
Hevesy György jómódú család nyolc gyermeke közül ötödikként született
1885. augusztus 1-jén Budapesten. A Piarista Gimnáziumban
érettségizett 1903-ban, kitűnő eredménnyel. Egyetemi tanulmányait a
budapesti Tudományegyetemen kezdte el, majd egy év után a berlini
műegyetemen folytatta. A fizikai doktorátus (Ph. D.-t) is Freiburgban
szerezte meg 1908-ban. Érdeklődése ez idő tájt egyre inkább a
fizikális kémia felé fordult, ezért Zürichbe ment, ahol a
magashőmérsékletű kémia legszakavatottabb képviselőjeként, Richard
Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást a Technische Hochschulén.
Szerencsés döntésnek bizonyult, amikor 1911-ben Rutherford világhírű
laboratóriumát választotta tanulmányai színhelyéül az angliai
Manchesterben. Egyrészt Rutherford olyan kutatási feladattal bízta meg
Hevesyt, amely elvezette őt ahhoz a témához, ami később a Nobel-díjat
eredményezte számára; másrészt olyan alkotó légkör vette itt körül,
amely mély hatást gyakorolt gondolkodására és kutatási módszereinek
kialakítására. Rutherford kutatólaboratóriumában az anyagszerkezetre
vonatkozó vizsgálatok folytak, és itt olyan kiemelkedő felfedezések
születtek, mint pl. a radioaktív-sugárzás alfa és béta komponenseinek
felismerése, az alfa-sugárzás természetének feltárása és mindezek
közül a legjelentősebbnek tekinthető atommag felfedezése. Hevesy itt
ismerkedett meg és dolgozott együtt a dán Niels Bohrral (1922-ben kap
Nobel-díjat), akivel életre szólt barátságot kötött.
Valamikor 1912 elején Rutherford az osztrák kormánytól ajándékba
kapott csaknem egy mázsa radioólmot, amelyből a rádium D komponensével
akart kísérleteket folytatni, ám a hatalmas tömegű ólom ezt
meghiúsította. Barátja kissé provokáló hangnemben szólította meg
Hevesyt: "Ha megérdemli a sót az ételbe, elválasztja a rádium D-t a
kellemetlenkedő ólomtól." Hevesy bevetette minden vegyészfortélyát,
hogy sikerrel hajtsa végre a megbízatást, azonban azok sorra csődöt
mondtak. Végül arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a két anyag
különválasztása megvalósíthatatlan. Ugyanakkor zseniális
gondolatmenettel, mintegy "talpáról a fejére" állítva az alapkérdést,
azt a tételt fogalmazta meg, hogy ha az aktív anyag nem választható el
az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium D felhasználható az ólom
indikátoraként. Ez az elv alapvetőnek bizonyult a nyomjelző izotópok
indikátorként való alkalmazásában.
Hevesy György az első világháború kitörése miatt félbeszakította a
manchesteri kutatásait, és magyar katonaként teljesített szolgálatot a
Monarchia hadseregében Besztercebányán és Nagytétényben. A világháború
befejezését követően rövid ideig kutatásokat végzett a budapesti
Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén, majd a Tanácsköztársaság idején
aktív oktatási szerepet vállalt. Kármán Tódor (a később Amerikába
emigrált világhírű fizikus) felkérésére, aki a Tanácsköztársaság
kulturális népbiztosságán a természettudományi felsőoktatás felelőse
volt, elvállalta a Műegyetem fizika-kémia tanszékének vezetését.
1919 nyarának végén bekövetkezett a politikai fordulat és azzal együtt
a felelősségre vonások ideje. Bár Hevesy sohasem volt kommunista,
aktív szerepvállalást és ellenlábasai nyomására 1920 tavaszán
megvonják tőle a venia legendit, vagyis az előadói jogot. Ekkor kapóra
jött számára a régi jó barát, Niels Bohr meghívása az újonnan
alapított koppenhágai laboratóriumába.