[1] A Görgey-címer egy vadembert ábrázol, talán az erdőirtás emlékéül.
[2] Lándzsásoknak a megyei rendőri közegeket, a pandúrok elődeit nevezték Szepesben, bár karddal és karabéllyal voltak ellátva s a lándzsát csak díszkivonulásoknál, vagy mint parádés őrök használták.
[3] Egy laneus 34 királyi hold.
[4] Id. Görgey István: »A Görgey-nemzetség történeté« -ben ekként beszéli el e szájhagyományt: »Az alispán és a polgármester ki-ki a maga területén vadászván, Görgeynek egyik kedvenc kutyája átszaladt a mezsgyén, be a lőcsei határba. Erre a polgármester agyonlőtte a kutyát, az alispán pedig a polgármestert. Ekkor a még hevenyében is okos és körültekintő vadásztársak felkapván meglőtt polgármesterük holttestét, vele betörtek a görgői határba s abból annyi földet, amennyit ma is az említett négyszög befoglal, szaladvást megkerülvén, ezzel azt az akkori idők szokásjoga szerint megszerezték városuknak véren.«
[5] Nyakig begombolható mellény, melynek ujja rendszerint másszínű szövetből volt, nyáron pedig ujjatlanul viselték a szászok.
[6] Minden szenátornak külön fekete köpenyege volt a városházán, melyet hétköznapi ruhája fölé borított, hogy a tanács külsejében is ünnepélyes és imponáló legyen.
[7] Demkó: Felsőmagyarországi városok élete a XV. és XVI. században.
[8] Hain, 431-432. lap.
[9] Az 1654-ben kiadott tanácsi rendelet második pontja három osztályba sorozza a lakosságot s tíz forinttól száz forintig terjedő bírsággal sújtja a rangjukon túl öltözködőket.
[10] Báró Nyáry Albert által közölt okmány. Századok, 1872. évfolyam, 480. lap.
[11] Weber: Elpusztult helységek a Szepességben. Századok, 1897.
[12] Meltzer Jakab: Berühmte Männer Ziepsens.
[13] A szepességi tizenhat város pragmatikus története s alkotmányvázlata, 46. lap.
[14] Egészen külön történet, amely annak idejében, 1700 körül, évekig lázban tartotta egész Magyarországot. Sajnos, de ezt majd csak a »Fekete város« után beszélem el. M. K.
[15] Az egykorú eskünek ez a szövege azt látszik mutatni, hogy a »bizony« szó az »igaz« szó helyett használtatott régebben, csak idők folytán lett pusztán igenlő értelme.
[16] Rimaszombat csak később csatoltatott Gömör megyéhez, mely akkor kapta a Gömör és Kis-Hont nevet.
[17] Dócziné ládája alatt azt érti a nép, hogy valami hanyagul veszendőbe, minden elővigyázat nélkül csak úgy oda van csapva, mint a Csáky szalmája.
[18] Tatar-nak hívják a rendes kanócbélt pótló mindenféle rongyot, melyet ilyen célra sodornak össze.
[19] Takáts Sándor cikke. 1905. »B. H.« július 13.
[20] Kakukkfű.
[21] Báró Károlyi Sándorné írt akkoriban levelet táborozó férjének, hogy küldjön neki egy zsák emberszívet, mert jót tesz, ha porrá törve, borban beadogatja a gyerekeknek. A történetíró, aki megtalálta a levelet, elszörnyülködött az akkori vad erkölcsökön és együgyű babonaságon, s csak az isten őrzött, hogy rossz hírbe nem keverte a külföld előtt is barbár őseinket, kik még a XVIII. század elején is emberszíveken élődtek. Nem gondolta a jámbor, hogy az egy szív alakú bojttal virágzó növény volt, melyet ma orbolyának is neveznek, s mely Nagykároly vidékén valószínűleg nem tenyészett, ellenben ahol Károlyi feküdt a hadaival, bőven volt szedhető. M. K.
[22] A híres Löffelholz-féle lőcsei ostrom később, 1710-ben volt, Andrássy generális parancsnoksága idején.
[23] A hóhérral érdemes volt jó lábon lenni, mert azokban az időkben senki se volt biztos, hogy nem kerül-e a keze közé. Mert az apró-cseprő ügyek is őnála végződtek. Paráznaság, rosszul sikerült szerelmi kaland testcsonkítást, fül- vagy kézelvágást eredményezhet. Voltak egészen jámbor funkciói is; félrelépett fehérszemélynek a haját tövig lenyírta, a városból száműzötteket a kapun túlra kivezette s ott tüzes bélyeggel ellátta. Szóval az élet különféle viszonylataiba belejátszott a hatásköre, s az akkori ember igyekezett kitűnő viszonyban lenni a hóhérral. Hiszen Fleck bácsitól sok függött, amint vagy ridegen, vagy gyöngéden hajtotta végre a bíróság ítéleteit, melyek, kivált kihágási ügyekben, kétharmadrészben testcsonkításra szóltak. M.K