ERDÉLYI GÉZA

GÖMÖR VÁRMEGYE
KLASSZICISTA ÉPÍTÉSZETE



TARTALOM

Ajánlás és köszönet

Előszó, háttérrajzzal

Bevezetés

Az épületek vizsgálata rendeltetésük szerinti csoportosításban

a.) Templomok

  Aggtelek
Alsószuha
Alsószkálnok - Veľké Teriakovce
Antalfalva - Šoltýska
Ardó - Ardovo
Babinc (Babaluska) - Babinec
Baraca - Barca
Baradna - Brádno
Barka - Bőrka
Bátka - Bátka
Berdárka - Brdárka
Berzéte - Brzotín
Betlér - Betliar
Borzova - Silická Brezová
Bugyikfalva - Budíkovany
Cako - Cakov
Csoltó - Čoltovo
Darnya - Drňa
Derencsény - Drienčany
Dernő - Drnava
Détér - Gemerské Dechtáre
Dobrapatak - Potok
Dobsina - Dobšiná
Dúsa - Dúžava
Feketelehota - Čierna Lehota
Felsővály - Valice
Füge - Figa
Gacsalk - Gočaltovo
Gencs - Honce
Gesztes - Hostišovce
Gesztete - Hostice
Gócs - Gočovo
Gömörhorka - Gemerská Hőrka
Guszona - Husiná
Hacsó - Hačava
Hangony
Hankova - Hanková
Hanva - Chanava
Harkács - Sankfalva - Gemerská Ves
Harmac - Chrámec
Hegymeg - Dolné, Horné Zahorany
Helpa - Heľpa
Henckó - Henkovce
Hizsnyó - Chyžné
Hosszúszó - Dlháves
Hrussó - Hrušovo
Hubó - Hubovo
Imola
Ispánmező - Španie Pole
Iványi - Ivanice
Jánosi - Rimavské Janovce
Jolsva - Jelšava
Jolsvatapolca - Gemerské Teplice
Kánó
Kecsege - Kociha
Kecső - Kečovo
Kelemér
Keszi, Sajókeszi - Kešovce
Klenóc - Klenovec
Kőrös - Kružná
Kövecses - Štrkovec
Kuntapolca - Kunová Teplica
Lekenye - Bohúňovo
Lenke - Lenka
Lice - Licince
Lőkösháza - Levkuška
Lukovistye - Lukovištia
Majom - Mojín

Mártonfalva
Méhi - Včelince
Meleghegy - Teplý Vrch
Miglészpataka - Gemerské Teplice
Mikolcsány - Gemerský Sad
Murány (Murányalja) - Muráň
Murányhosszúrét - Muránska Dlhá Lúka
Murányhuta - Muránska Huta
Muránylehota - Muránska Lehota
Murányzdihava - Muránska Zdychava
Nagyrőce - Revuca
Nagyszuha - Hrnčiarska Ves
Nandrás - Nandraž
Naprágy - Neporadza
Otrokocs - Otročok
Osgyán - Ožïany
Pádár - Padarovce
Pálfala - Pavlovce
Páskaháza - Pašková
Perjése - Dražice
Perlász - Prihradzany
Pétermány - Petrovo
Polonka - Polomka
Putnok
Ragály
Ráhó - Hrachovo
Rákos - Rákoš
Rás - Rašice
Ratkóbisztró - Ratkovské Bystré
Ratkoszuha - Ratkovská Suchá
Rekenyeújfalu - Rakovnica
Rimaszécs - Rimavská Seč
Rimaszombat - Rimavská Sobota
Rimóca - Lehota nad Rimavicou
Rokfalva - Rohovce
Rozlozsnya - Rozložná
Rozsnyó - Rožňava
Rőce-Lehota
Sajópüspöki
Sebespatak - Rožňavské Bystré
Simonyi - Šimonovce
Susa
Süvéte - Šivetice
Sumjác - Šumiac
Szalóc - Slavec
Szentkirály - Kráľ
Szilistye - Slizké
Szirk - Sirk
Szkáros - Skerešovo
Susány - Sušany
Tamási - Tomášovce
Telgárt - Švermovo
Trizs
Tiszolc - Tisovec
Turcsok - Turčok
Umralehota - Revúcka Lehota
Uraj (Uray)
Uzapanyit - Uzovská Panica
Valykó - Vaľkovo
Vernár - Vernár
Veszverés - Gemerská Poloma
Vígtelke - Vidová
Visnyó - Višňové
Vizesrét - Mokrá Lúka
Vöröskő - Červená Skala
Zádorfalva
Závadka - Závadka nad Hronom
Zsíp

b.) A protestáns templomépítészet (jellegzetes vonásai)
Fontos előzmények
A protestáns templomépítészet a XVI. század végén és a XVII. század első felében.
A kezdetek
Az evangélikus egyház barokk építészete
A történelmi Magyarország protestáns egyházainak barokk-kori templomai.

c.) Templomépítészetünk a Türelmi Rendelet megjelenésétől 1781-1990
Klasszicista építészeti korszak (A felvilágosodás kora és a reformkor)
Kora klasszicista periódus
Teológia és templomépítészet

d.) Kastélyok és kúriák
Abafalva - Abovce
Alsóvály - Nižné Valice
Bánréve
Beretke
Berzéte - Brzotín
Csetnek - Štítnik
Csíz - Číž
Csoltó - Čoltovo
Füge - Figa
Gice - Hucín
Gömör (Sajógömör) - Gemer
Hangony
Jánosi - Rimavské Janovce
Jolsva - Jelšava
Kálosa - Kaloša
Lice - Licince
Osgyán - Ožïany
Putnok
Ragály
Rőce - Revúca
Runya - Rumince
Sánkfalva - Harkács - Gemerská Ves
Szentkirály - Kráľ
Tamásfalva - Rimavská Sobota - Tomášová
Zádorfalva.
Zsip - Žip

e.) Társadalmi és közigazgatási épületek
Csetnek - Štítnik
Dobsina - Dobšiná
Jolsva - Jelšava
Lőkösháza - Levku Aska
Murány - Muráň
Nándorvölgy - Valkovňa
Pelsőc - Plešivec
Ratkó - Ratková
Rimabrézó - Rimavské Brezovo
Rimaszombat - Rimavská Sobota
Rőce - Revúca
Tiszolc - Tisovec

f.) Polgárházak
Rozsnyó - Rožňava
Szalóc - Slavec

g.) Művelődési és oktatási rendeltetésű épületek
Betlér - Betliar
Hanva, református parókia
Kövi - Kameňany
Rimaszombat - Rimavská Sobota
Rozsnyó - Rožňava
Rőce - Revúca
Sánkfalva - Harkács - Gemerská Ves

h.) Ipari, mezőgazdasági, üzleti épületek
Bánréve
Beretke - Bretka
Dernő - Drnava
Lekenye - Bohúňovo
Nándorvölgy - Valkovňa
Pohorella - Pohorelá
Ragály
Rimabrézó - Rimavské Brezovo
Rozsnyó - Rožňava
Szentkirály - Kráľ
Törék (Orlajtörék) - Veľké Teriakovce
Vereskút - Červenany

i.) Gömör építészeti központjai

Irodalom

Jegyzetek


Ajánlás és köszönet

Tisztelt Olvasó!

A mintegy kétszáz oldalt kitevő mű a klasszicista építészet területén úttörő jellegű és gazdag dokumentációval ellátott munka. A tanulmány Gömör vármegye másfél száz település műemlékeit veszi számba. A klasszicizáló későbarokktól az érett kiteljesedett, sőt a romantikába hajló klasszicizmus periódusáig. A nagy ívű munkát 61 alaprajz, 238 jól komponált igényes kivitelű és nagy dokumentatív értéket képviselő fényképek illusztrálják, művészettörténeti leírással, s ezáltal az olvasóközönség számára is élvezetes olvasmány lehet.

Csaknem egy teljes századnyi időt fog át számos vonatkozásban láttatva múltunknak azon szakaszát, amely 1770-től 1865-ig terjed. Kiegészítve egy tanulmánnyal, amely a templomépítészet izgalmas kérdéseit szinte napjainkig tárgyalja. A legfontosabb vonatkozásokban áttekintést nyújt a történelmi fejlődést illetően mindenekelőtt a:

a./ művészettörténet területére,
b./ az egyháztörténet és a teológiai fejlődés,
c./ az ipartörténeti kérdések, technikai megoldások,
d./ a társadalmi fejlődés kérdéseibe,
e./ vannak benne politikai és szociális jellegű fontos utalások és adatok egyaránt.

Mindezt pedig széles összefüggésekben helyezve, messze túllépve Gömör megye határait.

A könyv tudományos jellegét a topográfikus módszer és a levéltári kutatás anyagának részletes feldolgozása biztosítja. Hazai és külföldi szakvéleményezők egyöntetűen kiadásra ajánlották hézagpótló forrásműnek minősítve. Mindezek alapján ajánlom a kedves érdeklődő olvasónak kötetemet, amit remélem nagy haszonnal forgat majd, mivel a könyveknek is megvan a maguk sorsa, így ez a kötet is betölti majd hivatását.

Kedves Olvasó!

Huszonkét évvel ezelőtt fejeztem be ezt a munkát. Hogy végül is megjelenhetett, az egy nagyszerű embernek Nagy Károly nyugalmazott ózdi iskolaigazgató, Alkotói Díjas helytörténész fáradhatatlan munkájának az eredménye. Ózdi lakos ízig-vérig gömöri, aki nemcsak egyszerű kötelességének érzi a gömöri tájakhoz kapcsolódó irodalmi, művészeti, történelmi és más jellegű művek, emlékek, alkotások mentését, megismertetését gondozni, megjelentetni, hanem küldetésének érzi és fel-készültsége révén terveit sikeresen megvalósítja. Ékes bizonyíték rá ennek a műnek a kiadása. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a támogatók felkutatása terén, amit sikeresen kamatoztatott úgy mások, mint saját tucatnyi könyvet számláló különböző terjedelmű művének megjelentetése kapcsán.

A határhoz közel fekvő Ózd alkalmas hely arra, hogy jól áttekinthesse, baráti kapcsolatai által számontartsa és ápolja közös szellemi értékeinket. Eredményes és nagyon fontos munkát végez a határon túliak és a határon inneniek gyarapodása érdekében. Nagyrabecsülésemet és hálás köszönetemet fejezem ki ezúttal is barátomnak Nagy Károlynak.

Ugyancsak köszönettel tartozom a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya anyagi támogatásáért, valamint az egyházközösségek, önkormányzatok, társaságok, szervezetek valamint az egyéni előjegyzők segítéséért, amivel lehetővé tették könyvem megjelenését.

Köszönettel és hálával tartozom a Tompa Mihály Kulturális Alapítvány Kuratórium tagjainak, akik vállalták a könyv kiadásával kapcsolatos nem könnyű szervező és felelősséggel járó nehéz munkát.

Végül megköszönöm lektoraimnak Dr. Veres Lászlónak és Dr. Kárpáti Lászlónak hasznos tanácsait.

Hanva, 1996. június 8.

A szerző


Előszó, háttérrajzzal

Nem akármilyen örömmel ajánlom Erdélyi Géza építészettörténeti monográfiáját az érdeklődők figyelmébe; hogy miért, remélem, az alábbiakból kiderül. Rövid bevezetőmben nem a szakember, aki nem vagyok, hanem a barát s a mű előtörténetének tanúja kíván megszólalni.

Földik és révkomáromi gimnáziumi osztálytársak voltunk, de szerkesztői és írói hivatásom elég messze sodort tőle. Diáktársunk és paptársa, Liptai Lothar érsekújvári református lelkész említette 1975-ben, amikor egy családi tragédia egymáshoz terelt bennünket, s teológiai doktori disszertációját megvédte, hogy Rozsnyón szolgáló szerzőnk hasonló ügye sajnos elakadt, s képtelen lendíteni rajta. Szerzőnk a Károly Egyetem református teológiai karának elvégzése után mint gyakorló lelkész, levelező hallgatója lett a prágai műszaki egyetemnek, (ČVUT), művészettörténetet tanult, s diplomamunkáját a tanszék mind terjedelme, mind minősége alapján azonnal egy kandidátusi munka kész első része gyanánt fogadta el. Ez volt e munka egyházi építészeti fele. A témát a prágai tanszéktől kapta; egy-két szlovák szakmunkából úgy értesültek odafönt, hogy a magyarországi klasszicizmus évtizedeiben a Gömör megyei protestánsok több ilyen stílusú templomot, parókiát és iskolát is emeltek, s tanárai úgy látták, hogy szerzőnk lakhelyének és hivatásának is megfelel, ha a tudomásuk szerinti tíz-húsz ilyen építményt egy egyetemi oklevél fejében leírja. Szerzőnk akkor lelkészi szolgálata és családfői teendői mellett azt az állami megbízást is vállalta, hogy a betléri, illetve krasznahorkai történelmi gr. Andrássy-könyvtár sok ezer kötetes állományát fölméri, regesztázza és katalogizálja. Ő volt a járás egyetlen alkalmas embere a feladatra, nyelvtudása (héber, görög, latin, német, angol, francia, a szláv nyelvek és természetesen a magyar) mellett alapos általános műveltsége és nem utolsó sorban kikezdhetetlen erkölcsi megbízhatósága révén. Szerzőnk a Trabantjába ült, s hónapok kitartó utazgatásával, egy-egy épülethez többször is visszatérve több tucat egyházi épületet mért föl alaprajzban, fényképekkel és szóban, számos objektumnak az építőjét s az építés levéltári anyagait is fölkutatván hozzájuk. Munkáját fölvitte Prágába, s a tanszéket lenyűgözték a fáradhatatlan munka eredménye. Mérje föl hozzá, tanácsolták, a világi részt is, s akkor eleve kandidátusnak tekintheti magát; eddig ugyanis csak egy egyetemi oklevél szerepelt a munka tétjeképp. Szerzőnk másodszor is fölmérte Gömör megye magas hegyek szabdalta szlovákiai részének településeit, terjedelemben és minőségben ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, mint korábban, munkája ezzel két vaskos kötetre duzzadt, a szakma prágai és pozsonyi csúcsain a legjobb szó- és írásbeli minősítéseket kapta, teljesítménye szenzációszámba ment, s szerzőnket egyértelműen a kandidátusi fokozatra méltónak nyilvánították. Csak egy akadályt kellett volna vennie: egy párthatározat szerint csak az pályázhatott ezért a tudományos fokozatért, akit a lakhelye szerint illetékes járási pártbizottság méltónak ítélt rá, s írott hozzájárulását adta. A rozsnyóiak mint lelkésztől az engedélyt megtagadták tőle.

Ezen a lehangoló ponton szereztem tudomást szerzőnk gondjáról, s postai úton kértem, írná le pontosan, ami disszertációja körül zajlik, hátha segíthetek. Szerzőnk levélben válaszolt. "Lapodat" írta, "nagy örömmel olvastam, hisz a hosszú kálvária után az első, ha nem egyetlen reális lehetőségnek a körvonalai rajzolódnak elém. A helyzet pillanatnyilag a következő: Munkám első részét, A Gömör megyei egyházi klasszicista építészetet javasolta az opponentúra kandidátusi munkaként elfogadni a prágai főiskolának, ahol az opponensi véleménnyel egyetértettek. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen már két éve készen van. Főbb részei a következők: 1.) Egy cca. 40 oldalnyi szintézis. 2.) Fotódokumentáció és építészeti leírása 127 templomnak. 3.) 63 alaprajz saját bemérésem alapján. Persze nem hiányzik az objektumok abc szerinti, valamint időrendi jegyzéke és a helységek korabeli neve sem stb. stb. Az elmúlt két évben azonban a munkát megdupláztam egy azonos felosztású másik résszel, amivel a nem egyházi célokat szolgáló - profán - építészetet is feldolgoztam, átkutatva a levéltárakat és az egész volt megyét ismét. Így jött létre 12000 km és néhány ezer órányi munka után a csaknem 400 oldalas munka. A prágai ČVUT építészet- és művészettörténet karán azon vannak, hogy a szükséges vizsgákat letehessem, és így a kandidátusi fokozatot elnyerhessem, amihez a legdöntőbb fontosságú irat hiányzik: a járási pártbizottság pozitív javaslata. Nincs semmi kifogásuk ellenem, csupán követelésük, (jogtalan és helytelen), hogy lépjek ki a szolgálatból. Mivel ez nem történt meg, az egész ügy alszik. A hét elején voltam Prágában, megmutattam a komplett munkát, kitűnőnek találták, és az egyetem szaklapja után a Vìda a technika, az Akadémia lapja is kért egy cikket a témáról. Azt tanácsolták, hogy várjak még néhány hónapot, ők bíznak az ügy sikerében. Tehát várok. Te azonban mindezeket tudva esetleg addig is légy szíves, tájékozódj. A kutatások folyamán több, eddig ismeretlen dolgot sikerült feltárnom, többek között 7 db jelentős eredeti tervrajzot is találtam. Végül a következő befejező mondatokban - arra gondolva, hogy érdekel - hadd ejtsek néhány szót az Andrássyak könyvtáráról. Feldolgozását 6. éve végzem. Találtam már 3 ősnyomtatványt, egy eredeti Dürer-művet, a gályarabper eltűnt jegyzőkönyvének a másolatát, a napokban pedig a Wesselényi-féle összesküvésről egy 180 oldalas kéziratot. Láthatod, volna miről beszélni. Kíváncsian várom, milyen reális lehetőség mutatkozik majd az ELTE-n... Szeretettel köszöntlek, szeretteiddel együtt: Géza."

Levelét nem datálta, de időponttal jelölt lapom alapján 1977-1978 körül kellett megírnia. Kértem, Prágából jövet álljon meg nálam Pozsonyban, s hozza magával a teljes kéziratot. Megtörtént, s én fölmentem a több kilónyi anyaggal R. 0.-hoz, a kulturális miniszter (Miroslav Válek) egyik (magyar) helyetteséhez, s megkérdeztem, mit érdemel az a bűnös, aki ennyi áldozattal, egy tudományos intézeti kutatócsoport teljesítményét megszégyenítve ilyen munkát tett le a csehszlovák tudományosság oltárára, s eléje tettem a szerző fönti levelét az egyetemi szakvéleményekkel együtt. Szót szóba fűztünk, s miután elismerte igazunkat, elmondta, hogy ő ugyan segíteni nem tud, mert ez nem a kormányzati végrehajtás, hanem a párt ügye, de kérjek meghallgatást J. J.-tól, a szlovák pártközpont illetékes titkárától, ő Moszkvában végzett, nyers, de jóindulatú ember, ha jó taktikával közelítem meg, biztosan segíteni fog, s kivételt alkalmaz. Nem voltam ugyan párttag, távol is tartottam magam a vezető kommunistáktól, de szerzőnk érdekében, először és utoljára életem során, kerestem őket. Négyszer kellett tárcsáznom a pártközpontot, négyszer kérdeztek ki töviről hegyire a telefonközpont kezelőjétől a különböző szintű titkárokon át föl J. J. személyi titkáráig, aki egy jó tízperces faggatózás után azt kérdezte, olvasok-e újságot, hát nem tudom-e, hogy J. egy többnapos eperjesi pártkonferencián elnököl, tehát nem kapcsolhatja, ami pedig az ügy érdemi részét illeti, ő személy szerint nem hiszi, hogy a holtpontról kimozdíthatnám, ők senkivel sem tehetnek kivételt. Próbálkoznom lehet, persze, hívjam őket ekkor és ekkor, főnöke ott lesz, s kérjek tőle egy időpontot, amikor meghallgat. Megalázottan és erőtlenül roskadtam székembe, s kértem a szerzőt, ne haragudjon, de ezen az úton nem lépek tovább, nem bírom gyomorral és idegekkel. Javasoltam viszont, hogy művét ajánlja föl a Madách Könyv- és Lapkiadónak; úgy éreztem, a szerkesztőkkel való jó kapcsolataim révén legalább kiadáshoz segíthetjük monográfiáját.

A szerzőnek ehhez magyarra kellett fordítania a tanszék kérésére nem is csehül, hanem szlovákul megírt könyvet. Teltek-múltak az évek, s dolgozott rajta, de közben valami írott indoklást is szeretett volna a hatalmi berkekben informálisan kezelt elutasításhoz, s addig erősködött, amíg meg nem kapta a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság kulturális szakosztályának 1978. nov. 22-én kelt, Cirk. 175/osob. 1978. iktatószámú levelét. "Vec: Zloženie skúšky externej ašpirantúry - vyrozumenie. Po viacerých úvahách a výmenách názorov bolo konštatované, že v súčasnosti potreba úzkej špecializácie »Dejiny architektúry a umenia« (Klasicistická cirkevná architektúra Gemera) nejaví sa ešte dostatočne naliehavou a nepostrádateľnou. Skôl by sa žiadalo upriamiť pozornosť na aktuálne oblasti, ktoré treba prednostne riešiť aj v našom okrese. Len čo bude táto záležitosť reálna, Vaša žiadosť sa znova mőže prerokovať. Tajomník pre veci cirkevné: L. G.". ("Tárgy: Döntés levelező aspiránsvizsgák ügyében. Több megfontolás és véleménycsere során megállapítást nyert, hogy jelenleg a szűk »Építészet- és műtörténet« (Gömör klasszicista egyházi építészete) szakosodás még nem elég sürgető és nélkülözhetetlen. Inkább volna kívánatos figyelmünket olyan időszerű területekre fordítani, amelyek megoldásának járásunkban is elsőbbséget kell adnunk. Mihelyt az ügy reális lesz, kérvényét újra megtárgyalhatjuk. L. G. egyházügyi titkár".)

Szerzőnk 1978. dec. 4-én Rozsnyón kelt kísérőlevelében így írt: "Itt küldöm ezt az ostoba indoklást. Nem nagyon tudok kommentárt fűzni hozzá, úgy gondolom, nem is szükséges. Csupán néhány gondolatot jegyzek le, amelyek válaszomban is ott lesznek. Művészettörténésznek lenni nem jelent »szűk szakosodást«. Én nem csupán az egyházi építészettel foglakozom, hanem iparival, mezőgazdaságival, polgárival stb. is - egy korszakkal. Nem akadályozom az ún. »időszerű területek« (?) feldolgozását, ösztönzöm és segítem őket. Azt pedig végképpen nem hiszem, hogy a műemlékvédelem nem időszerű. Még annyit, hogy az egyházügyi titkár mellettem van, ő azonban csak a kompetensek véleményét tolmácsolta. Baranyi F. szavaival búcsúzom: »Rozsdás lett a helység kalapácsa, s fájdalom, a sarlója szintúgy.« Segíts..."

Közös barátunk, Liptai Lothar két kisgyermekével özvegyen maradt, s 1979. július 3-án elmenekült az országból, majd Svájcban lépett végleges gyülekezeti szolgálatba. Emigrációjának hírét szerzőnk így vette: "Két istentisztelet között írok, valami belső kényszer hatására, miközben csillagok sebességével zuhannak át rajtam a gondolatok. Loti a kiváltója, mert megoldott önmaga szempontjából egy olyan dilemmát, amelyben mi nemcsak vergődünk, de meg is fúlunk. A J. P. Sartre-i egérfogónak bizony hármas fala van minálunk, Loti a két nyithatót vagy áttörhetőt feloldotta, a harmadikat viszont úgyis csak kívülről, és nem emberi erő nyithatja meg. Tettének hatása jobban elmélyíti a saját kínlódásomat, míg a Te helytállásod, bár megszégyenítő rám nézve, hiábavalóbbnak tűnik, mint eddig. Hol van a szolgálati helyünk valójában? Meddig szűkíthető az életterünk? Meddig tűrhető ez az agyonreklámozott gasztronómiai világszemlélet? És miért törvénytelen a vágy, látni az emberkéz alkotta legszebb értékeket? És dolgozhatsz-e úgy, hogy senkinek nem kell a munkád? És mi lesz, ha elfogynak a barátok?"

1980 májusában megműtöttek, s a nyár vége felé pár hetet egy Zsolnához közeli gyógyfürdőben töltöttem el. Ide vittem szerzőnk munkájának azt a részét, amelynek közlésére a Madách elvben rábólintott. A kezelések és az erdei futások szüneteiben átfésültem és letisztáztam a fordítást, s itthon mindjárt le is adtam a kiadónak. A közlés sem ment simán, a kiadó akkori igazgatója, S. Á. a címből kiparancsolta a "megye" szót, s megkívánta, hogy szerzőnk minden világi épület leírásába toldja be, mire használják őket pillanatnyilag. A tönkrement kúriákban és kastélyokban jobb esetben szövetkezeti irodák vagy raktárak működtek, de általában cigányok lakták és tették őket teljesen tönkre. Szerzőnk óvatosan elhallgatta ezt a kompromittáló körülményt, amely így éppen a vonalasságáról hírhedt férfiú követelésére, valami fura logika mentén mégis a szövegbe jutott. Lehet, hogy demokratikusnak vélt hasznosításukkal kívánt dicsekedni.

Végül is a monográfia világi részének egy hányada, 44 község profán műemlékállománya az Új Mindenes Gyűjtemény 2. kötetében (56-115. l., Madách 1983) valóban megjelent. Az igazgató az egyházi rész közléséről korábban hallani sem akart.

Szerzőnk tovább próbálkozott részben kandidátusi fokozatának ügyével Prágában, Pozsonyban, sőt Budapesten is, részben monográfiájának kiadatásával, de célba nem jutott. Számos tárgyalást vitt a szakma pozsonyi beavatottjaival, ezek egy részén magam is jelen voltam, más részén engem kért, hogy járjak el helyette, s már-már úgy látszott, hogy erőfeszítéseit siker koronázza, de a pozsonyi építészeti főiskola művészettörténeti tanszékvezetője és befolyásos férje kibukott a küzdelemből, mert fiúk egy nyugati utazásáról nem tért vissza, s búcsút kellett mondaniuk szerepüknek, Budapest pedig csak a csehszlovák illetékesek jóváhagyásával léphetett volna a játékba. Álljon itt annak a két pozsonyi szlovák és egy cseh kutatónak a neve, akik szerzőnk ügyét győzelemre akarták segíteni: Dr. Ester Plickováról és Dr. Luba Fasangováról, valamint Dr. Marie Binsováról van szó, mindhárman docensek. Többen is harcoltak szerzőnk igazáért, de velük nem kerültem élő kapcsolatba.

Huszonkét év telt el a mű érdemi részének megírása és megjelenése között. Gondolja meg mindenki: huszonkét esztendő! Mondhatná könnyedén az ember, hogy sebaj, az a fő, hogy kinyomtatták, s ezzel is bebizonyosodott, hogy elátkozott, fasizmustól, kommunizmustól, nagyhatalmi önkényektől és véres nemzeti gyűlölködéstől nyomorgatott régiónkban csak dolgoznunk kell lankadatlan buzgalommal, s túl kell bizonyos dolgokat élnünk, akkor előbb-utóbb megoldónak a gondjaink - de ha az ember belegondol, mennyi emberi erőt kellett ebbe a húszéves magánháborúba és egyéb értelmetlen csetepatéinkba gyömöszölnünk a végül is dicstelenül elbukott sötét hatalom ellen, hogy mennyi értelmes, fontos, Istennek és embernek tetsző szellemi munkába építhettük volna energiánkat és tiszta szolgálatunkat, sírnunk kell, siratnunk régiónkat s az elszelelt évtizedeket, amelyekben élnünk adatott.

Egy jó származott nekem ebből az egyetlen kis csatát megnyert háborúságból: a szerzővel való kapcsolatunk elmélyült, s úgy hiszem, igazi barátsággá nemesedett. 1984 nyarán engem is kikezdtek, s 1985 őszére kiszorítottak az irodalomból. A csehszlovák kommunista diktatúra vesztét érezte, s elborult aggyal üldözte valós és vélt ellenfeleit, egyre tűrhetetlenebb nyomás súlyosult az egyházakra s a magyarságra, lassan minden megnyilatkozásunk botránykő gyanánt szolgált, politikai és rendőri vizsgálatok tárgya lett. Bíztató c. szövegem, amelyet Vass Lajos tett át zenébe s főleg egy másik, amelyet a pelsőci női karnak ajánlva értük szóló fohásszal és Ámennal zártam, pelsőci előadása és kinyomtatása után hisztérikus ideológiai botrányt kavart. Erre utal szerzőnk Hanváról ("Tompa-falváról") 1985. december 1-jén a kórus jubileumi hangversenye után írt levele: "Hallottam a Biztatót, s nagy volt lelkemnek gyönyörűsége. Hallottuk a hajladozó virágkórust is, s láttuk a bennük rejlő jövendőt, s Veled együtt mondtunk egy nagy áment, de nem mondta ezt mindenki velünk. Sőt ámultunk a bajon az ámen miatt, mert tárgyalás témája lett. Valahol agybaj van, s ez nagy baj. De jó ilyenkor elrejtőzni egy nagy város dzsungelében! Vártunk, jó lett volna elbeszélgetni, s oxigénhiányos létünket tágítgatni, de nem jöttél, nem jöhettetek. Mi ott voltunk, a gyönyörködtünk a tiszta szavak, dallamok harmóniájában. Vigyázunk, hogy hitünk szét ne hulljon, s imádkozunk, Istvánnal, ezredéves imát: »Jó reggelt, Isten! - Inkább jó napot! Világ födelét fölnyitottad immár, s fényed özönlik, nyitnak csodáid is - szellő bókol, madár ujjongva szólal, minden teremtett lélek, lelkes állat, a millió fű mind s külön-külön, az érzéketlen kő is megragyog... Segíteni ne vesztegelj nekünk, s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat! Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak, és földjeinket elcsipegetik, és sóvárognak falvaink iránt, és kiirtanák szülötte-szavunkat, hahogy dicsérni Téged ne tudjunk, és minden módon ártani akarnak, tanítsd meg őket, Uram, haragodra! ... Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram, s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk gyalázatja a szomszéd nemzeteknek, ne legyünk csúfja és játékai, s messzire való maradékaink rút járom alá ne vettessenek! Ámen.« Már lehullott a második hó, tovább nem várunk, küldjük az itt felejtett öltönyödet, remélve, hogy sem ki nem híztad, sem ki nem fogytál belőle. Unokáitok jöttén és gyarapodásán Veletek együtt örülünk. Mi magunkban már gyermekeinkben még nem szaporodunk, Pál öcsém azonban bőven részese az áldásnak, hamarosan megkeresztelem a negyedik fiát. Isten éltesse őket, titeket és minket is..."

Szerzőnk jelen munkáját végül is a prágai teológiai kar fogadta el disszertációul, s adományozta számára a doktori címet. Ekkor ő már hanvai lelkész volt, a rimaszombati járás területén, s szabadulást remélt a rozsnyói politikai rendőrségtől, amelynek körülötte volt határtalan nyomozói buzgalmát magam is tanúsíthatom, s Hanván élte meg a kommunista rendszer összeomlását. Helyben maradt, Hanván és leányegyházaiban, de előadásokat vállalt a prágai teológián, s az azóta alapított révkomáromi református vallásoktató-képzőben, illetve teológián is előad. Látják és hallják közép-európai és nyugati tanácskozásokon, s olykor idetelefonál, hogy megkérdezze, ha itthon vagyok, megvagyunk-e még. Mindnyájunknak megszaporodtak a feladatai, legalább egy töredékét el szeretnénk végezni a kényszerűségből elmulasztottaknak. Szerzőnk most is három férfi munkáját teszi a felvidéki magyarságért.

Itt van hát ez az okos és alapos mű, Gömör vármegye magyarországi falvainak klasszicista műemlékeivel kiegészítve a maga csonkítatlan egységében, a szlovák illetékesek ostobasága folytán az egyetemes magyar tudományosság díszére végül is, szerzőnk anya- és szolgálati nyelvén, magyarul, s annál inkább örüljünk neki, bújjuk, terjesszük, gondoljuk tovább, és kövessük, ha bírjuk, szerzőjének ragyogó példáját. A mű maga hirdeti szakmai értékeit, s talán nem baj, hogy bevezetőm nem érdemi méltatássá, hanem háttérrajzzá kerekedett. Lényegében ezt is szerzőnk írta levelenként s a történelem, amely életünk és munkánk elkülöníthetetlen tartozéka.

Koncsol László
(Pozsony)     



Bevezetés

Az egykori Gömör területén a klasszicista építészeti alkotások száma és minősége igen figyelemreméltó, s e stílus legalább annyira jellemző e vidékre, mint a reneszánsz Sáros megyére vagy a gótika Szepességre. Persze e megállapítás nem csökkenti, nem is csökkentheti Gömör gótikus műemlékeinek értékét.[1]

A korszak objektív feltételei és viszonyai olyan kedvezően alakultak, hogy Gömörben a klasszicista építészet sajátos vonásokkal gazdagodhatott. Az ide tartozó emlékek java része a reformkorban épült, a korai és késői példák pedig az 1774, illetve 1860 körüli időre teszik a tárgyalandó időszak határait.

Építészeti szempontból a korszak három periódusra osztható:

l. kora klasszicizmus (1773-1815),

2. az érett alkotások korszaka (1810-15 és 1850-55),

3. késő klasszicizmus (1850-1860).

