Az Encyclopaedia Britannica szerint Milton Friedman a laissez
faire-doktrína híve és egyik megalapítója, eszerint a társadalom
gazdasági ügyeit a kollektív hatalomgyakorlás kizárásával az egyéni
döntésekre kell bízni. Így lett ő a monetarizmus USA-beli
vezéregyénisége. Mint 1991-ben megjelent "Monetarist Economics" című
könyvében megfogalmazta, az üzleti ciklus elsősorban a pénzkínálattól
és a kamatlábaktól függ - nem pedig a kormány pénzpolitikájától. A
feleségével írt és 1962-ben kiadott "Capitalism and Freedom" című
művében a központosított és bürokratikus jóléti hálózatok helyett a
negatív jövedelemadó vagy a szavatolt jövedelem mellett érvelt, mivel
szerinte ezek a szociális hálók az individualizmus és a hasznos munka
ellen hatnak.
Milton Friedmant ellentmondásosan ítélik meg. Egyrészt arrogáns
személyisége miatt, mivel a vitákban túl nyíltan, kertelés nélkül,
sokak szerint durván fejtette ki véleményét. Másrészt konzervatív,
jobb oldali politikai-gazdasági nézetei miatt, mint például a
"sokk-terápia" atyját, Nixon és Reagen elnök tanácsadóját, valamint
gazdasági téziseinek néhány demokratikus (így Margaret Thacher
Egyesült Királyságában) és diktatórikus országokban (mint például
Chilében Pinochet által) sikeresen alkalmazott volta miatt. Kivételes
tudományos teljesítményét ugyanakkor senki nem vonja kétségbe.
A korszerű családelemzés egyik célja a kivételes szellemi teljesítmény
gyökereinek kutatása. Milton Friedman ismert felmenő és oldalági
rokonságában kivételes szellemi képességű személyiség nem található.
Házassága tükrözi "a hasonló hasonlót választ" szabályt, mind
származásukat, mind foglalkozásukat, mind kiváló szellemi
képességeiket tekintve. A kivételes szellemi teljesítmény négy
adottságon nyugszik. Az első az átlagost meghaladó általános
értelmesség, amely Milton Friedman esetében nem lehet kétséges. A
másik feltétel valamelyik specifikus mentális adottságban való
kivételesség. A tudósok értékelésekor ezt nem mindig könnyű
azonosítani, bár sokuknál így Milton Friedmannál is - a kivételes
matematikai adottság kiemelhető. Ennek fontosságát ő is hangsúlyozta,
mint a tiszta logikai gondolkodás és levezetések alapját. Magam úgy
gondolom, hogy míg a kivételes muzsikus csak a zenében, a kivételes
költői talentum csak a költészetben képes jól körülhatárolható
kivételes adottságának valóra váltására, addig a tudósok igen
különböző területeken bizonyíthatják különleges képességeiket. Elég
Friedmannak a sugárhajtóművek gázturbináival vagy a légelhárító
lövedékek szerkezetével kapcsolatban a 2. világháború alatt végzett
kutatásaira utalni. Mint Marx György: "A marslakók érkezése" című
könyvében olvashatjuk: " ... hadiszolgálatként a Statisztikai
Kutatócsoportban dolgozva az ötvözetek magas hőmérsékleten való
szilárdságát tanulmányozta, ami a sugárhajtóművek gázturbináinak forgó
alkatrészeinél volt lényeges. Mint mondotta: - Ez nem gazdaságtan
volt, hanem fizika, így nem kellett évekig várakoznom, amíg kiderül,
hogy elméleti egyenleteim következtetéseit megerősíti a tapasztalat.
Még sikeresebb volt a légelhárítás hatékonyságára vonatkozó elemzése a
légelhárító lövedékek szerkezetével kapcsolatban. "
A harmadik adottság a kreativitás, amely Friedman közgazdasági
elméleteinek létrejöttében is döntő lehetett. Ez egyaránt vonatkozhat
a sok lehetséges téma közül a számára legtöbbet ígérő kiválasztására,
valamint ennek következetes és új összefüggéseket feltáró megoldására.
A negyedik a motiváció, a feladat iránti elkötelezettség, amely -
Friedman szerint - az állhatatos, kitartó, a cél megoldásának mindent
alárendelő munkában nyilvánul meg. E négy adottság egybeesésekor
várható a kivételes tehetség, amelynek valóra váltása a kivételes
talentum és a társadalmi teljesítmény formájában a külső feltételek
függvénye. Az utóbbit is négy csoportra szoktuk elkülöníteni. A
családi körülmények nála nem voltak jónak mondhatók, mégis önerőből
képes volt a nehézségeken úrrá lenni. Iskoláztatása során két fontos
jellegzetesség emelhető ki. Egyrészt a zsidó kultúra alap-vető
felismerése, hogy a szülők gyermekeiknek a minél magasabb szintű
iskoláztatással adhatják a legtöbbet. Mindez a Milton családra is
jellemzőnek mondható. Másrészt a jó tanárok szerepe az ő életében is
meghatározónak tűnik, mivel kivételes tehetségének felismerését
követően mentorainak sokat köszönhetett továbbtanulása segítéséhen és
a legjobb iskolák megtalálásában. A kortárs csoportok hatását a
tizenéves korban szoktak hangsúlyozni, nála inkább a (elsőbb-fokú
tanintézményekben dolgozó kollégáinak és a kortárs tudósok hatását
érdemes kiemelni, mind pozitív (akiknek elméleteit és tanait
továbbfejlesztette, illetve megújította), mind negatív (például John
Maynard Keynes közgazdaságtanaival szembeni harcban) értelemben. A
negyedik csoportba a társadalmi lehetőségek és hatások kerülnek,
amelyeket Friedmannál az USA-ban születése határoz-hatott meg. Erre ő
is gondolt: " ... én Amerikában születtem. Ha (szülei) Beregszászon
maradtak volna, ott ismerkedtek volna össze, én is Beregszászon
maradtam volna. Nem amerikai, hanem szovjet állampolgár lennék." S
akkor igen nagy valószínűséggel Nobel-díjat sem kapott volna..."
A Nobel-díjasok magyarszármazásának kritikus elemzésekor számos
szempontot érdemes figyelembe venni.
1) Milton Friedman már az USA-ban született, ez büszkén vállalt
hazája.
2) Így amerikai-angol anyanyelvű, magyarul alig tudott.
3) Milton iskoláit az USA-ban végezte.
4) Sohasem élt Magyarországon (1990-ben járt hazánkban).
5) Az USA-ban elért kutatási eredményeiért kapott Nobel-díjat.
6) Az USA állampolgárának tartotta magát, de szülei magyar származását
sohasem tagadta, sőt büszkén vállalta.
7) Szülei kétségtelenül magyarok voltak, mindketten Magyarországon,
magyar állampolgárként születtek, noha már az USA-ban haltak meg.
Rokonságának egy része szülőföldjén maradt, noha mind a Friedman-,
mind a Director-családra a nagyfokú szociális mobilitás volt a
jellemző. Milton Friedman tehát semmiképpen nem tekinthető magyar
Nobel-díjasnak - Robert Bárányhoz, Richard Zsigmondyhoz, John
Polanyihoz hasonlóan -, de szüleinek magyar származása tény.
Fizikai Szemle 2001-12