A képlemezen tulajdonképpen e két fényhullám interferenciájának
rögzítése történt. Ekkor azonban még nem léteztek koherens
fényforrások (lézerek), ezért Gábor Dénes kísérletei mindössze a
holográfia elvi lehetőségeit tárták fel. Jelentősége az első lézerek
megjelenésével (1962) derült ki igazán és egy csapásra az érdeklődés
középpontjába került. Különösen előnyösnek bizonyult, hogy a hologram
készítésénél nincs szükség képalkotó lencsére. Forradalmasította a
rövid ideig fennmaradó térbeli folyamatok rögzítésének a technikáját,
például az áramlási jelenségek esetében. A felvételek során a kapott
kép olyan nagyítású, mint a hologram készítésénél és a
rekonstrukciónál alkalmazott sugarak hullámhosszúságának az aránya.
Például a 0,1 nanométeres röntgensugárral készült hologram 600
nanométeres hullámhosszúságú vörös fénnyel történő rekonstruálásánál a
kapott nagyítás hatezerszeres. De sikerrel alkalmazható a hologrammal
két különböző, akár időben nem együtt rögzített hullámnyaláb
interferáltatásánál is. Alkalmazási területei szinte
felsorolhatatlanok.
Az 1971-es fizikai Nobel-díjat a "holográfiai módszer felfedezéséért
és a fejlesztéséhez való hozzájárulásáért" Gábor Dénesnek ítélik oda.
Gábor Dénes a nemzetközi tudományos világ elismert és megbecsült tagja
lett. A Magyar Tudományos Akadémia még 1964-ben tiszteletbeli tagjává
választotta, tagja lett az USA Tudományos Akadémiájának és a londoni
Royal Societynek. A genovai International Institute of Communications
Kolumbusz-díjjal tüntette ki, elnyerte az Institute of Electrical and
Electronic Engineers érmét, a Royal Society Rumford Medal-lal tüntette
ki, a Francia Fizikai Társaságtól a Holweck-díjat kapta meg.
Gábor Dénes élete további részét nem azzal töltötte, hogy a
népszerűségben sütkérezzen, hanem az Imperial College elektronoptikai
tanszékének professzoraként tovább folytatta kutatásait. Újból a
korábbi plazmaelméletének továbbfejlesztésével kezdett foglalkozni,
kidolgozta a magnetronelméletet, majd régi vágya, a lapos képcsövű
tévékészülékek megvalósításához fogott hozzá. Újszerű megoldásában a
többszörösen megtört elektronsugár az útját a képernyővel párhuzamosan
haladva teszi meg. Mivel az ilyen képcsövek előállítása eléggé
bonyolult technikát igényelt, az ipar nem mert vállalkozni
sorozatgyártására. A ma slágernek számító lapos képernyőjű
tévékészülékek elvét Gábor Dénes még az 1960-as években dolgozta ki.
Idősebb korában filozófiai kérdésekhez is hozzászólt. Elsősorban az
emberiség jövője érdekelte. Ezzel kapcsolatban megjelent művei: A jövő
feltalálása (1963), Tudományos, műszaki és társadalmi újítások (1970),
Az érett társadalom (1972). Szülőhazájába, Magyarországra gyakran
ellátogatott, mindig büszkén vallotta magát magyarnak.
Súlyos betegségben, 1979. február 9-én hunyt el Londonban.