Az első és harmadik természetesen a stílusváltás ideje is, azaz átmeneti időszak, amikor az új stíluselemek a korábbiakkal együtt jelennek meg az épületeken. A szlovákiai szakirodalomban gyakran találkozunk a "gömöri klasszicizmus" kifejezéssel, illetve megnevezéssel anélkül, hogy a terminus jelentését bárki közelebbről meghatározta vagy jellemezte volna. Eddig egyetlen tömör megfogalmazását Zádor Anna 1943-ban megjelent művében találjuk: A klasszicizmus építészete Magyarországon (193-194. oldal). A mű szerzőjének akkor nem állt módjában behatóbban tanulmányozni a gömöri építészet jellegzetességeit, ennek ellenére észrevételei értékesek és helytállóak. Kíséreljük meg a "gömöri klasszicizmus" létrejöttének és összefüggéseinek a bemutatását!

a.) Az épületek homlokfalai függőleges irányban erőteljesen tagoltak. (Ez főleg a megye délnyugati részére, a mai rimaszombati járásra jellemző.)

b.) Díszítő elemeket bőségesen alkalmaznak az épületeken kezdettől fogva. (Más vidékekre ez tudomásunk szerint kevésbé jellemző a tárgyalt korszakban.)

c.) A polgárházak homlokzatai egészen a második periódus kezdetéig barokkos metszésűek. (Elsősorban a déli és középső területeken.)

d.) A templomok alaprajza egyik felekezetnél sem követi feltétlenül az udvari építészeti hivatal kötelező típusainak rajzát.[2]

Ezek után felmerül a kérdés, hol és miben kell keresnünk a felsorolt jellegzetességek gyökerét és indítékait.

Véleményünk szerint mindenekelőtt

1. a megelőző stíluskorszakok hatásainak továbbsugárzásában, valamint a jelentős számú és jól képzett kőművesmester-gárda gyakorlatában,

2. a táji és terepadottságok jellegzetességeiben,

3. a gazdasági, társadalmi és felekezeti viszonyok sajátos alakulásában,

4. a megye lakosságának mentalitásában.

Vizsgáljuk meg ezeket a pontokat részletesebben!

1. A korábbi stílusok befolyásoló jelenléte[3] és a képzett kőművesmesterek gyakorlottságának a hatása természetesen a kezdeti időszakban a legérezhetőbb. Ez az időszak valamivel előbb kezdődött és tovább tartott, mint másutt, s ennek következtében a különböző stíluselemek nagyobb mértékben keveredtek és módosultak. Különösen szembetűnő példáit láthatjuk ennek Rozsnyón, Jolsván és Csetneken. A csetneki Madarász-, Maritinszky-, Sebők- és Sárkány-féle kúriák mennyezetein a XVIII. század utolsó éveiben is stukkó díszítést használtak, Jánosiban pedig a Török Bálint-kúriához 1800-ban építettek barokk homlokzatú szárnyépületeket. Arra is bőven van példa, hogy régebbi objektumokat klasszicista köntösbe öltöztettek, vagyis csupán a homlokzati formanyelvük más és új. Ilyen többek között a jolsvai Koháry-Coburg, a tamásfalvi Farkas-kastély, a csízi Hanvay-kúria stb.

Figyelemre méltó, hogy az egyházak, főleg a protestánsok a főuraknál hamarabb szakítottak a barokkal és hatásával, aminek több oka volt. Először is a barokk a Habsburg-barát uralkodó osztály stílusának számított, s a köznép idegenkedett tőle, továbbá a protestáns, különösen a református istentiszteleti rendtartás szinte megköveteli a templom típusát. Közismert, hogy funkcióját tekintve minden protestáns templom centrális jellegű, azon alapelvnél fogva, hogy az istentisztelet középpontjában az igehirdetés áll. Ezért az Úrasztalát és a szószéket mindenki számára látható helyen, leggyakrabban a templom közepén, esetleg a bejárattal szemben kell elhelyezni. A lelkipásztornak nincs elkülönített helye, maga is egyik tagja a gyülekezetnek. Hasonló a helyzet az ágostai hitvallású (lutheránus) egyházban is, ám ez esetben már közvetlenebb idegen (német) építészeti hatásról is szólhatunk. Bár e hatásnak részletekig terjedő elemzése más szakterületekre tartozik, annyit mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy a németországi egyetemeken tanuló diákok nem csupán szellemi javakat hoztak magukkal, hogy a reformátusokhoz hasonlóan itthon kamatoztassák őket, hanem egy neves német építész, L. Ch. Sturm templomtípusait is átültették (Architektonisches Bedenken von protestantische kleinen Kirchen-Figur und Einrichtung).[4] Sturm templomtervei formailag ugyan különbözőek, lényegében mégis centrális jellegűek. Sturm, alaprajzuk szerint megkülönböztetve, a következő három alaptípust ajánlotta:

- nyomtatott T alakú,
- görögkeresztre emlékeztető és
- egyszerű téglalap alapú típust.

Az ellenreformációs tilalmak és megszorítások miatt azonban bő fél évszázadnyi késéssel - csak a Türelmi Rendelet megjelenése után -, az 1781-et követő évtizedekben, de még inkább a XIX. század első harmadában volt olyan élénk protestáns építészeti tevékenység, amelyben ezek a hatások is érvényesülhettek.

A református egyház építészetének lényegében nincs barokk múltja, legalábbis Közép-Európa térségében nincs. Ennek okai ismeretesek, de ezen túlmenően a reformátusság mindig inkább a reneszánsz hagyományokat vallotta magáénak.[5]

Az elmondottakból következik, amiről a későbbiekben magunk is meggyőződhetünk, az ugyanis, hogy a gömöri klasszicizmust nem a sík, nyugodt felületek jellemzik, hanem inkább az erőteljes tagolás és díszítő elemek gazdagsága, különösen az első és a harmadik periódus idején, de anélkül, hogy a klasszicizmus elve elleni vétségről beszélhetnénk. Mindez azt a felismerést támasztja alá, hogy a klasszicista alkotásmód nem szükségszerűen sablonos, hanem ellenkezőleg, sokszínű és változatos lehet.

2. A táji és terepadottságok közismerten olyan tényezők, amelyek régebben sokkal erősebben - olykor döntő mértékben is - befolyásolták az ember gondolkodását és az építészetet is, mint manapság. A klasszicizmus korában e tényezők hatása kettős: közvetlen és közvetett jellegű volt. Az építészeti anyag vonatkozásában közvetlen hatásról kell beszélnünk, hiszen a kő, a fa vagy az égetett tégla más-más formát, illetve eljárási, építési módot igényel. Közvetett hatásról a társadalmi fejlődésre gyakorolt késleltető vagy ellenkezőleg, siettető hatása folytán beszélhetünk. A termő síkságok például már puszta létük által is késleltették a fejlődést. Ismeretes, hogy ott még a kapitalizmus kezdeti évtizedeiben is a feudális nagybirtokosok és társadalmi viszonyok uralkodtak,[6] míg a hegyes vidékeken, ahol kevés volt a termőföld, fokozott iramú ipari és társadalmi fejlődés ment végbe. A természeti adottságoknak ez az ellentétes hatása az építészetben is megmutatkozott. Az építészet története bizonyítja, hogy a hegyes vidékeken, amilyen például Gömör, Erdély vagy a Dunántúl, más az emberek szemlélet- és látásmódja. Terveiket, álmaikat, elképzeléseiket másként, a síkfölditől eltérő formákban fejezik ki. épületeiket sokkal inkább a vertikalitás határozza meg, építészetük tömör, zárt, szilárd hatású, az épületek jól alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, a síkföldinél sokkalta szűkebb helyre szorult városok, falvak igényeihez. A népi építészetben mindez szinte magától értetődő, annál becsesebb a reprezentatív rendeltetésű épületek esetében. Így volt Gömörben is, de jegyezzük meg, hogy egy Miks Ferencre volt szükség - akinek alkotói tehetsége, képzelete és magas szintű művészete a tájba illően hozta létre az érett gömöri klasszicizmus legmarkánsabb épületeit -, hogy valóban így legyen. Első helyen kell említenünk a rimaszombati Fekete Sas fogadót, amely 1840 és 1844 között épült. Jóllehet erről nem rendelkezünk levéltári dokumentumokkal, mégis az ő munkájának kell tekintenünk a jánosi Nyáry-Szathmári kúriát, a vályi Bélich-kastélyt, a tiszolci és a jolsvai vigadót, amelyek mind 1844 és 1857 között épültek. A síkság - az Alföld - építészete, amellyel foglalkozni most nem feladatunk, egészen más: kevésbé összefogott, lazább, inkább horizontális jellegű.

3. Vizsgálódásunkba szükségesnek tartjuk bevonni az olyan, nem kifejezetten építészeti tényezőket is, mint a sajátos gazdasági, társadalmi és felekezeti viszonyok, mivel döntő szerepük van megyénk építészetének tárgyalt időszakában is, ami egyértelműen kimutatható, bár kétségtelen, hogy más vidékeken is adódhattak analóg helyzetek.

A reformkori Magyarország kapitalizálódása a társadalom struktúrájában is változásokat vont maga után. Fokozatosan nőtt a munkásság, a napszámosok, a szolgák, az elszegényedő földesurak és a nemesek száma, de velük együtt párhuzamosan az iparosok és a kapitalista vállalkozók száma is. Éleződtek a társadalmi ellentétek, fokozódott a belső feszültség, de a helyi viszonyok, amelyek részben a megye általános fejlődésének meghatározói voltak, nem mindenben mutattak azonosságot az ország általános helyzetével és belső viszonyaival.

Gömör megye nagy részét hegyek borítják, s a bányavidékeken alig található termő földterület. A völgyekben meghúzódó falvak lakosai csaknem kizárólag vas- és fakitermelésből éltek, ellentétben a megye déli részével, ahol általában minden három-négy településre jutott egy-egy vasércbánya, kisebb kohó, esetleg öntöde. Mindez nemcsak annyit jelentett, hogy a munkásság szétszórtságban, szervezetlenül élt a megye egész területén, hanem azt is, hogy viszonylagos jólétben, az akkori viszonyokhoz képest szinte a polgárosodás határán élt, feltétlenül jobb körülmények között, mint például az Alföld zsellérei vagy napszámosai, akiknek elesett, siralmas helyzetét jól ismerték a gömöri fuvarosok és aratók.

A megye városaiban élő polgárságról és iparosokról ugyanazt kell mondanunk, amit Gömör bányászairól és földműveseiről: azt, hogy viszonylagos jómódban éltek. A rimaszombati, rozsnyói, jolsvai, csetneki, dobsinai tímárok, kőfaragók, kőművesek, gomb- és szűrkészítők, a fém- és faipari, valamint mezőgazdasági termékekkel kereskedők jómódú polgárok voltak. A lakosság összetételéről Hunfalvi János a klasszicista korszak utolsó éveiből származó statisztikai művében (1862) azt írta, hogy a körülbelül 160000 lakosból mintegy 95000 protestáns, 65000 római-, illetve görög katolikus, 2500 pedig izraelita. Ebből a felénél valamivel több volt a nő. A napszámosok és szolgák száma együtt körülbelül 22000, a mezőgazdasági és ipari munkásoké 15000. Ezzel szemben viszont 19000 volt a tényleges vagy elszegényedett földesurak, nemesek, kereskedők és bánya-, illetve vashámor-tulajdonosok száma. Ezek az elgondolkoztató adatok segítséget nyújtanak az itteni viszonyok megértéséhez, valamint a klasszicista épületek gyakoriságának a magyarázatához.

Mindent egybevetve úgy tűnik föl, hogy a XIX. század első két évtizedét leszámítva az egész korszakban kedvezőek voltak mind a pénzügyi, mind a szakmai feltételek, végső fokon pedig a társadalmi és politikai körülmények is, amelyeknek előnyös alakulása II. József nevéhez fűződik, s az építészetben először az egyházaknál jelentkezett szembetűnően. A megye protestánsai, akik a lakosság túlnyomó többségét alkották, hihetetlen energiával láttak hozzá templomaik építéséhez.[7] Ennek ösztönzője a kezdeti időkben a vallásos hiten túlmenően a századokon át elszenvedett sérelmeknek és bajoknak az egyházépítő munkában való kompenzálása volt. Ehhez társult a XIX. század első felében az erősödő nemzeti öntudat, amely különböző hőfokon jelentkezett.

A korszak belső viszonyainak áttekintését azzal a megállapítással zárhatjuk le, hogy egészen a XIX. század második évtizedéig lényegében a nemességé volt a döntő szó, s a nemesség később is érvényesítette befolyását. (A polgárság csak létszámban volt jelentős.) Radikálisabb változásokról a század második negyedében beszélhetünk, s ez a klasszicista építészet letisztult jellegében is világosan tükröződik.

4. Mentalitás és ízlés: két olyan tényező, amely szüntelenül változó történelmi és társadalmi viszonyok között alakult ki. Dél- és észak-európai szellemi áramlatok érintették, többféle népi kultúra és műveltség ihlette, miközben sajátosan gömöri jelleget öltött.

Gömör területén sok évszázada áll kölcsönhatásban a magyar és szlovák, illetve a XIII. századtól kezdve a német és lengyel népi kultúra is. Gondolnunk kell az erdélyi és a lengyelországi művelődési központok, valamint a szepességi művészet hatására. A XV. században a huszitizmus befolyásával is számolni kell, majd pedig a román és rutén telepesek művészete és szokáskincse színezi és gazdagítja az itteniekét.[8]

A klasszicizmus idején erőteljesen jelentkezett a már gömörinek mondható népi kultúra, amelynek formai jellemzője a játékosság, a gazdag ornamentika és színezésmód. Jól megfigyelhető, hogy Gömör messzi tájak motívumait is fölvette, a sajátjaival ötvözte, és a népművészet keretein túl is érvényre juttatta.[9]

Az imént tárgyalt történelmi, gazdasági, földrajzi és ízlésbeli sajátosságok és tényezők együttes hatása eredményezte, hogy megyénkben a klasszicista építészeti stílus új motívumokkal gazdagodott.

Dr. Erdélyi Géza


Az épületek vizsgálata rendeltetésük szerinti csoportosításban[10]


a.) Templomok

Építészetileg itt is több fejlődési időszakot különböztetünk meg:

l. kora klasszicista templomépítészet, barokk elemekkel (1773-1785)

2. a Türelmi Rendeletet követő templomépítészet, kezdetben copfelemekkel (1785-1815-20)

3. érett, illetve tiszta klasszicizmus templomai (1820-1855-6)

Az első fejlődési szakaszra a barokk hatása jellemző. A homloktér, ha szerényen is, az alapmodell, a római Il Gésu templom körvonalait idézi. A templom - kivéve a református templomok többségét - több terű szervezet, rendszerint függőkupolával, porosz boltozattal vagy cseh süveggel lefedve. Alaprajza nem egyenes vonalú, az apszisban leszűkített. Felépítménye ugyancsak nyugtalan, mozgalmas. A falakat és a belső teret erős pillérek és féloszlopok teszik hullámzóvá. A belső kellékek - oltárok, szószékek, keresztelőmedencék stb. - többnyire korábbiak.

A klasszicista egyházi építészet első periódusában néhány nagyméretű, művészi értékű templom is épült: Rozsnyón 1784-ben, Rőcén 1785-ben, Jolsván 1775-ben evangélikus; Závadkán (Ágostonlakon) 1784-ben római katolikus, Rimaszombatban pedig 1784-ben református templom. (A rozsnyói és rimaszombati templom 1200 ülőhelyes.) A felsorolt templomok méreteit, nagyságát részben a nagy létszámú gyülekezetek vallásos életének természetes szükséglete, részben pedig a Türelmi Rendelet szelleme magyarázza. Az építőmesterek néhány esetben név szerint is ismertek. A rozsnyói evangélikus templomot a korszak legjelentősebb helyi építésze, Mayer József, a rőceit Rozmus Anton és Kirner János késmárki mesterek építették, míg a darnyai református templom Fischer János jeles rimaszombati építész alkotása.

A második fejlődési szakasznak két fő jellegzetességét és néhány érdekességét kell feltétlenül megemlítenünk. Ezek a templomok a Türelmi Rendelet értelmében torony nélküliek, és zárt térben vagy a településen kívül épültek. Ezek természetesen a templommal addig nem rendelkező protestáns egyházak, a reformátusok és az evangélikusok tulajdonai. Templomaik mellé, mihelyt lehetővé vált, fa haranglábakat állítottak, illetve kőtornyokat emeltek. Közülük számos fennmaradt, s e tornyok megyénk klasszicista építészetének egyik jellegzetes csoportját képezik. Némelyik joggal számítható a népi építészet remekének. Ilyen például a hubói faharangláb, amely egyetlen vasszög felhasználása nélkül épült. Figyelmet érdemel még a dúsai evangélikus deszkatemplom, valamint annak késő reneszánsz orgonája és oltára. Érdekességnek számít, hogy a második fejlődési szakasz vége felé épült evangélikus és római katolikus templomok alaprajza és felépítménye megegyezik a Sturm-féle német rendszerű evangélikus templomokéval. (Jolsva, Süvéte: evangélikus; Sumjác: görög katolikus).

Külön figyelmet érdemelnek az időszak falusi református templomai. Téglalap alaprajzú, egyterű templomok, s legtöbbjük eredetileg festett, fakazettás mennyezettel volt fedve. Ez megújított formában több helyen máig fennmaradt (Szalóc, Borzova, Vígtelke, Rimaszécs, Mártonfalva, Tornalja, Jánosi, Felsővály stb.). Külön érdekességnek számít, hogy a boltozatos térlefedések nem a tehetősebb római katolikus vagy evangélikus gyülekezetek templomaiban, hanem a református templomokban a legváltozatosabbak. Cseh boltozat Harmacon, Gömörhorkán, teknőboltozat Barkán, tükörboltozat Naprágyon, dongaboltozat Bátkán található.[11]

A fakazettás mennyezetek, a faragott-festett szószékek, oltárok, karzatok a reneszánsz művészet szellemét idézik, természetesen a népművészet formanyelvén.[12]

Szembetűnő, hogy a második periódusban, főleg annak vége felé viszonylag kevés templom épült. Ennek oka a romló gazdasági helyzet és az a puszta tény, hogy a legtöbb gyülekezet már az első periódus idején felépítette templomát. A férőhelyek növelése ugyanakkor egyszerű és emeletes karzatok beépítésével történt. Érdekességként tartjuk számon az evangélikus templomok jellegzetességét, a szószékoltárokat (Ardó, Rokfalva, Rőcelehota). A második időszak kevés templomára jellemző a homokfalba épített torony, továbbá a nagyobb művészi és esztétikai igény (Osgyán, Míglészpataka).

A harmadik építési periódusban az építkezés ismét nagyobb lendületet vesz, a méretek is nőnek. Az indíték azonban nem kizárólagosan egyházi jellegű, mint korábban volt, hanem inkább a nemzeti öntudatra ébredés, valamint egy-egy gazdag mecénás adakozó kedve. Ebben a vonatkozásban megemlíthetjük a tiszolci evangélikusok esetét. Súlyos anyagi nehézségek ellenére[13] létszámukhoz viszonyítva erősen túlméretezett templomot építettek, amelynek tervét Martini Mihály, a jó nevű rimaszombati építész készítette el. Hager János és Waldman Ferenc vezetése alatt épült, porosz boltíves lefedése Neumann János munkája. Ha a templom hatalmas méreteinek okát kutatjuk, magyarázatul szolgál az oltártól jobbra elhelyezett emléktábla, amelyen többek között ez olvasható: "... a szlovák nemzet szabadságának és jogainak nagy harcosa, P. Jozeffi emlékére". Az erősen barokkizáló belső teret csaknem beláthatatlanná teszi a kettős oszlop- és pillérsor, illetve a rajta nyugvó U-alakban körülfutó, az alaprajz vonalát követő hullámzó karzat. Az empire stílusban készített tíz méter magas oltár Ferenczy István[14] alkotása.

Az egyetlen centrális diszpozíciójú templom Jolsván épült 1938-1949 között, Alois Pichl[15] bécsi építész terve szerint, Coburg herceg támogatásával, és óhajának megfelelően. Belső terét egyetlen hatalmas kupola fedi. Megjelenésében, arányaiban lenyűgöző, bár bizonyos aránytalanság is szembetűnik rajta. Például a nagy felületű kéttornyos homlokfalban szinte elvész, csak nyílásnak látszik a főbejárat. A közvetlen környezetében épült többi klasszicista épülettel összehasonlítva kissé fáradtnak és ridegnek tűnik föl.

Tekintettel arra, hogy a szájhagyomány a klasszicizmus korában épült több templomot máig huszita templomként[16] emleget, szükségesnek tartjuk ez irányú vizsgálódásunk eredményét néhány mondatban összefoglalni. A husziták jelenléte Gömör területén a XV. század első felében vitathatatlan. Nem kevésbé tanaik terjedése és hatása. Nagy kérdés azonban, hogy a "huszita templom" volt-e eredetileg, vagyis olyan templom illetve templomok, ahol sajátos jellegű istentiszteleteiket tartották. A szájhagyomány mindenesetre fölveti a következő kérdéseket:

Építhettek-e a folytonos harcban álló katonák templomokat? Lehet-e huszita templomépítészetről beszélni nálunk, amikor cseh földön sem fejlődött ki, illetve terjedt el egyfajta jellegzetesen huszita építészet?[17] Hagyomány nélkül hozhattak-e magukkal a huszita harcosok konkrét elképzeléseket, templomterveket?

Azokban a falvakban, ahol a szájhagyomány huszita templomokat emleget, rendre kora gótikus, azaz valamivel korábbi építmények vagy azok romjai találhatók (Szalóc, Berzéte, Szilice, Sebespatak). A felsorolt helyeken kőfal veszi ugyan körül a templomokat, de egyelőre bizonytalan, hogy ezek a XV. századból vagy a XVI. századi törökvész idejéből, esetleg az ellenreformáció kezdetéről származnak-e, amikor az erőszakos templom-kisajátítások, illetve visszafoglalások megindultak. Mindössze az látszik bizonyosnak, hogy templomerődítményekről van szó, ami azt is jelenti, hogy a kellő időmeghatározás után szó lehet a huszita harcmodor szellemének az építészetben tükröződő meghonosodásáról. A szájhagyomány legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a husziták saját liturgiájuknak megfelelően belső átalakításokat, módosításokat hajthattak végre az általuk elfoglalt falvak meglévő templomaiban.

Az egész kérdéskomplexum azonban fölöttébb összetett. További és egészen más irányú vizsgálódást is igényel, mert például Erdélyben is voltak, vannak templomerődök, ugyanakkor vidékünk kapcsolata Erdéllyel sokkal nagyobb múltra tekint vissza.

A gömöri klasszicista egyházi építészettel foglalkozó fejezet összegezéseként elmondhatjuk, hogy rendkívül termékeny korszak volt, amelyben egyaránt megfigyelhető a külső kényszerítő erők, valamint az általános fejlődés hatása, s végül, de nem utolsósorban a belső lelki-szellemi tényezők befolyása is.


Aggtelek

A református egyház harangtornya 1802-ben épült. Alacsony kőfallal körülvett, négyzet alaprajzú, háromszintes építmény, amely függőlegesen sarokpilaszterekkel díszített, vízszintesen párkányzattal tagolt. A toronytető alatt órapárkány fut körül. Tetőzete kombinált lefedésű. A köténydíszítésű ablaknyílások fölött copf motívum van.


Alsószuha

A XIV. századi település középkori megnevezése, Szentgyörgyszuha. Templom a község fölé emelkedő dombon épült 1827-1828-ban, valószínűleg a középkori Szent György tiszteletére emelt templom helyén. A homlokfalhoz épült háromszintes torony későbbi eredetű (1858?). Barokk hatású toronysisakja jól harmonizál az erőt sugárzó templomtesttel. Horizontálisan három, többszörösen profilált párkány, vertikálisan saroklizénák tagolják. A 8x20 m templomhajó egyenes záródású. Belső terét fakazettás, medalionos sík mennyezet fedi. Fa karzatát karcsú, faragott oszlop tartja, mellvédjét és a Mózes-széket festett növény motívumok díszítik, melynek támláján a mitologikus élet-fára emlékeztető ősi motívum látható.


Alsószkálnok - Veľké Teriakovce

Az alsószkálnoki evangélikus templom 1805-ben épült a régi templom helyén, amelyről már 1451-ből vannak adataink. Porosz boltozattal fedett, téglalap alaprajzú, szegment záródású épület. Oldalfalai tagolatlanok, a sík felületet csak a szegment ívű ablaknyílások törik meg. Enyhén barokkizáló tornyát íves felület köti össze a templom falhomlokzatával.


Antalfalva - Šoltýska

Gömör legnyugatibb, ugyanakkor egyik legmagasabban fekvő községe. Nyugati orientációjú római katolikus temploma a falu központjában épült 1826-1834-ben. Homlokfala, amely részben a torony alapját is képezi, falpillérekkel tagolt, s bejárata fölött félköríves ablaknyílás van. A téglalap alaprajzú, egyenes záródású templomteret porosz boltozat fedi. Befogadóképességének növelésére az északi fal mentén kőkarzatot emeltek.


Ardó - Ardovo

A község a Szilicei-fennsík nyugati lábánál fekszik, evangélikus templomát a község fölé emelkedő kisebb hegy oldalára építették 1788-ban. Minden bizonnyal egyike a vidék legrégebbi településeinek. Honfoglalás kori eredetéről neve is tanúskodik.

Temetőkerttel övezett régi templomáról biztos adataink nincsenek, a szájhagyomány szerint azonban a mait, amely a mártonfalvi református templomra (1760) emlékeztet, a régi templom alapjaira építették. A téglalap alapzattal bíró, egyenes lefedésű teremtemplom berendezése értékes népművészeti munka. Külön figyelmet érdemel a barokk stílusban faragott szószék-oltár. Ebből az egykor országszerte elterjedt evangélikus oltártípusból kevés maradt fenn. Az oltárral jó összhangot mutat a festett-faragott karzat. (Kár, hogy hanyagság, felelőtlenség következtében mindkettő pusztulásnak indult.) A templom és északnyugati déli oldalán még látható a XVII. századi erődítményfal maradványa.


Babinc (Babaluska) - Babinec

A/ Evangélikus templom, amelynek pontos építési idejét nem ismerjük. Valószínűleg a Türelmi Rendeletet követő években 1782-1790-ben épült. Jelentősebb módosításokat az 1825-1833-ban lefolyt átépítés alkalmával végeztek rajta. A félkör-ívben záródó templomteret festett deszkamennyezet fedi, amely egy régebbi templomból származik. Faragott fakarzatát viszont a XVIII. század utolsó éveiben készítették.

B/ A harangláb kisméretű építmény a XVIII. század végéről. Falait lizénák keretezik.


Baraca - Barca

Római katolikus templom 1787-ben a kisközség központjában, egy keleti irányban enyhén emelkedő téren épült. Főbejárata nyugat felé néz. Barokk vonalú homlokfala jón fejezetes pilaszterekkel tagolt. Egyhajós, félkörív záródású terét porosz boltozat fedi. A boltíveket, mint általában, a fal síkjából kilépő félpillérek tartják. Főoltára késő barokk, szószéke klasszicista ízlésű. A községben még több népi-klasszicista épület is található.


Baradna - Brádno

Az evangélikus templom magvát a Türelmi Rendelet idejében épült imaház képezi, mai alakját többszöri átépítés után nyerte. Az első nagyobb építészeti beavatkozásra 1794-1797-ben került sor, a másikra a XIX. század elején, amikor a félkörív záródású teremtemplomot vízszintes mennyezettel fedték le.


Barka - Bőrka

A Csermosnya festői szépségű völgyében meg-húzódó község, Gömör legkeletibb fekvésű települése. A község központját egy kőfallal körülvett római katolikus, barokk stílusú templom uralja, míg a klasszicista református teremtemplom a Türelmi Rendelet értelmében a településen kívül épült 1787-ben. Legfőbb érdekessége az a ma már egyedülálló megoldás, ahogyan a templomteret lefedték: a tetőszerkezetre függesztett, fából ácsolt, vakolattal bevont teknőboltozattal. Az 1836-ban épült tornyot, amely a templom kereszttengelyében helyezkedik el, kúp alakú sisak fedi.


Bátka - Bátka

A Balog völgyében elterülő község téglalap alakú református temploma 1808-ban épült. 1908-ban egy alapos megújítás alkalmával eklektikus külsőt kapott. Belső terét dongaboltozat fedi. A szószék és az Úrasztala centrális elhelyezést nyert. Az épület déli falán az első világháborúban elesettek emléktáblája látható, az északi és keleti oldalt fakarzat övezi.


Berdárka - Brdárka

Téglalap alaprajzú evangélikus templomát 1786-ban átépítették. A sokszög záródású templomtér porosz boltozatát stukkó díszíti. Teljes belső berendezését késő- barokk stílusú népművészeti munkák alkotják. A templom falait lizénák, a tornyot kettős pilaszterek tagolják. A község lakosai, számos gömöri községhez hasonlóan, élénk kapcsolatban álltak az Alfölddel.


Berzéte - Brzotín

A/ A berzétei református templomerőd építése három különböző stíluskorszakhoz kötődik. A gótikus bordás keresztboltívekkel fedett hajó déli részét egy lebontott vagy lerombolt román kori templom alapjaira építették a XV. század elején. Ehhez építették hozzá ugyanazon század végén a ma is meglévő, ugyancsak keresztboltozatos hajót. Ennek az együttesnek északnyugati oldalához 1723-ban még egy templomhajót ragasztottak, amely azonban leégett. Végül 1790-ben a leégett részt klasszicista stílusban megújították, és porosz boltozattal fedték le. Északnyugati orientációjú főbejárata fölött emelkedik a nagyon erős falakkal bíró, masszív torony, amely valószínűleg 1723-as eredetű. A gótikus templomhajóba nyíló oldalbejárata egy Izerle nevű építész műve 1806-ból. A templom falait támpillérek erősítik, s a terep szintje fölé emelkedő templomkertet lőrésekkel ellátott magas kőfal övezi.

B/ A kisméretű római katolikus templom a XVIII. és XIX. század fordulóján épült a község peremén, egy magaslaton. Oldalfalait csak a félkörívben záró-dó ablaknyílások tagolják, barokkos homlokfalát azonban lizénák keretezik. Félkupolában záródó terét porosz boltozat fedi.


Betlér - Betliar

A községnek, amelyet a Gömör-Szepesi Érchegység (Stredoslovenské rudohorie) 1000-1300 m magas csúcsai vesznek körül, két temploma van. Az evangélikus a fiatalabb: 1794-ben épült, a Türelmi Rendeletnek megfelelően torony nélkül. Jelenlegi tornya tehát későbbi eredetű hozzáépítés, amelyhez a templom íves homlokfala képez átmenetet. Tompaszögben záródó terét porosz boltozat fedi, és falpillérek tagolják.


Borzova - Silická Brezová

A központi fekvésű templom és a különálló torony építésének éve ismeretlen. Csupán annyi bizonyos, hogy a téglalap alaprajzú teremtemplom két részre osztható, s a korábbi rész egyike a legrégibb református templomoknak. Építési ideje a XVI. század második felére esik, századokkal később, a Türelmi Rendelet kiadása után kibővítették. Az új rész deszkamennyezetére és karzatára a korábbi rész reneszánsz ízlésű növénymotívumait festették. A karzatot festett-faragott csavart oszlopok tartják. A szószék és az Úrasztala a templom további tartozékaival együtt a templombővítés idejéből, a XVIII. század végéről való, s úgyszintén faragott és stilizált növénymotívumokkal díszítették. Az úrasztali kegyszerek a XVIII. századból származnak. Az a tény, hogy a templombejárat építésénél régi, faragott köveket használtak (valószínű, hogy a XIV. században említett kőtemplom portáléjáról van szó) arra utal, hogy a szilicei fennsík e gyönyörű fekvésű kisközsége nagyon régi település lehet. A templom külső falazata sima, csak déli oldalán, ahol a falait aránytalanul erős támpillérek szilárdítják, törik át ablaknyílások. A terepből kiemelkedő templomkertet kőfal zárja körül. A templom önálló tornya klasszicista jellegű, s a XIX. század első harmadában építették.


Bugyikfalva - Budíkovany

Evangélikus temploma 1804-ben épült, úgynevezett klasszicista-barokk stílusban, a község fölé magasodó dombon. A századunk első harmadában megvalósult felújítási munkák következtében a templom jellege némileg megváltozott. A szegmentben végződő templomtér ma síkmennyezettel fedett.


Cako - Cakov


Csoltó - Čoltovo

A Türelmi Rendelet előírásai szerint 1783-ban megépített református templomnak sajátos méretein túl az a jellemző, hogy településen kívül emelt, torony nélküli épület. Bejárati előcsarnoka és berendezése 1840-ből való. Nyugati homlokzatán timpanonos rizalit van, bejárat fölötti ovális oromablakkal. Falait lizénák keretezik.


Darnya - Drňa

A község központjában épült református templom tulajdonképpen az első figyelemre méltó klasszicista egyházi épület Gömör területén. Építője a tehetséges és Gömör szerte ismert rimaszombati kőművesmester, Fischer János. Építési ideje 1802, átépítési évei 1835-1840. Az utóbbi beavatkozás azonban a templom eredeti jellegét alig érintette. Téglalap alaprajzú, egyenes záródású terét három cseh süveg fedi, a két hosszanti fal mellett emelt kőkarzat gazdagon díszített. Külső falazata sima, csupán lizénák keretezik. Tornyát szép harangsisak fedi.


Derencsény - Drienčany

Evangélikus templom, melyet 1793-ban egy régi, XIII. századi templom alapjaira emeltek. A téglalap alaprajzú, szegment záródású templom-teret fakazettás mennyezet fedi, és három oldalról faragott karzat veszi körül.


Dernő - Drnava

A Szent Miklósról elnevezett dernői római katolikus templom a stílusváltás idején, 1779-ben épült, klasszicizáló stílusban. Szegment záródású hajója porosz boltozattal fedett. Értékes kora-barokk oltára van.


Détér - Gemerské Dechtáre

Evangélikus harangláb, amelyet a XIX. század derekán építhettek. Három részre osztódó, négyszög alaprajzú építmény.


Dobrapatak - Potok

Gömör északnyugati részében, mély és szűk völgy mélyén meghúzódó kis település. Evangélikus temploma a község peremén épült 1791-ben. Tipikus "toleráns" építmény. Tere félkörív záródású, síkmennyezettel fedett, s három oldalról fakarzat övezi. Sima külső falait saroklizénák keretezik.


