"Önző" gének

AZ ÖNZETLEN VISELKEDÉST MINDIG IS NEHÉZ VOLT MEGMAGYARÁZNI a darwinizmus alapján. Miért van az, például, hogy a dolgozó méhek, amelyek nem is szaporodnak, megszúrják a kaptárba behatoló idegent, bár az aktus során életüket vesztik? Az önző gén kifejezést egy oxfordi zoológus, RICHARD DAWKINS tette közismertté. Ez azt sugallja, hogy az evolúciót a gén szempontjából kell figyelembe vennünk. Ebből a perspektívából a sejtek és a testek egyszerűen ideiglenes járművek, amelyek géneknek szolgálnak lakóhelyül és elősegítik a gének továbbadását. Ezért az "önző gén" csupán a saját túlélésében érdekelt, nem pedig az egyedében, amelynek részét képezi. Ilyen módon a gének önzetlen viselkedésmódot válthatnak ki, ezzel azoknak az egyedeknek a javára dolgoznak, amelyek ugyanazt a gént [változatot, allélt] hordozzák.


Ugráló gének

AZ 1950-ES ÉVEK ELEJÉN egy amerikai genetikus, BARBARA McCLINTOCK jelentette be, hogy a kukoricának olyan génjei vannak, amelyek egyik kromoszómáról a másikra ugranak. Annak ellenére, hogy először hitetlenkedve fogadták, elméletét végül elismerték és 1983-ban a Nobel díjjal jutalmazták érte. Ma már tudjuk, hogy "ugráló gének", vagy transzpozonok valóban léteznek. Egy időben azt hitték róluk, hogy egyszerűen hulladék DNS-ek, de ma már ismert, hogy nagy szerepet játszanak a genetikai információk közvetítésében, terjesztésében. A baktériumokban például, olyan tulajdonságokat hordoznak, mint az antibiotikumokkal szembeni ellenállóképesség és nemcsak a kromoszómák közt képesek mozogni, hanem képesek arra is, hogy a plazmidokba beépülve más baktériumokba kerüljenek át. Ez a fő útja annak, [...] [ahogyan az antibiotikumokkal szembeni ellenállást meghatározó mutáció elterjed a baktériumok között].

Éppúgy mint a mikrobákban és a növényekben, a transzpozonok megjelennek az emberi szervezetben is. Ezt 1991 decemberében állapították meg a baltimore-i Johns Hopkins Orvosi Egyetemén dolgozó kutatók. Két vérzékenységben szenvedő gyereket tanulmányozva, egy furcsa DNS darabot találtak annak génnek a közepében, amely normális esetben a véralvadásért felelős, 8-as véralvadási fehérjefaktort termeli. A rosszindulatú DNS-darab, amely megakadályozta a 8-as faktor génjét működésében, transzpozonnak bizonyult. Valószínűleg egyik szülői kromoszómáról ugrott át oda.


Hogyan fejlődnek a molekulák?

A MENDELI GENETIKÁT DARWIN természetes szelekcióelméletével kombinálva meggyőző magyarázatot kapunk az állatok, növények és egyéb életformák kialakulására a Földön. De hogyan magyarázható az a tény, hogy a megegyező funkciójú fehérjék, annak ellenére, hogy egymáshoz rendkívül hasonlítanak, nemcsak a fajok között hanem egy fajon belül is különböznek egymástól? Az emberi hemoglobin aminosav-sorrendje például különbözik a kutya hemoglobinjának aminosav sorrendjétől. Ez azonban a valóságnak csak egy olyan durva megközelítése, mint amilyen PAULING munkája volt a sarlósejtes vérszegénység esetében. Ma már tudjuk, hogy az emberi hemoglobin a molekuláris szintű polimorfizmus [egy tipikus] esete, mivel több mint 100 különböző [...][emberi hemoglobinforma ismeretes], és mindegyik csak egy kis különbséget mutat az alkotó aminosavak sorrendjében.

Az elmúlt 25 év alatt számtalan fehérje-polimorfizmus bukkant elő (bár nem mindegyikre határozták eddig meg az aminosav-sorrendet). Ez, a molekulák fejlődésének, a molekuláris evolúciónak a területén olyan vitákra adott alkalmat, amelyek még ma sincsenek lezárva [...]. Az egyik nézet szerint nincsen lényeges különbség [a szervezet szintjén, illetve a molekulák szintjén zajló evolúció között] - az új fehérjék csak akkor maradnak meg, ha azok a természetes szelekció folyamatába beilleszkednek. Ennek ellenére, MOOTO KIMURA japán genetikus és mások, azt állítják, hogy ez a mechanizmus nem ad kielégítő magyarázatot a nagy mennyiségű [különféle] fehérje képződésére, arra a gyors folyamatra, amellyel a molekulák fejlődnek (a hemoglobinban, aminosav-változások csupán egymilliárd évente fordulnak elő), sem arra, hogy ez a gyors folyamat állandó. Ehelyett azt állítják, hogy a molekulák létrejötte inkább egy véletlenszerű sodródással történik. Ez álláspont szerint a különféle fehérjék a szelekció szempontjából egyenértékűek és egyiknek a másikra való felcserélődése inkább a szerencsétől függ mint a szelekciós előnytől.

Egy kiegészítő mechanizmust is javasoltak az evolúciós változások magyarázatára; ez molekuláris sodródás (molecular drive) néven vált ismertté. Ez az elmélet azokat a folyamatokat veszi figyelembe, amelyek a genomban - a szervezet teljes genetikai anyagában - lépnek fel. Ezek a viszonylag gyors változást tehetnek lehetővé a repetitív DNS mennyiségében és összehangolt változást okozhatnak a DNS-ben. Ennek eredményeként az olyan populációk, amelyek elég régóta elkülönültek egymástól, a repetitív DNS mennyiségében és típusában is különbözni kezdenek. Ez viszont azzal jár, hogy a két populáció közötti hibridek többé már nem termékenyek, tehát két különböző fajjá váltak.

A tudományos véleménykülönbségeket el kell különítenünk az olyan nézetektől, amelyek szerint az élet egyáltalán nem is fejlődik. Annak ellenére, hogy sok ember egy sajátos teremtésben hisz, a tudomány embereinek elsöprő többsége meg van győződve arról, hogy az összes földi élőlény evolúciós folyamat eredményeként jött létre.