Kiss Károly 1903. szeptember 24-én született Bicskén. 1922-től tagja a kommunista pártnak és a szakszervezetnek. 1924-től a Cipészmunkások Szakszervezete budapesti csoportjának központi vezetőségi tagja, ekkor lépett be a Szociáldemokrata Pártba is. 1925-ben az MSZMP egyik vezetője volt, még ebben az évben letartóztatták (Rákosival és Vassal együtt), majd egy év tíz hónap fogházra ítélték. 1927 júliusában szabadult a következő év elején tagja a KMP Északi Kerületi Bizottságának. 1929 júniusában újból letartóztatták, és egy év fogházra ítélték. Szabadulása után cipőüzemben dolgozott. 1931-ben a Komintern Titkársága Fürst Sándorral kettejüket bízta meg a párt felső vezetésének megszervezésével. Ekkortól hamis papírokkal élt. 1931 nyarán, a letartóztatási hullám után leváltották. Moszkvába utazott, egy évig a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. 1932 májusában részt vett a KB kibővített plénumán Bécsben, ahol kooptálták a testületbe. Ezt követően hazatért, de rögtön letartóztatták, és másfél év fogházra ítélték. 1933 áprilisában másodfokon összbüntetésként három év nyolc hónap fegyházra ítélték. Szabadulásakor szülőfaluját jelölték ki kényszerlakhelynek, mégis Budapesten maradt. Angyalföldön helyezkedett el egy cipőgyárban, a párt konspirációs okokból minden kapcsolatot megszakított vele. 1941-ben hamis névhasználatért egy hónapi fegyházra ítélték, majd Kistarcsára internálták, ahonnan 1944 szeptemberében szabadult. Rajkkal, aki szintén internálótáborban volt, bevonták az ismét KMP néven működő párt Központi Bizottságába. Részt vett ellenállási sejtek szervezésében is. 1945 elején rövid ideig az MKP KV Káderosztályának vezetője. 1945. májustól az MKP PB tagja. Az MKP III. kongresszusán kimaradt a PB-ből, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választották. 1949. május 30. után ismét a KV Káder Osztályának vezetője. 1951 áprilisában tagja annak a bizottságnak, mely Kádár és Kállai ügyében felügyelte a nyomozást. Az MDP II. kongresszusán ismét bekerült a Politikai Bizottságba. 1951. május 12-éig volt az Elnöki Tanács elnökhelyettese, ezután külügyminiszter 1952. november 14-éig töltötte be, amikor a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Az MDP KV 1953. júniusi plénumán kimaradt a PB-ből. A KV 1956. júliusi ülésén újra a PB tagja lett. Felügyeleti területe a Párttörténeti Intézet, valamint a KV-tagok, párttagok munkájának szervezése. 1956. október 30-án kimaradt a vezető testületekből. Novemberben Szolnokon részt vett az új vezetés kialakításában. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd a Politikai Bizottságnak lett tagja és pártszervező titkári teendőket is ellátott. November 27-én ő tartotta az új pártvezetés első országos aktívaértekezletét a pártközpontban. Az MSZMP IKB 1957. februári ülésén tagja lett az ekkor visszaállított KB Titkárságnak,. 1958. november 26-ától ismét az Elnöki Tanács elnökhelyettese. Az MSZMP KB 1961. szeptemberi plénumán felmentették KB-titkári tisztéből. Október 7-éig volt az Elnöki Tanács elnökhelyettese, ezt követően a titkára lett. Az MSZMP KB 1962. augusztusi plénumán hívták vissza a PB-ből. 1967. április 14-én ment nyugdíjba. Ezután a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke és 1967. május 6-tól a SZOT alelnöke volt. 1983. december 4-én halt meg.