Dobsina - Dobšiná

A Szent Ferencről elnevezett római katolikus templom a régi fatemplom helyén épült 1792-ben. Két ízben újították meg, nagyobb változtatás nélkül. Falait pilaszterek, tornyát lizénák keretezik. Főbejárata árkádos kőkarzat alá vezet. Téglalap alaprajzú hajója szegment záródású, és porosz boltozat fedi. A templomban értékes műtárgy, egy Fadrusz János által faragott feszület található. Az ősi bányászvárosban több műemlék épület áll, közülük első helyen a gótikus stílusú evangélikus templomot s a neoreneszánsz városházát kell megemlítenünk.


Dúsa - Dúžava

A/ Gömör területén az elmúlt századokban számos fatemplom épült jelenleg azonban már csak egy ilyen templom áll: a dúsai evangélikus deszka-templom. A sors iróniája, hogy ez az egyetlen ilyen objektum is Gömörön kívül, Szelőcén készült 1786-ban. Dúsára 1807-ben hozták át és építették föl újra a község fölötti dombon lévő temetőkertben. Festett fakazettás mennyezetét 1747-ben készítette Vondall mester, akiről sajnos semmi közelebbit nem sikerült kideríteni. Orgonája és oltára, amely a nemeskérivel mutat rokonságot még régebbi eredetű, s szerény, de értékes dokumentuma a késő reneszánsz evangélikus oltárépítő művészetnek. A kisméretű templom fakarzatát faragott oszlopok tartják.

B/ A harangláb a templomtól távolabb, beépített területen áll. Épült a XIX. század derekán.


Feketelehota - Čierna Lehota

Az 1773-1774-ben épült evangélikus templom lényegében késő-barokk épületnek tekinthető. Klasszicista köntöse az 1832-es nagy javítás idején készült. Falait lizénák és az egymás fölött vágott ablaksor nyílásai tagolják. Tompaszögben záródó szentélyét lunettás dongaboltozat, hajóját, melynek három oldalán karzatot emeltek, porosz boltozat, eredeti, zárt térre nyíló bejáratát cseh süveg fedi.


Felsővály - Valice

A borzovai és zeherjei református templommal rokonítható építmény 1622-ben épült, s egyike a legrégibb református templomoknak. 1777-ben kibővítették. Fakazettás mennyezetének egy része a templomépítés, másik része a bővítés idejéből származik. Falain emléktáblák vannak, a gyülekezet múltjának fontos mozzanatait örökítették meg, többek között a gályarabságra ítélt prédikátor, Kállai István emlékét 1676-ból. A szószékkel szemben helyezték el a Kalos és a Lőkös család baldachinos padjait. E két család korábban fontos szerepet játszott mind az eklézsia, mind a falu életében.


Füge - Figa

Római katolikus templom, amely egy átépítés következtében eredeti klasszicista jellegét elveszítette. Építési ideje 1810.


Gacsalk - Gočaltovo

1736-ban épült evangélikus temploma barokk eredetű, de 1802-ben, a toronyépítés évében klasszicizálták. Falait ma lizénák tagolják. Figyelemre méltó a templom teljes berendezése: föltehetőleg a XVII. században készült az imaterem számára.


Gencs - Honce

Barokkizáló evangélikus templom 1803-ból. A község központjában épült. Téglalap alakú tere porosz boltozattal fedett. Tornya későbbi hozzáépítés, oltára korábbi, a XVIII. század derekán készített késő-barokk oltártípus.


Gesztes - Hostišovce

A/ A gesztesi evangélikus templom építési éve ismeretlen, de mert településen kívül és torony nélkül áll, bizonyos, hogy a Türelmi Rendelet kiadását követő években, vagyis az 1780-as évek végén épülhetett, amit a római katolikus barokktól tudatosan különbözni akaró, reneszánszra emlékeztető oromzata is alátámaszt. Az ablaknyílással és falpillérrel tagolt kettős timpanon párkányokkal átszelt mezejét stukkó díszíti. Sima felületű, egyenes vonalú falait könyöklő párkánnyal ellátott fél-köríves ablaknyílások tagolják. A szegmentben záródó templomteret cseh süveg fedi.

B/ A falu központjában álló torony építési idejét nem ismerjük. Falait párkányzatok tagolják, emeleti részét pilaszterek szegélyezik. A toronyajtó fölötti sík felületet egy jó hatású félköríves ablak élénkíti.


Gesztete - Hostice

A kisméretű Szent András templomot 1783-1787 között építették. Majd az 1890-es tűzvész után megújították. Szegment záródású hajóját, sekrestyéjét és presbitériumát egyaránt cseh süveg fedi.


Gócs - Gočovo

A Rozsnyót Dobsinával összekötő út mentén fekvő nagyközség evangélikus temploma 1781 és 1792 között épült. A téglalap alaprajzú templomtest két oromfallal bír, ami azzal magyarázható, hogy eredetileg a Türelmi Rendelet elvárásainak megfelelően tervezték, vagyis zárt térre nyíló főbejárattal. Valószínűnek látszik, hogy menet közben még változtattak a terven, s az országútra néző hátsó falhoz tornyot építettek, amelyről az eredeti oromzattal azonos barokk szeletű felület képez átmenetet a templomhoz. E föltevésünkhöz a támpontot az 1790-es dátum adja, amely a torony alatti főbejárat kőportáléja fölötti bányász-jelvényben található. Faragott fakarzata csavart oszlopokon nyugszik.


Gömörhorka - Gemerská Hőrka

A református templom 1786-ban épült, a hegyoldalban fekvő nagyközség központjában. Téglalap alaprajzú tere cseh süveggel fedett. Faragott szószéke ügyes mesterre vall. A hagymasisakos templomtorony későbbi hozzáépítés.


Guszona - Husiná

A szép fekvésű római katolikus templomnak csak az 1787-es nagy renoválás alkalmával hozzáépített része klasszicista stílusú. Sima falazatát támpillérek erősítik. Szegment záródású terét porosz boltozat fedi. Az épület újabb bővítésére századunk első negyedében, valószínűleg 1922-ben került sor.


Hacsó - Hačava

Kisméretű evangélikus temploma 1816-ban épült, de az 1970-ben történt átépítés során elvesztette klasszicista jellegét.


Hangony

Délgömöri település, amely valószínűleg a XII. század végén jött létre. Római katolikus temploma 1843-ban épült. Ablak nyílásai félkörív záródásúak. Tornyát lizénák szegélyezik. Az egykori festett fakazettás mennyezetet az 1843-as templom bővítés, átépítés alkalmával boltíves térlefedés váltotta fel.


Hankova - Hanková

A község központjában álló evangélikus templomot 1811-ben építették a régebbi - 1726-ban épült - templom alapjaira. A hankovai templom története azon ritka esetek sorába tartozik, amikor a toronyhoz mint régebbi építményhez építik föl a templomot, falazatát lizének keretezik. A téglalap alaprajzú teremtemplom félgömb záródású, és porosz boltozattal van fedve. Kőkarzatát oszlopokon nyugvó cseh süvegboltozat tartja, fiatalabb fakarzatának vas mellvédrácsozata van.


Hanva - Chanava

A legjellegzetesebb klasszicista református templomok egyike. A nagy múltú község fölé magasodva szinte őrködik a szelíd vonulatú hegyekkel és lankákkal ékesített tájon. Építését 1832-ben kezdték s 1837-ben fejezték be. A templomtest zömök, masszív alakja a maradandóság érzését sugallja. Levegős, világos, síkmennyezettel fedett, tekintélyes tere szegmentben záródik. A centrálisan elhelyezett Úrasztala és a szószék mindenünnen jól látható. Keleti és nyugati részében emelt árkádos karzatát porosz boltozat tartja. A templom keleti homlokzatához épült magas torony falait csiga-fejezetes falpillérek keretezik. A templomkertben nyugszik a hanvai református gyülekezet egykori prédikátora, Petőfi és Arany barátja, a levert szabadságharc után elsőként megszólaló költő, Tompa Mihály. Emlékének ápolására kötelez a klasszicista lelkészlak falán elhelyezett emléktábla is.


Harkács - Sankfalva - Gemerská Ves

Római katolikus templom, amely úgynevezett klasszicista-barokk stílusban épült 1784-ben. A homlokzat síkjából kilépő tornyot függőleges falsávok keretezik. Sík falazatát csak barokkos ablakai tagolják. Egyenes záródású tere cseh süveggel fedett.


Harmac - Chrámec

A harmaci református templom építésénél - a templom a község fölött emelkedő dombon áll - 1802-ben láthatóan figyelembe vették és részben fölhasználták az 1332-ből származó gótikus templom alapjait. Sima falazatát szegment záródású ablaknyílások tagolják. Téglalap alaprajzú terét, mely sokszögben záródik, két nagyméretű cseh boltozat fedi. Szószéke mögött az első, keleti karzat mellvédjén a második világháborúban elesettek emléktáblája látható.


Hegymeg - Dolné, Horné Zahorany

A/ Evangélikus templom, a község fölötti dombháton épült 1808 és 1814 között. Sík-mennyezetű tere szegmentben végződik.

B/ A különálló torony 1790-ben épült a község központjában, s barokk sisakkal van lefedve. Tetőpárkányzatát ornamens díszíti.


Helpa - Heľpa

Barokkos római katolikus klasszicista templom 1806-ból. Fekvésénél és méreteinél fogva szinte uralja a Felső-Garam völgyét. A templom homlokzatából kilépő barokk sisakos torony alatt vezet a szegment záródású porosz boltozattal fedett bejárat a templomhajóba. A boltívek hatalmas félpilléreken nyugszanak, s ezek a hajót tulajdonképpen három részre osztják. Füzérdíszes szószéke fából készült.


Henckó - Henkovce

Evangélikus temploma és újabb keletű önálló tornya a község központjában épült a XVIII. század végén. A félgömb záródású templomteret porosz boltozattal fedték le. Szépen faragott oltára a hagyomány szerint Kassán készült a XVIII. század első harmadában. Barokk szeletű homlokfalát s a főpárkány oldalfalait függőleges sávok keretezik. (A község fölötti domb fái között rejtőzik egy elfelejtett középkori gótikus templomocska.)


Hizsnyó - Chyžné

Evangélikus templomát a hagyomány szerint helybeli kőművesmesterek építették 1786-ban. A homlokfalhoz épített barokk sisakos tornyot pilaszterek tagolják. A félkörben záródó templom ajtót három porosz boltozat fedi. Szószéke és az oltárt körülvevő bányász-jelvényes kovácsoltvas korlát 1825-ben készült. A hosszanti fal mentén emelt balusztrádos fakarzat jól ellensúlyozza a vas elemek szokatlanul nagy tömegét. A kellően meg nem becsült oltárkép a szepesváraljai Kowalsky Simon munkája 1786-ból.


Hosszúszó - Dlháves

A központi fekvésű, téglalap alapú, síkmennyezetű evangélikus teremtemplom 1792-ben épült. Falait támpillérek erősítik, ablakai szegment záródásúak. A homlokfalhoz épített torony emeleti részét stilizált fejezettel ellátott falpillérek szegélyezik.


Hrussó - Hrušovo

Az 1786-ban épült kora klasszicista templom az 1904-es átépítés alkalmával neoromán külsőt kapott.


Hubó - Hubovo

A/ A kőfallal körülvett református temploma a község középpontjában áll. Külső megjelenése profán, ez arra utal, hogy építői a legmesszebbmenően figyelembe vették a Türelmi Rendelet szigorú kikötéseit. Falai egyszerűek, simák, szószéke és két karzata fából készült. Déli falán helyezték el az első világháború elesettjeinek emléktábláját.

B/ A harangláb a templomtól északkeletre áll, eredetileg egyetlen vasszög nélkül épült, gerenda szerkezetű mestermunka.


Imola

Az 1785-1786-ban épült templom tervezője, Bojek Ignác csetneki mester. A torony alsó szintje 1755-ben épült, a harmadik szint 1856-os ráépítés. A második szinten kör alakú ablaknyílás, rozetta van, az ablakok és a bejárat félkörív záródásúak. A templom téglalap alaprajzú, melynek belső terét sík, medalionos mennyezet fedi. A mennyezet egyik négyzetében az 1785-ös évszám található. A padsorok, a papi szék és a karzat mellvédjén, valamint az egyik padsor magasított hátsó támláján az Éden kertet ábrázoló festett díszítés látható, ami nyilvánvalóan bibliai üzenetet hordoz. Hasonló inspiráltságú a rimaszombati járásban található martonfalvai és runyai református templomok karzatának előlapján látható kép-sor.


Ispánmező - Španie Pole

Kerek öt esztendeig tartott az ispánmezei evangélikus templom fölépítése (1805-1810), s ez a tény minden esetben egy részt az anyagi viszonyokra, részben az építtetők lelkesedésére és eltökéltségére derít fényt. A szegment záródású templomteret geometriai formákat ábrázoló stukkódíszes cseh süvegboltozat fedi, ablakai szintén szegment ívet mutatnak. A templom homlokfalához épült laternás barokk sisakkal fedett tornyot erősen kiugró koszorúpárkány és falpillérek tagolják.


Iványi - Ivanice

A kisközség központjában álló református templom néhány méteres magaslaton épült 1797-ben. Téglalap alaprajzú, sík lefedésű teremtemplom, főbejárata a nyugati homlokzathoz épült, későbbi torony alatt vezet a fakarzat alá. A karzat mellvédje újonnan mázolt, ám az egyszínű festékrétegen átütnek az eredeti motívumok. A templom falazata tagolatlan sík.


Jánosi - Rimavské Janovce

Gótikus stílusban épült református templom. 1792-ben, a bővítés, valamint átépítés idején deszkamennyezetet és faragott fakarzatot kapott.


Jolsva - Jelšava

A/ A jolsvai evangélikus templom tekintélyes méretű építmény. A Türelmi Rendelet után épült, eredetileg torony nélkül. Alaprajzát tekintve azt az olasz eredetű rendszert képviseli, amely a római katolikus templomok építésekor kialakult gyakorlat következtében jelentkezett az evangélikus egyházban is. Jellegzetessége a hosszirányúság, három szakasz egymásutánja, amelyekből a középső, az úgynevezett négyzet nemcsak magasabb, hanem szélesebb is a másik kettőnél, s így bizonyos fokig a centrális alaprajzú templomok gondolatát idézi. Bejárati része és apszisa porosz boltozatos, a négyzet magas keresztboltozattal van lefedve, belső berendezése késő barokk-rokokó ízlésű, Reisiger József helybeli fafaragó mester remeklése. A torony későbbi keletű, de külön érdekessége az úgynevezett átmeneti emelet kiképzés módja: háromszög idomzat és fejezetes pilaszterek által olyan gazdagon tagolt, hogy önálló részként hat.

B/ A római katolikus templom Gömör legreprezentatívabb klasszicista temploma. Kéttornyú centrális épület 1838-1840-ből. Tervét Coburg herceg rendelte, saját társadalmi rangjához mérten, s nem a helyi, nem túl nagy létszámú gyülekezet szükségletei alapján. (Tervezője Alois Pichl bécsi építész volt.) A centrális teret pendantíveken nyugvó hatalmas kupola fedi. A főbejárat gondos architektonikai kiképzése az érett klasszicizmus jele. A háromszögoromzat az attika emeletmagasságban van elhelyezve, egy-egy féloszlop - félpillérpáron nyugszik, alatta az oszlopköz teljes terjedelmét átfogó félköríves ablaknyílás enyhíti a homlokfal kissé rideg hatását. A templom mintegy lezárja a hajdan rangosnak számító kisváros középkori eredetű terét, ahol ma még áll néhány szép reneszánsz, barokk, rokokó és klasszicista épület.


Jolsvatapolca - Gemerské Teplice

Az 1786-ban épült evangélikus templom két közút közé ékelődve áll a mai kisközség központjában, mélyen az utak szintje alatt. Porosz boltíves tere félkörívben záródik. Oltára kőből épült, karzata fából. A templom homlokfalát és a hozzáépített tornyot lizénák keretezik.


Kánó

A református templom 1804-ben épült, falait szalagkeretes ablakok és falsávok tagolják. Belső terét három, hevederíves cseh süveg boltozat fedi, melyek mezejét stukkó díszíti. Ellentétben a boltozaton található 1804-es évszámmal, a szószék-korona feliratos tábláján, 1787-es dátum áll. Ebből arra lehet következtetni, hogy a településnek korábban is volt temploma, illetve, hogy máshol vehették a templom berendezését. A temető fejfáinak formája meglepő hasonlóságot mutat a távoli Ung megyei Abara és szomszédos községek temetőinek fejfáival.


Kecsege - Kociha

Evangélikus imaház 1856-ból. Építészetileg jelentéktelen. Téglalap alaprajzú, sima falazatú épület, homloksíkját pilaszterek szegélyezik.


Kecső - Kečovo

A szilicei fennsík egyik déli völgyében meghúzódó kisközség fölött magaslik az 1827-ben épült római katolikus templom. Tere félkörív záródású, mennyezete sík lefedésű. Falazatát pilaszterek és lizénák keretezik.


Kelemér


Keszi, Sajókeszi - Kešovce

Múltjáról neve árulkodik, nagyon régi település. Református temploma a községtől nyugatra húzódó dombvonulatra épült 1814-ben. Puritánsága szembetűnő. Torony alatti főbejárata a fakarzat alá vezet, tovább lépve kitárul a világos, sík lefedésű terem, amelynek végén van elhelyezve az Úrasztala és a szószék. A szószék fölött emléktábla hirdeti, hogy Keszi egyike azoknak a gömöri falvaknak, ahol gályarabságra ítélt prédikátorok működtek. A templom tornya az odalátogatóban a bizánci stílust idézi föl.


Klenóc - Klenovec

Klenóc nagyközség temploma központi fekvésű, délkeleti orientációjú. 1787-ben épült egy középkori templom helyén. A régi templomból csak kevés maradt meg, beépítve az újba: a bejárati rés, amely bordás keresztboltozattal fedett. A templomtér lefedése a kora klasszicista evangélikus templomokban szokásos módon, porosz boltozattal, míg az apszisé dongaboltozattal történt. Tornya a XIX. század elején épült, amikor a templomtest is új külsőt kapott. A fagalériás régi kőfalak arra vallanak, hogy a templom évszázadokkal korábban erődítmény szerepét töltötte be. A községben több kézművességgel kapcsolatos klasszicista épület található.


Kőrös - Kružná

Ezt az 1692-ben épült református templomot - ilyen több is található Gömörben - azért tárgyaljuk a klasszicista építészet keretein belül, mert 1786-ban kibővítették és újrafedték. Festett deszka-mennyezete, karzata és szószéke az átépítés idejéből való. Falai egyenes vonalúak, simák. Eredetileg is a község központjában épült.


Kövecses - Štrkovec

Református temploma 1825-ben épült, eredetileg torony nélkül. Főbejárata keletre nyílik. Falai simák, ablakai enyhe szegment ívben záródnak. Téglalap alaprajzú terét tükörboltozat fedi.


Kuntapolca - Kunová Teplica

Kora klasszicista evangélikus templom 1805-ből, a község központjában áll. A porosz boltozatok egymásutánja több egységre bontja a templomteret. Ezt végül a hevedereket tartó félpillérek is tagoltabbá teszik a szokottnál. Kőből épült árkádos karzata, amelynek mellvédjét stukkók és rozetták díszítik, rontva az amúgy sem jó megvilágítást. A templom homlokfalához épült tornyot íves felület köti össze a templomtesttel, amelyet koszorúpárkány övez.


Lekenye - Bohúňovo

Református temploma részben még a XV. században, részben a XVIII. század végén épült. Festett kazettás mennyezete és karzata fából készült. A haranglábat a templom déli falához építették, valószínűleg az említett XVIII. század végi bővítés idején. Kúp alakú, zsindelyezett tető fedi.


Lenke - Lenka

A Türelmi Rendelet regulái szerint 1786-ban épült református templom a község fölötti dombon áll. Téglalap alaprajzú teremtemplom, amely a torony századunk elején történt építésével egyidőben teljesen más jelleget kapott.


Lice - Licince

A Túróc-völgyi kisközség evangélikus temploma 1804-ben épült a Murány-völgyi kisközség központjában. Szegment végződésű, hosszirányú tere porosz boltozattal fedett. Falait lizénák keresztezik.


Lőkösháza - Levkuška

A Túróc-völgyi kisközség evangélikus temploma 1804-ben épült. Megkapó szépségű látvány a templom s a később épített árkádos, négyszög alakú harangláb, amelynek alapja kőből, felépítménye fából van. Érdekes a sima falazatú templom belső architektúrája. Termét festett fakazettás mennyezet, presbitériumát tükörboltozat fedi. Két oldalán emelt karzatát faragott faoszlopok tartják.


Lukovistye - Lukovištia

A kisméretű evangélikus templom és berendezése 1794-ből származik. Falai simák, csupán a tornyot keretezik függő falsávok - lizénák. Félkörívben végződő terét festett deszkamennyezet fedi.


Majom - Mojín

A nyugati orientációjú református kis templom a község szívében, a XVIII. század végén épült. Hosszúkás tere egyenes lefedésű és záródású. Oldalfalait barokk ablaknyílások és függőleges falsávok tagolják. Homlokzatát a tetőpárkány magasságában koszorúpárkány övezi.


Mártonfalva

A későbarokk korszakban, levéltári adatok szerint 1760-ban épült templommal itt azért foglalkozunk, mert megalapozott feltevés szerint több református gyülekezet számára szolgált mintaként a Türelmi Rendelet megjelenését követő esztendőkben. Felújítva előbb 1960-ban, majd 1995-ben volt. Teknőboltozattal fedett kisméretű teremtemplom. Centrálisan elhelyezett, szépen faragott szószéke és úrasztala van. Tornya a kereszttengely déli oldalába épült a klasszicizmust követő korszakban.


Méhi - Včelince

Egyike azoknak a templomoknak, amelyek átmenetet képeznek a barokk és a klasszicista templomépítészet között. Külső megjelenésében már inkább klasszicista, bár 1773-ban épült. Belső tere azonban még kissé nyugtalanul tagolt. Szép klasszicista oltára van. Eredetileg torony nélkül állt, ez eléggé meglepő, s ez Mária Terézia uralkodása idején szinte páratlan jelenség. Kérdés, hogy eredetileg is római katolikus templomnak épült-e?


Meleghegy - Teplý Vrch

A kisközség központjában építették föl az evangélikus gyülekezet templomát 1827-ben. Torony alatti főbejáratát két féloszlop teszi hangsúlyossá. A pilaszterekkel tagolt toronyról sarkas felület képez átmenetet a főhomlokzatra. Terét cseh süveg fedi, a szegment záródású szentély fölött concha van. Faragott, festett fakarzata U-alakban fut körben a falak mentén.


Miglészpataka - Gemerské Teplice

A kisközség evangélikus temploma 1804-ben épült. Jó példája a második hullámból származó tornyos templomoknak. Jellemzője, hogy a homlokfal egyben a torony alapja is. Ilyen esetekben lehetőség nyílt a homlokfal igényesebb kiképzésére. Ez a megoldás nagyon szerény, de határozott művészi igény jelentkezésére vall. A templom szép fekvése szembetűnő. Félkörív záródású belső terét porosz boltozat fedi. Oldalfalai simák.


Mikolcsány - Gemerský Sad

A kisközség református temploma 1787-ben, a Türelmi Rendelet után épült, annak szellemében, a községen kívül, torony nélkül. Belső berendezése az építés korából származik, ezt erősíti meg egyértelműen a szószéken olvasható 1787-es évszám. Eredetileg festett famennyezete volt, egészen 1969-ig, amikor újjáépítették. Tornya és oldalbejárata századunkban épült.


Murány (Murányalja) - Muráň

A murányi római katolikus plébánia a klasszicista stílus korában, 1801-ben épült, s rajta jól lemérhető egy korábbi, különösen a római katolikus egyház építészetére jellemző stílus-korszaknak, a barokknak a hatása. A helyiségek lefedése szokatlanul változatos. Áttört homlokfalának timpanonszerű terét stukkó díszíti.


Murányhosszúrét - Muránska Dlhá Lúka

Evangélikus toleráns templom, amely ugyan nem a községen kívül, de zárt területen, nem utcára, hanem kertre nyíló szűk bejárattal épült 1787-ben. Tornya a főutca felé eső, félkörív záródású apszishoz épült 1863-ban. A téglalap alapú templomteret porosz boltívek fedik.


Murányhuta - Muránska Huta

1831-ben, az érett klasszicizmus korszakában épült római katolikus templomának tere szegment záródású, és porosz boltozattal fedett. Rendkívül szép fekvésű, közepes méretű épület, homlokfala egyúttal a gömbsisakkal ellátott toronynak is alapját képezi. Lizéna-keretes homlokfalába szituált főbejáratát enyhe középrizalitszerű kiszögellés teszi hangsúlyossá. Sanctuáriumában helyezték el patrónusának, a bolgár cárnak baldachinos padját.


Muránylehota - Muránska Lehota

Temploma, amennyiben a római katolikus egyház építette, külön figyelmet érdemelne, mivel presbitériuma szélesebb, mint hajója. Nem rendelkezünk azonban olyan megbízható írásos anyaggal, amely ebben a kérdésben döntő jelentőséggel bírna. Ezért kell foglalkoznunk azzal a nem kimondottan építészeti megoldással, amely Murány és környéke múltjából adódik, azzal ugyanis, hogy a templom régebbi keletű, s alapja talán még a Széchyek idejéből való. (Fellegváruk éppen Murány volt.) Eredetileg az evangélikusoké lehetett, s csak később, a Koháryak vagy a Coburg herceg alatt katolizálták, s akkor építették a tornyot a szűkebb részhez, vagyis az eredeti apszishoz, bejáratával a község felé. Az öblös, szegment záródású résznek fele-fele arányban negyedgömb, illetve porosz boltozata van, míg a szűkebb templomtérnek síkmennyezete. Amennyiben a fönt vázolt elképzelés helytálló, akkor 1820-26 nem az építés, hanem az átépítés dátumát jelzi. A sekrestye keresztboltozatos. Több értékes, föltehetőleg Lőcséről idekerült szobor található a templomban.


Murányzdihava - Muránska Zdychava

Gömörre jellemző szép harangláb, amelynek alapja valószínűleg korábbi. Magasan a Kakas-hegy alatt megbúvó falu fölött áll, kő alapokon. Szép faárkádos felépítménye és gömbsisakja van.


Nagyrőce - Revuca

A nagyrőcei evangélikus templom közadakozásból épült 1784-1785-ben, Rásmus Antal helybeli építész és Kirner János késmárki kőművesmester irányításával. A művészi szépségű árkádos-fagalériás toronytetőt Lipták János ácsmester készítette. Az sem kizárt, hogy a művészien faragott, U-alakú, három színnel festett (piros, fehér, zöld) karzat is Lipták mester munkája. A templom oltára és szószéke a jolsvai származású Reisiger mester munkája. Az oltárt kovácsoltvas korlát övezi. Az eredetileg zárt udvarban épült, főbejáratával északi fekvésű templom falai simák.


Nagyszuha - Hrnčiarska Ves

A Szent Miklósról elnevezett római katolikus teremtemplom 1815-ben épült, tornyát, amelyet eredetileg huszártoronynak terveztek, 1851-ben fejezték be. Egyenes záródású terét porosz boltozat fedi. Falait szegment ívű ablakok és lizénák tagolják.


Nandrás - Nandraž

A község közepén álló evangélikus templom 1787-ben épült. Architektúrája kissé elüt a többi korabeli egyházi épületétől. A templomhajó porosz boltozatos, a torony alatti bejárati része körszeletes dongaboltozattal fedett. A homlokzat síkjához ragasztott tornyot lizénák, párkány és ablaknyílások tagolják. Fából készült szószéke és oltára barokk stílusú, s a XVIII. század derekán faragták. A szószék mellvéddeszkáját Krisztus és az evangélisták szobrai díszítik, s fakarzatán báboskorlát van. A templomon 1911-ben végeztek nagyobb javításokat.


Naprágy - Neporadza

A község központjában álló, nyugati orientációjú református templom 1839-ben épült a korábbi, reneszánsz templom helyén. Nagyobb javításokat 1894-ben és 1975-ben végeztek az épületen. A hosszirányú templomteret tükörboltozat fedi. A tornyot a koszorú- párkányzat magaslatáig pillérek, felépítményi részben függőleges falsávok szegélyezik. Az északi falat támpillérek szilárdítják. Tornyát gúlatető fedi.


Otrokocs - Otročok

A kisközség református temploma két utca elágazásában épült 1815-1827-ben. Az építés lassú ütemét a kor rossz gazdasági feltételei s az egyházközösség alacsony lélekszáma teszik érhetővé. A homlokzat síkjából mintegy rizalitszerűen kilépő toronyrész deszka lefedésű. A félkörív záródású templomhajót concha és stukkó díszítésű porosz boltozat fedi, amelynek ívei félpilléreken nyugszanak. Érdekesek a festett faragott fakarzatok, valamint a gyülekezeti reneszánsz kelyhek.


Osgyán - Ožïany

A nagyközség evangélikus temploma magán viseli a XIX. század harmadik évtizedének érett klasszicizmusára jellemző jegyeit. A torony alapja egybeesik a homlokfal alapjával, ennélfogva kiképzése egységesebb és gazdagabb. Főbejáratát rizalit teszi hangsúlyosabbá. Porosz boltíves belső terét három oldalról árkádos karzat veszi körül. Neves evangélikus iskolája volt. A rimaszombati protestáns gimnázium az osgyáni, gömöri és rimaszombati iskolák egyesüléséből jött létre 1853-ban.


Pádár - Padarovce

Mint a többi protestáns templom, amely a XVIII. és XIX. század fordulóján épült, a pádári evangélikus templom is (1802) eredetileg torony nélkül állt. Hajója jellemző módon cseh süvegboltozattal fedett, szegment végződésű. Volutás fejezetű homlokzatához jóval később építettek tornyot.


Pálfala - Pavlovce

Református "toleráns" templom. Építési ideje 1786-1792. Tere sík lefedésű, karzatát faragott faoszlopok tartják. Tornyát később emelték.


Páskaháza - Pašková

A református gyülekezet krónikája 1776-ban említi először a templomot, amely a község főutcájának mintegy lezárása a pelsőci fennsík irányába. Fundamentuma és a körbefutó kőfal nyilvánvalóan korábbi. Poligonális végződésű teremtemplom, deszkamennyezettel. Falai simák. A krónika szerint a község már 1530-ban protestáns volt a XVI. század hatvanas éveitől pedig "kálvinista", s ez annyit jelent, hogy temploma, amely a régi templom falait részben ma is őrzi, egyike a legrégebbi református templomoknak.


Perjése - Dražice

A perjési evangélikus templom egy régebbi fatemplom helyén épült 1838-48-ban. Tere téglalap alaprajzú, szegment végződésű. A templom homlokzatához épített tornyot pilaszterek tagolják, s barokkizáló sisak fedi.


Perlász - Prihradzany

A kisközség központjában 1798-ban épült teremtemplomnak eredetileg dongaboltozata volt, ma sík lefedésű. Faragott faoltárát vasrács veszi körül. Figyelemre méltó a temetőben álló románkori rotunda.


Pétermány - Petrovo

Hegyek között rejtőző kisközség, evangélikus temploma 1794-ben épült, a szájhagyomány szerint a korábbi fatemplom helyén. Erős, masszív építmény, amelyre később barokk sisakos huszártornyot húztak. Félkörív záródású, porosz boltozattal fedett teremtemplom. Eredeti kőkarzatát újabb fakarzattal toldották meg. Értékes és szép faragott-festett oltára 1694-ben készült .


Polonka - Polomka

A Nepomuki Szent János-kápolnát 1828-ban építették. Bejárata a nagyközség főutcájára nyílik. Négyzet alaprajzú, sík lefedésű tere félkörívben záródik. Szegment homlokzati síkját függőleges falsáv és párkány tagolja. A községben több barokk épület és egy késő gótikus templomerőd is áll.


Putnok

Igényesen megépített római katolikus templom az 1829-1836-os évekből. Félkör formájú ablaknyílásai a Kala Mihály rimaszombati mester által 1848-ban épített ragályi templomra emlékeztetnek. A templom és a torony falait egyaránt pilaszterek és lizénák szegélyezik. Az alsó szinten valamint a torony homlokfalán kettős, a torony legfelső szintjén pedig fejezetes pilaszterek vannak. Az 1854-ben befejezett toronyablak nyílásai minden szinten félkörív záródásúak, és szemöldökpárkánnyal hang-súlyozottak. Az alsó szintet alacsony, háromszög oromzat zárja le. A téglalap alaprajzú templomteret két cseh süveg fedi, amely erőteljes falpilléreken nyugszik. A templom urbanisztikailag jól megválasztott központi helyen, egy emelkedőn épült, szinte uralja a városka főterét.


Ragály


Ráhó - Hrachovo

A/ Azoknak a ritkaságszámba menő római katolikus templomoknak egyike, amelyeknek nincs tornya. 1808-ban épült, szegment végződésű, cseh süveggel fedett, sima falazatú építmény.

B/ A Türelmi Rendelet szellemében épített evangélikus templom barokk ívű homlokzatához később klasszicista tornyot emeltek. Építésénél egy gótikus stílusú kastély igényesen megmunkált elemeit (ablak, mellvéd stb.) és anyagát is fölhasználták. Termét cseh süvegboltozat fedi. Homlokfalát lizénák keretezik. Reneszánsz oltára a korábbi deszkatemplomból származik.


