Más orvosi díjazottak

 

Békésy György egészen új kísérleti módszereket ötlött ki és alkalmazott kutatásai során. A dobhártyára apró tükröket ragasztott és a róluk visszaverődő fényt felnagyítva vizsgálta a hanghatás magassága és erőssége által kiváltott rezgéseket. Fogorvosi fúróval végzett boncolás közben a belső fület áramló vízben vizsgálta sztereomikroszkóppal, így a fúrás során keletkező finom csonttörmeléket a víz magával sodorta és a látómező mindvégig tiszta maradt. Az állatkísérleteken túl vizsgálataihoz értelemszerűen valódi emberi fülre, ill. koponyákra is szüksége volt. Ám fizikus lévén, enyhén szólva furcsán néztek volna rá, ha amatőr korboncnokként kopogtat be az egyetem kapuján, a fizikai laboratóriumokban viszont elvétve fordult elő, hogy emberfej hentereg a sarokban. Az egyetemen mégis sikerült egy bennfentes jóindulatát megnyernie s a hullakamrából időnként kapott egy-egy emberfejet, amelyet villamoson az aktatáskájában szállított laboratóriumába. Önéletrajzában megemlíti, hogy fölöttébb kellemetlen helyzetbe került volna, ha egy rendőr netán érdeklődni kezd a táska tartalma iránt.
Külföldön is egyre inkább felfigyeltek rendszeresen megjelenő tudományos cikkeire, tanulmányaira, sorra kapta a meghívásokat a világ minden részéből. A berni és a münsteri egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, megkapja a német Otológiai Társaság Leibnitz-díját, majd a Guyot-díj négy aranyplakettjét. A háború után elnyerte az Amerikai Akusztikai Társaság aranyérméi, 1939-hen a budapesti Tudományegyetemen a gyakorlati természettan tanárává nevezik ki. Budapest ostromának idején, egyetemisták segédletével, az intézet műszereinek egy részét elrejtette, így a front elvonultával nála indulhatott meg leghamarabb az oktatás. A háború után formálódó új társadalmi rendszerben nem találta meg a helyét, ezért szívesen fogadta el a stockholmi Karolinska Intézet meghívását, de sokáig ott sincs maradása. Végül is sorsa az Amerikai Egyesült Államokba vetette, 1947-től a Harvard Egyetemen folytatta a még Magyarországon elkezdett kutatásait. Magyar állampolgárságáról azonban sohasem mondott le. Nővére a népszerű író, Passuth László felesége lett, ő maga nem nősült meg. Saját szavaival: "A tudományt vettem feleségül." Ebből a "frigyből" született meg 1961-ben az élettani Nobel-díj. Hatvanhét évesen hátat fordított a csendes, visszahúzódó természetétől mindig idegen, nyüzsgő, anyagias és zaklatott amerikai életformának, és Hawaii szigetére költözött. Honoluluban a Sensory Sciences (Érzékelési Tudományok) tanára volt egészen élete végéig. Személyében kétségkívül a halláskutatás egyik legnagyobb egyéniségét tisztelhetjük, rajta kívül aligha volt ember, aki az emberi test eme néhány köbcentiméternyi térfogatú részéről annyit tudott volna, mint ő. Ezzel kapcsolatos tudományos cikkeinek a száma meghaladja a kétszázat, az 1960-ban megjelent 750 oldalas Experiments in hearing (Hallási kísérletek) című munkája még ma is alapműnek számít. 1967-ben egy további könyve jelent meg Sensory Inhibition (Érzékelés-gátlás), amely angolul tartott előadássorozatának gyűjteménye. Élete végéig bensőséges viszonyban állt a művészetekkel, ebből a tárgykörből is jelentek meg cikkei és értekezései. A tudományos kutatásról és a sikerhez vezető útról a következőket írta: "... A legegyszerűbb utat a csúcs felé a svájciak Királyi Útnak nevezik. Ezen a tehén is felhajtható ... Svájcban úgy tanultam, hogy mielőtt felmászunk a hegyre, körül kell járnunk, megkeresve a legkönnyebb utat. A diákoknak ma ezt nem kell magyarázni, mind a hegy körül járkálnak, annál nehezebb rábírni őket a komoly mászásra. Én azt tapasztaltam, hogyha a hegyet előnytelen oldalon másszuk meg, az sem elveszett munka, mert mászás közben igen sokat tanulhatunk, olyat is, amit emberek, akik hibát nem követnek el, sohasem tudhatnak meg..."
Békésy György Honoluluban hunyt el 1972. június 13-án. Végakaratát teljesítve hamvait a Csendes-óceánba szórták.

 

 

2/2