
Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten, a Piarista
Gimnáziumban érettségizett 1945-ben. Itt a fizikát az elmés
kísérleteiről híressé vált, nagyszerű pedagógus, Öveges József
oktatta, aki felébresztette Oláhban az érdeklődést a tudományos pálya
iránt. Vegyészmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen szerzi meg,
ahol le is doktorál. Az egyetemen Zemplén Gézának, a szerves kémia
neves professzorának lett az asszisztense. (Zemplén Géza Berlinben
Emil Fischer tanítványa volt, aki 1902-ben kapott kémiai Nobel-díjat.)
Nem sokkal később vezetője lett a Szerves Kémia Tanszéknek, és már
huszonhét éves korában megszerzi a kémiai tudományok doktora címet.
Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének
igazgatóhelyettese lett. A forradalom leverését követően, az első
emigrálási hullámmal, 1956 decemberében elhagyja az országot, és
Kanadában telepedik le. Először a Dow Chemical Company tudományos
főmunkatársa lett, ahol a stabil karbokationokra vonatkozó
kutatásokkal kezd foglalkozni. 1965-től az USA-ban a Case Western
Reserve University professzora, 1977-ben pedig kinevezik a kaliforniai
University of Southern California Szénhidrogénkutató Intézetének
tudományos igazgatójává. 1991-től napjainkig a Loker
Szénhidrogénkutató Intézet (Los Angeles) igazgatója.
Oláh György a legjelentősebbnek tartott eredményét a karbokationok
kutatásával érte el. A karbokationok a szerves vegyületek olyan
származékai, amelyekben pozitív töltésű szénatom található. Ezek
hosszú ideig csupán feltételezett átmeneti termékeknek számítottak,
mivel úgynevezett elektronhiányos rendszerek és így erős elektrofil
tulajdonsággal rendelkeznek. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy nagy a
reaktivitásuk és élettartamuk néha csupán néhány nanoszekundum (10-9,
a másodperc ezermilliomod része). A rövid élettartam miatt nem
alakulhat ki számottevő koncentrációjuk, ezért a vegyészek úgy
gondolták, hogy megfigyelésük, izolálásuk, netán előállításuk
gyakorlatilag lehetetlen. Oláh úgy próbálta "megzabolázni" a heves
reakciókészséget, hogy a karbokationok előállításához használt
reakcióelegyből a továbbalakuláshoz szükséges nukleofilokat kivonta.
Oláh György munkái döntötték meg a szén négyvegyértékűségének
dogmáját. De ezek a kutatások vezettek az ólommentes benzin
előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új
utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok,
valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé.
Oláh György a kémia más területein is jelentős eredményeket ért el.
Erről meggyőzően tanúskodik több mint ezer (!) tudományos
publikációja, közel száz benyújtott és elfogadott szabadalma és azon
tudományos szakkönyvei, amelyek a szerves kémiának fontos területeit
ölelik fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta
tiszteleti tagjává. A magyarországi kutatókkal állandó a kapcsolata.
1995-ben egyik magyarországi látogatása során tartott előadásában
mondta el, hogy mindig büszkén vallotta magát magyarnak, majd
hozzátette: "...igaz, hogy Magyarországon jelenleg rossz a gazdasági
helyzet és, hogy az ország szegény természeti kincsekben, de tele van
tehetségekkel és a jövőt rájuk kell építeni."
Kedves hagyomány, hogy a magyarság kiváló tudósai Balatonfüreden
emlékfát (tiszafát) ültetnek a jövőbe vetett hit bizonyságául. Oláh
György az ünnepi ceremóniát követően rövid beszédet tartott: "Nagy
öröm és megtiszteltetés most számomra történelmi fasorukban egy fát
elültetni. Azt kívánom, hogy ez a kis fa jól növekedjen és - miután a
környezetében elég hely van - meg vagyok győződve, hogy a nem túl
távoli jövőben más fák fogják körülvenni, szintén magyar származású
Nobel-díjasok által ültetve."