Rákos - Rákoš

1819-ben a község központjában épült az evangélikus templom, eredeti külsejét máig is megőrizte. Teremtemplom, félkörív záródással. Festett fakazettás mennyezetét 1958-ban szétbontották, s már nem állították vissza. Tornyának falait lizénák és pilaszterek tagolják. A község több évszázados bányászmúltjára figyelmeztet a toronyablak alatti nagyméretű bányászjelvény. Rákosnak van még egy kevésbé ismert, de annál értékesebb kis gótikus temploma, amelynek freskói a Szent László-legendát ábrázolják.


Rás - Rašice

A kisközség délnyugati orientációjú református temploma. Félkörív záródású terét növényi díszítésű festett fakazetták fedik, hasonló jellegű a karzat mellvédje. 1786-1791-ben épült egy régi templom alapjain. Falai simák, fából készült huszártornya fiatalabb. A szájhagyomány szerint a nyugati oldalfalban egy gótikus portálét falaztak, illetve vakoltak be a templom építése idején.


Ratkóbisztró - Ratkovské Bystré

Az evangélikus templom építési ideje 1787. A Türelmi Rendelet előírásainak megfelelően, településen kívül, torony nélkül emelt, porosz boltozattal fedett, félkörív-záródású teremtemplom. Déli falához épült tornya fiatalabb, feltehetőleg egy- idős a templom nyugati szárnyával, amely nyilvánvalóan átépítés és bővítés eredménye.


Ratkoszuha - Ratkovská Suchá

Klasszicista evangélikus teremtemplom, építési ideje 1817. Téglalap alaprajzú, félkörív záródású apszissal, új keletű síkmennyezettel ellátva. Falai simák, szegment végződésű ablakokkal. Bejárati portikusza fölé tört vonalú homlokzati sík emelkedik.


Rekenyeújfalu - Rakovnica

A/ Az evangélikus Gyülekezeti Krónikában bejegyzett 1838-as átépítési dátum valószínűleg a nagyátépítés időpontját jelenti, mert az épület jellege korábbi, esetleg XVIII. század végi időpontra utal. Fekvése központi, ugyanannak a dombnak oldalán, amelyre a község is épült. Az íves felületű homlokzatsíkhoz épített tornyon szegment záródású és ovális ablaknyílások vannak, lizénák és jón-fejezetes pilaszterek keretezik, s az emeleti ablakok fölött fonott füzérdísz látható. A téglalap alaprajzú belső tér félkörívben végződik, s porosz boltozottal fedett. A torony alatti főbejárat festett-faragott fakarzat alatt vezet. Szószéke, oltára és keresztelőmedencéje egyaránt klasszicista. Az apszisba a régi iskola egy része is beépült.

B/ A római katolikus templom 1828-ban épült, mélyen a völgyben, szemben az evangélikus templommal. Északi orientációjú, kisméretű építmény, az úgynevezett "türelmi" protestáns templomok hasonmása. Félkörív végződésű terét concha és porosz boltozat fedi. Huszártornya későbbi időpontban épült. A község fölötti hegyoldalban áll egy román-kori rotunda.


Rimaszécs - Rimavská Seč

A/ Az udvari építészeti hivatal által kidolgozott templomtípusok egyik, 1803-ban minden változtatás nélkül megépített példája. Különösen az íves homlokfalhoz épített, kombinált harang-sisakkal lefedett torony hangsúlyozottan tagolt és élesen kiugró koszorú-párkány, a lizénák, a fejezetes pilaszterek és fonott füzérdíszek révén. Római katolikus templom, széles hajója porosz boltozattal, szegment záródású presbitériuma, illetve szentélye cseh süveggel fedett. A keleti főbejárat árkádos kőkarzat alá vezet. Központi helyen áll: a széles utca, vagy még inkább az ovális formájú középkori piactér nyugati lezárását képezi a római katolikus templom.

B/ A református templom gótikus stílusban épült. A XVIII. század végén, 1791-ben kibővítették.


Rimaszombat - Rimavská Sobota

A/ Római katolikus temploma 1774-1790-ben épült. Lényegében még csaknem tisztán barokk jellegű, ezért nem foglalkozunk vele részletesen.

B/ A református templom Rimaszombat városának legnagyobb temploma. 1784-ben épült, II. József személyes engedélye alapján. Az építkezéshez szükséges anyagi eszközöket jórészt a város híres iparosai biztosították. Hajóját porosz boltozat fedi, ennek ívei hatalmas félpilléreken nyugszanak. A déli hosszanti fal mellett álló klasszicista szószéktől jobbra és balra, a hajó két végében árkádos kőkarzat van, amely jól illik ugyan a templom architektúrájához, a látást azonban kissé zavarja. Falait függő-legesen sávok keretezik, a homlokfalhoz épített torony a XIX. század derekán készült. Nevezetessége még a templomnak a benne elhelyezett értékes könyvtár, s még inkább Ferenczy Istvánnak, a híres magyar szobrásznak, a város szülöttének a torony déli falához épített kriptája, amely a tér felől közelíthető meg.

C/ Evangélikus temploma 1786-ban épült. Hasonlóan az előbbihez ezt is porosz boltozat fedi. Déli orientációjú főbejárata fölött pilléreken nyugvó karzat emelkedik. Nagyon szép és értékes oltárképe IV. Gusztáv Adolf svéd király ajándéka. Tornya 1856-ban épült, benne helyezték el egykor az esperesség értékes könyvtárát.


Rimóca - Lehota nad Rimavicou
Evangélikus temploma 1796-ban épült.


Rokfalva - Rohovce

Kisközség, evangélikus temploma a Türelmi Rendelet után négy évvel 1784-1785-ben épült, eredetileg településen kívül, ma azonban, Alsó- és Felsőrokfalva egyesítése révén központi fekvésűnek mondható. Lunettás dongaboltozattal fedett hosszanti tere sokszög záródású. Karzata és padjai faragottak, csakúgy mint régebbi eredetű szószék- oltára. Falait függőleges falsávok keretezik. Tornya 1922-ben épült.


Rozlozsnya - Rozložná

Az 1796-1801-es évszám az evangélikus templomhajó diadalíven az építés időpontját jelzi. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az évszámok inkább az átépítés, illetve bővítés idejét jelölik. Félkörív záródású terét concha és stukkódíszes porosz boltozat fedi. Teljes belső berendezése barokk stílusban készült a XVIII. század közepén. Harangsisakkal fedett tornyának falai simák, míg a templom falait sávok tagolják.


Rozsnyó - Rožňava

Téglalap alaprajzú kora klasszicista evangélikus templom. Mayer József helybeli építész tervezte, s a Türelmi Rendelet előírásai szerint zárt területen, kertek között, torony nélkül építették fel 1784-1786-ban, a Luther-udvarban. Tömör legnagyobb befogadóképességű temploma. A téglalap alaprajzú építmény falait lizénák keretezik, szegment ívű ablakai fölött fonott füzérdíszek láthatók. Északi és déli homlokfala azonos kiképzésű, konkáv metszésű síkok, amelyeket timpanon zár le. Porosz boltozattal fedett terét három oldalról árkádos kőkarzat veszi körül. A boltíveket alátámasztó hatalmas pilaszterek enyhén barokkos hullámzást idéznek elő. Az oltárt bányászjelvényes vasrács övezi, utalva a bányászat fontosságára, mely kenyeret és rangot biztosított a városnak. Gode József festette az értékes és szép oltárképet. A templomban található még egy gazdag, régi könyvtár, melynek legértékesebb darabja egy kitűnő állapotban megmaradt Károli-Biblia.


Rőce-Lehota

Koraklasszicista templom, 1793-ból. Teremtemplom, mely conchával és porosz boltozattal van lefedve. Tornyát lizénák és párkányzatok tagolják, laternás, hagymakupolás süveg fedi, amely órapárkányzaton nyugszik. Rokokó stílusban készült szószékoltára ma már ritkaságszámba megy. Készítője valószínűleg a jolsvai Reisiger mester lehetett.


Sajópüspöki

A kis községhez képest túlméretezett római katolikus templom 1792-1794 között épült koraklasszicista templom, későbarokk díszítő elemekkel ellátva. Az 1799-ben befejezett torony mindhárom szintjének ablaknyílásai fölött füzérdísz található. A szegély pilaszterek voluta fejezettel vannak ellátva. A téglalap alaprajzú templomhajó, amely cseh süveggel fedett, egyeneszáródású apszisban végződik. Balluszteres, díszített orgona karzatát két pillér tartja. Oszloprendes főoltára figyelemreméltó építmény.


Sebespatak - Rožňavské Bystré

Evangélikus temploma 1844-ben, központi helyen, egy domb lejtőjén épült. Porosz boltozattal fedett tere félkörívben záródik. Néhány érdekessége feltételül figyelmet érdemel: egyik kelyhe 1509-ben készült, szép barokk oltára Köviből került ide, abból a faluból, amelyben valamikor neves fafaragók éltek.


Simonyi - Šimonovce

Református temploma többször átépült és bővült. Hiteles források szerint a XVIII. század első harmadának végén, majd 1790-ben ismét sor került erre. E második átépítés ideje már a klasszicizmus korára esik, s tulajdonképpen ezért foglalkozunk a templommal. Az északi előcsarnok, valamint a toronyhoz közelebb eső templomrész 1790-ben épült porosz boltozattal, ugyanabban az évben készült a festett-faragott fakarzat és a rokokó díszes szószék is. A régi templomrészt kolostorboltozat fedi. A síkságon épült Rima-menti község központjában álló, magas kőfallal körülvett templomhoz 1857-1858-ban építettek tornyot, Miks Ferenc tervei szerint. Ősi birtokosai révén a községnek a szomszédos Serkével együtt szoros kapcsolatai voltak Erdéllyel. Az utóbbi község temploma kétségtelenül középkori eredetű, s valószínű, hogy vakolata freskókat is rejt.


Susa


Süvéte - Šivetice

Görög keresztre emlékeztető alaprajzú evangélikus templom 1785-ből. Valószínűleg egyike a Sturm-féle templomtípusoknak. Terét porosz boltozat fedi. Oltára és keresztelő-medencéje klasszicista, szószéke füzérdíszes. Falait csigavonalas (volutás) pilaszterek tagolják. A homlokfalhoz 1831-ben épített négyszintes torony középsőrésze rusztikás falazatú. Bejárata fölött íves záródású díszítmény látható, felirata az 1831-es pusztító kolerajárvánnyal kapcsolatos. Művészettörténeti szempontból nagyon érdekes és értékes a község fölötti rotundában nemrég feltárt freskó.


Sumjác - Šumiac

A/ Görög katolikus templom, mely tulajdonképpen átmenetet képez a barokk és a klasszicista templom-építészet között. 1775-ben épült a régebbi, 1643-as fatemplom helyén. Nagy javításokat 1898-ban és 1970-ben végeztek rajta. Görög keresztre emlékeztető alaprajza van, azaz középső része szélesebb. Szentélyzáródása félkörívű. Középső részét porosz boltozat, szentélyét és a kórus fölötti részt cseh süveg fedi. A boltívek erőteljesen kiugró félpilléreken nyugszanak. Gyertyatartói és szószéke, amely az ikonosztáz előtt, az északkeleti hosszfala mentén áll, klasszicista jellegű. Homlokfalát koronapárkányzat, oldalfalait falsávok keretezik. Északi tájolású főbejárata a Király-hegyre néz.

B/ Vaskerítéssel körülvett, dongaboltívvel fedett, 1823-ban épült nyitott kápolna, kosárív záródású homloksíkkal. Sarokpillérei armírozottak.


Szalóc - Slavec

A régi református templomot 1801-ben kibővítették és átépítették. Hajóját festett deszkamennyezettel látták el. Ezt az eseményt az északi és keleti oldalán emelt festett fakarzat egyik tartóoszlopához erősített kézírásos fatábla örökítette meg. A részben megmaradt szentélyszerű régi templomrészt lunettás dongaboltozat fedi, falai támpillérekkel vannak ellátva. A község központi részén áll, főbejáratával nyugati irányban. Falsávos tornyát szép formájú zsindelytető fedi. Az épületet erős kőfal zárja körül. A gyülekezetnek értékes XVII. századi kelyhe van. Készítője György mester volt, 1641-ben. (A községhez tartozik Gombaszög, ismert cérnacseppkő barlangjával. A pálos kolostor maradványai és melléképületei ma is láthatók.)


Szentkirály - Kráľ

Református temploma 1829-ben épült. Sík lefedésű, szegment végződésű épület, eredetileg lakott területen kívül állt.

Érdekes, múltat őrző szájhagyomány él a nép ajkán. Eszerint Szent László idejében barátok jöttek, akik kiirtották az őserdőt, megmunkálták a földet, s egy kolostort építettek, mely a mai várkastély helyén állt.


Szilistye - Slizké

A/ Evangélikus temploma "türelmi" jellegét minden vonatkozásban változatlanul őrzi. A templomtér és az ablakok egyaránt szegment záródásúak, falai simák, a homlokzat síkját pilaszterek és falsávok tagolják. Kettős oromzatának íves felületet stilizált stukkódíszítés élénkíti. Az építkezés valószínű esztendeje 1798.

B/ Tornya önálló, az evangélikus templomtól távol, a község központjában, a XIX. század elején épült. A főpárkány magasságáig lizénák, emeleti részén pilaszterek tagolják.


Szirk - Sirk

A szirki evangélikus templom, amelyet porosz boltozat fed, sokszög záródású szentéllyel, 1809-ben épült. A korábbi, középkori templom 1785-ben leégett, ennek ugyancsak sokszög záródású szentélye volt, s tornyát és a megmaradt, átépített templomteret ma lakóházként használják. Belső berendezése régebbi, az oltár rokokó, a szószék barokkstílusú. Valószínű, hogy ugyanattól a mestertől származik, mint a nandrási és a rákosi templom.


Szkáros - Skerešovo

A kisközség fölött húzódó domb oldalán épült 1822-ben a református gyülekezet temploma egy régebbi helyén. Két évtizede síkmennyezettel cserélték föl az eredeti porosz boltozatot. Lizénával keretezett falait támpillérek erősítik. Érdekes és művészien szép a zsindelyes toronytető.


Susány - Sušany

A Szent Annáról elnevezett római katolikus templomot az érett klasszicizmus korában, 1835-1844-ben építették. Jóllehet századunk elején kibővítették, eredeti jellegét megtartotta. Falait fejezetes pilaszterek tagolják. Szentély-záródása sokszögű, főbejárata nyugati orientációjú.


Tamási - Tomášovce

A/ A Balog-völgyi kisközség, teremtípusú református temploma 1820-ban épült a község fölött húzódó domb hátán. Terét szegment íves boltozattal fedték le. Négyszög alaprajzú tornya a templom homlokfalához épült. Érdekesek a XIX. században készült, s még megörökíthető állapotban fennmaradt faragott fejfák a temetőben.

B/ A harangláb négyzet alapú, sima falazattal rendelkező építmény a XIX. század elejéről.


Telgárt - Švermovo

Barokk hatás alatt épült görögkeleti templom 1784-ből. Tornyáról íves felület képez átmenetet a főhomlokzatra. Hajója félkörívben végződik. Déli orientációjú, a községen kívül, a Király-hegy lábánál áll. Mind a homlokfal, mind a torony valamennyi oldalfala a koszorúpárkány magasságáig rovátkolt díszítéssel bír. Főbejárata emeletes karzata alatt vezet a porosz boltíves hajóba. A karzat emeleti része fából, az alsó rész kőből készült. Baldachinos szószéke a XVIII. és a XIX. század fordulóján épült. Az ikonosztáz mögött álló négy gyertyatartó a XVIII. század második felében készült.


Trizs

Református templom 1825-ből a község felett húzódó dombhát nyugati peremén áll. Téglalap alaprajzú, sík mennyezettel fedett, eredetileg festett, növénymintás fakazettás mennyezete volt. Ablakai félkörív záródásúak. Csapott nyereg tetőzettel fedett épület. Támpillérei nem középkori eredetet sejtetnek, inkább a terepviszonyok indokolják. A déli homlokzathoz épült zömök kétszintes harangláb 1910-ben épült.


Tiszolc - Tisovec

A/ Máig több klasszicista épület található a Rima menti kisvárosban. Legtekintélyesebb műemléképülete, a nagyméretű evangélikus templom 1825-1832-ben, tehát hét éven át épült. Alaprajzilag egyike a legszebben megépített Sturm-típusú templomoknak, kár, hogy Sturm talán legfontosabb alapelve ellen - a szó-szék minden helyről látható legyen - súlyosan vétettek a templom alaprajzát követő, túlméretezett karzat beépítésével, amely kettős oszlopsorokon nyugszik. A kettős hevederek kettőzött félpilléreken vezetik le a hatalmas porosz boltozat nyomását. A karzat alatt kétféle, porosz és cseh süvegboltozat van.

B/ A római katolikus templom és torony építési ideje 1845. Gömör viszonylatában a stíluskorszak második szakaszának, az érett klasszicizmus periódusának végén keletkezett. Tornya a templom homlokfalába épült, ezért lehetőség nyílt változatosabb kiképzésére. Bejáratát pilaszterekkel tagolt timpanonos rizalit teszi hangsúlyossá. Terét porosz boltozat fedi.


Turcsok - Turčok

Az úgynevezett toleranciás templomok sorába tartozik, 1786-ban épült. Kisméretű teremtemplom félkörív záródású belső térrel. A torony későbbi hozzáépítés.


Umralehota - Revúcka Lehota

Evangélikus temploma 1793-ban épült a község középpontjában, két porosz boltíves és erősítő hevederekkel ellátott concha fedi. Faragott karzata U-alakú. Érdekes a barokkos szószék-oltára. A templom falait csupán a szegment ívű, profillált ablaknyílások tagolják. A toronyfal sarkai a koszorúpárkány magasságáig armírozottak.


Uraj (Uray)

Ősi település, római katolikus temploma középkori eredetű, többször átépítették, amíg mai formáját elnyerte. Alaprajza téglalap formájú, falazata sima. Oltártere keleti, bejárata nyugat felé orientált, mint a római katolikus templomoké általában.


Uzapanyit - Uzovská Panica

Balog-völgyi kisközség, református temploma 1848-ban, tornya 1852-ben épült a fapillérrel szegélyezett oromfalhoz. Falait függőleges falsávok tagolják. Téglalap alaprajzú terét sík mennyezet fedi.


Valykó - Vaľkovo

A Szuha-völgyi kisközség erősen átépített evangélikus temploma 1836-ban épült, a régi (1786-os) úgynevezett toleráns templom helyén, falainak részbeni fölhasználásával. Szegment záródású terét porosz boltozat fedi.


Vernár - Vernár

Görög katolikus temploma 1824-ben épült, tornya valószínűleg régebbi. Hajója szegment végződésű, porosz boltozat fedi. Falai simák, csupán szegment ívű ablakok tagolják. Torony alatti főbejárata balusztrádos fakarzat alá vezet. Fából készült keresztelőmedencéje XIX. század eleji munka. Hagyományos, több szintű ikonosztázajtói rokokó díszítésűek. Főbe-járata északra nyílik, föltehetőleg a szűk völgy terepviszonyainak következtében.


Veszverés - Gemerská Poloma

A/ Nagyközség a Rozsnyót Popráddal összekötő út mentén. Kis- és Nagyveszverés összekapcsolásával keletkezett. Két temploma és egy önálló tornya van, ez utóbbi azonban régebbi eredetű. A római katolikus templom csaknem egyenes vonalú, falai erős protestáns hatásról tanúskodik.

B/ Evangélikus temploma a korábbi imaház átépítése révén keletkezett 1784-ben. Teremtemplom, amelyet porosz boltozat fed. Egyenes záródású alaprajzzal bír. Boltozatát stukkó díszek élénkítik.

C/ Római katolikus temploma a szlovákiai Műemlékjegyzékben (Súpis pamiatok na Slovensku) úgy szerepel, mint tipikus gömöri barokkizáló klasszicista építmény 1802-ből. Szegment záródású terét porosz boltozat fedi.


Vígtelke - Vidová

Sajómenti kisközség. Református temploma a szűkszavú levéltári adatok szerint a Türelmi Rendelet kiadása után, 1783-ban épült. Valószínűbb azonban, hogy ez az időpont átépítést jelöl. Téglalap alaprajzú, sima falazatú épület, lőrésszerűen szűk ablaknyílásokkal. Tornya későbbi eredetű, a déli hosszanti fal tengelyébe épült. Érdekes a festett deszkamennyezet, amely eredeti elemeket tartalmaz. Közepén egy plasztikus, virág formájú függő záró rész van. A karzatok és a padok mellvéddeszkái szintén festettek. Fekvése szép, a pelsőci fennsík déli oldalán áll.


Visnyó - Višňové

Radkó-völgyi kisközség, református temploma 1838-ban épült. Porosz boltozattal lefedett tere félkörívben végződik, s ebben a részében sík mennyezete van. Nyugati oldalán áll faragott-festett karzata. Falai simák, fagalériás tornyát hagymasisak fedi.


Vizesrét - Mokrá Lúka

Úgynevezett toleráns evangélikus templom, amely a község déli peremén torony nélkül épült 1785-ben. A templomtér stukkó díszítésű porosz boltozattal fedett, félkörív záródású. A Reisiger József által készített rokokó oltárt klasszicista kovácsoltvas korlát veszi körül, készítési ideje valószínűleg a XIX. század első negyede. U-alakú fakarzatát eredetileg festett virágmotívumok díszítik.


Vöröskő - Červená Skala

Római katolikus templom 1825-ből. Nyugati oldalán terül el a régi temető. Oromfalát pilaszterek, oldalfalait ablakok tagolják. A templomtér, amely sík lefedésű, félkörívben végződik, presbitériumának szentélyét porosz boltozat fedi. A templomban ma is látható a mecénásoknak, Borisz bolgár cárnak és Eudoxia hercegnőnek díszhelye (stalluma).


Zádorfalva

A református templom dombon épült és a parókiával együtt látványos együttest alkotnak. A torony, annak ellenére, hogy későbbi eredetű, harmonikusan illeszkedik a templomtest hosszoldalába. A téglalap alaprajzú templom kontyolt tetővel fedett. Ablakai szegmens ívűek. A teremtemplom két végében festett mellvédű karzat van, fejezetes oszloppal alátámasztva. Sík mennyezete, amely 1803-ban készült el, festett, kazettás, kartusos készítéssel. Ez a motívum több délkelet-gömöri templomban megtalálható.

A lelkészlak törtsíkú, barokkos tetővel lefedett épület 1845-ben épült. Téglalap alaprajzú, érdekes és ritka megoldásnak számító két helyiségsoros. Hosszanti oldalán nyitott, jón oszlopos tornáca igen barátságossá, otthonossá teszi, amit a párkányfrízében látható díszítőelemek csak jobban fokoznak. Jó hatást váltanak ki, az egységes felfogás hangsúlyozásán kívül, az oldalhomlokzat jón fejezetes féloszlopai. A tornác bejárati szakaszát boltív, a benti helyiségeket sík, deszkamennyezet fedi. Mindkét épület gondozott, jó állapotban van, ami a hívek áldozatkészségét bizonyítja.


Závadka - Závadka nad Hronom

Garam-völgyi község 1784-1788-ban dombra épült. Nepomuki Szent Jánosról nevezett temploma délnyugati fekvésű. A templom barokkosan hat. Terét mint a klasszicista stílus első periódusában épült templomok többségében cseh süveg fedi. Szépen faragott oltára barokk stílusú.


Zsíp




b.) A protestáns templomépítészet (jellegzetes vonásai)

Előzményeit a középkorban, kezdeteit a XVI. század derekén a reformáció országaiban kell keresnünk. Kifejlődése viszont azokban az országokban követhető nyomon, ahol az ellenreformációs tevékenység kezdetben vérszegényebb volt, illetve nem bírt mértékadó hatással. Figyelmünket tehát, elsősorban Franciaországra, Svájcra, Német- illetve Magyarországra irányozzuk és természetesen Hollandiára, ahol a reformáció ilyen irányú igénye leginkább érvényesült az építészetben és ahol diákjaink a legtöbb impulzust kapták.

Ezúttal a hatásában is jól érzékelhető francia, német és svájci protestáns templomépítészettel szeretnénk közelebbről megismerkedni és sajátunkkal, a (magyar, vagy) a történelmi Magyarország területén kialakult építészeti felfogással.

A templom, mint istentiszteleti hely megjelenési formáját a mindenkori technikai és anyagi lehetőségek mellett, három alapvető tényező, illetve igény határozza meg: az alaprajz, az egyházak igénye, pontosabban a liturgiális igénye és a korszak uralkodó építészeti stílusa. A protestáns templomépítészetben a liturgiai igény, különösen a kezdetekben nagyon fontos szerepet játszott. Ez a megállapítás hangsúlyosan érvényes az első franciaországi, hollandiai és magyarországi reformált gyülekezetek templomaira, majd később a XVII. század folyamán a németországi evangélikus templomokra.

Fontos előzmények

Egyetlen stílus-korszakot sem lehet az összefüggésekből kiragadva tárgyalni. Az összefüggések sokrétűek, történelmileg részben a mindenkori hatalommal kapcsolatosak, de főleg anyagi és szellemi természetűek. A protestáns templomépítészet gyökereit keresve, reformátorainkhoz hasonlóan vissza kellene térnünk a kezdetekhez, az ókeresztyén korba. Tisztán építészeti szempontokat követve, azonban meg kell elégednünk azzal, hogy az első ezredfordulótól elindulva megkeressük az egymást követő stílus-korszakok összefüggéseit és megkíséreljük nyomon követni a bennük rejlő egyházi igény hatásait.

Évszázadok teltek el az ókeresztyén bazilika megépítésének idejétől, amíg megjelent az első román stílusú templom, amelyben már a képzőművészeti igény is jelen van a plasztika formájában. A korabeli falusi templomoknak később fontos szerep jutott.

A masszív románstílus felváltója a könnyed, magasba szökő gótika, amely az új technikai megoldások következtében, a kor igényének megfelelően a szobrászat mellett a festészetnek is bő teret biztosít. Építési technikájában, külső megjelenési formájában egységes stílus, melynek jellemzője a vertikalitás, a csúcsív és a nagy ablaknyílások. Jegyezzük meg, mert ez a későbbiekre nézve fontos, hogy a kolduló rendek megjelenése (XIII. század első negyede) és missziós jellegű istentiszteleti rendtartása hamar módosította a belső tér kialakítását. Építkezéseikről egyértelműen "leolvasható" hogy tudatosan igyekeztek egységesebb és egyszerűbb belső tereket létrehozni. Ezt a kiadós beszédek, tanítások, melyekkel egyre nagyobb tömegeket akartak elérni, egyenesen megkövetelték. Különösen munkájuk tanítói jellege igényelt áttekinthető egységes teret. Ugyanez a törekvés a reformáció egyházaiban teljesen egyértelművé vált és sajátos templomépítészetre törekedve, felfedezve a szellemi rokonságot, hamar rátalált azokra a középkori megoldásokra, amelyek nyilván motiválták is.

A reneszánsz már kevésbé egységes stílus, különösen a képzőművészet területén. Elegendő például a földrajzilag is behatárolható felfogásbeli különbözőségre gondolni a déli és északi reneszánszra és ne csupán a korszakon belüli olaszországi irányzatokra a tre- a qatro- és cinquecentora.

A reneszánsz jellemzője a horizontalitás, a józan emberi mérték. A következő nagy stílusirányzat a barokk, amely valósággal kilendít a reneszánsz derűs nyugalmából és szeszélyes nyugtalanságával, méreteivel szinte ránehezedik az emberre. A barokk már nem egységes stílus, kettévált, s megjelenési formájában a két irány élesen különbözik egymástól. E két irányzat a: dinamikus- és klasszicista, vagy klasszicizáló barokk. Az előbbi leginkább Olasz- és Bajorországban, valamint Ausztriában terjedt el. Az utóbbi Palladiótól indult és főleg Angliában és Franciaországban lett uralkodó stílussá. Az építészettörténetben a barokk az utolsó olyan új, eredeti stílus, amelyben a művészetek: építészet, szobrászat, festészet, (zene) monumentális formában együtt, szinte szerves egységben jelennek meg.

Magyarországon, már amennyire azt a történelmi viszonyok lehetővé tették, a barokk építészet mindkét iránya jelen volt. Jegyezzük meg, hogy a barokk építészet kora nálunk, de általában Közép-Európában egybeesik az ellenreformációval, amikor a protestáns egyházak nem folytathattak építészeti tevékenységet, s ha mégis, akkor csak erősen korlátozott mértékben és formában. A ránk maradt kevés templom, érthetően kordokumentum, s számunkra igazi értéket elsősorban ezért képvisel.

A reformáció egyházai természetszerűleg inkább a mértékletességet, fegyelmezettséget, józanságot tükröző klasszicizáló irányzatot érezte közelinek, elfogadhatónak. Belőle merített, azt módosította a közben kialakult saját liturgiai szükséglete szerint. Ezen irányzaton belül létrejött a keserves kényszerhelyzet ellenére is egy leágazás, a református barokk, amely az akkori Magyarország területén, a református egyházra nagyobb súllyal ránehezedő ellenreformáció következtében szabadon nem fejlődhetett és a megmaradt kevés épület többségét tekintve az úgynevezett protestáns és a népi barokk között lehet a helyét kijelölni. Ilyen például a berzétei református templom barokk hajója, (a román kori, majd gótikus templom XVIII. századi kibővítése egy barokk hajóval) a pápai öreg templom, a vályi római katolikus templom 1620-ból. Igen fontos az erdélyi református barokk vizsgálata (Magyarigen, stb.)

A protestáns templomépítészet a XVI. század végén és a XVII. század első felében.

Ez az időszak, amely alig ismert, de véleményünk szerint döntő fontossággal bír és amelyen a magyarországi reformáció értékes hozzájárulással gazdagította az egyetemes protestáns templomépítészetet egyben láthatóan is bizonyítva, hogy szinkronban volt a reformáció nyugat-európai történéseivel és hatásával.

Kiindulási pontul szolgáljon most a hugenotta templom-típus vizsgálata, amellyel szinte egyidőben jelent meg a magyar református templom-típus, de amíg az előbbi a nemzetközi szakirodalomban ismert, az utóbbi a miénk teljesen ismeretlen maradt, senki sem figyelt fel rá, holott legalább olyan mértékű rokonságot mutat azzal, mint az akkori református egyházak szellemisége, élete és gyakorlata.

A Hugenották templomainak sorában időrendileg a lyoni Martin templom áll az első helyen, de erről nincsenek megbízható adataink. Építésének ideje valószínűleg 1562. Ezt követte a lyoniak "Paradis" nevű temploma, amely minta-templommá lett, s az előbbi helyett, egy "Paradis" nevű helységben, vagy városnegyedben épült, innen kapta a nevét.

Georg Germann szerint ("Der protestantische Kirchenbau in der Schweiz" 25. oldal ) a genfi Bibliotheque publique et universitaire-ban található egy olajfestmény, mely egy kortársművész alkotása a templom egy belső részéről, ezzel a megjelöléssel: "Temple de Lyon Nommé Paradise".

A képről nem állapítható meg pontosan az alaprajz, amely vagy kör, vagy ovális alakú lehet. A padsorok az alaprajz vonalát követték és egy, a teret körbefutó karzattal rendelkezett. Egy másik, már szignált festmény (Jean Perissin 1536/38?-1611), mely a Lyoni Archívum tulajdona, s vagy a "Paradis", vagy egy más, de azonos felfogásban megépített templomot ábrázol, már jobban használható.

A festmény egy nyitott tetőszerkezetű, ovális teret ábrázol, ami abban az időben még szokatlan megoldás volt. A templomépítészetben nem is nagyon találkozhatunk vele, csak valamivel később, az Il Gesu alkotójánál, Vignolánál. Érdekes, hogy G. Germann idézett művében, a hugenotta templomokat a korabeli színházi épületekkel rokonítja (Parma, Vizenza, és a londoni Swan színházzal) mondván, hogy mindkét templom esetében azoknak nyilvánvalóan a jó láthatóság és a jó hallhatóság követelményének kívántak terveikkel megfelelni.

A színházak inspiráló hatása reálisnak látszik, de nem szükségszerű. Hazai viszonylatban ez például teljesen egyértelmű. Nálunk ugyanis abban az időben nem épültek színházak, tehát csakis a reformáció két alapkövetelménye, a hallható, valamint a "látható" Ige szolgálata befolyásolhatta a templomok építőit. Az Ige hirdetőjének közvetlen kontaktusban kell lennie a gyülekezet tagjaival. Ez a szempont lett és maradt, mérvadó különösen a református egyházban.

A hugenotta templomok alaprajza általában többszögű, ovális, vagy négyzet formájú volt. Az előbb említett követelménynek éppen ezek az alaprajz-formák felelnek meg a legoptimálisabban. (La Rochelle 1577, Montpellier 1586, Sedan 1583... Neuf, ez utóbbi nyolcszög, ezenkívül volt természetesen téglalap alaprajzú is.) A legfontosabb mintatemplom, amely a magyarországi szakirodalomban is ilyen értelemben szerepel a charentoni, igaz, nem az első 1606-ban épített, melynek alaprajza szabályos négyszög volt, - ez, 1621-ben leégett - hanem a helyére épített második, melynek építője a kiváló Salamon de Brosse volt. Ez a híres templom a "reformátusság Il Gesu"-jává válhatott volna, ha 1686-ban meg nem semmisítik. Mindenesetre az exulánsok szimbólumává vált és csaknem a teljes dokumentációja ismert. Hasonmása a berlini "francia templom" (Alaprajzának külső mérete: 34x21 m). G. Germann: Der protestantische Kirchenbau in der Schweiz. Befogadóképességét mintegy 800-1000 főre teszik a kutatók. Maga a templom, külső megjelenésben mondhatni egyszerű, viszont annál szokatlanabb és nagyszerűbb volt a belső kiképzése és ami a következőkre nézve nagyon fontos: - belső elrendezése. A húsz oszloppal keretezett, emeletes karzattal körülvett belső tere, melynek természetes megvilágítását 26 ablak biztosította, valóban megfelelt minden reformációs elképzelésnek, liturgiális igénynek.

