A miniszterelnöki expozé 1953. július4-én

Tisztelt Országgyűlés!

Amidőn hazánk felszabadulása után a hatalmat a dolgozó nép vette kezébe az országban, a demokratikus népképviselet alapján az országgyűlés jelentősége lényegesen megnövekedett. Magyarország demokratikus újjászületésével a történelem viharában örökre alámerült a régi, földesúri-burzsoá parlament, mely az alkotmány sáncain kívül rekesztette a dolgozó népet, a munkásosztályt és a parasztságot. Az úri parlament törvényhozása és országkormányzása elmaradt, gazdaságilag fejletlen országot, szabadságától és jogaitól megfosztott népet hagyott maga után. Amióta a nép küldöttei bevonultak a törvényhozás házába és a népszabadságot, a népjogot, magát a dolgozó magyar népet tették meg a törvényhozás fundamentumává, megkezdődött a gyümölcsöző, törvényhozó munka, kibontakozott a nép alkotó kezdeményezése. Az előző országgyűlés jelentős alkotásokkal gazdagította a népi demokrácia sikereit az állami, gazdasági és kulturális élet számos területén. A szocializmus alapjainak lerakása, népgazdaságunk fejlesztése terén elért eredmények mindenekfelett nagyszerű munkásosztályunk öntudatos helytállását és áldozatkészségét dicsérik. A magyar munkásosztály, amely a hatalom letéteményese, a szocializmus előharcosa és fő ereje országunkban, méltónak bizonyult a rá háruló történelmi feladatokra, és a szocializmus sorsáért érzett felelősséggel, minden nehézség, megpróbáltatás, ellenséges kísértés és aknamunka ellenére, szilárdan helytáll és megingathatatlan talpköve épülő szocialista hazánknak.

Eredményeink megteremtéséből méltóan kivette részét szorgalmas, dolgos parasztságunk, amely elemi csapással, károkkal és bajokkal küszködve bár, minden nehézség ellenére hűséggel kitartott a népi demokrácia mellett és reménnyel eltelve, a jövőbe vetett biztos hittel takarítja be most verejtékes munkájának dús gyümölcsét. Munkásosztályunk és parasztságunk a haza iránti hűségéért és helytállásáért legmélyebb hálánkat és elismerésünket érdemli ki. Eredményeink és sikereink kivívása pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának érdeme, amely a munkásosztály élén dolgozó népünket rávezette a szocializmus építésének széles útjára.

Eredményeink forrása legdrágább kincsünk, szabadságunk. Munkásosztályunk és parasztságunk ennek birtokában vált képessé történelmi feladatok megoldására, hazánk százados elmaradottságának behozására, a kizsákmányoló régi úri rend megszüntetésére. A szabadság nyitotta meg az utat a szocializmushoz. A szabadság szárnyakat adott népünknek, kibontakoztatta alkotóerejét, amely történelmünk legnagyszerűbb alkotásaival gazdagította hazánkat. Ezt a szabadságot a szovjet nép fiainak vérehullásával hozta meg nekünk azért, hogy szabad és független országot, dolgozó népünk számára pedig jómódú, boldog életet teremtsünk. Így lett minden sikerünk és eredményünk forrása a Szovjetunió, a kis népek önzetlen barátja, a béke és szabadság bástyája.

A felszabadulással megnyílt előttünk az országépítés, a felemelkedés, a szocialista jövő nagyszerű perspektívája. De elvégezni a hatalmas munkát a saját erőnkből és anyagi forrásunkból nem tudtuk volna a Szovjetunió mindenirányú és hathatós támogatása nélkül. A kölcsönös gazdasági együttműködés keretében felbecsülhetetlen segítséget nyújtott, és biztosan továbbra is nyújtani fog a szocializmus építésének, dolgozó népünk anyagi helyzete megjavításának nagy munkájához. Eredményeinkről szólva ezért fordulunk e napon is őszinte köszönetünk kifejezésével a Szovjetunió népei és kormánya felé. (Hosszan tartó, nagy taps.)

Alkotmányos életünkben, a népi demokrácia fejlődésében egy-egy új országgyűlési ciklus határkő volt a régi rendszer gazdasági és politikai alapjainak felszámolása, valamint az újjáépítés, a felemelkedés, az ország békéjének és függetlenségének biztosítása terén.

A május 17-én választott országgyűlésben a megelőző parlamentnél jobban és mélyebben tükröződik az igazi népképviselet demokratikus elve, szilárdabb alapokon nyugszik a dolgozó néppel, a hatalom letéteményesével való eltéphetetlen kapcsolat, mely az országgyűlés feladatainak és szellemének, továbbá alkotmányos életünkben betöltött szerepének új, népi tartalmat ad. Biztosan mondhatjuk, hogy a most összeült országgyűléssel fejlődésünkben új szakasz veszi kezdetét, amelyben fokozottabban kifejezésre kell jutni a nép szuverenitásának, a parlament nagyobb szerepének az állami élet törvényes irányításában,a felelős kormányzás alapelveinek és célkitűzéseinek meghatározásában, valamint az országgyűlés alkotmányos jogainak gyakorlásában.

A kormány feladatai ellátásában fokozottabban az országgyűlésre kíván támaszkodni, amelynek bizalmából az országot vezeti, és amelynek a kormányzás terén kifejtett tevékenységéért, a haza jó vagy balsorsáért, dolgozó népünk boldogulásáért teljes felelősséggel tartozik. Ugyanakkor biztosítani kívánja, hogy a minisztertanács a törvényhozásra támaszkodva, az államügyek intézésének teljes jogú szerve legyen, amely a minisztériumok szélesebb hatáskörén és a miniszterek nagyobb felelősségén nyugszik. Ezzel lényegében további lépést teszünk előre államéletünk demokratizálása terén.

Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a gazdaságpolitika kérdéseire, hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége új irányelvek reális célkitűzései és javaslatai alapján folytatja gazdaságpolitikáját. Ez azt jelenti, hogy népgazdaságunk fejlesztése terén feltétlenül számol az ország gazdasági erőforrásaival, hogy nem tűz maga elé olyan feladatokat, amelyeknek megvalósításához hiányzanak a szükséges feltételek, akár nyersanyagbázisról, akár az ország erejét és teljesítőképességét meghaladó vagy túlzottan igénybevevő beruházásokról, akár a lakosság életszínvonalának rovására menő egyéb túlzott gazdasági feladatokról van szó. A kormány a gazdaságpolitika terén azt a közmondást tartja szem előtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Márpedig látnunk kell, és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv célkitűzései sok tekintetben meghaladják erőinket, megvalósításuk túlzottan igénybe veszi erőforrásainkat, hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sőt az utóbbi időben az életszínvonal romlását vonta maga után. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben lényeges módosításra van szükség. A szocialista nehézipar fejlesztése nem lehet öncél. A népi demokrácia útján, a szocialista iparosítás útján úgy kell előrehaladnunk a szocializmus felé, hogy az a dolgozó nép, elsősorban a szocialista építés derékhada, a munkásosztály életszínvonalának, szociális és kulturális helyzetének szüntelen javulásával járjon. Ebből világosan kirajzolódik a kormány gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb feladata: népgazdaságunk fejlesztése ütemének és a beruházásoknak általános és jelentős csökkentése az ország teherbíró képességének megfelelően. Ebből a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházások terén felülvizsgálja a népgazdasági tervet és javaslatot fog tenni megfelelő csökkentés;re.

Módosítani kell a népgazdaság fejlesztésének irányítását is. Semmi sem indokolja a túlzott iparosítást és ipari autarchiára való törekvést, különösen, ha nem rendelkezünk a hozzá szükséges alapanyagbázissal. Az autarchia, amellett, hogy gazdasági elzárkózást jelent és túlzottan igénybe veszi az ország teljesítőképességét, eleve lemondást jelent olyan kedvező lehetőségekről, amelyek a nemzetközi áruforgalomba való fokozottabb bekapcsolódásból, a kapitalista országokkal való kereskedelmi forgalomból, de mindenekelőtt és főképpen a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, valamint a népi Kínával fennálló kölcsönös gazdasági segítségből és együttműködésből adódnak. Ezzel az erőforrással a kormány fokozottabban számolni fog gazdaságpolitikájában, amivel tehermentesíteni kívánja népgazdaságunkat.

Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintetben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét jelentősen lassítva az eddiginél lényegesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyűiparra és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság növekvő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítését.

Meg kell változtatni a gazdaságpolitika irányát a népgazdaság két alapvető ága, az ipar és a mezőgazdaság tekintetében is. A túlzott iparosítás, főképpen a nehézipar túl gyors fejlesztése és a vele járó nagyarányú beruházások mellett, az ország anyagi erőforrásaiból nem futotta a mezőgazdaság fejlesztésére. Ennek következtében az ipar, de elsősorban, sőt csaknem kizárólag, a nehézipar túlzottan gyors ütemű fejlődése mellett a mezőgazdasági termelés megrekedt, nem tudta biztosítani sem az ipar rohamos fejlődésének nyersanyagszükségletét, sem a gyorsan növekvő ipari munkásság és általában a lakosság növekvő élelmiszer-szükségleteinek kielégítését. A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az ipari beruházások csökkentésével egyidejűleg lényegesen emelje a mezőgazdasági beruházásokat a termelés minél gyorsabb és nagyobb arányú fellendítése érdekében.

Népgazdasági terveinkben végrehajtandó gyökeres változásokkal, ami alapjában a szocialista iparosítás túlzott ütemének csökkentésében és a mezőgazdaság fokozottabb fejlesztésében domborodik ki, kirajzolódik a kormány gazdaságpolitikájának célkitűzése: a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalának állandó emelése.

Az ipari termelés és a vele kapcsolatos beruházások átütemezése és átcsoportosítása, az új termelési és beruházási tervek kidolgozása nagyon körültekintő, alapos munkát igényel. Az Országos Tervhivatal központi feladata a kormány által megadott irányelvek alapján ezt a munkát minél előbb úgy elvégezni, hogy népgazdaságunkat és elsősorban iparunkat zökkenő nélkül átalakíthassuk és a termelés folyamatosságát, a tervek teljesítését öntudatos, fegyelmezett munkával addig is biztosíthassuk.

Iparunk termelési terveinek teljesítése ugyanis nélkülözhetetlen feltétele mindazoknak a rendszabályoknak, amelyeket a kormány a gazdaságpolitika és az életszínvonal emelése terén megvalósítani kíván. A mezőgazdasági termelés fejlesztése sem lehetséges az ipari termelési tervek hiánytalan teljesítése nélkül. A kormány célkitűzései sikeres megvalósításának kulcsa tehát a munkásosztályunk kezében van. Ez kétféle kötelezettségeket jelent, egyrészt arra kötelezi a kormányt, hogy rendszabályok kidolgozásánál a lehető legnagyobb figyelmet fordítsa a munkásosztály életszínvonala emelésére, továbbá anyagi, szociális és kulturális szükségletei maximális kielégítésére. A kormány ezt vállalja és végre is fogja hajtani. Másrészt arra kötelezi a munkásosztályt, hogy a munkafegyelem megszilárdításával határidőre biztosítsa a termelési tervek végrehajtását. Ezt ipari munkásságunknak kell vállalnia és betartania. Meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogja tenni becsülettel, odaadással.

Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk másik fő ága, amelynek terén a kormány előtt új feladatok állnak, a mezőgazdaság. A már említett alacsony és az összes beruházásokhoz képest az utóbbi években viszonylag csökkent beruházások miatt, az egyéni gazdálkodók megsegítésének elhanyagolása miatt, a termelőszövetkezetek sem gazdaságilag, sem politikailag eléggé alá nem támasztott, túl gyors fejlesztése miatt, ami a parasztság gazdálkodását bizonytalanná tette, a mezőgazdasági termelés fejlődése megakadt s az utóbbi években lényegében egy helyben állt. Ebben nagy része volt a gyakori és nagyarányú tagosításoknak is, amelyek során sok visszaélés, erőszakoskodás fordult elő, ami joggal sértette parasztságunk igazságérzetét, amellett, hogy komoly gazdasági károkat is okozott neki. Ismeretes, hogy mezőgazdasági termelésünk döntően az egyéni gazdaságokon nyugszik, melyeknek termelését az ország nemcsak hogy nem nélkülözheti, ellenkezőleg, országos érdek termelésük fejlesztése úgy a földművelés, mint az állattenyésztés terén. A kormány elsőrendű feladatának tekinti az egyéni gazdaságok termelésének felkarolását, termelési és munkaeszközökkel, felszerelésekkel, műtrágyával, nemesített vetőmaggal és az agrotechnika más eszközeivel való megsegítését.

A kormány minden eszközzel meg kívánja szilárdítani a paraszti termelés és tulajdon biztonságát. Ennek érdekében már az idén megtiltja a szokásos őszi tagosítást, amely az önkényes földbirtokcserével akadályozta a föld gondos művelését és csökkentette a gazdák termelési kedvét.

A mezőgazdasági termelés kedvezőtlen alakulásához kétségtelenül hozzájárult a túlhajtott termelőszövetkezeti mozgalom, a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének elsietett üteme, ami odavezetett, hogy a megalakult termelőszövetkezetek egy része, a szükséges feltételek hiánya miatt, nem tudott gazdaságilag és szervezetileg megerősödni. A termelőszövetkezeti mozgalom elsietett kifejlesztésének legsúlyosabb következménye azonban az volt, hogy a dolgozó parasztság körében különösen az előfordult túlkapások, az önkéntesség elvének megsértése komoly nyugtalanságot keltett, zavarta a nyugodt termelőmunkát és a gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges befektetések nagyarányú csökkenéséhez vezetett.

A kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok is elősegítették, hogy az államnak évről évre mind nagyobb gondot okoz az úgynevezett tartalékföldek hasznosítása, amelyek a gazdálkodás bizonytalansága és a nehéz termelési viszonyok következtében műveletlenül maradtak.

Mindezek alapján a kormány elsőrendű és sürgős feladatának tekinti a mezőgazdasági termelés biztonságának megteremtését. Annak érdekében, hogy dolgozó parasztságunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehetőségét, hogy eloszlassa kételyeit a parasztgazdaságoknak termelőszövetkezetekbe való kényszerítése tekintetében, a kormány helyesnek és szükségesnek tartja a termelőszövetkezeti mozgalom lassítását, és az önkéntesség szigorú betartása érdekében lehetővé fogja tenni, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz, mert ott vélik megtalálni boldogulásukat, a gazdasági év végén kiléphessenek a termelőszövetkezetből. Ezen túlmenően engedélyezni fogja olyan termelőszövetkezetek feloszlását, ahol a tagság többsége azt kívánja. Ugyanakkor a kormány továbbra is messzemenő támogatásban részesíti a termelőszövetkezeteket, kölcsönökkel és beruházásokkal hozzájárul gazdálkodásuk fejlesztéséhez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőződése, hogy a parasztság felemelkedésének ez a legjárhatóbb útja.

A kormány engedélyezni kívánja a földek szabad bérbeadását és bérbevételét is. Azok pedig, akik az államnak korábban felajánlott és most tartalékföldként kezelt ingatlanaikat művelésre saját kezelésbe kívánják venni, földjüket visszakaphatják és megműveléséhez vetőmagkölcsönt és gépi munkát is biztosít az állam. Azoknak, akik tartalékföldet kívánnak bérelni kedvezményes feltételek mellett, a mostani egy év helyett ötévi időtartamra adja haszonbérbe az állam.

A kormány tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy sikeresen megvalósítsuk gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzését, mezőgazdasági termelésünk felvirágoztatását. Meggyőződésem, hogy őszinte törekvésünk a parasztság legmesszebbmenő helyeslésével és támogatásával találkozik. A kormány, amely nem habozik levonni a múlt hibáinak tanulságait, és bátran felszámolja azokat messzemenően felkarolva parasztságunk ügyét, erre joggal számít is.

Gazdasági életünk más területén is szüksége mutatkozik annak, hogy a kormány változtasson az eddigi gazdaságpolitikán. Az utóbbi évek során az állam olyan területekre is kiterjesztette a maga gazdasági tevékenységét, ahol a magánkezdeményezésnek és -vállalkozásnak még komoly szerepe lehet és elősegítheti a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítését. Ez a terület a kiskereskedelem és a kisipar. Bár a kisipari szövetkezetek komoly fejlődésről tesznek tanúságot, mégsem tudják pótolni a kisipari termelés terén mutatkozó hiányt. Ez arra készteti a kormányt, hogy helyt adjon a magánvállalkozásnak, és lehetővé tegye az arra jogosultaknak a törvényes előírások alapján iparengedélyek kiadását, ugyanakkor biztosítsa számukra az iparűzéshez szükséges feltételeket az áruellátást, hitelt stb. Feltétlenül fejleszteni, élénkíteni kell a falu és a város közötti áruforgalmat, amihez egyrészt nagy mennyiségű iparcikk, másrészt a bő termelés következtében jelentékeny termelésfeleslegek állnak majd rendelkezésre.

Tisztelt Országgyűlés! Új gazdaságpolitikánk alapelve: a lakosság életszínvonalának állandó emelése.

Népgazdaságunk fejlesztésének, terveink teljesítésének ez a legfőbb, a legmagasztosabb célja. A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonalának emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó javítása. Ezt kell tennünk egész népgazdasági tervezésünk és fejlesztésünk központi kérdésévé. E téren komoly mulasztásokat kell pótolni, elsősorban az ipari munkásság tekintetében. Ezt célozzák a tervezett rendszabályok, amelyek a kormány számára biztosítják azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével gondoskodni lehet arról, hogy a munkásosztály és a lakosság fogyasztása elsőrendű élelmiszerekben és iparcikkekben emelkedjék. A bő termelés nagyszerű kilátásai messzemenően elősegítik ezt, és a kormány számára megkönnyítik a feladat megvalósulását, a bőségesebb élelmiszerellátást és rajta keresztül a munkások és alkalmazottak, általában a bérből és fizetésből élők reálbérének emelését.

A kormány elhatározott szándéka, hogy leküzdi a drágaságot. A gazdag termés betakarításával, az ipari termelési tervek maradéktalan teljesítése révén, az árukészletek növekedésével lehetősége nyílik majd az egyes élelmezési és iparcikkek ma még magas árai csökkentésének. E téren a kormányzat nem késlekedik. Számos idénycikk árát máris az 1951. évi árszint alá szorítottuk. Biztosítottuk, hogy a legfontosabb élelmiszerekből: lisztből, cukorból, húsból, zsírból az új termés betakarításáig is nagyobb mennyiségek kerüljenek forgalomba. A nagyobb mérvű javulás és árcsökkenés a termés betakarítása nyomán, az őszi hónapokban fog bekövetkezni. De számos iparcikk árát, mint ismeretes, már július elsejével 15-39 százalékkal csökkentettük, és gondoskodtunk róla, hogy nagy választékban, bőségesen álljanak a lakosság rendelkezésére.

Ezek és hasonló intézkedések mutatják, hogy a kormány a lakosság ellátásának megjavítására határozta el magát, és hogy nem áll meg az ígéretnél, hisz máris hozzáfogott azok megvalósításához. Fokozni fogjuk a lakosság fogyasztását szolgáló ipari termékek és élelmiszerek gyártását is. Az év hátralevő részében 60 millió forinttal fogjuk növelni az üzemi élelmezési, valamint az egészségügyi feltételek megjavítására fordított összeget. Felül fogjuk vizsgálni a Munka Törvénykönyvének egyes intézkedéseit, el kell törölni a pénzbüntetést mint a munkásokkal és alkalmazottakkal szemben használt fegyelmezési eszközt.

Feltétlenül érvényt szerzünk a Munka Törvénykönyv munkavédelemre vonatkozó előírásainak, a törvényesen előírt védőberendezések biztosításának és a védőételek, védőruházat feltétlen kiszolgáltatásának. Felelősségre kell vonni és szigorúan büntetni kell azokat, akik a dolgozók egészségvédelmére előirányzott összegeket nem a rendeltetésüknek megfelelően használják fel. A dolgozók munkaerejének fokozottabb megóvása érdekében csökkenteni fogjuk az indokolatlan és helytelen túlóráztatást, valamint a vasárnapi munkát. A rendszeres heti pihenőnap mellett megfelelő intézkedésekkel biztosítani fogjuk a dolgozók számára munka utáni szabadidejük kihasználását.

Jelentékeny beruházásokkal lényegesen javítani kívánjuk a városok és falvak kommunális szolgáltatását. Jelentős állami eszközökkel, részben állami támogatással 1954-ben az 1953. évi 23 000 új lakással szemben 40 000 új lakást fogunk építeni. Állami támogatással fejleszteni fogjuk a bányász-sajátház és a kislakás-építési akciót. Budapesten, elsősorban a munkáskerületekben, két év alatt ki kell tatarozni valamennyi közületi lakóházat és gondoskodni kell a házak folyamatos karbantartásáról. A lakóházak és lakások tatarozásának meggyorsítása érdekében a lakbérekből befolyt összegnek 40 százalékát kell felhasználni, ami kétszer annyi, mint 1952-ben volt. Folytathatnám a megvalósítandó intézkedések sorát, amik a városi lakosság, elsősorban az ipari munkásság élet- és munkaviszonyainak megjavítását eredményezik. A falusi lakosság életviszonyain is messzemenően könnyíteni fogunk. A már említett nagyarányú termelési segítségen túlmenően az állategészségügy megjavítására ingyenessé tesszük az állatorvosi szolgáltatást, ami a jelentékeny anyagi megtakarítás mellett - amit ez a parasztságnak jelent - az állattenyésztés fejlesztésére is serkentőleg hat. Nem is kétséges, hogy ezt az intézkedést parasztságunk örömmel üdvözli. Megszüntetjük a szerződéses termeltetés kötelező vagy kényszer jellegét, és jelentős kedvezményekkel, nagyobb mennyiségű ipari termék juttatásával olyan feltételeket állapítunk meg, amelyek parasztságunk számára vonzóvá és előnyössé teszik a szerződéses termeltetést. A falu áruellátásának, a növekvő szükségletek minél jobb kielégítésének biztosítása érdekében a SZÖVOSZ-nak jelentősen növelni kell a földműves-szövetkezetek áruellátását, a parasztság ízlésének és igényeinek megfelelő választékban és minőségben.

Felül fogjuk vizsgálni a termelőszövetkezeteknek az állammal szemben fennálló lejárt tartozását és annak jelentős részét, valamint a beadási kötelezettség nem teljesítése miatt az egyéni gazdálkodókra és termelőszövetkezetekre nem mindig igazságosan kivetett kártérítés összegét, együttesen mintegy 600 millió forintot el fogjuk engedni.

A begyűjtési rendszert egyszerűsíteni fogjuk. Amit a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása megígért, valóra váltjuk. Az új begyűjtési rendszerben, amely a jövő évtől lép majd hatályba, a kivetéseket több évre állapítjuk meg, hogy a dolgozó parasztság biztonságosan gazdálkodhasson, pontosan és jó előre ismerje kötelezettségét, feleslegét pedig szabadon értékesíthesse.

Egyéni parasztságunk és termelőszövetkezeteink hathatós megsegítése, valamint a tavalyi súlyos aszály okozta nehézségek mielőbbi sikeres leküzdése érdekében a kormány törölni fogja azoknak a begyűjtési hátralékát, akik folyó évi kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezettségüknek határidőre eleget tesznek.

