15. FEJEZET
Mit talál Tefik bej el-Gázi? otthon
Tefik bej nagy diadallal tért vissza abesszíniai hadjáratából.
Megtörte az ellenséget: várát elfoglalta, kincseit elhozta.
Egész karavánt tett ki a rabszolgák és teherszállító állatok száma, akik a prédát utánaszállíták.
Diadalai egy új tartományt csatoltak uralkodója országához.
Annyi volt a dicsősége, hogy már csömörlött tőle.
A fővárosából eléje vonuló küldöttségeket, akik síppal, dobbal, utcai táncosnőkkel jöttek az üdvözlésére, seriffeket, mollákat, imámokat otthagyta az alvezérének, hadd szedje az a babérokat. Maga félretért a diadalútból, ahol a pálmaerdőhöz értek, s egyedül, egy csatlós kíséretében ügetett a palotája felé.
A kapunyílás már akkor ki volt bontva.
Meglepte, hogy ott is várja egy küldöttség. A város főkádija van ott, egy csoport fegyveres csausszal.
No csak röviden beszélj, kádi kiálta kevély lenézéssel a bej, leugorva a lováról, s odavetve a mén kantárát a lovásznak. Nem érek rá hosszú beszédet hallgatni!
Rövid szó lesz, Tefik bej mondá a főkádi. Feleséged meghalt.
Kicsoda? Mahabilla?
És a két leányod is halott.
Laillabeth! Ferinkháné!
Tefik bej lélekszakadva rohant be a palotába, fel a márványlépcsőkön, ezt a három nevet kiabálva. Emberhang nem felelt a kiáltására. Csak a három kajdács fecsegett egymás közt az előtornácban. Hol vagy piros arcú ifjú? Én láttam én szerettem a piros arcút.
A rabnők mind eltűntek. Egy párt közülök futás közben széttéptek az oroszlánok; azok most jóllakottan hűseltek bozótjukban.
Kedveseim? Hol vagytok? lihegett a bej, a kerti terembe rohanva.
Egy sor véres lábnyom mutatta neki, hogy hol keresse őket. A vérnyomok a tündérgrottához vezettek.
Tefik bej letépte az eleven rózsafüggönyt, s a grotta közepén ott látta az ezüstasztalra téve a három szép fejet. Középen a Mahabilláé, a csodaszép fő, a piros szívvel a homlokán; az arc sárga már, de a szív most is piros; kétfelül mellette a Ferinkháné és a Laillabeth. A réziblisz tűzszemei világítottak rájuk.
Ki tette ezt? Ki volt az átkozott? ordítá embertelen dühében a szíven sújtott hős vezér.
Egy ismeretlen ifjú gonosztevő. Már elvette büntetését. Nézz oda!
S azzal kitárva a teremnek festett üvegű ablaktábláit, melyek a belső kertre nyíltak, odamutatott egy szép magas, félrehajló borassus pálmára.
Azon függött felakasztva Edrisz bég most már nem el-Homrah.
Ettül a pillanattul kezdve lett Tefik bej el-Gázi (a győztes) neve Tefik bej el-Deli (az őrült).
Ekként olvasható az 1886-iki napok krónikáiban.