Elias Brackenhoffer, strassburgi polgár leírása szerint a templom oszlopsora és falazata fehér volt, csupán a fából készült szószék és a mennyezetre erősített fatáblák voltak más tónusúak és azáltal egyben hangsúlyozottak is. Ezekre a Hitvallás, a Mi Atyánk és a Tízparancsolat volt felírva.

A charentoni templom mintájára számos istentiszteleti hely épült fel Németországban, Hollandiában, Skandináviában, Nagy-Britanniában, és tegyük hozzá, kisebb méretű ugyan, de hasonló felfogásban Magyarországon. Felvidéken, közelebbről a volt Gömör megye területén megmaradt néhány: Felsővály, Borzova, Kőrös. Egyértelműnek látszik a rokon vonás a hugenotta és a későközépkori "Predikthalle" istentiszteleti helyek között. Ez a "rokonság" szerintünk elsősorban egyházi, illetve teológiai jellegű. A hugenotta templomtípusok, valamint a más történelmi körülmények, feltételek, de azonos teológiai felismerések alapján megépült, hasonló megoldást mutató magyar református templomok erőteljes reneszánsza, a XVIII. század végén a Türelmi Rendelet megjelenése után következett el. Ezen templomok mindegyike jó összehasonlítási alapot szolgáltat az elmondottakhoz.

Most pedig lássuk a közbeeső nagy korszakot, a barokk stílust, amely a protestantizmus területén elsősorban az evangélikus egyházban hozott újat, bár amint már utaltunk rá, van egy református leágazása is.

A kezdetek

A protestáns-barokk a művészettörténet mostoha gyermeke. Kíséreljük meg mégis rövid művészettörténeti áttekintését és értékelését. Az építtetők számára kiindulási pontként a hitvallásos iratok (I. II. Helvét Hitvallás, Cenfessio raetica) valamint az elmúlt századok keresztyén templom-építészetének alkalmazható példái szolgáltak.

Vizsgálódásaink eredményei azt sugallják, hogy Magyarországon ezeket a példákat mindenekelőtt a román stílusban épült falusi templomok jelentették. Az egyházak sajátos igényét tekintve, azt szükséges elmondani, hogy a Biblia tanítását tömörítő hitvallások szerint a templom elkülönített épület kell legyen, istentiszteleti hely, méghozzá az igeszolgálat számára, a sákramentumoknak a Biblia tanítása szerinti kiszolgáltatására, a közös Isten-imádás céljára alkalmasan megépített "Isten-háza" ahogyan elődeink nevezték.

Az evangélikus egyház barokk építészete

Az evangélikus egyház templomépítészete mintegy századnyi idővel később indult, mint a református. Ez törvényszerűen alakult így, mivel a reformáció nem hozott olyan alapvető változást a liturgiájában, mint a kálvini irányzatúban. A téglalap, esetleg más formájú, de rendszerint apszissal rendelkező templom, sokáig megfelelt az oltárral bíró lutheri irányzatú egyháznak. Az új korszak kezdetét a XVIII. század első harmadától viszont az általunk már említett nagyon jelentős építész a német: Leonhard Christopf Sturm neve fémjelzi. Svájcban, szintén neves építészek, kialakítják az ottani evangélikus templomépítészetet, így Abraham Dunz 1630/33/ - 1687/88, valamint Jean Vannes, Jean Michel Billon, Jo.Fürten és mások.

L. Ch. Sturmot azért kell kiemelnünk, mert ő maga is kiemelkedett a többiek közül (személyében egyesült a teológus és az építész.) Az új templom-típusok létrehozását azért tartja szükségesnek, mert világosan látja, hogy az új liturgia, az evangélikus egyházban is új istentiszteleti tér-szerkezetet igényel. Előtérbe nyomult, sőt központi jelentőségűvé vált az igehirdetés, a tanítás, valamint a szentségek kiszolgálása. Közben a templomi gyülekezet egyre szaporodott, viszont a szolgáló lelkészek száma csökkenő tendenciát mutatott. Az apszis, de az egész oltártér istentiszteleti, gyakorlati jelentősége kezdte elveszíteni eredeti jelentőségét. Ezzel szemben a szaporodó gyülekezet tagjainak valami módon biztosítani kellett a nélkülözhetetlen horasztikai és akusztikai szempontok érvényesülését. Új megoldásra, pontosabban új templomtípusra volt szükség. Ezt a feladatot Sturm a XVIII. század elején megoldotta és munkáját közreadta, címe: "Architektonisches Bedenken von protestantische kleinen Kirchenfigur, und Einrichtung". (1711). Művében nyomtatott L, T- betű, illetve háromszög, négyszög, ovális, téglalap és görögkereszt alaprajzú templomok építését ajánlotta. A befogadó képesség növelését célzó karzatbeépítés az ilyen alaprajzú templomok esetében leegyszerűsödött, s a karzatok építésével egy másik fontos követelményt is teljesíteni lehet, nevezetesen azt, hogy egy nagyobb gyülekezet minden tagját az istentisztelet folyamatába be lehet kapcsolni anélkül, hogy új, nagyobb templomot kellene nagy költségeken építeni. Az a puszta tény, hogy jó háromszáz éven át épültek ilyen templomok, Sturm felfogását igazolja, annak ellenére is, hogy például Hollandiában és a Skandináv államokban viszonylag kevés karzatos templom épült.

Vizsgálódásaink végül is ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy a XVI. századi puritán, protestáns felfogás a barokk korig szilárdan tartotta magát. (Vesd össze a charentoni és a párizsi r.k. St. Gervnais barokk templomot, az előbbi nemesen egyszerű, míg az utóbbi erősen tagolt, díszes épület, pedig a szakirodalom szerint mindkettőt S. de Bross tervezte.

Az érett, valamint a késő barokk korszakban a protestáns templomok külső megjelenését - főleg az északi országokban, de Németországban is inkább anyagi és urbanisztikai szempontok határozzák meg, mintsem egyházi követelmények. A homlokfalak például gyakran azonosan tagoltak és díszítettek voltak, mint a r.k. templomoké. Viszont az is igaz és figyelemre méltó, hogy a dinamikus barokk változatlanul idegen maradt mindkét történelmi reformált egyház számára, különösen az ellenreformációtól oly sokat szenvedett protestáns országokban. Míg korábban a külső egyszerűség, a reneszánszos összhatás mássága volt egyértelmű, a későbbiek folyamán inkább az alaprajz által befolyásolt új templomtípus, valamint a templom belső elrendezése jelentette a kézenfekvő különbözőséget a protestáns és a r.k. templomok között. Az a református alapelv, hogy a szószék és az úrasztala hangsúlyozottan a templom, illetve istentiszteleti hely geometriai középpontjába legyen elhelyezve, országokra való tekintet nélkül érvényesült. Még a középkorból származó gótikus építmények esetében is így volt, ami az egyhajós keskeny templomok esetében egyáltalán nem volt természetes és könnyű feladat. (Lásd: Halle, francia templom.)

A történelmi Magyarország protestáns egyházainak barokk-kori templomai.

A török által el nem foglalt országrészben, többé-kevésbé az úgynevezett artikuláris helyekre kell szorítkoznunk, ahol viszont többségükben evangélikus templomok épültek, épülhettek, jórészt német ajkú gyülekezetek jóvoltából, pl. Paludgya-Paludza, Késmárk-Kežmarok, Erdély. Tudunk azonban barokk református templomról is - Pápa, vagy a hódoltság területén és Erdélyben épültekről, ilyenek: Gödöllő 1744, Szentendre 1700 (eredetileg görög katolikus), Szabadszállás 1628, Balatonkenese 1658, Kocs 1668, Dad 1748 (ma római katolikus), Nagykálló 1710, Istvándi 1640, stb. Ez utóbbi valamint a kocsi, nagykállói, azért is érdekesek, mert egyértelműen megerősítik azon megállapításunkat, hogy a XVII., sőt még a XVIII. századi reformátusság is inkább közelinek érezte a reneszánsz szellemét, mint a barokkét. (Egyenes, sima falazatú, hatásában nyugodt, kiegyensúlyozott templomokra vágyott, melyeknek belsejét - egészen a XVIII. század végéig, reneszánsz növény-motívumokkal ékesítette. Például Szenna, Vígtelke, Nemeskér »ma Dusán található«, Borzova, Szalóc stb.)

Ezen kívül ismerünk olyan templomokat is, amelyeket a szigorú tilalom ellenére építettek fel a református gyülekezetek nagy bátorsággal. Ezek a kis falusi templomok némelyike még ma is betölti rendeltetését, például a volt Gömör megye területén Borzován, Felsővályban, Kőrösön... A felsővályi (Valice) nemcsak hogy rokonítható a csuzaival, hanem a távolság ellenére építészetileg csaknem azonos vele. Oka és magyarázata ezúttal is a nagyon fontos liturgiai követelmény érvényesülése lehetett.

Külön fejezetet érdemelne a Rozsnyó melletti Berzéte református temploma, amely három stílus-korszak építészetét jeleníti meg, a román, a gótikus és a barokk stílusét, amely egyszerű hozzáépítések következményeként jött létre. Bizonyára érdekes szempontokat fedezhetnénk fel a református egyház barokk-kori felfogásában, ha a templomok belső berendezését vizsgálnánk meg. Mennyivel egyszerűbb, józanabb, tisztább, illúziókeltéstől mentesebb, mint az evangélikus egyházé. Példának hozhatom fel a révkomáromi református templom szószékét, vagy a berzéteit, stb.

Néhány mondat erejéig kitérnék a református templomok belső elrendezésének a kérdésére, (amely nyilván egy önálló tanulmányt igényel).

Ebben a kérdésben teljességgel érvényesült az egyház belső igénye, az istentiszteletről vallott felfogása. Ennek látható következménye lett, mint azt a hallei "francia templom" esetében érintettük, hogy a szószék, az úrasztala és sok helyen a keresztelő-medence a templom geometriai középpontjában nyert elhelyezést. Funkcióját tekintve központi eseményt, nevezetesen az igehirdetést a sákramentumok kiszolgálását hivatott kihangsúlyozni. A cselekmények minden egyháztag számára láthatóak, illetve hallhatóak kell, hogy legyenek. A lelkipásztornak közvetlen kontaktusban kell lennie a hívekkel, ez viszont csak úgy lehetséges, ha a szószék a templomhajó hosszanti falának közepére, az úrasztala pedig a szószék elé van helyezve, és azokat a padsorok több irányból körülveszik. A körülvevés egyben a gyülekezet egységét is kifejezi.

Összegzésként válaszoljuk meg az önként adódó kérdést: mi jellemzi a protestáns templomépítészetet a reformációtól a XVIII. század utolsó negyedéig? Mindenekelőtt a következők:

a/ A megújított istentisztelet követelményeinek a felismerése,

b/ A felismerések következményeinek a megvalósítási szándéka,

c/ A józan emberi lépték,

d/ A világos és egységes téralkotás,

e/ Az áldatlan történelmi helyzetből adódó, sok tervet meghiúsító szegénység,

f/ A korlátozó, illetve megsemmisítő szándékú tilalmak,

g/ Az élni-, megmaradni akarás ámulatra indító ereje, amely gyakran a semmiből építkezve hozta létre a templomokat, a gyülekezetek lelki otthonait. Így lett a templom mindenütt az élet, a megmaradás jelképe. Legtöbbször szerény, de szilárd és biztos jele.



c.) Templomépítészetünk a Türelmi Rendelet megjelenésétől 1781-1990

Klasszicista építészeti korszak (A felvilágosodás kora és a reformkor)

A XVIII. század utolsó harmadában a templomépítészetben is új korszak kezdődött. Az új szellemi irányzatok, művészeti stílusoknak a megértéséhez, nélkülözhetetlenül szükséges az előző korszak(ok) uralkodó eszmei áramlatainak nem kevésbé korlátokat szabó körülményeinek az ismerete. Azok a tényezők, amelyekkel az adott korszakban számolnunk kell, mindenekelőtt jogi, anyagi és szellemi jellegűek. A konkrét feltételek részben egyházi, művészeti, részben gazdasági vonatkozásban döntőek. Például: vajon változott-e a protestáns egyházak liturgiája a templomépítészetet befolyásoló mértékben? Milyen mértékben változtak az építészetben használatos eszközök, technikai lehetőségek? Milyen anyagi feltételek mellett dolgoztak az építők?

Vizsgálódásunk eredménye azt bizonyítja, hogy a korábbiakhoz képest sem a protestáns egyházak istentiszteleti gyakorlata, sem anyagi körülményeik nem módosultak építészeti változtatásokat sürgető mértékben. Viszont stíluskorszak váltásról annál inkább beszélhetünk. Az új, klasszicista építészeti stílus három periódusra osztható, úgymint: korai, érett és késői periódusra. Mindhárom jól megkülönböztethető, jellegzetes vonásokkal bír. Az általánosan érvényes és elterjedt jellemzés mellett, mely szerint a klasszicista stílus a görög és római stílus ismételt újraéledése, az olasz reneszánsz vonásaival gazdagodva, szólnunk kell arról, hogy annak első periódusában egyértelműen kimutatható az előző stílus, a barokk befolyásoló jelenléte, képzett, helyi kőműves mesterek gyakorlottságának egyéni hatása, egy-egy tájegységben a stíluselemek nagyobb méretű keveredése, továbbá a díszítő elemek fukarabb, vagy ellenkezőleg, gazdagabb használata, ami természetesen gazdagabbá, vidékenként változatosabbá és jellegzetesebbé tette a korszak építészetét.

A második, az érett korszakot már a nyugodt, letisztult kiegyensúlyozottság jellemzi, (1805-1835).

A harmadik periódusra az átmenet jellemző. A stílus és a díszítő elemek keveredése. Azonban ebben a korszakban is épültek művészetileg értékes protestáns és nem protestáns templomok.

A XIX. század ötvenes-hatvanas éveitől, mintegy fél évszázadon át a romantika, majd a különböző, úgynevezett neostílusok uralják a templomépítészetet. (A neoromán, neogótikus, neobarokk, neoklasszicista stílus, valamint az eklektizmus határozza meg az egyházi építészetet).

Kora klasszicista periódus

Figyelemre méltó, hogy a protestáns egyházak, főleg a református, a protestáns főuraknál is korábban szakítottak a barokk szemlélettel és építészeti stílussal. (Felsőkálosa, Gice-kúriák). Az okok érthetőek. Az ország állapotára jellemző, történelmi események támasztják alá azt a nézetet, hogy a barokk a Habsburg-barát uralkodó osztály stílusának számított, különösen a protestáns többségű megyékben, amelyen többek között Gömör, ezért a köznép, a nemesség, nem kevésbé a református egyház, idegenkedett tőle.

Másik nyomós ok a református istentiszteleti rend, különösen az úrvacsorai liturgia egyenesen megkövetelte az egységes, világos teremtemplom típusát. Érthető, hogy a felvilágosodás szellemi áramlataiban, ezek hatására a különböző művészetekben meghonosodó így az építészetben a klasszicista stílusban, a protestáns templomépítészeti törekvések megtalálták a maguk világos, a széles néprétegek számára érthető és elfogadható építészeti stílust és formanyelvet. Ezért a reformáció szellemének, a református liturgiai követelményeknek egyaránt megfelelő klasszicista felfogásban a Türelmi Rendelet megjelenését követően addig soha nem látott számban és tempóban épültek fel a protestáns templomok.

A protestáns egyházak eme fokozott építészeti tevékenysége főleg a hívek buzgó adakozásától, anyagi helyzetétől is függően a XVIII. század legvégén, valamint a XIX. század első és harmadik évtizedében volt nagyon élénk. Ennek magyarázatát mindenekelőtt abban találhatjuk meg, hogy II. József rendelete óriási erejű, mintegy másfél századon át lefojtott belső energiát szabadított fel miközben a templomok építése, miként korábban is, hitvallásértékű tettnek számított.

Mire a gazdasági pangás és a napóleoni háborúk időszaka bekövetkezett, (1810-1825) a legtöbb templom már felépült. "Egyházi szempontból ezek a templomok nagyon értékesek, mert az élő hit spontán megnyilvánulásainak és a hitvallásos hűségnek látható emlékművei". (Erdélyi Géza: A Reformáció hatása az egyházépítészetre.)

Már említettük, hogy az első fejlődési periódusra különösen az első éveiben, még a barokk hatása a jellemző, vagyis a templomok homloktere, ha szerényen is, az alapmodell római Il Gesu körvonalait idézi, különösen az evangélikus egyház esetében. A templom, ebben az időben többrétű "szervezet", rendszerint függőkupolával, porosz boltozattal, esetleg cseh süveggel lefedve (Felvidék, Dunántúl). Kivételt képeznek a falusi református templomok. Az alaprajz még enyhén hullámzó "az apszisban" leszűkített. A falakat illetve a belső teret esetenként erőteljes pillérek, féloszlopkötegek teszik tagolttá. Ezen templomok belső berendezései és kellékei többnyire korábbiak.

A/ Az első fejlődési szakaszban és a második első éveiben (1800-1818 épült templomok néhány további jellegzetességét és érdekességét kell még feltétlenül megemlítenünk, nevezetesen azt, hogy a Türelmi Rendelet értelmében, számos esetben a településen kívül épültek. Érthető, hogy mihelyt lehetővé vált a gyülekezetek templomaik mellé fa haranglábakat, illetve kőtornyot építettek. Ezek némelyike joggal számítható a népi építészet remekének (Hubó).

Rendkívül érdekesek ezen időszak falusi református templomai, amelyek sajátos jelleget mutatnak és jól tükrözik egy-egy község a szép iránti igényét. Túlnyomó részben téglalap alaprajzú egyterű templomok, melyek többsége eredetileg festett, fakazettás, síkmennyezettel volt lefedve. Érdekességnek számít továbbá, hogy a boltozatos térlefedések - építészetileg ez az igényesebb megoldás - nem a tehetősebb római katolikus, vagy az evangélikus gyülekezetek templomaiban, hanem a református gyülekezetek templomaiban változatos. Míg ugyanis az előbbiekben túlnyomó többségben porosz boltozat, addig az utóbbiakban cseh- teknő- tükör- illetve dongaboltozat is található. A fakazettás mennyezetek, a faragott, festett szószékek, oltárok, karzatok a reneszánsz szellemét idézik, s a szép iránti igényről tanúskodnak, a reformáció szelleme elleni vétség nélkül.

B/ A második időszak végén, érthetően kevesebb templom épült, mivel a legtöbb gyülekezet már felépítkezett. Ezek jellemzője a téglalap, elvétve a kör alaprajz, (pl. Szilvásvárad) valamint a homlokfalban épített torony s a korábbiaknál erősebb művészi, esztétikai igény.

Érdekességnek számít, hogy az 1830-as években az ország több tájegységében újra élénkült az építkezési kedv. Ennek több oka ismeretes, pl. a gyülekezetek létszámának erőteljes növekedése, az ideiglenes templomok lebontása, helyettük "ékesebbek" építése. Végül a tájegységenként változó formában és változó intenzitással, sőt különböző ösztönzésre jelentkező egészséges, vagy éppenséggel túltengő nemzeti önérzet felerősödése is hozzájárult a templomépítés tempójához. (Külön figyelmet érdemel, hogy a történelmi Magyarország területén élő nemzetiségeknél pl. a szlovák és német evangélikusoknál ez az ösztönzés és motiváció tudatosabb és erősebb volt, mint általában az ugyancsak ébredő magyarságnál.) Részben erre utalnak az indokolatlanul túlméretezett templomok és általában az úgynevezett nemzetébresztők munkája. Iparvidékeken ugyancsak serkentőleg hathatott a javuló tendenciát mutató gazdasági helyzet. Építészeti szempontból ezek a nagyobb méretű templomok természetesen magasabb értékét képviselnek. Gondoljunk pl. az igényes, nagyméretű térlefedések megoldására. Ezek között a templomok között, a fentebb elmondottakkal összhangban meglehetősen gyakori a barokkos hatás, ami egyben jelzi a hitvallási szempontok gyengülését, esetenként a teljes háttérbe szorítását. Az ilyen templomok építése az Alföldön azonban elsősorban a gyülekezetek magas létszámával magyarázható.

C/ A harmadik építészeti periódus Jellemzője a nagyobb méretek, a speciális egyházi, azaz a hitvallási és liturgiális igények csökkenése, a nagyobb városok építészeinek, kőműves mestereinek a vidéki tevékenysége, minek következtében építészetileg színvonalasabb munka folyik. Azonban fokozatosan eltűnnek a helyi, vidéki jellegzetességek, s ez bizonyos tekintetben megszegényedést jelent.

A klasszicista építészet nagy alakjai, Pollak Mihály, Hild József és mások, hatásukkal t.k. az egész klasszicista korszakban jelen vannak.

A protestáns egyházak ébredési, megújulási mozgalmainak hatására azonban már a századfordulóhoz közeledve, de különösen azt követően tanúi lehetünk a hitvallási szempontok ismételt érvényesülésének, valamint a népi építészet megtermékenyítő hatásának. Figyelmünket nem kerülheti el az a tény sem, hogy sajátos körülményeink közepette pozitív értékelést érdemelnek úgy az eklektika, mint a szecesszió alkotásai. A jeles alkotók közül elsősorban Henszlmann Imre, Steindl Imre, Alpár Ignác és Hauszmann Alajos emelkedik ki.

A századfordulót követő nagy útkeresésnek szintén megvannak a nagy egyéniségei és jeles alkotásai. Főként Lechner Ödönre, Kós Károlyra és Jánszky Bélára, Medgyaszay Istvánra, Árkay Aladárra, Friedrich Lórántra és Schulek Jánosra gondolunk. Bár igaz, hogy ezekre az évtizedekre a kapkodás és a keresés a jellemző, lassan mégis előtérbe kerülnek a funkcionális és a liturgiai követelmények, eszmények, amelyek az igehirdetés, valamint a sákramentumok kiszolgálásának a helyére összepontosítják a figyelmet, ami jól érzékelhető a templombelső megformálásában, kialakításában. Sőt az a konstatálható igény, mely által a művészi szintű templomépítés vált hangsúlyossá, a transzcendentális motívum is egyre meghatározóbb formát öltött. E folyamat beindításánál a fő érdem kétséget kizáróan Le Corbusierré, akinek hatása alól egyetlen igazi építész sem vonhatta ki magát.

Teológia és templomépítészet

Református templomépítészetünk teológiai vonatkozásának a boncolását és megalapozását a következő jeles személyiségek indították el: Katona György, Réz László, Csikesz Sándor és Ravasz László. Elsőnek Katona György foglalkozott e témával a "Sárospataki Lapokban", 1894-ben. A protestáns templomok építészeti stílusát, történelmi, esztétikai, rituális és technikai szempontból vizsgálta meg. Munkájában a fő hangsúly az esztétikai, a célszerűségi és a technikai követelmények teljesítésén van.

Réz László terjedelmesnek mondható műve, amely: "Vallás és művészet" cím alatt jelent meg, (Rimaszombat, 1909) részletesen foglalkozik a "kultusz-hely" kérdésével, s megállapítja, hogy az mindig fontos volt a reformátusság számára, mert egzisztenciális jelentőséggel bírt. Megépítésénél a művészeti értékre és a célszerűségre helyezi a hangsúlyt, de egyértelműen kiemeli valószínűleg elsőként, a liturgiális követelmény fontosságát.

Ravasz László az evangéliumi alapelvet tartja a legfontosabbnak és vallja, hogy a templom Isten háza, s egyben a gyülekezet hajléka is. Legyen hát olyan hajlék, melynek méretei, méltóságteljes megjelenése az otthon érzetét keltik. Az akusztikai és horasztikai elv teljes tiszteletben tartása elengedhetetlen. Arra a kérdésre, hogy miért nem alakult ki egyfajta református templomépítészeti stílus, azt válaszolja, hogy ahol a reformáció egy egész nemzet ügyévé lett, ott automatikusan vették át a meglévő templomokat, ahol pedig a kisebbség ügye maradt, ott többnyire a puszta létükért kellett küzdelmet folytatniok, s e célra anyagiak sem álltak a rendelkezésükre. Felhívta viszont a figyelmet a kis falusi templomokra, amelyek valamit mégis sejteni engednek eleink felfogásáról, elképzeléseikről. (Korbán, 1942. Bp.)

Csikesz Sándor, Ravasszal együtt hangsúlyozza, hogy a református templomépítészet elvei mindig is megvoltak, megvalósításukhoz a kedvező körülmények hiányoztak az elmúlt századokban. Tanulmányában kifejti, hogy a református istentiszteleti rend az evangélium tanításán alapszik, ezért minden más keresztyén felekezetnél nagyobb mértékben határozza meg az istentiszteleti hely megépítésének a módját. A református liturgiának más a súlypontja, bizonyos értelemben a célja is. Utal a Lukács ev. 4. részére, ott találja legvilágosabban megírva a ref. istentisztelet bibliai alapjait. Pontosan leírja, hogyan nézzen ki a református templom - ezt Ravasz László is megtette - miközben három alapelvet említ, az akusztika, horasztika és a dinamika elvét. Szerinte a magyar református egyháznak vezető szerepe van a templomépítészeti problémák megoldásában egész térségünkre nézve. (Emlékkönyvek 5.125-141-ig, 196-202.old.)

Legújabbkori templomépítészetünk ma már figyelemre méltó eredményekkel dicsekedhet. Egyaránt érdekesek a formai megoldások és a belső, liturgikus térrendezések szervezése. Akik a kétezeréves keresztyén hagyományok templomépítészeti formanyelvét és a reformáció szelleme által megkövetelt istentiszteleti hely megépítését a modern kor igényeinek megfelelően kívánják megvalósítani tiszteletre méltó úttörő munkát végeznek. Ezek: Csaba László, Bachman Zoltán, Szabó István, Kálmán Ernő, Getó József és napjainkban a nemzetközileg ismert és elismert Makovecz Imre.

A legújabb kori templomépítészet eredményeinek az értékelése, úgy érzem külön tanulmányt igényel.

Összefoglalva azonban már most elmondható, hogy úgy az egyházak, mint az építészek törekvéseiben - természetesen az eddigi eredményekben, a felépült templomokban - a múlt értékeinek a vállalása, a liturgiális igény tiszteletben tartása, a tájegységek, a közvetlen környezet, de az építészeti anyag természete iránti érzékenység, az új meglátások, formák és technikai lehetőségek ötvözésében egyre jobban kidomborodik az istentiszteleti hely, a templom sajátos volta, transzcendentális üzenete. Ezekben a vonatkozásokban a megvalósítás terén egyre magasabbra emelkedik, s térségünkben egyházaink számára útmutatóvá válik Makovecz Imre templomépítő művészete.



d.) Kastélyok és kúriák

Az építészettörténet fontos dokumentumai a kastélyok és a kúriák. Nemcsak azért érdemelnek korszerű gondozást és megőrzést, mert különböző társadalmi vagy művelődési célokra jól használhatók, hanem azért is, mert legtöbbjük önmagában is művészeti és kulturális tartalom hordozója. A késő feudális, illetve a kapitalista társadalmi rendnek, vagyis múltunk egy szakaszának jellegzetes épületei ezek, amelyek Gömör megyében a már tárgyalt, viszonylag kedvező gazdasági-társadalmi körülmények között, valamint a vonzó tájaknak köszönhetően rendkívül nagy számban épültek. Míg azonban a kastélyok részben a barokk, sőt a reneszánsz korból származnak, és tulajdonosaik az új eszmék követelményei szerint "klasszicizáltatták" őket (például Nagybalogon és Jolsván a Koháry, Szentkirályban és Bején a Petrich Szent-Ivány; Csízben a Hanvay; Tornalján, Gömörben és Beretkén a Tornallyai, Tamásfalván a Farkas, Betlérben az Andrássy család), addig a kúriák csaknem mindegyike klasszicista. Ennek egyik magyarázata az, hogy az igazán gazdag főúri családok, engedve a főváros, Pest-Buda (esetleg Bécs) politikai, kulturális és társadalmi vonzerejének, már nem vidéken, hanem ott építették föl palotáikat.

A kastélyok építői többségükben egyelőre ismeretlenek, és valószínűleg azok is maradnak mindaddig, amíg a történelmi sorsfordulókat túlélt levéltárak földolgozásra nem kerülnek. A kastélyok alaprajza a megszokott U vagy L alakú. A kúriákat illetően annyi a különbség, hogy általában Gömör építészeti központjaiban, Rozsnyón és Rimaszombatban dolgozó építészek és kőművesmesterek munkáját kell látnunk bennük. Róluk a későbbiek során külön fejezetben szólunk.

A legtöbb kúria alaprajza téglalap alakú. A homlokfalak többnyire tagoltak, kivételt csupán a gicei Tasnády-Nagy és a kálosai Draskóczy-Hámos kúria képez. Tekintettel arra, hogy több tucatnyi kúriáról van szó, kiemelünk néhányat, hogy ezáltal a legszebbekkel foglalkozva mutathassuk be jellegzetességeiket.

Jánosiban a jelenleg még meglévő öt kúria közül a kiváló tudósok, Zádor Anna és Rados Jenő által is a legszebb gömöri kúriának tartott Nyáry-Szathmári-féle tarthat leginkább számot az érdeklődésre. (Pillanatnyilag a rimaszombati konzervgyár raktárául szolgál, és összeomlás fenyegeti, bár feltétlenül alkalmas lenne egy múzeum vagy képtár számára.) Timpanonját egykor Ferenczy István plasztikája ékesítette, portikuszát tiszta korinthoszi oszloprend tagolja. Építési ideje föltehetőleg 1845-1850, építője minden bizonnyal Miks Ferenc lehetett. A vályi Bélich-kastély építése ugyanarra az időre, tehát az 1840-es évek végére esik, s a rimaszombati, valamint a jolsvai Vigadóval mutat rokonságot. Jellegzetesen gömöri épületek, de míg a rimaszombati és a jánosi erőteljesen tagolt, masszív, a vályi könnyed, otthonos.

A Gömör területén épült és fennmaradt kúriák részben beépített területen, részben parkokkal övezve szabadon állnak. Mindegyikükre jellemző a józan mértéktartás, s általában levegős, megnyerő otthonul szolgáltak.


Abafalva - Abovce

A kastély földszintes, téglalap alaprajzú, különálló épület, a XIX. század elején korszerűsítették egy áttört formájú attika emelésével a három ablaktengelyes középrizalit fölött, ahol egykor a főbejárat nyílt. A tizenegy ablaktengelyt számláló déli főhomlokzaton két alig észlelhető oldalrizalit is van, szegment ívű barokk ablakokkal. Falait függőleges sávok tagolják, kivéve a középrizalitot, ahol vájatos pilaszterek vannak. Kár, hogy egy háború utáni renoválás alkalmával a főhomlokzatnak ez a központi része oda nem illő ablakokat kapott. Az épület udvari oldalán árkádos folyosó fut végig. A helyiségeket részben teknő-, részben kolostorboltozat fedi. A kastély udvarában a múlt század első felében épült, ma még viszonylag jó állapotban levő gazdasági épületek találhatók - jelenleg napközi otthon.


Alsóvály - Nižné Valice

A Vály-völgyi kisközségben találjuk a volt vármegye egyik legbájosabb kastélyát. Század eleji források szerint Bélich János építette 1843-ban. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az említett esztendő egy bővítéssel egybekötött átépítési időpontot jelöl. A kastélyok, nemesi kúriák átépítése, bővítése, ami Gömörre fölöttébb jellemző volt, a kor szellemi áramlatainak s a megváltozott gazdasági viszonyoknak a hatására történt. (A következőkben még számos hasonló esettel találkozunk). - A kastély ma községháza. A téglalap alaprajzú kastély homlokzata délnyugati orientációjú, főbejárata az északnyugati oldalon nyílik, ahonnan oszlopsorral szegélyezett, kazettás dongaboltozattal fedett folyosó vezet a porosz boltozattal fedett, rozettás emeleti följáróhoz. A szobák lefedése különböző; míg a földszinten cseh süveg-, illetve porosz boltozatok vannak, az emeleti szobákat teknőboltozat fedi. Főhomlokzatának érdekes kiképzése van; a földszinti részen a félkörív záródású ablakok vállvonal magasságában tizenegy-tizenegy vállpárkányon végigfutó ívezetes kiképzés van. Az övpárkány fölötti emeleti részen egyenes záródású, keretezett szemöldökpárkánnyal ellátott ablaknyílások vannak, kivéve a három ablaktengely szélességnyi, címeres virágplasztikával díszített timpanonnal lezárt rizalitot, amelynek ablakait háromszögoromzat díszíti, s amely a földszintiekhez hasonlóan félkörívben záródik. A homlokzat földszinti részét arabeszkes pilaszterek tagolják, a középrizalit emeleti szakaszát féloszlopok teszik hangsúlyossá. Az épület közelében még látható néhány hatalmas fenyő és vörösbükk, az egykori angolpark szépségének beszédes tanúi. A kastéllyal építészeti megoldások, motívumok tekintetében rokon hatású a rimaszombati Fekete Sas Szálló és a jolsvai Vigadó.


Bánréve

Későbarokk kastély a XVIII. század utolsó harmadában épülhetett. Építője a Vay család volt majd pedig a Serényi család, Serényi Béla, később pedig Serényi János a közeli Putnok kastélyának a tulajdonosa. Az épület az Ózdot Tornaaljával összekötő főút mellett áll, oldalfalával merőlegesen az útra. "U"-alakú alaprajzzal rendelkezik, főhomlokzata kelet felé néz, kilenc ablaktengellyel kiugró középrizalittal és lizénákkal tagolt. A főbejárati ablakok szegmens záródásúak, füzér dísszel ékesítve. A két udvari szárny háromszög oromzatban záródik. Tetőzete barokk hatású. A közelben korabeli gazdasági épületek vannak.