Tisztelt Országgyűlés! Az említett intézkedések világosan bizonyítják, hogy a kormány nem szűkkeblű, hogy segítőkészsége a legmesszebbmenő. Ahhoz sem fér kétség, hogy mindez nem marad üres szó, hanem az ország színe előtt vállalt feladatokat pontosan és maradéktalanul végrehajtjuk, ígéreteinket valóra váltjuk, amiről a magyar nép az elmúlt évek során annyiszor meggyőződhetett. Ez a tiszta lelkiismeret jogosítja fel a kormányt arra, hogy a parasztságtól, egyéni és szövetkezeti termelőktől egyaránt elvárja, sőt megkövetelje, hogy az állammal szemben fennálló begyűjtési és adókötelezettségeinek pontosan és teljes mértékben eleget tegyenek. Ennek tudatában kell egyéni gazdáknak és termelőszövetkezeteknek állampolgári kötelességüket teljesíteni. Erre kötelezi őket a törvény is, amelynek betartásán a kormány őrködni fog. Magára vessen az, aki a kormány jóakaratára és messzemenő segítségére az állam, az ország érdekeinek semmibevevésével, a törvények megszegésével válaszolna. A törvényesség betartása, amire a kormány hatékony intézkedéseket foganatosít, nemcsak azt jelenti, hogy az állam éberen őrködjön azon, hogy csorba ne essen a parasztság jogain, hanem azt is, hogy a parasztság is teljesítse az állammal szemben fennálló kötelezettségeit úgy a begyűjtés, mint az adófizetés terén. Aki viszont beadási kötelezettségének becsülettel eleget tett, semmiféle pótkivetéssel nem terhelhető. Ez a törvény, és aki ez ellen vét, aki a parasztságra törvényes kötelezettségeken túlmenő terheket ró, a legszigorúbban büntetni fogjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk két fő termelési ága, az ipar és a mezőgazdaság mellé, amely az ország két nagy, egymással szorosan együttműködő osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak tevékenységi területe, csatlakozik értelmiségünk, az ország szellemi és kulturális életében betöltött nagy szerepével. Sajnos, még mindig előfordul - de a kormány elhatározása ezen gyökeresen változtatni fog -, hogy a szellemi munka és általában az értelmiség, különösen a régi értelmiség nem részesül kellő megbecsülésben. Gyakran bizalmatlanság légköre veszi körül, aminek azután mellőzés a vége, ugyanakkor, amikor gazdasági, kulturális és tudományos életünk majd minden területén hiány van tapasztalt, felkészült értelmiségiekben. Népgazdaságunk szocialista fejlődése tevékenységüknek rendkívül széles lehetőségeit teremtette meg. Ennek ellenére bizalmatlanság alapján vagy indokolatlan tisztogatások során nemegyszer a népi demokráciához méltatlan módon bánnak jó szándékú értelmiségiekkel, megfosztják őket annak lehetőségétől, hogy tudásukat a maguk szakterületén hasznosítsák az ország javára. A kormány erős kézzel véget vet az ilyenfajta helytelen és megengedhetetlen eljárásnak, és eltökélt szándéka a jogos sérelmeket orvosolni. Az értelmiségieknek népi demokráciánk megbecsült tagjainak kell lenniük, és el kell foglalniok képességeiknek megfelelő, megtisztelő helyüket tevékenységük területén - legyenek tanárok, mérnökök, jogászok, orvosok, agronómusok vagy mások. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a népi demokráciában a képzettségnek, a tudásnak nagyobb megbecsülés jár ki, mint bármikor a régi úri világban. Ennek a megbecsülésnek széles munkalehetőségben és anyagi elismerésben is kifejezésre kell jutni.

A fiatal, új értelmiség képzése terén, oktatási rendszerünkben is megtalálható a túlzás. Óriási áldozatokkal valósággal erőszakoltuk a főiskolai oktatást. Most ezen a téren is sokkal szerényebbeknek kell lennünk. Ne építsünk légvárakat! Ugyanakkor az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani a népiskolákra, fokozni kell a beruházásaikat, szaporítani kell az iskolák, tantermek és tanerők számát, hogy minél jobb feltételeket biztosítsunk a jövő reménysége, a kis magyarok elemi oktatásának, amit eddig - meg kell mondani - a főiskolai oktatás eltúlzása miatt nagyon elhanyagoltunk. Több figyelmet, több gondot és több anyagi eszközt a tanyai, falusi, a munkásnegyedek iskoláinak. Ez sokkal demokratikusabb iskolapolitika lesz.

Nagyobb türelmességet kell tanúsítani vallási kérdésekben. Megengedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bizony néha előfordult. A kormány ebben a kérdésben a türelmesség alapján áll, melynek a felvilágosítás és a meggyőzés az eszköze. Adminisztratív vagy más kényszerítő eszköz alkalmazását a kormány elítéli és nem fogja tűrni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány egész tevékenységében az alkotmányban lerögzített jogrend és törvényesség alapján áll. Népi demokratikus állami berendezésünk, gazdasági és társadalmi életünk alapja a szocialista törvényesség, az alkotmányban lefektetett állampolgári jogoknak és kötelességeknek, népköztársaságunk törvényeinek szigorú betartása.

A kormányra a múltban elkövetett súlyos hibák helyrehozása, a jogrend megszilárdítása és a törvényesség biztosítása terén is nagy és felelősségteljes feladatok várnak. Államhatalmi szerveink feladata és kötelessége őrködni dolgozó népünk jogainak biztosításán és sérthetetlenségén. Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogy biztosítsák a dolgozó nép kötelezettségeinek teljesítését, hanem az is, hogy a haza minden polgára szabadon élhessen törvényben biztosított jogaival. Dolgozó népünk ezt méltán elvárhatja saját államától. De igazságügyi és rendőrségi szerveink, valamint helyi tanácsaink munkájában gyakran nem jutott kellően érvényre a népi demokratikus államélet és kormányzás alapelve - a törvényesség. Ezek a szervek nemcsak az állami, gazdasági és társadalmi élet különböző területén, hanem a saját állami tevékenységük terén és hatáskörében sem tudták úgy biztosítani a törvényesség szigorú betartását, ahogyan azt a népi demokratikus állam és a nép érdekei feltétlenül megkövetelik.

A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szervek, valamint a helyi tanácsaink kapcsolatát.

Súlyos és jogos kifogás alá esik a hivatalainkban és közintézményeinkben a tűrhetetlen, durva, rideg és lelketlen magatartás, ahogyan ügyes-bajos dolgaikat intéző polgárokkal egyes bürokraták bánnak. Ezek még különben helyes és törvényes intézkedéseket is úgy hajtanak végre, hogy megkeserítik vele a nép életét. Elfelejtik, hogy ők vannak a népért és nem megfordítva, és a szerénység, a figyelmesség és az emberséges magatartás olyan erények, amiket közhivatalainkban mindenkitől joggal megkövetel bármely polgár is, de a kormány is. A törvényesség megszilárdítása a kormány egyik legsürgősebb feladata. Szigorú intézkedésekkel, s ha nem használ, súlyos büntetéssel, a hibák és lazaságok kiküszöbölésével, rövid időn belül el kell érni, hogy igazságügyi és rendőrségi szerveink, valamint helyi tanácsaink a nép államának, a törvényességnek, a jogrendnek szilárd támaszai és egyben biztosítékai legyenek. Fokozottabban védelmezzék dolgozó népünk érdekeit, éberebben őrködjenek államunk biztonsága felett, és a néppel összeforrva erőteljesebben harcoljanak demokratikus rendünk megátalkodott ellenségei ellen, akikkel szemben a törvények teljes szigorát kell alkalmazni. Az ellenségnek, amely elért eredményeinkre, függetlenségünkre és szabadságunkra tör, talpalatnyi helyet, egyetlen percnyi lélegzetvételt sem engedhetünk.

Tudjuk azonban, hogy vannak megtévelyedettek, akiket kisebb-nagyobb bűneikért utolért az igazságszolgáltatás keze, vannak, akiken sérelem esett, akiket talán igazságtalanság ért, mert hatóságaink gyakran nem tartották be az alkotmányos szabályokat, amelyek védik az állampolgárok jogait, személyes szabadságát és biztonságát. Maga az internálás intézménye is hozzájárult ahhoz, hogy a törvényességen csorba essen. Mindebben kétségtelenül szerepe volt annak is, hogy nem tettünk eleget a népköztársaság alkotmánya előírásainak és nem hoztuk létre a Legfelső Államügyészség intézményét, amely a jogrend és törvényesség legfőbb alkotmányos őre.

Mindebből kiindulva, a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és a jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében, a kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti. Egyidejűleg megszünteti az internálás intézményét, az internálótáborokat pedig feloszlatja. Ezzel a kormány lehetővé kívánja tenni, hogy a közkegyelemben részesülők és internáltak visszatérhessenek otthonaikba, családjukhoz, a társadalomba, hogy munkájukkal annak hasznos tagjává legyenek. Rendezni kívánja a kormány a kitelepítettek helyzetét is, lehetővé téve számukra, hogy az összes állampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhassák meg letelepedési helyüket.

Összeegyeztethetetlen a népi demokratikus igazságszolgáltatás alapelveivel a rendőrbíráskodás, ami lényegében azt jelenti, hogy a nyomozó szerv maga bíráskodik is. A kormány a régi rendszernek ezt az átörökölt maradványát törvényhozási úton meg fogja szüntetni.

A kormány rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy a parasztsághoz való viszonyt a munkás-paraszt szövetség szilárd gazdasági és politikai alapjára helyezze, hogy helyreállítsa a parasztságnak a jogrendbe vetett bizalmát, aminek megrendülésében nem kis része volt az úgynevezett kuláklistának. Amellett, hogy ez a lista a kulákság elleni adminisztratív intézkedésekre és súlyos visszaélésekre vezetett, hozzájárult az állam és a dolgozó parasztság, főképpen a középparasztság közötti jó viszony és tartós szövetség meglazulásához is. Nyilvánvaló, hogy ha a falun meg akarjuk szüntetni a törvénytelenségeket, ha helyre akarjuk állítani a jogbiztonságot, a középparasztsággal való tartós szövetséget - márpedig ezt feltétlenül meg kell valósítanunk -, úgy a kuláklistát meg kell szüntetni, fenntartva a kizsákmányoló kulákok korlátozására irányuló gazdasági rendszabályokat.

Tisztelt Országgyűlés! Azok a nagy horderejű rendelkezések, amelyeket a népgazdaság átállítása és a jogrend megszilárdítása, valamint az életszínvonal emelése terén teszünk, az a nagy fordulat, ami az állami és gazdasági élet számos területén előttünk áll és megvalósításra vár, nagy feladatokat ró a törvényhozásra, a kormányra és az egész államapparátusra. Pedig ezek a rendszabályok távolról sem merítik ki mindazokat a tennivalókat, amiket a kormánynak az ország életének szerteágazó területén el kell végezni. Részletkérdésekbe nem kívánok belebocsátkozni.

