
1865. április 1-jén született egy nagy múltú és neves magyar család
Ausztriába szakadt sarjaként. Szülei mindketten magyarok, de neki nem
volt kapcsolata a magyar kultúrával. Ezt mutatja az is, hogy amikor az
1925. évi Nobel-díjat neki ítélték "a kolloid oldatok heterogén
természetének magyarázatáért, és a kutatásai során alkalmazott, a
modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért" (az
ultramikroszkóp felfedezésért), a Természettudományi Közlöny meg sem
emlékezett az eseményről.
Zsigmondy kutató, kísérletező ösztöne korán megmutatkozott: már
középiskolás korában kis laboratóriumot rendezett be, ahol első
kísérleteit végezte. A bécsi és müncheni stúdiumok után 1889-ben
doktorált szerves kémiából, majd Berlinben fizikát tanult, majd
Grazban magántanár lett. 1897-ben Jénába költözött, ott is magántanári
minőségben tanított, emellett a híres Schott üveggyár munkatársa lett.
Ott kezdett a kolloidokkal foglalkozni, amely kutatásait később saját
laboratóriumában, majd 1907-től göttingeni professzorként folytatta.
A kolloidok (az enyv görög neve után) olyan rendszerek, amelyek
egyaránt eltérnek a homogénektől (pl. oldatok) és a heterogénektől
(pl. keverékek) és alkotó részecskéik az 1-500 millimikron tartományba
esnek. Egyszerűbb megközelítésben a kolloidok olyan "ál-oldatok",
amelyekben rendkívül finom, mikroszkóppal észrevehetetlen, mégsem
szűrhető szilárd részecskék vannak szuszpendálva. Zavarosak, de nem
ülepíthetők, lehűtve vagy töményítve kristályok helyett kocsonyákká
válnak. Kutatásuk a századfordulón igen aktuális volt, lényeges
áttörés mégsem következett be. Az ilyen jellegű "rendhagyó" oldatok
vizsgálatát azonban nagyban megkönnyítette a Zsigmondy és Siedentopf
által 1903-ban megalkotott és Zsigmondy által 1911-ben
továbbfejlesztett ultramikroszkóp. Ennek segítségével az oldatot
oldalról világítják meg és a részecskékben szóródó fényt észlelik
optikailag. A kolloidok jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint
az, hogy megismerésük nélkül nem jöhettek volna létre pehelykönnyű
habanyagok, lélegző műbőrök, nagy hatású mosószerek, sűrített
élelmiszer-készítmények, pillanatszáradó festékek, vízlepergető
bevonatok, nagy érzékenységű fotoemulziók, diszpergált
gyógyszerkészítmények, kontakt ragasztók. Az ultramikroszkóppal
duplájára lehetett növelni a felbontóképességet, így megállapíthatóvá
vált a kolloidtartományba eső részecskék száma, mozgása, ill.
végérvényesen tisztázni lehetett, hogy a kolloidok nem valódi oldatok,
hanem heterogének. Az 1925-ös kémiai Nobel-díjat Zsigmondy Richardnak
ítélték oda "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért
és a kutatásai során alkalmazott módszerekért, amelyek alapvetőkké
váltak a modern kolloidkémiában". Szintén az ő nevéhez fűződik az
ultrafiltrációs eljárás alkalmazása, melynek során töményíteni lehet a
kolloidoldatot. Megfelelő membránok áteresztik az oldószert, a
kolloidrészecskéket azonban nem. Ily módon az oldat nyomásának
következtében az oldószer a membránon keresztüláramlik, s a
kolloidoldat töményedik. A membránok és ultraszűrők alkalmazása igen
elterjedt az orvosbiológiában, ugyanis a különböző méretű
részecskéket, így a baktériumokat és a vírusokat is el lehet
választani egymástól vagy pedig közegüktől.
Áldozatkészségére jellemző, hogy Nobel-díja teljes összegét a háborús
és inflációs évek anyagi nehézségeivel küszködő kémiai intézetének
fejlesztésére fordította.
1929. szeptember 23-án hunyt el Göttingenben. Tudományos eredményei,
újszerű kutatási módszerei és gazdag életműve az egész egyetemes emberi
kultúra közkincse. Nevét az utókor a Holdon az É 590 K 1160
koordinátájú kráter elnevezésével örökítette meg.