Beretke

A Beretkey Zsigmond által építtetett barokk kastély falait ornamentális sgraffito díszíti. Meg kellene őrizni! Ez az 1754-ben épült objektum azért szerepelhet a klasszicista művek között, mert nyugati hosszanti falához a XIX. század elején a kor ízlése szerint timpanonos rizalitot építettek. - Jelenleg lakások vannak benne.


Berzéte - Brzotín

A/ Kastély. Azon kevés kastélyok egyike, amelyeknek az építőjét is ismerjük. Máriássy Ferenc emelte a XVIII. század utolsó negyedében. Téglalap alaprajza van, szegment záródású középrizalittal ellátott homlokfala délkeletre néz. Falait lizénák keretezik, ablakai fölött fonott füzérdíszmotívum van. A középrizalit tengelyébe épített bejárathoz lépcsősor vezet. A hossztengellyel párhuzamosan futó dongaboltozatos folyosóból nyílnak az egységesen teknőboltozattal fedett helyiségek. A vele csaknem egy vonalban fekvő másik két kastéllyal, valamint a református templommal és a szemközti, 1720-ban épült Máriássy-féle barokk kastéllyal (ma járási levéltár) a község központját képezi. - A gépállomás használja.

B/ Kúria. Máriássy Géza építtette Máriássy Istvánnal együtt, 1836-ban. Nyomtatott L alaprajzú. Délre néző homlokfalát erőteljesen kiugró, három tengelyes, oromzatos közép-, és két oldalrizalit tagolja. Ezek ablakai fölött archivoltszerű szuprafenesztrák vannak, míg a többi fölé háromszögoromzatok emelkednek. Továbbá az oldalrizalitot vájatos pilaszterek tagolják, hatékonyan ellensúlyozva az erőteljesen kiugró középrizalit hatását.

C/ Kúria. Máriássy Károly építette a XVIII. század utolsó negyedében. Téglalap alaprajzú földszintes épület, amelynek délkeleti fekvésű homlokfalából később épített, háromszög-oromzattal lezárt középrizalit emelkedik ki. (Ma orvosi rendelő). Udvari oldalán nyitott árkádos folyosó van; ennek masszív pilléreit volutás függősávok teszik könnyeddé. A szegment ívek fölött díszített medalionok és fonott füzérdíszek állítják elénk a rozsnyói Mayer József építész által reprezentált korai gömöri klasszicista építészetet. Az épület délnyugati fala az udvari részhez hasonló díszítésű, azzal a különbséggel, hogy fejezetes-vájatos lizénái a fal teljes magasságát átfogják. A helyiségek egységesen teknőboltozattal vannak lefedve.


Csetnek - Štítnik

Madarász-ház. Hat ablaktengelyes, egyemeletes épület az ovális tér északkeleti oldalán. Tulajdonosa szerint a XVIII. század végén épült. A homlokfal csak az emeleti részen maradt meg eredeti szépségében, míg a rovátkolt földszinti rész a modernizálás következtében erős torzulást szenvedett. Az emeleti homlokfal a kora klasszicista gömöri építészet és díszítőművészet egyik szép példája. Sűrűn elhelyezett kettőzött lizénák tagolják. A faragott ablakrámákat díszített keret veszi körül, és művészien kidolgozott szuprafenesztra teszi hangsúlyossá. A Madarász-palota azonban építészetileg nem egységes: több ütemben épült. A magva - a földszint egy része és a keresztboltozatos folyosó - a legrégibb, ezt követi időrendi sorrendben a XVIII. század utolsó negyedében épült emelet, végül az eredetileg U alakú épület szárnyainak összekötése-beépítése (aminek következtében a Madarász-ház téglalap alaprajzúvá lett), illetve újabb helyiségek, többek között egy műterem kialakítása az épületben. Azt a megállapításunkat, hogy az épület több szakaszban és különböző stíluskorszakokban épült, az a tény is igazolni látszik, hogy a helyiségek lefedése sokféle, kezdve a bejárati folyosó keresztboltozatával, az emeleti helyiségek, például a fogadóterem stukkódíszítésű teknőboltozatán át az újabb hozzáépítések donga- és porosz boltozatáig. A hatalmas pincehelyiségeket a megszokott módon, azaz dongaboltozattal fedték le. A műtermet, amelynek falait korinthoszi fejezetes oszlop- és féloszlopsor övezi, nem tudjuk, mikor és kivel építtették, ugyanis a ház szülötte, Madarász Viktor, a kiváló magyar festőművész, aki elsősorban történeti témájú képei, valamint portréi alapján közismert, nem tért vissza Csetnekre. Ez a tény azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a mellőzöttség éveiben (1870-1887) foglalkozhatott a hazatérés gondolatával. - Ma lakóház.

Kúria. A Madarász-palota szomszédságában álló öt ablaktengelyt számláló úrilak homlokfala a térre néz, pilaszterekkel tagolt oldalfala a Murányt Rozsnyóval összekötő úttal fut párhuzamosan. A homlokfal síkjából három ablakos timpanonos rizalit emelkedik ki, ezt vájatos-fejezetes pilaszterek tagolják. Szegment záródású ablakait finoman megmunkált kovácsoltvas rács védi. A magas háromszögoromzatot tulajdonképpen rokokó ízlésű, konvex ívű párkányzattal lezárt mező tölti ki, melyben a Kerepessy (?) család 1783-as évszámmal ellátott címere látható. A homlokfal északi részét a szegment ívű bejárat képezi, amely porosz boltozatos, fapadlós folyosóba nyílik. A rizalittól délre eső két ablak egyenes záródású. Az épület hossztengelyére kapcsolódik egy nagy méretű magtár, mögötte hatalmas félkörívben záródó főkapuval, amely a gazdasági udvarba nyílik. - Ma a takarékpénztár épülete.


Csíz - Číž

A kastély magva reneszánsz kori (XVIII. század első fele?), a XVIII. század második felében hozzáépítettek, végül a XIX. század első harmadában a klasszicizmus szellemében felújították. Kerttel körülvett, francia tetővel fedett, téglalap alaprajzú, önálló épület. Délre tekintő homlokfalán pilaszteres középrizalit van. Udvari portikusza árkádos folyosóba nyílik. A helyiségek lefedése különböző, találunk benne kolostor- és teknőboltozatot, de síkmennyezetet is. Tulajdonosa volt a Szentmiklóssy és a Hanvay család, ma a gyógyfürdőé.


Csoltó - Čoltovo

Bakó Gábor úrilaka lényegében kora barokk épületnek tekinthető, bár a klasszicizmus idejében kibővítették és megújították (a XIX. század eleje). Falazata sima, ablakait szép, kosár formájú kovácsoltvas rács védi. A helyiségekben lunettás dongaboltozat van. Ebben a házban szállt meg 1706-ban II. Rákóczi Ferenc, útban arra a rozsnyói tanácskozásra, amelyiken elhangzott a Habsburgok trónfosztását sürgető javaslat. - Ma lakóház.


Füge - Figa

A kúria a község keleti részén, az országúthoz közel, szabadon álló épület. Formája és megjelenése a XIX. század második negyedében történt átépítés eredménye. Tizenegy ablaktengelyes déli homlokfalából héttengelyes, féloszlopokkal tagolt középrizalit emelkedik ki, amelynek tengelyében hat-oszlopos, háromszögoromzattal lezárt portikusz épült, a főbejáratra összpontosítva a néző figyelmét. (Kár, hogy nincs megfelelően kihasználva, sőt szinte pusztulásra kárhoztatják, ha tovább növelik a közvetlen közelében épülő bérházak számát.) Az a tény, hogy a földfelszín fölé emelkedő pincehelyiségekben cseh süvegboltozat van, egy régebbi épület magvát sejteti, amelyre a mai fokozatosan ráépült. A helyiségekben porosz és cseh süvegboltozat, illetve gerendás mennyezet van. - Ma postahivatal.


Gice - Hucín

A/ Kúria. Téglalap alaprajzú, földszintes épület, délnyugati irányba orientált, homlokfallal, amelynek középrizalitja háromszögoromzattal van lezárva, mezejében egy szoláris motívummal és az építés évszámával (1807). Falazatát lizénák tagolják. Portikusz jellegű főbejárata az udvarra nyílik; ennek folytatása lehetett egy kisebb kiterjedésű park. Pincéjében dongaboltozat; a helyiségekben váltakozva találunk donga- és poroszboltozatot. Utolsó tulajdonosa Tasnády-Nagy Elemér volt. A lakatlan épület hasonmása Kálosán látható.

B/ Kúria. Az előbbivel ellentétben ez lakott területen kívül, a községet keleti irányból körülölelő hegy oldalán áll. Kétszintes, újonnan vakolt épület, nyugatra néző homlokfallal, amelynek középrizalitja háromszögoromzatban végződik. Ablakain kovácsoltvas rácsozat van. A földszinten lunettás dongaboltozat látható, az emeleti helyiségeket tükörboltozat fedi. Ma lakóház. Mindkét kúriát a Czékus család építtette.


Gömör (Sajógömör) - Gemer

Kastélya nyilvánvalóan korábbi keletű épület, amelyen többször végeztek nagyobb változtatásokat, korszerűsítéseket. Vizsgálata közben egyaránt találunk rajta késő reneszánsz, barokk, klasszicista elemeket, sőt empire megoldást, mivel armírozás Gömörben az empire jellegű épületeken fordul elő. A Szent-Ivány Árpád tulajdonában volt, de még Széchy Mária által építtetett kastély a nagy múltú településtől kissé délre épült, s főhomlokzata nyugatra, a község fölötti hegyvonulat, a Vár-hegy felé néz, amelynek kemény földjét a hagyomány szerint Mátyás főembereinek a verejtéke is öntözte. A hét-tengelyes homlokfal középrizalitja timpanonban végződik. A rizalit kettős pilasztereit voluták díszítik. Az ablaknyílások fölötti és alatti motívumok megegyeznek a csetnekiekkel, a pilaszterek ornamenseihez hasonlóan, amelyek ugyancsak jellegzetességnek számítanak. Előfordulási helyük Sajógömörön kívül Rozsnyó és Csetnek. A kastélykerti oldalán található egy kis méretű aláhajtó, s itt van a főbejárat is. Az oldalfalakat lizénák keretezik, a helyiségek cseh süveg- és porosz boltozattal fedettek. - A kastély leégett.


Hangony

Kúria. A somoskői kúria hat tengelyes főhomlokzata a középrizalit fölött háromszög oromzatban zárul. A rizalit fala vízszintesen rovátkolt. Falazatát lizénák szegélyezik. Nyeregtetővel van lefedve. Alaprajza "L"-alakú. Tágas oszlopos tornáccal rendelkezik. A helyiségek részben cseh süveggel, ami korábbi eredetre vall, részben orosz boltozattal vannak lefedve. Tulajdonosai szerint 1872-ben épült.


Jánosi - Rimavské Janovce

A/ Kúria. A Nyáry-Szathmári család úrilakja egyike a legjellegzetesebb és legszebb gömöri kúriáknak. Amint azt bevezető tanulmányunkban kifejtettük, Rimaszombatban és környékén a klasszicizmus végső stádiumában néhány nagyon szép, a többitől eltérő megoldásokat felmutató magán- és középület épült. Jellegzetességeik azonosak, de most konkrétan csak erről az úrilakról szólunk. Kilenc ablaktengelyt számláló homlokfalának középrizalitját gyönyörű, tiszta korinthoszi féloszlopsor tagolja, s Ferenczy István plasztikájával díszített alacsony háromszögoromzat zárta le. A sűrű féloszlopsor mintegy összefogja a józan mértékletességgel és arányérzékkel megépített homlokfalat, amely erőt, szilárdságot sugároz. Tervezőjét illetően a rimaszombatban működő Miks Ferencre kell gondolnunk, bár megjegyezzük, hogy a Szathmári család ismerőseivel (főleg Dr. Soldos Bélával) folytatott beszélgetés során Ybl Miklós neve is fölmerült, sőt Izsó Miklósé is, aki az épület díszítőelemeit készítette. Amennyiben Yblnek valóban köze van az épülethez, úgy ő az észak-olaszországi tanulmányútja utáni évek valamelyikében - 1842-43-ban - járhatott Gömörben, közelebbről Jánosiban. Erre nézve azonban semmilyen megbízható írásos adattal sem rendelkezünk.

Az épület udvari oldalán aláhajtóként is használható tágas portikusz áll. A helyiségekbe, amelyek teknőboltozattal fedettek, s egyikükben az eredeti mennyezetfestés is megmaradt, a bejárati folyosón át lehet bejutni. - Felújítása most folyik.

Jánosiban található még néhány figyelmet érdemlő műemlék épület. Elsősorban a XII. században épült román kori templom és a XV. században emelt református templom érdemel említést. Az utóbbit a klasszicista korszakban átépítették.

B/ Kastély. A Török család tulajdonát képezte. 1800-ban átépítették, s két barokk jellegű szárny-épülettel kibővítették. Keleti irányba orientált főhomlokzatán a középrizalitot háromszögoromzat zárja le, s kettős címerplasztika látható rajta. Az árkádos, szegment boltozatos folyosó U alakban futja körbe az épületet. A főépület helyiségeit teknőboltozat, a szárnyépület helyiségeit részben szintén teknőboltozat, részben gerendás mennyezet fedi. Az udvarban megmaradt a klasszicista magtár egy része 1800-ból; alatta dongaboltozattal fedett, nagy kiterjedésű pince van. - Ma lakóház.


Jolsva - Jelšava

A/ Kastély. A gazdag Koháry család egyik kastélya. Azért egyik, mert Nagybalogon és Edelényben is áll egy-egy ilyen vagy ezt mind méreteiben, mind művészi értékében felülmúló kastély. A nagybalogi és a jolsvai épület idővel Coburg, szász herceg tulajdonába ment át. Háromszintes épület; délkeletre tájolt, tizenegy ablaktengelyes homlokfala a városka középkori terére néz, ahol további műemlék objektumok találhatók, mint például a rokokó ízlésű városháza, néhány reneszánsz és barokk ház, továbbá a kéttornyú, klasszicista római katolikus templom és a Vigadó. A kastély homokfalát a második emelet magasságáig két színű rusztikázott felület élénkíti, s szegment ívű ablakok tagolják, amelyeket barokk vasrácsozat véd. Homlok- és oldalfalait a második és harmadik emelet magasságában felfelé keskenyedő lizénák tagolják. A három ablaktengely szélességű középrizaliton a lizénák kettőzöttek, s az egészet háromszögoromzat zárja le, amelyben művészi kivitelű, N. K. monogramos, fegyvereket ábrázoló relief látható (N. K. - Nicolaus Koháry). A kastély eredetileg U alakban épült (ma zárt udvara van), s a reneszánsz alapokra épült nyugati szárnyon udvarra nyíló árkádos folyosója volt (ma befalazva).

A helyiségekben, amelyek jó része megközelíthetetlen, különféle boltozatokat találunk: lunettás donga-, teknő-, kolostor- és cseh süvegboltozatot. Az első emeleti fogadóterem mennyezetét allegorikus festmények díszítik.

Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az építész személye, aki 1791-1801-ben az épület renoválását és bővítését irányította, ismeretlen. Nem zárható ki azonban, hogy azonos azzal, aki a Koháryak edelényi kastélyán dolgozott. - Felújítás alatt áll.

B/ Glósz-ház. Önállóan álló, homlokfalával keletre néző L alakú ház, porosz boltozattal fedett, közös tető alatti bejárati folyosóval. Építési ideje ismeretlen, legvalószínűbb a XVIII. század vége, illetve a századforduló. Háromszögoromzatában ún. istenszem és stukkódísz van. A helyiségeket porosz és tükörboltozattal fedték le. Tulajdonosának szavai szerint az épületet szükségmegoldásból átmenetileg kolostorként is használták. - Ma családi ház.


Kálosa - Kaloša

Szép fekvésű úrilakja enyhe emelkedőről néz a tőle keletre fekvő kisközségre. Ismeretlen tervezője azonos lehetett a gicei Tasnády-Nagy Elemér úrilakjának építőjével, ezért joggal föltételezhetjük, hogy építési idejük is azonos, azaz a XIX. század eleje. Sajnálatos, hogy a jó karban levő és 1939-től a község tulajdonát képező épületet néhány éve oly alapossággal átalakították, hogy tulajdonképpen csak a körvonalai maradtak változatlanok. A homlokfal középrizalitját háromszögoromzat zárja le, főbejárata az épület udvari oldalán újabban beüvegezett portikuszból nyílik. E téglalap alaprajzú, sík falú épület tulajdonosa a Draskóczy, Hámos és Klein családok voltak. Az utóbbitól 1939-ben vette meg a község. - Ma iskola.


Lice - Licince

A/ Alsó kastély. Földszintes épület; mai formáját a XVIII. század utolsó harmadában nyerte el. Keletre néző, kilenc tengelyes homlokzata a szokásos módon tagolt; középrizalitja fölött vallásos témájú domborművel díszített timpanon emelkedik. A lizénák között sorakozó ablaknyílások fölött szép füzérdíszeket láthatunk. A bejárati oldal portikuszát cseh süveg fedi, timpanonját Szent Flórián kis méretű szobra díszíti. A helyiségekben cseh süveg-, donga- és tükörboltozatok vannak. A francia tetős, barokkos jellegű épületet egykor kőfal övezte. - Jelenleg a szövetkezet raktára.

B/ Felső kastély. Földszintes, U alakú alaprajzzal bíró épület; valószínűleg az 1780-as években építtette a Csernyus család. Keleti fekvésű, kilenc tengelyes homlokfalán enyhén kiugró oldal- és szegment ívben záródó középrizalit van. A középrizalit füzérdíszes ablakai szintén szegment záródásúak. Falazata lizénákkal tagolt, csak a bejárati oldal portikuszát emelik ki jón fejezetes pillérek. Hossztengelyével párhuzamos folyosójában építője cseh süveg-, a helyiségekben teknőboltozatos lefedést alkalmazott. A kőfallal körülvett kastély (ma szövetkezeti iroda) előtt szép angolkert volt.


Osgyán - Ožïany

Egy várkastély és két úrilak áll a községben, az utóbbiak egyike klasszicista stílusban épült, 1800-ban. Téglalap alaprajzú földszintes épület, de egy nagyobb átalakítás után a stílus szempontjából értéktelenné vált. Egy helyiségében teknőboltozatos, a többiben vakolt, illetve gerendás mennyezet van. Falai egyszerűek, dísztelenek.


Putnok

A Serényi család kastélyának építési ideje bizonytalan. Valószínűnek látszik, hogy egy korábbi építészeti stílusban épült kastély, (esetleg várkastély) alapjain emelték. Nagy park veszi körül, melynek százados fái, valamint a római katolikus templom közelsége távolabbi múltat sejtetnek. A tizenegy tengelyű homlokfalán középrizalit van, melynek tetőzetét 4, sudarosodó jón fejezetes oszlop tartja. A sarokrizalitok timpanonnal vannak lezárva. Alaprajza "L"-alakú. A rövidebb szárny, azaz az oldalfal 9 tengelyes, enyhén kiugró 5 tengelyes oldalfalát középrizalittal, melynek emeleti ablakai félkörív záródásúak, függőlegesen két pillér és négy jón fejezetes féloszlop tagolja. A hátsó parkfelőli szárnnyal átellenben található az jón oszlopos kocsi behajtó. A rövid szárny és a kinyúló behajtó között szintén jón oszlop nyitott folyosó. A helyiségeket sík mennyezet fedi, a pince donga boltozattal fedett. Jelenlegi formáját a klasszicizmus korszaka után nyerte.


Ragály

Kastély. Az 1743-ban épült Balassa kastély egy hosszantartó, esetleg több, egymást követő átépítésen ment keresztül. Azért tárgyaljuk, mert klasszicista vonatkozása is van. 11 ablaktengelyes homlokfalát lizénák keretezik, három tengelyes timpanon zárja. Tetőzete barokk hatású, fekvése szép, a Csörgős patak völgyére néz. Földszinti ablakain értékes vasrács található. A helyiségek különböző módon fedettek. A barokk rész kolostor boltozatra emlékeztet, a stukkó díszítés valószínűleg késő barokk eredetű. A kastélyt park övezi.

Ragályi kastély. Az előbbi tőszomszédságában található, fekvése keleti orientációja ugyanolyan, mint a Balassa kastélyé. Impozáns méretű épület, amely feltehetőleg egy régebbi, kisebb méretű kúria bővítése folytán nyerte el mai, klasszicista formáját, tegyük hozzá, a régiónkra jellemző építészeti megoldástól eltérő módon. Elsősorban a három tengelyes domború közép rizalitra, valamint a két oldalszárny kivitelezésére gondolunk. Homlokfala nyolc tengelyes. A helyiségeket cseh, illetve porosz boltozat fedi. Jelenleg rossz állapotban van, feltétlenül jobb sorsra érdemes objektum.


Rőce - Revúca

"Szikla-ház". A városi nemzeti bizottságon nyert adatok szerint a már nem létező fürdőépületekkel egyidőben, 1830-1832-ben építtette a város. Festői környezetben, a városhoz közeli hegy oldalában épült. A homlokfalhoz emelt hatalmas kőfal erős kontrasztban áll a lizénás tagolású, viszonylag vékony falú, ma már rozoga épülettel. Földszinti részén a helyiségekben teknőboltozat van, az emeleten gerendás mennyezet. (Ez későbbi ráépítés!) Folyosója és pincéje dongaboltozatos. - Jelenleg lakatlan.


Runya - Rumince

Tizenegy tengelyes homlokzattal bíró kúria, amelyet a Soldos család építtetett a múlt század második harmadában egy korábbi épület maradványait is felhasználva. Homlokfalából egy timpanonnal zárt háromtengelyes portikusz emelkedik ki. A helyiségeket részben cseh süveg, részben síkmennyezet fedi.


Sánkfalva - Harkács - Gemerská Ves

A Draskóczy-féle kastély téglalap alaprajzú, kétszintes épület a XVIII. század utolsó harmadából. Kilenc ablaktengelyt számláló keleti homlokfalán a középrizalitot emelt tetőszerkezet fedi. Barokk jellegű ablakai fölött kora klasszicista stukkó- és fonott füzérdísz látható.

Udvari homlokzatának kialakítása nyilvánvalóan későbbi, valószínűleg egyidős a szomszédos premontrei kolostor átépítésével, amire 1826-ban került sor. Héttengelyes, alig észrevehető középrizalitját három vázával díszített lépcsőzetes oromzat zárja le, s tengelyébe épült a főbejárat, ahonnan nyitott lépcsősor vezet az emeletre. A keskeny udvar mögötti angolkert tönkrement. A helyiségeket porosz és dongaboltozat fedi. - Ma részben lakott.


Szentkirály - Kráľ

Kastély. E dél-gömöri község lakóinak emlékezetében évezredes hagyományként él egy emléksor, amely szerint Szent László korában a vidéket óriási erdőség borította. Később cisztercita barátok telepedtek le itt, irtani kezdték az erdőséget, a földet megmunkálták, és kolostort építettek. Annak a helyén épült aztán a várkastély, amelyet az idők folyamán többször átalakítottak. A szájhagyomány után lássuk magát az épületet. A várkastély kétszintes, U alakú, homlokzatával dél felé, az egykori díszkertre néző épület. A háromszögoromzattal lezárt középrizalit ablakainak félköríves szuprafenesztráiban kagylódísz, az aláhajtó fölötti erkélyen klasszicista vasrács van. A homlokfal a második szint magasságáig rovátkolt. Nagyon hangulatos az udvari oldal építészeti megoldása. A portikusz alacsony timpanonban záródik, amelyben egy kőcímer és két nehezen olvasható név: Ladislaus Pletrich: Anna Sz. Miklossy látható. A timpanon fölött harangsisakos torony emelkedik. Az udvari portikusz két oldalán az épületszárnyakig árkádos folyosó húzódik. Falazatát pilaszterek és lizénák tagolják. Az udvarra nyíló földszinti ablakok kővel keretezettek. Utaltunk rá a korábbiakban, hogy az épület magva több évszázados. Erre mutatnak az eltérő módon formált ablaknyílások és a helyiségek lefedésének eltérő módjai: kolostor-, donga-, cseh süveg-, porosz boltozat és síkmennyezet váltogatja egymást az épületben.


Tamásfalva - Rimavská Sobota - Tomášová

Kastélya 1947-ig gyönyörű angolkerttel körülvett, téglalap alaprajzú, a XIX. század elején barokk kori alapokra épült, homlokfalával északra néző kétszintes, francia tetős épület. Az északi főhomlokzat oszlopokon nyugvó timpanonos portikusza a második világháború idején erősen megrongálódott. Az épületsarkak az első szint magasságában armírozottak, az emelet falazatát saroklizénák keretezik. Volt tulajdonosa, a farkasfalvi Farkas család a múlt század végén a kastély délkeleti sarkához egy több sarkos neoreneszánsz tornyot építtetett. Belépve a főbejáraton egy kolostorboltozatos helyiségbe jutunk, amely az alapokkal együtt valószínűleg még a régebbi épület részét képezte. A földszint többi helyiségeiben porosz, az emeleten dongaboltozatok vannak. - Jelenleg üzemi irodaház.


Zádorfalva.

A kis méretű Lenkey kúria a tulajdonos szerint a XIX század derekán épült. Bájos épület, amely már közelebb áll a magyar klasszicista építészethez. Oszlopos tornáca van. Téglalap alaprajzú épület, melynek helyiségeit gerendás deszkamennyezet fedi.


Zsip - Žip

Ősrégi Balog menti kisközség, amely már a pápai tizedszedők jegyzékén is szerepelt. Református temploma a XVI. században épült, a községtől északra emelkedő dombtetőn. A kastély, amelynek magva kora barokk, az északról déli irányba húzódó domb nyugati lejtőjén áll. Téglalap alaprajzú kétszintes épület. Nyugati főhomlokzatán a fal síkjából alig kilépő oldalrizalit és erőteljes középrizalit van. Ezt szoláris és növénymintás háromszög-oromzat zárja le. A klasszicista vasráccsal ellátott erkély alatt árkádos bejárat vezet az épület központjába, ahonnan szűk keresztboltozatos folyosók nyílnak mindkét irányban. A kastély ablakai egyenes záródásúak, kivéve a középrizalit félköríves ablakait, ellenben az ablakok fölött más-más motívumokat találunk, így az oldalrizalit alsó szintjének két-két ablaka fölött félkörívek, a második szinten szegment ívek vannak. A rizalitok közötti két-két ablak fölött a földszinten egyenes párkányzat, az emeleten háromszögoromzat van. A középrizalitot négy fejezetes, fölfelé enyhén keskenyedő pilaszter tagolja és vállpárkány fogja át. A pince, amelyből a szájhagyomány szerint egykor föld alatti folyosó vezetett a gótikus templom, illetve tovább a balogi vár irányában, dongaboltozattal fedett, a földszinti helyiségeket lunettás dongaboltozat, az emeletieket porosz, donga- és teknőboltozat fedi. - Jelenleg részben lakott.

A kastélyt körülvevő angolparkjára ma már csak néhány hatalmas, pusztuló fa emlékeztet.




e.) Társadalmi és közigazgatási épületek

Megkülönböztetett figyelmet érdemlő épületek azért, mert

l. a klasszicizmus reprezentáns épületei;

2. a széles tömegek számára a tiszta klasszicista művészet közvetítői voltak, nagyszámú kőművesmester vett részt építésükben, akiknek így alkalmuk nyílt az új stílus elsajátítására, miközben helyi tradíciókkal is gazdagították a klasszicizmust;

3. végül önmagukban is a társadalom szerkezeti átalakulásának és a kor új műszaki vívmányainak a dokumentumai.

A társadalmi élet erőteljes mozgása, a polgárság jelentkezése új, a régitől merőben eltérő feltételeket és viszonyokat teremtett. Új feladatai is egyre nőttek, szaporodtak. Azok a társadalmi, politikai és kulturális események, amelyek korábban a főúri otthonokban zajlottak le, áthelyeződtek a városháza és a vigadók termeibe. Rimaszombatban például könyvtár, színház és több bálterem nyílt, részben az átépített "traktírban"[18] (a mai Tatra szálló), részben a Miks Ferenc építette Fekete Sas szállóban, mely 1840-1844-ben épült. A város főterén viszonylag jó állapotban három klasszicista közigazgatási épület található: az első megyeháza (az úgynevezett Grémium), a városháza, végül a második megyeháza vagy Fekete Sas fogadó.

Rangban és építészeti értékben hozzájuk sorolható a rozsnyói városháza, amelynek csupán a külseje klasszicista, és a jolsvai Vigadó.

A felsorolt épületek alaprajzukat tekintve különböznek, U vagy L alakúak. A rimaszombati Fekete Sasnak mind a négy oldalról zárt, beépített udvara van.


Csetnek - Štítnik

A/ Községháza. A Csetnek völgyében fekvő nagyközség ellipszis formájú terén több, építészetileg értékes épület található. (Városaink közül hasonló urbanisztikai elrendezéssel Kassán, Eperjesen, Iglón stb. találkozunk). Ilyen például a községháza, melynek két ablaktengelyes, enyhén kiugró középrizalitos homlokfala nyugati orientációjú. Több ízben renoválták, alakították, bővítették, torzulást azonban csak az utolsó modernizálás alkalmával szenvedett. Eredetét tekintve barokk kori, de a XVIII. század utolsó harmadában átépült, s északi, udvari szárnyát hozzáépítéssel kiszélesítették. Homlokfalán az emeleti párkány magasságáig rovátkolt faldíszítés látható. Bejárati folyosója lunettás dongaboltozattal fedett. Homlokfalának emeleti része gazdagon díszített. Ugyanezek a díszítő motívumok Csetneken kívül csak Rozsnyón és a sajógömöri Szent-Ivány-kastélyon találhatók. Ezek a motívumok egyértelműen késő reneszánsz, illetve barokk eredetűek, és tulajdonképpen azért említjük őket, mert azt bizonyítják, hogy a feltételezett rozsnyói mester ihletetten merített az előző stílusok díszítőanyagából. A helyiségek lefedése különböző. A földszinten keresztboltozat, az emeleten teknőboltozat növénymotívumos stukkódísszel, a hozzáépített részben pedig porosz boltozat van.

B/ Palota. Korábban mint Concordia Bányatársaság, illetve Maritinszky-féle ház volt ismeretes. Emeletes, téglalap alaprajzzal bíró épület, keleti orientációjú héttengelyes homlokfala a térre néz. Eredetileg különálló, kerttel körülvett épület volt. A gazdagon tagolt és díszített héttengelyes homlokfal egyike a legszebbeknek Gömör területén. Érdemes részletesebben foglalkozni vele, mert minden olyan elemet megtalálunk rajta, amely a gömöri klasszicista építészet korai szakaszának fő jellegzetessége, mindenekelőtt a különböző díszítőelemek változatos használatát és a sűrű tagolást. A reneszánszos pilaszterdíszek, a rizalit kompozitfejezetes, vájatos falpillérei, a növénymintás fríz és a szuprafenesztrák, továbbá a háromszögoromzat figuratív plasztikája (lásd még: jolsvai Koháry-Cobug kastély; Poloszkó), az emeleti ablakok díszítése és a falsíkból kidudorodó párnázatos könyöklőpárkányok, az armírozott falrészek stb. - mindezekben valóban a korábbi stíluskorszakok továbbélését kell látnunk, ám olyan mértékben, hogy hasonló jelenséggel az akkori Magyarország területén nemigen találkozunk. Hasonló a helyzet a homlokfalak tagolását illetően is: az tömörebb és erőteljesebb, mint máshol. - Az épület a rokkantak szövetkezetéé.

A rizalit tengelyébe épült főbejárat az előcsarnokba nyílik, ahonnan részben a porosz boltozatos földszinti helyiségekbe, illetve egy lépcsősoron az emeletre juthatunk. az eredeti helyiségek lefedése eltérő. A fogadóteremtől jobbra és balra nyíló szobák stukkódíszes teknőboltozattal fedettek, a fogadótermet ugyancsak stukkódíszes cseh boltozat fedi. Innen nyílik a franciás ízlésű ablakajtó az oszlopokon nyugvó erkélyre. Az ajtó két oldalán kisplasztikák elhelyezésére alkalmas kagylófülkék vannak.


Dobsina - Dobšiná

Szálloda. A város őslakosai szerint a XIX. század első éveiben épült, eredetileg földszintes volt, a század derekán gyermek-otthont létesítettek benne, és átépítették. A szájhagyomány ezúttal valószínűleg az igazságot őrizte meg, legalábbis ami az átépítés tényét illeti. Az építőmester ugyanis a földszinti ikerablakok esetében a korai klasszicizmusra jellemző jón fejezetes kettősoszlopokat, míg az emeleten korinthoszi oszlopokat használt. De a helyiségek lefedési módja is eltérő: a földszinten tükör- és dongaboltozatot találunk, az emeleten síkmennyezet van.

Francia tetővel fedett, téglalap alaprajzú épület; homlokfalát részben egyszerű, részben vájatos jón, illetve kompozit fejezetes pilaszterek tagolják. Az ablakok fölötti falsíkon - hasonlóan számos rozsnyói épülethez - relief panelek láthatók. A középtengely fölött párkányos háromszögoromzat emelkedik, mely az ötvenes évek ízlését tükrözi. A főbejárati folyosóban szegment boltozat van. Különböző írásos emlékek szerint az épület mai formáját a század második negyedében alakították ki. - Jelenleg étterem.


