Más kémiai díjazottak

 

Jellemző tulajdonságaik alapján a kémiai elemeket már a múlt század végén sikerült logikus rendszerbe foglalnia Mengyelejevnek. A periódusos rendszer óriási jelentősége abban is megmutatkozott, hogy a könnyebb áttekinthetőség mellett lehetővé vált a még hiányzó helyekre várományos elemek kémiai sajátságait megjósolni, illetve eredményesebb kutatásokat folytatni felderítésükre. A táblázat fokozatosan megtelt, ám a 72-es sorszámmal jelölt helyre kitartó kutatással sem sikerült megtalálni a hiányzó elemet. A vegyészek úgy vélték, hogy ez az elem a lantanidák (ritka földfémek) csoportjába tartozik, ezért olyan ásványokban nyomoztak utána, amelyekben gyakori volt az ilyen elemek előfordulása. Hevesy a Bohr-féle atommodellből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a lantanidák sora a 71-es elemmel lezárul, vagyis a következő 72-es rendszámú elem az ún. titáncsoportból kell, hogy kikerüljön. Hevesy, bízott elgondolása helyességében és úgy döntött, hogy elkezdi a hiányzó elem keresését, mégpedig cirkónium-, ill. tóriumtartalmú ásványok vizsgálatával. Igen szerencsésen a cirkónium-tartalmú ásványokkal kezdte (ma már tudjuk, hogy a tóriumot tartalmazó ásványokban elenyésző mennyiség fordul elő a keresett elemből). A koppenhágai ásványtani múzeumtól Norvégiából és Grönlandról származó anyagokat kapott kutatási céljaira. Hevesy az oldható részeket eltávolította, majd munkatársa, Coster röntgenspektroszkópiai felvételeket készített a mintáról. Már az első lemezeken megjelentek azok a színképvonalak, melyek csakis az új elemtől származhattak. A felfedezés helyéről, Koppenhága régi latin neve után hafnium névre keresztelték. Niels Bohrt - akinek s atommodelljét a hafnium megtalálása fényesen igazolta - a felfedezés híre éppen azon a napon érte utol, amikor átvette Stockholmban a Nobel-díjat. A tudományos közvélemény - többek között Rutherford is - táviratokban és lelkes levelekben reagál Hevesy és Coster sikeréhez. Hevesynek sok állást kínáltak, amelyek közül a hozzá mindig közel álló Freiburg egyetemének fizika-kémia tanszékvezetői posztját fogadta el. További kutatásait a Rockefeller Alapítvány támogatta jelentős anyagi hozzájárulással. Ezt követően termékeny évek következtek: kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, a ritkaföldfémek vizsgálata közben felfedezte, hogy a szamárium radioaktív alfa-sugarakat bocsát ki, de itt kezdte a radioaktív izotópok alkalmazásával a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatát is. Ez utóbbi módszer lényege, hogy kis mennyiségben hozzákeverik a radioaktív izotópot a vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez, amely bármely szervezetbe juttatva sugárzással jelzi a megtett útvonalat. A mai orvostudomány ma már elképzelhetetlen lenne e módszer alkalmazása nélkül. Hevenynek ebből a tárgykörből közel kétszáz dolgozata jelent meg. A világ számos egyeteme díszdoktorává választotta, tagja lett a Royal Society-nek és amire különösen büszke volt: megkapta a Copley Medalt. Ez utóbbiról így nyilatkozott: "A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet."
A második világháború kitörése után még egy ideig zavartalanul tudott dolgozni, azután 1943-ban családjával áttelepült Stockholmba. A háborús évek alatt, 1940 és 1943 kőzött, nem adták ki a Nobel-díjakat, de 1944-ben a "radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban" indoklással Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat. 1959-ben pedig az Atoms for Peace Awards (Az Atom Békés Felhasználásáért Díj) kitüntetést vehette át a radioaktív izotópok békés célú felhasználásáért. A világ huszonhárom tudományos társulatának volt tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tagjai közé. Összesen 397 tudományos publikációja jelent meg a világ valamennyi jelentős szaklapjában. 1966-ban megnyitó beszédet mondott a Pápai Tudományos Akadémia sugárhematológiai ülésén Rómában, amikor is a pápa külön audiencián fogadta őt.
Freiburgban, 1966. július 5-én tüdőrákban halt meg. Freiburgban temették el, a német kultuszminisztérium államtitkára, Heinz Antewieth búcsúztatta: "Olyan ország szülötte ő, mely a földtekének csak egy kis szerény helyét foglalja el, mely azonban a tudománynak és a művészetnek arányaihoz képest igen sok nagy embert adott: ez az ország Magyarország." A Frankfurt melletti Dietzenbachban utca viseli a nevét, mint ahogy volt freiburgi intézete is a Hevesy Institut nevet kapta.
Hamvait - felesége és bátyja, Hevesy Pál hamvaival együtt - 2001. április 19-én a Kerepesi úti Nemzeti Sírkert akadémiai parcellájában helyezték végső nyugalomra.

 

 

2/2