
A
család eredetileg a burgerlandi Rohoncról származik, de Bárány Róbert
már Bécsben született 1876. április 22-én, osztrák állampolgárként
(noha apja csak egy évvel később kapta meg az osztrák
állampolgárságot, de édesanyja az ő születésekor már osztrák
állampolgár volt). Bárány Róbertet a külföldi szakirodalom osztráknak
tekinti, de magyar származása kétségtelen.
Elemi és középiskoláit Bécsben járta ki, az érettségit is itt tette le
kiváló eredménnyel. Az orvosegyetemet is Bécsben végezte el, 1900-ban
doktorált. Szigorló orvosként a tüdő idegi ellátásával foglalkozott.
Érdeklődése kezdetben szerteágazó volt. Politzer Ádám klinikáján
kezdett dolgozni, majd ugyanitt magántanár lett. Eredetileg
belgyógyászati és pszichiáteri ismereteket szerzett, klinikai, majd
hadikórházi orvosként orr-fül-gégészettel foglalkozott, de
tanulmányozta a lőtt fejsebek gyors ellátásának kérdéseit is.
Jelentősnek mondható az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására
kidolgozott műtéti eljárása. 1906-ban ismerte fel, hogy a fülészeti
gyógyítások során alkalmazott fülöblítésnél az öblítővíz
hőmérsékletétől függ, hogy létrejön-e szédülés és milyen irányú az azt
kísérő szemmozgás. Kóros körülmények között ez az ún. Bárány-féle
kalorikus reakció hiányzik. Ezzel - a belső fülben elhelyezkedő és a
test egyensúlyának fenntartásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő
vesztibuláris apparátus (egyensúlyozó szerv) működésére vonatkozó igen
jelentős megfigyelésen túl - egyben fontos diagnosztizáló módszerhez
is jutott az orvostudomány.
Jelentős felfedezései között tartják számon a szintén róla elnevezett
Bárány-féle „félremutatási” kísérletet. E tünet a belső fül, illetve a
félkörös ívjáratok megbetegedésekor vagy ingerlésekor észlelhető.
Lényege: a beteg az orvos kinyújtott karjának mutatóujjához emeli
saját jobb, majd bal mutatóujját, és ha a mozdulatot nem tudja
becsukott szemmel megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban
eltér az iránytól, vagyis "félremutat"), akkor a kisagyban levő
valamely megbetegedésre lehet következtetni.
Az első világháborúban katonaorvosként dolgozott Przemysl várában,
ahol orosz hadifogságba esett. Az 1914. évi Nobel-díjat fogsága idején
ítélték oda neki a vesztibuláris apparátus élet- és kórtanára
vonatkozó kutatásaiért. A Nobel Bizottság közbenjárására az orosz
hadvezetés engedélyezte, hogy Svédországba mehessen.
1917-ben a svédek meghívták az uppsalai egyetem újonnan, számára
létrehozott fülészeti klinikájára. Bárány Róbert elfogadta a meghívást
és áttelepült Svédországba, mivel a Nobel-díjjal együtt járt a svéd
állampolgárság is. 1926-tól az uppsalai egyetemen töltötte be a
fülészeti klinika igazgatói állását, haláláig.
1936. április 8-án halt meg agyvérzésben. 60 éves volt. Stockholmban
temették el, mivel Uppsalában nem volt zsidó temető.