Jolsva - Jelšava

Vigadó. A múlt század ötvenes éveinek elején épült, U alakú főhomlokzatával északi irányba néző egyemeletes épület. Kilenc ablaktengelyes homlokzatát timpanonnal lezárt kompozit fejezetes féloszlopok és két-két sarokpillér tagolják. A földszinti részt rovátkolt faldíszítéssel látták el. Tervezője érdekesen oldotta meg az emeleti feljárókat: az épület tengelyébe épített aluljáró végén jobbra és balra nyílnak, s az épület körvonalát követő árkádos folyosóra vezetnek; innen viszont lépcsősor vezet le az épületszárnyak végén a kertbe. Az árkádok erős pilléreinek hatását ráépített karcsúbb féloszlopok ellensúlyozzák. Ennél az épületnél időzve szükséges megemlítenünk, hogy a szlovák szakirodalom Miks Ferenccel hozza kapcsolatba (Súpis pamiatok I. 523.), aki a háború után megjelent, idevágó irodalom szerint a rimaszombati Fekete Sas szállón végzett bizonyos munkákat.

Kutatásaink, vizsgálódásaink során azóta kiderült, hogy nem csupán bizonyos munkákat végzett Miks a Fekete Sas szállón, hanem az épület mindenestül az ő műve, továbbá, hogy nemcsak véletlen rokonításról lehet beszélni, mert jóllehet Jolsva város megbízott ugyan egy Lehrner nevű kőművesmestert a Vigadó megépítésével 1847 tavaszán, de mert a feladat meghaladta fölkészültségét, a város Mikshez fordult segítségért. A két épület tervezése, megjelenése, a Vigadóban megépített nagyszerű színházterem stb. egyértelműen Miks Ferencre utal.

A behajtó és a pince dongaboltozatos. A helyiségekben fölváltva találunk porosz és tükörboltozatot. - Ma is vendégfogadó.


Lőkösháza - Levku Aska

A kripta a Turóc menti kisközség egykori földesurának temetkezőhelye. Fala a tetőpárkány magasságáig rovátkolt, bejárata lépcsőzetes félkörívben záródik. Sok koporsót befogadó fülkés sírkamra.


Murány - Muráň

A községháza kétszintes, téglalap alaprajzú, délkeleti tájolású épület. Kilenc ablaktengely ritmusú homlokfala a térre néz. Falazata, amelyből a középrizalit alig észrevehető módon kiemelkedik, sima. Északnyugati - udvari - oldalán mindkét szinten árkádos folyosó van, ezt azonban ideiglenesen befalazták.

A földszinti helyiségeket porosz, teknő- és tükörboltozat fedi, míg az emeleten síkmennyezetet találunk. A téren található további késő barokk, illetve kora klasszicista épületeknek (manufaktúra, vendéglő stb.) átépítések következtében jórészt megváltozott a jellegük.


Nándorvölgy - Valkovňa

A XVIII. század utolsó negyedében, legkésőbb a századfordulón épült kétszintes, U alaprajzú épület a Besztercebányára vezető út mentén, északi falán armírozott sarkú rizalittal. A földszinti helyiségeket lunettás dongaboltozat, az emeleti helyiségeket sík-mennyezet fedi. - Jelenleg lakóház.


Pelsőc - Plešivec

A megyeháza egyemeletes barokk épület, 1716-19-ben épült. Klasszicista, illetve empire külsejét a múlt század huszas éveinek végén kapta, a rozsnyói városházával csaknem egyidőben, és hasonló felfogásban. Alaprajza U alakú, de a déli szárny stíluskárosodást szenvedett, mikor 1956-ban átépítették. Timpanonnal záródó rizalitja aszimmetrikusan szituált, s jón fejezetes kettős pilaszterek tagolják. Ez a motívum, amely az épület északi oldalát is tagolja, Gömör területén ilyen tiszta megjelenési formában egyedülálló; építőjét Palladio reneszánsz művészete ihlette. A helyiségeket keresztboltozat, fiókos porosz és dongaboltozat fedi.


Ratkó - Ratková

A városháza egyszerű, építészetileg igénytelen kétszintes épület 1827-ből. Alaprajza U alakú; hat-tengelyű homlokfalát lizénák keretezik.


Rimabrézó - Rimavské Brezovo

Kishont vármegyeháza. Egy régi reneszánsz épület fölhasználásával négyszög alapra épült emeletes ház. Mai formáját és külsejét valószínűleg a XIX. század eleji átépítéskor kapta. Falait csupán téglalap alakú ablakai tagolják. Emeleti részének északnyugati oldalán szűk árkádos folyosó van, amely a helyiségekhez hasonlóan porosz, illetve teknőboltozattal fedett. - Ma a HNB épülete.


Rimaszombat - Rimavská Sobota

A/ Városháza. Kétszintes, öttengelyű épület a majdnem szabályos négyszög alakú, de kissé szűk főtér északkeleti oldalán. Épült 1801-ben. A középrizalit háromszög-oromzatában helyezték el a város címerét ábrázoló reliefet. Falazata szokatlanul dísztelen, csak a főpárkány és a lizénakeretek tagolják. Főbejárata szegmentben záródik, bejárati folyosója porosz, oldalfolyosói donga-boltozattal fedettek. A földszinti helyiségekben teknőboltozatot, az emeletiben váltakozva porosz, illetve teknőboltozatot találunk.

B/ A régi megyeháza, az ún. Grémium kétszintes épület a főtér déli oldalán, kilencablak-tengelyű homlokfalán háromtengelyű középrizalittal, amely a tetőpárkány fölé emelkedő egyenes homlokzattal van lezárva. A jón fejezetes pilaszterek, füzérdíszek nemcsak a rizalitot teszik hangsúlyozottá, hanem az egész homlokfalnak könnyed bájt kölcsönöznek, s a rokokó ihletésű francia építészetet idézik. A kor szellemét örökítette meg a homlokfalon olvasható felirat: Statuum Providentia, Populi Solertia, Publicis Usibus Possuit.

A behajtó, ahonnan lépcsősor vezet az árkádos emeleti folyosóra, szegment ívű boltozattal fedett. Az első megyeházához kapcsolódó két történelmi eseményt kell megemlítenünk. Először azt, hogy építésével készült 1798-ban a város a nagy eseményre, Gömör és Kishont egyesítésére, amelynek következtében Pelsőc, illetve Rimabrézó helyett Rimaszombat lett az új vármegye székhelye. A másik dátum, fél évszázaddal később, 1848: itt olvasták föl a jobbágyság eltörléséről szóló törvényt. - Ma üzlet- és irodaház.

C/ A Fekete Sas szálló, illetve az ún. második megyeháza egész Gömör talán legszebb és egyben legnevezetesebb klasszicista épülete, amely körül annyi vita és találgatás folyt. Jelen munkánk során azonban mind az építőjével, mind az épület eredeti rendeltetésével kapcsolatos vitatott kérdésekre fény derült.

E nagy jelentőségű épület körül már tervezése idején is sok huzavona volt. A városi levéltári anyag bizonysága szerint Neumann János és Miks Ferenc "pesti kőművesmesterek" vállalták az épület tervezését, de csak Miks készített tervet. Ezt a város tanácsa elfogadta, s a feltételek jegyzőkönyvezése után 70000 forint ellenében Miks Ferencet bízta meg a fogadó fölépítésével. Építészeti jellegzetességei - egyben az érett "gömöri klasszicizmus" jellemzői is - a következőkben foglalhatók össze: a homlokfalak erőteljes függőleges tagolása félkörív záródású, sűrű ablaknyílásokkal, féloszlopokkal és masszív félpillérekkel. (Ez a megoldás a későbbiek során lazább, könnyedebb változatokban jelentkezik.) A középrizalit timpanonja - mintegy a vertikális hangsúly ellensúlyozásaként - alacsony. Zárt udvarának vonzó küllemét az emeleten körbefutó nyitott folyosó könnyedséget, bájt sugárzó jón oszlopai adják. Az egész épülethez méltó megoldással készült a hátsó, a Szíjjártó utcára néző bejárati folyosó és a főhomlokzat alatti behajtó, ezeket karcsú pillérsor övezi. Kár, hogy a szűk telekméretek miatt a bejárati folyosók viszonylag keskenyek; ezért inkább csak érzékeltetői, mint megtestesítői Miks nagyszerű elképzelésének. A Fekete Sas fogadó építése körüli problémák vészesekké váltak, amikor 1840-ben a nagy tempóban folyó építkezést a térre néző falakon keletkezett repedések miatt le kellett állítani. Végül a komoly statikai problémák elhárítása után 1844-ben az udvari építészeti hivatal egyik mérnökének, Dorflingernek és Papp Ábrahám megbízott mérnökének a felügyelete alatt az épület elkészült. A sikerrel leküzdött bajok mégsem maradtak következmények nélkül: a főtéri homlokzat kiképzését módosítani kellett. A tört ívű oromzattal lezárt középrizalit féloszlopai helyére a két sarokpillér kivételével pilaszterek kerültek. Érdekes és a szokásostól eltérő megoldás az is, hogy az ablakok mindkét szinten félkörív záródásúak, de míg az alsók dísztelenek, addig az emeleten díszes frontonokat találunk. Ezek azonban inkább zavarják, mintsem fokozzák a kulcsfontosságú épület hatását. A főhomlokfal földszinti része rovátkolt, míg a klasszikusabban kiképzett tizenkilenc tengelyű oldalfal sima, a tetőpárkány alatti növénymintás fríz viszont mindkét oldalt átfogja. A földszint helyiségei porosz és cseh süvegboltozattal fedettek, az emeleten mindenütt síkmennyezet van. Kár, hogy az idők folyamán a belső architektúra sok torzulást szenvedett. - Ma diákotthon.


Rőce - Revúca

Városháza. Jó ízléssel kialakított északnyugati fő homlokfala a térre néz, ahol néhány további értékes műemlék épületet találunk; a késő gótikus katolikus templomot, néhány klasszicista lakóházat, és egy neoreneszánsz stílusban épült szép kaszinót. Kilenc-tengelyű, egyemeletes épület, két szegment ívben záródó oldalrizalittal és lépcsőzetes attikával lezárt, háromtengelyű középrizalittal, amely pilasztertagolású, s ablakai fölött fonott füzérdísz van. A középrizalitot még jobban kiemelik az armírozott sarkak. Az épület tengelyébe szituált főbejárat porosz, a lépcsőház teknőboltozatos. A helyiségek mindkét szinten többféle módon vannak lefedve, éspedig porosz, donga- és teknőboltozattal. Az emelet udvari részében eredetileg árkádos folyosó lehetett; ezt ma raktárhelyiségekké alakították át. Építési ideje 1809. - Jelenleg vendéglő.


Tiszolc - Tisovec

A községháza kétszintes, U alaprajzú klasszicista épület a XVIII. század utolsó negyedéből. A XIX. század negyvenes éveiben teljesen átépült, és új, reprezentatívabb jelleget kapott. Az átépítés terve véleményünk szerint Miks Ferenc munkája volt, aki Tiszolcon több ízben is vállalt munkát.[19]

Feltevésünket az is megerősíteni látszik, hogy az épület keleti bejárati folyosója, lépcsőháza és szép színházterme, amelynek mérete az északi főhomlokzat héttengelyes középrizalitjának méretével azonos, erős hasonlóságot mutat a rimaszombati Fekete Sas szálló és a jolsvai Vendégfogadó építészei megoldásaival.

Az egykori kisváros központjában épült községháza főhomlokzata egy barokk házakkal körülvett parkra néz. Ablakai egyenes záródásúak, de a földszintiek fölött félköríves mélyedések, az emeletiek fölött a rizaliton háromszög-oromzatok vannak. Falazatát három oldalról is korinthoszi féloszlopok, félpillérek és sarokpilaszterek tagolják. Udvarát a tér felől, ahol a nagyméretű evangélikus templom áll, klasszicista kapu zárja el. Az udvari folyosó árkádjait részben a két háború között, részben az ötvenes években befalazták.

A földszint helyiségeiben porosz és teknőboltozatok váltakoznak, az emeleten egységesen egyenes mennyezet van. Csak sajnálni lehet, hogy a jón fejezetes féloszlopsorral körülvett színházteremben zavaró átalakítást végeztek.




f.) Polgárházak

Főként Gömör kisvárosaiban, Rimaszombatban, Rozsnyón, Dobsinán, Jolsván, kisebb mértékben Tornalján, Csetneken és Pelsőcön épültek, de falvakban is előfordulnak. Ma már zömmel modernizált, átépített formában találjuk őket. Ahhoz azonban, hogy reális képet nyerhessünk a kor polgári építészetéről, szerencsére még elegendő, csaknem érintetlenül megmaradt épülettel rendelkezünk.

Tipológiailag két csoportra oszthatók:

a) téglalap alaprajzúak, s elhelyezkedésük az utcához és terekhez viszonyítva kétféle: hossztengelyük vagy merőleges az utcára, vagy azzal párhuzamban futó,

b) L alaprajzúak.

A homlokfalak kiképzése meglehetősen eltérő, attól függően, hogy a ház a klasszicista építészetnek melyik periódusából származik. Az első periódusban épültek nagyobb méretűek, s barokk, sőt reneszánsz díszítőelemeket is találunk rajtuk (pilaszterfejezetek, fesztonok stb.). Ez főként Rozsnyóra és környékére jellemző. Ezzel szemben Gömör déli-délnyugati részén - Jolsva, Rimaszombat, Rimaszécs, Jánosi - az épületek homlokfalai simák, viszont többségükben barokk körvonalú, konkáv metszésűek.

A XVIII. század végén és a XIX. század első harmadában épült vagy megújított polgárházak egyik jellegzetessége a gazdag növényi motívumú, vízszintes, frízszerű díszítés, továbbá a konzolokkal alátámasztott bejárati, illetve ablakpárkányzatok. Ilyenek Rozsnyón és Dobsinán láthatók nagyobb számban.


Rozsnyó - Rožňava

Lakóház. (Kórház u. 1.) Egyemeletes, L alakú épület, keleti fekvésű főhomlokfallal, amellyel azonos kiképzésű a hossztengellyel párhuzamosan futó északi fal. A hazai klasszicizmus hajnalán, az 1770-es évek elején épült jellegzetesen szép épület, falazatát az emeleti részen a gömöri és csetneki kastélyok, kúriák esetében már ismertetett késő barokk és rokokó elemek díszítik, palmettás pilaszterek, kagylódíszek stb. A földszint falazata rovátkolt. Az aláhajtóban és a helyiségekben porosz boltozat van.


Szalóc - Slavec

A községtől északkeleti irányban, két kilométernyire, a Sajó nyugati partján álltak egykor a vasgyártás jellegzetes épületei, az olvasztókemencék, a földolgozó- és raktárhelyiségek. Ma már csupán egy vashámor műhelyépülete emlékeztet a múltra, azt is lakóházzá alakították át.




g.) Művelődési és oktatási rendeltetésű épületek

Ezekből az épületekből érthető okokból csak kevés épült, s még kevesebb maradt meg.

Könyvtárépület egy kivételtől eltekintve nem létesült. Ezt az egyetlen kivételt az Andrássyak betléri könyvtárépülete jelenti, amely a XVIII. század utolsó negyedéből származik. Középkori rotundára emlékeztető, centrális dispozíciójú épület, Andrássy Lipót építtette híres könyvgyűjteménye számára. A sok, rendkívüli értékkel bíró nyomtatvány mellett többek között egy építészettel foglalkozó Dürer-mű is található benne, éspedig az 1527-ben kiadott Etliche Underricht zu befestigung der Stett, Schloss und Flecken.

A kor társadalma a maga kulturális igényeinek a kielégítését és a különböző rendezvényeket a városházák és vigadók termeihez kötötte, illetve azokban valósította meg.

Rimaszombatban a Három Rózsa (Tatra) szálló egyik szárnyépületében városi könyvtárat hoztak létre, s ez bár követésre méltó, de nem jellemző példa. Ezen a területen a XIX. század első felében inkább az egyházak igyekezete méltó a figyelemre. Több helyen alapítottak ugyanis könyvtárat a nagyobb gyülekezetek parókiáin, illetve az esperesi székhelyeken, például Rozsnyón, Rimaszombatban, Köviben, Rőcén, Hizsnyón, Csetneken, Tornalján stb. (A lelkészek maguk is rendelkeztek magánkönyvtárakkal, amelyek a legtöbb esetben nyitva álltak az olvasni, tanulni vágyó érdeklődők előtt.)

Iskolák szép számmal maradtak ránk, jóllehet többségükben ma már más célt szolgálnak. A volt és megmaradt falusi iskolák szinte mindegyike a népi építészet kategóriájába tartozik. Kivételt csak a rokokó díszítésű kövi iskola képez a XVIII. század végéről, de ennek művelődéstörténeti értéke nagyobb az építészetinél, ugyanis a múlt században a rőcei szlovák gimnázium oktatói is igénybe vették.

Mivel a pelsőci és a dobsinai iskolaépületeket a felismerhetetlenségig átalakították, valóban értékes, a klasszicista stílus jegyeit máig őrző iskolákat csak Rozsnyón és a volt megyeszékhelyen, Rimaszombatban találunk.

A rimaszombati régi gimnázium még barokk eredetű, falait sgraffito díszítette. A XIX. század második negyedében újabb emeletet építettek rá, s az egész épület egységes klasszicista külsőt kapott. Az új Egyesült Protestáns Gimnáziumot ugyan a klasszicista építészet utolsó éveiben tervezték, de építészetileg már a következő korszakot képviseli.

A legtöbb iskola Rozsnyón épült és maradt meg, valamennyi lényegében még ellenreformációs törekvések eredményeként. A meglévő négy közül kettővel különösen érdemes foglalkozni. Az egyik ma gyermekkórház, a másik diákotthon. Építészetileg mindkettő érdekes és sajátos jelleggel bír.

A mai gyermekkórház 1763-ban épült, de amikor 1778-ban a jászói premontreiek tulajdona lett, teljesen átépült. Máig megőrzött külsejét a XIX. század első éveiben (1802-1810), egy nagyobb renoválás alkalmával kapta. Jól megfigyelhető rajta a nem szakrális jellegű gömöri klasszicista építészet egyik következetesen használt megoldása, nevezetesen a sík felületeknek geometriai formákkal történő tagolása;[20] ezek a formák 5-8 centiméteres mélyedést képeznek a vakolatban, vagy ellenkezőleg, kiemelkednek belőle a lizénák szintjére. A másik volt iskolaépület - később kolostor - nemcsak térben helyezkedik el az előbbitől eltérő módon, hanem jellegében is más. Épült az 1804-1814 közötti években, építője egy helybeli mester, Baffi József. Mind külső, mind belső architektúrája teljes mértékben megfelel a stílus követelményeinek. Udvarra nyíló, körbefutó, boltíves árkádjai,[21] a falak sima felületei nyugalmat árasztanak. Mondhatni, hogy egészében nem "gömöri" jellegű, s az eddig tárgyalt épületeknek mintegy az ellentéte.


Betlér - Betliar

A könyvtárépület Gömör egyetlen kör alaprajzú klasszicista épülete. Az építés pontos ideje ugyan ismeretlen, de az bizonyos, hogy Andrássy Lipót építtette értékes könyvtára számára a XVIII. század végén. Művészi kiképzése méltó a könyvtár állományához, amely napjainkban a kastélyban látható, s méltó az UNESCO által is nyilvántartott park szépségéhez. Nyugatra nyíló, szegment záródású bejáratát volutás oszlopkötegek szegélyezik. Falát, amely a félkörív záródású ablaknyílások alatt armírozott, kompozit féloszlopok és lizénák tagolják.


Hanva, református parókia

A környék egyik legszebb fekvésű, értékes épületegyüttessel bíró falu központjában áll a református lelkészlak, melyet Tompa Mihály szellemi kisugárzása tesz ezrek számára vonzóvá. Az épület magvát a régi lelkészlak képezi, amelynek építési ideje ismeretlen. A jelenlegi parókiát a Hanva-Lénártfalva-Csíz hármas-gyülekezet hajdani tagjai Tompa Mihálynak építették ilyenné amilyen. Az ógyallai gyülekezeti levéltárban található egyik jegyzőkönyv szerint Tompa úgy az ógyallai, mint a hanvai meghívóinak azt válaszolta, hogy oda megy lelkészkedni, ahol szebb parókiát építenek... a szebbet Hanván találta.

A nyomtatott "L" alakú épület magas, barokk hatású tetővel van lefedve. Romantikus hatást vált ki a kéményen látható gólya-fészek, amely ma is otthona rendszeresen visszatérő, híres nagy madárnak. Az épületszárnyak udvari oldalát széles, oszlopos tornác övezi. A szegmens ívű oszlopközök gondosan rendezett, fenyővel, dísznövényekkel beültetett, sziklakerttel ékesített udvarra nyílnak. A fő és oldalhomlokzat keretezett ablaknyílásai fölött virágdísz található.


Kövi - Kameňany

A felvilágosodás szellemi erői, az ébredő nemzeti öntudat szülte iskola épülete a XIII. században keletkezett község központjában épült 1794-ben; téglalap alaprajzú, önálló, egyemeletes épület. Északi és keleti oldala sima falazatú, minden díszítés nélkül, míg a térre néző héttengelyes déli és a három tengelyes nyugati oldal mértéktartó, de jellegzetesen gömöri kiképzést nyert. Vízszintes tagolását elsősorban az emelet alatti egyszerű párkány és az összetett profilozású koronázó-párkány adja meg, valamint a földszinti rész mélyen rovátkolt fala. Emeleti részén a falsík elé ugró, díszes ablakkeretek kötik le a figyelmet. A lizénákkal tagolt falfelület ablakok közti részén látható, drapériavégekhez hasonló stukkófelületeket nyersen megmunkált fonott füzérdíszek szépítik. A déli fal két emeleti ablaka közé színezett napórát szerkesztettek. Az épület belső beosztása célszerűen egyszerű: földszinti részében van a 80 m2 alapterületű tanterem, amelynek mélyre helyezett porosz boltozatát stukkó képfelületek élénkítik. Az emelet tanítólakásul szolgált, ezért választófallal két helyiségre lett osztva. Építőanyagát tekintve az iskola nagy része kő, egy kevés százaléka égetett tégla. Nagyobb javítást a tárgyalt korszakban 1827-ben, egy tűzvész után végeztek az épületen.


Rimaszombat - Rimavská Sobota

Múzeum. Levéltári adatokkal nem rendelkezvén, a helyszíni szemle alapján föltételezhetjük, hogy két szakaszban épült: a földszint valószínűleg Miks tervei szerint a XIX. század második, az emelet a század harmadik negyedében. Az emeletráépítés idején, amelyet Tóth Béla építész vezetett, kaphatta az új, neoreneszánsz homlokzatarchitektúrát. Északi fekvésű, a volt Tompa térre nyíló, 18 ablakot számláló homlokfalán hattengelyű, egyenes lezárású középrizalit van. Jobbra az impozáns új megyeháza, északnyugatra az egykor előkelő Tompa vendéglő épülete áll. A déli - udvari - oldalon szokatlanul széles, nyitott árkádos folyosók voltak. A folyosók s a porosz, illetve teknő-boltozatos, óriási méretű helyiségek egyaránt arról tanúskodnak, hogy eredeti funkcióját tekintve laktanyának épült.

Gimnázium. Helyesebben Régi Gimnázium (ma lakóház), e néven emlegetik, szemben az ún. Egyesült Protestáns Gimnáziummal. A hazai szakirodalom szerint 1794-ben épült, szerintünk azonban ez inkább csak az első emelet ráépítésének az időpontja; ezt követte a XIX. század derekán, a második negyedben a második emelet ráépítése s a homlokfal egységes kiképzése. Ekkor vakolták be a barokk kori sgraffito díszítést. A helyiségeket porosz boltozat fedi.


Rozsnyó - Rožňava

Püspöki palota. A jezsuiták székházának és az esztergomi érsek rozsnyói otthonának az összekapcsolásából, bővítéséből és emeletráépítésből jött létre a királyi kamara besztercebányai építészének, Grossmann-nak a terve alapján. Grossmann terveit egy Krauss Mihály nevű mérnök vizsgálta felül. Az építkezés, amely valószínűleg Mayer József helyi építész vezetésével folyt, 1776-ban fejeződött be. Délre néző, két sarok- és egy középrizalittal ellátott, tizenhárom ablaktengelyű főhomlokzatának emeleti része az idők folyamán változatlan maradt, ellenben a földszinti rész több beavatkozás nyomait viseli. Amíg azonban a rovátkolás szerencsésnek mondható, a boltokká alakított két sarokrizaliton történt változtatás zavarólag hat. Az emeleti ablaknyílások egyenes záródásúak, de a rizalitokon plasztikus szegment ívű oromzattal bírnak, a földszintiek pedig egészen alacsony szegment ívesek és zárókővel vannak ellátva. A középrizalit erkélyének füzérdíszes, több színű, festett kovácsoltvas rácsozata van, az alatta nyíló főbejárat fölött stukkódíszítés látható. A régebbi földszinti helyiségeket keresztboltozat fedi, másutt porosz boltozat van.

Múzeum. Alig két évtizede viseli ezt a funkciójelölő nevet. Eredetileg a Markó-féle bőrgyár, illetve manufaktúra épülete volt. Kétszintes, U alaprajzú épület 1781-82-ből, nyugati fekvésű, tizenkét tengelyes, díszes homlokfallal, amelynek élénkítésére szolgál a tetőpárkány és főpárkány alatti vízszintes, növénymintás fríz.

Valamennyi ablaka egységesen egyenes, két aszimmetrikusan szituált bejárata kosárív záródású. A földszint íves szuprafenesztráiban részben virágdíszes, részben a bőr feldolgozásának főbb mozzanatát ábrázoló figurális plasztikákat és a rokon céh, a mészárosok jelvényét láthatjuk. Ezek egytől egyig művészi értékű dokumentumok.


Rőce - Revúca

Gimnázium 1810-ből. Barokkos, öttengelyű, földszintes ház, gerendás mennyezettel, ablakain kovácsoltvas rácsokkal. 1862-1872 között ebben az épületben működött az első szlovák tannyelvű gimnázium. Ma emlékház.


Sánkfalva - Harkács - Gemerská Ves

Kolostor. A jászói premontrei rend építtette 1768-ban. A rendnek a község határában kiterjedt birtokai voltak. Keletre néző, U alakú épület, homlokzatát koszorúpárkány és szuprafenesztrás, egyenes záródású ablakok tagolják. Az épület középtengelyébe szituált kőkeretes behajtó szegment ívben záródik, s zárókövében két bevésett dátum olvasható. Az első valószínűleg az építés (1768), a másik az átépítés (1826) idejét örökítette meg. Lehetséges azonban, hogy az épületek magva - a földszint két-két helyisége - még régebbi, s liturgikus rendeltetéssel bírt. Ezeket cseh boltozat fedi, a boltívek masszív pilléreken nyugosznak. A második szint helyiségeiben porosz, donga- és teknőboltozatok vannak. Az épületszárnyak földszinti részét gazdasági célokra, az emeletet, amelyet szokatlanul tágas, cseh süveggel fedett árkádos folyosó övez, cellaszerű szobák formájában lakásul használták. - Ma is lakják.




h.) Ipari, mezőgazdasági, üzleti épületek

Annak idején bizonyára nagyon sok ilyen rendeltetésű objektum épülhetett, mert a tárgyalt korszakban Gömör déli részét kivéve, ahol fejlett földművelés, valamint állattenyésztés folyt, egész Gömör országos viszonylatban is fontos bánya- és vasipari vidék volt. A gömöri városokat élénk kereskedelem jellemezte. Különösen a mezőgazdaság és a vasipar termékeiből volt gazdag a kínálat, de a tímárok, a szűr- és gombkészítők termékei is híresek és keresettek voltak. Rimaszombat és Pelsőc a hetivásárokon kívül országos vásárt is tarthatott, amelyre szívesen jöttek a kereskedők mind az Alföldről, mind a Szepességből. A gazdag múlt ellenére ma már csak csekély számú eredeti gazdasági, kereskedelmi és ipari épület emlékeztet a múltra. Az ok kézenfekvő, a fejlődő technika és kereskedelem egyenesen megkövetelte az új objektumok létesítését, ezért a korábbi kis hámorokat, öntödéket, magtárakat vagy lebontották, vagy idővel más célra teljesen átalakították őket. A korábban tucatjával található ipari és gazdasági létesítmények helyén jelentős üzemek épültek (a Concordia, a Coalicia és a Rimamurányi Bányatársaság). Szerencsére maradt néhány korabeli létesítmény, hámor, öntöde, például Dernyőn, Betlérben, Szalócon, Pohorellán, Valkón, Kuntapolcán, Poloszkón, Vereskúton, fűrésztelep Dobsinán stb.

Meglepő, hogy a rozsnyói Markó-féle bőrgyár (manufaktúra) szinte érintetlenül élte túl két évszázad viszontagságait. Az épület homlokfala nagyon szépen gondosan díszített. A domborművek a rokon mészáros céh címerét és a bőr megmunkálásának főbb mozzanatát ábrázolják. A tímárnegyed korabeli épületeit mostanában bontják a Drázus patak partján. Kár értük, mert a szájhagyomány szerint a város tímárjai a francia királyi udvarnál is dolgoztak. Nagyszerű munkájukról képet alkothatunk, ha a betléri kastély Nádasdy-termében jobban megnézzük a festett bőrszékeket.

A mezőgazdasági jellegű épületeket ma már csak egy malom (Törék) és néhány magtár reprezentálja, amelyek közül kettő érdekes módon nem falun, hanem városon, Jolsván és Csetneken maradt meg. Méreteiben jelentős a szentkirályi és a beretkei, építészetileg a legérdekesebb és a legszebb a lenkei. Ez utóbbin az enyhén kiugró középrizalitot volutás fejezetű pilaszterek tagolják, s a szellőző ablakok és ajtók fölött félköríves díszítő elemek vannak.

Külön figyelmet érdemelnek Rozsnyó főterén az úgynevezett "boltocskák". Eredetükkel, urbanisztikai és településtörténeti jelentőségükkel Korompay György és Tichy Kálmán, a rozsnyói származású festőművész foglalkozott behatóbban. Jóllehet középkori eredetűek, mi is írunk róluk, mert a mai formájukat, külsejüket a XIX. század első harmadának végén alakították ki. Történetük után kutatva az egész főteret érintő, nagyon érdekes információra bukkantunk a berzétei járási levéltárban (č.786), amely szerint 1833-ban a város tanácsa határozatot hozott "a tér épületeinek egységes magassági és építészeti rendezéséről". Ez egyértelmű tudósítás arról a figyelemre méltó és kisvárosi méretekben nagyvonalú vállalkozásról, amelynek következtében a város középkori tere klasszicista köntöst kapott.


Bánréve


Beretke - Bretka

Magtár. A barokk kastély közelében épült, valószínűleg a múlt század derekán. Ma is használatban van. Falait pilaszterek szegélyezik.


Dernő - Drnava

Néhány évtizeddel ezelőtt még rekonstruálható állapotban volt az egyik olvasztókemence, ma már csak egy öntöde áll a község északi részén. Meglehet, hogy éppen benne készítették a Lánchíd vas-szerkezetének elemeit; ezek közül egyet a krasznahorkai várban őriznek.


Lekenye - Bohúňovo

A Malom eredetileg vízimalom volt. 1846-ban épült a községtől délre, a Sajó északi partján. Az 1958-as árvíz idején megsemmisült, s tulajdonképpen csak a molnár lakásául szolgáló része maradt meg. Ennek mestergerendáján olvasható a följegyzés, amely szerint Molnár József volt az építője. Az épület falazata sima, s egyszerűen profilozott ablaknyílások tagolják.


Nándorvölgy - Valkovňa

Hengermű és raktár-épületek. Írásos emlékekkel nem rendelkezünk, ezért a helybeli lakosok által megadott dátumot közlöm, mint az épületek származási idejét. E szerint az út mentén elhelyezkedő objektumok - ma lakóházak - 1827-ben épültek. Az út menti - északi - oldalon a fal rovátkolt, s az eredeti bejáratok fölött félköríves ablakdíszek vannak. Hasonló kiképzést találunk az épületvégeken is. A bejárati folyosó donga-boltozatos, a helyiségeket síkmennyezet fedi.


Pohorella - Pohorelá

A vasöntöde jelenlegi épülete csak egy része az eredetinek, s mindössze két helyiségből áll. Közülük az egyik síkmennyezettel, a másik teknőboltozattal fedett. Ablakai és bejárati ajtaja téglalap formájúak, fölöttük azonban profilált kerettel szegélyezett félkörív formájú mélyedések vannak. - Ma gyári raktár.


Ragály

Magtár. A községben található egy emeletes, a klasszicizmus korában épült magtár, melynek falait középpárkányzat tagolja.


Rimabrézó - Rimavské Brezovo

A Coalícia Bányatársaság székháza. A Rima folyó partján, 1808-ban épült földszintes, U alakú és kilenctengelyű, francia tetővel fedett épület. A falsíkból enyhén kiugró rizalit timpanonjában bányászjelvény és az építés időpontját jelző dátum áll. Pincéjében donga-, a helyiségekben porosz és kolostorboltozat van. Bejáratával szemben - keletre - a bányatársaság tiszteletére emelt vas emlékoszlop áll. - Jelenleg lakóház.


Rozsnyó - Rožňava

Boltsor. Funkcionális és települ és szerkezeti sajátosságokat tükröz; behatóbb vizsgálata külön feladat, s messze a középkorba vezet. Analógiáját ma már csak Erdély néhány városában találhatjuk meg (Dés, Újtorda stb.). Az eddigi helyszíni kutatások - az utolsót 1977-ben végeztük - két irányba mutatnak. Először: a boltsor alatti, dongaboltozatos pincehelyiségek összeköttetésben vannak a középkori aranybányászat föld alatti folyosóinak labirintusával, ami azt jelenti, hogy eredetüket és rendeltetésüket tekintve nem kapcsolódnak sem a tatárjáráshoz, sem a huszita harcokhoz vagy a török háborúkhoz. Másodszor: valószínű, hogy fölépítése a mérőház falaihoz kapcsolódik. Ez azonban a városházával együtt a török időkben (1556-1594) elpusztult (amint Mikulik József írja Magyar kisvárosi élet 1526-1715 c. művében, 1604-ben romokban hevert).

