb üzemek követték.
Magyarországon 1874-ben Pozsonyban alapított egy dinamitgyárat. Rövid
idő alatt hatalmas multinacionális világvállalatot hozott létre, ő
maga pedig egy csapásra dúsgazdaggá vált. Belépett az olajüzletbe, és
nagyon jelentős érdekeltségre tett szert a kaukázusi
olajkitermelésben. Eközben sem hagyta abba kísérletezéseit; Párizsban,
majd San Remóban létesít jól felszerelt laboratóriumokat, ahol
megszállottként folytatta kutatásait. Feltalálta a robbanógumi néven
ismertté vált robbanó zselatint, amelyet elsősorban
alagútrobbantásoknál használtak, majd az ammónium-nitrátos ún.
extradinamitot, amely még a dinamitnál is nagyobb hatásfokú
robbanóanyagnak bizonyult. Elmondható, hogy a világon a robbanóanyagok
legnagyobb szakértőjévé vált. E téren 355 szabadalmat jelentett be.
Alfred Nobel tulajdonképpen nem végzett egyetemet, viszont élete során
több tanulmányutat tett az Amerikai Egyesült Államokban,
Olaszországban, Franciaországban, Németországban és hallgatott
egyetemi előadásokat kémiából, de főként irodalomból. Folyékonyan
beszélt a svéden kívül oroszul, franciául, angolul, németül és
olaszul.
Kevésbé tudott dolog, hogy sok verset írt, főleg angolul. 1880-ban
Nordstjarn lovagja lett, 1884-ben pedig a Svéd Királyi Tudományos
Akadémia tagjává választotta. Nem sokkal később pedig tagja lett a
világ egyik leghíresebb tudományos társaságának, a londoni Royal
Societynek.
Alfred Nobel sohasem nősült meg, gyermeke nem született. Életét Bertha
Kinsky grófnőhöz fűződő szerelme kísérte végig, akivel kiterjedt
levelezést folytatott. Kinsky grófnő - aki később Artur Gudakker
Suttner báró felesége lett - világhírű békeaktivista, előadásokat
tartott (1895 decemberében Budapesten is), békekonferenciákat
szervezett, cikkeket, könyveket írt a háború ellen. Valószínűleg ennek
a kapcsolatnak köszönhető: Alfred Nobel úgy végrendelkezett, hogy
külön díjjal jutalmazzák azt a személyt, aki a legtöbbet tette a népek
testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, valamint a
békekongresszusok megrendezéséért és követeléséért. A sors furcsa
játékaként Bertha von Suttner bárónét 1905-ben Béke Nobel-díjjal
tüntették ki.
Nobelt élete utolsó évtizedében egy alapítvány gondolata
foglalkoztatta, mely a tudomány és a kultúra legkiválóbbjainak
munkáját jutalmazná, s a béke ügyét szolgálja. 1890-ben
végrendelkezett először, s elsősorban az orvostudomány és az élettan
kutatóit díjazta volna. 1893. március 14-i keltezéssel újabb
végrendelet született, amely a korábbiakat semmisnek jelenti ki. A
végleges testamentum 1895. november 27-i keltezésű.
1896. december 10-én, egy hideg éjszaka, szívrohamban halt meg San
Remó-i lakásán. Végakarata szerint holttestét hazaszállították
Svédországba. Az általa alapított díjat először 1901-ben osztották ki.