Az érintett fő kérdések világosan mutatják a gazdaságpolitika új útját, amelyen a kormány haladni kíván: szélesebb alapokon, az egész néppel együtt, kezdetben talán lassabban, de annál biztosabban, ugyanazon cél - a szocializmus felé. Azok a javaslatok, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a kormánynak tett, a legszélesebb nemzeti egység programja, amellyel minden teremtő erőt és alkotóképességet hazánk felvirágzásának, népünk növekvő jólétének szolgálatába állíthatunk. Olyan célkitűzések, amelyek alkalmasak arra, hogy dolgozó népünket, szorosabban, mint valaha, kormánya köré tömörítsék. Ebben van a kormány munkaprogramjának nagy ereje, melynek birtokában sokkal nagyobb és felelősségteljesebb feladatok megoldására vállalkozhatunk, mint azt a választások idején a Magyar Függetlenségi Népfront felhívásában ígértük. Mindazok a célok és feladatok, amelyeknek megvalósítását magunk elé tűzzük, népünk, hazánk javát szolgálják. Kétségtelen, hogy az ország lakossága ezt örömmel és megkönnyebbüléssel fogadja. A kormány feladata gondoskodni róla, hogy jótékony hatását és kézzelfogható eredményeit dolgozó népünk minél előbb tapasztalhassa életkörülményeinek megjavulásában. Munkásosztályunknak, parasztságunknak, értelmiségünknek, az egész országnak látnia és éreznie kell, hogy helyzetében mélyreható változásokat hoznak a kormány intézkedései és rendszabályai, amelyeknek sikeres megvalósításával az utóbbi évek legsúlyosabb csapását mérjük népünk ellenségeire. Nyilvánvaló, tisztelt Országgyűlés, hogy a feladatok megvalósítása nem lesz könnyű, még kevésbé megy önmagától. Látni kell, hogy a siker legfőbb biztosítéka a széles néptömegek aktív részvételében van. De látni kell azt is, hogy lesznek olyanok, akik nem tudják vagy nem akarják az önkényeskedés, a túlkapások népellenes szellemét és módszereit felszámolni, akik nem akarnak lemondani az adminisztratív eszközök alkalmazásáról, és így vagy amúgy gátolni igyekszenek majd a néptömegek javát szolgáló intézkedések gyors és sikeres lebonyolítását. A kormány éberen őrködik, és az államapparátus erejével és tekintélyével résen áll az ilyenfajta törekvések vagy zavarkeltő kísérletek erélyes és gyors felszámolására.

Az ellenség új gazdaságpolitikánkat és a belőle folyó rendszabályokat igyekszik majd félremagyarázni és a lakosságot megtéveszteni. Egyet azonban nem tud elvitatni, azt, hogy a nép legszélesebb rétegei örömmel és helyesléssel fogadják ezt a politikát és mellé állnak. (Hosszan tartó taps.)

Ezért eleve kudarcra van ítélve minden ellenséges bajkeverés vagy alattomos kártevő szándék.

A jó terméskilátások kedvező feltételeket teremtenek intézkedéseink eredményes végrehajtásához. S ha fő figyelmünket most az aratás-cséplés-begyűjtés lázas munkájára összpontosítva, nagyobb erőkifejtéssel fogjuk ezt az országos feladatot elvégezni, gazdasági természetű intézkedéseink jelentős részének sikeres megvalósítása máris biztosítva van.

Tisztelt Országgyűlés! Az a munkaprogram, amelynek megvalósítására ma elindulunk, új fejezetet nyit a szocializmus építésének munkájában. Minden egyes célkitűzésünk a béke magasztos ügyét szolgálja. Az új feladatok és a megvalósításuk nyomán feltáruló ragyogó perspektíva megsokszorozza népünkben az erőt és akaratot a békéért való harcra. Országunk gazdasági erejének növekedése, népünk jólétének emelkedése messzemenően megszilárdítja az egyetemes békének azt a frontszakaszát, amelyen hazánknak kell őrt állni. Ezért bátran mondhatjuk, hogy mindazoknak a rendszabályoknak a megvalósítása, amelyeket a kormány célul tűzött ki maga elé, jelentőségében túlmegy hazánk határain és az egész béketábor közös ügye.

A béke- és szabadságszerető népek nemzetközi szolidaritásának nagyszerű megnyilatkozása volt a Béke Világtanács budapesti ülése. Az itt járt küldöttek meggyőződhettek tehetséges és szorgalmas népünk békés alkotómunkájáról, annak kimagasló eredményeiről és arról az eltökéltségről, hogy végig kitart a béke nagy ügye mellett. A béke, a demokrácia és a szocializmus erői az utóbbi időben világszerte jelentősen megnőttek. A június 7-i olasz választások eredményei, amelyek a kommunista párt, a munkásosztály és a béke híveinek nagyszerű győzelmét hozták, mutatják, hogy az elmérgesedő olasz politikai válságot az Olasz Kommunista Párt közreműködése, a dolgozó tömegek aktív részvétele nélkül nem lehet megoldani és a bizonytalan belső helyzetet nem lehet megszilárdítani.

A franciaországi belső válság is, amely hosszú hetekig tartott, a munkásosztály és a kommunista párt erőinek növekedését mutatja, gyengíti az agresszorok táborát és élezi az imperialisták egymás közötti ellentéteit... A háborús gyújtogatók szorult helyzetükből újabb kalandok felszításával, elvetemült provokációkkal igyekeznek kiutat találni. Li Szin Mannak a koreai fegyverszünet megakadályozására irányuló bűnös tevékenysége, a hazatelepítendő hadifoglyok átadásának megtagadása, a berlini alávaló provokáció egy-egy láncszeme az agresszorok alattomos mesterkedéseinek. Az imperialista bérencek berlini provokációja a reakció és a fasizmus erőinek orvtámadása volt a népek békéje és biztonsága ellen. A béke ellenségeinek provokációs cselszövései azt a célt szolgálják, hogy megakadályozzák a feszült nemzetközi helyzet enyhülését. A berlini események újból világosan megmutatták, hogy a béke megátalkodott ellenségei a leggaládabb provokációkra is képesek és céljuk érdekében a legelvetemültebb eszközöket is igénybe veszik. Ennek ellenére a német nép demokratikus és hazafias erői útját állták a fasizmusnak, ami azt bizonyítja, hogy a Nyugat-Németországból kiinduló agressziónak elejét lehet venni. A Berlinben lezajlott események éberségre intenek bennünket is, és arra figyelmeztetik a békeszerető népeket, hogy egyetlen pillanatra se tévesszék szem elől az ellenség üzelmeit. Hogy az agresszorok sötét terveit a jövőben is szégyenletes kudarc érje, a becsületes, békeszerető embereknek nagyobb eltökéltséggel kell védelmezni a béke fenntartásának ügyét. A béke ellenségeinek visszaverésére zárjuk szorosabbra sorainkat - ez a feladatunk valamennyiünknek, akiknek drága a béke magasztos ügye.

A kormány minden tevékenységében népünk törhetetlen békeakaratára támaszkodik, és a béke megőrzésére irányuló erőfeszítéseit a békeszerető népek szolidaritása és a világbéke élcsapatához, a Szovjetunióhoz való őszinte barátság vezérli.

A kormány munkaprogramja világosan mutatja, hogy tartós békére törekszünk. A népek barátságának szellemében fokozottabb gazdasági együttműködésre, a népek békés együttélésének biztosításához a magunk szerény erejével, tőlünk telhetően a legmesszebbmenően hozzá kívánunk járulni. Ugyanakkor függetlenségünk és nemzeti szuverenitásunk sérthetetlenségéért szilárdan helytállunk, azt féltve őrizzük. Fokozza erőnket, hogy nem állunk egyedül, hogy mellettünk van, segít, támogat bennünket a Szovjetunió, hogy olyan legyőzhetetlen tábor tagjai vagyunk, mint a béke-világmozgalom.

Tisztelt Országgyűlés! Megköszönve a bizalmat, amely a minisztertanács élére állított, átérezve a haza és a nép iránti felelősséget, hangsúlyozni kívánom, hogy népünk jóléte, a munkásosztály és az egész lakosság életszínvonalának állandó emelése, ami a kormány tevékenységének középpontjában áll, népünk termelőmunkáján nyugszik. A növekvő jóléthez a termékek bőségét csakis a termelés fokozásával, a tervek teljesítésével, dolgozóink szélesen kibontakozó, lelkes szocialista versenyével lehet biztosítani úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban. Az ország szeme ma ideszegeződik, a parlament üléstermére, melynek tanácskozásai és határozatai elé egész népünk nagy várakozással tekint. Meg vagyok róla győződve, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk a haza iránti kötelességérzettől mélyen áthatva valóra váltja üdvös célkitűzéseinket. Szent meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és javaslatai alapján, összeforrva a néppel, az eddiginél sokkal biztosabban haladunk majd előre új gazdaságpolitikánk célkitűzéseinek megvalósításáért hazánk felvirágzásának, népünk jólétének útján, ragyogó jövendőnk, a szocializmus felé. (Hosszan tartó, nagy taps.)

(Közli: Országgyűlési napló, 1953.)


Budapest, 1953. július 15. Előterjesztés az MDP Politikai Bizottságához az "alkotmányban előírt legfőbb ügyészség felállítására"

Adminisztratív Osztály Szigorúan bizalmas!

A Népköztársaság Legfőbb Ügyésze Készült 25 pld-ban. Gné

K/11/C/168/1953.

J a v a s l a t

a Politikai Bizottsághoz

az alkotmányban előírt legfőbb ügyészség felállítására

I.

A Magyar Népköztársaság alkotmányának 42. §-a értelmében "a törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik", aki az alkotmánynak megfelelően "ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák". A legfőbb ügyész "gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetesen üldöztessék".

Az alkotmány 43. §-a értelmében a legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős és működéséről beszámolni köteles. A legfőbb ügyész tanácskozási joggal részt vehet az Elnöki Tanács és a Minisztertanács ülésein.

A legfőbb ügyész megválasztásával az Igazságügy-minisztérium büntetőjogi és ügyészi főosztálya a legfőbb ügyész irányítása alatt működik.

Még nincs olyan törvényünk, amely konkrét módon meghatározná az ügyészség feladatait, jogait, kötelességét és az ügyészségek szervezetét. Mindez egyik alapvető oka annak, hogy az ügyészi szervek munkája alacsony színvonalú és nem felel meg az alkotmány követelményeinek.

A minisztériumok, az alájuk rendelt szervek és az államhatalom helyi szervei feletti felügyelet a törvényesség betartására vonatkozóan nem vagy alig érvényesül. Az ügyészség számos alkalommal nem figyel fel hivatalos személyek által elkövetett törvénysértésekre, ami ezek büntetlenségét segíti elő.

Minthogy gyenge az ügyészi felügyelet a rendőri nyomozó munka felett, számos esetben előfordul, hogy az állampolgárokat alaptalanul vonják büntetőjogi felelősségre és törvénytelenül veszik őrizetbe, a bűncselekményeket nem fedik fel kellő időben.

Az ügyészségről szóló törvény hiánya az ügyészi és nyomozó káderek szakmai és politikai továbbképzését is megnehezíti.

Az ügyészségeknek az Igazságügy-minisztériumtól való különválasztása lehetővé teszi, hogy a minisztérium teljes mértékben a bíróságok megszervezésével és a bírósági munka megjavításával foglalkozzék, előrevigye a jogi káderképzés megjavításának ügyét, megjavítsa az ügyvédek munkáját, új törvényeket készítsen elő, elsősorban az új bírói szervezetről szóló törvényt és az új büntető törvénykönyvet.

Az önálló ügyészi szervezet megteremtése elősegíti a törvényesség megerősítését, a bűncselekmények elleni küzdelem fokozását, a vállalatokban, az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben az állami fegyelem és a munkafegyelem erősödését.

II.

Ezért:

Az alkotmánynak megfelelően törvényt kell alkotni a Magyar Népköztársaság ügyészségéről, mely szerint a legfőbb ügyésznek és az alája rendelt ügyészeknek feladatai a következők:

a) felügyelet afelett, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hivatalok és vállalatok, a helyi államhatalmi szervek által kiadott rendelkezések, határozatok, utasítások és egyéb intézkedések megfeleljenek a törvényeknek; felügyelet afelett, hogy a hivatalos személyek és az állampolgárok tevékenységük során a törvényeket ne sértsék meg;

b) annak biztosítása, hogy a bűncselekményeket gyorsan feltárják és kinyomozzák, felügyelet a nyomozó szervek tevékenységének törvényessége felett;

c) felügyelet afelett, hogy a bíróságok az igazságszolgáltatás során tartsák be a törvényeket;

d) felügyelet afelett, hogy a letartóztató intézetekben tartsák be a fogva tartásra vonatkozó törvényeket és szabályokat.

Az ügyészség köteles kellő időben megtenni a szükséges intézkedéseket minden törvénysértés kiderítésére és kiküszöbölésére, bárki követte is azt el.

