Alfred Bernhard Nobel 1833. október 21-én született Stockholmban. Nobelius nevű ősei a XVIII. század elején vándoroltak Angliából Svédországba, ahol azután a Nobel nevet kezdték használni. Édesanyja, Adriette Aksell-Ahlsell, a neves svéd természettudós, Olof Rudbeck leszármazottja. Apja Immanuel Nobel mérnök és feltaláló volt. Házasságukból négy fiúgyermek született: Alfred harmadikként.
Az apa az üzleti életen vállalkozó szellemű, a technika iránt pedig rendkívül élénk érdeklődést tanúsított. A hadiiparba - főként a torpedókkal és aknákkal kapcsolatban - számos találmány fűződik a nevéhez. 1842-ben családjával Szentpétervárra költözött a kedvezőbb üzleti lehetőségek reményében. Hamarosan gépgyárat és kohót létesített, ahol az akkor már felnőtt fiaival (Robert-Hjalmar, Louis-Emmanuel, Alfred-Bernhard) együtt egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok és torpedók konstruálásával. Az angolok elleni krími háború miatt az orosz hadvezetéstől jelentős megrendelések érkezetek. A háború után áttért a gőzmozdonyok gyártására, azonban ez nem járt sikerrel. Vállalkozásába belebukott és tönkremenve visszatért Svédországba, ahol új lendülettel kezdte meg a robbanóanyagok kutatását. Célja egy, a puskapornál hatásosabb robbanószer megalkotása volt: kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak.
Ezalatt az ifjú Alfred - 1850-ben - tanulmányútra az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol megismerkedett John Ericssonnal, az akkor már világhírű mérnökkel, akinek gyárában közel két éven át dolgozott. 1852-ben visszatért Európába, azonban megromlott egészségi állapota miatt Franzensbadba utazott hosszabb gyógykezelésre, majd Szentpétervárra ment, ahol benyújtotta első szabadalmát egy újfajta gázmérőre. Alfred Nobel azonban apja nyomdokain haladva az ő érdeklődése is elsősorban a robbanóanyagok felé fordult.
1864-ben Párizsba utazott, hogy kísérleteihez pénzügyi támogatást szerezzen. Általában elutasították, végül is felkeltette III. Napóleon császár érdeklődését, s jelentős anyagi segítséget kapott. Az új robbanóanyagot csakhamar alkalmazni kezdték a svéd bányákban, s a Svéd Vasutak Igazgatósága is ennek segítségével kívánt alagutat építeni. Ekkor alapította meg Nobel az első Nitroglicerin Társaságot. Felépült az új gyár is Vintervikenben, Stockholm közelében. Hamarosan gyár épült Norvégiában és Hamburgban is, de ez utóbbi 1870-ben felrobbant. Ehhez hasonló tragikus események miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált. Sok ország azt is megtiltotta, hogy területén átszállítsák. Nobel személyesen elutazott mindenhová, s energiát nem kímélve magyarázta az új robbanóanyagok hasznát. Közben fejlesztette is az anyagot. Egy véletlen során figyelt fel arra, hogy a kiömlő nitroglicerint az ott lévő kovaföld felitta. Laboratóriumi vizsgálatok során rájött, hogy az ily módon képződő anyag nem érzékeny a rázkódásra és az ütésre, így az jól szállítható, ugyanakkor gyutacs segítségével ugyanúgy felrobbantható, mint a tiszta nitroglicerint. E találmánya - amelyet dinamitnak nevezett el (a görög dünamisz - erő szó nyomán) -, rövidesen tömeges méretű gyártásra is alkalmassá vált.

 

 

3/1