A dinamitot Alfred Nobel 1867. szeptember 19-én szabadalmaztatta. Szabadalmát kiterjesztette szinte az összes számba vehető ipari államra, majd hamarosan megalapította a Nitroglicerin Részvénytársaságot. A dinamit nagy üzletnek bizonyult. Az első, Vintervikenben alapított gyárát újabb és újabb üzemek követték. Magyarországon 1874-ben Pozsonyban alapított egy dinamitgyárat. Rövid idő alatt hatalmas multinacionális világvállalatot hozott létre, ő maga pedig egy csapásra dúsgazdaggá vált. Belépett az olajüzletbe, és nagyon jelentős érdekeltségre tett szert a kaukázusi olajkitermelésben. Eközben sem hagyta abba kísérletezéseit; Párizsban, majd San Remóban létesít jól felszerelt laboratóriumokat, ahol megszállottként folytatta kutatásait. Feltalálta a robbanógumi néven ismertté vált robbanó zselatint, amelyet elsősorban alagútrobbantásoknál használtak, majd az ammónium-nitrátos ún. extradinamitot, amely még a dinamitnál is nagyobb hatásfokú robbanóanyagnak bizonyult. Elmondható, hogy a világon a robbanóanyagok legnagyobb szakértőjévé vált. E téren 355 szabadalmat jelentett be. Alfred Nobel tulajdonképpen nem végzett egyetemet, viszont élete során több tanulmányutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban, Franciaországban, Németországban és hallgatott egyetemi előadásokat kémiából, de főként irodalomból. Folyékonyan beszélt a svéden kívül oroszul, franciául, angolul, németül és olaszul.
Kevésbé tudott dolog, hogy sok verset írt, főleg angolul. 1880-ban Nordstjarn lovagja lett, 1884-ben pedig a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjává választotta. Nem sokkal később pedig tagja lett a világ egyik leghíresebb tudományos társaságának, a londoni Royal Societynek.
Alfred Nobel sohasem nősült meg, gyermeke nem született. Életét Bertha Kinsky grófnőhöz fűződő szerelme kísérte végig, akivel kiterjedt levelezést folytatott. Kinsky grófnő - aki később Artur Gudakker Suttner báró felesége lett - világhírű békeaktivista, előadásokat tartott (1895 decemberében Budapesten is), békekonferenciákat szervezett, cikkeket, könyveket írt a háború ellen. Valószínűleg ennek a kapcsolatnak köszönhető: Alfred Nobel úgy végrendelkezett, hogy külön díjjal jutalmazzák azt a személyt, aki a legtöbbet tette a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és követeléséért. A sors furcsa játékaként Bertha von Suttner bárónét 1905-ben Béke Nobel-díjjal tüntették ki.
Nobelt élete utolsó évtizedében egy alapítvány gondolata foglalkoztatta, mely a tudomány és a kultúra legkiválóbbjainak munkáját jutalmazná, s a béke ügyét szolgálja. 1890-ben végrendelkezett először, s elsősorban az orvostudomány és az élettan kutatóit díjazta volna. 1893. március 14-i keltezéssel újabb végrendelet született, amely a korábbiakat semmisnek jelenti ki. A végleges testamentum 1895. november 27-i keltezésű.
1896. december 10-én, egy hideg éjszaka, szívrohamban halt meg San Remó-i lakásán. Végakarata szerint holttestét hazaszállították Svédországba. Az általa alapított díjat először 1901-ben osztották ki.

 

 

3/2