Az ügyésznek biztosítani kell azt a jogot, hogy betekinthessen a minisztériumok, az alájuk rendelt hivatalok és vállalatok, a helyi államhatalmi szervek, a szövetkezetek és más szervek által kiadott rendelkezésekbe, utasításokba és egyéb intézkedésekbe, a hivataloknál, vállalatoknál és szervezeteknél a törvényességet illetően szükség esetén vizsgálatot folytasson le, és ellenőrizhesse azokat a cselekményeket, amelyekkel ezek a szervek vagy hivatalos személyek az állam érdekét vagy az állampolgárok törvényes érdekeit megsértették.

Az ügyésznek jogában áll a törvényesség megsértésének felderítésével összefüggésben a hivatalok, vállalatok és szervezetek vezetőitől a szükséges okmányokat és felvilágosításokat bekövetelni.

Az ügyész részére biztosítani kell, hogy tanácskozási joggal részt vehessen a helyi tanácsok és végrehajtó bizottságok ülésein.

Törvénysértés megállapítása esetén az ügyész köteles javaslatot tenni (óvás) a törvényellenes rendelkezést kibocsátó szervnél e rendelkezés hatályon kívül helyezésére, a szerv vezetője pedig köteles az ügyészi óvást tíz napon belül megvizsgálni.

Az ügyész a törvényeket megsértő hivatalos személyek vagy állampolgárok ellen fegyelmi eljárás megindítására tehet javaslatot, vagy a felelősökkel szemben büntetőjogi eljárást indíthat.

Az alkotmány által a legfőbb ügyészre rótt kötelességek teljesítése és minden bűncselekmény következetes üldözésének biztosítása érdekében az ügyészségek mellett nyomozó apparátust kell szervezni a legfontosabb bűncselekmények kinyomozására.

Az ügyésznek joga van arra, hogy a nyomozó szerveknek kötelező utasításokat adjon a bűncselekmények felderítésére, hogy részt vegyen a nyomozásban és a nyomozó szervektől a bűnügyeket felülvizsgálat céljából magához követelhesse.

Az ügyészség kötelessége felügyelni arra, hogy a bíróságok által hozott büntető és polgári ítéletek, határozatok és döntések megfeleljenek a Magyar Népköztársaság törvényeinek. Ennek érdekében az ügyész képviselheti a vádat a bíróság előtt, a bírósági szervektől felülvizsgálat céljára bekövetelheti az általuk eldöntött büntető és polgári ügyek iratait, és óvást emelhet a bíróság törvénytelen vagy alaptalan ítéletei, határozatai és döntései ellen. A legfőbb ügyész óvást emelhet a legfelsőbb bíróságnál bármely jogerős ítélet, határozat vagy döntés ellen, ha azt törvénytelennek vagy alaptalannak találja. Szükség esetén a legfőbb ügyész a jogerős bírói ítélet vagy döntés végrehajtását is felfüggesztheti.

Az ügyész köteles felügyelni arra, hogy a letartóztató intézetekben csak azokat tartsák fogva, akiket nyomozó szerv, az ügyész vagy a bíróság törvényes határozata alapján helyeztek őrizetbe. Ügyelnie kell arra, hogy a letartóztató intézetekben a fogva tartásra vonatkozó előírásokat betartsák. Az ügyész a törvény ellenére őrizetbe vett személyeket szabadlábra helyezheti.

Az ügyészi nyomozó apparátus létrehozásával a rendőri szervek mentesülnek jelentős számú ügy nyomozása alól, amivel biztosítani kell, hogy a rendőrség megjavítsa munkáját a bűncselekmények felderítése, a bűnösök felkutatása és a rendfenntartás terén.

III.

Az ügyészség szervezetének felépítése:

A Magyar Népköztársaság ügyészsége élén a legfőbb ügyész áll, aki az ügyészi szervek egész tevékenységét irányítja. A legfőbb ügyésznek helyettesei vannak, akiket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevez ki.

Megyei ügyészségek és Budapest ügyészsége, élén a megyei, illetőleg Budapest ügyészével, akiket a legfőbb ügyész nevez ki öt évre.

A megyei ügyészség alá tartozó kiemelt városi ügyészségek és járási ügyészségek, élükön a városi és járási ügyésszel, akiket a legfőbb ügyész nevez ki öt évre.

A Néphadsereg katonai főügyészsége és ennek alárendelt katonai ügyészségek.

A katonai főügyész a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének van alárendelve és annak helyettese. A legfőbb ügyész a katonai ügyészségek munkájának irányításánál és a katonai ügyészek kinevezésénél a honvédelmi miniszterrel egyetértve jár el. A katonai ügyészek a katonai fegyelmi szabályzat alá tartoznak. (Ez a szervezet és ez a fölé- és alárendeltségi rendszer világosan következik abból az alkotmányos alapelvből, amely szerint a Magyar Népköztársaság ügyészsége egységes, és eljárása során független az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervektől.)

Az államvédelmi szervek nyomozását illető ügyészi felügyelettel különleges osztályokat kell megbízni, ezeket az osztályokat politikailag külön megvizsgált és megfelelően minősített dolgozókból kell összeállítani. Ezek az osztályok felügyelnek arra, hogy az államvédelmi szervek az állampolgárok letartóztatása és a nyomozások lefolytatása során megtartsák a törvényeket. Az osztályok nem avatkozhatnak be az államvédelmi szervek operatív munkájába.

A népköztársaság legfőbb ügyészségét a következő módon kell megszervezni: személyzeti főosztály, általános felügyeleti főosztály, nyomozati főosztály, különleges ügyek főosztálya, bűnügyi bírósági felügyeleti főosztály, polgári ügyi bírósági felügyeleti osztály, letartóztató intézetek feletti felügyeletet ellátó osztály, igazgatási-pénzügyi osztály.

IV.

Létszám:

Jelenleg az ügyészi szervek létszáma: 562 ügyészi és 563 adminisztratív dolgozó.

Az átszervezés után kb. 1000 ügyészi dolgozóra és kb. 1000 adminisztratív erőre lesz szükség összesen. A legfőbb ügyészségnél kb. 70 operatív dolgozó és kb. 100 fő adminisztratív munkakörben;

a megyei ügyészségeknél és Budapest ügyészségénél kb. 300 fő operatív és kb. 400 fő adminisztratív munkakörben;

a városi és járási ügyészségeknél kb. 650 fő operatív és kb. 530 fő adminisztratív munkakörben.

A megszervezendő ügyészség személyi állományát a következőképpen kell felemelni: a jelenlegi ügyészség operatív létszámát 562 főről kb. 1000 főre. (Ez a létszámemelés magában foglalja a kb. 380 főt kitevő, újonnan létesítendő ügyészi nyomozó szervezetet is.)

A legfőbb ügyészség státusára vonatkozó számok csak hozzávetőlegesek. Megfelelő javaslatot a legfőbb ügyész két héten belül terjesszen be a Minisztertanácshoz.

Az újonnan megszervezendő nyomozó apparátus részére 150 nyomozót státussal együtt a Belügyminisztérium adjon át, mert az ügyészségről szóló törvénytervezet egyes bűncselekmény-kategóriák nyomozati munkáját az ügyészség munkakörébe utalja.

Az ÁVH állományából státus átadásával 31 főt adjon át, akikkel a legfőbb ügyészség különleges osztályát kell megszervezni. (Miután az ÁVH az igényelt kádereket jelenleg nem tudja rendelkezésre bocsátani, a különleges osztályt később kell felállítani.) A még hiányzó operatív dolgozók létszámát az egyetem jogi karán végzettekből, továbbá a bíróságokon és ügyészségeken dolgozó olyan fogalmazók kinevezésével kell biztosítani, akik 1945 után fejezték be egyetemi jogi tanulmányaikat.

Az ügyészségi nyomozó munka eredményessége érdekében öt hónapos nyomozóképző jogi tanfolyamot kell szervezni. Ezenfelül biztosítani kell a nyomozó apparátus személyi állományának rendszeres szakmai továbbképzését is. A bírói és ügyészi akadémián, valamint az egyetemen az 1954-ben végző hallgatók munkába állításával kell az ügyészi szervek feltöltését biztosítani. A káderek elosztására a legfőbb ügyész az igazságügy-miniszterrel közösen egyezzen meg.

Az ügyészségről szóló törvény kiadása után elsősorban a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészségét kell megszervezni, ezt követően kell hozzáfogni a megyei ügyészségek átszervezéséhez, valamint a megyei és járási ügyészségek felállításához.

Az ügyészségnél és az igazságügyi szervekben dolgozó jogi egyetemet végzettek jobb felhasználására meg kell változtatni a fiatal szakemberek ügyészi és bírói beosztására vonatkozó jelenlegi kinevezési rendszert és el kell törölni a bírói és államügyészi szakvizsgát.

***

Az igazságügy-miniszter egy hónapon belül dolgozzon ki és tegyen javaslatot az Igazságügy-minisztérium felépítésében és státusában az ügyészi szervezet átszervezéséből adódó változásokra.


Budapest, 1953. július 15.

Czakó Kálmán s. k.

Budapest, 1953. október 24. A BM jelentése a tiszalöki (hadifogoly) internálótáborról

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

XI. osztály

181//444/953.

Jelentés

a tiszalöki (hadifogoly) internálótáborról

Az internálás rendszerének megszüntetésével kapcsolatban hozott kormányhatározat végrehajtására a külföldi állampolgárságú internáltak (és olyanok, akik eredetileg magyar állampolgárok voltak, de időközben hozzátartozóik Magyarországról ki lettek telepítve) akik ellen bírósági eljárás lefolytatható nem volt, 1953. augusztus 15-ével a tiszalöki internálótáborba lettek elhelyezve. Összesen 1179 személy. Többségben nyugatnémetek (1000 fő), kisebb részük osztrák, jugoszláv és néhány más állampolgár.

A táborban elhelyezett internáltak előtt 1953. augusztus 17-én ki lett hirdetve, hogy fel lesznek ajánlva kormányaiknak átvételre, és amikor azok választ adnak, el lesznek szállítva és át lesznek adva. Aki azonban közülük Magyarországon akar maradni, kérheti a letelepedési engedély megadását. A közlés után többen kijelentették, hogy Magyarországon kívánnak maradni, ezek, miután megkapták a letelepedési engedélyt, szabadon lettek bocsátva.

Nem sokkal a tiszalöki táborban történt elhelyezésük után a Külügyminisztérium az illetékes kormányok szerveivel megkezdte a tárgyalásokat átadásuk érdekében. Átadásukig az internáltak megfelelő bérezés és ellátás mellett a Tiszalöki Erőmű építkezésénél vannak foglalkoztatva.

1953. október 4-én 21.20 órakor a táborban elhelyezett nyugatnémet, osztrák és jugoszláv állampolgárságú internáltak kitörést kíséreltek meg.

A kitörési kísérlet előzményeivel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a tábor parancsnokságának nem volt megfelelő képe az internáltak körében uralkodó hangulatról. Bár a tábor operatív csoportjának volt jelentése arról, hogy szeptember 28-án Csikós Mihály nevű személy, aki mint polgári alkalmazott dolgozott az építkezések területén, azt a hírt vitte be az internáltak közé, hogy nem fogják őket hazaszállítani, hanem Magyarországon lesznek letelepítve.

Az internáltak körében olyan találgatások indultak, hogy a magyar kormány a hazaszállításukkal kapcsolatos ígéretét nem fogja betartani. Az internáltak között a hangulat romlott, a termelés visszaesett.

Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnok a termelés fokozásának érdekében 1953. október 2-án utasítást adott a tábor internált munkavezetőjének, Finn Ferencnek, hogy hívja össze az internált munkavezetőket egy megbeszélésre és közölje velük, hogy engedélyt kapott azok élelmezésének feljavítására, akik a termelésben jó teljesítményt érnek el. Hívja fel a munkavezetők figyelmét a többtermelésre, és ennek érdekében szervezzenek munkaversenyt.