A boltsor egymáshoz csatlakozó együttesekből alakult ki; erre utalnak az emelet homlokzati rendszerének kis ablakai, ablak-keretei, az övpárkány-szakaszok stb. Ezekben az egységek különbözősége, sajátos egyedi jellege jut kifejezésre. A boltsor kilenc (eredetileg nyolc) egymáshoz csatlakozó építmény együtteséből áll, fakonzolos egységes párkány zárja le, tetőzete hátra lejtő formában alakult ki, feltehetőleg a városi tanács 1833-ban hozott határozata nyomán, amely elrendeli a tér egységes építészeti jellegének kialakítását. A boltsor mint múltunknak több irányba mutató, beszédes tanúja több figyelmet érdemelne. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban Dr. Korompay György szavait: "A Rozsnyó jelképének méltán beillő szép őrtorony kimagasló érvényesülésének megkapó hatása nem független attól, hogy a látvány itt egy együttessel ismertet meg: a tornyának, a templom hajójának és ezek előterében a kis léptékű boltsornak az egységbe ötvözött együttesével. Egyszeri összetartozása mellett ez történelmi tartalmában tipológiai jellegzetességet fejez ki, mégpedig olyan formai alkatban, amelyben a középkort idéző központi funkciók sajátos topográfiai egymás mellé sorolásának erőteljes kölcsönhatású és szembesítésű feszültsége nyilvánul meg."


Szentkirály - Kráľ

Magtár. Méreteit tekintve a legnagyobb a ránk maradt klasszicista magtárak közül. Téglalap alapú, kétszintes épület, falazatát vízszintes irányban tető-párkány tagolja. Hosszanti falain öt, a zárófalakon két-két nagyméretű, félköríves záródású vakablak van. Mellette további gazdasági jellegű objektumokat találunk, mintegy 60 m-re a kastélytól.


Törék (Orlajtörék) - Veľké Teriakovce

A malom kétszintes, téglalap alaprajzú épület a XVIII. század végéről. Északnyugati oldalán a portikusz alatt a biztonságos rakodás céljait szolgáló boltíves aláhajtóból nyílik a malombejárat. Falait lizénák keretezik. A déli oldalon lépcsősor vezet az épület nyugati, emeleti részében levő molnárlakásba, amelynek helyiségeit stukkódíszes donga- és teknőboltozat fedi. Tekintettel arra, hogy a malom a Rima folyó közelében épült, a községtől kissé keletre, valószínű, hogy eredetileg vízi meghajtású volt. Kívüle már csak egy hasonló, korabeli malom áll Gömör területén: Pelsőcön, a Sajó partján, ez azonban teljesen átépült.


Vereskút - Červenany

Az egyetlen megmaradt kis vasolvasztó kemence Gömörben, bár közismert dolog, hogy Gömör területén évszázadokon át több tucat hasonló kemencét működtettek.

Tulajdonképpen ipartörténeti különlegességről van szó. A kemencét 1781-től 1909-ig rendeltetésszerűen használták. Alapja eredeti, felső része újonnan rakott.




i.) Gömör építészeti központjai

Nyilvánvaló, hogy nem mai értelemben vett szervezett, megtervezett központokról van szó, hanem egyes helységek természetszerűleg fejlődtek központokká.

A klasszicista építészeti korszak első felében Rozsnyó volt az egyik ilyen központ. Építészei, kőművesmesterei a korábbi stílusok díszítő anyagát szabadon használták a városban és környékén végzett munkáik során. Létrejöttében kedvező, objektív feltételek játszottak erősen közre. A közeli Krasznahorkán keresztül vezetett az észak-déli országút, amely Erdélyt és az Alföldet kötötte össze a Szepességgel és természetesen Lengyelországgal. Maga a város a XIX. század első évtizedeinek végéig a megye legjelentősebb ipari központja volt. Különböző céhekbe tömörülve mintegy 700 kisiparos dolgozott a városban. Komoly fellendülést vont maga után továbbá a római katolikus püspökség megalapítása (1776), vagyis a városnak fontos egyházi központtá való kiépítése.

A XVIII. század utolsó harmadában a legjelentősebb helyi építész a copfstílusban alkotó Mayer József volt, aki többek között a helybeli evangélikus templomot és a püspökségi katedrális mellett az önálló tornyot építette. A századvég ismert festőművésze, akinek több oltárképe látható a megye klasszicista templomaiban, Gode József volt.

A másik fontos építészeti központ Rimaszombat, különösen attól az időtől kezdve (1802), hogy Gömör-Kishont egyesített vármegye székhelyévé lett. Az első vármegyeházát, a későbbi Grémiumot 1796-ban kezdték építeni az alsó piactéren, valószínűleg egy középkori épület alapjaira, ugyanott, ahol a városháza, majd a Fekete Sas szálló is felépült. Az építész neve ez esetben ismeretlen, az viszont bizonyos, hogy a francia klasszicizmus volt az ihletője.

A XIX. század első felének dinamikus fejlődése komoly változásokat hozott a város életébe. Kilépve az eseménytelenség szürkeségéből, gyors fejlődésnek indult. Vonzereje nemcsak a lakosok számának növekedésével, hanem viszonylag magas szintű kulturális életével is mérhető.

A század elejétől az 1850-es évekig a következő építészek nevét ismerjük: Fischer János, Martini Mihály, Miks Ferenc és Kala Mihály.[22] (Az utóbbi azonos Győry Dezső regényhősével, a kalandos életű szabadságharcossal, aki építészként működött Gömörben 1848-ig. Ő építette többek között a ragályi református templomot.) Úgy érezzük, szükséges említést tennünk a kor kétségkívül legnagyobb művészegyéniségéről, aki csalódásai után szülővárosában, Rimaszombatban telepedett le: Ferenczy Istvánról. Csaknem építészeti méretekkel mérhető klasszicista oltára a tiszolci evangélikus templomban látható. Művészete, egyénisége hatással volt a helybeli építészek alkotásaira is, gondolunk itt például a rimaszombati és jánosi épületek igényesen megmunkált gyönyörű korinthoszi oszlopaira. A későbbi nagy magyar szobrász, Izsó Miklós pályája Ferenczy rimaszombati műhelyében kezdődött.

A klasszicista építészet idején más, az előbbiekhez hasonló építészeti központ Gömör területén nem volt. Mulasztást követnénk el azonban, ha nem szólnánk két másik kisvárosról, Jolsváról és Csetnekről. Mind a kettőben működtek helyi mesterek, és vannak értékes klasszicista épületek.

Csetnekről sajnos már a jövőben sem tudhatunk meg sok újat, mivel a város régi, értékes levéltárát az ötvenes évek elején megsemmisítették. Szerencsére megmaradtak a különböző stíluskorszakokból való nagyszerű épületek, a letűnt korok értékes dokumentumaiként. Ilyen például a XIII. században épült, majd a XIV. és a XV. században tovább bővített, bazilikális elrendezésű gótikus templom, amelynek freskói nem kevésbé híresek. A kisváros klasszicista épületei többnyire a korai, átmeneti időszakból származnak, és sajátos ízű rokokó ornamensek díszítik őket. Ezzel kapcsolatban említjük meg az egész akkori Felső-Magyarországra jellemző, gazdag változatokban bővelkedő kovácsolt kapukat és ablakrácsokat, amelyekből néhány szép darab a Sebők-palotán és a betléri Andrássy-kastélyon látható.

Jolsva is dicsekedhet néhány szép és valóban művészi kivitelű klasszicista épülettel. A római katolikus templomról már szóltunk, csakúgy mint a Vigadóról, amelyben remek színházterem is van, szebb csak a tiszolci városháza épületében található (szintén Miks munkája). A görög keresztre emlékeztető alaprajzzal bíró evangélikus templomban a megye egyik legszebb rokokó oltárát láthatjuk. Figyelemre méltó Reisiger József, a neves fafaragó munkája, aki a XVIII. század végéig vezette jolsvai műhelyét. Sajátos jellegű, a templomteret teljesen átfogó, gondosan megmunkált oltárokat készített, amelyekből több megmaradt (Jolsván, Kuntapolcán, Rőcelehotán stb.). Munkásságának feltárása és értékelése a jövő feladata.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy Gömörben a klasszicizmus igazi otthonra talált, s egy teljes évszázadra meghatározója lett a polgári, valamint a népi építészetnek. Amint Gerő László írja: "a klasszicizmus egyszerű hangja népünk építészetéhez is utat talált. Formái fellelhetők a falusi házak különféle változataiban."[23] Az út az egykor annyira elterjedt és jellegzetessé vált "népi klasszicista" építészethez a polgári és a kisnemesi építészeten át vezetett.



Irodalom

1. Alpatov: Dejiny umenia
A Miseliturgia Teljes Megújítása. Budapest, SzIT 1972.
A Gömöri református egyházmegye levéltára
A Gömöri evangélikus egyházmegye levéltára

2. Barát-Ébner-Takács: A Művészet Története. Budapest, Dante 1934. Biblia

3. Bibó István: Az Alföld Későbarokk és Klasszicista Építészetének néhány kérdése. Budapest,
Atheneum 1967. (Különlenyomat)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékegyzéke Miskolc, 1992.

4. Bucsay Mihály: A Protestantizmus Története Magyarországon. Budapest, Gondolat. 1985.

5. Calvin J.: Institutio, Pápa, Ref. Főiskolai könyvnyomda 1959. I. II. k.

6. Csikesz Sándor: A református istentiszteleti hely fogalma és megépítésének irányelve,
Debrecen, Emlékkönyvek 5.
Dejiny I. Slovensko. Bratislava, Obzor 1971.

7. Duby Georges: Le temps des cathédrales. L'art et la sociìté. 980-1420 Paris, Gallimard 1976.

8. Entz Géza: A Gótika Művészete. Budapest, Corvina 1973.
Esztétikai kislexikon, Budapest, Kossuth 1972.
Evangélikus Templomok, Budapest Atheneum 1944.

9. Fekete Sándor: Haza és haladás. A reform küzdelmek kora. Bratislava, Madách 1969.

10. Germann Georg: Der Protestantische Kirchenbaun in der Schweiz.

11. Gerő László: Ismerjük meg az építészeti stílusokat. Budapest 1979.

12. Günterová-Mayerová: Po stopách výtvarnej minulosti Slovenska. Výber z diela. Bratislava, Pallas 1975.

13. Hanuš, K.-Benešová, M.: Vývoj architektúry a umìní. Praha, ČVUT 1973.

14. Herout J.: Slabikáø návštenvníkù památek. Brno 1978.

15. Horout J.: Stáletí kolem nás. Praha, Orbis 1961.

16. Huessí K.: Kompendium der Kirchengeschichte. Verlag von J.C.B. Mohr. Tübingen 1928.

17. Hosszú-Solymos: Liturgika 1.K.T.F.J. Budapest 1986.

18. Hromádka-Bič-Souček: Základy učení køesťanského. Praha 1951.

19. Heuzinga Johan: The Waning Of The Middle Ages. 1937.

20. Ila Bálint: Gömör Vármegye. Budapest Akadémiai kiadó. 1976.

21. Kaňák M.: Prùvodce po památkách reformačních cirkví v ČSR. Praha 1981.

22. Katona Gy.: Sárospataky Lapok. A protestáns templomépítészeti stílusok. 1984.

23. Klaniczay T.: Hagyományok ébresztése. Budapest, Szépirodalmi könyvkiadó 1976.

24. Handbuch der Praktischen Theologie. Berlin, GmbH. 1794-1975. i.II. köt.

25. Istentiszteleti Rendtartás. Budapest 1985.

26. Magyarország Története.

27. Magyar Református Templomok. Budapest, Corvina 1942.

28. Dejiny Slovenska. Bratislava, Obzor 1971.

29. Klasszicistiká architektúra na Slovensku. Bratislava Tvar 1955.

30. Művészettörténeti ABC. Budapest, Terra 1961.

31. Magyarország Vármegyéi és Városai. Budapest, Apolló.

32. Súpis pamiatok na Slovensku I.II.III. Bratislava, Obzor 1967-1969.

33. Koula J.E.-Fašangová L.: Vývoj k novej architektúre. Bratislava, Fakulta stavebná 1964.

34. Larousse: Umìní a lidstvo. (Umìní nové doby). Praha, Odeon 1964.

35. Lévárdy F.: Magyar Templomok Művészete. Budapest, Sz. I.T.1982.

36. Marosi Ernő: Magyar Falusi templomok. Budapest, Corvina 1975.

37. B. Nagy Margit: Stílusok, Művek, Mesterek. Bukarest, Kriterion 1977.

38. Nagy József: Kálvin és Művészetek. Kolozsvár 1934.

39. Nyssen Wilhelm: Früchristliches Byzanz. Leipzig, Benno-Verlag Lizenzausgabe 1972.

40. Pater Walter: A Renaissance. Budapest, Révay 1913.

41. Pásztor János: Liturgika. Debrecen 1985.

42. Pechar, J.: Vývoj architektúry v 19.st. Praha, ČVUT 1974.

43. Radová, M.: Architektúra románska. Praha, ČVUT 1972.

44. Rados-Zádor: A Magyar Klasszicista Építészet Hagyományai. Budapest, 1953.

45. Ravasz László: Korbán. Budapest, Franklin 1942.

46. Reinach Salamon: A Művészet Kis Tükre. Budapest, Atheneum 1923.

47. Réz László: Vallás és Művészet. Rimaszombat, Lévay Izsó Könyvnyomdája, 1909.

48. Rumbolt Günter: Kunst und Kirche. 84/2 Neubegin im Ungarischen Kirchenbau.

49. Staňková-Pechar: Tisíciletý vývoj architektúry. Praha, SNTL 1972.

50. Szentmihályi-Détshy: Az Építészet rövid története. Budapest, Egyetemi nyomda 1965.

51. Swigchem van C.A.-T. Brauwren V.van Os: Een huis voor het Word. Gravenhage 1984.

52. Syrový B.: Architektúra, Praha, SNTL 1975.

53. Schematismus Venerabilis Cleri... Rosnaviae. Typus "Sajó-Vidék" 1927.

54. Tibenský J.: Dejiny Slovenska slovom a obrazom. I. Martin, Osveta 1973.

55. Tompos-Zádor-Sódor: Az Építészet Története. Budapest 1979.

56. Tóth Károly: Örömhír, Békeüzenet. Budapest 1981. R.E.Zs.I.S.

57. Vasari Giorgio: Vite de piu eccelenti pittori, scultori ed architettori. Budapest 1933.

58. Várnagy Antal: Liturgika 1.2. Katolikus Teológiai Főiskolai jegyzetek.

59. Vetera et Nova rerum liturgicarum. Budapest, Szent István Társulat 1975.

60. Wasmuth: Lexikon der Baukunst. IV. Berlin 1932.

61. Zádor Anna: Építészeti szakszótár. Budapest, Corvina 1984.

62. Zolnay Vilmos: A Művészetek Eredete. Budapest, Magvető 1983.

63. Zolnay Vilmos: Kincses Magyarország. Budapest, Magvető 1977.

64. Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon Budapest 1977.




Jegyzetek

1 A tárgyalt korszakban Gömör-Kishont egyesült vármegye északon Liptó és Szepes vármegyével, keleten Abaúj-Torna, délen Borsod és Heves, nyugaton Nógrád és Zólyom vármegyével volt határos. 4275 négyzet kilométernyi területén ma több járás osztozik: Rozsnyó, Poprád, Rimaszombat, Besztercebánya és Putnok.

2 Általában longitudinális, vagyis hosszirányú típus, amelynek belső terét 2-3 boltív fedi be, s ezeknek hevederívei a fal síkjából erősen kiugró féloszlopokra vagy félpillérekre támaszkodva térelemekre osztják. Félkörívben vagy szegmentben záródó apszisa továbbra is szűk.

3 A helyi természeti és történelmi viszonyok alapján valóban számolnunk kell ilyen befolyással. Vidékünkön évszázadok óta többnyire kőből, téglából, tehát időálló anyagból építkeztek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a történelem nagy viharai, a tatárjárás, a török háborúk az országnak e részét kevésbé érintették.

4 Leonhard Christian Sturm 1712-ben jelentette meg evangélikus templomtervezeteit tartalmazó munkáját, amelyben az evangélikus liturgia követelményeiből kiindulva a teremtemplom típusait ajánlja. Tervezetei között vannak T alakú, görög kereszt alaprajzú, háromszög és téglalap alaprajzú templomok. Munkája félételezésünk szerint részben a Németországban tanuló diákok, részben a magyarországi német lakosság és a kereskedők által lett ismertté.

5 A Habsburgok másfél évszázados ellenreformációs politikájának az építészetre gyakorolt negatív hatását a protestáns egyházi építkezés beszüntetésében láthatjuk. Ha épült is egy-egy artikuláris (kijelölt) helyen templom, építészetileg igénytelen kellett hogy legyen, inkább pajtához, mintsem templomhoz hasonlított. A közismert tilalmakhoz Gömör területén még egy megszorítás társult: az, hogy a protestánsok többnyire csak a helységeken kívül építhettek maguknak templomot. Ez a hátrányos megkülönböztetés elvétve még a XIX. században is jelentkezett.

6 Semmiképpen sem akarjuk azt sugallni, miszerint ez lett volna az általános fejlődést akadályozó egyetlen és legfőbb ok, ugyanakkor bizonyosnak látszik, hogy a táj jellegéhez bizonyos fokig kötődő társadalmi, gazdasági állapotok is hozzájárultak a lemaradáshoz. A társadalmi fejlődés lemaradásának legfőbb okát és gyökerét mi is a törökök 150 éves, minden fejlődést akadályozó jelenlétében látjuk.

7 II. József 1781. október 29-én adta ki az Edictum Toleratiae-t, azaz a Türelmi Rendeletet, amellyel a protestánsok jogfosztottságát megszüntette és a felvilágosodás erőit szabaddá tette. A Türelmi Rendelet kimondja többek között, hogy a protestánsok politikailag egyenlők a római katolikusokkal, továbbá, hogy ahol van templomuk, megtarthatják, a Helytartótanács engedélyével pedig újakat is építhetnek ott, ahol legalább 100 protestáns család van. Az újonnan épült templomok ajtaja azonban nem nyílhat utcára, tornyokat nem építhetnek, sem harangot nem használhatnak.

Ezeket a megszorításokat az uralkodó néhány évvel később, 1785-ben majd 1786-ban újabb rendeletekben hatálytalanította, és bár a rendeletek végrehajtását a régi, örökölt hatalmi apparátus erősen akadályozta, a protestánsokat azok lényegében szabadokká tették.

8 Ez az észrevétel a művészettörténet és a hazai művészettörténet területén további vizsgálódást igényel.

9 Gömör lakosainak a múltban több évszázados, rendszeres kapcsolata volt az ország északi és déli részeivel, különösen a Szepess éggel és az Alfölddel. A népművészetben példaként említhetők a kalocsai és a Felső-Garam menti népi hímzések közös motívumai.

10 A bevezetőben két komoly ok miatt is szükségesnek tartottuk mellőzni az időrendet. A választott megoldás részben magából az anyag struktúrájából következik: a vizsgálódásunk tárgyát képező épületek csaknem kétharmada - 133 - templom. Ezért alkalmasabbnak találtuk az épületek rendeltetése szerinti bemutatását. A konkrét leírásnál az abc-sorrendet, az olvasóközönség összetételét és igényeit vettük elsősorban figyelembe.

11 Tudomásunk szerint a magyar nyelvterületen nincs rá egységes megjelölés. A cseh és a szlovák szakirodalom következetesen a "porosz boltozat" kifejezést használja, amikor a magyar "cseh boltozatról" ír.

A porosz boltozat valójában függőlegesen kettészelt cseh süveg, amelynek felülnézete téglalap alakú. A porosz boltozat kifejezést könyvünkben ilyen értelemben használjuk.

12 Nem falun épült templomokról van szó, hanem valódi falusi templomokról, vagyis többségükben olyanokról, amelyeket falusi kőművesmesterek közreműködésével mindenekelőtt a helybeli közösségek szükséglete hozott létre, tehát megőrizték sajátos művészi jellegüket.

13 A rimaszombati városi levéltár 1810-1838 közötti anyaga számos adattal szolgál Tiszolcnak Rimaszombattól, sőt magánszemélyektől is felvett kölcsönéről.

14 Ferenczy István szobrász, Rimaszombatban született 1792. II. 23-án, és ugyanott halt meg 1856. VII. 4-én. Bécsben Fischer és Klieber tanítványa volt, Rómában előbb Thorwaldsen, majd Canova mellett dolgozott. Első alkotásai közé tartozik Csokonai Vitéz Mihály mellszobra, utolsó a haldokló Eurüdiké fekvő alakja, amely ma a rimaszombati református toronyba épített sírházban látható. Közben lerakta az újkori magyar szobrászat alapjait. Gömör múlt századi csúcsát a művészetben négy név fémjelzi igazán: Ferenczy Istváné, Izsó Miklósé, Miks Ferencé és Ybl Miklósé.

15 Sisa József: Alois Pichl magyarországi működése. Doktori disszertáció 1979-80 (dr. Bibó István közlése alapján). Sisa József kutatási eredménye azt a korábbi feltevésünket igazolta, hogy a jolsvai római katolikus templomot rangosabb idegen mester tervezhette.

16 Az "úgynevezett huszita templomokról" azért szükséges e munka keretein belül is szólanunk, mert a XIV-XV. századi falusi gótikus templomok egy részét a klasszicizmus korában átépítették, olykor teljesen (Sebespatak), néhány esetben csupán hozzáépítés, vagy új lefedés erejéig. (Jánosi, Rimaszécs, Harmac, Szilice, Berzéte - mind református templom.) Ezeknek az építészeti beavatkozásoknak következtében a két - időben egymástól távol eső - stíluskorszak templomai közvetlen kapcsolatba kerültek.

17 Dr.J. Krčálová közlése.

18 Miks Ferenc (1814-1879) rimaszombati építész

Ő volt az egyik legtehetségesebb azon építészek között, akik a XIX. században Felsőmagyarországon, azaz a mai Szlovákia területén alkottak. Művészete jelentős mértékben befolyásolta az itthoni nemesi és polgári építészetet, s hatása a század végéig kimutatható. Munkásságát ezideig senki sem tárta fel, ezért kellő értékelése és méltatása is elmaradt. Ez a rövid tanulmány csupán kísérlet munkásságának feltárására és értékelésére, mivel életművének egyelőre csak néhány alkotása ismert teljes bizonyossággal. Mérnöki rajzai, épülettervei nagyrészt elvesztek, a volt megyei levéltár pedig, amely bizonyosan tartogat eddig ismeretlen anyagot, még feldolgozatlan állapotban van. Különböző helyi források és egybehangzó szájhagyományok szerint a Gömöri Múzeum összesen 117 tervrajzát őrizte a második világháború végéig.

A Nógrád megyei Tugáron (ma Losonc egyik része) építész családban született. Pesten és Bécsben tanult, majd Pesten Hild Józsefnél dolgozott 1834-től, és ma még nem egészen tisztázott módon és mértékben részt vett Hild munkáinak, így pl. a későbbi Európa-szállónak az építésében. Később Németországba utazott és beiratkozott a müncheni akadémiára. Hazájába visszatérve a váci kőműves-céh tagja lett. Első önálló munkái Eötvös báró kastélya Ercsiben és a gácsi posztógyár épülete.

Életében az 1838-as esztendő hozta a döntő fordulatot, amikor a rimaszombati városi tanács meghívta, majd megbízta a "Fekete Sas" vendégfogadó építésével. E hetvenezer forintot jelentő megbízatás, valamint a további jó kilátások egyaránt siettették távozását Pestről, ahol amúgy is nézeteltérései voltak a céh vezetőivel. Nem tudni pontosan, mikor költözött Rimaszombatba, az azonban bizonyos, hogy 1838-tól élete végéig a megyeszékhelyen és környékén dolgozott.

Miks Ferenc munkássága két stílus-korszak idejére esik, ezért indokolt, ha mi is két részre osztva tárgyaljuk.

Első alkotásai a klasszizmus utolsó időszakára esnek, s mintegy húsz esztendőt ölelnek fel, 1834-1854-ig. Ide tartozó munkáit, kezdve az "Európa" szállóval a jolsvai Vigadóig (1854), az érett klasszicizmus stílusjegyei jellemzik. Miks második korszaka már a romanticizmus és az eklekticizmus idejére esik, s ekkor fő ihletője a gótika és a reneszánsz.

I. Az első időszak legjelentősebb alkotása minden kétséget kizáróan a rimaszombati "Fekete Sas" vendégfogadó, amely "második megyeháza" néven lett ismertté. A levéltári adatok azt bizonyítják, hogy Neuman János és Miks Ferenc "pesti kőműves mesterek közül" csak Miks nyújtotta be tervét, amelyet a város tanácsa elfogadott és minden feltételt jegyzőkönyvbe foglalva 70000 forint költség, illetve díj ellenében Miks Ferencet bízta meg a fogadó felépítésével. A szóban forgó épület az ún. "gömöri klasszicizmus" legmarkánsabb képviselője. A kutatás és elemzés során kiderült, hogy a gömöri klasszicizmusnak nevezett helyi építészeti stílusváltozat, pontosabban annak 2. periódusa valójában Miks sajátos művészetét jelenti, melynek lényege a következőkben foglalható össze:

A homlokfalaknak erőteljes tagolása sűrű ablaknyílásokkal, féloszlopokkal, valamint masszív félpillérekkel, kedvelése a félköríves nyílás-záródásnak és a vállpárkányokra futó ívezetes kiképzésnek. (Ez a megoldás az ötvenes évek közepén lazább, könnyebb változatban jelentkezik.) A középrizalit timpanonja minden esetben alacsony és a vertikális hangsúlyt hivatott ellensúlyozni.

A "Fekete Sas" esetében a zárt udvar karakterét az emeleti részen körülfutó nyitott folyosó, s annak könnyed, hangulatos jón oszlopai határozzák meg. Jellegzetes a két bejárati folyosó megoldása is, melyeknek mindkét oldalát karcsú pillérsor övezi: ezek azonban beépítések és átalakítások következtében sajnos ma már alig láthatók. Kár, hogy a szűk telekméretek miatt a folyosók is szűkre méretezettek, s így inkább csak érzékeltetni engedik Miks elképzelését.

1844-1855 között több épület készült el a környéken az előbbivel rokon felfogásban. Első helyen a Nyári-Szathmáry kúriát kell említenünk Jánosiban. Ékessége a tiszta korinthoszi oszloprend és az oromzati figurális plasztika, melynek alkotója Ferenczy István volt, aki mint tudjuk 1847-ben hazaköltözött szülővárosába Rimaszombatba. Ferenczy plasztikája sajnos megsemmisült, amikor a kúria háború utáni tulajdonosa a beázást megszüntetendő az egész oromzatot eltávolította.

A vályi Bélich kastély elsősorban finom, könnyed, féloszlopos középrizalitjával tűnik ki; az egész épület megkapó, derűt, melegséget áraszt. Magvát egy régebbi kúria képezi, valószínűleg csupán a ráépítés és bővítés származik Miks Ferenctől.

A tiszolci városháza a legközelebbi rokonságot az alább tárgyalandó jolsvai vigadóval mutatja és bár nincs rá írásos bizonyíték, mégis úgy véljük, hogy mindkét esetben Mikssel kell számolnunk, mint építővel. Álláspontunkat alátámasztja az a tény, hogy Miks már korábban is dolgozott Tiszolcon. (Az Mg TV-S 264 levéltári adat szerint 1841-ben a malmot és a fűrésztelepet építette többedmagával.) Miks munkájára vall az is, hogy mind a hitelesen neki tulajdonítható Fekete Sasban, mind Tiszolcon és Jolsván remek színházterem épült, sőt, később a rimaszombati Három Rózsában is épített egy színpadot. Úgy látszik, kedvét lelte a színházak tervezésében, mert kevés megmaradt rajzai között egy remekül megtervezett színházat is találunk.

A már említett jolsvai vigadó homlokfala a Bélich kastélyra, udvari része a Fekete Sasra emlékeztet. Ez esetben is elsősorban az udvar nagyszerű megoldása kelti fel a figyelmet: az árkádos emeleti folyosó nehéz pilléreinek feszélyező, rideg hatását rácsatolt karcsú féloszlopok oldják fel. Az U-alaprajzú épület mindkét szárnyát lejáró lépcsősor köti össze az udvarral. Arányaiban és összképében az épület tehetségre, finom érzékenységre vall.

Miks klasszicista művészetét, tehát életművének jelentékenyebb részét tanulmányain kívül főképpen első mestere, Hild József hatása befolyásolhatta és gazdagíthatta; továbbá Beregszászi Pál elméleti munkái, aki nem csupán ajánlotta, hanem egyenesen megkövetelte nemzeti építészetünkben az oszlopsorok használatát. Inspirálhatták a németországi benyomások és természetesen Gömör építészeti múltja és földrajzi-táji jellege is.

3. A napjainkig megjelent szakirodalom egyöntetű állítása szerint Miks Gömör megyei munkásságának egy szerencsétlen kimenetelű baleset vetett véget 1857-ben. A közelmúltban feltárt forrásanyag ellenben egészen másról tanúskodik. Szignált és dátummal ellátott tervrajzai azt bizonyítják, hogy mintegy húsz évvel tovább, azaz egészen a hetvenes évek végéig dolgozott. 1861-ben készített színház-tervrajza, mely már második romantikus korszakának terméke, gondosan, precízen kidolgozott munka, képességeinek egyik meggyőző bizonyítéka. Kár, hogy sohasem épült fel, és azt sem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ki volt a megrendelője. Amennyiben Rimaszombat volna, abban az esetben logikusnak tűnik, hogy a néhány ezer lakost számláló kisváros, amely a korábbi évtizedekhez viszonyítva a század derekától lassúbb tempóban gyarapodott, utóbb mégis megelégedett a már meglevő színházteremmel, amely éppen Miks által létesült az általa átépített Három Rózsa szállóban. De számolnunk kell azzal is, hogy a polgárság igénye és érdeklődése más irányt vett, aminek következtében szükségtelenné vált az önálló színház megépítése. Utolsó épületei, melyek 1862 és 1876 között épültek, a romanticizmus, illetve az elekticizmus szellemében készültek és többnyire gazdagabb polgárok palotái, vagy lakóházzal egybeépült üzletek.

A rimaszombati városi levéltárban sikerült felkutatni néhány fontos adatot, melyek tragikusan végződött életének utolsó éveire vonatkoznak. A számtartói naplóban olvasható bejegyzések szerint 20000 darab téglát rendelt a "Közös iskolához". Ez kétszeresen is fontos információ, mert azt jelenti, hogy Miks 6 évvel halála előtt még nagy munkát végezve önállóan dolgozik, továbbá egyértelműen arra utal, hogy ő lehetett az építője, talán tervezője is az egyházak uniós törekvéseinek jegyében épülő Egységes Protestáns Gimnáziumnak. 1871 és 1877 között vállalt több kisméretű átalakítást és készített terveket.

Meglepő, hogy míg 1878 decemberében "véleményadásért" kap egy csekély összeget, egy hónappal később - 1879. I. 28-án - viszont már az olvasható, "Szabadalmas Rimaszombat r:t: város" jegyzőkönyvében, hogy: "Miks Ferencné, sz. Kálmán Mária férje elmebeli állapotáról egy hivatalos bizonyítvány kiadását kéri... Folyamodó kérelme elutasíttatik". A város tanácsa tehát nem lát okot a kivizsgálásra. A baj azonban megvolt és Miks egészségi állapota gyorsan romlott. Március 14-én már ez a bejegyzés olvasható: "... átirat, mely szerint Miks Ferenc rimaszombati lakos a budapesti Lipótmezei országos tébolydába megfigyelés végett felvétetvén... elhelyeztetett". Az áprilisi adatból pedig arra szomorú tényre lehet következtetni, hogy életének utolsó hónapjait - talán éveit is, szegénységben, kisemmizve tengette. Végül 1879. X. 7-i dátummal keltezett az utolsó adat: "A magyar kir. országos tébolyda Igazgatósága Budapesten f. 1879 évi okt. 3-án 5667 sz. a: átiratában tudatja, hogy rimaszombati illetőségű Miksch Ferencz f. év és hó 3-án elhalálozott".

Véglegesnek tekinthető tehát, hogy Miks Ferenc, az eredeti megoldásokra törekvő, jeles építész, akinek neve méltatlanul merült feledésbe, életének utolsó éveit is munkában töltötte, de élete szegénységben a Lipótmezőn ért véget.

Meggyőződésünk, hogy a XIX. századi építészetünkben joggal illetné őt megbecsült hely a tehetségesek között.

19 A város pénztári gazdálkodásának bizonylatai tanúsítják, hogy 1818 és 1822 között a "régi traktír" helyén húsznál több helybeli kőművesmester vezetésével épült fel a Három Rózsa szálló, amelynek neve Rimaszombat és Rozsnyó jó kapcsolatát volt hivatott kifejezni, lévén az utóbbi címerének fő motívuma három rózsaszál. A névadás kölcsönösségi alapon történt, ezért Rozsnyó egyik vendégfogadója a Fekete Sas nevet kapta.

20 Nyilvánvalóan barokk hatásról van szó, amely másutt is érvényesült, de Gömör területén, különösen Rozsnyó környékén a XIX. század fordulóján a reneszánszos és barokkos díszítő elemek használatához hasonlóan szinte kötelező volt. Ugyanez vonatkozik a harmadik periódus idején az oszloprendek használatára Gömör nyugati részén.

21 Helyén ma egyszerű téglalap formájú ablaknyílások vannak. Az átalakítás időpontja ismeretlen.

22 Rimaszombati városi levéltár (feldolgozatlan állapotban).

23 Ismerjük meg az építészeti stílusokat, 118.