Békésy György egészen új kísérleti módszereket ötlött ki és
alkalmazott kutatásai során. A dobhártyára apró tükröket ragasztott és
a róluk visszaverődő fényt felnagyítva vizsgálta a hanghatás magassága
és erőssége által kiváltott rezgéseket. Fogorvosi fúróval végzett
boncolás közben a belső fület áramló vízben vizsgálta sztereomikroszkóppal, így a fúrás során keletkező finom
csonttörmeléket a víz magával sodorta és a látómező mindvégig tiszta
maradt. Az állatkísérleteken túl vizsgálataihoz értelemszerűen valódi
emberi fülre, ill. koponyákra is szüksége volt. Ám fizikus lévén,
enyhén szólva furcsán néztek volna rá, ha amatőr korboncnokként
kopogtat be az egyetem kapuján, a fizikai laboratóriumokban viszont
elvétve fordult elő, hogy emberfej hentereg a sarokban. Az egyetemen
mégis sikerült egy bennfentes jóindulatát megnyernie s a hullakamrából
időnként kapott egy-egy emberfejet, amelyet villamoson az
aktatáskájában szállított laboratóriumába. Önéletrajzában megemlíti,
hogy fölöttébb kellemetlen helyzetbe került volna, ha egy rendőr netán
érdeklődni kezd a táska tartalma iránt.
Külföldön is egyre inkább felfigyeltek rendszeresen megjelenő
tudományos cikkeire, tanulmányaira, sorra kapta a meghívásokat a világ
minden részéből. A berni és a münsteri egyetem tiszteletbeli doktorrá
avatta, megkapja a német Otológiai Társaság Leibnitz-díját, majd a
Guyot-díj négy aranyplakettjét. A háború után elnyerte az Amerikai
Akusztikai Társaság aranyérméi, 1939-hen a budapesti Tudományegyetemen
a gyakorlati természettan tanárává nevezik ki. Budapest ostromának
idején, egyetemisták segédletével, az intézet műszereinek egy részét
elrejtette, így a front elvonultával nála indulhatott meg leghamarabb
az oktatás. A háború után formálódó új társadalmi rendszerben nem
találta meg a helyét, ezért szívesen fogadta el a stockholmi
Karolinska Intézet meghívását, de sokáig ott sincs maradása. Végül is
sorsa az Amerikai Egyesült Államokba vetette, 1947-től a Harvard
Egyetemen folytatta a még Magyarországon elkezdett kutatásait. Magyar
állampolgárságáról azonban sohasem mondott le. Nővére a népszerű író,
Passuth László felesége lett, ő maga nem nősült meg. Saját szavaival:
"A tudományt vettem feleségül." Ebből a "frigyből" született meg
1961-ben az élettani Nobel-díj. Hatvanhét évesen hátat fordított a
csendes, visszahúzódó természetétől mindig idegen, nyüzsgő, anyagias
és zaklatott amerikai életformának, és Hawaii szigetére költözött.
Honoluluban a Sensory Sciences (Érzékelési Tudományok) tanára volt
egészen élete végéig. Személyében kétségkívül a halláskutatás egyik
legnagyobb egyéniségét tisztelhetjük, rajta kívül aligha volt ember,
aki az emberi test eme néhány köbcentiméternyi térfogatú részéről
annyit tudott volna, mint ő. Ezzel kapcsolatos tudományos cikkeinek a
száma meghaladja a kétszázat, az 1960-ban megjelent 750 oldalas
Experiments in hearing (Hallási kísérletek) című munkája még ma is
alapműnek számít. 1967-ben egy további könyve jelent meg Sensory
Inhibition (Érzékelés-gátlás), amely angolul tartott
előadássorozatának gyűjteménye. Élete végéig bensőséges viszonyban
állt a művészetekkel, ebből a tárgykörből is jelentek meg cikkei és
értekezései. A tudományos kutatásról és a sikerhez vezető útról a
következőket írta: "... A legegyszerűbb utat a csúcs felé a svájciak
Királyi Útnak nevezik. Ezen a tehén is felhajtható ... Svájcban úgy
tanultam, hogy mielőtt felmászunk a hegyre, körül kell járnunk,
megkeresve a legkönnyebb utat. A diákoknak ma ezt nem kell magyarázni,
mind a hegy körül járkálnak, annál nehezebb rábírni őket a komoly
mászásra. Én azt tapasztaltam, hogyha a hegyet előnytelen oldalon
másszuk meg, az sem elveszett munka, mert mászás közben igen sokat
tanulhatunk, olyat is, amit emberek, akik hibát nem követnek el,
sohasem tudhatnak meg..."
Békésy György Honoluluban hunyt el 1972. június 13-án. Végakaratát
teljesítve hamvait a Csendes-óceánba szórták.