Egyben közölte azt is, hogy rövidesen egy termelési értekezletet fog tartani, ahol beszámol a termelés visszaesésének okairól.

5./ Finn Ferenc internált a táborparancsnok utasítását végrehajtva összehívta a munkavezetők értekezletét, ahol kb. 25 fő vett részt. Az értekezleten az internált munkavezetők a munkaversenyt visszautasították, és Finn Ferenc kezdeményezésére elhatározták, hogy október 4-én, vasárnap gyűlést tartanak, arra meghívják a táborparancsnokot is. Finn Ferenc internált ekkor írásba foglalta az internáltak követeléseit, és azt október 3-án átadta Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnoknak. A követelésekben szerepelt:

  1. Különböző tisztálkodási eszközöket és az 56 órán túl nehéz testi munkát végzők zsírpótlékot kapjanak.

  2. Választ kérnek arra, hogy mikor fognak hazamenni.

  3. A munkaversenyt a táborban lévő internáltak nem fogadják el.

  4. A tábor valamennyi dolgozója nevében kérik, hogy október 4-én 10 órakor megtartandó értekezleten a táborparancsnok vegyen részt.

Október 4-én 10.30 órakor a táborparancsnok az értekezleten megjelent. Az értekezleten jelen volt csaknem valamennyi internált. A táborparancsnok felszólította az internáltakat, hogy bátran szólaljanak fel, és a termelésről kezdett beszélni. A táborparancsnok a mondanivalóját be sem tudta fejezni, mert az internáltak követelték, hogy a hazatérésük időpontjára adjon választ. Az értekezleten felvett jegyzőkönyv alapján meg lehet állapítani, hogy a felszólalók közül csaknem valamennyien a hazatérés kérdését vetették fel és zajos tüntetést rendeztek amellett, hogy erre a kérdésre a táborparancsnok adjon választ. A táborparancsnok választ adni nem tudott, későbbi jelentése szerint, látva a fenyegető helyzetet, ígéretet tett az internáltaknak, hogy követelésüket a minisztériumnak felterjeszti, a választ velük tudatni fogja, és ezzel a tábort elhagyta.

Ezt követően megbeszélést folytatott az operatív csoport vezetőjével és a belső karhatalmi század parancsnokával. A megbeszélésen elhatározták, hogy erősítést kérnek és készenléti szolgálatot rendeltek el az őrség részére. Elhatározták továbbá, hogy a délelőtti gyűlésen részt vevők közül a hangadókat kiemelik. Az elhatározás alapján 9 internáltat emeltek ki és tettek fogdára, közöttük Finn Ferenc internált munkavezetőt is.

Az eseményekről Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnok a Büntetés-végrehajtási Parancsnokság felé távgépírón október 4-én 18.10 órakor tett jelentést. Ebben jelentette a délelőtti eseményeket. Majd ezután 18.36 órakor jelentette távgépírón, hogy az operatív csoport hálózati úton felfedte, hogy az internáltak szervezett kitörést készítenek elő.

A helyszínen az operatív csoport jelentéseinek átnézése során megállapítást nyert, hogy ez a jelentés nem felelt meg a valóságnak, mert ilyen értesülése [sem] a táborparancsnokságnak, sem az operatív csoportnak nem volt.

20.50 órakor a táborparancsnok jelentette, hogy az internáltak továbbra is tüntetnek, a tábor udvarán csoportosulnak és követelik a fogdán lévő internált társaik szabadon bocsátását. A hadifoglyok fenyegető magatartásával kapcsolatban a táborparancsnok, a hatóság vezetői ügyelete jelentése szerint, azt az utasítást kapta, hogy fegyveres beavatkozás nélkül likvidálja a hadifoglyok fenyegető magatartását.

Ekkor a táborparancsnok Nyíregyházáról tűzoltókat kért, akik 21.30 órakor egy államvédelmi őr biztosítása mellett vízsugarat bocsátottak a tüntető internáltakra. Erre az internáltak kitöréssel akartak válaszolni, amire a külső őrség tüzet nyitott.

Az események után október 5-én 5.30 órakor a helyszínre érkezett Valencsák János áv. ezr. elvtárs, majd Virágh Miklós bv. alezr. elvtárs és később Balázsi Béla áv. őrgy elvtárs, a Vizsgálati Főosztály vezetője több vizsgálóval.

A részükről lefolytatott vizsgálat során jelentéseikben megállapították, hogy október 4-én a délelőtti események után a hangulat ismét 18 óra körül vált feszültté, amikor a létszám megállapításánál az internáltak rájöttek, hogy több társuk ki lett emelve. Tüntetést rendeztek azok szabadon bocsátása érdekében. A táborparancsnok többszöri felszólításának sem tettek eleget, aki a tüntetés félbeszakítására, oszlásra és körleteikbe való bevonulásra szólította fel őket.

Ebben az időben történt, hogy Hubert Ferenc internált kezdeményezésére súlyosan bántalmazták László János nevű internált társukat, akiről Hubert uszítására az a feltevés alakult ki közöttük, hogy szolgálatokat tesz a táborparancsnokság részére.

A tűzoltókkal szemben is fenyegetően léptek fel, a rájuk bocsátott vízsugár hatástalannak bizonyult, a tűzoltókat és az őket biztosító államvédelmi őrt a tábor kapujáig szorították vissza. Majd "hurrá" kiáltással a tábor kapuja és kerítése felé nyomultak, fel voltak szerelve a táborban található botokkal és ütőszerszámokkal. A tűzoltókat biztosító őr ekkor géppisztolyából figyelmeztető lövéseket adott le. Az internáltak azonban erre sem torpantak meg, hanem továbbnyomultak a kapu felé. Ekkor következett be a fegyverhasználat, a külső őrség a kapuban elhelyezett géppuskából sorozatlövést adott le.

A fegyverhasználat következtében az internáltak közül 5 halott, 6 súlyos sebesült és 11 könnyebb sebesülés történt. A fegyverhasználat után az internáltak a sebesülteket és halottakat magukkal víve visszavonultak körleteikbe. A táborparancsnokság részéről nem történt intézkedés a sebesültek és halottak kiemelésére, azokat az internált orvosok látták el. Az internálótáborba csak október 5-én reggel, miután Valencsák áv. ezr. és Virágh bv. alezr. elvtársak megérkeztek, mentek be, és ők intézkedtek a halottak és sebesültek elszállításáról.

1953. október 5-én a táborban a rend teljes mértékben helyreállt. 5-én délután a Vizsgálati Főosztály kihallgatói megkezdték a kihallgatásokat, a kezdeményezők felderítését.

Az internáltak az utasításoknak szó nélkül eleget tettek; 5-én este közölve lett velük, hogy a zendülés és kitörés kezdeményezői felelősségre lesznek vonva, ugyanakkor közölve lett az is, hogy hazatelepülésük ügyében tett intézkedések nem lesznek félbeszakítva. Az első csoport, akikre ezekben a napokban érkezett válasz, elő lesz készítve a hazaszállításra.

Október 6-án az internáltak ismét munkába lettek állítva, fegyelmezetlenség, munkamegtagadás nem történt. Intézkedés történt az átadásra kerülők első csoportjának 80 - illetve 97 nyugatnémet - állampolgár, elkülönítésére és szállításra való előkészítésére.

A Vizsgálati Főosztály által lefolytatott nyomozás során megállapítást nyert, hogy a kitörési kísérlet megszervezéséért és előkészítéséért Finn Ferenc internált munkavezetőt (29 éves, budakeszi születésű, volt SS-katona) és Hubert Ferenc (28 éves, szálkai születésű, volt SS-katona) internáltakat terheli a felelősség.

A Budapesti Hadbíróság ezért 1953. október 17-én Finn Ferencet 6 évi börtönre, Hubert Ferencet 5 évi börtönre ítélte.

Az 1953. október 4-i események után a tiszalöki táborban elhelyezett, kül-államoknak átadásra kerülő internáltakkal kapcsolatban még az alábbi intézkedések lettek végrehajtva:

Az átadásra kerülő internáltak első csoportja (97 nyugatnémet) elő lett készítve az átadásra, keresményük el lett számolva, és lehetőség lett biztosítva arra, hogy keresményükön különböző használati tárgyakat vásároljanak (ruhát, cipőt, fehérneműt stb.). Október 20-án 46 osztrák állampolgárságú internált lett előkészítve ugyanilyen körülmények között az átadásra.

A táborban lévő ügynökségen keresztül folyamatosan be lesz víve az internáltak közé, hogy az október 4-i eseményekért a felelősség a kezdeményezőket, provokátorokat terheli.

A magyar kormány nem alkalmaz kollektív fenyítést, csak a felelősöket bünteti meg. A hazatelepítésük érdekében folytatott tárgyalásokat tovább folytatja. Hazatelepítésük időpontja a kormányaik által adott válasz időpontjától függ.

Finn Ferenc és Hubert Ferenc ügyében hozott ítélet október 18-án az internáltak előtt ismertetve lett, ugyanakkor meg lett adva a lehetőség arra, hogy többen hozzászóljanak és kifejtsék véleményüket a történtekről. Ezekről a hozzászólásokról hangfelvétel készült és ez hanglemezre lett rögzítve. Több fényképfelvétel történt a hazatelepítésre kerülő internáltakról, miután azok a vásárlásokat lebonyolították és különféle használati tárgyakkal magukat felszerelték. Keskenyfilmfelvétel készült a vásárlásokról és az első csoport útbaindításáról.

97 nyugatnémet és 46 osztrák átadása október 23-án a hegyeshalmi határállomáson megtörtént.

Intézkedés lett téve a Külügyminisztériumon keresztül az átadások meggyorsítására úgy, hogy a nyugatnémetek közül a Külügyminisztérium további 200 fő névsorát, majd azt követőleg újabb 300 és utána a még fentmaradók névsorát adja át a nyugatnémet szerveknek. A soron lévő 200-as csoport átadásának előkészítése folyamatban van.

Az október 4-i eseményekkel kapcsolatban a Belügyminisztérium fegyelmi osztálya vizsgálatot indított. A vizsgálat még nincs befejezve.

Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnok a tábor vezetése alól fel lett mentve, és más munkakörbe helyezték.


Budapest, 1953. október 24-én

Lőke Gyula áv. alezr.

osztályvezető

Készült: 3 pld-ban

Kapják: 2 pld. Győri miniszterhelyettes elvts

1 pld. Lőke áv. alezr. elvtárs

Gépelte: Kásáné áv. alhdgy

Budapest, 1953. november 10. Jelentés a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet és a rendőrhatósági őrizet alá helyezés intézményének megszüntetéséről, valamint a kitiltások feloldásáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásáról

Legfőbb ügyész és belügyminiszter "Szigorúan titkos"

2-5284/1953.

J E L E N T É S

a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet és a

rendőrhatósági őrizet alá helyezés intézményének megszüntetéséről, valamint

a kitiltások feloldásáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásáról

I.

A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet és a rendőrhatósági őrizet alá helyezés intézményének megszüntetéséről, valamint a kitiltások feloldásáról szóló minisztertanácsi határozat (a továbbiakban: közkegyelmi rendelkezések) végrehajtását a börtönökben (munkahelyeken), az internálótáborokban és a hortobágyi zárt táborokban bizottságok végezték az előre megadott ütemterv számszerű adatait is figyelembevéve. A szabadításokat október 31. napjáig befejezték. Jelentéktelen számban még előfordul olyan személyek szabadítása a börtönökből, akikre vonatkozóan a kegyelem hatálya még nem nyert megállapítást. Az államvédelmi szervek internálótáboraiban lévő egyes internáltak ügyében a bírósági eljárás még folyamatban van. 180 ügyet még másodfokon is tárgyalnak, 116 személy ügyében pedig a nyomozás kiegészítése és a tárgyalások elnapolása miatt ítélethozatalra csak később kerül sor. A hátralévő ügyeket november hónap folyamán befejezik. A tiszalöki táborban őrizetben lévő külföldi állampolgárok közül 940 személy átadása szintén folyamatban van.

