
Békésy György személyében a magyar tudomány olyan nemzetközileg is
elismert szaktekintélyt tisztel, akinek tudományos tevékenysége a
modern orvostudományban alapvető jelentőségű. Annak ellenére, hogy
elsősorban fizikus volt, az 1961-ben neki ítélt orvosi Nobel-díjat a
"fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának
felfedezéséért" kapta.
Békésy György 1899. június 3-án született Budapesten. Apja az
Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciai testületében Európa különböző
fővárosainak nagykövetségein teljesített szolgálatot, ezrért a
családnak folyton költözködnie kellett. A család otthon magyarul
beszélt, de a fiatal Békésy Konstantinápolyban franciául, Svájcban
olaszul, Münchenben németül tanult, miközben egyetlen idegen nyelvet
sem sikerült tökéletesen elsajátítania. Életrajzírói szinte kivétel
nélkül kitérnek arra a körülményre, hogy előadósainak szövegét és
szakcikkeit csak gondos lektorálás után lehetett közreadni. Már
tizenhét éves korában leérettségizett, és a természettudományok iránti
fogékonysága, olthatatlan kíváncsisága döntő módon befolyásolták
pályaválasztásában. Kezdetben a kémia foglalkoztatta, de fokozatosan
a fizika került érdeklődésének előterébe kerülni. Fizikai doktorátusát
a budapesti Tudományegyetemen szerzi meg 1923-ban. A vesztett háború
és a trianoni sokk, a Tanácsköztársaság és a politikai fordulat okozta
káosz nem éppen ígéretes jövőképet festett egy ambiciózus és
tehetséges, kutatni vágyó fizikus elé, mégis amikor felkínálják neki
a svájci állampolgárságot és egy csábító állásajánlatot, önérzetesen
visszautasítja. Saját elmondása szerint, osztoznia kell hazája
sorsában és részt kíván venni annak újjáépítésében. A Postakísérleti
Állomás laboratóriumában kezdett dolgozni, mégpedig a telefonok
hangátvitelének tökéletesítésén., ugyanis a recsegő, sípoló háttérzaj
nagymértékben zavarta a telefonbeszélgetéseket. Mérései során rájött,
hogy az emberi fül sokkal érzékenyebb a telefonkagyló hallgatójának
membránjánál, ezért elhatározta, hogy először magának a hallásnak a
mechanizmusát próbálja meg kideríteni.
Mint ismeretes, a hangot mechanikai rezgések keltik s hullámok útján
terjed a közeg sűrűségétől függő sebességgel (a hang sebessége a
levegőben átlagosan 334 méter másodpercenként). A fül, a természet e
csodálatos berendezése a rezgéseket elektromos feszültségingadozásokká
alakítja át, amelyek az agyban hangérzetet keltenek. A levegő
rezgéseit először a dobhártya közvetíti a fül belsejébe, a neki
támaszkodó kalapács, üllő és kengyel csontocskák segítségével egy
újabb érzékeny hártyára. Emögött helyezkedik el a három félköríves
járat (melynek egyensúlyérzékünknél van fontos szerepe) és a csiga. A
hallás szempontjából igen lényeges szerep jut a csigának, de ennek
működéséről Békésy előtt semmi biztosat nem tudtak. A csiga
háromszorosan megcsavarodott, mintegy 3-4 centiméteres csövecske,
melynek egész hosszában kifeszített hártya fut végig. Ezen négy sorban
kb. 16 000 rendkívül finom szőrsejt található. A csigát sűrű folyadék
tölti ki, amely a dobhártya rezgéseit közvetíti az alaphártyához úgy,
hogy a dobhártyára ható parányi nyomást a folyadék több mint
húszszorosan nagyobb nyomássá növeli, akár egy hidraulikus prés. Hogy
elképzeljük, milyen hallatlanul finom mozgásokról van itt szó,
összehasonlításul az 1000 Hz frekvenciájú erős hang hatására a kengyel
hallócsontocska mindössze 0,0000003 millimétert mozdul el. Békésynek sikerült nagyon precíz technikával behatolnia a csigába és
közvetlen módon tanulmányozni működését. Megfigyelte, hogy a csigát
megtöltő sűrű folyadékban rezgés hatására nemcsak longitudinális
hullámok, hanem örvények is keletkeznek, és minél magasabb a hang,
annál közelebb van az örvény a csiga kezdetéhez. Az alaphártya
kimozdulásaira az érzéksejtek csillószálai elhajlanak, ami bioáramok
keltését eredményezi. Fontos volt Békésynek az a felismerése is, hogy
az alaphártyán a hanghatásnak csupán a durva érzékelése történik,
miközben más érzékszerveink működéséhez hasonlóan az ún. oldalirányú
gátló hatás - az ingerek közt mintegy válogatva a zörejeket és egyéb
zavaró hatásokat elnyomva - csak a lényeges hangingerületeket juttatja
további feldolgozásra az agyba. A hangmagasságok szűrésének és
osztályozásának végső munkálatai már a "hangstúdió
számítógéptermében", az agy idegrendszerében történnek.