
A Nobel-díjas tudós 1862. június 7-én Pozsonyban született.
Ugyanitt jár iskolába, a magyar nyelvű főreál iskolában tanul. A
tehetséges és szorgalmas diákra csakhamar felfigyeltek a tanárok,
elsősorban Klatt Virgil, akivel később tudományos kérdésekben is
együttműködött. Felsőfokú tanulmányait Budapesten kezdte, majd
Berlinben és Heidelbergben fejezte be. Rövid ideig Eötvös Lóránd
tanársegédje is volt, ezt követően azonban haláláig Németországban
élt.
1886-ban rövid ideig még Heidelbergben dolgozott, majd a bonni egyetem
professzorának, Heinrich Hertznek (1857-1894) lett az asszisztense.
1893-ban Lénárd olyan katódsugárcsövet épített, amelynek vékony
alumínium lemezből készített "ablaka" volt, azon a helyen, ahol a
katódsugár eléri a cső falát. Az elektronok a Lénárd-ablakon kilépnek
a szabadba, így tanulmányozásukhoz a korábbiaknál lényegesen tágabb
lehetőség nyílt. Maga Lénárd elsősorban a katódsugarak abszorpcióját
és ionizáló hatását vizsgálta, a Lénárd-féle katódsugárcső pedig a
kísérletezők egyik leghasznosabb eszközévé vált. 1894-ben a breslaui,
1895-ben az aacheni, 1896-ban a heidelbergi, 1898-ban kieli és végül a
1907-ben a heidelbergi egyetem professzorává nevezték ki és folytatta
kísérleteit. Az elektronok anyagon való áthaladásának magyarázatára
kidolgozta az anyag dynamida-elméletét. E szerint az atom belsejének
csak egy kis tartománya átjárhatatlan. Ezt a részt igen intenzív
erőtérnek, dynamidának képzelte el. Az ő elmélete volt a
Rutherford-féle atommodell alapja. Lénárd folytatta Hertz munkásságát
a fényelektromos hatás vizsgálata terén is. A Magyar Tudományos
Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává, ekkor még biztosan
magyar állampolgár volt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták a
díjra, melyet 1905-ben ítélték oda a katódsugárzással kapcsolatos
munkáiért. 1907-ben az Akadémia tiszteleti tagjává választotta.
Köszönőlevelét "hazafias üdvözlettel" fejezi be, de ekkor már
valószínűleg nem volt magyar állampolgár. 1909-ben, az egyetem Fizikai
Intézetének vezetése mellett, az újonnan alapított Radiológiai Intézet
igazgatását is elvállalta. Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje
volt, ezt követően 1931-ben nyugalomba vonult, és haláláig
Németországban élt. Messelhausenben, 1947. május 20-án halt meg.
Lénárd Fülöp a századforduló és a századelő kétségkívül egyik
legjelentősebb fizikusa volt.