II.

A közkegyelmi rendelkezések közel 748 000 személyt érintettek. (Ebben a számban a szabadságvesztés-büntetésre ítélteken és az internáltakon kívül benne vannak a pénzbüntetésre ítéltek, az eljárási kegyelemben részesült személyek, valamint a kitiltottak és a rendőrhatósági felügyeletesek, továbbá a kihágási bíróságok adatai.) A rendelkezések mind a szabadulók és az elítéltek, valamint a szabadságukban egyéb okok miatt korlátozott személyek körében, mind pedig a dolgozók körében általános jó hangulatot váltottak ki. Csekély számban fordultak elő ellenséges kijelentések, amelyek leginkább arra vonatkoztak, hogy kétségbe vonták a közkegyelmi rendelkezések maradéktalan végrehajtását.

A dolgozók közül azok, akiknek sérelmére bűncselekményt követtek el, nem helyeselték, hogy egyes személyeket a börtönből elbocsátanak, attól félve, hogy azok újabb bűncselekményt fognak elkövetni, és általában a közbiztonságra káros hatással lesznek.

A közkegyelmi rendelkezések negatív hatása a közbiztonság és a közrend vonalán fokozottan mutatkozott és mutatkozik.

A bűncselekmények száma emelkedett. A bűncselekmények számának emelkedését az alábbi adatok is mutatják:

A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma

júniushoz viszonyítva szeptember hónapban 7,2%-kal,

a személyi tulajdon elleni bűncselekmények száma 76,3%-kal,

a társadalmi tulajdon elleni lopások száma 52,0%-kal,

a személyi tulajdon elleni lopások száma 82,0%-kal

a betöréses lopások száma összesen 38,0%-kal,

a személyi tulajdon elleni rablások száma 111,8%-kal,

a hatósági közeg elleni bűntettek száma131,4%-kal emelkedett.

A börtönből szabadult személyek közül 270 követett el újabb bűncselekményt, nagyobb részben a tulajdon sérelmére. Ez a szám sokkal nagyobb, ha hozzászámítjuk az ismeretlen - de feltehetően a közkegyelem folytán szabadult - tettesek által az utóbbi három hónapban elkövetett bűncselekményeket.

A kormányprogram törvényességre vonatkozó megállapításainak helytelen értelmezéséből származott az, hogy a legutóbbi három hónap bűncselekményeinek nagyobb részét a nem büntetett előéletűek követték el. Sokan a törvényességet helytelenül értelmezve a szocialista együttélés szabályait felelőtlenül figyelmen kívül hagyják, és ezáltal magatartásukkal sértik a közrendet. Különösen a nagyobb városokban az internálótáborokból szabadult prostituáltak feltűnő magatartásukkal zavarják az utca nyugalmát. Az eddig rendes kereső foglalkozást űző volt prostituáltak tevékenysége is - éppen az internálás intézményének megszüntetése folytán - fokozódott.

Mindezek a jelenségek a közbiztonság és a közrend rosszabbodását eredményezték, amelyhez hozzájárult egyrészt a bűnüldözés és az ítélkezés területén az utóbbi három hónapban mutatkozó liberalizmus, másrészt az a körülmény, hogy a bíróságok, az ügyészségek és a rendőrség a végrehajtásra nem volt eléggé felkészülve. A kormányprogram elhangzása után egy ideig a rendőri intézkedésekben liberalizmus mutatkozott elsősorban az ügyészségeknek a nyomozások vonalán történt helytelen irányítása folytán. Egyes bírósági ítéleteknek nem volt általános megelőző hatása.

Olyan jelenség, amely a szabadult személyek szervezkedésére vagy bűnszövetkezet létrehozására irányulna, nem volt tapasztalható. Egyébként most folyik azoknak a személyeknek az ellenőrzése, akik nem a szabadításuk idején megjelölt lakóhelyükre tértek vissza.

A közkegyelmi rendelkezések negatív hatásaként jelentkezik még az a jelenség is, hogy annak idején Budapestről kényszerlakhelyhez kötött kitelepítettek közül nagy számban (november 5-ig 3669 fő) igyekeztek Budapesten letelepedni és régebbi kapcsolataikat felvenni. Ezeket a személyeket az engedélyezett 15 napi tartózkodás után Budapestről eltanácsolták. A Budapestről kitelepített személyek egy része Budapest környékén telepedett le, ahol a letelepedés nincs engedélyhez kötve. Ezek Budapesten helyezkednek el munkába. Munkába való elhelyezkedésüket az egyes állami vállalatok is segítették.

Az állam biztonságára hasonlóan veszélyes jelenség az is, hogy a Hortobágyról szabadult személyek közül azok, akiket annak idején a nyugati és déli határövezetből telepítettek át, szabadulásuk után a határövezet belső szélére húzódtak. Ezt a jelenséget idejében felismerve kellett úgy intézkedni, hogy a hortobágyi táborokban lévő és a társadalomra veszélyesebb személyeket a nyugati és déli határövezet belső szélén fekvő nagyobb városokból és területekről a szabadítással egyidejűleg kitiltottuk.

A börtönökből, az internálótáborokból és a hortobágyi zárt táborokból szabadult összes személyek számát alapul véve, hazatérésük után 2034 fő (7,6%) nem tudott vagy nem akart elhelyezkedni munkába. Ez a szám nem nagy, ha figyelembe vesszük a szabadult 50 éven felüli nők, illetőleg 60 éven felüli férfiak számát, valamint azt a körülményt, hogy a szabadult személyek közül egyeseket a régebbi felelős beosztásukba nem veszik vissza.

III.

A börtönökből - beleértve a katonai börtönöket is - 15 761 személy szabadult. A katonai börtönökből szabadultak közül 550 fő alakulatához került vissza.

A szabadultak közül férfi 12 963

A szabadultak közül nő 2 798

A polgári börtönökből szabadultak közül

fiatalkorú 438

60 éven felüli férfi 1021

50 éven felüli nő 735

olyan anya, akinek 10 évnél fiatalabb gyermeke van 398

1/3 kedvezménnyel szabadult X. 1-ig 606

A polgári börtönökből 1/3 kedvezménnyel

X. 1. napja utáni időben 3573

katonai börtönökből 1/3 és 1/2 kedvezménnyel 1141 fog szabadulni.

Az Igazságügy-minisztérium felügyelete alatt lévő javító-nevelő intézetből 654 fiatalkorú szabadult. Ezek legnagyobb része a szülői házba tért vissza.

A börtönökből a legnagyobb számban az alábbi bűncselekmények miatt elítéltek szabadultak:

árdrágító és közellátás elleni bűncselekmény 4408

társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény 2517

polgárok javai elleni bűncselekmény 3934

izgatás bűntette miatt 563

fegyverrejtegetés bűntette miatt 421

hatósági közeg elleni erőszak [miatt] 542

magzatelhajtás bűntette miatt 316 személy.

A polgári börtönökből elbocsátott személyek közül:

munkás és alkalmazott 7080

mezőgazdasági munkás 832

értelmiségi 886

tszcs-tag 390

kisparaszt 1129

középparaszt 878

kisiparos 221

kulák 2075

tőkés 558

A szabadító bizottságok a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet 12. §-ában foglalt rendelkezést és általában a közkegyelem jelentőségét megfelelően ismertették. A szabadult személyek útiköltségéről és megfelelő ruházattal való ellátásáról gondoskodtak. A börtönből szabadultak részére a letéti tárgyak visszaadása a legtöbb esetben megtörtént. Az elveszett letéti tárgyakért kártérítést fizettek. Intézkedés történt a börtönben megbetegedett szabaduló személyek kórházi kezelésére.

A szabadítások során a toborzás nem jár a megkívánt és várt eredménnyel. A szabadultak közül 926 személyt toboroztak be. Ennek oka a minisztériumok megbízottainak felületes munkája és az, hogy egyes minisztériumok a toborzásnak nem tulajdonítottak kellő jelentőséget.

A szabadítások első időszakában a szabadító bizottságokban működő ügyészek és bírák, helytelenül értelmezve a törvényerejű rendeletnek egyes rendelkezéseit, törvényellenes szabadításokat is foganatosítottak. A törvényerejű rendelet és végrehajtására kiadott közös utasítás egyes rendelkezései a félreértésekre alkalmasak voltak. A legfőbb ügyésznek az igazságügy-miniszterrel egyetértésben kiadott utasításai, az ellenőrzések és az operatív intézkedések helyes értelmezést és egységes gyakorlatot eredményeztek. A törvénytelen szabadításokat felülvizsgálva a legfőbb ügyész az elítélt személye és cselekménye társadalomra veszélyességétől, valamint a még le nem töltött büntetés időtartamától függően intézkedett 67 személy büntetésének további végrehajtására.

2574 javító-nevelő munkára ítélt személy szabadult.

IV.

A közkegyelmi rendelkezések nagyobb számban azokat a személyeket érintették, akiknek pénzbüntetését a büntető- és kihágási bíróságok törölték, illetőleg akikkel szemben a rendőri szervek, az ügyészségek és a bíróságok az eljárást megszüntették.

A büntetőbíróságok 21 181 személy pénzbüntetését törölték (közel 12 870 000 Ft).

A rendőrségen és a végrehajtó bizottságoknál a kihágási bíróságok 4697 személy elzárásbüntetésének végrehajtását törölték, illetőleg szüntették meg, és 188 790 személy pénzbüntetését törölték. A pénzügyi kihágási bíróságok 217 784 személy pénzbüntetését törölték. A rendőrségi, a végrehajtó bizottsági és a pénzügyi kihágási bíróságok október 20-ig 229 263 személy ügyében szüntették meg a kihágási eljárást.

A büntetőbíróságok 21 141 személy ügyében az eljárást, az ügyészség és a rendőrség 7646 személy ügyében a nyomozást megszüntette.

A bíróságok 11 591 személyt a közkegyelem alapján mentesítettek a büntetés alól, és 547 személyt részesítettek 1/3-ad kedvezményben.

A most felsorolt adatok nem értékelhetők végső eredményként, mert még mindig vannak kis számban olyan folyamatban lévő büntető- és kihágási ügyek, amelyekben a tvr. alkalmazására sor kerülhet.

V.

Az államvédelmi szervek internálótáboraiban a közkegyelmi rendelkezések kihirdetésekor 5075 személy volt őrizetben.

Ebből

szabadságkorlátozás nélkül szabadult 2415

rendőrhatósági felügyelettel szabadult 318

kitiltással és rendőrhatósági felügyelettel szabadult 241

kitiltással szabadult 142

KEOKH-ellenőrzés mellett szabadult (külföldi állampolgár) 118

büntetőeljárás alá vontak 659

külföldi állampolgár 1182

A büntetőeljárás alá vont 659 személy közül:

a bíróság elítélt 529 személyt (70%-ának ítélete jogerős)

folyamatban van 116 személy ügye

felmentő ítélettel, ill. ügyészi

megszüntető végzéssel szabadult 14 személy.

A bíróság az alábbi bűncselekmények miatt hozott ítéletet:

kémkedés miatt 170

háborús és népellenes bűntett miatt 173

demokráciaellenes szervezkedés

miatt 59

izgatás miatt 16

tiltott határátlépés miatt 88

egyéb bűntett miatt 23 esetben.

A büntetőeljárás alá vont személyek foglalkozás szerinti megoszlása:

kulák 25

egyházi személy 13

tőkés, földbirtokos 26

horthysta tiszt, tiszthelyettes93

csendőr- és rendőr-tiszt és tiszth. 80

tisztviselő és értelmiségi 150

volt SS-katona 58

munkás 127

dolgozó paraszt 38

1953. évben internált MÁV-alkalm.49

A bíróság 2-5 év közötti börtönbüntetést 360 esetben,

5 éven felüli büntetést 169 esetben szabott ki.

