LESELKEDŐ MAGÁNY (1928) |
Mezőnek virág, rétnek eső, búzának meleg, asszonynak csók, anyának gyerek, gyereknek játék - Magamnak: semmi, fekete éjszaka. |
Fáraók sírja felé
Mélyre ások
Túl a formán
Sorsokat írok
Sárba zuhan a nap
Megint csupa kérdés
A búvár
Összefont tenyérrel
Visszatért lovagok
Árnyékok
Sötét szobor a város felett
Kacagnak a hitetlenek
Az emberek
Behúnyt szemen át
Legyen áldott
Kár mindenért
Fekete köpeny alatt
Olvadó jégvirág
Kitéve
A tükör
Szökött hang: hol a tűz?
Siralom
Apokalipszis
Valami eltörött
Miért vagyok kedvetlen?
Drótok között
Fáradt harcosok éneke
A végzet odúja előtt
Homlokom mögött
Esti hallucinációk
Circumdederunt me...
Hazafelé az éjszakában
Mindeneket látó dal
A mérföldkövek titka
Törpefenyők jaja
Emlékezések városában
Üzenet
Meredtszemű ősz
Ha valaki jönne...
Lámpa körül
Ősz a sétatéren
Itt feledtek
Nocturno
Vállat vonunk
Mosolyaim egén
Leselkedő magány
Nincs többé ember
Valami arcot viszek
Ormok felé
Metamorfózis
Elzuhanok az erdőn
Ablaknyitás
A háló közepén
A láthatatlan ember
Itt a helyem
Rövid napló
Megbocsátod-é?
Hammelni legenda nyomán
Eltűnő vonalak
Alkony
Zúg az őszi szél
A kietlenség verse
Hideg téli est
Jó álom
Mindent neked adok
Zarándokút
![]() |