A munkás[ok] és dolgozó parasztok ügyében a bíróság főleg kémkedés (54 esetben), tiltott határátlépés (51 esetben) miatt hozott ítéletet.

A tiszalöki táborban elhelyezett 1182 külföldi állampolgár közül

kapitalista államoknak átadva 230 személy

átadása folyamatban van 940 személynek.

A már átadott és az átadásra kerülő külföldi állampolgárok - a legtöbb esetben nagyobb összegű keresményükből - ruházati cikkeket vásárolva hagyták, illetőleg hagyják el az országot.

Az államvédelmi szervek internálótáboraiból elbocsátott személyek fokozott ellenőrzésére intézkedés történt.

Az áv. internálótáborokból az elbocsátást szintén bizottság végezte. Előfordult, hogy a helytelen adminisztráció folytán a rendőrhatósági felügyelettel szabadult egyes személyek határozataiban a bizottság olyan helységet jelölt meg, amely letelepedési engedélyhez kötött.

A szabadítások során 165 személy nem kapta vissza a letéti tárgyait, mert azok a több évvel ezelőtt elrendelt internálás miatt nem voltak feltalálhatók. A hiányzó letéti tárgyak miatt a felelősségre vonás részben megtörtént, illetőleg folyamatban van.

A rendőrség internálótáboraiból 478 személyt minden szabadságkorlátozás nélkül bocsátottunk el. 15 jehovista vezetőt és azoknak ügyét a bíróságnak adtuk át.

VI.

A hortobágyi zárt táborokban lévő 2524 család (családtagokat is beleértve 7281 személy) kényszerlakhelyhez kötöttségét október hó 22-ig megszüntettük. Ezek közül összesen 107 család (288 személy) kötött szerződést az ottani állami gazdasággal. A szerződést kötött személyek rendkívül alacsony számának oka itt is a toborzásban mutatkozó felületesség volt. Az FM a toborzás sikerének érdekében szükséges anyagi feltételek biztosítását (házak vagy barakkok építése) a szabadítások utolsó hetében kezdte meg, és ezért a táborokban lévő személyek nem látták biztosítottnak emberi életmódjukat (nagy részük pajtában és csűrökben lakott). Az FM ilyen munkájának következtében a társadalomra eléggé veszélyes, volt hortobágyi személyek a táborokat majdnem kivétel nélkül elhagyták, és az ország különböző részein (főleg a nyugati és déli határövezet belső szélén) telepedtek le. Ez az utóbbi jelenség az állam biztonságára káros hatással van. Csökkentette a szerződéskötéseket az is, hogy egyes volt hortobágyi személyeket a régi lakóhelyük szerint illetékes végrehajtó bizottság levélben arról értesítette, hogy csak nyugodtan térjenek vissza a határövezetben lévő régi lakóhelyükre, mert meg fogják kapni a letelepedési engedélyt. A letelepedési engedélyt - az egészen csekély számú kivételtől (egyedülállók és előrehaladott korúak) eltekintve - nem kapták meg.

A már fentebb említett okokból a volt hortobágyi személyek közül 464 családot tiltottunk ki régi lakóhelyéről, illetőleg - a nyugati és déli határövezet esetében - a régi lakóhelyük környékéről.

A zárt táborok felállítása idején súlyos mulasztások történtek a Hortobágyra kényszerlakhelyhez kötött személyek letéti tárgyainak átvételénél és kezelésénél. Ennek folytán a szabadítások során sok esetben egyes ingóságokat nem tudtak visszaadni. A hiányzó letéti tárgyak miatt több személyt felelősségre vontunk.

VII.

A vidéki rendőri hatóságok 13 670 Budapestről kitelepített személy kényszerlakhelyhez kötöttségét oldották fel. Ebben a számban a kiskorú családtagok is benne vannak. A bevezetőben rámutattunk a Budapestről kitelepített személyek mozgásában és Budapest környékén történt letelepedésükben mutatkozó veszélyességre. A kitelepített személyek zöme kényszerlakhelyhez kötöttségük feloldása után a volt kényszerlakhelyükön maradt. Ennek oka egyrészt az, hogy volt kényszerlakhelyükön évek óta ugyanazon a helyen dolgoznak, másrészt pedig az, hogy tisztában vannak azzal, hogy Budapesten letelepedési engedélyt nem kaphatnak.

A vidéki rendőri hatóságok 1194 olyan személy kitiltását oldották fel, akiket régebben közbiztonsági okokból vidéki városokból vagy községekből tiltottak ki.

A rendőri hatóságok csak a minisztertanácsi határozat megjelenése előtti időben elrendelt olyan kitiltásokat nem oldottak fel, amelyeknél a kitiltott személy ismeretlen helyen tartózkodik.

A ki nem hirdetett minisztertanácsi határozat alapján elrendeltük a rendőrhatósági felügyeletek felülvizsgálását. Ennek alapján a rendőri hatóságok 4570 személy rendőrhatósági felügyeletét feloldották. Az olyan rendőrhatósági felügyeleteket, amelyeket az 1953. évi január 1. napja után a személyek nagyobb fokú társadalomra veszélyessége miatt rendeltek el, az utasítás értelmében nem kellett feloldani.

Ezeknek a száma 816. A még fennálló rendőrhatósági felügyeleteket 6 hónaponként felülvizsgálat alá vesszük.

A dolgozók zaklatásának elkerülése és a törvényesség fokozottabb biztosítása érdekében utasításban újból szabályoztuk a kitiltás és a rendőrhatósági felügyelet szabályait, és egyidejűleg az erről szóló 760/1939. B. M. számú rendeletet hatályon kívül helyeztük.


Budapest, 1953. november hó 18.

Piros László s. k. Czakó Kálmán s. k.

Gerő Ernő legfőbb ügyész

belügyminiszter-h.

Budapest, 1953. november 23. Piros László belügyminiszter-helyettes feljegyzése a közkegyelmi rendelkezések végrehajtásának adatairól

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

4-49/1953.

F e l j e g y z é s

a közkegyelmi rendelkezések végrehajtásának adatairól

A zárójelentésben szereplő kb. 748 000 személy az alábbiak szerint csoportosítható.

6 I. A közkegyelmi rendelkezések megjelenésekor fogva tartott és szabadult személyek:

7 polgári és katonai börtönökből 15 761 fő

8 a rendőrség internálótáboraiból 478 fő

9 az államvédelmi szervek internálótáboraiból 5 075 fő

10 az Igazságügy-minisztérium javítóintézeteiből fiatalkorú 654 fő

11 Ö s s z e s e n: 21 968 fő

A Politikai Bizottsághoz benyújtott jelentésünkben 19 727 olyan személyt jelentettünk, akik a börtönökből fognak szabadulni. A két szám közötti eltérés abból adódik, hogy a Politikai Bizottság elé terjesztett jelentésben a jogerősen elítélteket és a börtönökben lévőnem jogerősen elítélteket (előzetes letartóztatásban lévők) is felvettük. Továbbá a Politikai Bizottsághoz benyújtott jelentésünkbe felvett azok az adatok, amelyek az 1/3 kedvezményben részesültekre, valamint a büntetett előéletű személyekre vonatkozott, nem voltak pontosak (pontos felmérésük nem volt lehetséges).

12 II. A közkegyelmi rendelkezések megjelenésekor egyéb szabadságkorlátozó intézkedések hatálya alatt állók:

13 Hortobágyról szabadult (kiskorú családtagokat is beleértve) 7 281 fő

14 Kényszerlakhelyhez kötött Budapestről kitelepített 13 670 fő

15 Vidéki városokból kitiltott személyek 1 194 fő

16 Ö s s z e s e n : 22 145 fő

III. Olyan személyek, akiket egyéb vonatkozásban érintettek a közkegyelmi rendelkezések:

a büntetőbíróságok pénzbüntetését törölték 21 181 fő

kihágási bíróságok megszüntették az eljárást, ill. törölték a büntetést 640 534 fő

a büntetőbíróságok az eljárást megszüntették 21 141 fő

az ügyészség és a rendőrség a nyomozást megszüntette 7 646 fő

a büntetőbíróságok a büntetés alól mentesítettek11 591 fő

a büntetőbíróságok egyharmad kedvezményben részesítettek 547 fő

rendőrhatósági felügyeletét feloldották 4 570 fő

az ügyészségek a javító-nevelő munkára ítélt személyek közül a

javító-nevelő munkára való további kötelezést megszüntették 2 574 fő

Ö s s z e s e n : 709 784 fő

Az ügyészség és a rendőrség által megszüntetett nyomozások között olyan személyek ügyei is vannak, akik a közkegyelmi rendelkezések megjelenésekor börtönökben voltak mint előzetesen letartóztatott személyek. Ezeknek számát pontosan nem tudjuk kimutatni.

A büntetőbíróságok által büntetés alól mentesített 11.591 személy mentesítése a tvr. 8. szakasz 3. bekezdésének a) pontján, a harmad-kedvezményben részesülés pedig ugyanezen bekezdés b) pontján alapult.

IV. Börtönben lévő olyan személyek csoportja, akikre a közkegyelmi rendelkezésekben foglalt kedvezmények október 1. napja után következő időben fognak megmutatkozni.

október 1-je utáni időkben a polgári börtönökből 3 373 fő

a katonai börtönökből 1 141 fő

Ö s s z e s e n : 4 714 fő

fog szabadulni egyharmad, illetőleg 1/2 kedvezménnyel.

***

A négy csoport összesen 758 611 fő. A zárójelentésben 748 000 főt jelentettünk. A két szám közötti eltérés abból adódik, hogy a zárójelentésben szereplő 748 000-es adathoz nem vettük fel a IV. csoportban feltüntetett adatot, továbbá a javító-nevelő munkára ítélteket, valamint a javítóintézetből elbocsátott fiatalkorúakat.


Budapest, 1953. november 23.

Piros László s. k.

Eredeti, kétoldalas, géppel írott tisztázat - MSZP PI L. 276. f. 83/184. ö. e. 167-168. oldalak

Budapest, 1954. október 6. Az MDP PB határozata a rehabilitációról

Szóbeli beszámoló a rehabilitálás helyzetéről

Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs

Hozzászóltak: Ács Lajos, Farkas Mihály, Bata István, Nagy Imre elvtársak

A Politikai Bizottság Rákosi Mátyás elvtárs tájékoztatóját tudomásul veszi és az alábbi határozatot hozza:

A PB felhatalmazza Rákosi Mátyás elvtársat, hogy amennyiben módja lesz rá, az SzKP megfelelő vezetőjével beszélje meg, mily módon tartják legcélszerűbbnek a Rajk-ügy felülvizsgálását, valamint a BM pártellenőrzésének biztosítását.

Ki kell dolgozni a rehabilitálások közlésének módját a párton belül.

Felelős. Ács Lajos elvtárs.

Határidő: 1 hét.

A PB megbízza Ács Lajos elvtársat, hogy dolgozzon ki javaslatot a teljesen rehabilitált elvtársakkal kapcsolatos további tennivalókra (politikai és szakmai téren való előbbrevitel stb.).

A további rehabilitálási ügyekben is - beleértve a kivégzetteket is - biztosítani kell a teljes igazság felderítését, és az eredménynek megfelelően a teljes rehabilitálás biztosítását.

Biztosítani kell, hogy a kihallgatások és tárgyalások során elhangzottakat pontos gyorsírási jegyzőkönyvbe rögzítsék.

Az előzetes vizsgálatoknál és tárgyalásoknál el kell kerülni a felesleges tanúk kihallgatását és biztosítani kell a szükséges titkosságot.

A PB hozzájárul, hogy Bata István elvtárs a rehabilitáltak elhelyezésére vonatkozó javaslatok elbírálásába Nógrádi Sándor és Szabó István elvtársakat bevonja.

A BM vizsgálja meg és tegyen javaslatot arra vonatkozólag, mi legyen azokkal a személyekkel, akik hamis jegyzőkönyvek aláírására kényszerítették és bántalmazták a letartóztatottakat.